A Collyer testvérek végzete

2015. október 09. JTom

Az első gyűjtögetők

 

Langley és Homer Collyer jómódú agglegények voltak, New York Harlem városrészében éltek egy négyszintes, hatalmas sarokházban. Szüleik halála után fokozatosan vesztették el kapcsolatukat a külvilággal és a realitással.

01.jpg

Homer és Langley Collyer

Gyermekkoruk rendezett volt. Apjuk neves nőgyógyász, anyjuk operaénekes volt. Anyagilag jómódban éltek, a családnak több ingatlana és részvényei voltak. A négy év korkülönbséggel született két fiú a Columbia Egyetemen végzett. Homer tengerészeti jogot, míg Langley vegyészmérnöki diplomát szerzett. Homer tehetséges zongorista volt, többször fellépett a Carnegie Hallban is.

Szüleik 1919 körül szétköltöztek, apjuk nem messze a családi otthontól vett házat, az addigra már 36 és 32 éves fiúk anyjukkal maradtak. Sosem alapítottak családot, egyetlen komoly kapcsolatuk sem volt. Apjuk 1923-ban, anyjuk hat évvel később halt meg. Ezután kezdett kicsúszni a lábuk alól a talaj.

Az első igazi dokumentált gyűjtögetők voltak. Apjuk házából csaknem minden mozdíthatót hazaszállítottak. Lakásukban hihetetlen mennyiségű holmit és szemetet halmoztak fel. Számláikat nem fizették, ezért a harmincas évekre a közüzemi szolgáltatásaikat megszüntették, ezután petróleumlámpával világítottak, és ugyancsak petróleummal üzemelő tűzhelyen főztek. A vizet a közeli park közkútjából hordták. Egy ideig rengeteget vásároltak, az árukat, ha lehetett,  házhoz is szállíttatták. Azonban egy idő után az épület oly' mértékben megtelt, hogy bejutni is nagyon nehezen lehetett. Ezután általában éjszaka indultak gyűjtögetni, rengeteg kidobott újságot, magazint és könyveket szedtek össze. Ezen kívül pedig mindent, ami megtetszett és hasznosnak gondoltak.

A szomszédos épületek lakóival és a hatóságokkal többször is összetűzésbe kerültek. Előbbiekkel a lakásukat elborító szenny miatt, utóbbiakkal a be nem fizetett éves adók és közüzemi számlák miatt. Ezeket nem pénzhiány miatt, hanem egész egyszerűen nemtörődömségből nem fizették. A fenti képen is a bal oldalon Homer a házuk ajtajában egy bírósági idézést kézbesítő rendőrrel vitázik, a jobb oldalon Langley egy tárgyaláson látható. Ekkorra már nyoma sem volt az iskolázott, tehetséges fiúknak. Mindenkiben ellenséget láttak, akik értékes holmijaikat akarják.

Az utcakölykök ablakaikat kaviccsal dobálták meg, ezért az alsóbb szintek ablakait belülről vaslemezekkel és rácsokkal, valamint szeméthalmokkal zárták le.

02.jpg

A négyszintes sarokház, lezárt ablakaival

1933-re Homer egy betegség következtében teljesen elvesztette látását, így öccsére szorult, aki a maga módján el is látta.

Langley azonban a negyvenes évekre súlyosan paranoiás lett. A várható betörők ellen a szeméthalmok segítségével csapdákat barkácsolt, amelyek nehéz fémtárgyakat ejtettek volna a hívatlan látogató fejére, vagy nagyobb mennyiségű lomot borított volna rá.

1947. március 21-én a rendőrség egy névtelen telefont kapott, amely a Collyer házból terjengő hullaszagra hívta fel a rend őreinek figyelmét. A kivonuló rendőrök és mentősök azonban egyszerűen nem tudtak behatolni a házba az addigra plafonig felhalmozott 120-150 tonna holmi miatt. Néhány órai munka után az egyik szobában megtalálták a halott, vak Homert, aki egy fotelban ült. Öccsének nyoma sem volt. Az elsődleges nyomozati jelentések szerint a gyanúsított Langley lett, mivel azt gondolták hogy ő hívta fel a rendőrséget  és egy szemtanú is állította, hogy utána nem sokkal látta egy Atlantic Citybe tartó autóbuszon.

A nyomozás fenntartása mellett a városi tanács elrendelte az ingatlan kitakarítását. A hetekig tartó műveletben több tucat munkás vett részt, és elképesztő mennyiségű holmit szállítottak el, vagy dobtak a szemétbe. Mintegy 25 ezer könyvet, 14 zongorát, klavikordot, röntgengépet, több komplett orvosi csontvázat, egy Ford T-modell alvázát, megszámlálhatatlan mennyiségű újságot és tucatnyi lőfegyvert is találtak az épületben. Ezek értékesebb részét később elárverezték, ezekből mai értéken 1,1 millió dollárt folyt be.

Az épületben felhalmozott holmik válogatása és elszállítása közben tizennyolc nappal Homer testének megtalálása után a munkások rettenetes felfedezést tettek. Ugyanabban a szobában, mindössze három méterre a holttesttől, az egyik, lomokból épített fal alatti alagútban rábukkantak Langley bomló tetemére. A későbbi vizsgálatok szerint a már március 9-e óta halott fiatalabb Collyer a 60 x 60 centiméteres alagútban közlekedve működésbe hozta az egyik saját kezűleg kreált csapdát, több mázsa kacattal borítva el magát, ami lassan agyonnyomta.

Bátyja hallva a segélykiáltásait, vak lévén tehetetlen volt, és nem tudta megmenteni. Hogy az ő segélykéréseit miért nem hallották a szomszédos ház lakói, az valószínűleg a felhalmozott holmik szigetelőképességének volt köszönhető. Homer tehát 11 napig húzta tehetetlenül, aztán éhen és szomjan halt.

A ház lomtalanítása rengeteg kíváncsiskodót vonzott az utcába, akik a heteken át tartó munkálatokat nézték. A "gyűjtemény" elszállítása után lett nyilvánvaló a hatóságok számára, hogy a ház valójában milyen rettenetes állapotba került. A tető rengeteg helyen már évek, évtizedek óta beázott és ez helyrehozhatatlan károkat okozott a szerkezetben. A házat végül lebontották. Helyén egy mini park épült, azóta sem építették be.

18.jpg

A bejáraton át meg sem lehetett közelíteni a földszintet

03.jpg

04.jpg

Átjárás egyik szobából a másikba

06.jpg

07.jpg

Sok terjedelmesebb tárgyat egyszerűbb volt kidobni az ablakon

08.jpg

Az egyik orvosi csontváz a "gyűjteményből"

09.jpg

Vajon értékes? A vagyontárgyakat elárverezték

10.jpg

Heteken át voltak nézelődők a ház előtt

14.jpg

11.jpg

Néhány a számtalan hangszer közül. A billentyűs hangszerek mellett több gitárt, hegedűt és bendzsót is találtak

12.jpg

13.jpg

15.jpg

16.jpg

Ford T-modell alváza

17.jpg

05.jpg

Ilyen járatok hálózták be a szobákat, ezek egyikébe szorult be Langley

18+ kép! Langley holtteste:

99.jpg

A fivérek háza helyén kis park. Az idősebb környékbeliek még mindig emlékeznek az esetre

Források: 1, 2

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr397949726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ditpet 2015.10.09. 12:35:29

Hűű, hubaszameg. Ez szép kis kollekció. Mi azzal szenvedünk, hogy egy kisebb szekrényt levigyünk az első emeletről, ezek meg zongorákat és alvázakat visznek át több emeleten és tonnányi lomon át. :D

gigabursch 2015.10.09. 12:36:24

Ez durva...

De legalább lett egy közpark...

GreenOctober 2015.10.09. 19:25:30

Ez nagyon beteges szerintem :O Mindenesetre érdekes...

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2015.10.09. 21:04:10

Ez nagyon érdekes, kiváncsi lennék honnan találtál erre a sztorira rá :D

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2015.10.09. 21:09:44

@enpera: már nagyon rég olvastam róla, őszintén szólva már nem tudom hol és mikor.
egyszer már fel is használtam a rövidített sztorit az egyik Napi érdekesben:
ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2014/08/25/napi_erdekes_20_kep_626

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2015.10.10. 08:51:53

Ez ijesztő. Mi visz rá ilyenre embereket, ilyen mániájuk hogy alakul ki? Mert itt MO-n is gyakran hallani ilyeneket félbolond öregekről, de hogy két testvérben ugyanaz alakuljon ki, mitől?

Az azért szép gesztus hogy róluk nevezték el a parkot.

dívamacska 2015.10.10. 15:04:38

Sigismundus, könnyen lehet, hogy már az egyik vagy a másik szülőnél volt hasonló, csak nem ilyen fokú. Gyűjtögetők gyerekei maguk is sokszor válnak azzá, hogy genetika vagy mintakövetés, vagy mindkettő, ki tudja. Meg persze az sem biztos, hogy annyira rendezett volt az a gyerekkor, legfeljebb annak tűnt...

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2015.10.10. 16:06:27

A kényszeres gyűjtögetés már ott kezd kórossá válni, amikor valaki képtelen kidobni vagy eladni (esetleg elajándékozni) olyan régi dolgokat, amiket legalább öt éve semmire nem használt. Pedig könnyen belátható, hogy nagy valószínűséggel soha többé nem lesz rá szüksége (ha pedig mégis, akkor újat, modernebbet lehet venni a régi helyett, de addig sem áll a pénzünk benne). A legrosszabb persze az, amikor valaki konkrétan szemetet (értsd: banánhéjat, stb.) tárol a lakásában. Az már komoly pszichológiai problémára vall. Szerintem ha valakinek van egy pincéje, ahová időnként leviheti a felesleges dolgokat, majd csak évekkel később lomtalanítja ki őket, az még elfogadható.
A könyvekkel kicsit más a helyzet: ha van elég helyünk a polcokon, akkor szerintem bármeddig lehet halmozni őket, de ha elfogy a hely és új polcok felszerelésére sincs már elég szabad falfelület, akkor érdemes selejtezni. Mivel könyvet nem dobunk ki, ezért szóba jöhet az értékesebb - ám számunkra szükségtelen - kötetek eladása, a jó állapotban lévő egyebeket pedig érdemes könyvtáraknak ajándékozni. Vidéki iskolák vagy határon túli magyar könyvtárak elfogadnak régebbi kiadásokat, rosszabb állapotban lévő könyveket is. Persze nem ponyváról meg bulvárról beszélek, olyat én nem olvasok.

pupumpa 2015.10.10. 16:59:36

Nem vagyok gyűjtögető, de szerintem kár automatikusan kidobásra ítélni akár öt évig nem használt tárgyat.
Persze függ a rendelkezésre álló helytől is. Ha útban van, kerülgetni kell, az más. De nálunk rengeteg holmi van a padláson és a pincében is. A fiammal felmenni varázslatos élmény. Gyerekkori játékaim között válogat, néhányat lehoz a padlásról és napokig játszik vele. Az is nagy élmény volt, amikor megtaláltuk nagyapám régi sétabotját és kottatartó állványát.
Szerintem nem szabad a múltat gyökerestül eltüntetni. "Akinek nincs múltja, annak jövője sincs".

Mr. Neutron 2015.10.10. 17:30:16

Ez egy ismert kórkép, amit rendszerint ezzel az esettel szoktak illusztrálni, de nem ők az egyetlenek. Egy személyiségfejlődési zavar van a tünetek hátterében. A pszichoanalitikus iskola szerint "anális személyiségről" van szó, de úgy is lehet mondani, hogy a kényszeres személyiségzavarhoz van köze, ha valakinek az életét betölti az, hogy mindenféle dolgokat gyűjtöget, amiket aztán sehogy se tud kidobni.

M3n10 (törölt) · http://automento-24.hu/ 2015.10.10. 23:05:16

Kemény sztori :)

tgszhely 2015.10.10. 23:46:13

A park címe: 2080 5th Ave, Harlem, New York, NY 10035, Egyesült Államok :)
Google Mapsen a környék bejárható, később talán személyesen is :)

annamanna 2015.10.11. 21:48:23

Az a durva, hogy ez a nagy gazdasági világválság és a második világháború alatt történt, és ezek az emberek soha nem találkoztak senkivel sem, akinek segítségre lett volna szüksége. Egyáltalán nem látták meg, hogy mások bajban vannak.

Amúgy az "anális fixáció" szerintem gagyi magyarázat. Én is ismerek több hasonló embert. Ezen elmebaj létrejöttének legfontosabb oka szerintem egy hiú, beképzelt, nárcisztikus anya (a fivérek anyja operaénekesnő volt), aki nem tudja, nem akarja szeretni a gyermekeit, a világ őkörülötte forog, őt kell bálványozni, és a gyermekei összes életereje elmegy arra, hogy az anyjukat szolgálják és megpróbáljanak kicsikarni belőle valamiféle viszontszeretetet, figyelmet, de ez lehetetlen.
Az ilyen nő valószínűleg presztízsből házasodik, jó partit csinál, eladja magát, hiszen ő királynő. (Itt az apa nőgyógyász volt). De persze ez egyáltalán nem elég egy hosszútávú szeretetteli házasság fenntartásához, állandósul a marakodás, a féltékenység, esetlegesen durva jelenetek. Ahogy a nő idősödik, és kiöregszik a bálvány szerepből, úgy lesz egyre irigyebb a férfira, és a fiúkat az apjuk ellen hangolja, ők lesznek a megvadított harci ebek, akiknek az a dolga, hogy az apát megfélemlítsék. (Az apa a sztoriban elköltözött, feladta).
A fiúk képtelenek leválni az anyjukról, egyszerűen beleragadnak a hiú anyuciba, aki a hízelgés és önsajnálat keverékével eltéphetetlenül magához köti őket, szóba sem jöhet, hogy bárki más nőneműre szemet vessenek, mert abba anyuci belehalna.
Mivel az apjukkal szemben határozzák meg magukat, valójában egy női identitást vesznek fel. A nőknek pedig a legfontosabb félelme, hogy nem tudják magukat egyedül fenntartani, nem tudnak boldogulni a világban, szükségük van egy férfira ahhoz, hogy stabilnak érezzék magukat. Elemi szükségük van a biztonságérzetre, ebben segíti őket a tárgyak birtoklása. ("Diamonds are the girls best friend") A férfiak nem ragaszkodnak ilyen görcsösen a tárgyakhoz, mert ami nincs, azt legföljebb megszerzik.
A tárgyak gyűjtögetése, pláne mások tárgyainak gyűjtögetése, a lomizás, kukázás a férfilét, a férfierő, a férfi kreativitás, potencia legalapvetőbb pszichés tagadása, és valamiféle női létbe való ragadás.
A férfi létrehozza és HASZNÁLJA a tárgyat, a nő pedig birtokolja. Ezek az emberek nem használták azt, amit összegyűjtöttek.

Önmaguk valóságának elveszítése miatt persze dühösek voltak, és rengeteg agresszió halmozódott fel bennük, amit érdekes módon (ez szintén nőies logika) nem egyenesen, hanem sunyin, passzív-agresszív módon öntöttek a környezetükre. Ilyen passzív-agresszió volt a számlák be nem fizetése, a környék lakóinak bűzzel (és nyilván patkányokkal) való elárasztása, a ház tönkretétele, a csapdák elkészítése stb. Az agresszió passzív módon való kiélése miatt önmagukat folyamatosan áldozatnak érezhették (ahogyan nyilván a hiú anyjuk is a férje áldozatának érezhette magát, holott - gondolom - őrületbe kergethette a férfit az allűrjeivel, hisztis kitöréseivel).
Elég borzasztó, hogy bizonyos lelki sérülések mennyire durván képesek foglyul ejteni embereket.
Ugyanakkor olyan korban éltek, amikor az egyházak szava még hangos volt, a Biblia tanítását még komolyan vették, pláne az elit számára még előírás volt az aktív egyházi tevékenység.
Tehát, bármennyire is igaz, hogy pszichésen indokolható a becsavarodásuk, még sincs mentségük, mert a lelki sérüléseket bőven ellensúlyoznia kellett volna az egyházi tanításoknak, legfőképpen az adakozásnak. Ez az egyszerű tanítás megmentette volna őket a gyermekkori csapdából, visszaadta volna az önbizalmukat, a potenciájukat, és egy nagyszerű, boldog, termékeny életet élhettek volna.

"Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni."

Mindenki jó valamire - a Collyer fivérek elrettentő példának jók. Igen helyes, hogy megőrizték az emléküket, senki se felejtse el, hogyan jár a zsugoriak, kapzsik, önzők, akik restek másoknak segíteni.
Gondolom, legalább egy évig állandó témát adtak a templomi prédikátoroknak, bőven lehetett hivatkozni a csúfos végzetükre.

Ehhez szerintem érdekesen kapcsolódik Bartis Attila: Nyugalom c. regénye (film is készült belőle), ahol az anya egy kiöregedett színésznő, aki magához köti a felnőtt fiát, együtt élnek. Ott is nagyon fontosak a cuccok, a színésznő tárgyai, bútorai, amiket a fiú lopottnak tart (mind színházi kellék volt). Ahogy az anya meghal, a fiú első dolga ripityára törni mindent a lakásban és kiüríteni a teret, megszabadulni a tárgyaktól.

dobzse.laci 2015.10.11. 23:05:18

"Ilyen passzív-agresszió volt a számlák be nem fizetése, a környék lakóinak bűzzel (és nyilván patkányokkal) való elárasztása, a ház tönkretétele,..."

Abban majdnem biztos vagyok, hogy ezek nem tudatos tettek voltak.
De talán még tudatalattiak sem :)
Ez csak a mellékterméke volt az életvitelüknek, tojtak rá...

Mikor Freud egy előadása közben rágta a ceruzáját, amivel mutogatott, egy diák felemelkedett és megkérdezte:
- Professzor úr, Ön milyen orális fixációt lát a ceruzája kezelésében?
Mire Freud azt válaszolta:
- Ez kérem, csak egy ceruza, semmi más.

Nem kell mindent 'szétagyászkodni' :)

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2015.10.12. 00:03:41

Testközelből ismerek egy ilyen gyűjtögető családot. Ott mondjuk ennyire nem volt a helyzet durva.

toto92 2015.10.12. 00:17:27

Miből éltek meg? Felélték a családi vagyont?

Egészen döbbenetes sztori amúgy.

káBell 2015.10.12. 14:22:48

Nagyon szomorú történet, főleg a vége. Az utóélete némileg oldja a dolgot.

Ismeretterjesztő csatornákon vannak ilyen sorozatok, de ott általában csak a lakás kiürítésével foglalkoznak, az okokat nem kutatják abban az 50 percben.

www.port.hu/kenyszeres_gyujtogetok_-_elve_eltemetve_hoarding:_buried_alive/pls/w/films.film_page?i_film_id=122252

annamanna 2015.10.13. 06:55:10

@dobzse.laci: Ha abból indulsz ki, hogy ezek a szegény ördögök nem akartak ártani senkinek, csak saját maguknak okoztak nehézséget, akkor azt válaszolom: igaz a mondás: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Senki sem szerethet jobban másokat, mint önmagát; aki magának árt, másoknak is árt, aki a saját életét gyűlöli és megveti, az mások életét is megveti.

Ha lett volna bennük egy icipici empátia is más emberek (és önmaguk) felé, akkor a nagy gazdasági világválság és a 2. vh idején rengeteg alkalmat találtak volna a jótékonykodásra. És a jótékonyság mellett is fenntarthatták volna a gyűjtőmániájukat - ha az valóban csak ártatlan hóbort lett volna, akkor nem akadályozta volna őket abban, hogy segítsenek másokon.
A hatalmas épületet is megoszthatták volna másokkal stb stb.
De egy nehéz történelmi helyzetben, elképesztő jólét közepette ezek az emebrek senkit sem találtak, akinek segíthettek volna.
A másniájuk megélése tehát nem pusztán ártatlan hobbi volt, hiszen ez okozta a halálukat is, sőt, hogy fenntarthassák, késezk lettek volna gyilkolni is. Fegyvereik voltak, halálos csapdákat készítettek.
Amit csináltak, az nem ártatlan hobbi volt, az pusztító, ön- és közveszélyes függőség, ugyanolyan, mint az alkohol-vagy drogfüggőség. Ahogy az utóbbiak kiölik a józan észt, józan mérlegelési és belátási képességet, a többi ember iránti empátiát, együttérzést, szeretetet, úgy a másniákus gyűjtögetés is pontosan ugyanolyan bűnös megszállottság volt. Röviden: bűn. Bármi, csak nem ártatlan, kedves kis molyolás.

Ami a passzív-agressziót illeti: a passzív-agresszív magatartás az agresszió skála legalja, annál a vad tombolás is jólneveltebb viselkedésnek számít. Ha így van, tehát ha a tombolóan dühöngő is inkább tekintetbe veszi a környezetét, mint a passzív-agresszív, akkor Collyeréknek miért is kellett volna figyelembe venni a környezetüket? Ennek a viselkedésnek pont az a lényege, hogy a leginkább tojik a környezetére. A passzív-agresszív úgy árt, hogy a környezetének semmilyen lehetősége ne legyen védekezni ellene. Még a tomboló sem úgy árt. A tomboló nyíltan fejezi ki a haragját, tehát lehetőséget ad arra, hogy az ellenfele védje magát vagy meneküljön előle, esetleg viszont támadjon. A passzív-agresszív semmilyen lehetőséget nem biztosít az ellenfelének. Direkt sunyi módszert választ, direkt orvul támad, mert mindenféleképpen kárt akar okozni, még akkor is, ha tudván tudja, hogy nyílt harcban nem lenne esélye az ellenfelével szemben.
Ehhez hozzájárul még egy faktor: az agresszió skálán lefelé haladva egyre kevésbé biztos, hogy az agresszor azzal szemben fejezi ki a dühét, aki valóban a problémáját okozta. Tehát a passzív-agresszív embernél van a legkisebb valószínűsége annak, hogy azt támadja meg, aki valóban az ellenfele.
És ezeknek az embereknek miért is lettek volna valós ellenfelei a környéken lakók vagy a közüzemi vállalatok? Vagy az utcakölykök?
A valódi ellenfelük saját maguk voltak, önmagukkal kellett volna szembenézniük (ahogy Jézus fogalmaz: magukba kellett volna szállniuk), de erre nem voltak hajlandóak, és a saját hülyeségüket vetítették ki a külvilágba, és hadakoztak paranoiás módon ellene.
Ha nyíltan kifejezték volna a külvilágnak, hogy mi bajuk van vele, akkor a külvilág visszautasíthatta volna a fivérek vádjait, hiszen a külvilág nem támadta és nem bántotta őket. Valamennyire tudniuk kellett, hogy oktalanul ellenségeskednek a külvilággal, és minél oktalanabbul, céltalanabbul bántalmaz valaki másokat, annál inkább szüksége van a rejtőzködésre.
Például a Harcosok klubjában (bár csak imitt-amott láttam belőle pár percet), de voltak passzív-agresszív jelenetek is, például kocsik guanóval való leöntésével. Nyíltan közölték a kocsik tulajdonosaival, hogy ezt fogják csinálni? Nem, hiszen azok semmit sem ártottak nekik. Ugyanilyenek a terroristák is - muszáj passzív-agresszív módon támadniuk, hiszen az ellenfeleik valójában semmi rosszat nem okoztak nekik. Ha valaki csak annyit tesz, hogy az utcán összekarcolja a kocsik oldalát, akkor is passzív-agresszív módon viselkedik, hiszen nem a valódi ellenfeleit támadja, és nem jelenti be, mi a szándéka, nem hagy lehetőséget a megtámadottnak a védekezésre. Vagy ha pl. vonatok ablakait dobálja meg, az utasok nem menekülhetnek előle.
Például a migránsok viselkedése is tele van passzív-agresszióval; amikor iszonyatosan összeszemetelik a környezetüket, összeszarják a vonatokat stb, akkor nem a valódi ellenfeleiket támadják, és nem hagynak lehetőséget a támadás kivédésére.
Az ilyen embereket a legkevésbé sem érdekli, hogy az általuk megtámadott mit érez vagy hogyan szenved. Ők veszik leginkább semmibe az általuk megtámadottat.

annamanna 2015.10.13. 06:55:47

@dobzse.laci: A Collyer-testvérek viselkedése és eközött napimigrans.com/ilyet-ember-nem-csinal-az-alabbi-felvetel-augsburban-keszult-tegnap/ vagy eközött napimigrans.com/uton-az-eu-fele-pillanatkepek-a-nagykanizsai-migrans-vonatrol/ nincs különbség, mindegyik passzív-agresszív viselkedés.
Mindkettő védtelen emberek ellen irányul, mindkettő titokban cselekszik, mindkettő semmibe veszi azokat, akiket támad. Ez gyáva viselkedés, az agresszió skála legalja, mert egészen biztosan tudják, hogy nincs igazuk, és azt is, hogy náluk tisztességesebb emberekbe kötnek bele, akikkel szemben nem lehet megvédeni az álláspontjukat.
A passzív-agresszív szégyelli magát és kisebbségi érzése van azzal szemben, akit támad.
A szemetelés is egy mini terror. A migránsok is bármikor átcsaphatnak vérengzőbe (sajnos), és Collyerek is egy rakás fegyvert halmoztak fel maguknál, tehát készek voltak gyilkolni; a halálos csapdák felállítása is azt jelzi a részükről, hogy készen álltak embereket ölni; olyan embereket, akik nem ártottak nekik, akik nem fenyegették őket. Őket csak a saját elborult elméjük fenyegette, nem a külvilág.

A diák kérdése Freud felé pedig kiváló, és ha Freud következetes lett volna, akkor egy ilyen kérdés miatt jelest vés be ceruzájával a diák indexébe.
Sem azt a kérdést, sem a Collyerek "elemzését" nem gondolom túlagyalásnak. Már csak azért sem, mert ez a viselkedés nem csak rájuk volt jellemző, egyre-másra lehet találkozni hasonló csodabogarakkal. Az ilyen emberek tele vannak rejtett, elfojtott agresszióval valaki felé, akivel ezt nyíltan nem játszhatták le, és most másban élik ki a dühüket. Ezt a viselkedést leginkább a düh motiválja.

Például vegyük Katalin hercegnőt: ész nélkül vásárol. Minden boltkóros a dühét próbálja levezetni a vásárlási mániájával (persze sikertelenül). Katalinnal példálózva az is nyilvánvaló, hogy amit csinál, az valamilyen módon bosszúhadjárat, és a haragja nyílt kifejezése helyett menekül a sunyi pénzszóráshoz.
Vagy a szemetelés: szoktam látni horgászokat, maximum damil marad utánuk a parton. Cigány horgász után hatalmas szeméthalom marad. Miért? Mert nyilván ezzel próbálja kompenzálni a kisebbségi érzését.
Olyat is ismerek, aki a nyugdíjas szülei házát hordta tele lomokkal, noha tudván tudta, hogy idős apját mennyire dühítik a lomok, amikbe mindenhol bele lehetett ütközni, a cuccok akadályozták a közlekedést stb, és tudta, hogy az apja mennyire tehetetlen a fia viselkedésével szemben. Ez bármi, csak nem ártatlan, kedves gesztus, ez nem szeretetteli viselkedés, ez sunyi, elfojtott agresszió.
Vagy ha például valaki 30 macskát tart, az nem igaz, hogy nem tudja, hogy zavarja vele a környezetét. Nem igaz, hogy az ilyen embert pusztán az állatszeretet vezérli, mert a szeretetét egy vagy két macska felé is kifejezhetné.
Ehhez hasonlóan, ha egy ember családos, gyerekei vannak, és mégis, a fizetése és ideje nagy részét elkölti a szenvedélyére (cigi, pia, bármilyen hobbi, kocsi, motorozás, horgászat), az nem igaz, hogy ne tudná, hogy ezzel sérti a hozzá közel állókat. A függőség gyakorlása sohasem szeretetteli viselkedés, a függőség annál pusztítóbb, minél erősebb.

dobzse.laci 2015.10.13. 18:59:38

@annamanna: "...sunyi pénzszórás..."
:DDD
Ezzel azért bearanyoztad a napom.

Azért gondolom ezt "túlagyalásnak", mert egy kérdést kell csak feltenni helyesen és az nem az, hogy kárt okoztak a környezetüknek, tehát ki akartak cseszni mindenkivel.
Hanem az: ha nem következik be a bűz és a patkányinvázó, akkor tettek volna érte, hogy bekövetkezzen?
Nyilván nem, mert az a látókörükön kívül eső dolog volt. Tökmindegy, hogy van vagy nincs.
Ez nem felmentés, viszont magyarázatnak elég jó.
Ebbe akaratlagosságot elég nehéz belemagyarázni...

dobzse.laci 2015.10.13. 19:03:51

@annamanna: még valami:
"a halálos csapdák felállítása is azt jelzi a részükről, hogy készen álltak embereket ölni; olyan embereket, akik nem ártottak nekik, akik nem fenyegették őket. Őket csak a saját elborult elméjük fenyegette, nem a külvilág."

Nem is a külvilágba állítottak csapdákat. Ha már valaki bent kódorog a 'birodalmukban', arról jó okkal feltételezik, hogy ártani akar nekik. Tehát nem az utcára telepítettek botlódrótos aknákat, hanem a saját berkeiken belül játszották az infantilis háborúsdijukat.
Bele is pusztultak, végül darwinnak csak igaza lett :)

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2015.10.14. 12:41:52

Hát ez igen, szerény kis kérdésemmel sikerült gyufát dobnom egy olajoshordóba látom :-)
Terroristamigránsok, Freud, Biblia, lélektan, lett itt rossz is, jó is.

Mr. Neutron 2015.10.15. 12:51:28

@annamanna: Érdekes az okfejtésed, de egyben azt is példázza, mennyire félre tud siklani a gondolatmenet, ha tartalmilag vagy módszertani szempontból egyoldalú. Itt az utóbbit vélem felfedezni. Pl. a cigányok szemetelési hajlamára - ha van ilyen egyáltalán, bár az empíria ezt sugallja - az az elfogadott magyarázat, hogy mivel évszázadokon keresztül vándoroltak, nem ivódott bele a kultúrájukba az, ami a letelepedett földművelők esetében evidens, mióta felhagytak a vándorló vadász-gyűjtögető életmóddal: a környezetük rendben tartása és a hulladékok eltávolítása. Tehát van olyan egyszerű magyarázat, ami nem igényel ingatag mélylélektani okfejtést. A vándorló menekültek esetében is elégnek vélem ezt a magyarázatot és a passzív-agresszív hajlamaikról általad leírtakat inkább nem minősítem.

annamanna 2015.10.21. 01:38:30

@dobzse.laci: @Mr. Neutron: Ajánlom ezt a két nagyon rövidke kis videót:
www.youtube.com/watch?v=tt5rXvoeDAM
www.youtube.com/watch?v=1O6GKa-yHHY
Bár az ismerősök természetesen a művész elvont zsenialitásával magyarázták az eseteket, szerintem másról van szó: Pilinszky tudat alatt imádhatott másokat szivatni, megalázni, csicskáztatni. Imádta, hogy "véletlenül" mindig ottfelejti a cekkert a zöldségesnél, és az ismerős asszony cipeli helyette; azt pedig senki ne mondja, hogy nem vette észre, hogy hajnali fél öt van. és nem este fél kilenc. Nem naivan csöngette fel a szomszédokat, hanem szívatásból.
Mivel egymástól független emlékezők is így emlékeznek rá, ebből következik, hogy ez nem egy-két elszigetelt eset volt nála, hanem trend. Nem pusztán az ártatlanul bogaras agglegénység jele, hanem a passzív-agresszív személyiségzavaré (már önmagában a verseiből is látszik, hogy terhelt volt).

www.betegvagyok.hu/cikkek/passziv-agresszio-es-szemelyisegzavar

www.hazipatika.com/psziche/harmoniaban/cikkek/az_ellenszegules_nagymestere/20090824143752

psychekozosseg.hu/index.php?option=com_kunena&func=view&catid=11&id=11&Itemid=30 (az oldalon lefelé kell görgetni, a 3. típushoz).

Balt 2015.12.21. 21:30:13

Nomen est omen? Ne mondjátok, hogy ezzel a névvel Collyer) ez nem hoax! :))

Hozzászólok 2019.11.26. 00:36:16

Ez erdekes volt. Köszi!!!
süti beállítások módosítása