Ma ez már elképzelhetetlen. A fejlett országokban (Nyugat és Kelet-Ázsia), a gyerekek minden perce be van osztva, tanfolyamok, különórák, táborok, tutorok reggeltől estig. Legrosszabb esetben, ha tényleg csórók a szülők, akkor számítógéppel vagy okostelefonnal szórakoztatják magukat otthon.

Aztán rásütik a gyerekekre, hogy autisták, pedig csak nincsenek hozzászokva a kortársaikkal folytatott társasági élethez.

Az utolsó kép az Pécs, a háttérben látszik is a havihegyi templom.
Valamint vitatkoznék azzal, hogy semmit sem változott a helyszín azóta. Legalábbis a tetők, homlokzati festések, ablakok és az útburkolat is mind újak :)
https://www.google.com/maps/@46.0840678,18.2350553,3a,75y,131.36h,86.96t/data=!3m6!1e1!3m4!1sD-ipW2istsYpZFdvjr9AUQ!2e0!7i13312!8i6656

De jó is volt gondtalan gyerekkor nem volt számítógép lehetett az utcán, parkokban játszani és milyen jó hogy most van számítógép internet vissza lehet nézni milyen volt a gondtalan gyerekkor... :)

Azért még a 90-es években is ez volt:)
Pedig volt már számítógép meg videójáték dögivel....igaz internet nem igen.
Nem hinném hogy erőltetni kéne ezt vagy azt a fajta gyerekkort.
Az internet meg az online világ itt van és sosem fog már eltűnni....ez van....nem hiszem hogy egy multi party kevesebb élményt és emléket adna mint egy grundos...ez gyerektől függ.

"Aztán rásütik a gyerekekre, hogy autisták, pedig csak nincsenek hozzászokva a kortársaikkal folytatott társasági élethez. "

Az hogy ki mennyire társas lény az sokmindenitől függ, nem hiszem hogy ma kevésbé lennének társas lényeg a gyerekek. Csak a kommunikációs csatornák változtak és bővültek.

Szeretjük azt hinni hogy a "mi generációnk" jobb volt.....csak nem tudom mire fel, mikor mindig ami van és ami lesz (és "rossz") azt azok csinálták akik jobbnak gondolták magukat:)

Hát igen, változnak az idők, ezért abban nem kezdek bele, hogy bezzeg az én időmben. Ami azért nemis volt olyan rég.
A képek egy része a koraiak nagyon beállítottnak tűnik, a 80-es évekbeliek inkább igazibb életképek.
Nagyot változott a Világ. Csak egy példa, közeli ismerősnél most van kisgyerek, addig nem vitték biciklivel a gyerekülésben, míg gyereksisakot nem vettek neki. Nem egy pesti forgalomról van szó.

A gördeszkás srác zokni-szandál kombója viszi a pálmát, köszönjük szépen, ismét pompás kanyar volt!

@MIG-31: Ez még valamennyire érthető, a szülő vigyáz a gyerekére. De a városban, ötvenes hátszélben huszonöttel tekerő, menő csapat mezét viselő mountenbájkosnál már nem annyira. Nyolc éves igazolt versenyzői fellépésemből öt év volt országúti bicikli. Ez idő alatt egy fejsérülésről tudok. Pontosabban kettőt, de a másikat semmilyen biciklis bukósisak nem védte volna meg. Az durva volt. És visszajött, mint Lauda.

Remek cikk, remek képek!
Jómagam a 70-es és 80-as években voltam pontosan ilyen városi vakációzó, leginkább a budakeszi lakótelepen. Gyerekanyag volt bőven, játszótér is volt, egy hatalmas rét is volt az épületek között... A nyaraink nagy része ott telt. Pont akkor építették be, amikor elköltöztem onnan.

@Gery87: Részben igaz amit írsz. A világ változik, hogy jó vagy rossz irányban az nézőpont kérdése is. Van, ami jobb, van ami rosszabb mint régen. Én a '70-es, '80-as években voltam gyerek. Visszatekintve örülök, hogy abban az időszakban lehettem gyerek és nem pl. a 2000-es években. Sokkal nagyobb szabadságot élvezhettünk és sokkal önállóbbak lehettünk és önállóbbaknak is kellett lennünk. A szülők sokkal jobban megbíztak bennünk és nem volt az a túlféltés mint mostanában. (Példa: 5 évesen egyedül mehettem a játszótérre, mert a szülők megbíztak bennem és tudták, hogy nem fogok elcsatangolni). Megtanultunk közösségben és közösségként élni, megtanultunk vigyázni magunkra. Kipróbálhattunk minden "rosszaságot", ami manapság elképzelhetetlen lenne, de így megtanultuk felismerni, elkerülni és kezelni a veszélyt. Mellesleg rengeteg élményt gyűjtöttünk, nem virtuálisakat, hanem reálisakat. Szabad levegőn voltunk szinte egész nap, rengeteget mozogtunk. Ezeket az élményeket, tapasztalatokat a négy fal között és a virtuális térben eltöltött élet szerintem nem tudja pótolni vagy helyettesíteni.
Az egy másik kérdés, hogy ebben a megváltozott világban azokra a készségekre, önállóságra amelyekre mi tettünk szert annak idején, egy mai gyereknek mekkora mértékben van szüksége. Véleményem szerint ezek most sem haszontalan dolgok, de nyilván a digitális világban való boldogulás is szükséges tudás manapság.

@Örömhernyó: Azok között is bõven vannak introvertáltak akik akkoriban voltak fiatalok. Lásd én.

A sorok között olvasva érdekes belegondolni abba, hogy akkoriban abban a korcs, bűnös és elnyomó rendszerben a gyereket kicsapták kulccsal a nyakában a lakótelep tövébe oszt jónapot. Ebéd a hűtőben.

Érdekes lenne ugyanez a mai szabad világban, ahol a Csúti Csanda Vajda vértestvérei a két hét alatt rendet teremtő helyi erők védelme alatt szakmányban járnák a lakótelepeket és vernék ki a kulcsos gyerekből a kulcsot és a pontos címet ahová lehet menni pakolni.

Az első képen nem lakótelepi játszótér hanem óvoda van. A szoci rendszerben voltak nyári táborok, napközis táborok, úttörőtáborok, szot nyaraltatás a gyerekeknek. Egyáltalán nem volt tragédia megélni a nyarat, a kulcsos gyerekek feltalálták magukat, lehetett fürödni, bicajozni a haverokkal és felfedezni a várost. Ebéd vagy otthon, vagy az Otthon étteremben vagy a szülőknél a munkahely éttermében. Aki azt hiszi hogy a szoci időkben a családok nyomorogtak, a gyerekek éheztek és csavarogtak mindenféle zűrös arcokkal azok vagy hazudnak vagy nem is éltek akkoriban.

@citrix:
Hibátlan, 10 pontos összefoglaló.
Öregem a Keleti éttermébe járt, nekem is oda fizetett be, hazafelé a suliból bementem, megvolt az ebéd oszt jónapot.

@Gery87: Csak epp nem egymast kozt sziciliazodnak hanem online. Ami oda vezetett valjuk meg, hogy eleg nagy szazaleka a mai 10-20 on eveseknek degenaralt, exhibicionista, narcisztikus, ego huszar. A PISA testen meg durvan elbuknak. En is "kulcsos" gyerek voltam ezek szerint bar en ezt igy ebben a formaban soha nem hallottam. Persze ertem. 7 evesen mar lakas kulcsot kaptam. De nagyon nem banom mert 100x -ta eletkepesebb voltam mint egy mai gyerek. Reggel mar meloba voltak a szulok mikor haza jottem se voltak otthon es bar 91-tol mar volt PC azert tobbnyire kinti eletet eltem es nem a monitort bamultam egesz nap. Onallosagra tanitott. A tobbi citrix is leirta. Nagyon jo korszak volt es tenylegesen volt gyerek korunk. En meg azon akadok ki mikor egy 10 eves gyereket meg kisergetnek a szulei es hozzak viszik az iskolaba es stb.

Nem értek egyet a kommentelőkkel, 2021-ben sok esetben rosszabb lett a helyzet. Az oké, ha a vékonyka középréteg gyerekei táborokba járnak, de az ország legalább felének ez nem érhető el. Ráadásul ők teljesen ki lettek zárva a korábban meglévő nyári elfoglaltságok aló, ide értve az úttörőtáborokat és strandolásokat. A városokban még rosszabb a helyzet, van egy elég erős réteg, amely a panelek aljában lévő csöppnyi játszótéren játszhat (ha 3 éves), a mobilról zenét bömböltethet (ha 10 éves) és beherbálozhat, ha ennél idősebb. Alternatívaként lézenghet a plázákban, hogy azzal is teljen a nap. Mert pénz az nincs, az állam pedig teljesen kivonult a szegényebb gyerekek üdültetéséből, programszervezéséből.

@citrix: Igen, nem csak a szervezett programok voltak nagy segítség, de az egész társadalom valahogy jobban elfogadta, hogy nyáron egy gyerek ide-oda mászkál, alap volt, hogy bementem nagynéném munkahelyére és ott ettem vagy anyám munkahelyén lógtunk egy délután. Ma ilyesmi elképzelhetetlen.

@midnight coder: Én is introvertált vagyok. Az introvertált nem jelenti, hogy társaságban szorong az ember, csak hogy szeret, tud egyedül lenni, a belső világába zárva. A social anxiety az egy teljesen más dolog, nem kell hozzá introvertáltnak lenni.
Aki gyerekként nincs hozzászokva a társasághoz, az jó eséllyel szorongani fog.

Nyíregyháza Jósa-város, szevasztok!

@lenörd hofstadter: Köszönöm. Ami kimaradt még, az a fagyizás :-) , moziplakát böngészése tudjuk mit játszanak, a Duna-part bejárása, kompon át a túloldalra és bográcsozás, fürdés, vasútállomáson a tartalékos 424-es gőzös megmászása a vasutasok legnagyobb örömére és lehetne sorolni hosszan. Mindezt face és net nélkül, flottul ment az élet akkoriban ami a maiak számára elképzelhetetlen.

azért elég sokminden kimaradt... liftezés, tetőre, pincékbe mászás, számháború az építkezési területen, stb...

@citrix:
No igen. Mi a pincékben mászkáltunk, akkoriban még nem voltak a kapuk zárva, bezártak a Jókai-Lovag sarkon a lebombázott, féltorzóként meredező épületmaradványba, mert éppen a harmadikat derítettük fel és a többi vidám dolog amihez nem ártott ismerni, hol kell bemenni a Bajcsyn egy kapun és a Jókaira érkezni.

@Pécsi bölcsész: jaja, epetkezeseken bujocska hetvegen. csosz(biztonsagi or) kergetes, garazs sori tengo, nyarsalas(szalonna sutes) erdo szelen, 2 het tisza-to naqgyanyonal falun szoval nem csak kepekrol lattam libat, kacsat, tyukot, tehenet, malacot... ment a zsebpecazas. nekem nem csak a varosi let volt meg. lehetne meg sorolni tenyleg. hogy a maiak szamara ez elkepzelhetetlen eleg szomoru. Az a tul feltes ami megy manapsag eleg beteges szintet lepett mar meg szerintem.

Mennyi városi ex-gyerek ^^

Errefelé a nyári program kellemesebb része:
- Cseresznyefák dézsmálása, gyakran vadidegenek pincéjéhez tartozó területen, némi "k. anyátok elkaplak megraklak" háttérzenével.
- Nádból építettünk saját kalyibát, amit be is rendeztünk, ott vendégül láttuk egymást.
- Békák, teknősök és vízipockok abúzálása, tücskök gyűjtése. Pókcsata (2 pók egy kis helyen, lássuk melyik győz.)
- Gyakori "Talpra esik-e a macska 10 méter magasból?" gravitációs tesztek végrehajtása.
- Mi történik, ha a petárdát betesszük ide/oda/amoda.
- Bravo magazin. Hadd ne részletezzem.
- Kockás magazin mánia. (Pif, Herkules, Rahan, etc.)
- A hét fénypontja: Mozi a műv. házban, ahol a durva horrorra szó nélkül mehettél 12 évesen is és mégse lettél sorozatgyilkos. Köhömm.
- Néha szoc üdülős nyaralások a balcsin.
- Arcade masinák kiskapuinak keresése, a "hogyan játszunk 4 órát 2 Ft-os érmével" szellemében.
- Fürdés a víztározóban. Akkor is, ha már a kezeddel toltad el a zöld algát a tetejéről.
- Sörösüveg gyűjtés, amiből aztán a sárga földit történő vércukorszint emelés következett Kapucíner, Emőke és Boci csokival, melyet aztán házi málnából készült szódás üdítővel fejeltünk meg.
- Embertelen mennyiségű kerékpározás és így kiváló állóképesség alapozás. Olyan izmos lábakkal bírtunk, hogy évtizedekkel később se maradt szégyenben egyikünk sem.
- Bátorságpróba eszement dombokról, lépcsőkről kerékpárral lefelé. (Sisak? Ne röhögtess!)
- Elhagyott épületek rongálása, jellemzően kövekkel.
- Légpuskázás, főleg üvegre, romos épületek ablakaira mentünk, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy 1-2 madár is nem esett áldozatául a túlzott lelkesedésnek.
- Szellemidézés, pohártologatással.
- Gombászás, távcsövezés.

azért az a pécsi utca és hát nagyon nem így néz már ki :) A zoknis-szandálos srác ellopta a show-t, az biztos. Nekem még az jutott eszembe a képről, hogy hol vannak már a telefonkönyvek. Azért emlékszem, mikor még egy ilyenből szedtem ki egy lány telefonszámát:)

Én félig pesti félig vidéki gyerek voltam. Vidéken azért megvolt anno a „csavargás”, loptuk a barackot, meggyet, cseresznyét, vagy föld alatti bunkit építettük. Ez utóbbi mai ésszel felfoghattalan veszélyt rejtett magában. Kiástuk a gödröt (+kúszójárat, hogy ne szűrődjön be a fény), vágtunk fát, ami a tető volt, rá nylon, hogy ne ázzon be, és arra vissza a föld. Gyertyát otthonról vagy a temetőből szereztünk :D És nem paráztunk, hogy jaj beszakad, és ott maradunk alatta.

Még egy kis adalék a belvárosi léthez :) Négyemeletes bérházban az összes gyerek (korosztályra tekintet nélkül) együtt játszott, abba a lakásba mentünk be amelyikbe akartunk, mindenki ismert mindenkit, az összes szülő vigyázott/figyelt ránk, ha úgy adta ki etetett. Ugyanebben a házban ma a közvetlen szomszédaimból is csak kettőt ismerek, a ház többi lakójából kb hármat :(
Mondjuk az AIRBNB sem segít a jobb megismerésben :)))

83-ban születtem Újpesten. Igazi klasszikus kulcsos panel gyerek voltam. A királynak nem volt egy nyárnyi pénze táborozásra, nemhogy anyukámnak. 1-2 hét balatoni tábor, 1 hét családi nyaralás, 1-2 hét nagyszülőknél vidéken amit én speciel büntetésként éltem meg, mert több dolgom volt mint a suliban és mindezt még haverok nélkül. :D

A köztes időkben meg iszonyat élet volt a panelek között. A duna is közel volt. Ment a peca ezerre. Egyetlen egyszer nem fogtunk semmit. Szerintem egy béka nem él a városkapui hajógyárnál, de mi kitartóak voltunk.

Semmi telefonálgatás vagy ilyesmi. Minden az előző napi megbeszéléseken alapult. Aki korábban ment haza mint a megbeszélés, másnap keresgélt. Lementél reggel 10-kor a dühöngőbe, vagy a pingpong asztalokhoz és ott volt mindenki.

A komoly tragédiát/traumát az okozta ha a labdás gyerek épp pl Zánkán nyaralt. Akkor lehetett kunyerálni a labdát a szüleitől. Hálás feladat... (Kaputelefon: Tessék csak ledobni, majd elkapjuk. 8. emelet...:D) Ugyanitt...Anyu dobsz le pénzt gofrira?
Szerintem nem aggódtak a szüleink. Köztéri lámpagyújtáskor go volt haza. Tudta mindenki.

A kulcsomat vagy 20x elhagytam. Nem lehet úgy focizni, hogy a zsebedben van.....Le kell rakni valahova. Aztán nyilván ott felejteni. Valahol...:)

Nem hiszem hogy a mostani kor jobb vagy rosszabb lenne, csak más.

@Zacskóstej: A mostani kor inkább rosszabb: nyáron behúzódik a gyerek a klimatizált lakásba és egész nap nyomkodja a tabletjét vagy a telefonját...

Mennyi szociális ember, aki élvezte, ha a többiekkel együtt lehet. :) Na én éppen nem voltam ilyen. Könyvek, filmek, otthonlevés.
A fene nagy szabadság margójára: havonta tört be valaki feje, foga, keze a betonon, mikor leesett a mászókáról. Szuper lehetett, ha szülőként telefont kaptál a munkahelyen, hogy munka után mehetsz a kórházba egyenesen, látogatni...

@Dee_: Azért kicsit eltúlzod ezt a havonta tört be dolgot. :) Volt ilyen persze,de azért nem volt gyakori és vészes sem. Nálunk elképzelhetetlen volt hogy valaki otthon legyen szünidő alatt, mikor ott az élet a tereken.

A gondot amúgy se a mászóka jelentette, hanem ahogy azt már fentebb is írta valaki, mikor olyan kanyonokon, meg ugratókon mentünk át félelem nélkül a lélekvesztő bmx-ekkel, hogy még Evel Knievel is elismerően csettintett volna :D

@Tinman: Na, ennek volt előnye és hátránya is. Előnye, hogy sokat voltak a gyerekek a szabad levegőn, az önállóságuk is jobban fejlődött, a kondíciójuk is jobb volt. Azonban az, hogy nem voltak felnőttek felügyelete alatt, sok hátránnyal is járt. Pl. a macska gravitációs tesztje vagy a teknősök, békák abuzálása arra utal, hogy a gyerekek unalmukban rákaphattak az állatkínzásra is nem ritkán. A rongálás is olyasmi, ami könnyen bekövetkezik, ha a gyerekek felügyelet nélkül maradnak. Nem véletlen, hogy a mai lakótelepeken kevesebb a graffiti, megrongált pad, betört üveg, stb. Egymás verésére is könnyen rászoktak a kulcsos gyerekek. Sokszor balesetveszélyes szórakozásokra szoktak rá, pl. ez a sisak nélküli lefelé biciklizés tipikus.
Ma meg az ellenkező véglet van. A szülők gyakran a 10 év körülieket se engedik le pl. arra a játszótérre, amire az ablakból rá is láthat a szülő. Otthon ülnek és a gépet nyomkodják, elhíznak, rossz kondijuk lesz és a szociális készségeik is elkorcsosulnak. Hernyónak igaza lehet abban, hogy a sok autizmussal diagnosztizált gyerek mögött is részben lehet ez a jelenség.
Én az arany középutat tartom jónak. Kicsapni kulccsal a gyereket valóban sok veszélyt rejthet magában, a halálos balesettől kezve a kisebbekig, de a mai lakásban tartás se jó. Játszótéri mozgásra a gyerekeknek napi szinten szükségük lenne, a szülői felügyelet is olyan, hogy van középút az egész napra való kicsapás és a folytonos kontroll között.

@Almandin: Kapaszkodj meg en ugy downhill -eztem a matraban evekig, hogy semmi vedoszerkom nem volt. Ritkan estem es ha igen nagyot de nem tort semmim se. A bmx korszakban se lattal a felcsony senkin semmit max sisakot. Es tuleltuk. Ma meg ha raszal egy muslica a gyerekre el kezd sikitani kb.

En mondjuk nem bp-i vagyok szoval itt egy kisvarosban nem volt jellemzo annyira a rongalas. Mi tobb ha meg lattam par idiota alatkinzot akkor azokat en raktam helyre. De ritka volt az ilyen degeneralt, talan 2 esetre emlexem, vagy amit lattam szemelyesen.

Masik pelda. En anno 6, ismetlem 6 evesen mentem le egyedul nagymamamhoz, gyalog ami 7km-re volt. Kisvaros ugyan de 2x2 savos, lampak, zebrak es stb. azert voltak. Szulok ki voltak akadva persze de ahogy irod ma meg egy 10 eves gyereket is kisergetnek a 100m-re levo jatszoterhez is meg a 500m-re levo suliba.

@mennyi?husz!: Sőt, a legtöbb játszótér kong az ürességtől. Különösen kertvárosi környékeken. Én kertvárosban lakom és van a közelben egy játszótér. Alig látok rajta gyereket. Itt a legtöbb szülő inkább megveszi a kishintát, trambulint, homokozót a kertbe, ahol a gyerek egyedül használja azt, maximum néha a barátaival. A törvényi háttér is más. Ma 10 vagy 12 éves kor alatt nappal se szabad felügyelet nélkül hagyni gyereket, erre törvény van. Én azt látom, hogy valóban egyik végletből a másikba esett a társadalom.

@mennyi?husz!: Pontosan!!!! :) Én 20-27 éves korom között agresszív göriztem. Szokásunk volt hogy éjszaka jártuk a várost, mert akkor jobb volt. Rendszeresen jártunk fel Budapesten Várhátsóra és onnan jöttünk le. Nulla védőfelszerelés és 40-50-el jössz le kb 4-6 percen keresztül. A görin meg nincs fék...:) Ott ha jössz azzal a tempóval, akkor jössz és nincs megállás. Egyetlen egyszer volt hogy aug 20 után jöttünk le és a lejtő végén dugó volt...kb 5 másodperc alatt kellett dönteni, szóval kimentem a fűre és hát pörögtem párat. (De inkább ez mint egy autó háta) Fájt mindenem, de semmi olyan nem történt amin másnap ne röhögtünk volna...:)

@Zacskóstej: Ez azért már más, mert egy felnőtt ember úgy kockáztatja a saját életét, testi épségét, ahogy akarja. Az extrém sportolók a nagy élményért. Én nem csinálnám, de teljesen meg tudom őket érteni (amúgy nézni imádom az ilyet). De gyerekek esetében egyrészt még a szülő a felelős, másrészt 10 éves kor alatt a veszélyérzet csökevényes lehet, másrészt az ítélőképesség sem elég fejlett.

@Almandin: Ez mondjuk jogos. Más korszakba kaptam bele. :)

De 11-14 évesen is toltuk félelem nélkül bringával és nem emlékszem semmi kirívó sérülésre vagy pánikra. 1-2 törés néha benne volt NAGYON ritkán de szerintem ez benne volt.

@Dee_: Én is ezen gondolkoztam.... 64-es vagyok. Oké, volt néha tollasozás a ház előtt, meg szalonnasütés a kertben, de amúgy.... volt hogy napi 5 könyvet elolvastam. :) Kásőbb meg, tinédzserként, kocsmák, rockkoncertek, diszkók...

@Almandin: Varjal. Mi? Torvenyileg? Nekem ez nincs meg de ha ez igy van akkor ez nalam WTF? 36 vagyok. Nincs gyerekem szoval ez nekem uj es egyben szanalmas is.

@mennyi?husz!: www.infokiskunfelegyhaza.hu/hirek/olvas/tudta-hogy-ezert-is-eloveheti-a-gyamugy-2016-05-07-130000

@Almandin: Manapság valóban túltolták a biciklit az ellenkező irányba. Erre jó példa a 17 éves esete, akit kiemeltek a családjából, mert hétvégére otthon maradt:
divany.hu/szuloseg/2015/03/10/mikortol_veszelyeztetes_egyedul_otthon_hagyni_a_kamaszt/
Ez már abszurd. Egy 17 éves ember már majdnem nagykorú, nem fog éhen halni. Azért is bizarr az eset, mert 18 év és egy naposan elköltözhet valaki úgy a családjától, hogy nem köteles tartani velük a kapcsolatot, vagy külföldi egyetemre mehet, ahol hónapokig egyedül van kollégiumban vagy albérletben és saját magáról gondoskodik. Ha meg pár hónappal fiatalabb, a hatóságok dedósként kezelik.

Gyerekek, hagyuk ezt a "mikor volt jobb" polémiát - nincs olyan, hogy objektíve "akkor jobb volt" vagy "most jobb". Volt, ami akkor volt "jobb", volt, ami most. Volt, aki imádott akkor gyerek lenni, és utálna most az lenni - és van, aki most imád(na) gyerek lenni, és utált (volna) akkor. Sok mindentől függ. Igen, mi még játszottunk lent a többiekkel anno - ha meg otthon voltunk, olvastunk - nem úgy, mint a maiak, akik csak a netet meg a telefont bújják... Ja, mert nekünk anno nem volt net meg teló, viszont volt könyv meg labda. Garantálom, hogy ha akkor lett volna net meg mobil, a ugyanúgy azokon lógtunk volna naphosszat, mint a maiak - a szülők meg imádták volna, hogy elvan a gyerek, nem kell törődni vele. Ha pedig ma nem lenne net meg mobil, akkor ugyanúgy fociznának, bringáznának, deszkáznának, dumálnának, "bandáznának" a gyerekek, mint mi anno. Arról nem is ebszélve, hogy rengeteg gyerek csinálja magától is ezt ma is, holott a neten is élhetne. Az az a világ volt, azzal a műszaki szinttel és táársadalmi szokásokkal, a mostani meg ez a világ. Rengeteg szempontból alma meg körte.
Ami meg ezt a "mi időnkben minden jobb volt" szemléletet illeti: nyilván volt, ami tényleg jobb volt akkor - de az ember nem a "dolgokat" sírja ilyenkor vissza, hanem az életkorát: hogy fiatal volt, a mai gondjai nagy részéről még csak nem is hallott, mindig tavasz volt, ("itt a tavasz, dagad a ...") naná, hogy úgy érzi az ember, minden jobb volt... Tudom, miről beszélek, imádok visszagondolni a 80-as évekre, gyerek- és tinikoromra... De ettől még egy csomó minden jobb most. Max nem nekem :)

a témában egyébként feltétlenül javaslom az Utánam srácok című magyar ifjúsági sorozatot. Nyilván nem 100 százalékos a realizmusa :D - de szerintem egész jól visszaadja a "gyerekek csapatban a városban" fílinget (is).

... esetleg még a Le a cipőve c. pár részes filmet kicsit későbbről. Enyém kulup ;)

@Almandin: Szerintem ez egy történetből kiragadott sztori. divany.hu ? :) Nem a tényfeltárás csimborasszója. Sima kattintásvadász cikk.

Elég nyilvánvaló, hogy ott mélyebb sztori van a háttérben, csak így jobban hangzott a cikk. Már ha igaz.

@Almandin: Nem voltunk felnőtt felügyelete alatt gyakran, ellenben szélsőséges dolgokat max 1x próbáltunk ki és egymást visszafogtuk inkább. Sajnos az állatkínzás vidéken sokszor a felnőttek által indukált "természetese" reakció volt. Ugyanis ha sok kismacska született szerinted mi lett velük? És mi erről nyilván tudtunk, sőt egy bizonyos életkor után a papa rászólt a kölyökre, hogy vannak kismacskák, lehet őket eltenni láb alól, pl. kivinni őket a semmi közepére és otthagyni. Akkor és ott ezt a felnőttek természetesnek gondolták, de elhiheted, hogy nekünk kölyköknek azért voltak kétségeink, így inkább a felnőttekre bíztuk a nem kívánt szaporulat kordában tartását.
A békák abúzálása abban szokott kimerülni, hogy bottal piszkáltuk őket, vagy kaviccsal dobáltuk. Egyszerűen nem ismertük, hogy mire mit reagál egy állat, szó szerint teszteltünk, kísérleteztünk. Bár olyanról is tudok, akik békát boncoltak, de nekem ehhez soha nem volt gyomrom.
A rongálás kapcsán jóval korábban megtanultuk súlyos pofonok árán, hogyan különböztessük meg a szabad prédát a no-go-tól. A méteres dzsungellel körbenőtt, elhagyatott raktár pl. zöld út, soha senki nem szólt érte... szóval ilyenekre mentünk rá.
Érdekes módon a verekedés nálunk nem volt divat, rendkívül ritkán történt ilyesmi, mert barátok voltunk a csapattal, kedveltük egymást, no meg erőfitogtatásnak kiéltük magunkat a bátorságpróbákon, vagy famászással, de pár 10km letekerése után örültünk ha lyuk van a sejhajon.
Estünk sokszor, állandóan sebesek voltunk, de törésre nem is emlékszem. Egyszerűen hozzá voltunk szokva, szó szerint megedződtünk.

"hogy a sok autizmussal diagnosztizált gyerek mögött is részben lehet ez a jelenség."

Ezt értelmezni sajnos nem tudom. Az autizmus elég korán felismerhető, jellemzően már a korai óvodás korban észlelhető, van amikor még korábban.

Szvsz a gyereket MANAPSÁG már hiba kulcsosként kezelni, mert tele van a világ beteg állatokkal, hogy a városban 140-nel száguldó 20 évesekről már ne is beszéljek. Régen is volt ilyen nem vitás, de sokkal ritkábban.

Senki sem volt kövér.

@Tinman: Az állatszaporulat kordában tartása az ivartalanítás előtti időkben valóban a kiskutyák-kiscicák elpusztítása volt. Ma ez már állatkínzásnak minősül, de azért, mert van más mód a szaporulat megelőzésére. Másrészt a szándék is fontos. A régi emberek nem azért ölték meg a felesleges állatokat, mert szadisták lettek volna, hanem mert nem volt lehetőség másra. Ráadásul a kutyára-macskára kevésbé tekintettek társként, egy parasztportán a macskák megölése kábé annyi volt, mint egy csirkét levágni. Hülyének is nézték, aki erősebben kötődött az állathoz. Haszonállatok voltak ők is. A békadobálás olyasmi, amin sok gyerek átesik, valóban a természetes kíváncsiság dolgozik bennük, ennyitől még nem gonoszak. Természetesen, akik pl. kutyák-macskák brutális megölésével-megcsonkításával szórakoznak gyerekként, ott már komolyabb baj van, általában kegyetlen felnőttek lesznek belőlük, nem ritkán bűnözők.
Az autizmus valóban egy ú.n. pervazív fejlődési zavar, ami genetikai eredetű. Az, hogy kinél mikor derül ki, változó. Súlyos esetekben a gyerek nem hajlandó beszélni, ilyenkor hamar kiderül. Az Asperger-szindróma az, ami akár annyira enyhe tünetekkel is járhat, hogy sokaknál csak felnőtt korban, vagy soha nem diagnosztizálják. Az izolált életforma azonban létrehozhat szociális zavarokat, amik utánozhatják az autizmus tüneteit, és sokan félrediagnosztizálják őket. Sőt, valóban hasonló problémákat okozhat, mint a valódi autizmus.
Nem hiszem, hogy ma sokkal veszélyesebb világ lenne, mint 30-40 éve. Anyukám és nagymamám már 30 éve is mondogatták, hogy mennyivel veszélyesebb a világ, mint pl. a negyvenes-ötvenes években. Én is a nyolcvanas években voltam gyerek, és anyukám nagyon elítélte a kulcsosgyerek-jelenséget. Engem pl. jobban féltettek, mint a kortársaimat, de kevésbé, mint egy átlag mai gyereket. 11 évesen pl. ha influenzás voltam, anyukám elment a 20 km-re lévő munkahelyére és otthon hagyott egyedül. Akkoriban ketten éltünk. Természetesen nem az első, lázas napokban hagyott egyedül, hanem kb. a negyedik naptól. Többször felhívott telefonon, reggel kikészítette a hideg élelmet reggelire-ebédre, este adott meleg ételt, nem akarta, hogy kezeljem a tűzhelyet. Kulcsot hagyott, de azzal a megkötéssel, hogy csak akkor mehetek ki, ha pl. kigyullad a ház. Ma anyukámat már felelőtlennek minősítenék, pedig akkoriban túlféltőnek számított. Szerintem ma se veszélyesebb a világ. Pedofil sincs több, mint régen. Egyrészt az otthon bezárva ülő gyereket, akit a szülők pont a pedók miatt nem engedik egyedül sehova, a neten megtalálják a bűnözők. Másrészt a pedofil bűncselekmények többsége ismerős részéről történik (rokon, tanár, család barátja, akár maga a szülő), ez régen se volt kevesebb. Sőt, régen pl. a papok esetében nagyobb volt a szőnyeg alá söprés. Szerintem a gyerek helye változott meg a társadalomban. Régen a gyerek, csúnya kifejezéssel élve fogyóeszköz volt. 30-40 éve már kevésbé, de 100 éve a paraszti társadalomban idő-erő se volt a minőségi nevelésre, sok gyerek meghalt, meg dolgozniuk is kellett. Ma többet ér a gyerekélet, mint akkor, jobban féltjük őket.

@efi: Haha, dehogynem :)

@bioLarzen:
A képeken a gyerekek között én nem látok. Manapság ez már nem lenne elmondható.

@hátramozdító: Te bizonyára jóval fiatalabb vagy annál, mint hogy éltél volna a 60-70-80-as években. Ez a "zokni-szandál kombó" duma, meg kb. a 2000-es évek terméke. BTW: Simán felvette bárki a zoknit szandállal, akkoriban ez nem volt gáz, azóta találta ki valami hülye hogy szandált csak mezítlábra lehet felvenni. Máskülönben meg akkortájt nem voltak olyan ronda szandálok mint ma, sokkal többféle szandál stílus létezett, és azok többsége nem nézett ki hülyén, zoknival hordva. Azt aláírom hogy a mai gusztustalan szandálok hülyén néznek ki zoknival "kombózva".

@lenörd hofstadter: Te most politizálni és provokálni jöttél ide? Olyan fajta "helyi erők" amúgy akkoriban is voltak, mégsem féltünk tőlük. Inkább nekik kellett félniük, mert az a fajta politika érvényesült, amit te "Csuti Csanda Vajdázol" szemben a böszmével, ami ma azokat a kulcskicsapkodókat pátyolgatja.

@Örömhernyó: "Igen, nem csak a szervezett programok voltak nagy segítség, de az egész társadalom valahogy jobban elfogadta, hogy nyáron egy gyerek ide-oda mászkál, alap volt, hogy bementem nagynéném munkahelyére és ott ettem vagy anyám munkahelyén lógtunk egy délután. Ma ilyesmi elképzelhetetlen."

Hülyeség. Gyerekeim gyakran vannak benn a feleségem munkahelyén.

@bioLarzen: Ez egy értelmes hozzászólás volt. Egyetértek.

még régen nem aggódtál azért, hogy kirugnak, mert a gyereket nem tudod hova tenni.. ma már más a helyzet.. csak nem tudom, ha ennyire gyerek ellenes a versenyszféra, akkor kifogja megvenni a termékeiket...

@Kaszáspók: A kevésbé daliás '70-es években már voltam gyerek és echte keletnémet víziszandálom is volt (Balaton, északi part), de már akkor sem értettem a zoknit szandálhoz, különösen a fehér frottírt, keresztbe tett piros teniszütőkkel és TENNIS felirattal, meg persze rajta az ordenáré mocsokkal. Persze lehet, hogy én voltam túl ridegen tartva :)

@efi: Ja, az nem derült ki, hogy a kéépről beszélsz.

@within: "még régen nem aggódtál azért, hogy kirugnak, mert a gyereket nem tudod hova tenni"
Ez így azért nem volt sajna igaz akkor se teljesen...

Kimaradtak az edzőtábor, nyári sport táborok.

@hátramozdító:
Ennek a zokni-szandál kérdéskörnek már többször nekifutottunk.
Szvsz van olyan helyzet és olyan zokni, olyan szandál és olyan ruházattal, ami:
- kênyelmes
- előnyös és
- nem ízléstelen.

@gigabursch: Szerintem ez a zokni-szandál a tipikus jelenség,: a legtöbb ember szemében azért ciki, mert tudja, hogy "annak kell lennie." - vagyis, hogy ez az általános vélemény róla. Ugyanilyen a Crocs. Nem vagyok ez a fajta, de egyszer egy ismerős olyan penetránsan fikázta a Crocs papucsot, hogy nem bírtam, és megkérdeztem, mi is a baj vele. Semmi konkrétat nem tudott mondani, csak azt, hogy "gagyi" és ronda. Rákérdezésre nem igazán tudta pontosítani, mi a "gagyi" rajta, az meg, hogy ronda, ízlés kérdése, ezzel nincs mit vitatkozni. Azt persze nyilván nem ismerné el, hogy azért utálja, mert a netről ezt kapja az arcába, hogy aki ilyet hord, az igénytelen, ízléstelen stb... hogy vajon miért, az részletkérdés...
Szerintem ugyanez a helyzet a zokni-szandál kombóval is. Se ilyet nem hordok, se Crocs-t - de például kalapot se, mégse gondolom, hogy ciki lenne...

Sajnos, én sem voltam kulcsos gyerek. Ez szó szerint értendő. A vakációt minden gyerek úgy várta, mint a Messiást, én viszont utálkozva. Rám nagymamám vigyázott és a szünidő első napjától kezdve kezdődött a meló. Főzésben segítés (ketten voltunk, 40 fok volt, ki akar ennyit enni?, szülők meg este már nem ettek), meg kellett tanulni felmosni (hogy lehet így csavarni a rongyot?), de ami mindent vitt: segíts a kertben! Emiatt hajnali kelés (akkor még nincs olyan meleg), és kapáltuk a k..va ágyásokat, amiben ha egy levesre való cérnavékony sárgarépa kikelt egy szezon alatt, vagy termett max. 3 paradicsom. Kedvencem a kb. 1 négyzetméternyi eper volt, ahonnan ha 5 szem termett egy nyáron, sokat mondok, de kapáljam meg. Max körömollóval. Ja, és a folytonos " ne lazsálj, csináljad, oda ne lépj, ne taposd le, miért nem öntözöd". Amikor már volt eszem, azt hazudtam, nyárra házit adtak fel vagy ki kell olvasnom könyvet. Akkor meg olvashattam. Nem sírom vissza.

@Almandin: velem, szülőként az is előfordult, hogy a 7 éves lányomat otthon hagytan egyedül 40 percre, mert muszáj volt elmennem otthonról. Természetesen ez úgy zajlott, hogy előre megbeszéltük, hogy mi lesz, ő biztosított, hogy nem fél, senkinek nem nyit ajtót. Vécére el tudott menni, innivalót, rágcsát hagytam neki. Most is csak 9 éves, de rendszeresen otthon maradhat ha nincs kedve velünk jönni max. 2 órára, úgy, hogy nem úgy megyünk el, hogy a visszatérés ideje bizonytalan, és nem megyünk messzire. Nem kell ezt a felügyelet témát se túltolni.

@queenagi: Neked tipikus paraszt nagymamád lehetett, aki még úgy nőtt fel, hogy mindenki dolgozik, aki már totyogni képes. Gondolom, a munkán és az imádkozáson kívül szinte semmit se csinált. Régi vágású parasztasszony. Szomorú, hogy a szüleid se látták, hogy pihenésre is szükséged lenne.

@queenagi: Nem én tolom túl, hanem a mai állam, különösen Nyugaton. Amúgy én egy 7 évest nem hagytam volna ennyi ideig egyedül. 10 éves kor alatt én még nem hagynám egyedül ennyi időre a gyereket. Az viszont valóban túlzás, hogy valaki 17 évesen ne maradhatna egyedül egy hétvégére otthon.

@queenagi: Amúgy a kertészkedéshez se kell hajnalban kelni. Kánikulában én inkább naplemente körül megyek ki, akkor sincs olyan meleg.

@Almandin: Bingo, tényleg parasztlánynak született, és a háztájit sose adta fel és azt se tudta, hogy kell pihenni. De pl. a tyúkokhoz nem voltam hajlandó bemenni tojást szedni, mert a dögök védték a tojatot, és csipkedtek. A szüleim sajnos másképp nem tudták megoldani a felügyeletemet, tudták hogy szar a helyzet, de ők is ki voltak szolgáltatva, dolgozniuk kellett. Mindegy, volt, elmúlt. Most az én gyerekem is a nagyinál van, de azt csinál, amit akar.:)

@Almandin: Nem mondtam, hogy te tolod túl, bocs, hogy így jött ki. Szerintem gyerekfüggő is a dolog. Pl. én már oviból egyedül akartam hazajönni, de nem engedték, csak elsős koromtól. Sose volt semmi baj. Persze ez 30 éve vidéken volt. Azonos korú rokongyerekeket 10 éves korukig nem engedték el suliba, mert képtelenek voltak megtanulni közlekedni, és mentek bele a kereszteződésbe, mint a vak légy.

@queenagi: A csipkedős tyúkok érdekesek lehettek. A parasztasszonyok nyilván tele lehettek tyúkcsípésekkel. Elképzeltem, milyen lenne ma is, ha a finom tojás mellé járna néhány kellemetlen madárcsípés is.

Nem láttam egyik bejegyzésben sem, vagy csak elkerülte a figyelmemet a pénz szerepe. 79-ben születtem, a 80-90-es évek jelentette nekem a gyerekkort, amikor még bőven fillérekben is lehetett gondolkodni(emlékszem, hogy az utcán kéregettünk 10-20 filléreket, hogy az 1,50-es fagyira összejöjjön a pénz). Nem voltak és nem is nagyon lehettek menő és márkás cuccaink vagy tárgyaink, egy Csepel tacskó vagy egy BMX utánzatú bringával simán te lehettél a telep királya, az előbbire takarékbélyeg gyűjtésével lehetett egész évben összegyűjteni a 2 ezer néhány száz ft-ot. A mai világban sokkal nagyobb szerepe van a pénznek, nagyobbak a nagyságrendek, ez is lehet nagy különbség a generációk megítélésében.

@fareszjó: Teljesen egyetértek. Előre leszögezem, nem vagyok komcsi, meg Kádár-tisztelő, de az akkori társadalom értékrendje ebből a szempontból szimpatikusabb volt. Egyszerűen gusztustalan, hogy a mai emberek az anyagi helyzet és a külsőségek alapján barátkoznak egymással .

@Almandin: Akkor is volt ám "ezzel baártkozhatsz azzal nem". Én is akkor voltam gyerek, emlékszem még azért... Akkor sem volt átlalános persze - ahogy most sem az. Mivel én speciel egy lakótelepen nőttem fel, ahol azért nagyjából hasonló társadalmi helyzetű családok éltek, nálunk nem igazán volt ilyen - viszont az iskolában már megjelent... ugyanis Budakesziről van szó, amit a budapesti "elit" a 70es és 80as években fedezett fel magának (újra), és ők azért már be- behozták ezt a válogatósságot.
Sznobok voltak, vannak és lesznek, rendszertől függetlenül.

@fareszjó: Inkább aról van szó szerintem, hogy azokbana társadalmi rétegekben, amikben mi voltunk, kevésbé számított a pénz mint értékmérő - mert kevesebb volt. Tény, hogy az "átlagos polgár szintjén" egyáltalán nem volt ciki Tisza csukában, Alföldi papucsban, Trapperben járni, még akkor sem, ha amúgy már lehetett kapni Adidast, Pumát, Lee-t meg Levist, Csepel kempingbringával vagy épp Trabanttal megjelenni, tömegközlekedéssel járni, otthon nyaralni, R-Go polóban nyomatni stb...

@Gery87: Nem értek egyet..
Kint voltunk ha lehetett télen nyáron. Futottunk bújöcskáztunk,labdáztunk,beszöktünk a suliba kétkapuzni.
Igaz mindig jött a csősz és jól kikergetett az erdőből,de megérte.
Ment a téren a pinpong,talán 10-ünkre jutott is egy bicikli,de kölcsön lehetett kérni a barátoktól.
És ha elmentünk a Pecsába jó volt oda a bkv,és a séta nem néztek le ezért..
És tudod,abban a szar rendszerben is utálták néha az emberek egymást,de nem uszultak ennyire egymásra.
Szar volt ,de jöttek segíteni ha kellett.
Most mindenért fizetned kell.
Is.
Örülj hát ,jobbb lett a vilááág!

@toncsi64: És nem is örülnek ha átmész hozzájuk ? :D

S mennyi gyerekfilm készült a témáról :)

Le a cipővel
Keménykalap és krumpliorr
Utánam srácok
Vakáció a halott utcában
. . .

@Tejinashi:
Az öreg bánya titka...

... és én ezeket egyenként imádtam, és azóta is meg-megnézem időnként. A Le a cipővel különösen kedvencem ;)
(és csak azértis megállom, hogy ne kezdjem el a számos szállóigévé vált mondatainak felsorolását :D)

(Bár, az Öreg bánya titka nem éppen városi vakáció... max nagyon-kisvárosi :))

@fareszjó: Pontosan. Egy Csepel Tacskó 2200 Ft-ba került 1986-ban a Corvin Áruházban. Tudom, mert akkor és ott kaptam az enyémet. Faék egyszerűségű, strapabíró járgány volt, estem is vele párat, de imádtam bringázni és sokat kergettük egymást a többi kölyökkel :) Emberközelibb időszak volt, rengeteget hülyéskedtünk, hol volt még az online élet... Igaz, a vakációt nem csak a telepen töltöttem, mert Apám országjárás(idegen)-vezetőként is dolgozott és állati sokat utaztunk belföldre és főleg Cseszkóba. :)