1959-ben kezdték építeni, és 1960 januárjában adták át Sztálinvárosban az első - kísérleti - panelházat, azaz előre gyártott vasbeton elemekből készült épületet Magyarországon. Mai körképünkben ezekről a szeretett, utált, de mégis megkerülhetetlen házakról lesz szó.
Ezzel a lakásépítési technológiával, fénykorának alig harminc éve alatt hazánkban mintegy 788 ezer lakás készült el. Eredetileg ezeket az épületeket 30-50 évre tervezte a szocialista gazdálkodás, azaz ennyi idő alatt egy másik lakást kellett volna építeni a panelbe "kényszerült" családoknak. Hogy elismerték-e ezzel ennek az épülettípusnak az átmenetiségét, gyengébb minőségét? Kimondatlanul talán igen, ám hivatalosan semmiképpen sem. Persze a panelok köszönik szépen, jól vannak, legalábbis nagy részükben még életveszély nélkül lehet létezni. De hogy ezt az építési technológiának, az anyagoknak vagy az építők hozzáértésének köszönhetjük-e, azt nehéz eldönteni, lévén a kivitelezésre folyamatosan voltak panaszok, a panelekhez használt anyagok alapvetően vasgyártási melléktermékek voltak.
Ahogyan a bevezetőben arról már szó esett az első szovjet mintára készült - de szerencsére nem az alacsony belmagasságú hruscsovka - panelházat nem Budapesten, hanem Dunaújvárosban, azaz akkori nevén Sztálinvárosban építették fel.
De mi a Hruscsovka?
A szovjet Nagy Honvédő Háború alatt egészen pontosan 1710 város és több mint 10 200 falu pusztult el csaknem teljesen, azaz az ország több mint hatmillió otthont, vagyis körülbelül 300 millió négyzetméter lakóterületet veszített el, több mint 25 millió ember maradt hajléktalanul. Ezt az ötvenes évektől rohamtempóban pótolni kellett.
Nyikita Hruscsov szovjet főtitkár idejében a "minden családnak kis lakást, de sajátot" jelmondatra készültek el az alacsony, jellemzően 2,3 méter belmagasságú, 3-5 szintes lakóépületek, amelyben a lakások helyiségei nagyon kicsik voltak. Az egyszobás lakások jellemzően 29-35, a kétszobásak 39-42 négyzetméteres alapterülettel készültek előbb tégla, majd paneltechnológiával 25-30 év élettartamra. A lapostetős épületek víz-, hő és hangszigetelése és általános minősége is komoly kivetni valót hagyott maga után. A szomszédos lakásokat 8 centiméteres, a lakáson belüli helyiségeket pedig mindössze 4 centiméteres fal választotta el. Hruscsov meggyőződése szerint a hetvenes évekre, amire ezek az épületek elavulnak, már megvalósul a kommunizmus, és minden szovjet polgárnak saját háza épülhet. Az első hruscsovkák a finnektől elfoglalt városban Viborgban épültek, és a mai napig lakják őket. Ezek még téglából készültek, és a megsemmisült belváros újjáépítése során építették őket. A hruscsovkákból még mindig sok-sok százezer lakás van használatban Oroszországban és az egykori szovjet utódállamokban, jellemzően a szegényebb társadalmi rétegek lakják. Felszámolásukra Moszkvában és Szentpéterváron hoztak már létre pénzalapot, ám az általános társadalmi ellenállás megnehezíti az épületek szanálását.
1962. Hruscsovka épül Moszkvában, már blokktechnológiával, ami zsákutcának bizonyult nehezebb építése és költségesebb szállítása miatt is. histrf.ru
A következő pártfőtitkár (Brezsnyev) időszaka alatt készült épületek - a brezsnyevkák - már lényegesen modernebb technológiával a lakók alapvető igényeit jobban figyelembe véve készültek, jobbára 2-3 szobás méretekben. 9-25 emelettel, olyan luxuskiegészítőkkel mint a lift vagy a központi szemétledobó. Ennek a technológiának és típusterveknek jó része került a hetvenes évektől Magyarországra is, tipikus példája az angyalföldi lakótelep épületei.
A Sztálinvárosban felépített első, 15 lakásos - egy lépcsőházas, panelépület: pince, földszint, illetve négy emelet. A helyi újság a Sztálinvárosi Hírlap 1960-as január 3-i lapszámaiban ezt írták az első magyar panelépületről:
„A Városi Tanács VB Igazgatási osztálya január 3-án ünnepélyes keretek között adta át az első panelházat a boldog lakóknak, akik nagyrészt a Vasmű dolgozói. Az első panelházban összesen 15 lakás került átadásra ezen a napon.
A szobafal nagyságú elemeket a helyszínen készítették úgy, hogy az előgyártás során beépítik a víz, a villany, a távfűtési gázcsöveket, a szennyvízlevezető csatornákat is. A homlokzati elemeket kívülről sem vakolni, sem festeni nem kell. A legkorszerűbb módszerrel épült új lakóházak minden lakásának konyháiba villanytűzhelyeket állítottak be, a lakásokba betonradiátorokat szereltek, pvc, műanyag és gumipadlót építettek be."
A lakóház a mai napig használatban van, jelenleg ÍGY fest (jobbra elfordulva látható a másodikként és a harmadikként készült épület). A második épület átadására 1960 januárjában alig két hetet kellett várnia a következő beköltözőknek. A közben kikísérletezett összeépítési technológia miatt egy ilyen 15 lakásos lakóépületet hatvan nap alatt készült el 1960-tól.
1959. Épül a második ház (mögötte az első)
Az 1961-től elinduló és 1975-ig tartó 15 éves országos lakásépítési program egymillió lakás építését irányozta elő (amit mintegy ötvenezerrel sikerült túl is teljesíteni), ezek közül körülbelül 550 ezer otthon készült el paneltechnológiával, átlagosan 58 négyzetméteres alapterülettel. A főváros nagyberuházásai mellett a vidéki városokban is rohamosan épültek a lakótelepek, így Miskolcon, Szegeden, Győrben, Pécsett, Tatabányán és megannyi nagyvárosunk mellett olyan kisebb települések is saját panelházas résszel bővültek mint Siófok vagy Szentes.
A panelek egyik alapanyaga a kohósalak - ami a vasgyártásból visszamaradó melléktermék, ezért felhasználása több okból is kívánatos volt a panelelemek gyártásánál -, amivel a sódert igyekeztek kiváltani a betonkeverékben. A milliós lakásépítési tervben irányozták elő a házgyárak építését is, ahol az előgyártott elemek készültek. Az első három Budapesti 43 sz. Állami Építőipari Vállalat házgyárait a Szentendrei úton (1965), Ferencvárosban (1968) és Dunakesziben (1969) hozták létre, majd az első 15 éves lakásépítési terv során 1975-ig még hét, amik mellett további hat vidéki panelelem-gyártó üzem is létesült (Dunaújváros, Pécs, Szolnok, Békéscsaba, Szekszárd, Kaposvár). Érdekességképpen megemlíthető hogy a ferencvárosi üzemben nem a szokásos szovjet technológiájú panelokat gyártottak, hanem egy dán technológiával készülőket.
A dán Larsen-Nielsen-technikát komoly mennyiségű valutáért vásárolta az ország, sokak rosszallását kiváltva a felsőbb keményvonalas, szovjetbarát politikusok körében. De miért volt szükség, és szükség volt-e egyáltalán erre a drága technológiára, amikor a szovjet megoldás már a kezünkben volt (persze azt sem adták ám ingyen az elvtársak!)? A szovjet technológiának volt egy súlyos hiányossága, ami a keleti blokkon belül először Magyarországon okozott problémát. Az építész szakma számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet technológia nem teszi lehetővé 3 x 2,7 méteres szobáknál nagyobb helyiségek kialakítását, illetve a belmagasság sem bővíthető a technológián belül 2,65 m fölé. A dán újítás mindezeket lehetővé tette, és így - ha nem is használták ki minden esetben a lehetőségeket - a Larsen-Nielsen házak ma is az eladó panellakások csúcsát jelentik a maguk tágas lakótereivel. További nem elhanyagolható előnye a dán technológiának, hogy olcsóbban kivitelezhetőek a struktúrák, és még gyorsabban építhető össze a helyszínen az épület. Ezzel a módszerrel épült lakóépületeket találhatunk például Csepelen.
Budapest legnagyobb lakótelepe Újpesten található, 16 840 lakásával (1969-86 között épültek) és mintegy 36 000 embernek ad otthont. A IV. kerületet Újpalota és Óbuda követi a sorban, vidéken Pécs-Megyer és Kertváros vezet egyaránt 16 000 lakással, amit Miskolc követ az Avas-déli lakótelep 10 448 lakásával.
1976. Csepel. MTI Fotó: Horváth Péter
Vidéki panelkörkép a galériában:
Hol található a legtöbb panellakás?
Magyarországon Komárom-Esztergom megye lakásállományában a legmagasabb a panellakások aránya 25,1%-os (köszönhető elsősorban Tatabányának), ez Budapesten 22,6%, de ez a fővárosban 189 667 otthont jelent.
A legnagyobb panelben élő népesség a Csehországban található Most/Brüx városában van, amiről a blogon már olvashattatok. A 750 éves történelmi városmagot egy külszíni szénbánya kedvéért az akkori Csehszlovákiában, 1982-ben teljesen lebontották, és a várost kilométerekkel arrébb építették újjá, a korszellemnek megfelelően jórészt panelházakkal. Most/Brüx teljes lakosságának 83%-a él ezekben az épületekben.
Az azóta eltűnt belváros részlete, a jobb oldalon már bútorokat költöztet a kisteherautó
Az egész óvárost robbantással tették a földdel egyenlővé, egyetlen műemléket, a főtéren álló templomot mentették meg, amit mérnöki bravúrral átköltöztettek. Korábbi bejegyzésünk a városról:
https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2013/12/20/rekviem_az_eltunt_varosert
A rendszerváltással egy időben a panellakások építése is a végéhez ért, a házgyárakat bezárták. A megkezdett építkezések azért 1990 után mindenhol befejeződtek, legalábbis nem tudunk félbehagyott vagy elbontott félkész panellakásokról. A meglévő lakások árai - főleg a fővárosban és a megyeszékhelyeken - még mindig borsosak, és szanálásukról szó sem esik. Annál inkább modernizálásukról (külső hőszigetelés, fűtéskorszerűsítés) és szebbé tételükről. Az egykori házgyári lakások ma is Magyarország használtlakás-piacának meghatározó tényezői, és még legalább annyi évet velünk töltenek, amennyi ideje az elsőt elkészítették.
Köszönet az MTI Fotóarchívumának a képekért. Ahogyan az állandó olvasók már tudhatják, az archívum fotói falra akasztható vászonképként, nagy méretekben is megrendelhetőek!
Az archívumról bővebben:
Az elmúlt években nagyszabású digitalizáció kezdődött az MTI Fotóarchívumában, aminek eredményeképpen több százezer fotót szkenneltek be és láttak el a készítés körülményeiről szóló metaadatokkal. 2018 nyarára egy online felülettel készül a Fotóarchívum, hogy közgyűjteményként jelenjen meg a kibertérben, ahol nem csak fotók, de múltszázad elejéről származó régi hírek mellett hanganyagok, kották is megjelennek majd, mindehhez pedig egy közös kereső felület is társul. Ebbe a nagy munkába enged most betekintést a mai poszt.
Mindig is szerettük volna, hogy minél több magyar vonatkozású képet publikáljunk, így amikor - még ebben a hónapban - elindul majd a bárki számára hozzáférhető és szabadon böngészhető MTI Fotóarchívuma, a Ritkán Látható Történelem blogon lesznek láthatóak a legérdekesebb képek, aktualitások, tematikus válogatások, segítve ezzel, hogy minél szélesebb körben ismerhessük meg ritkán látható történelmünket.
Az MTI Fotóarchívumról:
Közép-Európa egyik legnagyobb fotótára, amely alapvetően az MTI (Magyar Távirati Iroda) és jogelődjei által készített és gyűjtött közel 13 millió fotónegatívot őriz. Az archívum két részből áll: a film tárból (negatív és diapozitívok), valamint a papírképek tárából. Ez utóbbiban mintegy 4 millió nézőkép található, melyek az elkészült riportokból kiszerkesztett nagyítások. Ezenkívül az archívum része a 781 db, a fotóriportok leírását tartalmazó eredeti szövegeket őrző szövegkönyv és a 131 db, csupán a riportok címét rögzítő, úgynevezett negatív beíró könyv is.
A gyűjtemény 1993 óta védett muzeális érték, ezért a kifejezetten az erre a célra átalakított mélypincében tároljuk, állandó hőmérsékleten 18 Celsius-fokon és 60%-os relatív páratartalom mellett. Külön speciális biztonsági helyiséget kaptak a tűz- és robbanásveszélyes, az ’50-es évek végéig használatban lévő nitrocellulóz-alapú filmek. Az archívumot 24 órás ipari kamerás megfigyelés is védi.
A gyűjtemény még a Magyar Televízió egykori, mintegy 1 millió darabos fotógyűjteményével is gyarapodott!
A digitális fényképezésre áttéréssel egy időben elkezdődött a negatív felvételek értékmentő, retrospektív feldolgozása, a szabadszavas visszakeresést biztosító digitális adatbázisba rendezése. Digitális fotóarchívumunk, a Fotóbank jelenleg már csaknem kétmillió digitális fotót tartalmaz.