Herman Hollerith, az amerikai népszámlálási iroda munkatársa 1884-ben szabadalmaztatta az általa feltalált lyukkártyás adatnyilvántartó gépet.

Találmányának később jelentős szerepe lett a III. Birodalom nemzetiségi politikájában és az Endlösung - azaz a Végső Megoldás -  gyors és hatékony megvalósításában.

Az első lyukkártyás nyilvántartás az 1890-es amerikai népszámláláskor készült. A kísérlet sikerült, több millió amerikairól sikerült egy belátható időn belül automatikusan leválogatható adatbázist létrehozni. Hollerith 1896-ban megalapította a Tabulating Machine Co.-t, és alig tíz esztendő múltán már hat vasúttársaság, az Eastman Kodak, a National Tube, az American Sheet and Tin Plate, a Western Electric és még mintegy száz másik nagyvállalat, de iskola is használta ügyvitelében gépeit.

Például egy egyetem tanulmányi osztályának nyilvántartása így nézhetett ki a húszas években: 

Hollertith gépe pedig azt tudta, hogy eme lyukkártyák ezrei közül belátható időn belül, automatikusan le tudott szűrni és egy külön fachba osztályozni különböző feltételeknek megfelelő rekordokat, adott esetben pl. a 36-os kurzus hallgatóit. Utána már csak szép sorban le kellett olvasni a neveket az egymás után sorakozó kártyákról.

A századforduló körül új szereplők jelentek meg az egyre bővülő lyukkártya-piacon, ám rövid konkurenciaharc után e cégek fuzionáltak, és ebből a fuzióból született meg 1911-ben a Computing Tabulating Recording Co., amely 1924-ben  International Business Machines Corporation-ra (IBM Co.) változtatta nevét. 

De  még mielőtt ezt megtette volna, 1923-ban felvásárolta a Németországban 1910 óta működő, a Hollerith-féle berendezéseket licensz alatt gyártó Dehomag GmbH 90%-át.

Tíz esztendővel később, 1933 április 12-én Hitler népszámlálást tartott, és az eredmények statisztikai feldolgozásával a Dehomagot bízták meg. 500.000 népszámláló biztos járta Németországot, és 450 operátor lyukasztgatta a kártyákat váltott műszakban. Egy-egy lyukkártya elkészítésének normaideje 24 másodperc volt. A 22-es oszlop hordozta az ekkor még jelentéktelennek tűnő információt: 1. sor protestáns, 2. sor katolikus, 3. sor zsidó.

Az 1933-as német népszámlálás plakátja

Amikor az összes lyukkártya elkészült, a náci tisztviselők képessé váltak arra, hogy 24000 kártya/óra feldolgozási sebességű gépeiken akár néhány nap alatt leszűrjék az adatbázisból mondjuk az összes 40-65 év közötti, lengyelül beszélő, Berlin vonzáskörzetében élő zsidó férfit, névvel, címmel, és már csak át kellett adni a listát a helyi rendőrségnek, hogy a hatalom gépezete mozgásba jöjjön.

Ennek tudatában meglehetősen hátborzongatónak mondható a Dehomag GmbH. korabeli reklámplakátja:

"Hollerith féle lyukkártyákkal mindent áttekinthet"

Több mint 2000 db tabulátor masinát szereltek föl szerte Németországban, jutott minden koncentrációs táborba, minden tartományi népességnyilvántartó hivatalba. A gépek a Dehomag tulajdonában voltak, technikusaik néhány hetente jártak karbantartani őket, mindenki pontosan tudta, hogy hol és mire használja őket Hitler.

Thomas Watson, az IBM igazgatója (középen) személyesen tárgyal Adolf Hitlerrel (balra) 1937-ben
ugyanezen évben Hitler kifejezetten neki kreált, speciális érdeméremmel tüntette ki Watsont

Watson közvetlen munkatársai, mint Harrison Chauncey és Werner Lier rendszeresen jártak a náci Németországba tárgyalni. Ha émelygett is kicsit a gyomruk, legyőzték, mert nekik óriási üzlet volt a holokauszt. Hogy mekkora, talán azzal érzékeltethető a legjobban, hogy csak Németországban évente 1,5 milliárd lyukkártyát adtak el.

A DEHOMAG munkatársai gondosan megtervezték az adatbázisok struktúráját. Példának okáért a koncentrációs táborok számára gyártott lyukkártyák kitöltési útmutatóján ott állott: 001 jelenti Auschwitzot, 002 Buchenwaldot, 003 Dachaut stb. A rabokat is osztályozták, a homoszexuálisok 3-as, a zsidók 8-as, az antiszociálisok 9-es, a cigányok 12-es kódot kaptak. A halálok hasonlóképpen be volt osztályozva: a természetes halált 3-as, a kivégzést 4-es, az öngyilkosságot 5-ös, a "különleges" elbánást (gázkamra) a 6-os jelentette.  

Dachauban a Hollerith gépeket a kétszintes légvédelmi bunkerben helyezték el és az SS-személyzet kezelte őket.

A bunker egy korabeli légifelvételen, és napjainkban (az a sötétszürke a fák között):

Amikor 1941-ben az USA belépett a világháborúba, az amerikai és német leányvállalat közötti hivatalos kapcsolatnak meg kellett szakadnia. Ezután az IBM genfi irodáján keresztül támogatta tovább a német leányvállalatot, illetve a Lengyelország megszállása után sebtiben gründolt Watson Business Machines-t. (Mert az Auschwitzba vezető vasút is elfogyasztott évi 21 millió lyukkártyát.)

A holokauszt megtörtént volna az IBM technológia nélkül is, ez nem vitás. A különbség az hatékonyság és az intenzitás. Amit a tabulátorok pár nap alatt leválogattak, azon hivatalnokok évekig elnyammogtak volna. De az IBM szerette a pénzt, a totális hatalomra törő rezsimek meg szerették az IBM-et. Hogy mennyire, hadd mutassam be egy találós kérdéssel: szerintetek melyik volt az az egyetlen nagyvállalat, amelyet a legsötétebb Rákosi korszakban sem államosítottak be? Igen, az 1947-ben alapított International Business Machines Corporation Magyarország Kft. és ezzel pedig maga az IBM büszkélkedik.