Maga Lenin nicknevű vendégszerzőnktől az elmúlt években már olvashattatok egy-egy bejegyzést. A Techstory-ról és rendkívül részletes cikkeiről is ismert írónak saját oldala is van, ami nem más mint a Modernwartech. Ma a szovjet űrrepülőről láthattok sok remek fotót.
A Szovjetunió úgy vélte, hogy nem maradhat le az amerikai Space Shuttle mögött, már csak azért sem, mert jelentős fenyegetést láttak benne. Eleinte ugyanis kétségtelenül volt katonai érdekeltség az USA programjában. A politikai vezetés ráadásul azt is parancsba adta, hogy lényegében másolják le a riválisuk megoldásait. A Buran programnak, mely hatalmas, összetett népgazdasági erőfeszítés volt, ezúttal 21 fotó állít emléket. Csak ezeket is végigkövetve, mintegy mellékesen, szó lesz még csillagháborús programokról, óriás űrrakétáról és rekorder szállítórepülőgépről is.
A Buran (11F35 jellel is ismert) és az Enyergija hordozórakéta szélcsatornában tesztelt modellje. Az űrbe jutáshoz kellő tolóerőt teljes egészében a rakéta adta, a Buranon csak az űrbeli manőverekhez használt, kisebb hajtóművek kaptak helyet
Az Enyergija (11K25) egyik, a tényleges rakétával nagy mértékben egyező tesztpéldánya az indítóálláson, egy próba során. A valaha repült rakéták közül ez a második legerősebb a maga 100 tonnás teherbírásával
Az Enyergija első indítására a Poljusz nevű (17F19DM), katonai űrállomással a hátán került sor. Ebben egy 1 MW teljesítményű lézer volt, az amerikai SDI („csillagháborús”) műholdak megsemmisítésére. A start sikertelen volt, a Poljusz nem jutott ki a Föld körüli pályára
A BTSz-02 (БТС-02, Большой транспортный самолёт второй, Második Nagy Teherszállítógép), a Buran gázturbinákkal ellátott, légköri tesztrepülésre alkalmas verziója. Négy AL-31 hajtóműve azonos a Szu-27 vadászgépben lévőkkel. Ismert még OK-GLI rövidítéssel is
Az űrrepülésre is alkalmas, első példány az építése során
Az OK-KSz, azaz a komplex elektronikai fejlesztésekre szolgáló összeállítás. Ez teljesen mozgásképtelen volt, csak a berendezések kipróbálására volt jó
Mivel Moszkva mellett készült, a Burant el kellett szállítani valahogyan Bajkonurba, és az amerikai megoldáshoz hasonlóan, a szovjetek is a légi utat választották. Eredetileg egy régi bombázóból átépített, Mjasziscsev VM-T Atlant nevű repülőgépet használták erre, de ennek túl nehéz volt a Buran
A Bajkonurban már egymásra szerelt Buran és Enyergija egy tesztre szolgáló épületben. A szállítást az űrrepülőtér egyes pontjai közt vízszintes helyzetben végezték, vasúti síneken
A Buran-Enyergija páros a szállítóeszközön (транспортном установочном агрегате, szállító-felállító berendezés). A rajta lévő két ember mutatja a méreteket
Az indítóállásban. A Szovjetunió végnapjaiban már nem jutott pénz és energia a létfenntartó rendszerek és a pilótafülke teljes elkészítésére, ezért a Buran személyzet nélkül várta a startot
1988. október 28-án, amikor ez a kép készült, másnapra tervezték az indítást, de ez két hetet csúszott
A start pillanatai, 1988. november 15-én, hajnali 3 órakor. Egy előző kísérletnél 51 másodperc volt hátra az indításig, de az automatika akkor rendellenességet észlelt
Az űrben megtett két körről nincsenek fotók, így ez már a landolás előtti pillanatokban, ismét Bajkonurban készült
Már a pályán gurulva lassul a Buran, miközben a sztratoszférától vele lévő, kétüléses MiG-25 kísérőgép elhúz mellette
A megállást fékernyők segítették. A szovjetek máig büszkék rá, hogy a 60 km/h-s oldalszél ellenére néhány méterrel vétette csak el a pályán belül kijelölt talajfogási pontot az űrsikló robotpilótája
A megállás után végzett kiszolgálási tevékenység. A Buran csupán 7-8 hővédő csempét veszített el a visszatérése során a kb. 38 ezerből
Egy igazán szovjet hangulatú fotó… Sajtótájékoztató a repülés után. Balról a második a Buran megalkotásában oroszlánrészt vállaló Gleb Lozino-Lozinszkij mérnök
1989-re készen állt a Burant és a többi komponenst már simán elbíró, máig rekorder méretű An-225 Mrija is. Itt az első olyan leszállása látható, amikor a Buran is a hátán volt. A repülőgépről szerepel egy fotó az RLT egyik korábbi összeállításában is, mely ide kattintva érhető el.
Az 1989-es, párizsi légiszalonra is elvitték a szenzációs párost a szovjetek. A fotón azonban Prágában, technikai leszállás során láthatók
A vég így érte utol a technikatörténeti jelentőségű Burant: 2002. május 12-én ráomlott a bajkonuri szerelőcsarnok, amiben tárolták. Az épületre senki sem költött, ami végül 8 ember halálához vezetett. A Buran az Enyergija egy nem működőképes próbapéldányán volt
Amint az OK-KSz is mutatja, több, különféle célú és kialakítású, a fejlesztést segítő „példánya” létezett a Burannak. Az OK-KSz ma Szocsiban tekinthető meg, míg az OK-GLI Sinsheimben
A Buran a lehető legrosszabbkor készült el, mivel a felbomló és csődbe menő Szovjetunió egyáltalán nem tudta finanszírozni a repültetését. Azonban (akkori értéken) még így is mintegy 20 milliárd rubelbe került a program. Az RLT mindig jól értesült és olvasott törzsközönsége biztosan hozzá tud tenni a sztorihoz a kommentekben további érdekességeket is!
Ha pedig érdekelnek hasonlóan bonyolult, csúcstechnológiás katonai programok, ajánlom figyelmedbe a modernwartech.blog.hu posztjait! Például a Buranról röviden említést tesz ez a poszt.