1988. augusztus 14-ről 15-re virradó éjszaka a Csongrád megyei Csengele, 129-es számot viselő Sebők-tanyában 11-en aludtak, mit sem sejtve arról, hogy a falakon kívül három férfi benzinnel teli kannákkal és égő kanócú flakonokkal éppen rájuk gyújtja az épületet.

A pártállami idők legszörnyűbb bűncselekménye a korszak végére esett. Tizenegyen haltak meg borzalmas körülmények között. Közülük ketten még születésük előtt. Az évszázad legszörnyűbb, magánember által elkövetett magyarországi gyilkosságának legfőbb bűnösét nem ítélték el, mert ő már eleve halálra ítélte magát. A bűnsegéd halálos ítéletét pedig felülírta a rendszerváltás. Tíz évvel ezelőtt szabadult. Még messze van a nyugdíjkorhatártól. Az elégetett gyerekek ma 31-46 évesek lennének.

A fiatalkorú Hajagos Tóth László és Ladányi János a vádlottak padján

"A 43 éves Hajagos Tóth Imre azt mondta: egyszer úgyis kiirtja minden lakóját annak a háznak, ahová volt élettársa, a 39 esztendős Csányi Lajos Csabáné elmenekült előle. A Csongrád megyei Csengelén hétfőn hajnali szürkületkor nekifogott, hogy beváltsa fenyegetését." Tanács István, a Népszabadság csongrádi tudósítója adta az első helyszíni tudósítást az 1988. augusztus 15-ének hajnalán történtekről a lap augusztus 17-i számában. 

Népszabadság, 1988. augusztus 17.

A csengelei Forgó tanyán libákat neveltek. Tollfosztásra készültek, azért gyűjtötték össze a családot. Egy alkalmazott előző este elég sokat ivott, nem a házban, hanem - az általa vezetett IFA teherautó mellett - kint aludt, ez volt a szerencséje. Ő mesélte a tudósítónak: 

Népszabadság, 1988. augusztus 17.

"A kezembe nyomta a gyereket, de amikor hozzáértem, az ujjamon maradt a bőre. Visszaadtam a kicsit, odarohantam a csőkutas szivattyúhoz, de nem lehetett már használni, mert égett a vezetéke. Átmentem az egyik szomszédhoz, hogy segítsen. Kijött a tanya sarkáig, meglátta, hogy mi van, és visszafordult. Azt mondta, őt ne keverjük bele semmibe, azzal magára zárta a tanyája ajtaját. Átmentem a másik szomszédba, de annak meg rossz volt a motorja, nem tudott elmenni telefonálni. Utána elmentem a gátőrhöz biciklivel, de neki csak a vízügyhöz van telefonja, ott fél nyolc előtt nincs, aki fölvegye, hiába csöngetne. Végül egy harmadik szomszéd ment el motorral telefonálni a faluba."

A felgyújtott házban volt tehát a gyilkos pici unokája, a menye, az ő hasában pedig a gyilkos ikerunokái, akiket halva szedtek ki a kórházban császárral haldokló anyjukból. A másik alkalmazott, Tarjányi István ezt nyilatkozta: 

Népszabadság, 1988. augusztus 17.

Hajagos magával vitte Csányi Lajos Csabánét a gépkocsiján, és nem messze, egy csatornaparton halántékon lőtte először az asszonyt, utána önmagát — mondja az őrnagy." Hajagos Tóth nem tudott és nem akart a tőle elmenekült asszony nélkül élni. A gyilkos öngyilkosságot nevezik kiterjesztett öngyilkosságnak. Magyarországon azelőtt és azóta sem volt ennyire kiterjesztett öngyilkosság, amelybe a magzatokat is beleszámítva tizenegyen haltak bele - az öngyilkoson kívül.  

A tudósító megkérdezte, miért tartott több mint négy óráig, amíg a sebesültek bekerültek a 45 km-re lévő Szeged kórházaiba. Azt már tudjuk, miért tartott olyan sokáig, amíg a fél négy és négy között keletkezett tűzről értesítették a mentőket. A többit a szegedi mentőállomás vezetője meséli el: "A Kisteleki Mentőállomásra csak 5 óra 43 perckor érkezett a bejelentés, ráadásul csak egy sérültről szóltak. Hat óra 2 perckor volt a helyszínen az első mentő. Amikor látták, hogy hat súlyos sérült van, rádión kértek segítséget, ezután indult a többi kocsi.
— De a helyszínre érkezéstől a visszaindulásig eltelt több mint másfél óra!
— Ha a mi orvosaink ellátás nélkül, gyógyszerezés nélkül nekivágnak az útnak, a sérültek fele meghalt volna Szegedig." 

Magyar Nemzet 1988. augusztus 20.

A Magyar Nemzet 1988. augusztus 20-i számában bemutatják a tettest: "Hajagos Tóth Imre, 43 éves, büntetett előéletű kisállattenyésztő volt. A kiskunfélegyházi férfi nyolcszor állt bíróság előtt. Bűnlajstroma igen 'változatos': a vagyon elleni bűncselekményeken kívül többször ült börtönben hivatalos személy elleni erőszakért is. Utoljára, 1986-ban — különös visszaesőként — ítélték másfél évi börtönbüntetésre. /.../ Az asszony, Csányi Lajos Csabáné 39 éves csengelei lakos, először a férfi tanyáján élt együtt későbbi gyilkosával. Kapcsolatuk azonban 1987 júliusában megszűnt, mert az asszony Hajagos durvaságait megelégelte és két gyermekével, a 11 éves Tímeával és a 12 éves Bernadettel átköltözött testvére tanyájára."

Hajagos neve már nem először szerepelt a sajtóban. 15 évvel korábban egy korábbi bűncselekménye miatt az alábbi cikk jelent meg a megyei újságban:

Petőfi Népe, 1973. március 1. (28. évfolyam, 50. szám)

Augusztus 24-ig azt gondolhatták az olvasók, hogy ebben az ügyben büntetőeljárás nem is lesz, hiszen öngyilkost nem lehet elítélni. Ekkor hozták nyilvánosságra, hogy társtettesként köröznek egy férfit:

Esti Hírlap, 1988. augusztus 24.

Az akkor 26 éves Ladányi János juhászt augusztus 30-án elfogták. A börtönben ismerkedtek meg Hajagos Tóth-tal. Hajagos kocsit, pénzt és a hátrahagyott jószágait ígérte neki, ha segít neki, hogy magával ránthasson a halálba, akit csak lehet.

Dulai Sándor 1988. szeptember 2-án a Szabad Földben megjelent nagy cikkéből további részleteket tudunk meg arról, mi minden mondott csődöt a bűntény hajnalán:

"A téesz majorjában volt a legközelebbi telefon — egy kilométerre a tanyától —, de az iroda be volt zárva. Nagy nehezen sikerült bejutni, de sem a mentőállomás, sem a tűzoltóság nem felelt. Mint utólag kiderült, valamit rosszul csináltak a telefonálók." Az IFA teherautóval dolgozó alkalmazott "riasztotta a csengelei tűzoltókat. Az egység egyetlen kocsiját már hosszabb ideje nem lehetett beindítani, most is az Ifával kellett behúzatni. Fél hét után megérkeztek a félegyházi és a szegedi tűzoltók is, de sok mindent már nem tehettek. Ezen a rettenetes hajnalon egyébként szinte minden csődöt mondott. Nem működött az Ifa porral oltója, a tanya csőkutas szivattyúja, s még Halál István szomszéd motorbiciklije sem indult be, amikor segítségért akart menni." 

Ugyanebben a cikkben meséli az élettárs testvére: "— Erzsi ki volt szolgáltatva — zokogja Veronka, akit pesti munkahelyén értesítettek hétfőn. — Ez a szörnyű ember nem hagyta békén. Három évig éltek együtt, de már akkor is ütötte-verte. Őt is, a gyerekeket is. Aztán amikor elmenekült Piroshoz (Sebők Józsefnéhez, az ő házát gyújtotta fel Hajagos), ez folyton zaklatta, hogy menjen hozzá vissza. Most májusban, majd júniusban megint elrabolta. Először nagykéssel kényszerítette, utána meg levelet írt neki az ügyvédje nevében, az erdőnél megleste, levette a kismotorról, otthon altatót adott neki, összekötözte, beragasztotta a száját, és megerőszakolta. Amióta tavaly kijött a börtönből, állandóan azzal fenyegetőzött, hogy kiirtja őt, de a ház valamennyi lakóját is, ha nem megy vissza hozzá. Rettegtek tőle, de a rendőrség hagyta szabadon mászkálni, pedig még a tárgyalásra sem ment el soha. Én a rendőrséget nagyon-nagyon hibáztatom."

"Este az eszméletlenségig leittam magam, hogy ne tudjak semmiről, de amikor éjjel magamhoz tértem, megint ott volt minden. S most már nappal is csak ezt látom, ha egyedül maradok." Ezt  a később életmentő emlékéremmel kitüntetett Tarjányi István mondja, aki kihúzta az összeégett gyerekeket a házból és az ifás kollégájával kihozta onnan a négy tűzforró gázpalackot, mielőtt felrobbantak volna. Ők ketten a szörnyű történet pozitív hősei.

Szabad Föld, 1988. szeptember 2.

A Népszabadság szeptember 8-án adta hírül, hogy szeptember elsején letartóztatták Hajagos Tóth nem egészen 16 éves fiát, Lászlót is, aki szintén közreműködött a gyújtogatásban.

Három ember kellett ahhoz, hogy ennyi ember meghaljon. Száz liter benzint vitt magával Hajagos Tóth a kocsijában. A megbeszélt jelre, akkor, amikor Hajagos Tóth Imre lekapcsolta a ház végén levő villanyóra automatáját, a három ember egyszerre kezdett el tevékenykedni. (Szabad Föld, 1989. május 16.) Először a benzines kannákat dobálták be három oldalról a házba, majd a benzines palackokat, melyek száját ronggyal tömték be, melyet meggyújtottak, mielőtt behajították volna a palackot. Így egyszerre három oldalról gyulladt ki a tanya, csak egy oldalra, egy helyiségre nem jutott ember. Az csak később égett le, az ott alvó két alkalmazott sértetlenül ki tudott menekülni. 

A házban tizenegy ember aludt. Ketten sértetlenül kijutottak. Ketten, Kállai Józsefné, a tettes volt élettársának, Erzsinek az idős édesanyja és a 15 éves Sebők Mónika, Erzsi testvérének a lánya bent égett. Erzsit, mint tudjuk, volt élettársa elhurcolta és megölte. A tárgyaláson az orvosszakértő azt állította, ő is belehalt volna az égési sérüléseibe, ha Hajagos Tóth nem lövi le. Hatan kerültek kórházba, és közülük öten haltak meg. Ha a magzatokat is beleszámítjuk, akkor heten. Erzsi testvérének a fia, a 11 éves Sebők József, Erzsi testvére: József és Mónika édesanyja, a húsz éves, ikreket váró Novák Ildikó: Hajagos Tóth menye, az ő 14 hónapos Tamás fia és annak meg nem született ikertestvérei. Utolsóként halt meg szeptember 21-én, 38 nappal a tűz után Csányi Tímea, Erzsi kisebbik, 12 éves lánya. Az ő nővére, Bernadett volt az egyetlen, akit nem életveszélyes sérülésekkel vittek kórházba. Ő életben maradt, de élete végéig viseli a testén az égési sebek nyomait. Ő most 44 éves. (Délmagyarország, 1988. szeptember 23.) 

1989. január 26-án a szegedi bíróság első fokon halálra ítélte Ladányi Jánost, a fiatalkorú Hajagos Tóth Lászlót pedig hat évi szabadságvesztésre. Egy harmadik vádlott is volt: öt hónapi felfüggesztett börtönbüntetést kapott, aki Hajagos Tóthnak eladta azt az illegálisan tartott pisztolyt, amellyel Erzsit agyonlőtték. (Magyar Nemzet, 1989. január 27.) 

László édesanyja halála óta, akit 1982-ben vesztett el, teljes kiszolgáltatottságban élt, rendkívül durva bánásmódban részesült apjától — aki semmiségért vagy ok nélkül is ütötte-verte. Szinte rettegett tőle, most mégis sírva fakadt, amikor apja azt mondta, végez saját magával is. Ne tegye, kérte. Idősebb Hajagos erre ráförmedt gyermekére: 'Ne ugass, a kurva anyád, mert lerúgom a szíved!'" (Szabad Föld, 1989. május 16.)

A jogerős ítéletet a Legfelső Bíróság 1990. február elsején hozta meg, amikor a Magyar Köztársaság alkotmányába már belekerült az a mondat, amely a halálbüntetést alkotmányellenessé tette, viszont annak kiiktatása a Btk-ból még nem történt meg. Ez a feladat a két hónappal később megválasztott  Országgyűlésre maradt. Így aztán a halálos ítélet megváltoztatásának az indoklása elég furcsára sikerült: "Ladányi és társa nem egyenes szándékkal ölték meg a nyolc embert. Tettüket eshetőleges szándék vezérelte, mert csupán eltűrték az általuk okozott tűz következményeit. Ladányi — bár többször állt bíróság előtt rablás és enyhébb megítélésű vagyon elleni bűntettek, illetve közlekedési vétségek miatt, de eddig még nem követett el kiemelkedő súlyú bűncselekményt. Az elsőrendű vádlott mindössze 29 éves. A halálbüntetést csak kivételes esetben lehet alkalmazni, különösen most, amikor a legsúlyosabb büntetés megszüntetése felé közeledünk, ezért a legmagasabb bírói fórum úgy ítélte meg hogy nincs szükség Ladányi János fizikai megsemmisítésére. Átneveléséhez elegendő az életfogytiglani fegyházbüntetés, ami a hatályos jogszabályok szerint azt jelenti, hogy az elítéltet 20 év után feltételesen szabadlábra lehet helyezni." (Népszava, 1990. február 2.)

Utoljára akkor foglalkoztak a lapok a csengelei gyújtogatással, amikor 2008 szeptemberében Ladányi János szabadult. Akkor írta a Magyar Nemzet:

"A helyszín, a Forgó-tanya ma is olyan, mint húsz éve, a történtek után. Néhány fal még áll, itt-ott égett rongyok, megperzselt fém- és fadarabok utalnak a tűz pusztítására. A közelben lakók azt mondják, senki nem akar ott lakni.

Az eredeti híradófelvételek segítségével készült Kékfény riportot a NAVA - Nemzeti Audiovizuális Archívum jóvoltából kaptuk meg:

Szöveg: - hacsa - 

Képek és cikkek forrása: Arcanum