1985-ben a pártállamban először szépségkirálynőt választottak Magyarországon. Az osztrák mintára, magyar balkézzel lebonyolított rendezvényt nagy botrányok kísérték és követték. Az ország szépeivel gyalázatosan bántak. Már éppen folyamatban volt az elsőt leváltó második szépségkirálynő megválasztása, amikor az első öngyilkos lett. Tizenhét és fél évig tartott az élete. A diktatúra nyilvánosságában a tragédia kapcsán a rendezvény anomáliáiról, a szépségkirálynővel való bánásmódról még lehetett írni, az öngyilkosság legvalószínűbb, legsúlyosabb okáról azonban egy szót sem. Pedig annak egyáltalán nem volt politikai jellege.
Molnár Csilla Andrea szépségkirálynő (Új Tükör, 1985. október 13.)
"A szocialista éra botrányai" című sorozat hatodik részében a nyolcvanas évek második felében nagy port vert, tragikus szépségkirálynő-választásról olvashatunk.
Természetesen ez a sorozatunk is az Arcanum adatbázisa segítségével készül!
Az Arcanum számunkra kimeríthetetlen tudástár.
A Magyarország szépe versenyen 16 év volt az alsó korhatár, és 1985. március 31. a jelentkezési határidő. Molnár Csilla, a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium másodikos (mostani számítás szerint tizedikes) tanulója 1969. január 20-án született, tehát alig múlt 16 éves, amikor egy osztálytársával együtt jelentkezett a szépségversenyre.
Gyerek volt. "Pontos, megbízható gyerek volt." "Nem tanítottam meg a felnőtt világra. Azt gondoltam, hogy ha minél tovább gyerek marad, az csak neki jó." Ezt mondta róla az édesanyja a Balázs Béla Stúdió 1987-ben bemutatott Szépleányok című filmjében, amely végigkövette a szépségkirálynő választás eseményeit a királynő haláláig és tovább (rendezte Hartai László, és Dér András). "Már kora gyermekkorától ismertem Csillát. Bájos, vidám, aranyos kislány volt. Már ekkor szembetűnő volt segítőkészsége, humanitása bárki felé" - így emlékezett rá egy jó ismerőse. (Idézetek a Molnár Csilla emlékét őrző honlapról.)
Molnár Csilla Kaposvárott született, Fonyódon nevelkedett. Itt volt szüleinek étterme, vagy inkább kifőzdéje, amely híres volt kitűnő konyhájáról, fogalom a Balaton környékén turnézó művészek körében. A Molnár házaspár jó ismeretségben volt neves művészekkel, például a Korda György - Balázs Klára házaspárral. Az anya barátnője volt Toldy Mária. Csilla lánya általában nála lakott, amikor a fővárosban volt dolga.
1984-ben Bécsben a Miss Europa-választáson harmadik lett Tóth Rita, egy meghívott magyar manöken. Innen jött a gondolat, hogy Magyarország is rendezhetne szépségversenyt, és akkor igazi magyar szépségkirálynőt lehetne kiküldeni a következő Miss Europa-választásra. A - természetesen állami - Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató vállalat emberei kiutaztak tapasztalatszerzésre Bécsbe, megállapodtak a Miss Austria Corporationnel, hogy ők is beszállnak a főrendező Magyar Média mellé a magyarországi szépségverseny megvalósításába. A szépségversenyt szponzorálta a Budapest Tourist, a Caola, a Centrum Áruházak, a Kőbányai Gyógyszerárugyár, a Sasad Termelőszövetkezet, az Izsáki Állami Gazdaság, az amerikai-magyar Fotex (Várszegi Gábor cége) és az Austria Tabac, amely a versenyzők szalagjára, sorszámára rátehette a Milde Sorte feliratot, amikor Magyarországon a cigaretta reklámozását törvény tiltotta.
Magyar Ifjúság, 1987. december 1
Kétezren jelentkeztek a szépségversenyre. Az előzsűri fénykép alapján 618 lányt választott ki. A selejetezőkből 193 lány jutott tovább az elődöntőkbe, amelyeket már közönség előtt rendeztek. A pécsi elődöntőt Molnár Csilla és Kruppa Judit nyerte meg holtversenyben. Az elődöntőre, a középdöntőre meghatározott jellegű ruhákat kellett vinni, amellyekkel egy tini nem rendelkezett. Csillának a ruhák kiválasztásában Balázs Klári segített. Az osztálytársak felajánlották a legjobb darabjaikat. A középdöntőt Kruppa Judit nyerte, Molnár Csilla csak 4. lett, mert lepontozták a rosszul megválasztott fürdőruhája miatt.
Az első botrány már a selejtezők után kitört, mert az elődöntőbe jutottakkal kötelezően aláirattak egy szerződést, miszerint: "kijelentem, hogy a Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat által rendezett Miss Magyarország '85 szépségversenyre történt benevezésemmel egyidejűleg az alábbi kötelezettséget vállalom.
Az előselejtezők után, az elért helyezésemre tekintettel külön szerződés alapján, a későbbiekben megállapítandó külön honoráriumért a Centrum Áruházak, a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, valamint más, a Magyar Média által biztosított vállalatok, intézmények felkérésére hirdetési tevékenységükben háziasszonyként, fotómodellként, vagy egyéb személyemhez kötődő reklámtevékenységekben rendelkezésükre állok. Nyilatkozatom alapján más cégekkel nem köthetek szerződést." Tehát olyan kizárólagos kötelezettséget kellett vállalni, melynek ismeretlen volt a díjazása is, a tartalma is, és a cégek is, amelyeket a Magyar Média a felsoroltakon kívül kijelölhetett. A rendezők kizárással fenyegették meg azokat, akik a szerződést nem írják alá. Valamennyien aláírták a legtapasztaltabb résztvevő, a tini versenyzőknél jóval idősebb Kalmár Zita kivételével, akit emiatt többször ki akartak zárni, de végül is 6. helyezettként a legértékesebb díjat nyerte el.
Kalmár Zita a szerződésben nem szereplő cég sóspálcikáját reklámozza a középdöntő előtt. (Ország-Világ, 1985. augusztus 21.)
Huszonöt lány került be a döntőbe, amelyet a nem sokkal azelőtt elkészült Budapesti Kongresszusi Központban tartottak 1985 október 5-én. "A szervezők biztosan sok mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy a szépségkirálynő-jelöltek enni is szoktak. Reggel fél tíztől éjfélig... egyetlen morzsa ennivalóhoz sem tudtunk hozzájutni." (Klem Gabriella, Ötlet, 1985. december 20.) Ehhez Füstös Veronika hozzátette, hogy - akkor horribilis összegért - 300 forintért jutott hozzá valami harapnivalóhoz, amit öt perc alatt kellett behabzsolnia, mert fél órát kaptak evésre, öltözésre, sminkelésre.
A népes zsűriben sok laikus és néhány szakember ült: a szponzorok képviselői, médiavezető, színész, balett-táncos, popzenész, élsportoló, fotós, divattervező. Az elnök politikus volt, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. A szépségipar képviselői nyilván jobban tudták, ki használható (ki) szépségkirálynőként, mint például az Izsáki Állami Gazdaság igazgatója.
Ernyey Béla Bécsben élő színész és erotikus lapoknak dolgozó fotós érezte magát a legprofibbnak. "Befutnak a zsűritagok is, Sztankay, Keveházi Gábor, Mizsér Attila és a többiek. Osztrák és magyar zsűritagok vannak, délután a magyar zsűrizőknek Ernyey Béla tartott rövid eligazítást, no persze nem akart senkit befolyásolni, de nem árt tudni, mi is tetszik az osztrákoknak, akik azért az esemény fő szponzorai, nem beszélve arról, hogy a győztes Bécsben indulhat a Miss Európa versenyen, az sem mindegy, kinek lehet ott esélye." (Magyar Ifjúság, 1985, október 11.)
A Szépleányok című filmben Gáti László, a Magyar Média igazgatója arról beszélt, hogy azon az eligazításon Ernyey Béla jelölte meg azt a három lányt, akik az első három helyen végzett. Azt is leszögezte, hogy Molnár Csilla a legjobb. A magyar zsűritagok megállapodtak, hogy bizonyos egységet mutatnak majd, és annak a három lánynak senki nem ad 8 pontnál kevesebbet (a 10-ből).
Ernyey Béla (Népszava, Sajtófotók, 1998. szeptember 23.)
Molnár Csilla fölényesen győzött. Kruppa Judit és Füstös Veronika lett a két udvarhölgy. Ernyey Béla azután a Szépleányokban már úgy nyilatkozott, hogy Kalmár Zita volt a legszebb, ő volt a profi, ő tudta, hogy kell járni, ő volt a legnőiesebb, magasan nyernie kellett volna, csak megsúgták, hogy ő nem lehet a győztes, de Ernyey azért tíz pontot adott neki, "hiszen azért vagyunk itt, hogy Magyarország szépét megválasszuk".
Ernyey a verseny utáni hónapokban erotikus fotósorozatot készített Kalmár Zitáról, ami megjelent a Playboy 1986. májusi számában. Ezt nem tehette volna, ha Kalmár Zita nyeri a versenyt, és Ernyey őt ajánlja zsűritársai figyelmébe, hiszen a szépségkirálynőről és udvarhölgyeiről, amíg ezt a tisztséget viselik, nem készülhetnek aktfotók.
A királynő kapott tízezer forintot, egy kosztümöt, egy három napos bécsi utazást, amely igazából fáradtságos munka volt, egy nem különösebben előnyös reklámszerződést a Centrumtól, amelyet nem fogadott el, egy kairói utazást, amely meghiúsult, és a szervező által Molnár Csillának szánt ezer dolláros letét is a Magyar Médiánál maradt, meg egy ajándékkosarat az Izsáki Állami Gazdaságtól. Ezzel szemben a Fotex százezer forintos "különdíját" kapta Kalmár Zita egyéves kaliforniai ösztöndíjjal együtt. Csak a bennfentesek értették, hogyan lehet a különdíj a királynő díjának tízszerese, nem beszélve az amerikai ösztöndíjról.
Érvényesültek a piaci értékviszonyok. Kalmár Zita érett profi volt, Molnár Csilla éretlen kamaszlány.
A szépségkirálynő magántanuló lett, hogy a kötelezettségeinek, a meghívásoknak eleget tudjon tenni.
1985 decemberében Molnár Csilla megnyerte Bécsben az osztrák-magyar szépségversenyt. 1986 februárjában Münchenben társnőivel együtt fizetség nélkül dolgoztatták őket. Fotózásokon vettek részt, különböző műsorokban léptették fel a magyar szépségeket. Innen vitték Molnár Csillát Máltára a Miss Europa-választásra, ahová vinnie kellett a koronáját, mert a magyar fél felajánlotta a szervezőknek, hogy a magyar szépségkirálynő koronáját használhatják Miss Europa megkoronázására. Ő volt az egyetlen szépségkirálynő, aki koronástul érkezett. Molnár Csilla a versenyen kiválóan szerepelt, a zsűritől a legmagasabb pontszámot kapta, mégis elé tettek egy svéd és egy francia lányt. Harmadik lett. Csalódottan, keserűen, koronátlanul érkezett haza. A koronáját a haláláig sem kapta vissza.
A Kongresszusi Központban az eredményre várva. (Magyar Idők, 2016. július 23.)
A szépségverseny legjobbjait kötelezték rá, hogy 1985 decemberében Pauer Gyula szobrászművész rendelkezésére álljanak, aki gipszbe burkolta a testüket, hogy szobor legyen belőlük. "A modell kibújik a szoknyájából, vastag harisnyanadrágjából és pulóveréből. A keskeny szabású egy szál bugyira a modellek fehér köntösét veszi föl. Az előkészület részeként kisebb 'műtétre' kerül sor, epilálják a még meglévő hosszabb pihéket. A kék tubusból fehér kenőcs nyomul ki, néhány percig a bőrén hagyják, majd egy műanyag lappal eltávolítják. A pihéket a mellbimbó környékéről is el kell távolítani. Rövid vita a fiúk között, hogy milyen technológiát alkalmazzanak, ollót vagy kenőcsöt. Ollót. A látvány bizarr. A pattanásig feszült bimbó körül csattog az acél. Jöhet a beállítás, laikus szemnek a mustra. A modell leveszi a köntöst, bugyiban áll a forgóasztalon. Gyermekkori olvasmányaim a rabszolgapiacról. Kap egy karosszéket, térdeljen föl,emelje föl a vállait. Ezután szék nélkül, állva nézegetjük. A Mester a szakértő szemével, a hét asszisztens és én, a fotós kollégával csak amúgy férfi szemmel./.../ Itt, így szőrtelenül, egy férficsapat között még kiszolgáltatottabb. Halvány grimasz fut át az arcán a vállrándításig, némi ellenkezést rejtve, aztán egy mozdulattal megszabadul utolsó ruhadarabjától./.../ A Mester most lentről dirigál, emelgeti a lány melleit, igazgatja csípőjét..." (Zétényi Zoltán, Magyar Ifjúság, 1985. december 27.)
Ettől eltekintve is nagy tortúra volt ez. A lányok nagyon fáztak, a művelet bizonyos fázisaiban alig kaptak levegőt. Természetesen érvényben volt a szabály, hogy meztelen fotó róluk nem készülhet. A Magyar Média engedélyével azonban két fotós, köztük Fenyő János mégis fényképezte a meztelen lányokat. Azzal, hogy a fotók csak dokumentáció céljára szolgálnak. A képek azonban - Molnár Csilláról nem, de a többiekről - elkerültek a Lui című német erotikus laphoz, és 1986 januárjában megalázó szövegek kíséretében ("szabaduljatok fel elvtársnők") meg is jelentek.
Éppenséggel a Magyar Ifjúság (1985. december 27.) idézett beszámolóját illusztráló képek megjelentetése sem lehetett legális -még a Lui előtt - , noha azokon a lányokat nem lehetett azonosítani
A Neue Revue című német lapba is bekerültek aktfotók a verseny döntőjében szereplő lányokról, de a győztesek nem voltak közöttük, ha a legértékesebb különdíj nyertesét nem tekintjük annak.
A Studió 87 című tévéműsorban így nyilatkozott Hartai László, minden idők egyik legsikeresebb magyar dokumentumfilmjének, a több díjat elnyert Szépleányoknak a társrendezője: "Mi menet közben azért komorultunk el, mert azt éreztük, hogy valami végtelenül szeretettelen légkörben folyik ez az egész. Szóval itt tényleg a forintok nagyon érdekesek, a schillingek még érdekesebbek, és a publicitás az a legérdekesebb, a reklám. De hogy esetleg itt ténylegesen emberi sorsokról lehet szó, ne adj' Isten, hát hiszen ezek a szereplő lányok mondjuk tökéletesen megváltoztatják esetleg az életüket, hogyha befutnak ezen a furcsa szépségversenyen, hát ez nem érdekelt senkit." Az egyik interjúalany, egy tanárnő így vélekedett: "Kiszolgáltatottak ezek a lányok teljes egészében. Én attól nem tudok szégyenletesebb valamit elképzelni, mint amikor valaki neménél fogva vagy valami más miatt kiszolgáltatott az úgynevezett fölötte állóknak."
Rengeteg rágalom terjedt az országban. Hogy a Molnár-család 150 ezer forinttal lefizette a zsűrit, hogy a szépségkirálynő a zsűri egyik neves tagjának, Chrudinák Alajosnak a barátnője, hogy a család "disszidálni" készül stb.
Molnár Csilla nagyon nehezen viselte a rágalmakat, a beszólásokat, a rosszindulatú újságcikkeket. Azt is, hogy sok terhes feladat hárult rá, azt is hogy rendesen fizető munkákat azonban nem kapott, amelyekkel a jövőjét királynősége évében megalapozhatta volna.
A családi légkör is nagyon feszült volt. Az apa eleve nagyon rossz néven vette, hogy a lánya részt vesz a szépségversenyen, és lánya megváltozott életét sem tudta elfogadni: "Az biztos, hogy volt olyan, amikor leművésznőztem, de csak azért, mert úgy is viselkedett. Bevonult a hosszú fekete kabátjában, levágta a táskáját, akkor már a szobája borzasztóan rendetlen volt, mint ahová bomba repült be. Nahát azért művésznőztem, mert az ember ilyennek képzel egy művésznőt - tisztelet a kivételnek. De az állandó kozmetikushoz járás, frizuraváltoztatás, taxirendszer - ami a verseny kezdetétől jellemezte a lányomat - mind-mind olyanná tette, mint egy igazi művésznőt." (Molnár István nyilatkozata Friderikusz Sándor: Isten, óvd a királynőt című könyvében.)
Molnár Csilla 1986. július 10-én búcsúlevelet írt: „Nem bírom tovább, bocsássatok meg. Nagyon szeretem édesapámat, bocsássatok meg. Csilla.” (Magyar Idők, 2016. július 23.) Bevett apja szívgyógyszeréből 24 szemet.
"A kifőzde teli nyaralókkal. Az apa Karsay doktort, a körzeti gyermekorvost várja. Totóznak, mindig az utolsó napon töltik ki a szelvényeket. Jön Csilla Andrea. Az arca verítékes, ajka fehér. 'Luzern—FTC: fiksz egyes? Nem inkább?' 'Nem akarok meghalni.' Bevette az apja tablettáit. Mindet, amit az üvegben talált. Azt se tudja, melyiket. Ott volt az asztalon, a többi gyógyszer közt. 'Mi történt, Csilu?' A lány szája remeg. 'A gyógyszer...' Ujj a torokban, hánytatják. Már fölszívódott minden. Izgalmi állapot, légzési zavar, keringési zavar — aztán fulladás. A doktor jön fotózni, a mentők menteni. Támadó színek a gyerek testén. Csilla Andrea kékül, zöldül, beteszik a mentőkocsiba. Kórházba viszik, vagy tán azt se kell, most már jó kezekben van. 'Zahlen, bitte!' — megint a vendégek. Nyugtató injekció, szívmasszázs, a gyerek eszméletlen. Mesterséges lélegeztetés, semmi. Megérkezik dr. Schneider István — őt már a rendőrök hívták. A mentőtiszt jelent: fél órája tart az élesztés, ennyi az előírás. Dr. Schneiderre egy teendő marad: megállapítja a halált. 'Szívmegállás.'" (Gazsó L. Ferenc, Zelei Miklós, Élet és Irodalom, 1986. július 18.)
Ekkor már közeledett az 1986-os magyarországi szépségverseny döntője. Molnár Csilla természetesen benne volt a zsűriben. A szépségkirálynő halála után lemondták a szépségversenyt, és a pártállami Magyarországon már nem is rendeztek ilyet. Állítólag maga Kádár János rendelte ezt el Molnár Csilla öngyilkossága után.
A szépségkirálynő halálával foglalkozó cikkek a szépségverseny anomáliáival, a szépségkirálynő kiszolgáltatottságával és kihasználásával, a családi konfliktusokkal, az életmódváltás stresszével magyarázták a 17 és fél éves lány halálát.
Aztán bejött egy másik motívum. Frederic von Anhalt herceg, Gábor Zsazsa sokadik vőlegénye azzal etette a nyugati sajtót, hogy Münchenben összejött a szépségkirálynővel, aki teljesen belehabarodott, gyereket várt tőle. Ő azonban mégiscsak Gábor Zsazsát akarta feleségül venni, ezt meg is mondta az elkeseredett, terhes lánynak, aki bizonyára emiatt lett öngyilkos.
Anhalt herceg és Molnár Csilla valóban megismerkedett egymással Münchenben a máltai Miss Europa-választás előtt, de semmi nyoma annak, hogy a herceg történetéből bármi igaz lenne. A boncolási jegyzőkönyv igazolta, hogy Molnár Csilla nem volt terhes. Azt is pletykálták, hogy Anhalt hercegtől havonta kétezer márkát kaptak Molnárék. Német nyelvterületen és Amerikában másfél száz cikk jelent meg a herceg és Molnár Csilla "kapcsolatáról". A magyar sajtóban Ungvári Tamás terjesztette ezt a történetet nyugati cikkekre hivatkozva. (Új Tükör, 1986. december 7.)
A poétikusan fiatal szépségkirálynő halála két dal ihletője volt. Az ismertebb Menyhárt János és Miklós Tibor slágere az Álmodj, királylány!, amelyet Homonyik Sándor vitt sikerre. A másik A szépek szépe balladája, az Első emelet száma.
Két könyv is született Molnár Csilláról és az 1985-ös szépségversenyről, valamint annak utóéletéről. Az első, Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós Szépséghibák című művét még 1986-ban kiadták. Friderikusz Sándor: Isten, óvd a királynőt című tényfeltáró interjúkötete 1987-ben jelent meg. Négy kiadásban, 440 ezer példányban fogyott el.
Futács Károlyról azonban a szépségkirálynő halálát követő évtizedben a sajtóban egyetlen szó sem esett, holott elég sokan tudhattak arról Molnár Csilla környezetében, hogy ő kulcsszereplő volt a szépségkirálynő életének utolsó szakaszában.
Futács volt a híres fonyódi Gyöngyhalász diszkó tulajdonosa, aki egy kisemmizett családból küzdötte fel magát magasra, lett a pesti művészvilágban otthonos személyiség, számos viharos kaland hőse. Olyan férfiú, aki imponálhat álmodozó, a szűkös otthoni világból kitörni vágyó tinédzser lányoknak.
Futács Molnár Csilla halála tizedik évfordulójának küszöbén interjút adott a Kurirnak (1996. július 6.): "Gyakran megtörtént, hogy Csilla fölült Fonyódon a vonatra, Lellén leszállt, velem töltötte a hétvégét. Még pénzt is adtam neki, mintha a szereplésért kapott volna honoráriumot. - Csilla apja azt állította,de úgy gondolja ma is, lánya ön miatt lett öngyilkos. Mert maga aznap szakított vele. A magas, karcsú férfi arca rezzenéstelen, tekintete messzire kalandoz. - Tudom. Hallottam és olvastam is. Én senkit sem akarok meggyőzni az én igazamról. Csilla anyja is elismeri, de mások is tudják, nélkülem Csilla még ennyi ideig sem bírta volna./.../ Rengeteget beszélgettünk, mellettem feloldódott. Én is ragaszkodtam hozzá, de nekem feleségem volt, majdnem vele egykorú lányom. Én nem tervezgettem a jövőt, mint ő, akinek egyetlen esélye voltam a változtatásra. Szóba került, hogy hozzám költözik, mert nem bírja elviselni az otthoni légkört. Meglepően felnőtt módon gondolkozott jó néhány dologról. Akkor, július 10-én Kordáékkal készülődött hangversenyre, de szeretett volna velem is feljönni Pestre. Félt, hogy nem érünk vissza, apja megtudja, hogy velem volt, s kitör egy újabb botrány. Azzal váltunk el, ha otthon balhé lesz, hozzám költözik. Nem úgy nézett ki, mint aki a halálra készül. Szerintem nem is akart meghalni. Tudja, a szomszédjukban az egyik lány begyógyszerezte magát, hogy a szüleire ijesszen. El is érte, amit akart." Az apa nyilatkozata: - A barátja, aki még nálam is öregebb, közölte vele, hogy megszünteti kapcsolatukat. A Siótournál volt gyakorlaton, oda telefonált neki Futács, nem hajlandó megszöktetni, befejezi a dolgot. Közben otthon már becsomagolva álltak a bőröndök. Én akkor már két napja nem láttam a gyereket, nem is találkoztunk. A lányom pontosan tudta, mennyire elleneztem kettőjük viszonyát."
Futács Károly: Záróra a Gyöngyhalászban címmel írta meg a maga verzióját ennek a szerelemnek a történetéről. Molnár Csilla verzióját nem ismerjük.
- hacsa -
