A Ganz-Mávag Magyarország legnagyobb és legrégibb gépipari vállalata volt. Egy ágrólszakadt, félszemű svájci fiatalember szerény kis öntödéjéből hatalmas, szerteágazó vállalatcsoport nőtt ki, amely a gép-, jármű- és műszergyártás, a villamossági ipar sok-sok ágazatában képviselte a világszínvonalat, és amelyhez zseniális mérnökök, feltalálók hosszú sorának a munkássága kötődik, Mechwart Andrástól Déri Miksán, Bláthy Ottón, Zipernowsky Károlyon, Bánki Donáton és Kandó Kálmánon át Jendrassik Györgyig.

1964. A Ganz-MÁVAG központi irodaépületének bejárata. A felvétel Josip Broz Tito (szemüveggel) látogatásakor készült. Fortepan / Bojár Sándor

A szocialista Magyarország nagyhírű gyárairól és üzemeiről szóló sorozat mai bejegyzése is az Arcanum adatbázisa segítségével készült.

Ganz Ábrahám (1814-1867). (Magyarország és a Nagyvilág, 1868. január 4.)

Egy kilencgyermekes, szegénységben tengődő, korán megözvegyült svájci kálvinista kántortanító beadta legidősebb gyermekét egy vasöntődébe szakmát tanulni. Az ifjú felszabadulása után kiváló svájci és olaszországi üzemekben mélyítette el a szakma ismeretét, aztán 1841-ben egy Pestre vetődött honfitársa ide hívta, hogy lenne itt számára kivételes lehetőség: a Széchenyi István alapította Első Pesti Hengermalmot vasöntődével kívánják bővíteni, ahhoz kellene jóravaló, képességes öntőmester. Az ifjú jött, alkalmaztatott, berendezte az öntőműhelyt, és büszkén írta haza: „én végeztem az első vasöntést ebben a városban. Már felépítettem egy kupolókemencét... néhány évig itt fogok maradni.” (Budapest, 2008/8.)

Ganz pályája kis híján megszakadt a legelején. 1843-ban egy öntés alkalmával a kipattanó szikra majdnem megvakította, de végül is csak a jobb szeme ment rá (mint a fenti képen is látható), a bal megmaradt. Az ambiciózus öntőmester élére rakta a garast, megvett egy kis házat a Vizivárosban, és kitűzte fölé a cégtáblát: Abraham Ganz Eisengießerei. Ebből a kis vasöntődéből, melynek helyén ma az Öntödei Múzeum működik, nőtt ki a Ganz nevet használó vállalatok hatalmas, szinte beláthatatlan halmaza. 

Széchenyi grófnak nem tetszett, hogy öntőmestere konkurenciát támaszt a Hengermalom öntödéjének, és megpróbálta ellehetetleníteni a vállalkozást. Megtiltotta, hogy szenet szállítsanak Ganznak, aki Kossuth Lajoshoz fordult, aki végül meggyőzte Széchenyit, hogy ne tegye tönkre a magyar ipar érdekében munkálkodó svájci ifjút. (A történet részletesen l. Búvár, 1944. szeptember 1.) 

Ganz Ábrahám budai díszpolgári oklevele, 1866. (Budapest, 2008/8.) 

Az öntöde szépen prosperált. Szállítottak vaselemeket a Lánchídhoz, az Óbudai Hajógyárban készülő hajókhoz, 1849-ben pedig (nem utoljára) átalakultak hadiüzemmé. Ágyúgolyókat és ("Ne bántsd a magyart!" felirattal) ágyúkat gyártottak) a honvédő seregnek. A szabadságharc bukása után Ganz haditörvényszék elé került, néhány hónapot fogságban töltött, de aztán az ipar érdekeire való tekintettel kegyelmet kapott. Másfél évtizeddel később pedig, 1865. június 8-án Ferenc József császár meglátogatta Ganz öntödéjét, és "hosszabb ideig nagy érdekeltséggel vizsgálta Ő Felsége a jelesen fölszerelt nagyszerű ipar-telepet, mely idő alatt a gyár egyik olvasztó kemenczéje a ki-folyó vaslávából e szavakat önté formába: 'Éljen a király!'" (Vasárnapi Újság, 1865.)

1859-ben csatlakozott Ganzhoz egy Bajorországból érkezett fiatal mérnök, Mechwart András. Ő tette igazán naggyá a céget. Az ő találmányainak világpiaci jelentőségük lett. A Mechwart-féle kéregöntéses vasúti keréknek szilárdságban, megbízhatóságban párja nem volt Európában. Oroszországtól Amerikáig mindenhol rendeltek vonatkereket a Ganztól, Mechwart hengerszéke pedig a világ élvonalába emelte a magyarországi malomipart.

Ganz Ábrahámot már a magyar ipar legfényesebb csillagai között emlegették, amikor 1867. december 15-én egy békésen elköltött családi ebéd után kivetette magát Duna-parti palotája ablakából és szörnyethalt. Pillanatnyi elmezavarról, tartós idegi problémákról, családi gondokról szóltak a hírek, de még abban is megoszlanak a források, hogy a második, a harmadik vagy a negyedik emeletről ugrott ki. Az egyik verzió szerint meg akarta előzni, hogy örökletes betegségbe haljon bele sok szenvedés után, mint Konrád testvére egy évvel azelőtt. Amikor pedig közvetlenül a második világháború után Ganzról mint a "szociális eszmék szellemében" dolgozó hősről akarták elkészíteni az "első magyar munkásfilmet", kitalálták, hogy akkor borult el az elméje, amikor a rusnya nagytőke a kezébe kaparintotta a hatalmat a gyárában, és "a munkások sorsának, jövőjének irányítása kicsúszott a kezéből... Terveit pedig csak száz esztendővel később, 1945-ben valósította meg az üzemi bizottság." (Fényszóró, 1945. április 9.) A film nem készült el.

Mechwart András (1834-1907). (Polytechnikai Szemle, 1899. december 5.)

Ganz egyedüli tulajdonosa volt a cégnek, semmiféle rajta kívül álló "nagytőke" nem rendelkezett azzal. Halála után több örökös között oszlott meg a tulajdonjog. A vállalat 1869-ben részvénytársasággá alakult, és a továbbiakban sok és sokféle tulajdonosa lett, többek között bankok és külföldi befektetők. 

Mechwart vezérigazgató a félezres vállalatot sokezres vállalatcsoporttá fejlesztette. 1878-ben létrehozta a Lövőház utcában a villamossági részleget, és ezzel megalapította a magyarországi elektrotechnikai ipart. A nyolcvanas években kiépült a Kőbányai út mellett, a Mávag szomszédságában a hatalmas Ganz-telep, a vagongyárral. A cég tevékenységi köre rendkívüli mértékben kiszélesedett a vagongyártástól a hajógyártásig. Mechwart maga köré gyűjtötte a legkiválóbb mérnököket. Dérit, Bláthyt, Zipernovszkyt, akik számos egyéb találmányuk mellett megalkották az első energiaátvitelre alkalmas transzformátort, és ezzel lehetővé tették, hogy nagy távolságokra szállítsák az elektromos áramot. A Ganzban teljesedett ki a villamosgépek tervezésében a világ élén járó Kandó Kálmán munkássága. A róla elnevezett villamos mozdonyok főszerepet játszottak a vasúti közlekedés villamosításában. Kandó egyik mestere, Nikola Tesla is dolgozott a Ganznak. A Ganz vízierőműveket, távvezetékeket, villamos központokat is épített külföldön. Mechwart találmánya alapján gőzüzemű szántógépet is gyártottak.

A Budapesti Hírlap 1884. december 9-én beszámolt a Mechwart negyedszázados működését köszöntő nagy ünneplésről: "Mechwart meghatóan fejezé ki köszönetét — magyarul. S ezzel is bebizonyitá, hogy — bár szülő-hazája más volt — új honának igaz fia szív­ben is". Mechwart belecskai előnevű magyar nemesként hunyta le szemeit 1907-ben. 

A budapesti és leobersdorfi (alsó-ausztriai) Ganz-gyárak látképe egy 1903-as grafikán. (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény, Hungaricana)

A Ganznál dolgozott az 1890-es évektől Bánki Donát és Csonka János, a porlasztó és számos más nagy jelentőségű találmányok megalkotói. A Bánki-Csonka motor is a Ganz világszerte keresett terméke volt. Világhírre jutott az első nagynyomású robbanómotor, a Bánki-motor is.

 A Ganz-csoport összetételének alakulását és nevének változásait igen nehéz nyomon követni, de a Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1943-1944/3-4. kötete segít nekünk:  "Alakult: 1844-ben.Mint egyéni céget alapította Ganz Ábrahám. — Részvénytársasággá alakult 1869-ben Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár Rt. cég alatt. 1879-ben magába olvasztotta az Első Magyar Waggongyár Rt -ot. 1906-ban az elektrotechnikai osztály különvált és Ganz-féle Villamossági Rt. cég alatt mint önálló részvénytársaság működött.1911-ben fuzionált a Danubius Hajó- és Gépgyár Rt.-gal és cégét Ganz és Társa Danubius gép-, waggon- és hajógyár Rt.-re változtatta. 1927-ben magába olvasztotta a Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-t, Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt.-t. és a dr. Lipták és Társa Építési és Vasipari Rt.-t., 1929-ben pedig a Ganz-féle Villamossági Rt.-t, valamint az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyár Rt.-ot és cégét a maira (Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt-re - Hacsa) változtatta. A Magyar Általános Hitelbank érdekeltsége." 

 Gyártottak Ganz-vállalatok segédmotoros bicikliket, postai autókat, autóbuszokat, később trolibuszokat, hidakat, darukat, árammérőket és egyéb műszereket, mezőgazdasági gépeket. Az első világháború alatt elsősorban teherautókat szállítottak a seregnek. A háború vége felé Ganz-Fiat Repülőgépgyár is létesült, de annak betett a hadiipart korlátozó békeszerződés. A két világháború között a gőzmozdonyok újabb generációival állt elő a Ganz. Köztük volt a legendás, Cseh Tamástól is megénekelt 424-es.

A 424-es. (Fortepan, Hungaricana)

Az amúgy is igen nagy súlyú Ganz-csoport jelentőségét a harmincas évek végén tovább növelte, hogy nem volt "zsidó érintettsége". Egy ideig a kormányzó fia, Horthy István is viselt igazgatói címet a cégnél. A második világháború éveiben a Ganz - akárcsak szomszédja, konkurense, majdani fúziós társa, a Mávag - betagozódott a hadigazdálkodásba. A vállalatcsoport vezetésében erősödött résztulajdonosának, a berlini AEG-nak (Allegemeine Elektricitäts Gesell­schaft) a befolyása. Az AEG erősen beszűkítette a cég lehetőségeit itthon is, külföldön is.

1944-ben 5600 alkalmazott dolgozott a Ganz-nál, 1945 júniusában 2100. A gyár épületeinek 70 százaléka romba dőlt vagy megsérült, a gépek több mint fele használhatatlanná vált. A Szabad Nép 1945. június 3-án terjedelmes cikkben számol be arról, hogy "Teljes erővel dolgozik a Ganz-gyár. Vezetőség és üzemi bizottság, munkások és értelmiség együtt küzdenek a jövőért". "Ma, kollektív egység a gyár. Azelőtt az igazgatóságnak, ügyvezetőségnek, felügyelőbizottságnak majdnem 50 főnyi tagja volt. Közöttük angolok, franciák, hollandok, ola­szok, németek — nagykapitalisták. A tőke erősen nemzetközi! Ma: az igazgatóság szá­mos tagja elmenekült. Néhányan, akik nem voltak részvényesek és nem azonosították ma­gukat a szélsőjobboldallal, itt maradtak. Produktív munkát végeznek részvé­nyek, osztalékok nélkül, szorosan együttműködnek az üzemi bizottság­gal. Együtt törik a fejüket, szeretnék, ha a gyár száz százalékig kivenné részét az épitőmunkából." Ráadásul mindent megtesznek azért is, hogy a munkások ellátását biztosítsák a háború utáni általános koplalás időszakában.

Egy évvel később már egészen más hangon szóltak a "munkáspárti" lapok, amelyek kampányszerűen támadták a Ganz fehér gallérosait. Például így: "Megdöbbentő egészségügyi mulasztások a Ganzban. /.../ A 'Híd II.' műhelyben még szomorúbb állapotok vannak. Még fala sincs a 60x25 méteres műhelynek. Nincs asztal sem, mosdani a szomszéd műhelybe járnak. Egyik öreg munkás keze vörös a míniumtól, a mérgező anyaggal a kezén nyúl az ételhez. Nincs szappan, nincs törülköző. Hűvös szél fúj keresztül-kasul. A dolgozók arcán elkeseredés tükröződik. Ki felelős ezekért a viszonyokért? Dr. Batu Péter, az orvosi rendelő vezetője — mint mondja — számtalan esetben kérte a gyárvezetőséget, szüntessék meg ezt az állapotot. Az üzemi bizottság is megteszi a magáét. De a gyár igazgatói, Jendrassik György vezérigazgatóval az élen, nem segítenek. Nincs pénz — hárítják el a kérdést és minden marad a régiben. A nehéz testi munkát végző emberek napi egy tál ételt kapnak az üzemi konyhán. Az elkészítésben nincs hiba, de az étel botrányosan kevés és kalória-értéke sem kielégítő." (Népszava, 1946. október 26.)

Ilyen körülmények között készültek jóvátételre a hajók az újpesti Ganz-hajógyárban 1945-ben. (Fortepan, Hungaricana)

A körülmények persze egy évvel korábban sem voltak jobbak, csak most elő kellett készíteni ilyen módon is a Ganz kiragadását a menedzsment kezéből. 1946 tavaszán az MKP meghirdette, hogy a legfontosabb nehézipari vállalatokat, a Weiss Manfrédet, a Rimamurányi (salgótarjáni, ózdi) Vasműveket és a Ganzot állami kezelésbe veszi. Ez ekkor még tulajdonjogi szempontból nem jelentett államosítást. Azzal hitegették a tulajdonosokat, hogy az állami kezelésbe vétel csupán hat évre, a jóvátétel és az újjáépítés időszakára szól. 

Az idézett cikkben aposztrofált Jendrassik György mérnöki diplomája megszerzése után rögtön a Ganz-hoz került, és ott is maradt negyedszázadon át - amíg maradhatott. Ő is világhírű mérnök volt. A gázturbinák és a dízelmotorok területén ért el kimagasló eredményeket. Ő találta fel a gyorsjárású dízelmotort. A Jendrassik-motorokat az egész világon ismerték és elismerték. Ő is a Ganz nagy vezetői közé tartozott. Öt nyelven tárgyalt, hatalmas kapcsolati tőkére tett szert külföldön. Amint befejeződött a főváros ostroma, Jendrassik megjelent a romos gyártelepen, és hatalmas energiával szervezte az újrakezdést. Egyik aláírója volt  a németek kitelepítése ellen tiltakozó nyilatkozatnak. Az állami kezelésbe vétel előtt őt is sok támadás érte, nem is maradhatott sokáig a Ganz élén. Az állami kezelésbe vétel után pár héttel megjelent a Ganz Hajógyár "munkásküldöttsége" a miniszterelnökségi államtitkárnál és amellett, hogy végezzék ki az akkor folyó "összeesküvési per" vádlottait, azt is követelték, hogy azonnal tartóztassák le Jendrassik vezérigazgatót és társát, a magyar nép ellenségeit, akik szabadalmakat és műszaki rajzokat csempésztek ki az országból. (Magyar Nemzet, 1947. január 17.) Ez világos jelzés volt arra nézve, hogy előkészítés alatt áll egy koncepciós Ganz-per. Jendrassikot a Ganz éléről a három állami kezelésbe vett nagyvállalat irányítására létrehozott Nehézipari Központba vitték át. Annak képviseletében utazott Argentínába, ahol még elintézte, hogy rendeljenek száz Jendrassik-mozdonyt a Ganztól, de onnan már nem tért haza, hanem Angliába utazott, és ott élt, dolgozott élete végéig. Szökevény hazaárulóként fosztották meg magyar állampolgárságától 1949-ben, de ő a távolból még azután is együttműködött a Ganz vezetőivel a gyár érdekében. 

Jendrassik György (1898-1954). (Tolnai Világlapja, 1942. augusztus 26.)

1948-ban az állami kezelésbe vett nagyvállalatokat is államosították. Az erőltetett nehéziparosítás sodrában a Ganz-vállalatok is nőttek és szaporodtak. 1959-ben összevonták a két szomszéd várat, a Ganzot a Mávaggal, a Magyar Államvasutak 1870-ben létesített gépgyárával, a 424-esek másik gyártójával. A "tervgazdálkodás" logikájából következett a potenciális versenytársak egyesítése. Korábban még a Ganz és a Mávag focicsapatai is ősellenségként csaptak össze egymással. A fúzióval az ország második legnagyobb vállalata jött létre.

Az összevonások, átszervezések, névváltozások sorozata az államosítás utáni évtizedekben egy blog keretei között követhetetlen. A lényeg az, hogy létrejött egy hatalmas, nagyjából húszezer főt foglalkoztató vállalat rengeteg, igen különböző profilú üzemmel, egységgel. A Ganz-Mávag az extenzív iparfejlesztés időszakában remekül elboldogult, amint azonban ennek tartalékai kimerültek, és a hetvenes évek elején beszivárgott az olajválság, leromlottak a cserearányok - kezdődtek a problémák. 1987-ig próbálták a Ganz-Mávagot fenn- és egyben tartani, aztán feladták. 1987 végén megszűnt a Ganz-Mávag, és önállóan küszködtek tovább annak egységei. "A Ganz-MÁVAG-ot ugyanis — mint arról ta­valy év végén több alkalommal is hírt adtunk — a csaknem másfél évtizedig tartó folyamatos, ámde si­kertelen állami segítségnyújtások múltán az idén január elsejével felszámolták, szanálták, decentralizál­ták./.../ A volt Ganz-MÁ­VAG a 7,5 milliárdos árbevétel és 1,3 milliárdos tőkés export ellené­re tavaly 400 milliós veszteséggel működött. Ehhez kell hozzáadni a 10 milliárd forintot meghaladó tar­tozást, aminek harmada az idén, az év közepén lejár. További teher, hogy már tavaly is 1,2 milliárdos adóhátralékuk volt, amit az újabb veszteség tovább növel. Emellett je­lentősek a befagyott készleteik, vi­szont 800 millió forint értékben sor­ban állnak a bankoknál." Így összegezte a helyzetet a Népszabadságban Bossányi Katalin 1988. március 11-én.

A Ganz-Mávag központi épülete a Könyves Kálmán körúton. (Fortepan, Hungaricana)

A Ganz-Mávag hét utódvállalata a rendszerváltás idején különböző tulajdonosok kezébe került, és a sorsuk is eltérően alakult. Az utódvállalatok némelyike tovább bomlott. Új egységek is alakultak, melyek a Ganz nevet viselték, hol joggal, hol nem. A Ganz Gépgyár elkezdett visszavásárolgatni egységeket, és így kialakult egy holding, mely ma a legnagyobb Ganz név alatt futó egység, nagyságrendileg ezer alkalmazottal.  "Az 1987-ben megszűnt Ganz-MÁVAG 300 épülete közel 140 magántulajdonba került. Napjainkban a kis területen megmaradt Ganz Holding mellett első gene­rációs, leginkább távol-keleti bevándorló kereskedő családoknak ad helyet, akik utca­fronton és az üzemcsarnokokban kialakított földszintes házakban nyitottak üzleteket. A Ganz negyed egy rendezetlen, a kör­nyezetétől izolált területnek számít Budapes­ten..." Így fogalmaz a Szent István Egyetem Építéstudományi Karán készült diplomatervében Trinh Hai Dang, bevezetve a terület fölélesztésére és integrálására vonatkozó "utópiáját". (Régi-Új Magyar Építőművészet, 2019/5.) A Ganz-telepen kínai boltok százai telepedtek meg, jelentős részük akkor, amikor a józsefvárosi kínai piacot felszámolták. 

Kétségtelen, hogy a régi nagyságnak mennyiségi értelemben már nyoma sincs, de az is vitathatatlan, hogy működnek Ganz név alatt sikeres, életképek nehézipari cégek jelenleg is. Erről tanúskodik például a Ganz-daru,  a Ganz-Holding, a Ganz-motor honlapja.

Razzia a kínai piaccá vált Ganz-telepen. (Barikád, 2014. november 13.) 

-hacsa-