Tegnap olvashattátok Izak2 első posztját. A maival ígérem sokkal jobban sikerült új szerzőtársamnak a blog profiljába illeszkednie. Ugye egyetértetek, hogy nem kellett sokat várni, hogy megtalálja hangját, az arany középutat a szöveg és a képek között? - JTom
A vulkán, amely még a világháború történéseibe is beleszólt
Az emberek a Vezúv szó hallatán szinte azonnal az isz. 79-es földrengést követő kitörésre és Pompei pusztulására gondolnak. A legnagyobb kitörés mellett azonban volt egy másik is, amely még a II. világháború történéseibe is beleszólt.
A Vezúvot, amely Olaszország Campania régiójában, Nápolytól 9 km-re keletre helyezkedik el, még napjainkaban is az egyik legveszélyesebb tűzhányóként tartják nyílván. A 20. század első felében is intenzív munkát végzett, 1913 és 1944 között mintegy 250 millió m³ láva ömlött a felszínre.
Az utolsó jelentősebb kitörés épp hetven éve, - 1944-ben a II. világháború idején -, a szövetséges megszállás alatt következett be.
Január elején már kisebb lávafolyások voltak megfigyelhetők, amelyet március közepétől már földmozgások is követtek, és amelyek egyre gyakoribbá váltak. A kitörés március 18-án kezdődött. Délután lávafolyás indult el a központi kráter északi feléből, amely estére elérte Valle dell' Infernot. Nem sokkal később egy másik lávafolyam is elindult a déli oldalon és este 11-kor már a nyugati oldal lejtőjén is megjelent egy, amely nemsokára elérte a felvonót is.
A Vezúv felvonó A siklót 1880. június 6-án helyezték üzembe és a világon ez volt az első olyan szerkezet, amelyet aktív tűzhányóra építettek. Meglepő, de mint oly sok minden újításnak, ennek kivitelezője is magyar befektető, Oblieght Ernő volt. Tőle származott az az ötlet, hogy a szamarakat és öszvéreket egy közlekedési eszközzel helyettesítsék. Az 1860-as évek végén területet vásárolt a Vezúv oldalán, majd megszerezte a felvonó építéshez szükséges jogokat. Az építmény híre hamarosan világszerte elterjedt, sőt még egy népszerű dal is született róla, a „Funiculi funicula”.
1903-ban a gőzzel működtetett siklót elektromos szerkezet váltotta fel. Ez mindössze három évig üzemelhetett, mert az 1906-os kitörés az állomásokat és a kocsikat is lerombolta. A károkat ugyan még rendbe hozták, sőt a felvonót ekkor teljesen felújították. 1944-ben viszont, amikor a vulkán mindezidáig legutolsó kitörése lezajlott, a jármű olyan károkat szenvedett, amelyek már nem voltak helyrehozhatók. |
Március 19-én a láva végigfolyt Fossa della Vetrana-n. A következő napon földrengések kísérték a kitöréseket és egy újabb lávafolyam indult el a hegy északi oldalán. Március 21-én evakuálni kellett San Sebastiano-t és Massa di Somma-t, ez mintegy 10 ezer ember érintett.
Március 22-e volt a kitörés csúcspontja és egészen március 29-ig tartott. Április folyamán a kúp teteje beomlott és mintegy 200 méterrel alacsonyabb lett. Ugyanekkor végleg eltűnt a Vezúv évszázadokon át aktív füstcsóvája is.
San Sebastiano Vezúv által halálra ítélt házai
Massa di Somma-t eléri a lávafolyam
Megsemmisülő utca San Sebastiano-ban
Egy korabeli híradó a vulkánkitörésről:
Ezidőtájt a 2. világháború szövetséges inváziója éppen Olaszországban zajlott és az amerikai hadsereg bázisa éppen a vulkán közelében helyezkedett el. Haláleset ugyan nem következett be, de a repülőgépekben komoly károk keletkeztek, mintegy 80 gépet tett tönkre a vulkánkitörés, melynek hatására Olaszország szerte elhalasztották a szövetséges erők támadásait.
Az amerikai hadsereg repülőgépeit súlyosan károsította a vulkáni hamu:
Összességében az 1944-es kitörés 26 ember halálát okozta és súlyos károk keletkeztek San Sebastiano és Massa di Somma falvakban is.
A láva által elöntött terület lilával jelölve (www.vesuvioweb.com)
Jól látható a láva útvonala és a vulkán beomlott kúpja
Mivel a Vezúv manapság is aktív vulkánnak tekinthető és bármikor újra kitörhet, a Polgári Védelem 1995-ben egy evakuálási tervet készített, amelyben 3 zónát különítenek el:
A Vörös a leginkább veszélyeztetett zóna, a Sárga, amely a hamuhullás által érintett zóna és a Kék, amely az iszapárak által érintett terület. A terv kiadása óta tilos a Vörös zónában építkezni. A Vezúvtól távolodva egyre hosszabb kitelepítési időt szabtak meg a tervben, a legsebezhetőbb, piros zónában ez 72 óra.
Manapság a vulkánt a Vezúv-obszervatóriumból monitorozzák, amely a XIX. század közepén épült és a hegy nyugati oldalán helyezkedik el. Innen szeizmikus szondák segítségével vizsgálják a magma felszín felé történő emelkedését mintegy 10 km mélységig.
A kráter persze turistacsalogató látványosság is, így egész évben látogatható, persze csak helyi vulkanológus idegenvezetővel.