A poéngyilkos szinonimájaként maradt fenn a neve. Ő volt az, aki minden viccet elmesélt és elrontott. De ezzel nemcsak pusztította, teremtette is a viccet. A viccrontás ugyanis nagyon vicces volt. Megszületett a pappjancsi viccek kategóriája. A bohém névadó nem volt akárki. Fölöttébb népszerű énekese volt Pestnek a békidők végén és a Nagy Háború éveiben. Ő vitte sikerre Zerkovitz slágereit, de ő énekelt először Ady-verseket is. A költő barátja volt. A legkomolyabb művektől a legléhábbakig, az operától a katonadalokig mindent elhordozott a szép baritonja.
Papp János (Jancsi) 40 éves színészi jubileumán 1937-ben. (Képes Pesti Hírlap, 1937. április 10.)
1879. szeptember 29-én született Kolozsvárott. Milyen családban? - erről nem tudunk semmit. A Színházi Lexikon szerint 1899-ben kezdte a pályát, ha viszont nem lódított hozzá két évet, amikor a 40 éves jubileumát ünnepeltette, akkor 1897-ben tizennyolc éves korában.
Különböző vidéki városokban lépett föl operettekben és operákban. "Opera baritonistaként" emlegették a vidéki lapok. Pályája kezdetétől Jancsi volt mindig, mindenkinek, nem Jánosodott meg soha.
Mint mindig, úgy ma is a "Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten" című sorozatunk az Arcanum adatbázisa segítségével készült! Az Arcanum számunkra kimeríthetetlen tudástár!
A sajtóban a század első évtizedének derekán tűnik fel a neve. Ekkor Pécsett működött. Alfiót énekelt a Parasztbecsületben, főszerepet a Hajdúk hadnagya című operettben: "Énekszámait meleg bensőséges érzéssel adta elő. Jelentős hibája az, hogy nem vigyáz a prózára, elsieti a szöveget, és így nem érteni meg, hogy mit mond. Erős akarattal erről leszokhatik. Hogy a közönség mennyire szereti e hibája dacára, mutatja az, hogy ezüst babér koszorút és nemzeti színű szallaggal ellátott zöldlevelű babérkoszorút kapott a sok tapson, kihíváson és ismételtetésen kívül. A kicsi közönség valósággal ünnepelte a szép hangú és rokonszenves megjelenésű énekest." (Pécsi Közlöny, 1906.január 18.)
Másutt is utalnak rá, hogy hadar, elnyeli a szavakat. Lehet, hogy ebből is eredt páratlan viccrontó képessége.
1907-ben már pesti színész az Intim Színházban, de továbbra is járja az országot. Nagy Endre, a pesti kabaré (akkor még kabaret) megteremtője, az első konferanszié fedezi föl és veszi be a társulatába. Ebben a csapatban játszik az nagykörúti Bonbonniere Kabaréban, majd a Modern Színpadon.
Egy-két évet Párizsban is eltölt, ahol kávéházakban énekel.
Nagy Endre csapatában. Az ülő Nagy Endre mögött balra. (Színházi Élet, 1918/23.)
Politikai nyilatkozatokat nem ismerünk tőle, de a jelek arra mutatnak, hogy a polgári radikálisokhoz, a szociáldemokratákhoz állt közel. Gyakran lépett fel szakszervezeti rendezvényeken, különösképp a nyomdászoknál, a Gutenberg-otthonban. A szakszervezeti otthon javára a vasasoknál rendezett matinén például "forradalmi dalokat" ad elő. (Népszava, 1912. április 27.) Szívesen szerepelt jótékonysági rendezvényeken és a Gallilei-kör estjein. A kor legjelentősebb színészeivel lép fel Jászai Maritól Medgyaszay Vilmáig.
A Nagy Endre-kabaréban otthon volt az irodalom, a zeneművészet. Papp Jancsi például Schumann-dalokkal aratott sikert: "Nagy Endre kabaréja ma este mutatta be január havi új műsorát. A kis intim színházat, amely már szinte elengedhetetlenül hozzá tartozik Budapest művészi és társadalmi életéhez, ma is az utolsó helyig megtöltötte az a nagyigényű, elegáns publikum, amely a nagy színházak langyos művészi élvezetei után finom aromájú, diszkréten csípős pezsgőt megy szürcsölni Nagy Endréhez. A mai bemutató változatos műsora zajos fogadtatásra talált. Nagyon tetszettek a szólószámok is, de különben nagy sikere volt a Schuhmann cziklusnak, amelyet Papp Jancsi és Szegő Józsa énekelt igazán komoly művészi megértéssel." (Az Újság, 1911. január 23.)
Papp Jancsi énekelt először (Reinitz Béla által) megzenésített Ady-dalokat. Például 1911 nyarán a Budai Színkörben. (Pesti Hírlap, 1911. augusztus 18.) Még Nagyváradon barátkozott össze a költővel. Nagy Endréék kaposvári vendégjátéka alkalmából ezt írja a helyi lap: "Mégis újólag meg kell emlékeznünk Papp Jancsiról, aki Reinitzer által megzenésített Ady-dalokat adott elő. Nem szólva az orgánumáról, amely csodálattal tölti el a hallgatót, de az a nagy megértés, amelyen keresztül Papp Jancsi a két nagy modernistát megszólaltatta, fölülmúlt minden várakozást. 'Páris az én Bakonyom' Indulatok keltek e dalnál életre az ember lelkében, ujjongások áradatában hemperegtek az érzéseink és valahogyan sírni szerettünk volna." (Somogyi Hírlap, 1912. július 26.)
A Nagy Endre-kabaréban Hevesi Sándor rendezésében előadták a Falu végén kurta kocsma "dramatizált" változatát, melynek keretében Papp Jancsi, Medgyaszay Vilma és a többiek Petőfi-dalokat énekeltek.
Falu végén kurta kocsma... (Színházi Hét, 1911/30.)
Mire a Nagy Háború kitört, Papp Jancsi Pest kedvence lett. A slágergyáros Zerkovitz Béla sorban írta neki a dalokat, amelyeket ő vitt sikerre. A nagy nemzeti szórakozóhely, a Royal Orfeum lett az otthona az Erzsébet körúton. A háború éveiben katonadalokkal aratott hatalmas sikereket. A Borsszem Jankó (1917. július 29.) "a pesti orfeumjárók imádottjának" nevezi.
"A Royal Orfeum egyik legnagyobb nóta-sikere lett pár nap alatt az 'Egy deci teli szódával!' című új Zerkovitz dal. A pompás verset is Zerkovitz Béla írta és a hihetetlenül szép refrént már a premier publikuma is együtt énekelte Papp Jancsival./.../ Gyüjjék koma, gyüjjék sógor, gyüjjék ángyom! / Gyüjjék mind a fronton szerzett rokonságom! / Nincsen semmi szégyenkezni való abba' / Ha egy kicsit mulatunk a Hinterlandba! / De ne szopjuk le magunkat úgy, mint hajdan. / Hátha egy-két óra múlva megint baj van. / Bár még akkor se kapnánk mi vereséget. / Hogyha duplán látnánk a sok ellenséget. / Tartsunk hát egy tort! / És igyunk szódavizes bort! Refrain: Kérek egy decit teli szódával! / No de szódával, no de szódával, / Bujj ide avval az uj nótával, / Avval a vadonatúj nótával." (Színház Élet, 1917/42.)
1918 nyarán, az ínséges időkben Papp Jancsit Bécsben ünnepelték a Kaisergartenben. Lisztet, zsírt, cukrot csempészett ki a bőröndjében a Pestnél is jobban éhező császárvárosba.
1919 áprilisában, amikor a pesti színművészek színe java járta a várost a toborzó napon és buzdított a vörös hadseregbe való belépésre, Papp Jancsi az élbuzdítók között volt, egy teherautón Fedák Sárival: "Fedák Sári.egy teherautó tetején áll és két kézzel szórja a Vörös Toborzó czímű nóta szövegét. Közben vörös kendőt lobogtat a kezében, a tömeg éljenzi, a kocsin pedig Zerkovitz Béla, a nóta szerzője és mellette Papp Jancsi, a Royal Orfeum tagja, aki czigányzenekar kísérete mellett énekli a Vörös Toborzó szövegét. Be-be-be-be-be-be-be, Be-be-be-be-be-be-be, Be kell állni ,a vörös hadseregbe! Ne-ne-ne-ne-ne-ne-ne, Ne-ne-ne-ne-ne-ne-ne, Nesze elvtárs, fogj fegyvert a kezedbe! Küldjünk minden hóditót a fenébe, Úgy kergessük ki komám, Hogy begyűnni ezután, ne juthasson mégegyszer az eszébe! A tömeg utána énekli a dalt és így megy a menetet bezáró sok ezer ember tovább az Oktogon felé." (Az Újság, 1919. április 7.)
A vereség után, Trianon küszöbén, a javarészt megszállt országban a "Nincs nekem már puskám!" című dal sűrítette magába a közérzetet: "A szerzők már a Károlyi-forradalom első idején megérezték Magyarország sorsát, keserűségeiket belefojtották e dalba, már akkor belopódzott minden magyar szívébe ez a kuruc nóta. A román fogolytáborokban épp úgy énekelték, mint a Magyarországtól elszakított területeken éneklik most. A fővárosban is minden cigány húrján ott sír e dal. A Royal Orfeumban Papp Jancsi énekli esténkint óriási siker mellett." (Reggeli Hírlap, 1920. február 8.) Erről a dalról csak ezt a régi rossz felvételt találtuk a youtube-on, persze nem Papp Jancsi előadásában.
Papp Jancsitól a - hogy legyen valami ellensúlya Adynak - Szabolcska Mihály versére íródott Sír a nóta, magyar nóta című dalt tudjuk csak felkínálni erről a felvételről, amely 1910 környékén készült.
Kubányi György és Iványi Dezső fölé magasodva a Royal Orfeum Serenata című műsorában. (Színházi Élet, 1922/11.)
A háború után még volt Papp Jancsinak pár jobb éve. Irredenta dalokkal sikerült feltüzelnie a hallgatóságot szerte az országban, de már korántsem volt akkora sztár, mint korábban. Erdélyből származván természetesen a legmélyebben érintette szülőföldjének elszakítása. 1923-ban Marosvásárhelyen a hatóságok betiltották a fellépését.
Az ital- és társaságkedvelő, kedves bohém énekes nyilván ifjúkora óta imádta, mondta, hadarta és gyilkolta a vicceket, lőtte le a poénokat, de már túl volt a negyvenedik évén és pályája zenitjén, amikor a sajtóban először írtak róla mint közismert poéngyilkosról. Maga Karinthy Frigyes alapozta meg Papp Jancsi poéngyilkos hírnevét az énekest személyesen nem ismerő közönség körében. A Színházi Élet 1920/51. számában indította el a "poénlövöldét". Így: "Nagyrabecsült olvasóinknak ezennel új játékot nyitunk: a poénlövöldét, melynek ünnepélyes felavatását Papp Jancsi díszelnökünknek, a poénfőgyilkosnak jelenlétében új építési munkálatok befejezése után tartja meg a szerkesztőség. /.../ Megelégszünk vele, hogy néhány szép példát közöljünk, nagyrészt mesterünknek, Papp Jancsinak százakra rugó gyűjteményéből. Első példa. Eleven vicc: — Hallotta? Hindenburg katonáinak ötszázezer virslit küldött a hentesek szövetsége, és mind az ötszázezret vizbe kellett dobni. — Miért? — Hogy megfőjjenek. Ugyanez, lelőve : — Hallotta? Hindenburgnak ötszázezer virslit küldtek és képzelje, mind az ötszázezret forró vizbe kellett dobni."
Az "Ahogy Papp Jancsi mondaná" sorozat első darabja. (Az Ojság, 1923. április 28.)
Az Ojság 1923-tól hosszú éveken át tömegével közölte "Ahogy Papp Jancsi mondaná" címmel a viccek eredeti és pappjancsizált változatait.
1924 baljós fordulópont Papp Jancsi pályáján. Kikerül a Royal Orfeumból, és már nem kapkodnak utána. Az Új Nemzedék (1925. augusztus 15.) zsidózva pártfogolja: "A színházi világ egyik legnépszerűbb, legtöbb tréfával körülfont figurája, a kedves, széphangú, magyarlelkű énekes, Papp Jancsi. Sok mindenről híres, ő énekelte az első Ady-dalokat. Váradról kísérte a nagy költőt utolsó napjáig /.../ Ő hozta divatba a kabarék gettólevegőjében a régi magyar muzsikákat, a kuruc daloktól Csokonaiig és Petőfiig. Most egy évig pihentették Jánost. Ungerleiderék, Wertheimerék és a többiek nem voltak kiváncsiak művészetére, nem szerződtették. Most nem nagyon tolakodnak körülötte. Papp Jancsi, aki gőgös ember, nem jelentkezik, nem kilincsel, inkább vándorbotot vesz a kezébe.Összeállította műsorát, szép, tiszta magyar műsort, elindul vele Páris városába. Nem haragszik senkire, fütyörészve távozik, hadarva mondja: — Jóféle útravalót viszek magammal. Velem lesz Tyukodi pajtás meg a Csínom Palkó, azután Petőfi-Hubai: Reszket a bokor című tündéri dala, a Földiekkel játszó égi tünemény, Csokonai és Lavotta örök emléke, a Csikóbőrös kulacs, Bartók és Kodály népdalai."
Papp Jancsi persze éppen annyira volt Zerkovitzé, mint Adyé, Ady pedig éppen annyira volt a zsidó Nagy Endréé, Papp Jancsi fölfedezőjévé, mint Papp Jancsié. Abban a "gettólevegőben" gazdagodott a pesti kabaré Adyval, Petőfivel, Csokonaival..., amelyet Nagy Endre és társai fújtak...
Papp Jancsi mégiscsak Magyarországon igyekezett megkapaszkodni a pályán. 1926 tavaszán Lovászy Károllyal együtt a kabaré "romantikus korszakának" személyiségeivel, a Nagy Endre hagyományát követő igényességgel megnyitották a Pengő Kabarét a Nagymező utcában. Papp Jancsi fölfedezte és az országot bejárva összegyűjtötte az elfeledett, megzenésített Gárdonyi-dalokat és bemutatta őket.
Az Új Nemzedék és társai által gettólevegőt árasztó, zsidó lapként számontartott Újság (1926. április 17.) üdvözli és siratja a Pengő Kabarét. "A kabaré nívós műsort mutatott be és tagjai között kitűnő nevek szerepeltek. Egy ideig jól is ment az új kabaré, sőt még most sem panaszkodhatik, mert esténként csaknem teljesen megtelik a nézőtér. A mulatókra azonban rossz világ jár, kevés a pénz. A közönség egy része feketekávét szopogatva nézte végig a Pengő Kabaré műsorát. A műsor végeztével az úri közönség táncolt ugyan, de úri szokása szerint tartózkodik attól, hogy költekezzék. A Pengő Kabaré kis igényekkel, pengős alapon működött, és így az eredmények nagyjából a várakozás szerint alakultak. A mulató tulajdonosa azonban nem elégedhetett meg az erkölcsi sikerrel, amely az ambiciózus művészeknek sokat jelentett." "Bámulatra méltó energiával és áldozatkészséggel küzdött, amíg bírt, a gazdasági romlás mindent elsöprő hullámaival. Szombat este utolsó előadását tartotta a Pengő-kabaré, amelynek tagjai szinte a startolás óta alig keresték meg napi betévő falatjukat." Így ír egy másik "gettólevegőt" árasztó lap, a Világ (1926. április 20.)
"Papp Jancsi" sokszor úgy lőtte le a poént, hogy le akarta fordítani a lefordíthatatlant. Például:
Az Ojság, 1925. szeptember 13.
A pappjancsi viccek közül a trágárak természetesen nem kerültek be a sajtóba, csak szájhagyomány útján terjedtek. A szerző bátorkodik előadni egyet, ami hozzá is elterjedt, legfeljebb a szerkesztő majd kihúzza (Nem húzza ki, mert rohadtul kíváncsi rá! - A szerkesztő ;)):
Papp Jancsit a barátjával meghívják uzsonnára egy úri családhoz. Papp Jancsival fogad a barátja: "Azt fogom mondani a ház asszonyának, hogy lóf*sz, és nem lesz botrány". Elmennek az uzsonnára, a barát rámutat az asztal közepére tett süteményre, és a ház asszonyához fordul: "Naccságos asszonyom, kúglóf*sz?" Papp Jancsi, mikor legközelebb meghívják őt uzsonnára egy másik úri házhoz, fogad egy társával: "Azt fogom mondani a ház asszonyának, hogy lóf*sz, és nem lesz botrány." Az asztal mellett Papp Jancsi odafordul a ház asszonyához, rámutat az asztal közepére helyezett süteményre: "Naccságos asszonyom, kuglóf*sz, vagy mi a lóf*sz?"
A világválság kitörése után még sokkal rosszabbak lettek a viszonyok. A harmincas években Papp Jancsi egyre inkább leszorult a pályáról. Inkább csak vidéken, kisebb kávéházakban jutott fellépési lehetőséghez.
A harmincas évek végén kis vendéglőt nyitott a Szövetség utcában. Kopott hely volt, ahová lépcsőn kellett lemenni az utcáról. Papp Jancsi maga szolgált fel. Egy arra tévedt újságírónak elsóhajtja: "— A sanzonok meghaltak..., a kor ízlése megváltozott. Ma dizőz kell a közönségnek, nem olyan zsánerszerű művész, mint amilyen én." (8 órai újság, 1939. július 20.)
Aztán a vendéglő is bezár. 1941-ben még hazatér a visszatért Kolozsvárra és Ady, Babits, Petőfi verseket énekel a szülővárosában (Hétfő, 1941. október 6.). Ott talán még jobban emlékeznek rá.
1941-ből még találtunk egy hirdetést a nevével, de már csak a "szerepelnek még" soraiban. (Magyar Nemzet, 1941. május 7.)
Utolsó éveit egy angyalföldi kis utcában, visszavonulva, súlyos anyagi gondok között töltötte el, és halálfélelmek gyötörték. Gyereke nem volt. Halála előtt egy évvel, idős emberként nősült meg. Évtizedekkel azután, hogy lezajlott szerelmi története Putti Liával, az Amerikába szakadt, kalandos sorsú filmszínésznővel.
1943 végén megfázott, a megfázásból tüdő- és mellhártyagyulladás lett, amibe 1944. január 12-én belehalt a Rókus Kórház egyik zsúfolt kórtermében. A lapok (a Magyar Nemzet kivételével), csak pár napos késéssel értesültek a haláláról. Szerény méretű, de elismerő, együttérző nekrológokkal búcsúztak tőle. Abban viszont nem egyeztek meg, hogy hol lesz a temetése. A lapok egy része úgy tudta, hogy Rákoskeresztúron, más része úgy, hogy a Kerepesi úton. A szerző ezt nem tudja eldönteni. Bizonyára nem volt, aki megújította volna a sírhelyét.
- hacsa -
