Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten 11.

A generációja egyik legnagyobbjának tartott, kiátkozott és magasztalt festő körül többször is aratott a halál. A végső aratásba belehalt felesége, lány, unokája és önmaga. Ő volt a gyilkos és az öngyilkos. A harmincas évek talán legszörnyűbb magánéleti tragédiájának tettese és áldozata. Aba-Novák, Derkovits, Szőnyi járt hozzá festészetet tanulni. A halála után bő fél évszázaddal jött igazán divatba. Egyes képeiért ma már félszáz millió forintot is megadnak. [De vajon tehetségének szól ez az elismerés, vagy egy brutális tömeggyilkosnak?- Jtom]

Lyukasóra, 2011/2.

Budapesten született. Wimmer Ignác zsidó bádogosmester volt az apja. A szülei a születése után házasodtak össze. Az anyakönyvi bejegyzés szerint "utóházassággal törvényesítették" a fiút. A családi legenda szerint úgy lett ő Wimmerből Czigány, hogy beleszeretett egy cigánylányba, s mivel a lány családja csak cigányt fogadott el udvarlónak, cigánynak vallotta magát, és ezt a nevével is megerősítette még egészen fiatalon. Már gyerekkorában is azzal vétette észre magát, hogy kiválóan rajzolt és szörnyen viselkedett. A fékezhetetlen kölyköt jó pár iskolából kicsapták. 1907-ben kikeresztelkedett. Elterjedt az a vélekedés, hogy Ady volt a keresztapja, de ez nem valószínű. (L. Múlt és jövő, 2016/2.)

Utolsó előtti részéhez érkezett a "Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten" című sorozatunk a 11. résszel és ma is az Arcanum adatbázisa segítségével készült! Az Arcanum számunkra kimeríthetetlen tudástár. 

Pénteken Black Friday az Arcanumon. Fizessen elő vagy ajándékozza meg szeretteit!

 

 

Kivételes ajánlat, amelyet akár ajándékba is adhat
Az Arcanum adatbázis Közép-Kelet Európa legnagyobb sajtóadatbázisa, ahol az elmúlt évszázadok újságjainak, magazinjainak több tízmillió oldalában kereshetünk, böngészhetünk. Ha szeretne rá előfizetni, figyelje következő hírlevelünket, hogy ne maradjon le kivételes ajánlatunkról.

A kedvezményes ár magánszemélyek részére november 24-én: 12.000 Ft/10 hónap

---

Ajándékvásárlás néhány kattintással
Arcanum hozzáférést ajándékba is adhat. Gyors és tömegmentes vásárlás az otthona kényelméből születésnapra, karácsonyra vagy bármilyen alkalomra. Pénteken Önnek nem lesz más teendője, csak kinyomtatni az ajándékkártyát, majd átadni a kóddal együtt az ajándékozottnak.

Hollósy Simon fedezte föl. 16 éves korában már a müncheni akadémián tanul. 17 évesen állami ösztöndíjban részesül, és 18 éves korában már Hollósy mester mellett dolgozik Nagybányán. 19 éves, amikor az Akadémia nagy Tavaszi Tárlatán kiállítja Én című önarcképét, amelyet - A Hét (1902. április 13.)  kritikusa szerint pofátlan önteltséggel - ezer koronáért kínál. A kritikusoktól megkapta a magáét, egyedül a progresszívek folyóiratában, a Huszadik Században (1902/1) dícsérték: "Az első ízben kiállítók közül Czigány Dezsőt illeti a pálma. Önarczképe nagy tehetségről és kiváló technikai haladottságról tanúskodik." 

"Gulácsy Lajos és Czigány Dezső a maguk genialitását nem is érvényesíteni, hanem a közönségre ráerőszakolni akarják. Az értékest összetévesztik az érdekessel s az érdekest összetévesztik a fenegyerekséggel. /.../ Az elfinomodásból a primitivásba szabadulókat mindig a becsületesség fanatizmusa ösztökéli, de ők a szabadulást úgy szimulálják, mint az erőnek-erejével modernnek látszani akarók a neuraszténiát." Ezt a Téli Tárlat kapcsán írta a Pesti Naplóban (1902. december 28.) az a Gerő Ödön, aki azután a következő években éppen a modern irányzatok és mindenekelőtt a Nyolcak és benne Czigány Dezső elfogadtatásáért vívott a pennájával.

Az ifjú festő eltöltött Münchenben 3 évet, Párizsban másfelet, Berlinben pár hónapot, azután hazatért. Nagybányára vissza-visszajárt, mígnem az őt szinte fiaként szerető Hollósy ki nem rúgta onnét az extravagáns viselkedése miatt. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor egy kocsmai verekedésben leütötte Thorma János festőt. (Szabad Föld, 2020. ápr. 3.) Párizsban megismerkedett Ady Endrével, akit többször megfestett. Az Ady-portréi tették őt szélesebb körben is ismertté. 

Czigány Dezső: Ady Endre arcképe. (Művészettörténeti Értesítő, 1963/2-3)

A párizsi Julian Akadémiát megjárt, leginkább Matisse, Derain, Cézanne, Gauguin hatása alatt nevelkedett fiatal magyar festők megalakították 1909-ben a Nyolcak csoportját. Ők már Párizsban is kiállítottak, itthon pedig együtt léptek föl. Három közös kiállítást rendeztek 1909 és 1912 között. Az 1909-es tárlat egyik legtöbbet emlegetett képe a kritika által kiátkozott "zöld szörnyeteg", Czigány zöld hajú önarcképe volt. Rengeteg önarcképet festett. Mindenféle ruhában, keretben, hangulatban megfestette önmagát.

A "zöld szörnyeteg". (wikipédia)

"Amit Kernstock és fiatal társai, Márffy, Perlrot Csaba, Czigány Dezső s még néhány 'kereső' produkál, az egyszerűen művészi tudatlanság vagy a legraffinirozottabb szenzáció hajhászás." Így vélekedett a Pesti Hírlap (1909. február 14.) kritikusa. 

A Népszava (1910. január 15.) munkatársa (rb.) ellenben a forradalmárt látta meg Czigány Dezsőben: "Önarcképe a legdacosabban félrelöki a kipróbált módokat, hogy hogyan kerekedik ki egy portré, mindezt tudja, de önmagát érzi és szinte süvölt a hangja, az ő hangja, ahogyan szilajon, durva izmossággal, szinorgiával, homlokon - szemeken - túli világok éreztetésével elénk viszi önmagát. Itt sem iskolaalapításról, újságok fölfedezéséről van szó, de egy szép, tüzes egyéniség bontakozik előttünk, aki magát mutatja és mert itt él köztünk és azt a nehéz, forradalmas levegőt szívja, ami már erre is lendül, belekapcsolja az egyéniségét, a művészetét az időbe, mely harci kedvet követel minden emberétől."

Életében központi és tragikus szerepet játszottak a nők. 

"Czigány Dezső festőművész június 25-én nőül vette Trebitzky Mária festőnőt Budapesten" - adta hírül a Budapesti Hírlap 1907. június 27-én. A "festőnő" igazából még csak tanuló volt és a huszadik életévén innen lett a festő felesége. Ebből a házasságból született két gyermeke, Judit és László. "Első gyermekének megszületése olyannyira megrendítette, hogy hónapokon át képtelen volt ecsetet venni a kezébe. Második gyermekük megszületése után házasságuk válságba került. A festő nem tűrte a kötöttségeket, otthon mindennapossá váltak a féltékenységi jelenetek, de a szerelem elmúlásán túl a gyermekek alkotást zavaró otthoni hatása is közrejátszhatott a súlyosbodó konfliktusokban..." Czeizel Endre szerint a festő egoizmusa még a kreatív emberekre jellemző mértéket is meghaladta. (Szabad Föld, 2020. április 3.)

Új Ember, 2011. július 31.

 A Világ 1911. április 9-én "művésztragédia" címmel hírül adta: "Ma a kora hajnali órákban Czigány Dezső festőművész fiatal felesége, Trebitzky Mária agyonlőtte magát és nyomban meghalt... ő maga is festőnő volt, egy igen ügyes önarcképe s egy téli tájképe most is megvan a lakásukon. Hanem amióta férjhez ment, nem nyúlt ecsethez, mert egészen háziaszszonyi kötelességeinek élt. Két gyermekük született: egy fiúcska, aki most harmadféléves és nyolc hónappal ezelőtt egy kis leány. /.../ A festőművész, amikor nyugovóra tért, nem is sejtette, hogy tragédia készül. Hajnalban egyszerre hatalmas dörrenés riasztotta fel Czigányt. Puskaporszagot érzett, gyufát gyújtott, a felesége ott feküdt mellette vérző halántékkal, mozdulatlanul." Az ügyben eljáró királyi főügyész állítólag meg volt győződve arról, hogy az asszonyt a festő lőtte le, de erre komoly bizonyítékai nem voltak. (Szabad Föld, 2020. április 3.)

A Család című kép. A festő, a felesége és az első gyermek. (Zempléni Múzsa, 2009/3.)

A következő tragédia: "A feleség váratlan halála után Czigány - öccsének visszaemlékezése szerint - tanítványul fogadta a Százados úti művésztelepen Okányi Swarcz Verát,egy 20-30 ezer holdas földbirtokos művészi ambíciókat dédelgető lányát, aki hamarosan öngyilkos lett. A festőművésznek nem kellett, búcsúlevelében ezzel magyarázta tettét a fiatal szerelmes lány." (Szabad Föld 2020.április 3.)

A következő véres eset Czigány életében 1914-ben történt. A róla szóló írások egy részében (például a többször idézett Szabad Föld cikkben) azt olvassuk, hogy Czigány agyonlőtt egy embert, egy csavargót, és ezt önvédelemnek minősítették. A meglőtt férfi a valóságban nem halt meg. A Népszava (1914. július 4.) így írja le a történéseket: "Czigány Dezső... a Hungária-körúton be akart térni Krausz Gyula fűszeresboltjába szivarért. Az üzlet ajtaját azonban elállotta Horvát János 36 éves lovász, akit, mivel részeg volt, a tulajdonos nem akart bebocsátani az üzletébe. Amikor Czigány Dezső az ajtóhoz ért, a lovász éppen torkon ragadta Krausz Gyulát. A festőművész rákiáltott a támadóra, mire az otthagyva a fűszerest, Czigány Dezsőre vetette magát és leteperte a földre. Czigány egy hirtelen mozdulattal kibontakozott a lovász kezei közül, fölugrott és öklével hatalmas ütést mért Horvát János arcába. A lovász erre ismét neki támadt Czigánynak, aki tudva, hogy a közelben rendőrőrszoba van, arrafelé hátrált, hogy odacsalja támadóját. Közben azonban a közeli 'Kincsem'-korcsmából kijött Horvát barátja, Geschlechter Imre napszámos, aki nemrégen még rendőr volt, s meglátva a borotvált arcú festőt, dühösen rákiáltott: — No most megfojtjuk a disznó színészt! A hatalmas termetű napszámos rögtön rá is rohant Czigányra és le akarta gyűrni, közben pedig a lovász mindkét kezével megfogta a festő torkát és fojtogatni kezdte. Czigány Dezsőben még volt annyi hidegvér, hogy elővehette revolverét, amelyet háromszor egymásután elsütött. A lövések, amiket Czigány — saját állítása szerint — lefelé irányzott, Geschlechtert érték, aki azonban még tovább is ütlegelte a festőt. A pisztoly durranásra figyelmessé lett a szomszéd utcában posztoló rendőr, aki értesítette az őrszoba legénységét, s a rendőrök azután szétválasztották a dulakodókat. Mind a hármukat bevitték az őrszobába, ahol Geschlechter összeesett. Elhívták hozzá a mentőket, akik beszállították a Bethesda-kórházba. Állapota az éjszaka folyamán súlyosra fordult." "Az ügyészség erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés kísérletének büntette címén adott be vádiratot Czigány Dezső ellen. Ma tárgyalta ezt az ügyet a budapesti büntetőtörvényszék Auer bíró elnöklésével. Czigány azzal védekezett, hogy jogos önvédelmében használta a revolvert, és valamennyi tanú megerősítette védekezését. A bizonyítási eljárás befejezése után az ügyészség elejtette a vádat." (Az Est, 1915. május 4.) "Az egyik bécsi hadikórházban, mint harctéri sebesült betegen fekvő Geschlechtert megkérdeztetik, hogy mint pótmagánvádló átveszi-e a vádat?" (Pesti Hírlap, 1915. május 4.) Valószínűleg nem vette át a vádat, mert az ügynek nem lett folytatása.

Kettős női arckép. A francia "Vadak" hatása alatt készült fauve kép előterében Pfeiffer Hani, a festő édesanyja látható. (Premier, 2001. november 1.)

Felesége halála után egy évvel ismét megnősült. Ez a viharos házassága azonban nem tartott sokáig, válással végződött. 1917-ben nősült meg harmadszor. Egy 21 éves, jómódú lányt vett feleségül, Szilasi Borbálát, aki gondos és szerető anyja lett az ekkor már tizenéves gyerekeinek.

Az 1918-19-es forradalmak idején érdemleges szerepet nem vállalt, csupán a balatonfüredi művésztelepen oktatta a festegetni vágyókat 1919 nyarán Márffy Ödönnel, Pór Bertalannal és Tihanyi Lajossal együtt. Mindazonáltal a kommün bukása után a modernista művészek többsége emigrált. Czigány is Franciaországba költözött a családjával, ahol elég jól ment nekik. Czigányt megbecsülték, megengedhette magának, hogy a riviérán nyaraljon. A felesége divatszalont nyitott, a gyerekek felnőttek és saját pályájukra állottak. 1927-ben a feleségével hazatért és gyűjteményes kiállításon mutatta be dél-franciaországi tájképeit. A gyerekek kint maradtak. Judit lánya Párizsban férjhez ment egy magyar tisztviselőhöz és ruhatervező lett. László fia fényképész műtermet nyitott. Párizsi évei voltak a legnyugodtabbak, legboldogabbak magánéleti és anyagi szempontból is. 

Egy vidám önarckép és a csellózó festő. Gyakran játszotta Bach cselló szvitjeit. (Lyukasóra, 2011/6.)

A hazatérés nem tett jót. Czigány Dezső alkotókedve mindig is hullámzó volt. Néha hónapokig lázasan dolgozott éjjel-nappal, aztán hosszú ideig kezébe sem vette az ecsetet. Élete utolsó - itthoni - évtizedében egyre kevesebbet festett. A gazdasági válság megrendítette a házaspár anyagi helyzetét. Lényegében a feleség fívére tartotta el őket, amit a festő önérzete nehezen viselt el. Azután már a sógornak is anyagi nehézségei támadtak. A festő felesége súlyos betegségben szenvedett. 1937 tavaszán műtéten esett át, ami után a férjét tájékoztatták arról, hogy a rákos daganatot már nem lehetett eltávolítani, a felesége halálos beteg. Lánya egyrészt nyilván látni akarta még a nevelőanyját, másrészt úgy vélte, hogy búskomorságba süllyedt apjuk kedélyállapotán azzal javíthat, ha hazajön másfél éves lányával. 

Ez be is jött. A festő imádta a lányát, oda volt az unokájáért. Az a gondolata támadt, hogy az unokát magánál tartja. Ez egyben lelkiismereti válságot is okozott neki, hiszen az apró gyermek elszakítása az anyjától kegyetlen önzés. Felrémlett a sötét jövő. Lánya és unokája visszatér a családapához, a saját életükhöz Párizsba, a felesége egyre szörnyűbb szenvedések után meghal, ő egyedül marad, kiégve, kegyelemkenyérre szorulva. 

Önarckép bíborosi ruhában. (Művészet, 1916/Tavasz)

Így érkezett el 1937 utolsó napja, melynek Lendvay utcai történéseiről egész oldalas tudósításban számoltak be a lapok. "Az utóbbi évek legborzalmasabb eseményének színhelye volt Szilveszterkor" a Lendvay utca 3. szám alatt lévő villa műteremlakása - így kezdődik a Pesti Napló (1938. január 1.) tudósítása. "Péntek délelőtt Czigányné édesanyja telefonon felhívta a műteremlakást. Nem jelentkezett senki. Amikor egy félóra múlva újra hiába tárcsázta a számot, szólt a hibabejelentőnek. Ott megállapították, hogy a telefonelőfizető nyilván kihúzta a készülék konnektorját. Szilasiné most már ideges lett, telefonált Manowill Alfréd bankárnak, aki a villa második emeletén lakik, nézesse meg, mi van vejével, leányával, mert rosszat sejt. Manowilék szobalánya hiába zörgetett Czigányék ajtaján, választ nem kapott, mire szólt a házmesternének, Barián Józsefnének, aki rendőrért futott. Rendőr jött — a festőművész és a kis unoka régi ismerőse —, lakatossal ő törette fel az ajtót, hátrahőkölt attól a látványtól, ami fogadta. A nagy műterem, mellett levő kis hálószobában a kereveten véresen feküdt Czigány Dezső és véresen hörgött mellette felesége. A rendőr a telefonhoz ugrott, a konnektort visszatette a helyére, már tárcsázta is a mentőket, amikor a harmadik szobából sikoltást hallott, Bariánné rohant vissza a műterembe: — Ők is... ők is véresek... A mentők már megkapták a rendőrtől az értesítést, már robogott az autó a Lendvay utcába, amikor a rendőr megállapította, hogy a kis vendégszobában két halott fekszik: Jutka és a gyönyörű kis Pannika... A nagy műteremablak alatt kis munkaasztalka, tele fényképekkel az unokáról, legfelül Czigány Dezső legfrissebb rajza: Pannika. A bal sarokban... kis karácsonyfa, sok-sok szaloncukorral... A szoba közepében hintaló, mellette vadonatúj, karácsonyi ajándéknak érkezett kis talyiga, benne egymásra dobva Vitéz László, Paprika Jancsi, pár rongybaba, Pannika játékszerei." Párizsba megcímezve az asztalon feküdt a fiának szóló levél: "Lacikám, a mi időnk lejárt, az igénytelenség és az élet szeretete elhalasztotta mostanáig. Jutkám, Pannim jelenléte tette időszerűvé... Jutka itt akarta hagyni a gyereket és egyedül visszatérni. Hát élet lett volna ez a részére? Beleőrült volna ebbe a sorsba. Pista /Judit férje - hacsa/  iránt részvéttel vagyok, de bírhatták-e ők az életet? Fotogépem és órám majd hozzád jut. Drága kicsi fiam ... Apu." A búcsúlevél mellett végrendelet: mi kié. Festmények, rámák, könyvek, egyebek.

Komor önarckép. (Új Művészet, 1996/1-2.)

Közvetlen közelről, álmában lőtte le a festő feleségét, lányát és unokáját. Még leveleket, rendelkezéseket írt, mielőtt végzett volna magával is. A Pesti Napló így vélekedik az indítékról: "A valószínűség az, hogy a szerencsétlen festőművész elmebeteg volt. Senki sem tudott róla. Zsörtölődéseit, kisebb rohamait a mindennapi élettel való küzdelem rovására írták. Nem egy kínos jelenet játszódott le a műteremlakásban. /.../ Valami borzalmas lelki válságon ment keresztül Czigány, amikor leányától a gyermekét el akarta szakítani csak azért, hogy az ő életét aranyozza be a csöppség vidámsága, jókedve, csacsogása. És Czigány, hogy ezt a lelki válságot megoldja, revolvert rántott. Az őrület adta kezébe a fegyvert, és megölte azokat, akiket legjobban szeretett, nyilván azért, hogy ne kelljen nekik egymástól elszakadni, a halálban együtt legyenek."

Sokan utóbb indítéknak tekintették a zsidó származásúak ellen növekvő indulatokat és a zsidóellenes rendszabályok egyre hangosabb követelését az országban. Lehet, hogy ennek is szerepe volt, de ekkor, amikor még az első zsidótörvényt sem nyújtották be, aligha lehetett ez döntő tényező.

Délután a Park Szanatóriumban Czigány Dezsőné is meghalt. 

A festő a Farkasréti református temetőben nyugszik az általa kivégzett szerettei társaságában.

Fent a Gyerektemetés című kép, alul az öregedő, depressziós festő fotója, mellette a tragédia hírére a ház elé csődült tömeg, végül a megölt leány és unoka. (Szabad Föld, 2020. április 3.)

- hacsa -