Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten 9.

A Fedák Sári előtti időkben Küry Kláráért rajongott a népség és katonaság. A kor szépségideáljának megfelelően telt idomait természetes bájjal és könnyed kacérsággal viselő primadonnáért úgy rajongtak a hódolói, ahogy kell: húzták a hintaját a kifogott lovak helyett, itták a pezsgőt a cipellőjéből... Volt feltörekvő győztese, lett hulló csillag vesztese a primadonnaharcoknak. Eltűnt, elfelejtették, elszegényedett... Lakner bácsi gyerekszínházáig sodorta a sorsa.  

Küry Klára a Színházi Élet (1914/21) Küry-különszámának címlapján.

Mint mindig, úgy ma is a "Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten" című sorozatunk  9. része az Arcanum adatbázisa segítségével készült! Az Arcanum számunkra kimeríthetetlen tudástár. 

 

Pest vármegye táblatiszti ügyészének, (tófalvi) Küry Oszkárnak a leánya Jászkiséren született 1870. március 27-én. Nem sokáig maradt vidéki lány. Három éves volt, amikor a család felköltözött a fővárosba. Itt működött a papa neves köz- és váltóügyvédként. Akkoriban nem volt bevett dolog egyáltalán, hogy jó házból való katolikus úrilányokat a színpadra engedjenek. A kamasz Klárának is sok könnyébe került, amíg kisírta, hogy egyáltalán elengedjék őt az Operaház neves tenoristájának, Pauli Richárdnak az iskolájába, az énekesnek készülő növendékek közé. 

Kitűnt a tanítványok közül. A magyar színháztörténet nagy alakja, akkoriban a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, Ditrói Mór fedezi föl. Fellépteti őt bakfis szerepben a Tiszturak a zárdában című operettben 1890 tavaszán Erdély fővárosában. A szégyenlős úrilány minduntalan húzkodta lefelé a rövidke szoknyáját és nagy sikert aratott. "A kolozsvári színház igazgatója szerződtetési ajánlatot tett Hajnal (Küry) Klára kisasszonynak, kinek minapi debütje oly jól sikerült." (Fővárosi Lapok, 1890. április 12.) 

Az apa ragaszkodott hozzá, hogy Hajnal művésznéven szerepeljen, legalább a család tekintélyes nevét ne vigye magával a színpadra. 

Üstökösként robbant be a vidéki színházi életbe. Pillanatok alatt ő lett a legnépszerűbb szubrett vidéken. 

A hat éves úrilány. (Képes Krónika, 1928. március 4.)

Második kolozsvári szezonjának végén "Rákosi Jenő 'Titilla hadnagy' című darabjára készült a színház, és a premierre maga Rákosi Jenő is eljött. Ez azt jelentette, hogy a következő évben már a Népszínházban játszott Küry Klára, mégpedig először a Nebántsvirágban. Másnap teli voltak Küry Klára dicsőségével a lapok, harmadnap kifogták a művésznő kocsijából a lovakat, negyednap az egész ország ismerte és megszerette dallamos nevét." (Színházi Élet, 1914/21.) Ez az egyik változat. A másik, Réti L. Pál memoárja (Színház, 1990/10) szerint maga a lányára immáron büszke papa kereste fel a Népszínház igazgatóját, Evva Lajost, hogy nézze (nézesse) meg a kislányát Kolozsvárott, mert szerinte a Népszínházban van a helye. Evva leküldte Rétit, aki leszerződtette a leányt. Ő pedig egycsapásra az ország legnépszerűbb színházának új sztárja lett, az ifjú trónkövetelő, Hegyi Aranka, Pálmay Ilka trónjának követelője. Átvette az idősebb pályatársak sikerszerepeit, Pálmay Ilkától a Nebántsvirágot, később Hegyi Arankától a Lilit. Blaha Lujza trónok fölött állt. Küry jó ideig egyébként sem merészkedett Blaháné birodalmába, a népszínművekbe, leginkább az akkoriban divatba jött francia vaudeville operettekben tündökölt.

Az első képen első szerepében, a Nebántsvirágban, a másodikon Katicaként, a harmadikon Szép Helénaként. (Színházi Élet, 1914/21.)

A közönséghiánnyal, anyagi gondokkal küszködő vidéki színigazgatók esedeztek a vendégjátékáért, hogy telt házas, felemelt helyáras előadásokkal mentse meg őket. A küszködők között volt Rakodczay Pál, a Shakespeare-kultúra apostola a magyar vidéken, aki az anyai örökségét költötte arra, hogy vidéki városok színházait próbálja életben tartani. Az 1896-97-es évadban Kecskeméten játszott klasszikusokat gyér érdeklődés mellett, és próbálta Küryvel egyensúlyba billenteni a büdzsét. Duplájára emelte a helyárakat, csakhogy ehhez a város színügyi bizottságának az engedélye kellett volna, az pedig ehhez nem járult hozzá. A zord bizottság kötelezte őt arra, hogy rendes áron adja el a jegyeket, amikor azok nagyrészt már elkeltek felemelt áron. Ez a tilalom nyilvánvalóan abszurd volt már csak a művésznő gázsijára való tekintettel is. Miután az első nap felemelt helyárakat, a másodikon rendes helyárakat fizetett a közönség Küryért, kitört a botrány. A színigazgatót még súlyos pénzbüntetéssel is sujtották. Nyilvánvalóan ki akarták szekálni őt és a társulatát városból, hogy másnak adhassák bérbe a színházat. 

A városi előljáróság szócsöve, a Kecskeméti Lapok a színigazgatót sárba taposó cikke mellett emeli az egekbe a vendégművésznőt: "Van e még olyan hízelgő bók a szótárban, amit az ő piros két orczájára, mosolygó kék szemére, édes beszédű ajakára el nem mondtak, s nekünk kell-e azt vajjon részére kikeresnünk? Vagy beérjük annak konstatálásával, hogy mi sem vagyunk fából valók, s az ő pajkos művészete bennünket sem hagyott hidegen: lelkesültünk mi is és tapsoltunk és éljeneztünk és újráztunk, és valószínűleg nem egészen rajtunk múlt, hogy most is ott nem ülünk még a színházban s hallgatjuk még mindig a Larilettót. A történeti igazság kedvéért megjegyezzük, hogy rajta se múlt egészen. Ha egészen rajta áll vala, talán ő még most is dúdolná a maga pajkos nótáit, amelyek finomak is, pikánsak is, érzékiek is, gyöngédek is./.../  Az ifjúság művészete van benne megtestesülve s ez olyan nagy, nagy művészet, amilyennel csak a legritkább halandó lehet megáldva. Ez az ő egyénisége, eredetisége, nagysága. Az ifjúság bájos, gyengéd, pajzán, szabados, egy kicsit érzéki is, de mindig kedves, mindig elragadó."

Buza Péter: Egy város játékai. Budapest a millennium színpadán (Budapest, 1996)

Miután Rakodczayt kiutálták a városból, Küry már akadálytalanul bódíthatta felemelt helyárakkal Kecskemét közönségét. 1899-ben viszont abból lett botrány, hogy a Népszínház igazgatója, Porzsolt Kálmán visszarendelte Pestre Küryt, aki sok mindent tudott, de egyszerre állni a kecskeméti és a pesti színpadon azért nem tudott. A primadonna dühében orvosi igazolást küldött  az igazgatónak, miszerint ideggörcs miatt legmélyebb sajnálatára képtelen fellépni. Az igazgató erre ráküldte a színház orvosát, aki szerint a primadonnának semmi baja, a vidéki kolléga hamis igazolást adott néki. A pesti sajtó egy része Küryt pártolta és Porzsolt igazgatót gyalázta, más része meg éppen ellenkezőeg. (Minderről l. részetesen: Kecskeméti Lapok, 1899. január 22.)

Négy hónappal később újra a Küry-Porzsolt összecsapással foglalkoztak a fővárosi lapok. Ekkor a hirtelen kiújult lumbágója (szebbik nevén: hexenschuss) miatt mondta le az előadást Küry, és az előadást egyáltalán nem tudták megtartani. Az Alkotmány (1899. május 27.) közli a színház orvosának nyiltakozatát, miszerint a művésznőnek nem volt semmi baja. A lap Küryt notorius bajkeverőnek állítja be: "Néhány nappal ezelőtt a színházi bíróság ötszáz forint pénzbírságra ítélte Küry Klára kisasszonyt, mert a Fehér csirke címü darabnak egyik neki szánt szerepét visszaküldte s ezzel súlyosan megsértette a színház szabályzatait. Azt hiszszük szükségtelen fejtegetnünk, hogy a két dolog között szoros logikai kapcsolat van. Mi nem vettünk részt abban a háborúban, mely a Népszínházban már régen folyik Küry Klára kisasszony és F. Hegyi Aranka tisztelői között. Elismertük Küry Klára kisasszony művészi tehetségeit éppen úgy, mint F. Hegyi Arankáét. Nem avatkoztunk abba a harcba sem, melyet Küry Klára kisasszony, a Népszínház tagja folytat a Népszínház ellen azon a címen, hogy ott érvényesülni nem tud. Szomorú önbírálat! Most, mikor Küry Klára kisasszony a harcot a közönség ellen is megindítja, most már kötelességünk nekünk is felszólalni. Küry Klára kisasszony huszonkétezer forint évi fizetést húz a Népszínháztól. Tehát egyáltalán nem hoz semmiféle áldozatot, ha a Népszínházban olykor fellép s játszik./.../ Nem a Népszínház reputációját rontotta meg tegnapi szereplésével, hanem a publikumnak iránta gyakran érdemen felül tanúsított jóakaratát játszotta el. Küry Klára kisasszony meg fogja engedni, hogy az orvos véleményét, hivatalos jelentését hitelesebbnek tartjuk, mint az ő mindenesetre nagyon ügyesen megfogalmazott levelét, melyet újabb alkalmul használ fel arra, hogy Porzsolt igazgatót bár leplezve, megtámadja. Aki ismeri a Népszínház viszonyait, az tudja, hogy ezt a bánásmódot Porzsolt úr éppen Küry Klára kisasszonytól érdemelte meg legkevésbbé. Küry Klára kisasszony el akar menni a Népszínháztól. Azt lehetne hinni, hogy ezt a világ legegyszerűbb módján úgy lehetne megcsinálni, ha a kisasszony elmegy. Csakhogy a dolognak az a háttere, hogy a Küry Klára kisasszony és Porzsolt közt fennálló szerződésnek 30.000 frtos vinkuluma van s igy nagyon érthető, ha Küry Klára kisasszony nem akarja felbontani a szerződést, hanem ezt az igazgatóval szeretné megcselekedtetni. Hogy ez megtörténhessék, Küry Klára kisasszony, mint a tegnapi est bizonyítja, a legnagyobb botrányra kész és sem a Népszínházra, sem annak közönségére nincsen egyáltalában semmiféle tekintettel."

Egy Küry-képeslap a sok közül. Akkoriban divat volt színész sztárokat ábrázoló képeslapokat gyűjteni és küldözgetni. (Új Tükör, 1986. március 23.)

A Hét (1899. május 28.) egészen más véleményt képviselt: "Való, hogy óriási botrány az, ha egy színház, amelyet művészi erői és repertoireja elsőrangú szerepre kvalifikál, hazazavarja a nézőtérről a publikumot, mert nem képes összehozni egy előadást, de ez a botrány egyedül és csakis azé, aki ezért a színházért felelős. Az isten, a nátha és a hexenschuss szabad mindnyájunkkal, még a primadonnákal is. Mert a primadonna csak a színházi kritikákban csillag, a valárd életben éppenséggel nem égi, hanem, noha csinos, de mégis csak földi test, emberi derékkal, amelyben minden pillanatban tanyát üthet a hexenschuss. Mindnyájunkat érhet baleset. A primadonnának is csak egy dereka van, amit akármikor megzsibbaszthat a zsába, de a Népszínház direktorának négy primadonnája van és még egy csomó darabja, amelyekben egy primadonnára sincs szüksége. A népszínházi afférnak tehát nem az a hölgy az oka, aki elájult, hanem az az úr, aki elájult, mikor neki semmi egyebet se kellett volna tennie, mint hogy ne ájuljon el."

Ami az Alkotmány cikkében említett Hegyi-Küry csatát illeti, azt valóban lelkes és elkötelezett szurkolótáborok vívták, és nagy feltűnést keltett, ha valaki átpártolt egyik táborból a másikba. Például: "Strelisky volt a Küry-párt egyik leghangosabb vezére, mígnem aztán minden átmenet nélkül átpártolt Hegyi Arankához. Voltak így mások is: Klárikától Arankához, Arankától Fedák Sárihoz..." (8 órai újság, 1934. március 6.) Az azért nem volt tipikus, hogy valaki a másfél évtizeddel idősebb sztárhoz pártoljon át. 

A Népszínház (a későbbi Nemzet Színház) egy 1902-ben teleírt képeslapon. (Hungaricana, Országos Széchényi Könyvtár)

Küry, amíg a Népszínháznál volt, ugyanabban a színházzal szembeni házban lakott az EMKÉ-nél, amelyben Blaha Lujza. Ahogy a fentiekből is kiderült, Küry Klára sztár korában sok pénzt keresett. A színházánál is, a vidéki vendégjátékaival is és hirdetéssel is: "A Fővárosi Lapokban jelenik meg a nevével és arcképével eladott hirdetés, amelyből megtudhatjuk, hogy a művésznő ruháit Monaszterly és Kuzmik utódainál, a Váci utca 7-ben készítteti, teát, rumot és cognacot Gottschlig Ágostonnál, a Váci utca 6-ban vásárol, mellfűzőit Mmes Keifel és Hirschnél, a Váci utca 19-ben, legszebb francia fátylait Pfeiffer Dezsőnél, a Váci utca 22-ben, virágcsokrait a Koronaherceg utcában Szelnár Józsefnél veszi, illatszereit Vértessi Sándornál, a Kristóf tér 8. szám alatt, fehérneműit s szőnyegeit Tottis és Kernnél a Bécsi utca 1-ben, felöltőit Holzer Simonnál, a Kossuth Lajos utca 9-ben, fényképei Mártonffy Gyula műtermében készülnek a Koronaherceg utca 5-ben, s ha arcképet festet magáról... Linhardt Vilmost keresi fel a Kossuth Lajos utca 4-ben, míg viszont ha osztály sorsjátékot venne, Heintze Károlyhoz zarándokol el a Szervita tér 3.-ba." (Buza Péter: Egy város játékai. Budapest a millennium színpadán)

Nem ment férjhez, nem volt gyereke, csak előkelő és kevésbé előkelő szeretői voltak. Nem kellett másokról gondoskodnia. Volt Hűvösvölgyben villája, háza kis birtokkal Tahiban, sok ékszere, hatalmas ruhatára. 

Nem nagyon tudjuk érzékeltetni, milyen volt Küry hangja. Vele nem készültek szakmányban lemezek, mint Papp Jancsival vagy Gyárfás Dezsővel. A Hoci a szádat című dalt találtuk meg az ő előadásában, nem könnyen élvezhető felvételen a youtube-on. 

A 8 órai újság (1934. március 3.) megállapította: "Van valami törvényszerűség abban, hogy milyen időközökben tűnik fel egy-egy új primadonna. Pálmay Ilkát pontosan tíz év múltán követte Hegyi Aranka, az ő feltűnésének tizedik évfordulóján már Küry Klára aratta sikereit a Népszínházban, aztán ismét tíz-tíz évvel később jött: Fedák Sári és Honthy Hanna." Bizony, tíz évvel Küry Pestre szerződése után, 1902-ben jött Fedák Sári és az új szépségideál, és "az új ideál, Fedák Sári lesodorta a színpadról" Küryt (Esti Hírlap, 1980. augusztus 21.)

Karikatúra Küry Kláráról (Kritika, 1987/1.)

Fedák a Bob herceggel aratta első átütő sikerét. "Száz előadás egyfolytában. Erre még nem volt példa a magyar színpadokon. Illetve egyszer mégis megszakadt a sikersorozat. Küry Klára kierőszakolta, hogy bemutassák vele a Casanova című operettet. A darabot egy hét múlva le kellett venni a műsorról, mert mindenki a Bob herceget kívánta látni. A Népszínház koronázatlan királynője, Küry Klára, enyhén szólva nem volt boldog tőle." A továbbiakat Fedák előadásában idézzük, amelyet a fenti sorok írója, Vörös Tibor idéz Fedákról szóló cikksorozatában. Rákosi Szidi, a Király Színházat igazgató Beöthy László édesanyja, a színésznevelő nagyasszony ötlete volt, hogy léptessék fe együtt Küryt és Fedákot: "Küry vállalta a találkozást. Revansra vágyott... Vissza akarta adni nekem a kölcsönt. Vissza akarta hódítani királynői rangját. Beöthy megtalálta számunkra a darabot is, mely szellemes, pikáns, fordulatos volt, Heltai Jenő nagyszerű fordításában. A címe: Én, te,ő volt. A zene pedig egyenesen elragadó. A közönség, mely mindkettőnket egyformán ünnepelt, halálra nevette magát. De Kürynek ez nem volt elég. Mindenáron első akart lenni. Minden eszközzel le akart győzni. Volt a darabnak egy jelenete, amikor neki meg kellett csókolnia engem. Undorral csókolt meg. Utunkban pedig olyan hangosan énekelt, hogy az én kis gyenge hangomat hallani sem lehetett. Mikor felvonás végén függöny elé mentünk, s én udvariasan magam elé engedtem, halálosan megsértődött, hiszen ezzel is csak azt akartam kifejezésre juttatni, hogy ő az idősebb. (Nem mondom, volt ebben némi igazság is...) Egyik este kijelentette: - Nem játszom tovább! Az atyaúristennek sem játszom tovább Fedákkal! Inkább vállalom a pert. Inkább visszavonulok a színpadtól! Hiába volt Szidi mama minden könyörgése, Beöthy imádkozása, Küry nem engedett elhatározásából. Le kellett venni a darabot a műsorról, pedig minden jegy hetekkel előre el volt már adva." (Rakéta, 1992. március 31.) 

A napernyős szépasszony. (2000, 1994/6.)

1902-ben külföldre ment turnézni. Fellépett Berlinben, Bécsben, Prágában, Karlsbadban. 1904-ben végleg szakított a Népszínházzal. Ezután már csak szerepekre szerződött. Játszott a Magyar Színházban, a Király Színházban és, mint pályája elején, ismét Ditrói Mórnál a Vígszínházban. Meg persze vidéken, szerte az országban. A tekintélyes színházakból kiszorulva 1909 után már csak a Városligeti Színkörben léphetett föl. 1915-ben lényegében lezárul a pályája. Ezután alkalmi fellépései voltak csupán, illetve 1921-ben még meghívták New Yorkba. Ott még volt hálás közönsége, az emigránsok, akik az ő fénykorában hagyták el az országot.

A Népszínházi évek után a Váci utcában lakott egy ötszobás lakásban. 1919-ben, a kommün idején el akartak rekvirálni tőle két szobát, de végül csak az egyik szobája kiadására kötelezték. Fedákkal ellentétben nem angazsálta magát a kommün alatt, a toborzó menetekben sem vett részt, csak egy munkásmatinén lépett fel Budagyöngyén.

Anyagi helyzete folyamatosan romlott. Elúszott a hűvösvölgyi villa is. A Váci utcából a Mester utcába költözött egy hetedik emeleti manzárdba. Itt élt 1927-től haláláig. Amikor az újságíró Faragó Jenő felkereste a 64 éves színésznőt, a lift nem járt. "Az előszobában nem ég a villany. Elromlott. Minden rossz ebben a házban, olyan, mint egy elátkozott kastély. De Klárika észre se veszi. Úgy él itt, mint a mesebeli hercegkisasszony, akit nem izgatnak az eféle kicsiségek. Az előszobából nyíló szalon már sokkal rendesebb. Csak nagyon sok a bútor benne. Túlzsúfolt. Olyan, mint egy régiségbolt raktára. A falakon rengeteg kép." Az idős asszny megnyílik: "Magamra maradtam, senkim nincs. Mindenről magamnak kell gondoskodnom, de nem bánt semmi, csak az fáj,hogy leszorítottak a színpadról./.../ Nem érdemeltem meg. Fiatal voltam, szép voltam és tehetséges voltam, amikor kiintrikáltak a színházból./.../ Teljesen tönkrementem. Pedig csupa jó papírom volt. És egyszer csak arról értesít a bank, hogy nincs fedezet./.../ Csak a tahi házat szeretem, meg a színpadot. De sehol egy csipetnyi szerep. Egyszer-egyszer hívtak egy-egy színházhoz, de mindenütt vannak szerepfalók, akik nem engednek szóhoz jutni. Pedig — megmondom őszintén, — nagyon szeretnék játszani!/.../ Beraktározok mindent és kiköltözöm Tahiba, így legalább megspórolom a házbért. Igaz, eltemetkezem, de hát mit csináljak? Pest nem szegény embernek való! Pláne: szegény primadonnának." (8 órai űjság, 1934. március 6.) 

Az öreg primadonna. (Esti Kurir, 1935. április 28.)

Az angol parkban még elénekelhette legnagyobb sikerének, a félezerszer játszott Lilinek a legnépszerűbb dalait. A Lili utolsó felvonására a hősnő a darab szerint már amúgy is megöregedett, ehhez legalább nem kellett már maszk. Lakner bácsi gyerekszínháza volt pályájának legutolsó állomása. Ott lépett fel a gyerekekkel vasárnapi matinékon, és énekelte régi híres dalait.

1935 márciusában megfázott, a náthából influeza lett, aztán mellhártyagyulladás, tüdőgyulladás. A Korányi-klinikán kezelték. Voltak látogatói. Többek között utolsó partnerei, Lakner Artúr gyerekszínészei. Már éppen reménykedtek az orvosai állapota javulását érzékelve, amikor 1935. április 27-én, 65 éves korában mégiscsak meghalt. 

Halálában ismét elérte őt a régi dicsfény. Jó pár lap a címlapon, nagy betűkkel közölte a halálhírét, és a nekrológok ódákat zengtek. "Soha színésznő úgy meg nem hódította a szíveket, mint ő. Soha senkit annyira nem szerettek, anynyira körül nem rajongtak és anynyira nem üldöztek, mint Küry Klárát./.../ A régi Nagymagyarország virágos kertjéből elpusztult a legkedvesebb virágszál." - írta a 8 órai újság (1935. április 28.)

Lili fiatalon és öregen. (Színházi Élet, 1914/21.)

 - hacsa -