Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten 8.
Ha húsz évvel többet él, úgy ismernénk, mint Kabos Gyulát. Ha negyvennel többet, akkor úgy, mint Salamon Bélát. Ám hiába volt a maga idejében e kortársainál is nagyobb sztár, eltemette a vesebajával együtt a feledés. Ott volt a békebeli szórakoztatóipar alapvető műfajának és intézményének, a magyar orfeumnak és a magyar kuplénak a születésénél. A társadalomkritikai "aktuáils kuplét" ő honosította meg Magyarországon.
Mint mindig, úgy ma is a "Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten" című sorozatunk az Arcanum adatbázisa segítségével készült! Az Arcanum számunkra kimeríthetetlen tudástár!
Gottesmann József, Csökmő megbecsült zsidó kocsmárosa rémálmaiban sem képzelte, hogy "pojácának" áll az ő Dezső fia. Talán nem is állt volna, ha maradnak a Berettyó melletti nagyközségben és nem költöznek fel a kamaszodó fiukkal Pestre. Itt azonban a gimnazista Dezső beleszeret az Orfeumba és az ott szereplő szépséges primadonnába, Carola Ceciliába. Apja elpáholta, beadta nyomdászinasnak, de hiába. Megszökött egy vándorcirkusszal. A cirkuszigazgató bohócot akar faragni belőle, de egyelőre csak annyi a dolga, hogy a nézők közé vegyülve minden este elnyerje az aranyórát, amelyet esténként "kisorsolnak" a nagyérdemű között. Csalódván a cirkuszban, beáll egy daltársulathoz. Járja a kisebb-nagyobb településeket. A hordókra állított, maguk ácsolta színpadon szórakoztatják a falvak, kisvárosok népét. Az ifjú dalnok nem sokáig marad velük. Visszavágyik Pestre. Itt próbára jelentkezik a Wekerle Mulatóba. Csúfosan megbukik. Ezután még csavarog egy kicsit vidéken, Nagyváradon mulattatja a Sas Szálló közönségét, aztán ismét visszatér Pestre. A Városligetben csorgatja a nyálát Gyurkovics Lola művésznő után. A Liget színköreiben, színpadain próbálkozott.
Ismét elcsípte az apja. Megígértette vele, hogy nem fog szégyent hozni a pojácáskodással ősz szülei fejére, és beszerezte ismét nyomdászinasnak a németül von Haus aus tudó fiút a Pester Lloyd nyomdájába. Jól megállja a helyét, seperc gépmester lesz belőle, de halálosan elkeseríti az a gondolat, hogy nyomdák sötét, festékszagú helyiségeiben, sápadt nyomdászként, szedőként kell leélnie az életét. Mázlija van, a nyomdászok műkedvelő előadásán fölfedezi őt a Pester Lloyd neves színikritikusa, Siberstein Ötvös Adolf, és beajánlja őt a Vígszínház kétéves színészképezdéjébe.
Ekkor még csak 17 éves. És már mennyi sok kaland, életfordulat áll mögötte. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor lett Gyárfás, de amikor az első éves színinövendékek vizsgáiról hírt ad a Magyarország (1900. június 8.), már az. Az ekkori szőke, karcsú ifjú még egészen más jelenség, mint a befutott, jól meghízott, kopaszodó sztár.
1901 elején a házi vizsgáról, majd a tanév végén a záróvizsgáról hírt adó lapok már kiemelkedő komikai tehetségként írnak róla. A Pesti Hírlap (1901. június 29.) szerint "egyike a jövő legügyesebb színészeinek". Már színinövendégként is kap szerepet és sikert is arat a Vígszínház színpadán.
Ebben az évben Újpesten műkedvelő előadást rendez, vidéki városokban mulattató énekszámokkal tűnik fel. Majdnem Erdélybe szerződik, végül Balassagyarmaton köt ki Latabár Árpád társulatában. Abban reménykedik, hogy komoly prózai szerepeket kap, de csak népszínművekben léptetik föl. Ott sem marad sokáig. A háziúr elől szökve, üres zsebbel tér vissza Pestre, ahol viszont rögvest bekerül az első magyar kabaré első előadásának a társulatában a Tarka Színpadon.
A Fővárosi Orfeum a Nagymező utcában, a mai Operettszínház és a Moulin Rouge helyén. Gyafi legnagyobb sikereinek színhelye. (Népszabadság, 1998. júl. 30.)
A Tarka Színpadnak a Fővárosi Orfeum adott helyet. Ez volt az első orfeum Magyarországon. Somossy Károly nyitotta meg 1894-ben. Somossy csődbe ment, az orfeum 1900-ban Waldmann Imre tulajdonába került. 1901-ig itt főleg külföldi artisták és művészek szerepeltek német nyelvű műsorokban. Először Baumann Károly próbált magyar nyelven kuplékat énekelni 1890-ben a német műsorban, de a közönség akkor ezt mégnem díjazta. Tíz évvel később viszont már sikerük volt Baumann Károly, Aalbach Jaques, Huszár Pufi magyar kupléinak a német nyelvű műsorszámok között, és hozzájuk csatlakozott Gyárfás Dezső is az eleinte általa írt, fordított kupléival. Ők honosították magyar kuplévá a német brettlit.
Ez volt az előzménye a Nagy Endre által fémjelzett első magyar kabarénak, melynek megnyitásáról így írt a Budapesti Hírlap (1901. november 17.): "Ma este megszületett az első valódi és magyar varieté. Egyelőre csak vendég gyanánt jelent meg a Fővárosi Orfeum színpadán, de a bemutató biztató sikere máris reményt ad, hogy egykor a háziúr szerepét is átveszi. A Tarka Színpad vidám világa éjjeli tizenegy órakor, az orfeumi mutatványok után ütötte föl sátrát a bohóságok deszkáin. Erre a bemutatóra, melynek színlapja egész csapat talentumos író és zeneszerző művét ígérte, óriás közönség jelent meg, a fővárosi író- és művészvilág sok elsőrangú tagjával. Heltai Jenő elmés prológusa után Gyárfás Dezső az úri szalonná átalakított színpadon, melyben zsúrozó társaság hallgatja a poémákat, előadta A trafikosleány című apróságot, melynek szövegét Nagy Endre írta, zenéjét pedig Kern Aurél szerzette." Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc írásaival lépett be a magyar kultúrába a magyar kabaré.
A Barrison-girlök közül ketten a Fővárosi Orfeum színpadán. Ők hosszú éveken át hódították a közönséget azzal, hogy a legszendébb képpel adták elő a legpikánsabb dalokat. Csáky Pallavicini Artúr őrgróf öngyilkos is lett az egyik Barrison lány miatt. (Simon Géza: Magyar jazztörténet, Budapest, 1999.)
A Tarka Színpad ugyan lenyűgöző sikerrel mutatkozott be, de hamarosan kiderült, hogy az új műfaj közönsége még kicsi ahhoz, hogy tartósan eltartsa a társulatot. A Tarka Színpad megbukik, Gyárfás pedig elszegődik a Fővárosi Orfeumhoz kupléénekesnek. Ekkor találkozott Zerkovitz Béla mérnökhallgatóval, aki zeneszerzőként játszott úttörő szerepet a magyar kuplé és sanzon megteremtésében. Gyafi is, Baumann is, később (mint júniusi írásunkból tudható) Papp Jancsi is neki köszönhette legnagyobb sikereit (Zerkovitz meg nekik).
Gyafi és Zerkovitz együttműködésének első terméke a Berger Zsiga lett, amelyet a Pesten terjedő franciás álfinomkodás paródiájaként adott elő Gyafi frenetikus sikerrel. Egy csapásra sztár lett az énekes is, a szerző is. Gyafi ettől kezdve a legsikeresebb és -keresettebb kuplé énekes az országban. Dalait, kupléit énekelte az egész város. Ő lett az Orfeum húzóembere. A Magyar Életrajzi Lexikon is úgy fogalmaz, hogy "ő volt korának legnépszerűbb aktuális kupléénekese".
Karikatúra egy Gyafi-slágereket tartalmazó daloskönyv címlapján. (Népszabadság, 2002. szeptember 18.)
Jó magasra emelkedett Gyafi gázsija, pocakot eresztett, kopaszodott, élvezte az életet, evett, ivott, falta a nőket, amíg meg nem állapodott, s feleségül nem vette Déri Blanka komikát.
Krúdy Gyula természetesen a Fővárosi Orfeumban is habitué volt és Gyárfásról is megemlékezik: "Itt barátokra talált, akikkel mulattató volt néhány barátságos szót váltani. Itt biliárdozott előadás után az Orfeum két komikusa, Baumann Károly és Gyárfás Dezső urak. Nagy kibicpublikum vette őket körül,mert még az is mulatságos volt, amilyen megjegyeznivalója e két népszerű színésznek volt a golyók tologatása közben. Baumann mindig félrehívott és eldicsekedett vele, hogy milyen bizonyítványokat hoztak haza a kislányai az iskolából. Szegény, melegszívű zsidó volt. Gyárfás a homlokát bekrétázta biliárddákójával, amint azon törte a fejét, hogyan lehetne a kövérség ellen védekezni." (Rakéta, 1989. augusztus 29.)
Az orfeumok Pestjéről Gyárfás is írt Orfeum címmel 1920-ban kiadott memoárjában: „szinte illatuk van a Sugár úti fáknak, amikor lopva szöktem az orfeum felé... délutánonként a Hajós utcai Herzmann Orfeumba, aztán a Wekerlébe, ahol Solti Hermin táncolt Dezső fivérével, nagyszerűen. Solti később királyné lett, Király Dezsőné. Itt táncolt Göndör Aurél mezítlábas kanászokkal. A Caffé Beliczayban kártyáztak a hírességek, majd éjfél után jöttek a kuplé- és darabírók, s zengett az utcákon a sok orfeumkuplé - a nagyszerű Pest valóban egy grandiózus orfeum volt akkor." (Népszabadság, 1998. július 30.)
A befutott sztár a Színházi Élet (1918/31) címlapján.
Egymás után jöttek a slágerek: Klára, a szívem álma, Akit egyszer az éjszaka rabjává tett, Én és a holdvilág, Jó parti a Grűner Marcsa, Látta-e már Budapestet éjjel?, Akácos út, Hulló falevél stb., és persze az Ezt a szoknyát úgy hívják, hogy bukj el szoknya, amit már a szoknyanyadrágról szóló írásunkba is belinkeltünk. A verses és prózai monológjai is igen népszerűek voltak. Például az utcalány imája, a viceházmester monológja.
Ennek a nagy népszerűségnek megvoltak a káros mellékhatásai. A főváros számos mulatójába, orfeumába, kabaréjába hívták Gyafit vendégnek: a Wekerle Mulatóba, a Royal Orfeumba, a Pavillon Mascotte-ba, a Télikertbe stb. Nyaranta és két műsor között járta az országot, fellépett rengeteg kisebb és nagyobb városban. Sok-sok lemezfelvételt készítettek vele. Kimerítették az energiáit, és kevés hely maradt az életében a színháznak, szinte semmi a drámai, klasszikus szerepeknek, holott ő "komoly" színész szeretett volna lenni világéletében. Azért megfordult a Király Színházban, a Magyar Színházban, a Népoperában, de sokkal ritkábban, mint ahogy ambíciói és tehetsége diktálta volna.
Fedák Sári balján a Magyar Színházban. (Színházi Élet, 1918/44.)
A Magyar Színházban eljátszotta nagy sikerrel Gábor Andor vígjátékának, a Dollárpapának a főszerepét. 1918-ban a Scala Színház Szép Heléna előadásában az ő Menelaosa volt a nagy szenzáció: "Ez az igazi, a klasszikus Menelaos az övé. A szegény, megcsalt királyocska, akinek a dadogása mögött a szíve sír. Nem tudtunk eddig elképzelni sem egy ilyen hatalmas alakú, kövér Menelaost, s most látjuk: ez az igazi, élő szobra a megcsalt spártai királynak. Ez a nagyszerű színész főrészese az Offenbach operettnek” (Színházi Élet, 1920/22.).
A Király Színházban Lehár Ferenc Pacsirtájában játszotta Pali bácsit: „Vezető szerep jut Gyárfás Dezsőnek is, aki Pali bácsi alakját ruházza föl a maga egyéni humorával, sok kedves, szeretetre méltó vonással... Mindent tud ez a kitűnő színész, mókázik és még táncol is, ami nem a legkönnyebb mesterség az ő jól termett kerekdedsége mellett.” (Színházi Élet, 1918/7.)
Menelaosz szerepében. (Színházi ÉLet, 1920/22.)
A filmezés sem maradhatott ki az életéből. A 24 éves Korda Sándor által 1917-ben forgatott Harrison és Barrisonban játszott először. Ez a korszak egyik legsikeresebb filmje volt. Világszerte sikerrel vetítették, még Amerikában is. Gyárfás és Rátkai Márton volt a két címszereplő. A film sajnos megsemmisült. Ennyi sem jutott Gyafiból az utókornak.
1914 augusztusában bemutatta a háborúra reagáló Csukaszürke című kabarészámát az Újjé, a ligetben dallamára aktualizált dalszöveggel. Ebben Gyárfás 'öreg zsidóként' jellemzi magát, aki nem túl bátor módon, egy 'ha mindnyájunknak el kell menni, hát jó, hát elmegyünk' vállrándítással tekint a háborúra, hozzátéve, hogy őt már ötven éve kidobták a sorozáson, mert alkalmatlan volt a katonaságra, hiszen lúdtalpa volt a kezén. Ennek ellenére 'trenírozza' magát a katonaéletre, a szabadban (azaz a Lichthofban) alszik, s a megfelelő uniformisra is ügyel: 'Mindenem csukaszürke, még a fehér ingem is. Négy hétig tartott, mire csukaszürke lett.' Szavai - ahogy a háborún viccelődik - ironikusan az abban való részvétel elkerülésének vágyáról, általában is a háborúellenességéről szólnak. Gyárfás Dezső saját 'háborús' menüjét is felsorolja, benne az ellenséges országokra, illetve az ekkoriban ismert hadi eszközökre utal: 'Délben is csupa harcias étel. Előételnek ruszli (persze fej nélkül), szerb rostélyos, angol bélszín (jó véresen), túrós srapnel, mákos haubic...'. /.../ Gyárfás - a háborús sajtóhíradások stílusát is parodizálva - felsorolja, ki mindenki lépett már be a háborúba, és sajátos, zsidó identitáshumorral átalakított ország- és népnévparódiái, bár kitalált országokról szólnak, mégis világosan mutatják, hogy az emberek a hírekből egyre több távoli népről, országról kerestek és valószínűleg szerezhettek is információkat: 'Bizony má’ elég vóna a háborúból, pedig lesz ez még cifrább is. Épp most értesültem az abszolút megbízhatatlan forrásból, hogy az angoloknak sikerült megnyerni néhány rézbőrű indián törzset./.../ A sameszopotámiai sameszek is fellázadtak, és Pészach-Amerikából átkelve... Sabesszíniában offenzívába léptek.' A hangfelvétel végén pedig - különösen az eddig elhangzottak alapján - a formailag lelkes és lelkesítő zárószavakból érezhető háborús szkepticizmus szól: 'Mit mondjak maguknak? Szóval a háború még bonyolódik. Azért nem kell félni, mi hála Istennek, von Beruf nagyon jól állunk. Ha ez sokáig így megy, akkor már nemsokára Péterváron fogunk táncolni. A viszontlátásra Moszkvában!'" (Szabó Ferenc János, Magyar Zene, 2015/3.)
Gyárfás temetésén az egyik gyászbeszédben méltatták Gyárfásnak "a rémuralom napjaiban kifejtett magyar hazafias viselkedését". (8 órai újság, 1921. január 20.) Erről sajnos semmilyen közelebbi információnk sincs, az azonban biztos, hogy a Vörös Hadsereg toborzó meneteiben 1919 áprilisában sokakkal együtt Gyárfás is a toborzó művészek között volt.
Gyárfás teljes terjedelmében Korda Sándor elveszett filmjében. (Filmvilág, 1963. október 15.)
Betegségéről és 1921. január 17-én, életének 39. évében bekövetkezett haláláról a Magyarország (1921. január 18.) számol be legrészletesebben: "Mikor a nyáron először mondotta, hogy valahol belül egy halálos betegség közeledtét érzi, mosolyogtak rajta. Ő — szegény — csak biccentett nagy fejével és lehunyta apró szemeit. Valaki azt mondta a színháznál: Nagy baj, ha Gyafi nem nevet. /.../ Az elmúlt nyáron, amikor a Scala Színházban Menelaus szerepét játszotta, kezdett betegeskedni Gyárfás Dezső. A betegség lassanként elhatalmasodott felette, fellépéseit sorban beszüntette és külföldre ment egészségét rendbe hozni. Néhány hónappal ezelőtt, midőn pihenéséből visszatért, már-már úgy látszott, hogy visszanyerte egészségét s mintegy három hónapja ismét fellépett a Fővárosi Orfeumban. Gyógyulása azonban csak látszólagos volt, és egyik este annyira rosszul lett, hogy további fellépéseit be kellett szüntetnie. Szanatóriumba ment, majd lakásán ápolták, hol újra jobban lett, elhagyta az ágyat s már barátai közé tátogatott, amikor újra elővette kínzó betegsége. A Bálint-klinikára szállították és súlyos kétoldali vesegyulladása most már mindjobban elhatalmasodott. Már három nap óta eszméletlen volt, ma hajnalban aztán fél négy órakor csendben elszenderült." A lap a nekrológjában arra is emlékeztet, hogy Gyárfás Dezső 1918-1920-ban a Magyarországi Artista Egyesület elnöke is volt: "A színpadon bohém Gyafi az életben komoly, melegszívű ember volt. Az artista-egyesületnek csaknem haláláig elnöke és mint ilyen ezernyi dolgot végzett kartársai, barátai érdekében. Minden szegénynek csak adni tudott és szeretett. Boldog és meghitt volt családi élete."
"Őstehetségű humorista, különösen a fővárosi típusok és zsidó figurák kreálásában. Már komikusan tekintélyes külseje, bája, arc, jobban mondva szájmimikája kész merénylet volt a közönség nevető izmai ellen." Így írt a Színház és Társaság (1921. január 22.)
A Borsszem Jankó (1921. január 23.) versben búcsúzott tőle: "Kedvet a földön seholse látott, / Mérges lett, itthagyta a világot / Sok jó magyar lakik már odafent / Mulattatni hát őket odament /Tudhatjuk, ha az égen derű látszik: / 'Gyafi' a Mennyország-színházba’ játszik."
A szélsőjobboldali, antiszemita Nemzeti Újság (1921. január 18.) úgy parentálta el a komédiást, ahogy az a lap szelleméhez illet: "Az elhájasodott cinizmust, a melankolikus bohémiát szállította a maga lelkileg is rokon közönségének. A kávéházi törzsasztal humorát adta elő a gabona-szenzál (szenzál: közvetítő kereskedő, alkusz - Hacsa) élni vágyó családjának. Általában ennek a lelki és színvonalbeli öszszehangoltságnak köszönhette nagy sikerét. A tehetségénél mindenesetre erősebb eszköze volt hatásának mulatságos testi formája." A hasonszőrű Új Nemzedék (1921. január 20.) két napig hallgatott, aztán két sorban megemlítette "Gyárfás Dezső artista" halálát.
Kétezren kísérték utolsó útjára a Kozma utcai zsidó temetőbe.
A dupla toka és a sajátos nevetés. (Színházi Élet, 1932/14.)
- hacsa -
