Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten 10.
A pesti alvilág mocsarába csalták ki az úri népeket meztelen táncosnőket látni és... Igen jó híre volt a rossz hírű Új Világ, a munkanyelvén Neue Welt mulatónak. Ez volt az első sztriptíz és orfeum Pesten. Akkoriban a fővárosi prostitúciót és leánykereskedelmet a pesti rendőrfőkapitány és prostituált élettársai tartották kézben.
A jog meztelen... (Budapest, 1984/5. Sajdik Ferenc rajza)
Mint mindig, úgy ma is a "Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten" című sorozatunk 10. része az Arcanum adatbázisa segítségével készült! Az Arcanum számunkra kimeríthetetlen tudástár.
Tehetős, köztiszteletben álló pesti polgár, királyi ügyvéd, lapszerkesztő, levelező akadémikus fia volt a hírhedt Thaisz Elek (1820-1892), aki húsz éves mihaszna, hedonista ifjúként beleszeretett Grünfeld Teréziába, a legszebb korban lévő kurvába, akit Luft Rézi néven ismertek a városban. "Hogy mikor ragadt rá ez a groteszk csúfnév, nem tudjuk; hivatalosan Frau Preisachnak hívták. S azt sem tudjuk, ki volt Herr Preisach. És még sok mindent nem tudunk. De azt igen, hogy a maga idejében — az 1840-es évek küszöbén — tündérszép leány volt, bolondultak is érte a férfiak. /.../ A két úr közül az egyik angol. Nevét nem őrizte meg az emlékezet, csak szerelmének tárgyszerű bizonyítékát. A Lánchidat építő, messziről jött szakembergárda tagjaként ismerték a városban, s meg kellett halnia ahhoz — a Dunába esett és vízbefúlt —, hogy fény derüljön diszkréten palástolt vonzalmára. Végrendelete nagy port vert fel: teljes vagyonát, negyvenezer forintját, Rézire testálta. A másik férfiú, akit kitüntetett a hölgy, Thaisz Elek, a későbbi hírhedt rendőrfőkapitány, aki ekkor még csak húszéves, párbajhős és mulatni vágyó aranyifjú." (Buza Péter, Magyar Nemzet, 1984. okt. 24.)
Az örökségből Rézi megnyitotta a város egyik legkedveltebb bordélyházát a Sticker Gassén (magyarul Hímző, manapság Cukor) utcában. "Annyit mindenesetre tudunk, hogy Luft Rézi alkalmazottai ebben az időben (1848-ban - hacsa) már keresetük nagyobbik felét voltak kénytelenek átengedni a madámnak, aki 'használtatásaikról rendes könyvet' vezetett, s aki 'százak- s ezrekre menő adósságokkal' is magához kötötte őket." (Spira György, Világosság, 1996/10.)
Luft Rézi kuplerája igen stabil intézmény volt, nagyjából 1920-ig működött. Jócskán túlélte az alapító madámot.
Thaisz Elek 1848-49-ben derekasan harcolt a hazáért, és ezért be is börtönözték. Nem tudjuk pontosan, mikor szabadult (nyilván feltételesen), de az 1856-os "végleges amnesztia" listáján ott van a neve. Valószínűleg Luft Rézi járt közbe az érdekében befolyásos kuncsaftjain keresztül.
Mindenesetre az osztrák titkosrendőrség fizetett spionjainak a listáján mindketten szerepelnek (Rézi a "lányaival" együtt). (Világ, 1923. április 5.)
Thaisz Elek (Budapest, 1982/11.)
A mulatós, kurvázós besúgót 1861-ben, a Schmerling-féle rendeleti kormányzás elején kinevezték Pest (a fővárosok egyesülése után Budapest) rendőrfőkapitányának, és az is maradt majd negyedszázadon át, egészen 1885-ig. Közben még különböző szabadkőműves páholyokban is tevékenykedett.
Ügyes ember volt, hatékonyan üldözte, akikből nem volt haszna, és hatékonyan védte azokat, akikből volt. A munkástüntetéseket precízen szétverette. 1871-ben személyesen ő vezette a rohamot a párizsi kommünt éltető munkások szétverésére. Azokat a bűntanyákat, bordélyokat, szórakozóhelyeket is diligenter zaklatta, razziáztatta, tönkrebirságolta, amelyek nem osztották meg vele, illetve párjával a bevételeiket. Állítólag ő keresztelte el cucilistáknak a szocialistákat.
Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy 1862-ben rendőrfőkapitányként ő lehetett a szeretője, Luft Rézi elleni csődeljárás felügyelője. (Magyarország, 1862. szeptember 6.) Ismerve a madám akkori és későbbi anyagi helyzetét, alighanem csődbűntényről lehetett itt szó.
A Spiegel ácsdinasztia alaposan kivette a részét a város kiépítéséből. 1831-ben Spiegel József érdemeire való tekintettel nemességet is kapott, és akkor magyarosított a család Tüköryre. Alig három évtizeddel később, 1864-ben már magyar ősnemesek lettek: „A fővárosi gyártulajdonosok közül egy szellemileg fölülemelkedett kitűnő hazafi. Ki előkelő, ősrégi magyar családnak lelkes ivadéka. Hazáját, mint pap az oltárt, keble érzelmeinek egész magasztalásával szereti, az irodalmat és művészetet áldozatkész pártfogásában mindenkor örömest részelteti.” (in. Buza Péter: Herminamező, 1992.) Így írt a Hajnal-féle naptár József fiáról, Tüköry Sándorról, aki, miként az ácsok, építészek közül oly sokan, sörgyárat alapítottak. 1862-ben már Tüköry volt a sörfőzők főcéhmestere.
A Váci úton volt a sörgyára. Ahhoz nagy sörcsarnok tartozott, amely az évek során különböző építményekkel, vendéglővel, szikvízüzemmel bővült. 1865-ben Feszl Frigyes tervei alapján építenek hozzá új épületrészt.
Tüköry Sándor sörgyára és sörkertje. (Budapest, 2018/7.)
A jó hírű sörfőző és bőkezű mecénás neve talán sohasem kapcsolódott volna össze alvilági ügyletekkel, ha fel nem bukkan Pesten egy Johann Schottenhammer nevű osztrák vállalkozó, aki Bécsben éppoly vonzó, mint amilyen kétes hírű szórakozóhelyet üzemeltetett igen ledér táncoslányokkal. Az illetlenül szórakozni vágyó jobb módú pestiek ekkoriban leginkább Bécsben tudták kielégíteni merészebb igényeiket. Schottenhammer eljött Pestre, megkereste Tüköryt, és így jött létre az Új Világ, illetve helyesebb úgy mondani, hogy Neue Welt mulató, mert hát a műsor is német volt, a vendégek is többnyire németül beszéltek. Pesten akkor még a német volt az elsőszámú kommunikációs eszköz. A nem németek is sokkal inkább tudtak németül, mint a németek magyarul. "És mit tapasztal a magyar ember e helyiségekben? Azt, hogy kaczagnak rajta, ha magyar étlapot követel, azt, hogy megbámulják, ha magyarul beszélő pinczért kíván, és hogy ráadásul összeszidják és ajtót mutatnak neki, ha ki mer kelni ezen alávaló méltatlanság ellen. Sehol Pesten nem uralkodik oly tervszerű fosztogatási rendszer, mint ezen helyiségekben; sehol sem uralkodik nagyobb figyelmetlenség a magyar elem iránt, mint ép ezen helyeken. És mi mégis mindezt türelmesen zsebre rakjuk, és engedjük terjedni a germanisatiót s a vele járó ledérséget." (Ellenőr, 1971. június 8.)
Még meg sem épült a mulató, amikor a Tüköry-sörcsarnokban már megkezdte botrányos fellépéseinek sorát a Schottenhammer által szerződtetett, franciának mondott, de valószínűleg inkább német Mansfeld Antonia, aki a sztárgázsijáért nagyon malac dalokat adott elő nagyon malac módon. Az énekesnő nagy sztár volt Bécsben. A pesti fellépésére is özönlött a jónép. Több százan be sem fértek a nagyterembe. Az emberek valóságos "tigrisdühvel" taposták, tépték egymást, a pincérek mozogni se tudtak...
Hamarosan gondoskodtak róla, hogy ezután mindenki elférjen: "A Tüköry-sörcsarnokot akarják 'uj világgá', vagyis kellemes szórakozási helyiséggé alakítani, átkölcsönözve nehány ismert bécsi nevet. A megújított teremből 'Diána-terem' lesz , s a kert felé eső részéhez egy téli kertet toldanak. Úgy tervezik az egészet, hogy a lóvonatú vaspálya épp ez új csarnok kapujánál tegye le a mulatni vágyókat." (Fővárosi Lapok, 1869. március 12.)
Részben kőből, részben fából készültek el az új, illetve átalakított részek, s 1869. május elsején megnyílott a 4-500 vendéget befogadó Új Világ mulató az akkori Pest szélén, mégpedig a legvadabb szélén. Nagyjából ott, ahol most a Vígszínház állt.
Sajdik Ferenc rajza (Buza Péter-Sajduk Ferenc: Kószálunk a régi Pesten, 1986).
Ez volt Pest egyik legfélelmetesebb no-go zónája.
Hatalmas fatelep, ún. Fatér húzódott a Dunától a Kossuth téren át egészen a mai nagykörút vonaláig. A nagy pesti építkezésekhez és egyebekhez rengeteg faáru érkezett a Dunán. Ezeket itt rakodták ki. Gerendák, deszkák, félkész kerítések, egyéb faáruk, mindenfélék voltak itt kevéssé rendezett állapotban. A Fatér dzsungelében tanyáztak a haramiák. Bűnözők, rablók, gyilkosok, csempészek. Itt bújt meg, akinek bujkálnia kellett. Lényegében ők őrizték a fakereskedők portékáját annak fejében, hogy ott dekkolhatnak. A sok fából még valamilyen lakhelyet is összeüthettek maguknak. A környék annyira veszélyes volt, hogy a mai Curia helyén álló laktanya katonáinak is parancsba adták, hogy csak csoportosan mehetnek keresztül a Fatéren.
Ennek tőszomszédságában nyílt meg az Új Világ. Tüköryék megállapodtak a vezérharamiákkal, hogy különböző kedvezményekért, leginkább az estéről megmaradt vacsoráért vigyáznak a vendégekre és a mulató alkalmazottaira. A mai Nyugati Pályaudvarnál lévő indóháztól omnibuszokon, fiákereken vitték a vendégeket és az alkalmazottakat a mulatóba. A kocsis mellett ott ültek bikacsökkel és egyéb alkalmatos szerszámokkal felfegyverkezve a nehézfiúk. A fiákkerekben pedig esetleg egy-egy hölgy is várta már a kicsapongásra induló urakat. Miért ne lehettek volna az őrző-védők bűnözők, amikor a rendőrfőnök is az volt?
Razzia a mai Nagykörút környékén 1870-ben. (Magyar Rendőr, 1970. november 12.)
Az Új Világ lett az első orfeumszerű hely, varietészerű műsorokkal, énekesekkel, táncosokkal, akrobatákkal, kis vicces jelenetekkel.
A mulató pillanatok alatt roppant népszerű lett. Kiváltképp az ún. débardeur bálok. A débardeur franciául trikót és dokkmunkást jelent. Nem tudjuk, miért kapták ezt a nevet azok a bálok, amelyeken a "débardeur"-lányok álarcban, esetleg csizmában, de a kettő között mindenesetre csupaszon táncolnak (pláne kánkánt), s a műsor után elvegyülnek a vendégekkel - aztán a szeparékban történik, ami történik. A débardeur lányok pesti viszonylatban brutálisan magas honoráriumért, napi 1 ft 50 kr-ért mutogatták, amijük volt, és ehhez jött még hozzá a fölgerjesztett urak bőkezűsége.
A débardeur is Bécsből gyűrűzött be Pestre. Linzer Pál, a débardeurben járatos táncmester volt az Új Világ "művészeti vezetője". Ő szedte össze a széles ismeretségi köréből azt a 100-120 lányt, aki az Új Világban táncolt és a vendégekkel barátkozott.
Volt ennek a tánctanárnak egy ifjú és gyönyörű, vadítóan vörös felesége, Reich Fanny, egy óbudai zsidó házaló leánya. Ő árulta a belépőket.
Thaisz rendőrfőnök természetesen nyomban törzsvendég lett az Új Világban. Ott ropta a táncparketten az akkor már nem éppen fiatal Luft Rézivel, de inkább a kassza mellett ült, és a nála 26 évvel fiatalabb Reich Fannyt fejét igyekezett elcsavarni. Sikerült is neki.
Megszöktette Fannyt, a férj pedig folyvást a kapitányságra járt, botrányt csinált, követelte a feleségét és a rendőrfőkapitány felelősségre vonását. A rendőrfőnök egy baráti orvossal elmebetegnek nyilváníttatta, és zárt osztályba vitette a táncmestert. Az "elmebetegtől" így már könnyen el lehetett válni, és Thaisz feleségül vehette Fannyt. Megtalálta a zsák a foltját.
Sajdik Ferenc rajza. (Budapest, 1984/5.)
Az új Thaisznéval magasabb szintre emelkedett a fővárosi rendőrség korrupciós teljesítménye: "Reich Fanny volt valójában a spiritus rector. Egyetlen kérését sem tudta megtagadni az öregedő nőbolond. És mivel a hölgy tartott attól, hogy előbb-utóbb kitelik a becsülete, mindenáron megpróbált magának önálló egzisztenciát teremteni. Ahogy tudott. Sápot húzott a kétes hírű mulatók tulajdonosaitól meg a leánykereskedőktől. Rendőrségi hivatalt is lehetett nála vásárolni, meghatározott taksa szerint. A korrupció királynője volt — és lehetett — a szerelmes főkapitány mellett. Maga Thaisz pedig élte világát. Nem lehetett ünnepet, farsangot, bált nélküle elképzelni. A hatalmas, széles vállú, piros arcú tekintélyes külsejű figura a pesti 'édes élet' fejedelme volt. Hosszan cikkeztek például a lapok az 1871-es év farsang végi álarcosbáljáról, amelyen az utcai felvonulást éjfélkor maga a főkapitány nyitotta meg, meggyszínbársony díszmagyarban, forgós kalappal a fején, karján a főváros leghíresebb nyilvánosházának tulajdonosnőjével, régi ismerősünkkel, Luft Rézivel. Élő cáfolatául a vádnak, hogy nem ismeri a hűséget. Aminek később e jeles hölgy elhunytakor ismét tanújelét adta, újabb botrányt okozva a malomkeréknyi koszorúval, amit maga cipelt ki a temetőbe." (Buza Péter, Budapest,1982/11.)
Állítólag a Luft-bordély profitjának harmadrésze is a Thaisz házaspárhoz került.
Budapest volt ekkor a leánykereskedelem európai fellegvára. Vidékről felcsalt lányok tömegét adták el a világ minden tájára. Ide jártak árúért a leánykereskedők a kontinens minden szögletéből. Pesten három madám, köztük Luft Rézi kezében volt a leánykereskedelem, melynek extraprofitjából Rézin keresztül a rendőrfőnökék is részesedtek.
Nem tudjuk, hogy pontosan mikor zárt be az Új Világ, de nem volt hosszú életű. Egyes források szerint betiltották, mások szerint csődbe ment. Állítólag a rabságából kiszabaduló, bosszúszomjas, elhagyott tánctanár is hozzájárult ehhez, immáron magas rangú adóhivatal tisztviselőként. Az 1873-as válság mindenesetre sok vállalkozást elsodort, és alaposan lecsökkentette a költséges élvhajhászás iránti keresletet.
A Thaisz-korszakban a fővárosi közmorál elképzelhetetlenül mélyre süllyedt. A közbiztonság rosszabb már nem is lehetett volna. A rendőrfőkapitány a legnagyobb nyilvánosság előtt élte fölöttébb romlott életét. Csúnya ügyeiről mindenki tudott. A rendőrség a bűnüldözésben a legkevésbé sem jeleskedett. A lapok tele voltak a Thaisz házaspár viselt dolgaival, korrupciós ügyeivel. A rendőrfőnök ellen indított eljárások vakvágányra futottak, az általa indított sajtópert is megnyerte - a rendőrfőnököt terhelő tanúk tömege ellenére - az egykori rendőr, Förster József ellen, aki Thaisz sötét ügyeiből egész sorozatot szerkesztette a Közbiztonság című lapban. (Budapesti Közlöny, 1970. június 24.)
Népszabadság, 1997. március 24.
Nem ártott neki semmi, egészen addig, amíg az uralkodó szemtanúja nem volt egy halálos áldozattal járó zavargásnak: "... felderítetlen bűntények egész sora hirdette a rendőrség tehetetlenségét, mit sem számított. Nem számított, hogy kis híján elszalasztották Majláth országbíró gyilkosait, hogy Beniczky Lajos honvédezredes orgyilkosai soha nem kerültek elő, hogy a kétszáznegyvenezer koronás postarablás tettesei szabadon élvezhették 'munkájuk gyümölcsét', s hogy Pest volt a rablás és tolvajlás mesteriskolája..." Ki tudja, meddig garázdálkodhatott volna rendőrfőnökként ez a cégéres bűnöző, ha el nem készül 1884-ben az Operaház. De elkészült, és a "megnyitására gyülekező tömeggel nem bírt a rendőrség. Pedig maga Thaisz Elek is bottal rontott neki a meghívott és a hívatlan vendégeknek. Egy gazdag péket a tumultusban agyontapostak. A díszpáholyban ülő uralkodó is tanúja volt az épületes jelenetnek. Magához intette Tiszát, s ezzel a kis mozdulattal Thaisz Elek karrierje is véget ér." (Buza Péter, Budapest, 1982/11.)
A rendőrfőnök teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. A nyarakat egy csendes kolostor falai között töltötte. Karintiában érte a halál.
Tüköry az 1870-es évek elején még felépítette a korabeli Pest egyik legremekebb palotáját, az Arany János utca és az Akadémia utca sarkán álló, az ostrom alatt súlyosan megsérült és lebontott Tüköry-palotát. Aztán elvonult Horvátországba, daruvári birtokán mintagazdaságot hozott létre.
A Tüköry-palota. Hauszmann Alajos tervezte. Állítólag 800 ezer forintba került a megépítése. Beleépült és vele pusztult az Új Világ hasznának egy része (Klösz György felvétele. Fővárosi Levéltár, Hungaricana).
Thaisz Eleknének bőven elég volt a rendőrfőkapitánynéként felhalmozott vagyon élete végéig. Özvegysége 32 évét visszavonultan élte végig. Előkelő, nagyúri módon berendezett lakásban élt szobalányával és libériás inasával együtt a Váci utca 79. szám alatt. A Világ (1923. december 16.) munkatársa a fővárosi rendőrség megalakulásának 50. évfordulója alkalmából fölkereste az özvegyet, az akkor már töpörödött anyókát, aki németül nyilatkozott, mert sohasem tanult meg magyarul: "Most már öregasszony vagyok ... Minden olyan rég (1892-ben - hacsa) meghalt, és azóta nem akarok semmiről se tudni. Mindent, ami volt, el akarok felejteni... Lieber Freund, jó visszagondolni az akkori szép napokra... Akkor más világ volt, akkor más volt a rendőrség... A régi rendőrségről csak annyit tudok, hogy az egészen más volt, mint a mostani. Öregasszony vagyok,de azért minden nap egyszer még lemegyek sétálni az uccára és így élem a hátralévő napjaimat. Ami régen volt, azt hagyjuk, ne emlékezzünk, hiszen olyan szép volt akkor minden ..."
A rákövetkező évben halt meg.
-hacsa-
