Két év híján száz éve, hogy Szerencsen csokoládét kezdtek gyártani. Még csak két éve gyártották, még csak névtelen csokitáblákat kínáltak, de a szerencsi csokoládé már akkor fogalom lett. Azóta pedig több száz neves csokoládéféleség, desszert, bonbon, cukorka, konyakmeggy, ostya öregbíti a szerencsi gyár hírnevét a Bocitól a Melbán át a Melódiáig és tovább.
A szocialista Magyarország nagyhírű gyárairól és üzemeiről szóló sorozat mai, immár tizenegyedik bejegyzése is az Arcanum adatbázisa segítségével készült!
Az édesipar a cukorgyártással kezdődött. Szerencsen is, másutt is cukorgyárakból nőttek ki a csokoládét és egyéb édességet előállító vállalatok. Magyarországon a cukorgyártás a 19. század nyolcvanas éveiben ramaty állapotban tengődött. Eleve nem volt sok cukorgyár, de azok jelentős része is tönkrement, mert nem bírta a versenyt az import cukorral. 1887-ben a Monarchia kétszáz cukorgyára közül már csak 11 működött Magyarországon. Többen munkálkodtak azon, hogy ez a helyzet megváltozzék. A Németországból a kiegyezéskor ide települt Stühmer Frigyes is cukorral és cukorkával kezdte, azután fogott bele a csokoládégyártásba. A szerencsi csokoládégyártás beindulása előtt évtizedeken át övé, illetve utódaié volt a legnagyobb csokoládégyár az országban. Később is Stühmerék fővárosi gyára volt Szerencs legfőbb konkurense. A Stühmer Tibije versenyzett a szerencsi Bocival.
Hatvany-Deutsch Sándor báró (a Nyugat-alapító író és mecénás Hatvany Lajos apja) volt az, aki a magyar cukoripart megmentette és fölfejlesztette. Fölvásárolta a csődbe jutott nagysurányi cukorgyárat, a maga korában nálunk a legnagyobbat, aztán az unokatestvéreivel és tőkéstársaival jó néhány cukorgyárat alapított még az országban (Hatvan, Sarkad, Oroszka, Sárvár). Végül az ország egyik legbefolyásosabb tőkéseként meggyőzte a kormányt, hogy támogassák a magyar cukoripart, szorítsák ki protekcionista eszközökkel az osztrák cukrot a magyar piacról.
Báró Hatvany-Deutsch Sándor (1852-1913) (Vasárnapi Újság, 1913.)
A nyolcvanas évek végén, a cukoradótörvény 1888-as elfogadása után beindult a cukor-projekt. Állami támogatással, a nagy bankok közreműködésével cukorgyárat ígértek minden vármegyének, ahol a földbirtokosok vállalják a cukorrépa termelést gyáranként ötezer hektáron. A cukorgyár önmagánál sokkal többet jelentett: a cukorrépa-termelés felfuttatását, egy magasabb minőségű, sok embernek munkát adó mezőgazdasági ágazat kibontakoztatását.
A Bereg című lap kiválóan összefoglalta a cukor-projekt lényegét: "Az új czukoradó törvény, mely a terményadó rendszerre van alapítva, lehetővé teszi, hogy ott, hol az égalji viszonyok és talaj minőség megfelelők s munka erőben nincsen hiány — haszonnal szállhatunk síkra a külföldi czukor gyárak versenyével. Ennek következtében találkoztak vállalkozók, kik az ország különböző vidékein czukor-gyárakat építeni hajlandók, ha az általuk feldolgozni kívánt répa mennyiség termelése a birtokosság által biztosittatik. Államkormányunk közvetítése mellett, hajlandó egy — megfelelő biztosítékkal biró — gyáros Zemplén megyében czukorgyárat felállítani; ennek biztosítására 5000 cat. hold czukorrépa termelés igenyeltetik./.../ ...arra nézve azonban, hogy hol állíttatnék fel a gyár, megállapodás még nem jött létre, amennyiben Szerencs és Újhely között oszlott meg a nézet./.../ ...a filloxera-vész által keresetétől megfosztott kézi munkaerő a répamivelésnél fog hasznos foglalkozást találni./.../ a répamívelés behozatala egy gazdasági üzemrendszerbe azt mindinkább a belterjes gazdálkodás felé tereli, mely több anyagi és értelmi befektetést igényel ugyan, de nyomában az általános vagyoni gyarapodás is jár." (1888. december 23.)
A szerencsi cukorgyár régi képeslapon (Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Hungaricana)
Sátoraljaújhely mellet még Nagymihály és Tiszalúc neve is fölmerült, de végül Szerencs győzött. A Pesti Napló (1889 május 20.) levelezője így foglalja össze, mi szólt Szerencs mellett: "Szerencsen és vidékén a vállalat minden tényezőt feltalál, mely virágzását biztosíthatja, mert mint központja Hegyalja alsó részének, Szerencs 29 község forgalmának főpiacza, van járásbírósága, telekkönyve, szolgabiróhivatala, olcsó építőanyaga, kiváló építési köve. Szerencs továbbá góczpontja a m. kir. államvasutak s a magyar északkeleti vasútnak. A filloxera által elpusztított szőlők jól felhasználhatók répatermelésre. A gyártásnak egyik főtényezője: a víz szintén elegendő mennyiségben megvan."
1889 februárjában a szerencsi és a botfalusi (Brassó megyei) cukorgyár felépítésére és üzemeltetésére megalakult a Magyar Cukoripari Rt. Három nagy bank, a berlini Bleichröder, a bécsi Rotschild és a budapesti Magyar Általános Hitelbank adta össze a 3 millió forintos alaptőkét, a magyar állam pedig 900 ezer forintos igen kedvezményes, hosszú lejáratú kölcsönnel támogatta a gyáralapítást.
1889-ben kezdtek hozzá az építkezéshez, és december 10-én már beindult a gyártás. Túlnyomórészt cseh gépekkel és cseh munkásokkal. Folyamatosan növelték a kapacitást, emelték az alaptőkét. Az első néhány évben, a répatermelés felfutása előtt a termelés nagyobb részét a nyerscukor feldolgozása adta. Egészen 1915-ig finomítottak nyerscukrot Szerencsen.
Hamarosan az Általános Hitelbank lett a főtulajdonos. A századforduló és az első világháború között a Magyar Cukoripari Rt. alaposan kiterjesztette a hatókörét. Jó néhány cukorgyár alapításában, felvásárlásában vett részt.
A cég emblémái különböző korokból (Figyelő, 1982. augusztus 19.)
Még el sem kezdett működni a gyár, már megnőtt a település ázsiója, és jól fölmentek az árak. A szerencsi gyárnak "mondják, hogy alig is van párja a continensen, úgy az üzem kiterjedését, mint a legújabb és legtökéletesebb technikai berendezéseket tekintve. — A hegyalja tövében fekvő jelentéktelen kis városka a gyár felállítása folytán egyszerre nevezetes ipari centrális hellyé vált, hol az üzleti és az életviszonyok, mondhatnók, amerikai arányokban rohamos fejlődésnek indultak. A mezőgazdasági termények számára Szerencs előbb nem is képezett piaczot. Nem volt ott ára jóformán semminek. És hogy állunk ma? A lakásviszonyok olyanok, hogy egy kis házikóért évi bér fejében csaknem annyit fizetnek, a mennyibe egy ily házikónak előállítása kerül. Az élelmi szerek ára is rohamosan felszökkent." (Gazdasági Mérnök, 1989. november 17.)
Amilyen jól jött a gazdaság sok ágazatának a Nagy Háború, olyan rosszul a cukoriparnak. 1916-ra a termelés az ötödére, 1919-re a kilencedére esett vissza. A gyárból is, a répatermelésből is kiesett a munkaerő, amelyet csak kis részben lehetett hadifoglyokkal pótolni. A fuvarozás is akadozott a hadiszállítások miatt. Gyakorta álltak a gépek. A cég ezekben az években a Balkánon terjeszkedett. A szófiai és a belgrádi cukorgyárban szerzett részesedést.
A süvegcukor gyártása (Tolnai Világlapja, 1905. szeptember 24.)
A 20. század elejéig a cukrot elsősorban süvegcukor formájában forgalmazták, bár Szerencsen már a kezdetektől gyártottak kockacukrot is. A süvegcukor lassacskán kiment a divatból. Amikor a gyártását Szerencsen is visszafogták (később meg is szüntették), a részvénytársaság vezetői felkarolták azt az ötletet, hogy a megüresedett műhelyekben csokoládét gyártsanak. 1923-ban ötven emberrel, kézműves technikával kezdték. "A csokoládé iránt a kereslet annyira nagy, hogy a gyárak nem tudják a szükségletet kielégíteni, különösen a szerencsi csokoládé egyes fajtáiban mutatkozik hiány" - írja a Magyar Kereskedők Lapja (1924. szeptember 17.)
A szerencsi csoki olyan gyorsan berobbant a köztudatba, hogy a megjelenése után másfél évvel már apróhirdetések jeligéiben is többször megjelent. Például:
Ebben az évben már fogalomként emlegetik a szerencsit, amely őfőméltóságáné elismerését is elnyerte: "Méltán mondhatjuk,hogy a 'Szerencsi csokoládé' nemcsak hazánkban fogalom, hanem külföldön is egyik büszkesége a magyar iparnak, őfőméltósága a kormányzó ur neje is hosszabb ideig tekintette meg a gyár kiállítását s a vállalat igazgatósága részéről jelen volt Bán Leó igazgatót megszólításával tüntette ki és az előtte is ismert színtiszta magyar gyár készítményei kiválósága felett a legmagasabb elismerését fejezte ki." (Nemzeti Újság, 1925. április 17.) A Nemzetközi Árumintavásárról szóló tudósításban szerepelt ez a szöveg, amelyet szóról szóra átvett saját tudósítójának tulajdonítva Az Újság (1925. április 19.) és a Világ (1925. április 19.). (A szerencsi gyár persze nem volt "színtiszta magyar", a tulajdonosai között is, az alkalmazottai között is voltak külföldiek.)
A szerencsit sajátos reklámakciókkal népszerűsítették. Az egyik hirdetés szerint például:
Olyan könnyen azért nem küldték azt az egy kiló szerencsit. Öt különböző szelvény rejtőzött keresztrejtvényekkel a szerencsi termékek csomagolásában, és akinek akkora szerencséje volt, hogy mind az ötből talált egyet-egyet, annak lehetett esélye a nyereményre. A miskolci Reggeli Hírlap (1927. július 31.) gyerekrovatába beírtak a panaszos gyerekek, hogy ők már vagy ezer szerencsi csokit megettek, de a 3. számú szelvényt egyikben sem találták meg, s ha ez így megy tovább, átpártolnak a konkurenciához. "Komoly egyéneket ismerünk, akik ennek folytán jóval több Szerencsi-csokoládét vásároltak össze, mint amennyinek árából az egy kilós jutalomcsomagot megvehették volna, gyerekek között valóságos sporttá lett a Szerencsi-keresztrejtvények gyűjtése" - állapítja meg Hermanné Cziner Alíz: A reklám lélektana című 1927-ben kiadott könyvében.
A termékskála gyorsan bővült. A névtelen táblás csoki korszaka gyorsan véget ért. Sokféle terméket kínáltak, sok csoki- és cukorkanév kötődött a szerencsi gyárhoz. A Boci csokoládé volt a gyár egyik legelső nevesített terméke. Megjelentek a Mikulásra, karácsonyra, húsvétra való csokifigurák. Gyártottak kekszet, ostyát, kétszersültet, tartós süteményt. A gyár márkaboltjaiban déli gyümölcsöt is árultak.
Egykori Szerencsi csokoládébolt Rákospalotán. (Műemlékvédelem, 1976/1.)
Az egyik cukorkafajtát például egyszerűen csak Cukinak hívták, és így reklámozták:
A húszas években nagy rekonstrukció zajlott le a gyárban, és a cukortermelés a három-négyszeresére növekedett. A gazdasági világválság betett az édesiparnak. A hazai kereslet is lezuhant, a nemzetközi exportkorlátozások is sújtották az ágazatot. A gyár termelése a felére csökkent, és nem is nagyon növekedett már a világháború végéig. A magyar cukorgyárak kartellegyezményt kötöttek, hogy valamelyest védettebbek legyenek. 1939-ben a cukorgyárakat hadiüzemmé nyilvánították, 1940-től pedig már jegyre adták a cukrot is.
Csokoládégyártó hengersor a szerencsi gyárban. (Természettudományi Közlöny, 1931/2.)
A front közeledtével a német katonai parancsnokság az egész gyárat meg akarta semmisíteni, de végül csak az iparvágányt robbantották fel. Amit le lehetett szerelni, leszerelték és elszállították. A gyár készleteit a fosztogató seregek széthordták. A gyár termelése csak 1949-re érte el az 1944 előtti szintet. A kisebbségi német tulajdonrész a potsdami egyezménynek megfelelően szovjet tulajdonba került. A Magyar Általános Hitelbank tulajdonrésze a bank államosításával állami tulajdonná lett, 1948-ban pedig megtörtént a gyár teljes államosítása.
Az első szocialista Szerencsi-hirdetés az államosítás után (Szabad Föld, 1948. május 2.)
Az ötvenes évek nem kedveztek a könnyűiparnak. Az extenzív iparfejlesztés azonban a könnyűipart is elérte, Szerencsen rekordokat döntött a termelés, de a gyárnak viszonylag kevés forrás jutott, elhanyagolták a karbantartást, rablógazdálkodást folytattak, és egyre gyakoribbak lettek az üzemzavarok.
1953-ban szétvált a cukorgyár és a csokoládégyár.
Ludas Matyi, 1955. december 8.
1963-ban megépül a diósgyőri gyáregység, viszont egyetlen vállalatba vonják össze a magyarországi édesipar gyárait, és Szerencs, a magyar édesipar legnagyobb üzeme és zászlóshajója csupán ennek az óriásnak az 5. gyáregysége lesz. A hetvenes években nagy rekonstrukción esik át ez az 5. gyáregység. 1980-ban pedig szétszedik a nagy országos vállalatot, megalakul a Szerencsi Édesipari Vállalat, mely a cukorgyárból, a csokoládégyárból és a diósgyőri részlegből áll, ahol az ünnepekre való csokifigurákat készítik, és ahol először gyártanak az országban diabetikus édesipari készítményeket.
1985-ben a cukorgyár és a csokoládégyár ismét szétválik.
A történet a cukorgyárral kezdődött, de a szerencsi cukorgyár csak egy a sok közül, nemzetközi szinten ismeretlen. A csokoládéval viszont összeforrott a város neve, annak termékeit sok helyen ismerik a világon. (Gyakran az importőr által küldött csomagolóanyagba csomagolták az exportált termékeket, mivel a magyar csomagolástechnika kissé alulfejlett volt.)
A szétválásnak köszönhetően a cukorgyár és a csokoládégyár története a rendszerváltás után is külön vágányokon haladt.
A Szerencsi Cukorgyárat más cukorgyárakkal együtt egy nagy francia cukoripari multi, a Beghin-Say SA vette meg 1991-ben. 2003-ban eladta a magyarországi gyárait a német Nordzucker AG-nak, amely ezeket összevonta. 2004-ben a szerencsi és a szolnoki cukorgyárat beolvasztották a hatvani gyárat működtető Mátra Cukor Zrt-be, amely 2008-ban bejelentette, hogy a répahiányra tekintettel beszünteti a gyártást Szerencsen. A gyártó részlegeket lebontották, a helyükön emlékparkot létesítettek, a megmaradt épületeket műemlékké nyilvánították.A magyar cukoripar privatizációs "rémtörténete" a 90-es évek elején sokáig heves politikai vitákat kavart, aztán elfelejtődött. Ma már csak egyetlen cukorgyár működik Magyarországon, a kaposvári.
A csokoládégyárat a Nestlé vásárolta meg ugyancsak 1991-ben. A svájci világcég a régió több országában is bevásárolt, a gyárai között elosztotta a különböző termékcsoportokat, és a csokoládégyártást elvitte Magyarországról. A Boci csoki attól kezdve Csehországban készült.
A Nestlé európai italporgyártó és töltőüzeme, valamint a régió "érzékszervi vizsgáló központja" működik ma Szerencsen.
Boci-változatok a Nestlé Hungária Kft. honlapján
A Szerencsi Bonbon Kft. a Nestlével megállapodva 2010-ben újrakezdte a csokoládégyártást Szerencsen, és a Nestlé 2018 végén átadta a Szerencsi védjegy használatának a jogát ennek a kft-nek. Ezzel a védjeggyel csak ez forgalmazhat édesipari termékeket Magyarországon.
A Szerencsi Bonbon Kft. ma százegynéhány embert alkalmaz. A Szerencsi Csokoládégyárban a hetvenes-nyolcvanas években két és fél ezren dolgoztak. Ma a Nestlé alkalmaz ennyi munkavállalót a három magyarországi gyárában.
Készülnek még Mikulások Szerencsen (Szabad Föld, 2010. október 22.)
- hacsa -
