Azt mondják hogy ha egy cikk címében eldöntendő kérdés van, akkor a válasz minden esetben: nem. Lássuk így van-e ez mai bejegyzésünknél is, amit legújabb szerzőnk, Márffy Bence, azaz Időutazó írt a diktátum századik évfordulójára.
A trianoni békeszerződés – másik nevén békediktátum – az egyik olyan meghatározó dokumentuma a magyar történelemnek, ami beárnyékolta és meghatározta hazánk helyzetének későbbi alakulásait egészen napjainkig. A szerződés köré az évek során több szóbeszéd, pletyka is szárnyra kapott, amik elsősorban a magyar revizionizmus, irredentizmus jegyében képezték részét a két világháború közti magyar társadalom hangulatának, majd ez a rendszerváltozást követően a kollektív tudaton belül nyomokban megmaradt, de arról már keveset tudni, hogy egyes állítások miért azokat az információkat tartalmazzák, amik. Így kapunk meg nagyon sok téves állítást, vagy olyan kijelentéseket, amiknek mindössze alig a fele igaz.
A trianoni békeszerződésről a mai napig hallani, hogy száz éven belül, illetve az aláírását követően, száz év múlva lejár. A dokumentum semmilyen formában nem említi, de nem is utal erre. A békeszerződéseket a hivatalos papírforma szerint betartani szokás, illetve megszegni. Magyarország már ezt az első bécsi döntés alkalmával megszegte, de még azt megelőzően „minirevíziókat” hajtottak végre határrendezés ügyében 1920 és 1924 között: a soproni népszavazáson Sopron és környéke például újra Magyarországhoz tartozhatott, több, az új határ mentén kettészelt település kerülhetett vissza hazánkhoz. A trianoni békeszerződés tehát nincs érvényben. Az utolsó országhatárt visszaállító dokumentum az 1947-ben megkötött párizsi békeszerződés volt a II. világháborút követően, amit második Trianonként is emlegetni szoktak. A trianoni békeszerződés tehát nincs érvényben.
Ezt a 100 évre kitolódó határidőt állítólag a trianoni békeszerződés egy titkos záradékban rögzítették, ami a dokumentum eredeti példányához van csatolva. A trianoni békeszerződés egyetlen eredeti példányát előzetes regisztráció és megfelelő díjbefizetés ellenében bárki megtekintheti, szigorúan ellenőrzött körülmények között, Franciaországban. A trianoni békeszerződésnek nincs titkos záradéka.
A dokumentumhoz azonban valóban létezik egy csatolt levél, amit Alexandre Millerand francia miniszterelnök írt. A Millerand-levél kiegészítette annyiban a szerződést, hogy a francia államférfi biztosítja támogatásáról a magyar kormányt, amennyiben a határmódosítást megfelelő indok esetében szükségesnek látják. Utólag egy francia ellenzéki politikus vádolta meg Millerand miniszterelnököt azzal, hogy francia befektetők számára akarták a magyar kormány együttműködésével a MÁV-ot bérbe adni, aminek fejében történhetett volna meg a francia támogatású magyar határrevízió. Millerand a cikk megjelenését követően elállt a revízió támogatásától.
Érdekes, hogy Millerand levele azért született, mert a békediktátum csak akkor válhatott érvényessé, amennyiben azt az I. világháborúban részt vett győztes nagyhatalmak és a vesztes fél is ratifikálta. A magyar országgyűlés, a francia és az angol parlament csak a levéllel együtt volt hajlandó elfogadni a szerződést, mivel az utóbbi két törvényhozó hatalom szintén igazságtalannak és a magyarok elleni súlyos retorziónak tartották a benne foglaltakat. A győztesek közül az Amerikai Egyesült Államok nem ratifikálta a szerződést.
Az alábbi rövid videókban további érdekességeket és egyáltalán nem közismert tényeket, tévhiteket láthattok Trianonnal kapcsolatban. Megtudhatjuk hogy hogyan kerültek vissza települések mégis Magyarországhoz a diktátum után, erőszakkal, szavazással vagy a józan ész segítségével.
Felhasznált források:
Raffay Ernő: Trianon titkai. 1990.
Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
Zeidler Miklós: Trianon. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
A trianoni békeszerződés tartalma magyar nyelven