Az első gyűjtögetők
Langley és Homer Collyer jómódú agglegények voltak, New York Harlem városrészében éltek egy négyszintes, hatalmas sarokházban. Szüleik halála után fokozatosan vesztették el kapcsolatukat a külvilággal és a realitással.
Homer és Langley Collyer
Gyermekkoruk rendezett volt. Apjuk neves nőgyógyász, anyjuk operaénekes volt. Anyagilag jómódban éltek, a családnak több ingatlana és részvényei voltak. A négy év korkülönbséggel született két fiú a Columbia Egyetemen végzett. Homer tengerészeti jogot, míg Langley vegyészmérnöki diplomát szerzett. Homer tehetséges zongorista volt, többször fellépett a Carnegie Hallban is.
Szüleik 1919 körül szétköltöztek, apjuk nem messze a családi otthontól vett házat, az addigra már 36 és 32 éves fiúk anyjukkal maradtak. Sosem alapítottak családot, egyetlen komoly kapcsolatuk sem volt. Apjuk 1923-ban, anyjuk hat évvel később halt meg. Ezután kezdett kicsúszni a lábuk alól a talaj.
Az első igazi dokumentált gyűjtögetők voltak. Apjuk házából csaknem minden mozdíthatót hazaszállítottak. Lakásukban hihetetlen mennyiségű holmit és szemetet halmoztak fel. Számláikat nem fizették, ezért a harmincas évekre a közüzemi szolgáltatásaikat megszüntették, ezután petróleumlámpával világítottak, és ugyancsak petróleummal üzemelő tűzhelyen főztek. A vizet a közeli park közkútjából hordták. Egy ideig rengeteget vásároltak, az árukat, ha lehetett, házhoz is szállíttatták. Azonban egy idő után az épület oly' mértékben megtelt, hogy bejutni is nagyon nehezen lehetett. Ezután általában éjszaka indultak gyűjtögetni, rengeteg kidobott újságot, magazint és könyveket szedtek össze. Ezen kívül pedig mindent, ami megtetszett és hasznosnak gondoltak.
A szomszédos épületek lakóival és a hatóságokkal többször is összetűzésbe kerültek. Előbbiekkel a lakásukat elborító szenny miatt, utóbbiakkal a be nem fizetett éves adók és közüzemi számlák miatt. Ezeket nem pénzhiány miatt, hanem egész egyszerűen nemtörődömségből nem fizették. A fenti képen is a bal oldalon Homer a házuk ajtajában egy bírósági idézést kézbesítő rendőrrel vitázik, a jobb oldalon Langley egy tárgyaláson látható. Ekkorra már nyoma sem volt az iskolázott, tehetséges fiúknak. Mindenkiben ellenséget láttak, akik értékes holmijaikat akarják.
Az utcakölykök ablakaikat kaviccsal dobálták meg, ezért az alsóbb szintek ablakait belülről vaslemezekkel és rácsokkal, valamint szeméthalmokkal zárták le.
A négyszintes sarokház, lezárt ablakaival
1933-re Homer egy betegség következtében teljesen elvesztette látását, így öccsére szorult, aki a maga módján el is látta.
Langley azonban a negyvenes évekre súlyosan paranoiás lett. A várható betörők ellen a szeméthalmok segítségével csapdákat barkácsolt, amelyek nehéz fémtárgyakat ejtettek volna a hívatlan látogató fejére, vagy nagyobb mennyiségű lomot borított volna rá.
1947. március 21-én a rendőrség egy névtelen telefont kapott, amely a Collyer házból terjengő hullaszagra hívta fel a rend őreinek figyelmét. A kivonuló rendőrök és mentősök azonban egyszerűen nem tudtak behatolni a házba az addigra plafonig felhalmozott 120-150 tonna holmi miatt. Néhány órai munka után az egyik szobában megtalálták a halott, vak Homert, aki egy fotelban ült. Öccsének nyoma sem volt. Az elsődleges nyomozati jelentések szerint a gyanúsított Langley lett, mivel azt gondolták hogy ő hívta fel a rendőrséget és egy szemtanú is állította, hogy utána nem sokkal látta egy Atlantic Citybe tartó autóbuszon.
A nyomozás fenntartása mellett a városi tanács elrendelte az ingatlan kitakarítását. A hetekig tartó műveletben több tucat munkás vett részt, és elképesztő mennyiségű holmit szállítottak el, vagy dobtak a szemétbe. Mintegy 25 ezer könyvet, 14 zongorát, klavikordot, röntgengépet, több komplett orvosi csontvázat, egy Ford T-modell alvázát, megszámlálhatatlan mennyiségű újságot és tucatnyi lőfegyvert is találtak az épületben. Ezek értékesebb részét később elárverezték, ezekből mai értéken 1,1 millió dollárt folyt be.
Az épületben felhalmozott holmik válogatása és elszállítása közben tizennyolc nappal Homer testének megtalálása után a munkások rettenetes felfedezést tettek. Ugyanabban a szobában, mindössze három méterre a holttesttől, az egyik, lomokból épített fal alatti alagútban rábukkantak Langley bomló tetemére. A későbbi vizsgálatok szerint a már március 9-e óta halott fiatalabb Collyer a 60 x 60 centiméteres alagútban közlekedve működésbe hozta az egyik saját kezűleg kreált csapdát, több mázsa kacattal borítva el magát, ami lassan agyonnyomta.
Bátyja hallva a segélykiáltásait, vak lévén tehetetlen volt, és nem tudta megmenteni. Hogy az ő segélykéréseit miért nem hallották a szomszédos ház lakói, az valószínűleg a felhalmozott holmik szigetelőképességének volt köszönhető. Homer tehát 11 napig húzta tehetetlenül, aztán éhen és szomjan halt.
A ház lomtalanítása rengeteg kíváncsiskodót vonzott az utcába, akik a heteken át tartó munkálatokat nézték. A "gyűjtemény" elszállítása után lett nyilvánvaló a hatóságok számára, hogy a ház valójában milyen rettenetes állapotba került. A tető rengeteg helyen már évek, évtizedek óta beázott és ez helyrehozhatatlan károkat okozott a szerkezetben. A házat végül lebontották. Helyén egy mini park épült, azóta sem építették be.
A bejáraton át meg sem lehetett közelíteni a földszintet
Átjárás egyik szobából a másikba
Sok terjedelmesebb tárgyat egyszerűbb volt kidobni az ablakon
Az egyik orvosi csontváz a "gyűjteményből"
Vajon értékes? A vagyontárgyakat elárverezték
Heteken át voltak nézelődők a ház előtt
Néhány a számtalan hangszer közül. A billentyűs hangszerek mellett több gitárt, hegedűt és bendzsót is találtak
Ford T-modell alváza
Ilyen járatok hálózták be a szobákat, ezek egyikébe szorult be Langley
A fivérek háza helyén kis park. Az idősebb környékbeliek még mindig emlékeznek az esetre
