Oszi és Dezső trükkjei a bennmaradásért valamint az újságíró aki másként értékelte a sorozatot a rendszerváltás előtt és után.
A Magyar Televízió az első munkásmozgalmi témájú sorozatában fölfedezte az örök fiatalság titkát. Bors Máté, valamint az ő társai és ellenségei 1918 és 1944 között mit sem öregedtek. Nem hagyott nyomot rajtuk a pehelysúlyúnak mutatkozó történelem.
Sztankay István (k) és Antal Imre (j) a Bors című eredetileg hatrészesre tervezett tévésorozat forgatása közben. MTI Fotó: Molnár Edit
A Kádár-korszak közérzet-politikájának része volt a jó vagány kultusza és az osztályharc (legalábbis implicit) tagadása. Olyan hősökkel igyekeztek közel férkőzni a nép szívéhez, akik mindenféle trükkel, furfanggal, ravaszsággal vagánysággal élnek túl a nehéz, veszélyes és változékony időkben, s a "jó oldalra" viszi őket a jó szívük és a természetes eszük. Ilyen volt a régmúltban a Tenkes kapitánya, a jelenben Princ, a katona, a közelmúltban pedig Bors Máté. És ő előtte még Molnár Ferenc tizedes, az 1965-ös kultuszfilmben, A tizedes meg a többiekben. Bors Máté Molnár tizedes tévésített és sorozatosított reinkarnációja.
A szocialista Magyarország televíziós sorozatairól szóló mai bejegyzés is az Arcanum adatbázisa segítségével készült.
Miként a vagány Molnár, azonképpen a vagány Bors társaságában is a legkülönbözőbb indíttatású és osztályhelyzetű figurák (iparos, szakács, zsoké, nagygazda, szervezett munkás, poliglott, kifinomult entellektüel stb.) jutnak el a felismerésig, hogy a szovjet igazság a magyar igazság. Az ötvenes évek sematizmusában mindenki úgy viszonyult a szocializmushoz, ahogy az osztályhelyzete determinálta, a hatvanas évek sematizmusában pedig minden egészségesen gondolkodó ember azonosult vele osztályhelyzetétől függetlenül.
Bors Máté (Sztankay István) mozdonyvezető és angyalföldi vagány, valamint Dániel Ede (Antal Imre) latintanár. (Kisalföld, 2008. március 22.)
A sorozatot a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulójára készítették, és eredetileg hat részből állt volna. Ebből lett azután öt, majd tizenöt. Az első részeket 1968 februárjától októberéig forgatták, és 1969. január 19-től sugározták vasárnaponként este. Eredetileg ifjúsági sorozatnak szánták, és csak később döntöttek úgy, hogy jó lesz ez főműsoridős össznépi szórakoztatásra is. Hat részt vettek föl, ötöt mutattak be. Már az első rész főcímében is azt írták, hogy "ötrészes filmsorozat".
A készülő tévéjátékról szóló első híradásban (Népszava, 1968. március 3.) még hat részről beszélnek. A le nem vetített hatodikról a nyilvánosság előtt először negyven évvel az elkészülte után esett szó. 2008-ban emlékezett vissza rá a Bors ádáz ellenségét, Zentay Dezső csendőrtisztet játszó Bujtor István: "A sorozatot hatrészesre tervezték, de később még kétszer ötöt forgattak le. Az ötödik rész végét úgy írták meg, hogy minket lelőnek. A forgatókönyv szerint úgy volt, hogy a várban mi rajtaütünk a Borson és csapatán. Ők felkészültek a támadásunkra, és ellentámadásba lendülnek. Mi kirohanunk egy kapun. Engem ott az elején meglőnek és összeesem. A Koncz (Koncz Gábor, Ormándy Oszkár csendőrtiszt, Bors még ádázabb ellensége - hacsa) pedig felpattan egy lóra és elvágtat. Rálőnek, leesik és vége. Na most ez eléggé egyedülálló pillanat volt a magyar film történetében, hogy a szereplők nem voltak hajlandók a forgatókönyvet teljesíteni! A valóságban az történt, hogy engem meglőttek és összeestem. A Gabi lóra pattant, elvágtatott, rálőttek, de ő csak vágtatott tovább és befordult az Úri utca sarkán. Ekkor arra gondoltam, hogy ez a gazember tud vagy kitalált valamit. Még forgott a kamera. Nem akartam kimaradni belőle, én is feltápászkodtam és a vállamat fogva utánarohantam és azt kiabáltam: „Ne hagyj itt, Oszi! Várj meg!”, és én is befordultam az Úri utcába. Gabit kérdőre vontam, hogy mi a fene volt ez. Azt mondta, ő úgy hallotta, hogy nem csak ez az öt rész lesz és írják a folytatást. Ha most meghalunk, nem leszünk benne a többi részben! Felvették még háromszor ugyanúgy. A rendező káromkodott egyet és azt mondta, le vagytok ti ejtve! Vége a napnak! Így maradtunk bent a sorozatban. Úgy oldották meg, hogy Antal Imre bemondta, hogy Oszit és Dezsőt lelőttük. Ez gyenge megoldás volt és végül ezt a részt nem vetítették le. Tetszett a karakterünk, ezért maradhattunk meg a következő kétszer öt részben is."
(Aztán a kilencedik részből megint kiírták a párost, amit a fiatal színészduó ismét zokon vett. Egy isteni anekdota szerint az epizód rendezője 250 nézői tiltakozó levelet kapott a következő napokban arról, hogy ne hagyják ki őket a következő részekből. A 250 levélből 125-öt Bujtor, a másik 125-öt Koncz adta fel. - Jtom)
A hatodik részt bizonyára azért hagyták el, mert annak a lezárása lehetetlenné tette volna a folytatást. Márpedig már a sorozat első sugárzása idején is utaltak rá a jól értesült újságírók, hogy majd még találkozunk Borssal és társaival. Valamikor az első hat rész leforgatása és a sorozat bemutatása között születhetett döntés arról, hogy Borsékat túlfuttatják a Tanácsköztársaság kerek évfordulójára tervezett projekten.
Az első sorozat készítése és bemutatása idején az író, Fülöp János sokat beszélt arról, hogy Bors Máté alakját egy valóságos hősről, Mészáros Gáborról mintázta. Több méretes cikk is született róla ebben az időben. Mészáros azonban, aki (Borssal ellentétben) már az orosz hadifogságban aktív kommunista lett, s kinek nevéhez mindenféle kalandos vállalkozások, vakmerő akciók, csodával határos menekülések fűződtek, fiatalon meghalt. 1920 elején, amikor az emigrációból pártfeladattal hazaszökött, elfogták és Prónay Pál különítményesei megölték. Aligha emlegették volna Bors kapcsán oly sokat a kommunista mártírt, ha számolnak azzal, hogy Borsra még sok kaland és pártfeladat vár a Tanácsköztársaság után.
Mészáros Gábor (1886-1920). (Magyar Ifjúság, 1969. január 31.)
Az első öt rész 1918 ősze és 1919 nyara között játszódik, a cselekmény folyamatos. Az első két részben Bors és társai a hadifogságból igyekeznek haza. Fehérek és anarchisták fenyegetik, a vörösök segítik őket, mozdonyt és cirkuszt lopnak, cirkuszi truppnak adják ki magukat, hol ennek, hol annak öltöznek. Bors minden veszélyből kiravaszkodja magát és társait. A harmadik részben a magyar határon az őszirózsás forradalom idején ejtik át a hülye reakciósokat, akik a régi rendszer visszaállításán törik a buta fejüket. (Ekkor bukkan fel Dezső és Oszi.) Az utolsó két rész pedig már a Tanácsköztársaság idején játszódik. Ekkorra Bors már (társai javával egyetemben) kommunistává fejlődik, ügyes trükkel elhárítja a monitor lázadást, beépül a nép ellenségei közé, és tökéletesen játssza urak között az urat, miközben hadbíróság vár reá, mert fegyelmezetlenül eltérve a parancstól győzelmet arat az ellenség fölött.
A sorozat főrendezője vagy inkább művészeti vezetője Herskó János volt, aki azonban csak az első részt rendezte maga, a többit másoknak adta át. Az első öt részt öten, a tizenötöt összesen heten (Herskón kívül Markos Miklós, Szabó István, Palásthy György, Simó Sándor, Fazekas Lajos és Sándor Pál) rendezték. Herskó ezt azzal magyarázta, hogy lehetőséget akart adni fiatal rendezőknek, de a rendezők többsége számára ez a munka nem emelkedést, hanem inkább süllyedést jelentett. Szabó mögött például ott volt már ekkor az Álmodozások kora és az Apa.
Az urak a "zsokékirálynak", vagyis a magát zsokének kiadó Borsnak drukkolnak. (Film, Színház, Muzsika, 1970. augusztus 22.)
A sorozat a kritikusok nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel. "Az ifjú nézőkhöz szóló történet... úgy vált át az azonosulást igénylő izgalmas eseménybonyolításból az idézőjeleket használó, elidegenítő paródiába és vissza, hogy az ellentétes hatások megsemmisítik egymást. Nem lehet összeötvözni például az anarchista vezér morbid humorú lövöldözési jelenetét a hadifoglyok szökésével. Ez nem jókedvű kikacsintás a meséből, hanem más műfaj, stílszerűtlen elrugaszkodás, melytől az egész dicséretre méltó próbálkozás komolytalanná válhat, beleértve azt a reális történelmi hátteret, amelyből kiindult. Ugyancsak a felemás koncepcióról vall Antal Imre önmagában kitűnő alakítása. Az általa megformált Dániel Ede eredeti figura (a többi között arra is hivatott, hogy a korszak valóságos eseményeiről informáljon menet közben), de nem korabeli. Jellegzetesen mai intellektus," (Hegedűs Tibor, Népszabadság, 1969. január 22.) "Miután a film elsősorban az ifjúságnak készült — a romantikus sodródás, a helyenkénti krimi izgalom, a gyermeki fantáziát megmozgató naiv mese volt a lényeges. /.../ találkoztunk ismert sztereotip megoldásokkal, sokszorosan használt fordulatokkal. (Például majd’ minden részben valaki átöltözött vagy pópának, vagy szerzetesnek, vagy apácának. Továbbá: legalább ötször érkezett lovon a megmentés, természetesen amikor az illető hős már ott álldogált az akasztófa árnyékában.) Ugyanakkor a karakterek bemutatásában is elég sok sablon volt. Főleg az ellenfél tűnt olykor bosszantóan naivnak, kijátszhatónak, együgyűnek — akárcsak a gyermekmesékben." (Gantner Ilona, Népszava, 1969. február 18.) "Különösen a negyedik, Palásthy György rendezésében — talált rá arra az egységre, amelynek hiánya az első részeknél stílusütésre, egy nyakigláb kamasz ugrándozásaira emlékeztető szertelenségre, olykor idétlen humorizálásra és konfúzus cselekménybonyolításra vezetett. /.../ A Szabó István rendezte harmadik 'fejezetben' már voltak élvezhető részletek, főleg egy jól eltalált figura, a Tomanek Nándor remek alakításában színre lépő hipochonder és gyáva tiszt révén, de a forgatókönyv naiv s mégis mesterkélt fordulatai még lerontották a hatást." (Hegedűs Tibor, Népszabadság, 1969. február 19.)
Bors Máté a Száz ember élete című epizódban német tisztnek álcázza magát. A vele teázó úrhölgyet Káldi Nóra alakítja. (Film, Színház, Muzsika, 1970. augusztus 22.)
1970-ben forgatták és 1971 tavaszán mutatták be a következő öt részt, melyek a harmincas években játszódnak. Az átugrott évtizedben Bors Máté tapasztalt, hivatásos, nyelveket beszélő, internacionalista forradalmárrá érett, és illegális tevékenysége során valamennyi egykori bajtársára számíthatott. Siposra, a zsokéra például, aki pillanatok alatt megtanítja a bécsi emigrációban élő szuperhőst, miként szelidítse meg a Siposon kívül senki más által nem kezelhető lovat. Aztán spanyol csodazsokénak álcázva meg is nyeri Bors a nagy derbit. Hazatérése után pedig a kormányzóné tiszteletére rendezett Magdolna bálokon tündököl. Hol detektívnek, hol a főúri lovagnak adja ki magát, leleplezi az agent provocateurt, és kiszabadítja az általa börtönbe juttatott kommunistákat. A határ menti kőbányában dolgoztatott elvtársakat pedig egy másik epizódban átmenekíti egy titkos földalatti folyosón Szlovákiába, miután Dániellel nemes uraknak álcázva magukat elnyerik a helybéli földbirtokos (Bilicsi Tivadar) bizalmát, akinek a megmaradt és az elcsatolt birtokrészeit köti össze az a titkos folyosó. Német katonai attasé jelmezében menekít át Bors Németországból üldözött embereket Ausztriába az Anschluss népszerűsítése és előkészítése végett átdobott náciknak álcázva őket. A tizedik részben Bors és Dániel már egyenesen Dezső és Oszi papírjaival közlekedik.
"Az ezredesek ostobasága, a rendőrség tehetetlensége, sőt, a negyedik részben, már a német fasiszta hatóságok gyengesége nyilvánvalóan nem azonosítható a harmincas évek valóságos viszonyaival. /.../ Mesefilm ugyanis a Bors... Ha a tényleges erőviszonyokat ábrázolná, véres harcot, kínzást, gyilkolást, nyomort, félelmet és fájdalmat kellene ábrázolnia. A Borsban azonban mindez átkerül a játék világába. Így minden bajban ott a megmentő véletlen, ott hever a megoldás kulcsa, csak fel kell emelni. Hol titkos alagút vezet át Szlovákiába, egyenest a börtöntáborból, hol gyermekdalra szelídül a vad ló, hol tűzoltólépcső vagy szellőzőakna kínálja a szökés lehetőségét. A valóság ennél sokkal zordabb volt. /.../ Egy-egy fordulata még a maga mesevilágában is vitatható. 'Szelídsége' következtében hiányzik belőle az erősebb feszültség." Így vélekedik erről az öt epizódról Vilcsek Anna, a Magyar Nemzet fiatalon elhunyt kritikusa (1971. március 7.)
Bors kezében a helyzet kulcsa. (Igaz Szó, 1972. március 1.)
A 11-15. részt 1971-ben forgatták, és 1972 tavaszán mutatták be. Ez és az előző ötös már kikerült a hétvégi főműsoridőből. Szerdán esténként adták először, és vasárnap délelőtt ismételték.
A spanyolos részben a Bors után kajtató Dezső és Oszi adja ki magát kommunistának, Bors pedig juhásznak. Úgy kerül be a birkákkal lelegeltetett katonai reptérre, ahol fölrobbantja a német repülőket. A spanyol polgárháborúból francia szerzetes képében érkezik haza Bors, itthon pedig kiszabadítja ugyancsak kommunista szerelmét, Parázst a börtönből, s eközben szentképeket osztogat, melyek hátoldalán a fasiszta veszélyre figyelmeztető szöveget nyomtattak - természetesen az apácazárdában. 1941-ben az angol park hangosbemondóján tájékoztatják a Városligetben nyüzsgő tömeget arról, hogy mi az "igazság" a kassai bombázással kapcsolatban, és hogy mennyire közeli a háború veszélye. Az akció eredményeképp spontán béketüntetésbe kezd a fölvilágosított nép.
Az utolsó két részben Bors és társai (lényegében az 1918-as hadifogoly társaság) már a vörös hadsereg katonáiként viselik a háborút. Az utolsó részben már Magyarországon járnak. Felderítő feladatot kapnak. Német tábori mozit működtető alegységként derítik föl a német csapatok erőit egy elfoglalandó városkában. Ez az utolsó rész alapvetően különbözik az előző tizennégytől. Éppen a harcok végén, a győzelem pillanatában fordul át drámába a mese. Egy végső nagy összecsapásban elesik egyrészt Dezső és Oszi, másrészt Bors társai közül mindenki Bors és Dániel kivételével. Maradnak ők ketten, és felidézik halott társaik alakját.
Vilcsek Annának (Magyar Nemzet, 1972. április 2.) az utolsó részek bemutatása után is maradt érdekes mondandója a sorozatról: "A televízió Bors Mátéjának haja szála nem őszül és nem görbül meg. E körülmény széles feltűnést keltett. /.../ Több mint huszonöt évet ölelnek át ezek az események. A szerzők mindig pontosan meghatározzák a kaland időpontját, a történelmi helyzetet. /.../ A néző számol, és tűnődik. Jól ismeri a történelmi helyzetet. Minél közelebb ér hozzá a filmbeli történelem, annál többet tud róla. S annál jobban tudja, hogy ez így lehetetlen. A fasizmus nem bábszínház. A Horthy-rendőrök nem paprikajancsi figurák. /.../ Bors mindezt nemhogy tagadná, ellenkezőleg, hangsúlyozza, dokumentumokkal is. Már-már úgy kezdődik a film, mint a Századunk. A néző pedig kapcsol. A valóságra kapcsol, ismereteire. tapasztalataira. /.../ És vizsgáztatni kezdi Borsot. Könyörtelenül. A vizsgán pedig Bors megbukik. Mert Borsot kitalálták. Ellenfeleit, Dezsőt meg Oszit is kitalálták./.../ Borsot ezernyi szál fűzi a történelemhez, de Bors sorsát nem a történelem alakítja, hanem a mese./.../ "Megtorpannak, megkomolyodnak tehát egy-egy jelenet, egy-egy akció erejéig ezek a mesefigurák. Visszahatnak a kulisszákra is, a háttérre, a filmben mutatott valóságra. Visszahatnak rá és eltorzítják. Nem mesévé változtatják, hanem hazugsággá, nem legendává, hanem naivitássá./.../ A mesehősök nem öregszenek. Hajuk nem hullik, nem őszül. Meggörbülni sem szokott. S lám. most mégis milyen sok nézőnek tűnt fel Bors Máté huszonöt évig érintetlen, kortól és golyótól védett hajaszála."
A "zsokékirály" Lukács elvtárssal (Gyulai Károly) sutyorog Bécsben. (Film, Színház, Muzsika, 1970. augusztus 22.)
A rendszerváltás után 1996-ban az A3, 1998-ban a köztelevízió, 1999-ben az RTL-Klub, 2010 tavaszán (még a kormányváltás előtt) ismét a köztelevízió tűzte műsorára a sorozatot. "Kun Béla visszatér? Az egyik tévé elkezdte ismételni Bors Máté kalandjait. Az idősebbek tán emlékeznek rá, ez volt többek között az a filmsorozat Kádár alatt, amely a Tanácsköztársaság szennyesét volt hivatva tisztára mosni. Azt a szennyest, amit nem kimosni, hanem kidobni kellett volna. Most a filmet ismétli az egyik televízió. Lehet, hogy Kun Bélából, Szamuely Tiborból és cimboráikból éppen a honfoglalás 1100. évfordulóján akarnak valakik hősöket csinálni?! Talán nem véletlenül!" Így reagált az első ismétlésre az Ez a Hét (1996. április 26.), Pálfy G. Istvánnak, az egykori pártállami párttitkárnak, a Magyar Ifjúság című kommunista ifjúsági hetilap rendszerváltás előtti utolsó főszerkesztőjének a lapja. "Persze, a Bors szereplőinek vonásait az ideológia rajzolta vonzóvá vagy nevetségesen taszítóvá. De hát éppen azért olyan meghatóan emberi. Éppen ezért olyan tanulságos. Sajnálnám, ha valaki úgy fogadná ezt a sorozatot, mint a „'bolsevikok által uralt televízió' kampányfogását. De ugyanúgy sajnálnám, ha valaki nem vette volna észre az első részben, hogy egy, a Kádár-korszak mélyén készült tévésorozat főhőse — merthogy hadifogolyként élve akar kikerülni abszurd helyzetéből — mer morfondírozni azon, hogy a kozákok vagy a vörösök oldalára álljon." Ezt pedig a Zalai Hírlapban írták 1998. január 20-án, a Horn-kormány ciklusának vége felé. Egy nappal később Lőcsei Gabriella is megszólalt a Magyar Nemzetben: "Bors Máté jön, sajnos. A 'dicső tanácsköztársaság' elragadó hőse. A kádári szocializmus médiasztárja. Herskó Jánosnak meg a korabeli hazai filmszakma legjelesebbjeinek az 'ahhoz képest-teremtménye'. A hatvanas évek kis magyar tamagocsija. Ha minden egyes nézőnek, fiatalnak, idősebbnek elmagyarázná a Magyar Televízió, hogy ez az egykor oly nagy sikert megért, 1968-ban készült sorozat nem a történelmi igazságról szól, hanem a csehszlovákiai bevonulás és a megrekedt reform kárpótlásának szánt össznépi búfelejtéséről, akkor talán nem éreznénk az MTV műsorpolitikájában bekövetkezett visszarendeződésnek, hogy éppen ezt a művet ásták elő az archívumból." A szerző nemcsak arról feledkezett meg, hogy 1968-ban nem megrekedt, hanem elindult a reform, s hogy Bors Mátét még a csehszlovákiai bevonulás előtt találták ki és részben akkor is forgatták le, hanem arról is, hogy ő írt lelkesen az Új Tükör 1977. október 16-i számában arról, hogy "az 1917-es szocialista forradalom évfordulójának megünneplésére több új szovjet tévéfilm és tévéjáték bemutatásával is készül a televízió".
- hacsa -
Köszönet az MTI Fotóarchívumának a forgatási képekért