A jampec és a többszörösen meggyilkolt naíva

Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten 12.

Forgács Anna "a fiatal színészgeneráció egyik legkiválóbb és legtehetségesebb tagja volt" (Újság, 1927. augusztus 26.), Turay Ida kebelbéli barátnője, akit többször kellett megölni, hogy meghaljon. Férje ölte meg. A nők bálványa, a csalásokból élő kalandor, Márai szavaival: a kitenyésztett jampec. A tárgyalásán hatalmas tömeg tolongott a törvényszéken. A Markó utcában végig rendőrök próbálták fenntartani a rendet. Az áldozat is, a tettes is zsidó volt. Az antiszemita sajtó a gyilkosban felfedezte a tipikus "hebrohedonistát".

Forgács Anna. (Színházi Élet, 1922. május 21.)

Feuer Géza, a monopol helyzetű utazási irodaként működő Menetjegyiroda igazgatója volt Forgács Anna apja. Nyilván a Színészegyesület Színiiskolájában magyarosíttaták a nevét. Ez volt a szokás akkoriban. Már a vizsgaelőadásai alapján is fényes jövő előtt álló, kivételes tehetségként írtak róla. Tizennyolc éves korában a Gombaszögi-testvérekkel együtt szerepelt a Vígszínházban. Ő volt a bakfis szerepek specialistája. A Belvárosi Színházhoz szerződött, de játszott a Magyar Színházban, a Renaissance Színházban és másutt is. 

1922-ben egy bravúros beugrással alapozta meg a hírnevét a fővárosi közönség előtt: "... egyénileg és érdekesen formálta meg Kiki excentrikus alakját s különösen a harmadik felvonás groteszk merevedési jelenetét játszotta végig nagy bravúrral. A közönség sok tapssal és meleg ovációval fejezte ki elismerését." (Nemzeti Újság, 1922. augusztus 17.) A Kis Lordban már rá osztották a főszerepet.

A Zeneakadémia kamaratermében nagy sikerű, teltházas önálló estén szavalta a régi és kortárs magyar költészet alkotásait húsz éves korában.

Egy évvel később Wedekind brutálisan tabutörő, a serdülőkori szexualitást addig elképzelhetetlen nyíltsággal megjelenítő darabjának, A tavasz ébredésének a főszerepét játszotta, az erőszaknak kitett 14 éves kamaszlányt, Wendlát. Ezzel az alakítással generációja élvonalába emelkedett.

Vass Olga és Horváth Éva fölött A tavasz ébredésében. (Színházi Élet 1923. szeptember 30.)

Ekkor már annyira ismert volt, hogy jelige is lett belőle apróhirdetésben: "VIDÉKI jómódú, egyedülálló, jobb érzésű idősebb férfinél otthont keres egyedülálló, negyvenkétéves, erkölcsös nő. 'Forgács Anna' jeligére." (Az Újság, 1923. október 28.)

Pár hónappal később egy 12 éves hindu fiút játszott Rabindranath Tagore Postahivatalában. A Magyar Színházban Bajor Gizi helyett ugrott be egy vígjáték főszerepébe úgy, hogy este hatkor kapta meg a felkérést. 1926-ban hatalmas sikert aratott a Darázsfészek című angol vígjátékban. Fellépett izraelita nőegyletek jótékonysági estjein is. 

A Sporthírlap 1925. január 8-án hírül adta, hogy Forgács Anna "biztos induló a vívószövetség február 2-iki női tőrvívóversenyén".

A vívással kezdődött az ő tragédiája. Ugyanis Santelli nevezetes vívótermében ismerkedett meg a nála egy évvel fiatalabb Erdélyi Béla vívóversenyzővel, párbajhőssel, szívtipróval, az éjszakai élet közismert figurájával, aki után bomlottak a nők. Erdélyi párbajban legyőzte Forgács Anna udvarlóját, s ezzel végleg elnyerte a színésznő szívét. 

Makay Margittal és Sugár Lajossal a Renaissance Színház színpadán Molnár Ferenc Riviera című darabjában. (Színházi Élet, 1926. január 24.)

1927 márciusában egy Szabó Lőrinc esten való fellépéssel a huszonöt éves színésznő rövid pályája végére ért. Ebben a hónapban vette el őt és jelentős hozományát két éves kapcsolat után Erdélyi Béla, aki az esküvő után nyomban tízezer dolláros életbiztosítást kötött, melynek kedvezményezettje az elhunyt házastárs özvegye lett volna. Erdélyi ragaszkodott hozzá, hogy arája hagyja ott a színpadot.

A házasságkötés után két hónappal ez a hír jelent meg Forgács Annáról: "az ifjú színésznő karrierje... szépen ívelt fölfelé. Ideges természete miatt azonban gyakran voltak különféle kellemetlenségei úgy a színháznál, mint magánéletében, mindaddig, míg Erdélyi úr, aki igen jómódú földbirtokos, feleségül nem vette. Ettől kezdve a színésznő szemmelláthatóan nyugodtabb és komolyabb lett, azonban úgy látszik, régi idegbántalmai később ismét erőt vettek rajta. Az utóbbi két hétben sokat suttogtak arról a benfentesek, hogy Forgács Anna idegessége ismét kiújult, és valóban úgy látszik, hogy ez volt az oka elhatározásának is. Öngyilkossági kísérletét nem pillanatnyi idegrohamban követte el, hanem napokon keresztül készült reá. Egy alkalommal budai lakásukból az utcára rohant és sikoltozva egy arra száguldó automobil elé vetette magát. A gépkocsi sofőrjének azonban még volt annyi ideje, hogy erősen fékezzen, és így Forgács Anna életét sikerült megmenteni. Az öngyilkos kísérletnek ezt a módját többször egymás után választotta ki, több ízben robogó autó elé vetette magát, de szerencsére csupán egyszer szenvedett könnyebb természetű horzsolásokat. Az elmúlt hét végén azután belátta, hogy ily módon nem vethet véget életének és más megoldásra határozta el magát. Férje insulint tartott odahaza, és Forgács Anna ebből a gyógyszerből vett be olyan nagy mennyiséget, hogy hazaérkező férje eszméletlenül találta. Azonnal orvost hivatott, aki a Grünwald szanatóriumba szállíttatta az asszonyt. Forgács Anna állapota napokon keresztül válságos volt, mára azonban lényeges javulás állott be." (Magyarország, 1927. május 18.)

Másnap megjelent a cáfolat: "Forgács Anna nem követett el öngyilkosságot. Legutóbb hírt adtunk arról, hogy Erdélyi Béla dr. fiatal felesége, Forgács Anna színésznő, a Belvárosi Színház volt tagja megmérgezte magát, és eszméletlen állapotban vitték a Grünwald-szanatóriumba. Ma annak közlésére kértek fel bennünket, hogy 'az úriasszony súlyos gyomormérgezést kapott, ezért kellett szanatóriumba szállítani, de öngyilkossági kísérletet nem követett el, aminthogy erre oka sem volt'." (Magyarság, 1927. május 19.)

Pintér Istvánnak és Szabó Lászlónak a század nevezetes bűnügyeiről szóló sorozatából (is) tudjuk, hogy valójában mi történt: "1927. május 8-án Erdélyiné súlyos mérgezési tünetek között megbetegedett. A betegség oka egy állítólagos étvágycsináló orvosság volt, amelyet férje erőszakolt bele. A színésznő eszméletlenül összeesett és napokig öntudatlanul feküdt odahaza. Erdélyi mindenkit távol tartott beteg feleségétől, de a barátai mégis megtudták a történeteket, az asszonyt szanatóriumba szállították, ahol megállapították, hogy Forgács Anna súlyos veronál mérgezésben szenved. Az orvosi ápolás megmentette Erdélyinét." (Nógrád, 1965. április 30.)

Az öngyilkosságról és annak előzményeiről szóló verzió nyilván a férjtől származott, bizonyára ő dícsérte magát a valóságtól meglehetős távolságra rugaszkodva igen jómódú és az ideges színésznőre gyógyítólag ható földbirtokos férjnek. A cáfolat pedig a feleségtől vagy annak rokonaitól, barátaitól érkezhetett. 

A Darázsfészekből a négy "darázs". Fent Turay Ida és Balla Zsuzsi, lenn Tihanyi Juci és Forgács Anna. (Tolnai Világlapja, 1926. június 2.)

Három hónappal később, augusztus 26-án ez a hír jelent meg a Budapesti Hírlapban: "Csütörtökön este a fővárosban, főleg művész körökben általános megdöbbenést keltő szerencsétlenség híre terjedt el. Párisból egy szűkszavú távirat érkezett Budapestre, amely egy ismert nevű fiatal budapesti színésznő halálos szerencsétlenségéről számol be. Az eddig még ellenőrizhetetlen távira szerint Forgács Anna férjével, Erdélyi Béla gyáros és földbirtokossal Párisból szerdai délután autókirándulásra indult a környékre. Nem messze Páristól autószerencsétlenség érte őket, és Forgács Anna meghalt." Ezt a halálhírt ugyanezen a napon, ugyancsak egy párizsi táviratra hivatkozva lehozta a Népszava és Pesti Hírlap is. 

Ma sem tudjuk, ki adta fel ezt a táviratot és miért. Mindenesetre Forgács Anna (ekkor még) nem halt meg. Július elején utaztak el a férjével Magyarországról. Lehet, hogy Párizsban is voltak, de autóbalesetet Karintiában szenvedtek, és abba se halt bele senki. "Forgács Anna legjobb barátnője, Turay Ida, a Belvárosi Színház kitűnő fiatal művésznője, levelezőlapot kapott, amelyben Forgács Anna azt írta, hogy autókiránduláson voltak, amelyen majdnem katasztrofális autóbaleset érte őket. Szerencsére nem történt komolyabb bajuk." (8 órai Újság, 1927. augusztus 27.) Ez a levelezőlap augusztus 20-a körül érkezett meg. 

A hamis halálhírrel szinte egyidőben már Forgács Anna valódi halálának a hírét hozták a lapok, amely azonban egészen másképp következett be. 

Színházi Élet, 1926. január 24.

Miközben az augusztus 26-i lapok többsége még az autóbalesetnél tartott, az Újság ezen a napon már azt közölte, hogy a színésznő Párizs mellett egy kiránduláson a szakadékba zuhant és nyomban meghalt. Ez a változat már közelebb járt az igazsághoz, de nem volt igaz sem Párizs, sem az azonnal. Az Erdélyi-házaspár ekkor egy felkapott osztrák fürdőhelyen, Millstatt am See-ben pihent. Itt zuhant be egy szakadékba Forgács Anna augusztus 20-án, a sérülései azonban nem látszottak életveszélyesnek. Az orvosok azt prognosztizálták, hogy a beteg hamarosan felépül. De nem így történt. A színésznő négy nappal a baleset után hirtelen meghalt. Addig a férj nem értesített senkit, mondván, nem akarta sem a családot, sem mást megijeszteni. Viszont ezekben a napokban érkeztek Párizsból a halálos autóbalesetről szóló rejtélyes táviratok. 

A helyi káplán "azt ajánlotta, hogy mivel Forgács Anna zsidó vallású, hívják el Klagenfurtból a rabbit, és ő temesse el. Erdélyi Béla azonban ragaszkodott ahhoz, hogy sürgősen el kell temetni, hangsúlyozta, hogy a tél folyamán majd exhumálni fogják a holttestet és hazaviszik. Így történt, hogy a halottat a katolikus temető hátsó részében helyezték el. Hangsúlyozta azonban a káplán, hogy mennyire feltűnt neki, hogy... olyan igen kérik és sürgetik a temetést. Erdélyi igen gavallérosan 100 silinget is adott a káplánnak, hogy csak nagyon siessen a temetéssel." (Magyarország, 1928. december 30.)

A valóságos halálhír csak több nappal később és a hamis hírt közlő párizsi távirat után érte el a pesti nyilvánosságot. Akkor, amikor Forgács Annát már eltemették, és az özvegy férj már elhagyta a tett színhelyét.

A férj nem késlekedett a hazautazással, és azonnal értesítette a biztosító társaságot, hogy intézzék a gyilkosság esetén nem, de baleseti halál esetén járó életbiztosítás kifizetését. 

 "...a temetés után névtelen feljelentés érkezett az osztrák hatóságokhoz, mire a gyanuokok alapján elrendelték a boncolást. Exhumálták Forgács Anna holttestét, és a boncolás alkalmával a holttest nyakán fojtogatási nyomokat találtak, amelyeket a kezelőorvos valószínűen hullafoltoknak vélt, azonkívül olyan jelenségek mutatkoztak a belső részekben, amelyek arra engedtek következtetni, hogy az elhunyt szervezetébe valamilyen méreg jutott. A boncolás adatai szolgáltattak támpontot ahhoz, hogy sürgős nyomozást indítsanak." (Budapesti Hírlap, 1927. augusztus 30.)

A fojtogatási nyomok zsinegelésre utaltak, a mérgezési tünetek veronálra. Többen emlékeztek arra is, hogy a baleset után Forgács Anna megjegyezte: „Lieber Béla, mir scheint, als du mich gestossen hast" (Kedves Béla, nekem úgy tűnik, mintha megtaszítottál volna.) Biztos csak arra emlékszik, hogy utána kaptam - mentette a helyzetet a férj. Egyébiránt azon a helyen, ahol a baleset történt, az ösvény széles, nehéz onnan akaratlanul lezuhanni. 

A Riviere stábja a Renaissance Színház színpadán. Bárdos Artúr igazgató, Makay Margit, Max Reinhardt, a híres rendező, Somlay Artúr és Téray Ferenc mellett törpül el kis naíva. (Színházi Élet, 1926. január 17.)

Az osztrák hatóságok elfogatóparancs alapján Budapesten letartóztatták a hazaérkező özvegy férjet. A napilapok kolumnás cikkekben tudósítottak a bűntény legapróbb részleteiről is, de persze ezek az apró részletek jelentősen eltértek a különböző tudósításokban. A nyomozás elhúzódott. Lassan érkeztek át a dokumentumok Ausztriából, itthon pedig a vizsgálatokat újra elvégezték. Közben gyűjtötték a nyomozók is, az újdondászok is a híreket és híreszteléseket a gyanúsítottról és az áldozattal való kapcsolatáról. 

Hamar kiderült, hogy semmi sem igaz abból, hogy a férj olyan biztos anyagi és érzelmi stabilitást tudott volna nyújtani hitvesének, ahogy azt a Magyarország idézett cikke írta a júliusi "öngyilkosság" kapcsán. 

Először is Erdélyi Béla verte a nejét. Nemcsak otthon, nyilvánosan is. Idézgették ismerőseik körében a színésznő kedves megfogalmazását: "Béluci aprókat ütöget a fejemre." (Mátrai Betegh Béla, Magyar Nemzet, 1967. december 5.) A tárgyaláson "Az ügyész elmondta, hogy Erdélyi hol, mikor, kinek a jelenlétében verte meg bottal a színésznőt. A vádirat szerint egy alkalommal Vadnay László, az ismert újságíró, később filmíró, szemrehányást is tett Erdélyinek, hogy miért bánik ilyen brutálisan Forgács Annával? Erdélyi így válaszolt: — Hadd el, mint a bolond, szalad utánam. Nem bírom lerázni. Egy ezredes nem is tartana úriembernek, amiért olyan aprókat ütök Anna fejére. Utálom, mint a rühes kutyát!" (Nógrád, 1965. április 29.) 

Forgács Anna kiszolgáltatott underdog volt ebben a házasságban. A bizonyára egyoldalú érzelmi kötődése mellett talán más okai is voltak ennek. Az egyik a kábítószer-függőség lehetett. A neurotikus naíva rendszeresen kokaint fogyasztott. (Nógrád, 1965. május 7.) "Olyan tanúvallomások is feküdtek a vizsgálóbíró anyagai között, amelyek azt bizonygatták, hogy Forgács Anna és Erdélyi Béla között betegesen elferdült mazochista nemi kapcsolat volt." (Nógrád, 1965. április 30.) 

Millstatt am See, a gyilkosság színhelye. (Turista, 2018/8.)

Igen kiterjedt nyomozási munkát és sok-sok halasztást, halogatást, időhúzást követően, Forgács Anna halála után 15 hónappal, 1928. november 17-én megkezdődött a főtárgyalás. Erdélyit nemcsak gyilkossággal és gyilkossági kísérlettel vádolták, hanem sokrendbeli csalással, sikkasztással, váltóhamisítással, okirathamisítással.

Erdélyi Márk, ismert fővárosi gépgyáros fia kamaszkorától kezdve viharos életet élet, amelyet a jómódú apja sem tudott követni és finanszírozni. Néhány iskolából kicsapták. Hamis érettségi bizonyítvánnyal ment ki Németországba tanulni. De nem tanult ott sokáig. A diplomája is hamis volt, a doktori címe is, amit előszeretettel használt. Időközönként bárónak is kiadta magát.

Egy olyan dzsentri aranyifjú életét élte, akinek jó nagy elmulatni, elherdálni, elutazni, elinni, elnőzni, eléjszakázni, elkártyázni, elluxusozni való családi vagyon, földbirtok van a háta mögött. Mögötte azonban nem volt. Hamis fedezetigazolással vett fel kölcsönöket (ilyen kölcsönnel fedezte 1927 nyarán is a karintiai nyaralás költségeit). Kamu irodát tartott fenn Rómában, ahol semmilyen valóságos üzleti tevékenységet nem folytatott. 

A bíróság előtt Erdélyi már csak a gyilkosságot és a gyilkossági kísérleteket tagadta, a többi vádat meg sem próbálta: "a fiatalember úgy csapta össze a bokáját, mint egy katonatiszt, és így válaszolt: — A váltóhamisításban, a közokirathamisításban, a csalásokban és sikkasztásokban bűnös vagyok, de a gyilkosságban és annak kísérletében nem." (Nógrád, 1965. április 30.)

Ha Ausztriában elkövetett bűncselekmény ügyében más országban folytatják le az eljárást, akkor nem hozhatnak súlyosabb ítéletet, mint amit Ausztriában hoznának, ahol akkor (már és még) nem létezett halálbüntetés. Ezért aztán három éves procedúra után 1931 végén a Kúria az életfogytiglani börtönbüntetést emelte jogerőre. 

Baló Elemérrel A tavasz ébredésében. (Színházi Élet, 1923. szeptember 30.)

Klár Zoltán még a per lezárása előtt találkozott Erdélyivel a börtönben. A börtönnaplójában ezt írja róla: "Erdélyi Béla elérzékenyülése a zsidó istentiszteleten futótűzként terjedt végig az egész fogházban. Mindenki erről beszélt és természetesen, amint szájról-szájra ment a hír, úgy formálódott át az esemény. Egyesek már arról beszéltek, hogy önként jelentkezett vizsgálóbírói kihallgatásra és bevallott mindent./.../ Általában az egész fogház még jobban izgult körülötte, mint az egész ország. Mindenki látni akarta. Mikor sétára kisérték le, minden munka megállott a fogolyirodában, mert lopva őt figyelték, őt magát viszont az egész ügy nem érdekelte, legalább is látszólag. Néhány kört lassú lépésben tett meg, majd mind jobban fokozta az iramot és végül futólépésben szaladgált körbe-körbe a kis udvaron. Ezekben a napokban vitán felül ő volt a fogház primadonnája. Különösen a nők érdeklődtek iránta. Egyik délután éppen akkor vezették fel a sétájáról, amikor a női foglyokat kísérték le tömegsétára. Az ajtónál találkoztak össze. Páni izgalom futott végig a nők csoportján, amikor elhaladtak a mosolygós arcú fogoly mellett. Erdélyi nyugodtan állott egyhelyben és élvezte a nagy 'népszerűséget'." (Társadalmunk, 1933. március 18.)

Erdélyi a börtönben többször próbált perújrafelvételt kieszközölni. 1937-ben például a perben szereplő orvosszakértőhöz írott levelében bizonygatja, hogy a gyilkosok szerint, akikkel a börtönben konzultált, fojtogatásnak egészen más nyomot kellett volna hagynia a holttesten. Az állami ítéletvégrehajtó bevonását kéri, aki ebben az ügyben hiteles szakember. (Kis Újság, 1937. szeptember 23.)

 

"Nagymosás" a Markó utcai fogházban. Illusztráció Klár Zoltán Börtönnaplójához. (Társadalmunk, 1933. március 18.)

A főtárgyalás kezdetéről Márai Sándor írt hosszú tudósítást: "Ezek mind csak részben Erdélyi úr bűnei, a vád mindent vádol, ami ebben a tíz évben atmoszféra volt. Harmincnyolc hamis váltót tudott Pesten elhelyezni egy akkor huszonegy-huszonkétéves fiú./.../ ...hamis diploma a berlini egyetemen, hamis doktori cím Pesten, hamisított váltók Pesten, harmincnyolc darab, valami álszakáll-história, hamis kazánkönyv, hamis tárgyalások Rómában, hamis, hamis, végig fals minden, ez az egész huszonötéves élet, az ember önkéntelenül a haját s a fogait nézi, hogy az nem hamis-e? Tetőtől-talpig minden fals, kívül és belül minden fals, a nyakkendőjét is hamisított váltóval vette valahol, az antilopbetétes cipőt hamisított kazánkönyvvel fizette."/.../ Az elnök nem tud mit kezdeni ezzel a fölénnyel, nem is szigorú hozzá, csak leinti. Mit szigoruskodjon vele? Annyira senki. A kitenyésztett jampec." (Újság, 1928. november 18.)

A jampec szót nem Márai hozta be a magyar nyelvbe, de ő tette divatossá. Ignotus is nagyon hálás volt érte: "Hálás vagyok Márai Sándornak ezért a jampec szóért, mit a múlt hetek hőséről, Erdélyi Béláról írt volt le./.../ Kitenyésztett jampec, mégpedig — természetesen s magától értetődően — zsidóból kitenyésztett./.../ Nem véletlen, hogy az ilyen Erdélyi Bélák olyan tájékokon teremnek, hol zsidó bővebben akad, mint egyebütt, és semmiféle emancipáció és recepció nem segíti túl rajta, hogy lappangó vagy nyilt idegenkedés ne vegye körül, s ahol a társadalom még nem polgárosodott el s ideáljait régibb rendek világnézetéből veszi./.../ ...más fajtabéli nem szorul rá, hogy műgavallér legyen, s ha megvan benne a hozzávaló, akkor lehet egyenesen gavallér s nem kell adnia a gavallért." (Magyar Hírlap, 1928. december 25.)

Bangha Béla lapja (Magyar Kultúra, 1927) demonstrálta is azt az antiszemita közeget, amelyen "nem segít emancipáció és recepció": "Két hét óta az európai közvélemény egy 'magyar dzsentriről beszél, aki Millstatt am See-ben állítólag meggyilkolta a feleségét'./.../ Erdélyi Béla nem közönséges bűntettes: ő a pesti zsúrfiú megszemélyesítője./.../ Ő az a típus, mely tizenöt éve uralkodik már Budapest egy részében. Ő az a bizonyos 'úrifiú', akit a pestiek egy része imád, aki apró csalásokból és milliárdos sikkasztásokból finanszírozza a színésznőfélék fényképközlési költségeit és pezsgőzteti a 'sodródó' fiúkat./.../ Nagypapájának nyúlbőrvadászatairól s egyéb házaló-szenvedélyeiről már réges-régen elfelejtkezett: ő már a talmudi erkölcsökkel is szakított s kizárólag a hebrohedonizmus földi örömeinek él, s amint a millstatti szobalányok is beszélik, olyan állhatatosan és keményen veri  a feleségét, hogy a legsüketebb izraeliták is meghallhatják. A nagypapája még tizenöt Erberrel javította a kisvárdai zsidók statisztikáját, ő már csak válóperekre dolgozik, hogy meg ne gyanusítsuk magánéletét súlyosabb dolgokkal!..."

Nem tudjuk, kikerült-e élve és mikor Erdélyi a börtönből. Elsüllyedt az időben.

Izraelita Istentisztelet a Markó utcai fogházban. Illusztráció Klár Zoltán börtönnaplójához. (Társadalmunk, 1933. március 4.)

 

- hacsa -