Ezer és egy sportot űzött felsőfokon, olimpiai érmet pedig szobrászatban nyert. Mert ilyen sportág is létezett a korai olimpiákon. Rajzolt, festett, harcolt, kutyát tenyésztett..., mindössze 55 évig.
A múlt század első harmadában még léteztek sportpolihisztorok, akik több sportágban is az élvonalhoz tatoztak. A görög-makedón-román gyökerű „ébredő magyar”, Manno Miltiades azonban valamennyin túl tett. A szép szál, erős legény abban a sportágban diadalmaskodott, amelyikben akart. És jó néhányban akart. Futópályán, medencében, biciklin, jégen, csónakban és focipályán – mindenhol. A harcmezőn is kitett magáért. Csak az iskolában nem. Polgári foglalkozása szerint jelentős képzőművész volt. Híres plakátok és emblémák alkotója, élvonalbeli karikaturista, szobrászként olimpiai dobogós.
Sportvilág, 1909. január 23.
Az idei év új témája az Arcanum jónevű szerzőjének tollából a "Régi idők sportolói" című, érdekes és ritkán látott, hallott - többnyire tragikus történeteket felvonultató - sorozat. A harmadik részben Manno Miltiades, a sportpolihisztor, képzőművész és még sok minden más.
A mai bejegyzés is az Arcanum adatbázisa segítségével készült!
Az Arcanum számunkra kimeríthetetlen tudástár.
A 18. század végén vándorolt föl Bécsbe valahonnan a Dél-Balkánból Demetrios Manos, aki kereskedőként jól megszedte magát. A gazdag kereskedő és bankár család a 19. század elején már a leggazdagabb körökben mozgott Budán és Pesten. A család egyik ága leköltözött a Délvidékre. Manno Demeter nagykereskedő Pancsován vitte jól menő üzletét. Gabonával, terményekkel, gyümölccsel, borral, dohánnyal, bőrrel, élő állattal kereskedett.
A családba a görög, makedón, román mellé germán szálat szövő Auracher Josefa itt szült négy éven belül három gyereket Manno Demeternek. Mindhárman erős görög identitást tükröző történelmi neveket kaptak. A legidősebb fiú Leonidas lett, az öccse Miltiades, a húguk, miután őt mégsem lehetett dicső hadvezérről elnevezni, egy hadvezért a markában tartó nő, Calypso nevét kapta.
Pancsova kevert nemzetiségű város volt. Miltiades a magyaron és a görögön kívül szerbül és németül is tudott, még talán románul is értett valamelyest.
A család felköltözött Pestre. A Lipótvároshoz kötődtek. A Régiposta utcában, később a Ferenc József (ma Belgrád) rakparton laktak. Miltiades a Lipót (ma Deák Ferenc) utcai elemiben kezdte az iskolát, aztán tíz éves korában a bátyjához hasonlóan a Piarista Főgimnáziumba íratták be a fiút.
Nem véletlen, hogy a városnak ezen a részén eresztettek gyökeret. Itt volt a Petőfi téren az ortodox görögök temploma. A Petőfi téri gyülekezet és görög kolónia nagyon szoros közösséget alkotott. Egyszerre őrizték görögségüket és magyar patriotizmusukat. Igyekeztek kitűnni a mindenkori magyar rezsim támogatásában.
A Petőfi tér a görög templommal, mellette a Görög Udvarral és az 1882-ben felavatott Petőfi-szoborral. (Hungaricana, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Budapest Gyűjtemény.)
Gyakori volt, hogy a Petőfi téri közösség a piaristákhoz járatta a gyerekeit, de nem sok család dicsekedhetett azzal hogy a gyereküket kirúgták a piaristák. A Miltinek becézett Manno gyerekkel ez történt. Nem volt jó tanuló egyáltalán. Többnyire csak vallástanból és testgyakorlásból kapott jobb jegyet. Kétszer járta az első osztály. (Kegyes Tanítórendiek főgimnáziuma, Budapest, 1889/1890., Kegyes Tanítórendiek főgimnáziuma, Budapest, 1890/1891.). Negyedik után tanácsolták el. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián is megfordult, végül a Rőser-féle Aradi utcai tanintézetben bennlakóként jutott el nagy nehezen az érettségiig. (Rőser Tanintézet, Budapest, 1897/98.)
Iskolai pályafutását jellemzi az alábbi történet: a német tanár fegyelmi okokból nem engedte haza az iskolából. Bezárta az osztályterembe pár órai délutáni fegyelmező munkára. A német tanár a másik Manno fiú, Leonidas osztályában tanított: „Miltiades testvérbátyja mellett állott meg éppen. Megragadja annak vállát s rövid, szaggatott mondatokkal suttogja: - Az Istenért! Leonidas! Odanézz!! - s halálsápadtan, üvegesedő szemekkel mutat ki az ablakon. A piaristák épületének egyik első emeleti ablakából egy diák alakja ágaskodik kifelé. Az ablak melletti villámhárítót a következő pillanatban eléri, lába még a párkányon nyugszik, de egy szempillantás alatt már pokoli biztonsággal fonódik lába a villámhárító vezetékére s kúszik lefelé. - Látod? - hörögi Viertinger tanár úr. - Látod? Az öcséd! Milti!” (Sporthistória, 2004/2-3.)
A fiú nem tudott ellenállni a Petőfi téren rongylabdázó gyereksereg csábításának. A Petőfi téren rúgta a labdát gyerekként Schlosser Imre is, korának legnagyobb labdaművésze. Ő írja az önéletrajzában: „Játékunkat, a környező fák árnyékába húzódva, valaki kitartóan figyelte. Különösen akkor figyelt nagyon, ha a labda hozzám került, s megelégedett arcjátékkal kísérte egy-egy lövésemet./.../ A fák között álló férfi odaintett magához. — Mi a neved, fiacskám? — kérdezte barátságosan. — Schlosser Imre — mondtam a nevemet szerényen, szememet szégyenlősen a földre sütve. Az első eset volt ez, hogy valaki, játékom miatt a nevem után érdeklődött. Úgy éreztem, ennek valami különös jelentősége lehet. Az ismeretlen barátságosan elbeszélgetett velem, aztán elbúcsúzott és elment. Később tudtam meg, hogy Manno Miltiades volt, a válogatott futballista. (Schlosser Imre: Fél évszázad a futballpályán.)
Manno Miltiades karikatúrája. (Kakas Márton, 1902. október 12.)
Manno Demeternek a legkevésbé sem tetszett, hogy fia sportolással és rajzolgatással tölti az idejét. Elvből nem adott semmiféle támogatást sem egyikhez, sem másikhoz. Miközben Miltiades egyébként élhette a tehetős családok ifjainak kellemes életét, a művészetre és a sportra nagyon nehezen, önmegtartóztatással, baráti segítségekkel, később rajzaival, karikatúráival szedte össze a pénzt. Apjának az volt a határozott elvárása, hogy Miltiades őt kövesse, foglalkozzon az üzlettel. Állítólag fia sportpályafutásának későbbi szakaszában, amikor evezősként érte el a sikereit, az már titokban imponált neki, és „a Margitsziget fái mögött megbújva, távcsővel figyelte fia versenyét”. (Sporthistória, 2004/2-3.)
1896-ban, 17 éves korában kezdett el komolyabban versenyezni. Rögvest három sportágban: úszásban, futásban, kerékpározásban. A három évvel korábban alakult MUE, a Magyar Úszó Egyesület tagjaként indult a futó- és a kerékpárversenyeken is. Ebben nem volt semmi különös, hiszen a MUE-nak még focicsapata is volt. A Budapesti Korcsolyázó Egyletbe már 12 éves korában beiratkozott a bátyjával együtt.
1896 júliusában 200 méteres és 100 yardos síkfutásban győz a margitszigeti atlétikai versenyen. (Sportvilág, 1896. július 12.) Még ugyanabban a hónapban Siófokon indul 100 yardos hátúszásban. (Sportvilág, 1896. július 26.) És szorosan ezután jöttek a kerékpárversenyek.
Ha igaz, amit a sportlap ír, akkor az ifjú sportember már ekkor elnyerte a közönség kegyeit: „A Magyar Úszó Egyesület szárazföldi teamje sok igyekezettel bár, de kevés eredménynyel harczolt a neki szokatlan terrénumon. Múlt vasárnap Speidl, Faller, Sas és a közönség új kedvencze Manno Miltiades egy-egy szép helyet vívtak ki maguknak a különböző sportágakban.” (Sportvilág, 1896. szeptember 27.) Ebben a hónapban a kerékpárversenyeken különböző távokon első-harmadik helyezéseket ért el. (L. pl. Budapesti Hírlap, 1896. szeptember 28.)
Ebben az évben rendezték meg Athénban az első modern kori olimpiát. Ezen is ott volt Manno. De nem a Miltiades, hanem bátyja, a szintén több sportágban versenyző, csak nem olyan eredményes Leonidas, aki saját pénzén utazott Athénba (mint a 13 magyar olimpikon közül öten), és ott a csapat tolmácsaként szerepelt. De Leonidas legalább – apja megelégedésére - valóban kereskedő, üzletember lett, aki Trianon után remekül kamatoztatta délvidéki kapcsolatait.
Manno Miltiades korai karikatúráinak egyike. Később csak Manno néven jegyezte a rajzait. (Kakas Márton, 1902. március 2.)
Lehet, hogy éppen abból a sportágból élhetett volna meg fényesen, amelyet sikerei csúcsán elhagyott. 1899 őszén Temesvárott megnyerte a 10 ezer méteres országúti kerékpárbajnokságot és társaival együtt a többülésesek versenyét is. Hívták Németországba profi szerződéssel, de közbeszólt az atya és a becsület: Két napra elengedte az apja biciklitúrára, de a fiú csak négy nap múlva keveredett haza. Meg kellett fogadnia, hogy soha többé nem ül kerékpárra, és nem is ült.
Jégre ment. 1900-ban Gyorskorcsolyázó Európa-bajnokságot rendeztek a Csorba-tavon. Persze nem Mannót indították, hiszen ebben a sportágban még kezdő volt. De viszont megnyerte a junior és a szenior versenyt is. 1903-ban a sportág királya, Rudolf Gundersen mögött második lett Davosban. Ugyanebben az évben második lett az oslói Európa-bajnokságon, harmadik a szentpétervári világbajnokságon. Magyar bajnokságot nyert különböző távokon 1903-ban, 1907-ben, 1908-ban és 1909-ben. Az 1908-ban felállított magyar rekordját 500 méteren nagyon sokáig nem tudták megdönteni.
Ő volt a legnépszerűbb sport első császára Magyarországon. A BTC-vel megnyerte az első és a második labdarúgó bajnokságot 1901-ben és 1902-ben. Mindkét évben ő lett a gólkirály. 1901-ben hat mérkőzésen 17 gólt lőtt. Ezt azóta sem csinálta utána senki. Ez persze csak a labdarúgás őskorában történhetett meg. Természetesen a válogatottból sem lehetett őt kihagyni, de ez akkor nem jelentett sokat. Két barátságos meccset játszott a válogatottal. Mindkétszer jól elkalapálta őket egy-egy angol profi csapat, de legalább látták közelről, hogyan kell ezt a játékot játszani.
Manno az 1903-as davosi verseny rajtjánál. (Új Idők, 1903. február 1.)
A magyar evezősport kiváltképp sokat köszönhet a Manno testvéreknek. Miltiadest Leonidas beszélte rá, hogy lépjen be 1901-ben az akkor alakuló Pannónia Evezős Clubba. A Korona kávéház legendás főpincére, Józsi, a sportolók őrangyala adott kölcsön neki, hogy a 200 koronás belépőt kifizethesse. Miltiades megnyert az evezésnek egy sor élsportolót. Többek között Bauer Rudolf diszkoszvető olimpiai bajnokot, Balatoni Károlyt, a nagy úszót, akiről majd sorozatunk egyik részében mesélünk, Halmay Zoltán olimpiai bajnok úszót. Ők evezésben is sok versenyt nyertek.
Manno a szkiff, az egyszemélyes, guruló üléses versenycsónak mestere volt, bár több ülésesekben is versenyzett.
1902-ben néhány napon belül megnyerte az osztrák és cseh szkiff bajnokságot és a Budapesti Regattát. Összesen négyszeres osztrák és négyszeres magyar bajnok volt. Olyan kiemelkedő tehetségnek tartották, hogy 1903-ban a méreteihez igazított szkiffet építettek neki angol edzőjének útmutatása szerint.
Manno nagy álma volt, hogy megnyerje a világ legnagyobb evezős versenyét a Henley Royal Regattát. Angliában azonban üldözte őt a balszerencse meg a versenyszervezők, akik igyekeztek távol tartani minden idegent, aki a hazai ászokra veszélyes lehet. Az egyik évben nem is engedték Mannot indulni. Különböző angol regattákon mindenféle baleset érte. Leszorították, vízzel telt meg a csónakja, lebetegedett, összetört a kölcsönszkiffje, a sajátja későn érkezett stb. Végül, amikor végre indulhatott a Henley-n, a középfutamban a döntő győztese előzte meg, aki végül azzal az idővel nyerte a versenyt, amellyel Manno az előfutamában győzött. Végül az egyik nagy versenyen, a Molesey-regattán csak sikerült győznie a világ legjobbjának tartott Fitzgeraldot.
Elképzelhetjük ennek a jelentőségét, ha bemutatjuk azt az üdvözlő verset, amelyet még egy korábbi, kisebb jelentőségű angliai verseny megnyerése után közölt a Kakas Márton:
Kakas Márton, 1903. július 26.
Manno Miltiades 1905-től hat éven át az év nagyobb részében Münchenben élt. A város híres képzőművészeti akadémiáján tanult, és jelentős művésszé érett. Tanulmányai alatt is folytatta még a versenyzést néhány évig evezésben és gyorskorcsolyázásban, de azután már csak a tanulmányaira koncentrált.
1911-ben újra itthon, újra a vízen. A Pannóniát belső viszályok rázták meg. Kivált belőle a Hungária Evezős Egylet. A Manno fivérek újra bedobták magukat. Toboroztak, szervezkedtek. Miltiades lett az Egylet művezetője, és maradt is 1925-ig. Élete vége felé trénerként dolgozott a csapattal. Ekkor azonban még lapátolt, ha már nem is egyesben, de négyesben, nyolcasban. Megnyertek egy sor versenyt, és ez meghatározta az 1912-es Stockholmi Olimpiára kiküldött nyolcas összetételét.
Manno Miltiades benne volt az együttesben, sportolói pályafutása végén olimpikon lett.
Sok babér nem termett a magyar nyolcasnak, az elődöntőben kiestek.
Aki azt hinné, hogy Manno Miltiades csak ennyi sportággal foglalkozott, téved. Síelt is, az ökölvívásba is belekóstolt, a gyeplabdát is megkedvelte. És persze vadászott. Kiváló lovagló-tudományát pedig a Nagy Háborúban kamatoztathatta.
(Manno Miltiades sportolói pályafutásáról a legrészletesebb leírást Farkas Ágnes többször idézett cikkében olvashatjuk, a Sporthistória 2004/2-3. számában.)
1914-ben versenyzett utoljára.
Kitört a Nagy Háború. Manno Miltiades önkéntes népfölkelő hadnagy a Gundelben tartott búcsúvacsora után augusztus 10-én bevonult, és igénybe vette kapcsolatait, hogy rögtön az első szállítmánnyal vigyék ki a frontra. Két és fél évig szolgált. Szép kitüntetéseket kapott. Századosként szerelt le.
A legendák szerint a gorodoki ütközetben szerzett sebe miatt kellett visszavonulnia a sporttól. A tragikus kimenetelű, 50 százalékos veszteséggel végződő gorodoki lovasrohamban 1914. augusztus 17-én, egy héttel a bevonulása után Mannó hadnagy is megsebesülhetett, vagy megsebesülhetett volna, de ennek csak a legendákban van nyoma. Az ő katonai és művészi tevékenységét kutató Kürti László történész ezt írja: „A későbbi 'huszártiszti' imázs ellenére a gorodoki lovasroham alkalmával Manno Miltiades közvetlenül ezredparancsnoka, Fráter Jenő mellett tartózkodott. Sebesüléséről ekkor nincs semmiféle említés, betegségére való tekintettel mehetett haza!” (Világtörténet, 2015/2.)
Ettől még lehettek sérülései szolgálatának 30 hónapja alatt, de ezek aligha befolyásolhatták már sportolói tevékenységét. Versenyzői pályafutása utolsó éveiben jelentős eredményeket már nem ért el, és mire leszerelt életének 39. évében járt.
Katonai szolgálata alatt rengeteg karikatúrát rajzolt. Mindvégig teljes mértékben azonosult a Monarchia katonai céljaival, és persze nem mutatta meg a háború valódi szörnyűségeit, de a karikatúrái más értelemben nagyon is kritikusak voltak. A tisztek életmódját, magatartását, léhaságát ábrázolták és a sorkatonák kiszolgáltatottságát. Kürti erről ezt írja: „Annak ellenére, hogy Manno a tűzvonalban edzetté vált a háború első hónapjaiban és jól ismerte a frontvonalbeli helyzetet, nem minden ábrázolásának tulajdoníthatunk valóságalapot. Túlzásai felerősítik a kép komikumát és a sorkatona keserű helyzetét még jobban aláhúzzák.” (Világtörténet, 2015/2.)
„Menekül a tiszti bordély.” (Világtörténet, 2015/2.)
„Tiszti schlamperei.” (Világtörténet, 2015/2.)
A kommün idején ő rendezte az evezős egyesületek május elsejei díszelgő felvonulását: „A proletariátus nagy ünnepén a budapesti evezősegyletek is részt vettek a gyönyörű Sportprogramba beillesztett evezős felvonuláson. Az evezős szövetség kezdeményezésére az összes evezős egyletek csaknem összes hajóikkal délután 5 órakor gyülekeztek az újpesti öbölben, ahonnan 5 órakor, hajónemek szerint rendezkedve, vonultak a Margitsziget melletti pesti Dunaágba.A remekül díszített evezősflottát Manno Miltiades rendező hajója vezette.” (Az Újság, 1919. máj. 3.)
Ezek szerint volt mit feledtetnie a kommün bukása után. Az Ébredő Magyarokhoz csatlakozott, Horthy Miklós és nemzeti hadserege propagandáját szolgálta.
Élet és Tudomány, 1920. március 6.
Az 1920-as választások előtt a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának kampányát támogatta. (Történelmi Szemle, 2009/4.)
A kommün rabolt holmival menekülő vörös ördögeit a korszellemnek megfelelően zsidós vonásokkal ábrázolta.(Történelmi Szemle, 2009/4.)
A konszolidáció után kihúzódott a politikai életből. Az FTC labdarúgó szakosztályának sportvezetője, Malaky Mihály úgyszintén s Petőfi téri görög gyülekezethez tartozott, és az ő megrendelésére tervezte meg Manno az FTC labdarúgócsapatának ma is használatos eredetileg inkább turulos, ma már sasnak mondott jelvényét. Ő tervezte a kor egyik legismertebb plakátját, amely azt hirdette, hogy „a tej élet, erő, egészség!”.
1924-ben feleségül vette a neves és tehetős bécsi építész, Petschacher Gusztáv lányát. Gyermeke nem született.
1932-ben, 51 éves korában ezüstérmet szerzett Los Angeles-ben. Második helyezést ér el a szellemi olimpián Birkózók című kisplasztikájával.
Az ezüstérmes alkotás. (Népszabadság, 2016. július 30.)
1933-ban „főtanár” lett a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár-és Vívómesterképző Intézetben. Itt egy újabb sportágat, a gyeplabdát oktatta. Újabb szenvedélye is lett: fajtiszta magyar sima szőrű foxterriereket és dobermanokat tartottak a bátyjával. Kutyakiállításokon gyűjtötték az érmeket.
A nagy sportember nem élt hosszú életet. 56. születésnapja előtt két héttel halt meg, valószínűleg akut szívbetegségben.
1945 után mint horthysta „ébredő magyart”, az antiszemita keresztény-nemzeti kurzus propagátorát nemigen emlegették. Még negatív módon sem. Csupán egy 1948-as cikket tudunk idézni egy vidéki lapból, miszerint: „A CENTRÁL üvegportálján a napokban egy plakát jelent meg, ami az országos birkózóversenyt hirdeti.A plakát rajzolója Manno Miltiades, aki nem más, mint a 'szegedi gondolat' udvari grafikusa. Csodálkozunk, hogy Mannó úr plakátjai még mindig forgalomban vannak. Vagy talán nincs elég haladó gondolkodású grafikusunk?” (Zala, 1948. április 2.)
Az ötvenes évek végétől már lehetett őt méltatni. „'Milti' a magyar sport 'romantikus' korszakának egyik legnagyobb tehetségű, legnépszerűbb tagja volt” - írták róla például a Fejér Megyei Hírlap 1959. augusztus 15-i számában.
Csak persze a politikai szerepléséről nem szóltak a méltatók.
Emléktábla a 2022-ben felújított síremlékén a Fiumei úti temetőben. (gorogintezet.hu)
- hacsa -
