SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! A blog nyári szünetre vonul szeptember idusáig, de hogy ne maradjatok nézni- és olvasnivaló nélkül, legrégebbi bejegyzésekből lesz "Best of" válogatás heti több alkalommal. A 'hardcore' rajongóknak lehet hogy nem lesz benne újdonság, de reméljük azért nekik is örömet okoz majd egy-egy régen látott téma újraolvasása. Jó nyarat kívánunk mindenkinek! Nézzetek be azért addig is, ígérjük érdemes lesz. - Jtom
A múltkor tárgyalt szexuális indítékú szőnyi gyerekgyilkosság után kilenc évvel történt egy másik is. A szocialista rendszerben évtizedenként egy-egy eset elég volt ahhoz, hogy a több százezres meleg kisebbséget elsőrendű közbiztonsági veszélyforrásnak állítsák be.
Blázsik István 12 éves fiú 1968. június 16-án eltűnt. Ezt a fényképet június 27-én tették közzé a napilapok, hogy jelentkezzen, aki tud a fiú hollétéről. (Tükör, 1968. július 30.)
Folytatjuk a szocialista Magyarország bűncselekményeit bemutató sorozatunkat immár a kilencedik résszel, ami - mai is, mint mindig - az Arcanum segítségével készült!
Valószínűleg kevesen gondoltak rá, de éppen Nagy Imre és társai kivégzésének tizedik évfordulóján rendezték meg az Építők Napját a Népligetben. Volt mindenféle program, zene, tánc, inni- s ennivaló.
Blázsik István építőipari gépszerelő is kivitte párját, 12 éves István fiát és nyolc esztendős lányát a Népligetbe. István imádott célba lőni. Szülei elengedték a Céllövöldébe. Ott ellődözte azt a kis pénzt, amit erre kapott, aztán mellészegődött egy férfi, aki megdicsérte, milyen ügyesen lő, és befizette további körökre. Azután eltűnt a férfi és vele a fiú.
Június 30-án, az eltűnés után két héttel közölték a lapok annak a férfinak a "mozaikképét", akivel a fiút a céllövöldénél látták.
Magyar Nemzet, 1968. június 30.
Három hét alatt több mint ezer bejelentés érkezett. A lapok részletesen beszámoltak róla, milyen hatalmas erőkkel keresik a fiút. "Az édesanyja, akit idegkimerüléssel betegállományba vettek, még éjszaka is kinn áll a kapuban, a X. kerület, Maláta utca 5. számú ház előtt, és hazavárja kisfiát. A rendőrség nagy apparátussal nyomoz — az egész országban. Felkeresték a szemtanúkat, az ünnepélyen részt vevő építőipari dolgozókat, mindenkit, aki 16-án 2 és 4 óra között a Mutatványos tér környékén járt. Végigjártak már valamennyi rokont, jó ismerőst is. A szülőktől kapott ruhanemű alapján idomított kutyákkal és különleges mérőműszerek segítségével alaposan átkutatták a Népligetet és környékét, még a lezárt kutakat is megvizsgálják, valamint sorra veszik az ország összes barlangját. Felkérték az erdőigazgatóságokat, az erdők átfésülésében legyenek a rendőrség segítségére. Átvizsgálták valamennyi elme-, illetve ideggyógyintézetet: van-e, vagy volt-e kezelés alatt, illetve szökött-e ki valahonnan az ismert személyleírású férfi. És természetesen a Csatornázási Művek és valamennyi közlekedési vállalat is munkában van." (Magyar Nemzet, 1968. július 3.) "Mivel a bejelentések egyike-másika újabb támpontokat tartalmazott, szombatra virradóra ismét átfésülték a Népliget hatalmas területét. A nagyarányú akció hajnali 4 órakor kezdődött. Mintegy kétszáz rendőr, műszaki karhatalmista, nyomozó, csatárláncot alkalmazva, szúrószerszámokkal és ásókkal felszerelve, lépésről lépésre haladva, minden talpalatnyi területet átkutatott. Megvizsgáltak minden egyes bokrot, minden elhagyott zugot, és ha valahol frissen betemetett részt észleltek, ásni kezdtek. Olyan tárgyat kerestek, ami esetleg kapcsolódik az eltűnt kisfiúhoz vagy az ismeretlen férfihez. A rendőrség nem veti el azt a kriminológiából ismert tételt sem, hogy a tettes esetleg visszatért vagy visszatér a bűncselekmény színhelyére." (Magyar Hírlap, 1968. július 21.) (Vissza is tért. Csak az egy másik helyszín volt.) "Átkutattuk a Hűvösvölgyet, Zugligetet, a Kamaraerdőt, kiszaladtunk a Cséri-telepre, körülfogtuk, átkutattuk, mert valaki azt telefonálta hogy ott látta a kisfiút és a körözött férfit. Másodszor vagyunk itt, a Népligetben, eredménytelenül. Vidéken is folyik a kutatás. Az ország minden körzeti megbízottja parancsot kapott, hogy keressen fel körzetében minden házat, lakást, érdeklődjön a kisgyerek és a körözött férfi után!" (Népszabadság, 1968. július 21.)
A Blázsik család kőbányai otthona, a Maláta utca 5. előtt gyerekek játszanak. (Tükör, 1968. július 30.)
A Magyar Nemzet tudósítója éjszakai járőrözésre kísér el egy rendőrkocsit. Ennek során egy szórakozóhelyen igazoltatnak egy férfit: "Arcának elmosódott, rosszul összeillesztett részletei valóban mutattak némi hasonlóságot a mozaikképpel, amely a népligeti gyermekcsalogatót ábrázolta. A rosszarcú ember kertelés nélkül beismerte ferde hajlamait, de állandó bejelentett lakást és munkaviszonyt is igazolt." (Magyar Nemzet, 1968. augusztus 4.) Minő meglepetés. Nem is szép, nem is hetero, mégsem gyilkos, ellenben lakik és dolgozik.
Július végén már beismerte a rendőrség, hogy a mozaikkép nem igazán használható, ami nem csoda, mert lényegében csak a nyolc éves húg, Krisztina leírása alapján készült.
Alighanem ítéletnapig sem találták volna meg a tragikus sorsú fiú holttestét és gyilkosát, ha nem osztozik a sorsában egy másik hasonló korú gyerek, s nem jár véletlenül éppen arra egy járőr, amikor a gyilkos a második áldozatát elhantolja.
A második áldozat: a 13 éves Nagy József. (Magyar Ifjúság, 1968. szeptember 20.)
A nyomozás vezetője, Szende Artúr rendőralezredes nyilatkozott a kékfényes Szabó Lászlónak: "A csepeli rendőrkapitányság egyik nyomozójának éppen a 38/B autóbusz végállomása környékén akadt dolga, amikor távolabb, egy kis akácos erdő szélén észrevett egy guggoló férfit, aki valamit matatott a földön. Pusztán nyomozóösztönére hallgatva, elindult feléje. Ekkor az ismeretlen — akinek az arcát a nyomozó a távolság miatt sem láthatta — felugrott s a bozótban eltűnt. A nyomozó futott utána, de hiába, nem találta. Éllenben a friss földhányás alól rövidesen előkerült az akkor számunkra még ismeretlen kisgyerek, Nagy Jóska holtteste. A helyszínen egyébként csak egy kerékpár-névtáblát — Nagy Józsefné néven — és egy tubus babakrémet találtunk, távolabb — és később — egy piros kerékpárt. A tubus szériaszámát jegyezzük meg: 080—268. A névtábla alapján gyorsan azonosítottuk a kisgyerek személyét." (Népszabadság, 1968. október 13.)
Ez a város határában, a csepeli temetőn túl, a Királyerdőnél történt. Ide csalta el a gyilkos különböző ígéretekkel mindkét gyermeket. Itt vetkőztette le, erőszakolta meg, fojtotta meg, temette el a fiúkat, akik - koruk alapján, ha élnének - mostanában mennének még csak nyugdíjba.
Királyerdő, a ráckevei Duna-ág partja árvíz idején. (Hungaricana)
Nagy József tetemének megtalálása után "lezárták a környéket, Pest és Fejér megyébe is átnyúló hatalmas kört húztak, megkezdődtek az igazoltatások, a környező helységek, búvóhelyek átvizsgálása". (Magyar Hírlap, 1968. október 13.) Hogy mennyit ért a hatalmas kör lezárása és a monstre razzia, az alábbiakból majd kiderül.
A gyilkost, Bodgál Zoltánt a második gyilkossága után három nappal elfogták, de erről csak majdnem három héttel később, október 2-án adtak hírt a lapok. Nem véletlenül. A nyomozás vezetői így adják elő a történetet: "Bodgált is igazoltatni akarták az egyik külső kerületben. De amikor az észrevette a rendőröket, eldobta a kezében tartott táskát és menekült. Elfogták. Viszont feltűnt a rendőri jelentésben, hogy amikor a menekülőt elfogták, azonnal 'vallani' kezdett: a táskát a Keleti pályaudvaron lopta. Ha ehhez még hozzávesszük, ami később derült ki, hogy Bodgál előző nap, vagyis szeptember 12-én jelentkezett a rendőrségen, egy 'függőben levő ügyét rendezni' — mint mondta, szeretne bevonulni télire a börtönbe, áttelelni —, már végképp gyanús volt a személye. /.../ A tizedik kihallgatási napon ejtettünk szót először Bodgál előtt ferde hajlamairól, de még mindig hallgatva a gyilkosságokról. Bodgál — hogy úgy mondjam — játszotta a vagányt, az erős, konok bűnözőt, és tagadta, hogy homoszexuális lenne. Ekkor szembesítettük azzal a fiatalkorúval, akit megrontott. Megdöbbent, elismerte. És elszólta magát; azt állította, hogy köztük a kapcsolat csak június végén szakadt meg, 'hiszen — s ennek igazolására ezt mondta: — együtt voltunk az építők napján is, késő éjszakáig'. A fiú viszont azt állította, ő minden szombatját és vasárnapját falujában töltötte május vége óta, s azért is költözött le vidékre májusban, hogy megszabaduljon Bodgáltól. Ellenőriztük az alibit, a gyerek igazat mondott, s ekkor Bodgál elé tárva a tényeket (köztük a munkahelyi öltözőszekrényében talált babakrémet, szintén 080—268-as sorozatszámmal), a gyanúsított hirtelen megtört. Elmondta: mind a két gyilkosságot ő követte el."
Bodgál Zoltán, a gyilkos, aki nemigen hasonlít a mozaikképére. (Képes Újság, 1968, október 12.)
Vagyis a nagy razzia időpontjában, a lezárt hatalmas körben a gyilkos preventív módon, számos kisebb bűncselekményei némelyikével feladta magát, hátha a börtönben nem keresik. Elengedték, egy lopott bőrönddel elfogatta magát, a rendőröknek legalább tíz "kihallgatási napig" fogalmuk sem volt róla, hogy ő lehet a hatalmas erőkkel keresett gyilkos, hiszen a világon semmi értelme nincs annak, hogy egy gyanút ennyi ideig titkoljanak a gyanúsított előtt, aki letartóztatásban van, és nem kell máshoz, magánál nagyobb bűnöshöz elvezetnie. Ám lehet hogy így sem bizonyították volna rá, hogy Blázsik Istvánt is ő gyilkolta meg, ha el nem szólja magát, és ki tudja, mikor találták volna meg, ha egyáltalán, az első áldozatának a másodikétól tíz méterre, kevéske földdel elföldelt tetemét, ha Bodgál nem mutatja meg, hogy hol van. Arról pedig már csak sokkal később számoltak be a lapok, hogy a gyilkos még jóval a második gyilkossága előtt "augusztus 23-án levelet írt a kisfiú (ti. Blázsik István - a szerző) szüleinek, amelyben közölte, ne keressék gyermeküket, mert megölte". (Magyar Hírlap, 1968. december 21.)
Az ügyről központi sajtóterv szerint számoltak be a lapok. Október 2-án röviden tudósítottak az országos politikai napilapok Bodgál elfogásáról, és tájékoztattak arról, hogy sokszorosan visszaeső bűnözőről van szó, aki élete addigi 41 évéből 18-at börtönben töltött, és onnan előző év szeptemberében szabadult nyolc év után. Október 13-án szintén egy napon közöl a négy országos politikai napilap nagy terjedelmű, "egyénített" cikket egy-egy szakújságíró tollából a kettős gyerekgyilkosságról. Ezekben igen hangsúlyosan kidomborítják, milyen kivételesen bravúros nyomozás és kiváló szakmai munka vezetett a gyilkos elfogásához. Valamennyi cikk magától értetődően kriminális tényezőnek tekinti magát a homoszexualitást, a "beteges", "ferde" hajlamot, "közveszélyes aberrációt". A homoszexuálist és a bűnözőt egy sorban említik a nyomozás vezetői, midőn beszámolnak róla, hogy a nyomozást kiterjesztették "minden általunk ismert homoszexuális személyre, csavargóra, bűnözőre". (Népszabadság, 1968. október 13.)
December 21-én mind a négy lap azonos szöveggel tájékoztat az első fokú halálos ítéletről, s a négy közül kettő, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet nem is jelzi, hogy az MTI közleményét jelentette meg.
"Megszólal a közvélemény" - ezzel a pretencióval adja közre a Magyar Hírlap 1968. október 7-én egy pszichiáter, egy ügyész, egy iskolaigazgató és egy védőügyvéd nyilatkozatát a kettős gyerekgyilkosságról. Ők alkotják a közvéleményt.
"A pszichiáternek alapos oka van feltételezni, hogy a gyilkos ösztönei saját gyermekkora és nevelése folyamán nem kerültek kellő szocializációs hatás alá (nem nevelődtek társadalomképessé), vagy éppenséggel agresszív, és betegesen erotikus felnőttek életmintája, hatása alakította antiszociális jellemmé. Az ilyen embereket el kell ítélni, és feltétlenül ki kell kapcsolni a társadalom életéből. Ha az ítélet netalán életben hagyná a gyilkost, véleményem szerint a börtönbüntetés önmagában még akkor sem jelent megoldást, ha a társadalom nem párosítja a deformált idegrendszerű bűnözővel szembeni eljárását — akár a hosszú börtönévek során — ideg-elmeorvosi utóneveléssel." "Mint ügyésznek a legszilárdabb meggyőződésem, hogy ha erre a feltételek módot és lehetőséget nyújtanak, a bíróság a legszigorúbb ítéletet fogja kimondani./.../ ...több figyelmet kellene fordítanunk a bűnözés és a lelki defektusokban szenvedő emberek homoszexualitása közötti összefüggésre." A társadalomnak "preventív intézkedéseket kell alkalmaznia azokkal szemben is, akik defektusokban szenvednek." Az iskolaigazgató: "És a szülőkre tartozik az is, amit mi nem tudunk helyettük elvégezni: a gyereket mindennap be kell számoltatni, mivel töltötte idejét, kivel találkozott. — Az pedig már — véleményem szerint — az igazságszolgáltatásra és a bűnüldöző szervekre tartozik, hogy a nemileg, erkölcsileg eltévelyedett embereket még fokozottabb ellenőrzés és megfigyelés alatt tartsa. Hogy lecsaphassanak rájuk, mielőtt a bűnt elkövetnék."
A Magyar Hírlap október 13-i cikke azzal végződik, hogy Bodgálnak "tudnia kell, mi vár rá..."
A cikkek célzata egyértelmű. Egyrészt: csak halálos ítélet jöhet szóba; másrészt minden meleg potenciális bűnöző, akit megelőzési célzattal üldözni és a társadalommal meggyűlöltetni kell.
Bodgál Zoltánt 1969. március 4-én kivégezték.
Szerző: 'hacsa'
Forrás: arcanum