"Az Arcanum által jegyzett szocialista Magyarország bűneseteit a korabeli sajtó szemüvegén át bemutató sorozatunk egyelőre véget ért. Ám újabb nosztalgikus témával folytatódik idén a Digitális Tudománytár cikksorozata, ami az 1945 utáni magyar filmsorozatokról szól majd, amelyeket jócskán átszőtt a kommunista propaganda. De itt van mindjárt egy üdítő kivétel... vagy mégsem? A Tenkes kapitánya igazi szenzációnak számított, amit a felnőttek mellett a gyerekek is imádtak. De tudtátok-e hogy a sorozatot a korabeli kritika egyenesen ledorongolta? Vagy azt hogy a főszereplő kedvesét alakító színésznő alig 15 éves volt?? Esetleg azt hogy a csatajelenetek egy másik filmből valók? Nézzétek!" - Jtom

"...életem első filmsorozata: ...megőrültem érte - hosszú ideig kuruc akartam lenni aztán. Telt, múlt az idő, cseperedő gyerekeimnek hosszan és kedvtelve meséltem... a Tenkes kapitányát. Hogy az volt aztán a film! Az izgalom, a fordulat! A lendület! Aztán, sajnos, megismételték. És lányaim ültek a tévé előtt, és a hasukat fogták a röhögéstől." (Jolsvai András, 168 óra, 1999. június 3.)

A történet 1704. május 10-én kezdődik azzal, hogy Bécsben kiadják a parancsot: az elfoglalt Dunántúlról ki kell füstölni az összes lázadó kurucot. És tizenhárom félórás epizód után azzal végződik, hogy a térséget és pláne a siklósi várat visszafoglalják a kurucok. Itt látható a tizenhárom rész. És itt hallható, hogy "És akkor jött a Tenkes kapitánya"

1963. július 4. Zenthe Ferenc (Tenkes kapitánya) lóháton a felvétel előtt. MTI Fotó: Keleti Éva

Berki Géza és Brand István 1966-os dalának refrénjéből ez a nyitó sor szállóigévé lett. A Tenkes kapitánya, aki jön és mindenkin segít, aki bajban van. A Tenkes kapitánya lett a Deus ex machina. Jó néhány cikk jelent meg ezzel a címmel. Kivált a történet középpontjában álló siklósi várról.

Respublika, 1995. május 5.

A magyar televíziózás őskorában importálták az igazság bajnokait. Tell Vilmos és Robin Hood kalandjainak sorozatai mutatták meg a magyar gyereknek, hol lakik az igazság. De az mégsem a magyar igazság volt. Kellett egy importpótló sorozat: magyar gyereknek magyar igazság. Miután a magyar igazság győzni nem szokott, kiválasztottak egy olyan időszakot Rákóczi szabadságharcából, amikor ideiglenesen mégis.

A kommunisták (is) megpróbálkoztak időközönként azzal, hogy a romantikus nacionalizmus erejével fogják meg a népet és főleg a legmegfoghatóbb, serdületlen ifjúságot. Erre építették 1848 centenáriumát 1948-ban, az ötvenes évek történelmi filmjeit, a Föltámadott a tengert, a Rákóczi hadnagyát. Ezt a hagyományt újították fel a Kádár-kor konszolidációs szakaszában. Várkonyi Zoltán 1964-1968 között bemutatott filmjeivel (A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob / Kárpáti Zoltán, Egri Csillagok) és mindezek előtt A Tenkes kapitányával, amelyet 1963 nyarán kezdtek el forgatni, főleg a siklósi várban, a Tenkes-hegyen. A sorozat rendezője, Fejér Tamás volt (amúgy Várkonyi említett filmjeinek rendezőasszisztense). A tizenhárom epizódot először 1964 januárja és áprilisa között mutatták be a televízióban, szombatonként kora este és ismétlésben vasárnap délelőtt.

Ha a tévésorozat nem is készülhetett színesben (hiszen hol volt még akkor színes adás és színes televízió?!), a forgatásról készült képen azért színesben is láthatták az Ország-Világ olvasói (1964. január 29.) a szívdöglesztő cigánylányt, Rózsát (az akkor 23 éves Pécsi Ildikót).

A forgatókönyv szerzője Örsi Ferenc, miként egy későbbi, szintén igen népszerű sorozaténak, a Princ, a katonáénak. (Kevésbé ismert művei az állambiztonsági hivatalnak 1960-1971 között írt jelentések.)

"Izgalmas és humoros, az ifjúság kalandszomját kielégítő filmmel szeretnénk helytállásra, hazafiságra, becsületességre és bajtársiasságra nevelni" - ezt nyilatkozta a készülő sorozatról a rendező. (Népszabadság, 1963. július 18.)

Miután az előző télen a Tell Vilmos hatására sok gyerek nyilat faragott és lődözött, amiből néhány sérülés is származott, most már az első rész előtt figyelmeztették a kiskorú nézőket: nehogy elkezdjenek faragott kardokkal hadonászni! (Zalai Hírlap, 1964. január 19.)

A kapitány és Veronika, Zenthe Ferenc és Vajda Márta (Film, színház, muzsika, 1976. augusztus 28.)

A sorozat arra tanította jövőnk aranytartalékát, hogy a magyarok ügyesek és okosak (kivéve egy áruló kapzsi kocsmárost), a labancok pedig balfékek és hülyék kivétel nélkül (viszont valamennyien anyanyelvi szinten beszélik a magyart és csak a magyart).

Az ügyesek és okosak: Eke Máté, a Tenkes kapitánya (Zenthe Ferenc), társai, Buga Jakab (Szabó Gyula), Siklósi bácsi (Molnár Tibor), szerelme, Veronika (Vajda Márta), Rózsa, a cigánylány (Pécsi Ildikó), Béri Balogh Ádám, az egyetlen történelmi személyiség a sorozatban (Zentay Ferenc), Juliska, a szakácsnő (Péter Gizi), a vándordiák (Tordy Géza).

A balfékek és hülyék: Báró Eberstein Eckbert ezredes, várparancsnok (Ungváry László), neje, Amália (Krencsey Marianne), a labanc tábornok (Kovács Károly), a tábornokné (Ambrus Edit), továbbá a labanc katonák (Basilides Zoltán, Szilágyi István, Petrik József, Madaras József, Kibédi Ervin, Horkay János, Kautzky József, Szatmári István).

A szereposztás érdekessége, hogy tizenöt évesen játszotta el Veronika szerepét Vajda Márta, aki a későbbiekben vidéki színházakban aratta sikereit, nem lett belőle országos hírű sztár.

1963. július 4. A budakeszi forgatási helyszínen a Buga Jakabot alakító Szabó Gyula Besztercei Pál napszemüvegében igazítja a ragasztott bajuszát. MTI Fotó: Keleti Éva

A labancokat folyvást átverik. A kapitány hol tőzsérnek, hol doktornak adja ki magát. Kicsalják az ezredestől a labancok által elhajtott marhákat. Eberstein bárót bemázolják gyógyítónak állított iszapba, máskor meg belesétál őkelme a kelt tésztába. A labancok lőporos hordóit homokos hordókkal cserélik ki, a botor labancok pedig még fel is robbantják magukat az egyetlen megmaradt lőporos hordójukkal. Máté ostorral tanítja táncolni az ezredest, akit a párbajuk végén bezár egy kamrába. Nők és gyerekek agyabugyálják el a szerencsétlen labancokat stb.

Azt a kevés nagyobb szabású csatajelenetet, amelyet nem tudtak kispórolni a tévéjátékból, Bán Frigyes tíz évvel korábbi színes filmjéből, a Rákóczi hadnagyából lopták ki, mert a büdzséből egyszerűen már nem tellett rá.

Ebben az időben heves vita dúlt Ausztriában arról, hogy a trónigényről való lemondása után visszatérhet-e hazájába Habsburg Ottó. Ez volt a Habsburg-kérdés. (Ludas Matyi, 1964. március 19.)

Az utolsó rész sugárzása után beindultak a kritikusok. Az Esti Hírlap-ban H.T. (vélhetőleg Hegedűs Tibor, 1964. április 6.) így összegzi a tapasztalatokat: "1. Az ilyen filmsorozatnál minden egyes epizódot egy frappáns ötlet köré kell tömöríteni (lásd Robin Hood, Tell Vilmos), 2. Ha valakit iszapba mártanak vagy kulimászba esik, az még nem poén. 3. El keil dönteni, hogy történelmi-kalandos filmet csinálunk-e vagy — kabarét. 4. Ha az ellenség kivétel nélkül idiótákból áll, vajmi kevéssé izgalmas a felette aratott győzelem. 5. Valami minimális történelmi valószínűség — kötelező. 6. Ha nincsenek jó mozgáskultúrájú, kisportolt színészeink, akik a műfajhoz tartozó verekedési vagy vívási jelenetekben teljes illúziót tudnak kelteni - várjuk meg, amíg lesznek."

Vilcsek Anna a Magyar Nemzetben (1964. április 14.): "Ritkán készítünk kalandos filmeket — ez akkor is megmutatkozott, amikor kitűnő színészeket lovagolni, vívni, verekedni láttunk. Műkedvelő lovaglás, vívás volt ez, érezhető bizonytalansággal, nem éppen elragadó technikával."

Katona Ferenc a Népszabadságban (1964. április 15.): Mi e műfaj sikerének a titka? Mit vár tőle az ifjú — vagy lélekben ifjú — néző? Nyilván nem széleskörűen ábrázolt átfogó történelmi korképet, nem is lélektanilag hiteles emberábrázolást, hanem kötetlenül csapongó mesét, az izgalmas romantika örök hatásosságát és a legegyszerűbb, áttétel nélküli eszmei mondanivalót: az igazságért harcoló hős minden helyzetben és minden körülmények között győzedelmeskedjék a zsarnokság és a gonoszság felett. Demokratikus műfaj ez, sok tekintetben rokon a népmesével és a mondával. Nem a konkrét történelmi igazságot kell ábrázolnia, hanem a nép viszszavetített történelmi vágyait, mintegy kárpótlásul az egykor elszenvedett nyomorúságért. /.../ Nos, a Tenkes alkotói e műfaji szabályokat szem előtt tartották./.../ A történelmi hitelességet ugyan nem kérjük számon a kurucok átlagon felüli képességein — ez a műfajban ugyanis kötelező szabály —, de számon kell kérni a labancok átlagon aluli ostobaságát, mert ez bizonyos mértékig még a mese-mondanivaló hitelét is elveszi."

(bertalan), Vas Népe (1964. április 15.): "...szinte ifjúsági mozgalom lett a Tenkes nézése ... Együtt izgultak a film hősével, együtt kacagtak a mindig póruljárt osztrákok, labancok ügyefogyottságán, elismerő csodálkozással bámulták a golyózáporban nyugodtan pipázó Buga Jakabot... /.../ Mindez nagyon szép és nagyon jó. Csupán a történelmi igazság sínylette meg a népszerű Tenkes kapitánya kalandjait. A sorozatból az derül ki, hogy a maroknyi kuruc vitéz mindig orránál fogva vezette a labancokat, győzelmet győzelemre halmozott." A valóságban pedig "gyakran a túlerőben levő kuruc csapatok veszítettek csatát a számban kisebb, de fegyelmezett, jól felszerelt osztrákokkal szemben. /.../ ...ha ifjúságunkat meg akarjuk óvni a tévedésektől a hamis történelemszemlélettől, nem árt megemlíteni ebből az alkalomból./.../ Szép új kuruc legendát láttunk kevés történelmi valósággal. Kár, mert az amúgy sem csekély, s néha károsan túltengő nemzeti öntudatot feleslegesen tovább növeli."

A Népsportban (1964. április 19.) a filmsorozat kapcsán nagy cikk jelent meg színészeink testkultúrájának hiányosságairól.

A Tenkes hűvös kritikai fogadtatásából kiderül, hogy amit ma a kor gyarlóságának gondolnánk, azt már abban a korban is gyarlóságnak, primitívségnek tekintették.

Kínzókamra a deressel Siklós várában. Eke Máté jobban bírta a kínzást, mint a kínzómester a kínzást. A mester már belefáradt, amikor a kapitány még mindig rendíthetetlen kedéllyel tűrt! (Autó-Motor, 1976. június 6.)

1964 júliusában ismételték meg először A Tenkest, és aztán még számtalanszor napjainkig. Például 2018 karácsonyán. A Világgazdaság 2012. március 22-én arról számolt be, hogy A Tenkes kapitánya fél évszázad múltán is bekerült a hét harminc legnézettebb műsora közé. 2018-ban dvd-n díszdobozban kínálták a teljes sorozatot.

1965-ben kétrészes mozifilmet vágtak össze a sorozatból, és azt is nagy sikerrel játszották.

1964 nyarán Siklóson járt a Népszava riportere (július 11.): "Siklóson, ahol a Tenkes kapitánya című film legnagyobb részét forgatták, soha ilyen jelentős idegenforgalom nem volt. A siklósiak is büszkék filmjükre, és ahol lehet, igyekeznek is emlékeztetni vendégeiket erre. A községben van Tenkes Csárda, Tenkes Presszó, Tenkes Falatozó, ahol ízletes Tenkes-gulyást, és ha lehet, még Tenkesebb sülteket szolgálnak fel." (Napjainkban Siklóson már Tenkes-panoptikum is van.) Még Nagyvázsony is profitált a Tenkesből.

A rossz kritikáért a szerzőt kárpótolta a népszerűség. Őrsi Ferenc 1968-ban (október 31.) ezt nyilatkozta a Pajtásban: Jól emlékszem: 1967-ben, amikor a televízióban adták A Tenkes kapitányát, a Városmajorban csapatnyi srác fejére lábast, fazekat borítva nyargalászott az óriás gesztenyefák alatt és torkaszakadtából harsogta a népszerű sláger refrénjét: "És akkor jött a Tenkes kapitánya..."

A forgatáson a siklósi várkapuban várakozik a statisztéria. (Film, színház, muzsika, 1963. augusztus 17.)

A romantikus nacionalizmus éppoly népszerű volt az emigrációban, mint a pártállamban. Nem csoda, hogy ott is A Tenkes kapitányával táplálták az ifjúság történelmi tudatát:

Chicago és környéke, 1980. április 12.

2009-ben előadták Siklós várában A Tenkes kapitánya musical változatát Stohl Andrással a címszerepben. Ugyanebben az évben a Honvéd Táncegyüttes és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciójában bemutatták A Tenkes kapitányát táncjáték formájában. Zsuráfszky Zoltán 2014-ben beszámolt róla, hogy ez a produkciójuk olyan sikeres, hogy évek óta nem tudják levenni a műsorról. (Criticai lapok, 2014/1-2.) E nyilatkozat óta újabb öt év telt el, és még most is megy a darab például 2019. január 13-án a MÜPA Fesztiválszínházában. 2017-ben a tévében is sugározták. Erről a produkcióról írta Kutszegi Csaba (Színház, 2010. október), az Operaház korábbi táncosa és koreográfusa: "A 7. Magyar Táncfesztiválon visszatérően szórakoztattam magamat azzal a költői kérdéssel, hogy vajon mi készteti a publikumot tapsra. Nehéz elképzelnem ugyanis, hogy ugyanaz a közönségmag jutalmazza zajos sikerrel a Tünet Együttes kitűnő Alibijét, mint a Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya című, középszerűségre nevelő, gondolkodásról leszoktató, vérciki történelmi táncjátékát."

A Tenkes kapitánya táncjáték. Mint látjuk, a kuruc szegénylegényeknek és szegényleányoknak nincsenek ruházkodási gondjaik. (Népszava, 2017. június 28.)

A Tenkes kapitányának nem ártott a rendszerváltás. "A fene tudja, mi a titka ennek a tősgyökeres magyar kalandfilmsorozatnak, talán a naiv bája, gyermeteg humora, a nosztalgia, vagy az, hogy az összehasonlíthatatlanul drágább, fényesebb kivitelezésű amerikai szuperprodukciókkal ellentétben a mi kis szegényszagú Tenkesünkben csupa tehetséges, hús-vér színész játszik, komédiázik. /.../ A Duna Tv délutáni műsoridejében izgulhatják végig a mai gyerekek is a jó-rossz örök harcát. Mégpedig úgy, hogy nem ömlik hektószám a filmgyári művér, nem folynak tucatjával a szemek, nem omlanak kilométerszám a belek." Így lelkesedik a jobboldali kormányokkal nem nagyon kíméletes jegyzetíró, (BIHARI) 1994. június 18-án a Kurirban.

A politikai színkép másik végén Csurka István (Beszélő, 1995. június 8.) hasonlóképp vélekedett: "a külföldi kávék, mosószerek, Barbie-babák és intimbetétek reklámozásához nem kell magyar műsor. Nem kell, és soha többé nem is lesz a 'Tenkes kapitánya'-sorozathoz, az 'Abigél'-hez, a 'Fekete város'-hoz hasonló magyar tv-műsor.

Rákay Philip, az m1 nem sokkal korábban kinevezett intendánsa 2011-ben pontosan azokat a produkciókat említette hiányzó utódaik zseniális elődeiként, mint másfél évtizeddel korábban Csurka István: "Vicc, hogy ma is az egyébként zseniális Abigél, A fekete város, A Tenkes kapitánya fémjelzi az m1-et." (Heti Válasz, 2011. március 10.)

Miért pont a főszereplő, Zenthe Ferenc lett volna más véleményen?: "Jó volt tudni, hogy a nézőt becsületre, tiszta játékra, hazaszeretetre tanítja. Hihetetlen sikere volt. Soha nem felejtem el szegény Latinovits Zolit. Azt mondta, hogy nektek milyen szerencsétek van! Eljátszhatok én bármit, bárhogyan, mégis rólatok beszél az egész ország. Ma is elkelne egy-egy ilyen romantikus sorozat. Valósággal megrémülök időnként, ha kinyitom a televíziót. Minden csatornán megy egy amerikai film, ahol ötpercenként megölnek valakit, a legkülönbözőbb módokon." (Szabad Föld, 1997. december 16.)

Szabó Gyula (Buga Jakab) és Rózsa (Pécsi Ildikó) a forgatáson. (Film, színház, muzsika, 1963. augusztus 17.)

Bori Erzsébet talán túlbecsülte (vagy Jolsvai András leányaival azonosította) az utókor ifjúságát, mikor azt írta, hogy "a mai ifjúság már nem tudná élvezni a hat és fél órás, lassú, lompos és bumfordi produkciót". (Beszélő, 1997. június)

Márton László író, a történelmi regény egyik legnagyobb jelenkori mestere elemezte a "gárdonyizó" regényeknek azt a típusát, amelyekben "az elbeszélés Erósza... tökéletesen abszorbeálódik a Jó és a Gonosz küzdelmében, amely emiatt eleve el is van döntve, s a Gonosz csak azért van, hogy a Dobó István-szerű steril pozitív hősnek legyen kit legyőznie (így épül fel például A Tenkes kapitánya; egyébként mulatságos, hogy a Gárdonyi-epigonok milyen eltökéltséggel erőltetik rá ezt az optimista képletet a magyar történelem legsúlyosabb vereségeire)". (Jelenkor, 1998/2.)

Happy End. Miénk a vár! (A Hét, 1967. július 2.)

 -hacsa-