UPDATE! - A Szép Spázó csúnya élete

Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten 3.

2023. március 23. hacsa.

(A BEJEGYZÉS VÉGÉN OLVASHATÓ EGY ÚJABB KUTATÁSI EREDMÉNY!) Oscar Wilde és Eulenburg herceg Európát megrázó homoszexuális perei után végre egy itthoni perrel izgathatta magát a magyarországi homofób közvélemény. Ez ráadásul igazi bűntényekről is szólt, nem csak a kriminalizált "természet elleni fajtalanságról". Igaz, hogy Szép Spázó külföldön követte el a súlyosabb bűncselekményeit, de legalább itt volt itthon, és itt folyt le a pere, amely, amilyen nagy port kavart, olyan hamar el is felejtődött. Annyira, hogy még azt sem tudjuk, túlélte-e a a börtönt, s ha igen, mi lett vele. 

spazo_1.jpg

Kragujevics Spázó. (Tolnai Világlapja, 1909. november 21.)

A horvát fiatalember Szlavóniában, Ilokon (Újlak) született 1883. július 20-án. Szerény jövedelmű tanító volt az apja, aki a fiát bizonyára nagy nehézségek árán taníttatta. Spázó az alapvizsgát Egerben tette le, azután felköltözött Pestre, és itt végezte jogi tanulmányait. 1916 táján tűnt fel a főváros legelőkelőbb társaságaiban. Ott forgott a nagyúri szalonokban, az Ügetőn, az Országos Kaszinóban, a flancos szórakozóhelyeken, a legúribb társaságokban. Választékosan öltözködött, naponta négyszer-ötször átöltözött, gondosan kiválasztott parfümöktől illatozott, nagyvonalúan költekezett, hétszobás lakást bérelt. Megnyerő modorával, vonzó külsejével hamarosan népszerű lett a legúribb körökben. A budapesti főpolgármester, Márkus József házába is bejáratos volt, és egy igen módos család leányát is eljegyezte. A Szép Spázóként emlegetett ifjút horvát nemesi família sarjának nézhették, aki a gazdag családja pénzét szórja. 

   Természetesen a "Botrányok, sztorik és tragédiák a régi Budapesten" című új sorozatunk mai, harmadik része is Arcanum adatbázisa segítségével készült!

Az Arcanum számunkra kimeríthetetlen tudástár. 

Igazából egy Nikolics Brankó nevű kerítő vezette be őt Budapest pezsgő meleg szubkultúrájába, és a kegyeire számot tartó urak pénzéből élt. Ez a jövedelemforrás azonban igen költséges életvitelének fedezéséhez hosszabb távon már nem volt elég. "Legelső bűne az volt, hogy 1907. évi május hó 20-án este, amikor Kiss Tamásné lakásadónője és ennek leánya, Dirner Béláné a színházban voltak, Kragujevics az előszobában lévő éjjeli szekrényben elrejtett kulcscsal kinyitotta háziasszonyának zárt lakását s onnan 274 korona értékű készpénzt és ékszereket ellopott." (Az Újság, 1909. szeptember 28.) Hat nappal később ismét ékszert lopott a szállásadójától. Egy Rónay György nevű rendőrdíjnok kinyomozta a tettest, aki el is ismerte a tettét. Megígérte, hogy a károsultat jókora bánatpénzzel megfejelve kárpótolni fogja. Meg is tette. Kiutazott Németországba, és Frankfurtban pár hétig egy gazdag nagykereskedő, Karl Stutte vendégszeretetét élvezte. Tőle 1907 júliusában immár sokkal jelentősebb értékű ékszert lopott, amellyel hazatért, és valóban gavallérosan kártalanította szállásadónőjét. Frankfurti áldozata pedig nem mert feljelentést tenni, mert akkor fény derült volna pesti vendégével való kapcsolatának jellegére, amit akkor a társadalmi közeg is, az állam is büntetett. A homoszexualitás kriminalizálása és stigmája a bűnözők dolgát könnyítette, és az áldozatok kiszolgáltatottságát növelte. 

spazo_2.jpg

A biszexuális Philippe von Eulenburg herceg II. Vilmos császár igen közeli barátja és nagyon befolyásos tanácsadója volt. Egy újságíró tényfeltárása nyomán 1907-ben fény derült rá, hogy a császár közvetlen környezetében kiterjedt homoszexuális kapcsolatrendszer alakult ki, melynek középpontjában Eulenburg állt. Még a császár homoszexuális hajlamának a lehetősége is felmerült. A számos per és ellenper hosszú évekig izgalomban tartotta Európát és persze Magyarországot is. A herceg elleni pert a vádlott betegsége miatt folyamatosan halasztották, és azt végül a herceg halála zárta le. (Tolnai Világlapja, 1908. július 19.)

1908 nyarán a szépfiú ismét útra kelt. Berlin szórakozóhelyein, leginkább a meleg férfiak találkozóhelyeként ismert Mikado és Continental mulatóban kötött ismeretségeket. Itt került kapcsolatba Julius Engel vaj- és sajtkereskedővel, akit július 21-ére virradóra függönyzsinórral megfojtottak. Az orvosszakértők különös módon öngyilkosságot állapítottak meg, de a rendőrség valószínűsítette, hogy a sajtmágnást megölték. Kihallgatták az intenzív szexuális életet élő férfiúval kapcsolatba került ifjakat, köztük Kragujevicset is. A letartóztatására azonban bizonyíték híján nem volt mód. 

A Szép Spázónak hirtelen lett pénze hosszabb utazásra. Megfordult Helgolandban, Hamburgban, Koppenhágában, majd szeptember elején Bécsben tűnt fel. Itt Reitz Ede könyvelővel keveredett viszonyba, aki egy éjjel arra ébredt, hogy fojtogatják: "Kragujevics függönyzsinórból készült hurokkal akarta megfojtani a fiatalembert, aki kétségbeesetten védekezett. Hosszú küzdelem után kiszabadította magát a merénylő kezei közül. Reitz segítségkiáltására összefutottak a szomszédok, s rendőr is jelent meg a helyszínen. De Reitz nem merte megvádolni éjjeli vendégét. Kragujevics letérdelt előtte s könyörgött neki, hogy ne szolgáltassa ki, majd fenyegetésre fogta a dolgot s ráijesztett Reitzra, hogy bűnös hajlamaiért neki is lakolnia kell majd, ha törvény elé kerül a dolog. Reitz megijedt a fenyegetésre s azt mondta a rendőrnek, hogy azért csapott zajt, mert a barátja részeg fővel ki akart ugorni az ablakon." (Budapesti Hírlap, 1909. november 19.

Lehet, hogy a merénylő ezt is megúszta volna, csakhogy a sikertelen akció miatt nem volt pénze, hogy elszeleljen. A gyilkossági kísérletet követő este "megjelent Reitz lakásán egy szolga, aki levelet hozott a könyvelőnek. A levelet Kragujevics írta. Bocsánatot kér benne azért, amit Reitz ellen cselekedett, de ő maga sem tudja, mit csinált. Köszönet azért, hogy megbocsátott... egész életén keresztül hálás lesz érte. Egyúttal arra kéri, kölcsönözzön neki húsz koronát, hogy el tudjon utazni. A pénzt adja át a levelet vivő szolgának, az majd eljuttatja hozzá. Reitz édesanyja a levelet rögtön bevitte a bécsi rendőrségre. Detektíveket küldtek ki a kávéházba, ahol Kragujevics tartózkodott, de ott azt a felvilágosítást kapták, hogy Kragujevics már elment." (Pesti Napló, 1908. szeptember 6.

Úgy látszik, mégiscsak összeszedte a pénzt a vonatjegyre, amellyel hazautazott. A bécsi rendőrség nyomban értesítette a budapestit az ügyről, de mielőtt lefogták volna a gyanusítottat, ő az ügyvédje kíséretében önként besétált a rendőrségre. Előadta, hogy éppenséggel Reitz támadt rá, és megmutatta a sérüléseit, amelyeket valóban Reitz okozott védekezés közben. Kragujevics számítása nem jött be. Őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték. 

spazo_3.jpg

Oscar Wild esete volt a másik homoszexuális ügy, amely még az előző évtizedben fölizgatta Európát. Az író Magyarországon is igen népszerű volt, és a magyar közönség nagyobbrészt szimpatizált vele. Wilde a börtönben tönkrement, az ott szerzett betegségébe halt bele viszonylag fiatalon. (Premier, 2009/1.)

A berlini detektíveknek a bécsi gyilkossági kísérletről rögvest eszükbe jutott a saját megoldatlan függönyzsinóros gyilkossági ügyük, és azonmód Budapesten termett a berlini rendőrség legjobb nyomozója, Alexander Nasse Kihallgatta Kragujevicset, aki természetesen tagadta a gyilkosságot, és elmesélte, hol volt ő akkor, amikor a gyilkosság történt. Nasse (aki később a Nagy Háború nyugati frontján halt hősi halált) visszautazott Berlinbe, hogy ellenőrizze az alibit, és vitt magával egy szőrszálat is a Szép Spázó melléről, összehasonlítandó a berlini áldozaton talált szőrszállal.  

Kragujevics folyékonyan beszélt németül, de, úgy látszik, a szókincse még bővítésre szorult, mert a berlini lakásában az ő kézírásával ezt a szószedetet találták: "Einflechten= befonni, Obenliegen — rajta feküdni, Würgen = fojtani, Würgengel = öldöklő angyal, Gewalt = erőszak, Huschen .= surrani, Peinigen = kinozni, Klammern = megszorítani, Faden = a fonal." A Szép Spázó írásban is szorgalmasan gyakorolta a németet. Élénk levelezésben állt német katonatisztekkel, akiktől sokféle ajándékot kapott, például finom selyem alsóneműt, kozmetikai cikkeket. (Budapesti Hírlap, 1908. szeptember 15.

A lapok terjedelmes tudósításokban számoltak be az ügyről. Részletek, számok, adatok tekintetében sok volt a pontatlanság, nagy a zűrzavar. A riporterek igyekeztek olyan elemekkel gazdagítani a beszámolóikat, amelyek másoknak nem voltak meg, s a források megbízhatóságával keveset törődtek. A Friss Újság (1908. szeptember 17.) például tudni vélte azt is, hogy Kragujevics korábban váltó- és okirathamisításokat is elkövetett, meg azt is, hogy a brüsszeli rendőrség egy ottani kéjgyilkossággal hozta őt kapcsolatba. Ezekről azután többé nem esett szó. Mindazonáltal persze lehetséges, hogy elkövetett olyan bűncselekményeket is az ifjú kalandor, amelyekre nem derült fény, mert a károsultak az ismert okokból hallgattak. Ugyanezen lap szerint (1908. szeptember 27.) Kragujevics még Eulenburg hercegnek is "bűnös médiuma volt".

A Népszava (1910. február 15.)  jóval később ezzel a hírrel állt elő: "A hírhedt Kragujevics Spázó, akinek ügye nemsokára főtárgyalásra kerül, mint hírlik, öngyilkoskisérletet követett el a gyűjtőfogházban. Valami rossz kés akadt a kezébe, ezzel fölvágta a nyakán az ereket, de a fogház orvosa gyorsan elállította vérzését és a rabkórházba szállíttatta; néhány nap alatt helyreáll az egészsége. A fiatal rab tavaly is öngyilkos akart lenni, akkor is megmentették az életét. Újabb öngyilkos kísérletét titkolja a fogház igazgatósága." A lapnak tehát nem volt biztosabb információja annál, hogy úgy "hírlik", viszont tényként szögezte le, hogy a fogház igazgatósága titkolózik.

Az viszont sajnos tény, hogy egy bizonyos H. Géza öngyilkosságot követett el Kragujevics letartóztatásának napján, mert rettegett, hogy az ő "perverz üzelmeire" is fény derül, vagyis egyszerúen arra, hogy viszonya volt a Szép Spázóval. Ez az öngyilkosság nem híresztelés volt, hanem tény. A bíróság elnöke kérdezett rá Bécsben Reitz Ede tárgyalásán. Ugyanis a bécsi gyilkossági kísérlet áldozatából is vádlott lett, hiszen homoszexuális kapcsolatot létesített. Kapott is egyhónapos fogházbüntetést. (Népszava, 1909. január 13.)

Sokaknak lehetett félnivalója: "Kragujevics a napokban sürgősen magához kérette mindkét védőjét, akiket arra kért, járjanak közbe előkelő barátainal, hogy ezeket pénzbeli segítségben részesítsék. — Egy krajcárom sincs, — mondotta — és a rabkosztot nem bírja el a gyomrom./../ A védők el is jártak megbízásukban, de eredmény nélkül. Az előkelő ismerősök hallani sem akarnak többé a veszedelmes bűnösről és még azt is letagadták, hogy valaha ismerték. Nem adtak egy fillért sem, s igy a finom, úri élethez szokott gavallérnak mégiscsak meg kell szoknia a rabkosztot. A fogság és a folytonos kihallgatások nagyon kimerítették Kragujevics energiáját. Tagad rendületlenül, de boszut akar állani barátain, akik cserben hagyták. Jelentette ugyanis védőinek, hogy a fogházban beadványt készít, amely az egész világon nagy feltűnést fog kelteni. Felsorolja ebben a főváros legelőkelőbb társaságának azokat a pederasztáit, akik az ő megrontását előmozdították. Ezek között, sok mágnás, képviselő, egy a turfon is ismert tekintélyes nagykereskedő neve is szerepel. Világot akar vetni a főváros társadalmi életének rettenetes romlottságára és züllöttségére s hangoztatni fogja, hogy ő csak vak médium volt." (Pesti Napló, 1908. szeptember 23.

Ez a világrengető beadvány sohasem készült el vagy legalábbis nem került nyilvánosságra. Nagyon messze vagyunk még a meleg büszkeség korától. Akkor még (nagyon-nagyon kevés kivétellel) nem létezett öntudatos meleg identitás, csak vádló és önvádló (ön)ostorozás. 

A börtönben kiderült, hogy a csinos úrifiú egészsége nem áll szilárd lábakon. Epilepsziás rohamai, szívproblémái voltak. Gyakran bekerült a börtönkórház sokágyas kórtermeibe, ahol egy naplóba jegyezte fel az álmait.

A Tolnai Világlapja (1909. január 17.) úgy vélte, hogy a "pacsuliillatos úrfi" könnyen az akasztófára juthat, mert a berlini rablógyilkosság immáron tökéletesen rá van bizonyítva. Az ottani orvosszakértő teljes bizonyossággal megállapította, hogy az Engel holttestén talált szőrszál megegyezik az övével, és a bécsi gyilkossági kísérletet ugyanazzal a függönyzsinórral hajtották végre, amellyel a berlini gyilkosságot. Még a különlegesen megkötött csomó is ugyanolyan volt. 

Berlinben azok a tanúk, akikkel a gyanúsított az alibijét akarta bizonyítani, valamennyien tagadták, hogy a gyilkosság időpontjában látták volna őt a Mikado kávéházban. Látták viszont ott két órával később, amikor is "rendkívül izgatott volt, hallatlan mennyiségű italt döntött magába, aprópénzzel, húsz- és ötvenpfennigesekkel fizetett. B. R.-nek föltűnt, hogy a pénz, amely Kragujevicsnél van, nagyon piszkos, és miután igen közel ült hozzá, még azt is megérezte, hogy a sok piszkos aprópénz sajtszagú" Az adósságát is kiegyenlítette azon az éjszakán. (Budapesti Hírlap, 1908. szeptember 20.)

Noha a lapok már 1908 szeptemberének a végén azt írták, hogy a vizsgálatok lényegében lezárultak mindhárom érintett városban, a vádirat csak egy évvel később született meg, Ha sokat is kellett egyeztetni, levelezni a három ország rendőrségét érintő bűnügyben, s ha a (gyakran cserélődő) védők is húzták az időt különböző vizsgálatok követelésével, nehezen érthető ez az egyéves késlekedés. 

Az ügyészség megvádolta Kragujevicset a bécsi gyilkossági kísérlet, a frankfurti és budapesti lopások és persze a "fajtalankodás" mellett a berlini gyilkossággal is. (Pesti Napló, 1909. szeptember 28.)

A tárgyalásra tömegek próbáltak belépőjegyet szerezni: "A lapok közzétették, hogy a főtárgyalásra csakis e hó 16-án, délelőtt 9-10 óra között lehet belépőjegyeket szerezni. Ez aztán igen sok érdeklődőt vonzott ma a törvényszéki épületbe, ahol szép számmal osztották ki a belépőjegyeket, noha az is jelezve volt, hogy a főtárgyalás túlnyomó része zárt tárgyalás lesz. Természetesen még szebb számú volt az a közönség, amely jegyhez nem jutott és jegy nélkül távozott a törvényszéki épületből. Belépőjegyeket, a tárgyalás dísztelen anyagára való tekintettel, csakis érettebb korú embereknek adtak. Az irányzat pedig annyira antifeminista volt, hogy a nőkkel szemben való jegyadási készség már előlegesen kizártnak volt hirdetve. Jellemző a kor ízlésére, tehát a várható tolongás mérvére az is, hogy az érdeklődőknek külön jegyet adtak a folyosón leendő tartózkodáshoz is." (Az Újság, 1909. november 17.)

A tárgyalás a kezdete után nem sokkal félbe is szakadt, mert az esküdtek visszaküldték az ügyet a vizsgálóbírónak azzal, hogy a bizonyítékként szolgáló szőrszálat magyar szakértőknek is meg kell vizsgálni. Egy ideig vitatkoztak azon, ki illetékes a vizsgálatra, aztán a felkért szakértők úgy nyilatkoztak, hogy ők bizony nem tudják sem megerősíteni, sem megcáfolni a berlini szakértői véleményt.

Végül is csak 1910 májusában került sor a főtárgyalásra. Ennek legfontosabb része, amely a gyilkossági kísérletre és a gyilkosságra vonatkozott, zárt ajtók mögött zajlott le, és a riporterek sem tudtak meg róla semmit. Az esküdtek 1910. május 25-én minden egyéb vádpontban bűnösnek találták Kragujevicset, viszont a legsúlyosabb vád, a berlini gyilkosság alól felmentették őt a nagyon egyértelműnek látszó bizonyítékok ellenére. (Budapesti Hírlap, 1910. május 26.) Hogy miért, nem tudjuk. Soha nem is fogjuk megtudni. Lehetséges, hogy titkos vádalku köttetett. Esetleg annak fejében ejtették a vádat, hogy Kragujevics nem készíti el azt a beadványt, amelyben a magyar közélet számos prominensének leleplezését ígérte, és nem is beszél róluk. "Ha megérem szabadulásomat, külföldre megyek. Most memoire-jaimon dolgozom és igazságügyminiszteri engedélylyel a fegyházból fogom kiadni könyvemet. Ha ez lehetséges lesz, akkor egy kis pénzzel megyek a szabad életbe. De nem hiszem, hogy élve hagyjam el e rideg falakat." Ezt nyilatkozta a Pesti Naplónak 1910. december 9-én. Nos, ezek a memoárok sem készültek el, de legalábbis nem kerültek nyilvánosságra, nem tudunk róluk. 

Kragujevicset 12 év börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet ellen semmisségi panaszt nyújtott be, amelyet a Kúria elutasított. 

szpazo1.jpg

szpazo2.jpg

Az ítéletet szinte minden vidéki lap is lehozta. Nagy volt az érdeklődés országszerte

Az ítélet valóságos tartalma elfelejtődött. Szinte mindenütt úgy beszéltek Kragujevicsről, mint gyilkosságért elítélt emberről. "Kragujevics Spázó, a rablásért, gyilkosságért és fajtalanságért tizenkét évi fegyházra elítélt joghallgató a fogházban az őrültet szimulálja." Még a komolyabb lapok közé tartozó Az Újság (1910. november 24.) is így fogalmazott fél évvel azután, hogy pontosan beszámolt az ítéletről!

A Kragujevics-ügy hatására született meg Beteg szerelem: Kragujevics bűntársai címmel az a Budapest meleg szubkultúráját igen részletesen bemutató, sok kiadást megért, nagy példányszámban elkelt könyv, amely évtizedekre meghatározta a budapesti közvélemény felfogását a melegekről. A könyvet egy ugyancsak kompetens szerzőpáros írta: Székely Vladimir, a fővárosi rendőrség sajtóosztályának jótollú vezetője és Tábori Kornél, a magyar oknyomozó újságírás kiváló úttörője.

spazo_4.jpg

Székely Vladimir. (Tolnai Világlapja, 1906. december 2.)

 spazo_5.jpg

Tábori Kornél. (Tolnai Világlapja, 1922. március 8.)

1916-ban lopások, sikkasztások sorozatos elkövetésének vádjával letartóztatták Rónay Görgyöt, a Kragujevics-per egyik koronatanúját. Ő volt az a rendőrdíjnok, aki 1907-ben elfogadta Kragujevics ígéretét, hogy búsásan kárpótolni fogja Kiss Tamásnét, a szállásadónőt, akit meglopott. Most kiderült, hogy a díjnok Kiss Tamásné kárpótlásának egy részét is ellopta. (Pesti Napló, 1916. május 21.)

Az utolsó hírünk a Szép Spázóról 1913 januárjából való. Ekkor jelentette a váci börtönben a lopás gyanújával letartóztatott Páldy László börtönügyi irnokról, hogy "vele Budapesten egy társaságba járt, majd perverz emberekkel érintkezett és néhány koronáért rossz erkölcsűeknek átengedte magát". (Előre, 1913. január 30.)

A 12 éves büntetés 1920 szeptemberében tellett volna le, az elítélt negyedeléssel 1917-ben szabadulhatott legkorábban. De hogy szabadult-e egyáltalán, nem tudjuk. Akkor járt harmincas éveinek derekán. Akár évtizedekig is élhetett még külföldön, ahová készült, vagy a szülőföldjén, amely 1920-ban már Jugoszláviához tartozott. 

Kragujevics Spázó nevére az utolsó találatokat az 1930-as évek elejéről adja az Arcanum. Kilenc évtizede immár, hogy elnyelte őt a teljes feledés.

Simonyi Sándor (Friss Újság, 1933. március 12.) szerint meghalt a börtönben. Székely Vladimir cikkében viszont azt olvassuk, hogy leülte a börtönbüntetését. "Vajjon hol csatangol most öreg, megtört emberként?" - kérdezi írása végén (Magyar Detektív, 1930. január 15.). (Nb. Kragujevics Spázó még akkor is csak 47 éves volt, ha élt.) Gondolhatnánk, hogy a rendőrség sajtófőnöke csak jobban tudja, mint a bulvárlap munkatársa, de hát Székely Vladimir is azt írja itt, hogy Kragujevicset többek között gyilkosságért ítélték el. Még a fősajtós rendőr is elfeledte már, mi volt az ítélet. 

Ebben a cikkben egyébként a "feminin férfi" típusaként szerepelteti és mutatja be az alábbi képpel Kragujevics Spázót.

spazo_6.jpg

A "feminin" Szép Spázó. (Magyar Detektív, 1930. január 15.)

UPDATE: Nos az eredeti bejegyzés itt ért volna véget, ám néhány napja levelet kaptam Dr. Eszenyi Miklós művelődéstörténésztől, aki a cikkben kétszer is feltett kérdésre, miszerint mi lett Spázóval később, kicsit pontosabb információkkal szolgált. Át is adom neki a szót:

Nagy érdeklődéssel szoktam olvasni a blogot a remek képekkel. 2023. március 23-án jelent meg hacsa vendégszerzőtől "A szép Spázó csúnya élete" című írás.A cikk írója kétszer is felteszi a kérdést, hogy mi lett a főhős sorsa. Először a bevezetésben, miszerint "még azt sem tudjuk, túlélte-e a börtönt, s ha igen, mi lett vele" Majd a végén: "A 12 éves büntetés 1920 szeptemberében tellett volna le, az elítélt negyedeléssel 1917-ben szabadulhatott legkorábban. De hogy szabadult-e egyáltalán, nem tudjuk."
Kérem, nyugtassa meg a szerzőt, hogy tudjuk!
A Hungaricana adatbázisban ugyanis rendelkezésre állnak a régi fogolytörzskönyvek. Eszerint Kragujevics Spasoje 1883. július 20-án született Szlavónia megyében Ilok településen, ami ma Horvátországhoz tartozik. Édesapja Kilian Kragujevic, édesanyja Maria Nikolic. A Hungaricana adatbázisban fellelhető a fogolytörzskönyve, ami szerint "1917. november 8-án Vacz városba feltételes szabadságra bocsájtatott". Tehát túlélte.
Megjegyzem, hogy az elítélt valódi keresztneve Spasoje, és nem Spázó, utóbbit a korabeli magyar sajtó szerzői ragasztották rá, mert egyébként így becézték.
Üdvözlettel:
Dr. Eszenyi Miklós
művelődéstörténész

Köszönjük a kiegészítést!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr3118069912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2023.03.23. 09:40:27

A maguk módján érdekesek ezek a cikkek, de én nem szeretek a bulvárban tunkolni...
Mindenesetre rémutat arra, hogy Budapesten mekkora fertő volt...

Jobban tetszett a gyáros sorozat.

Club Sandwich 2023.03.24. 13:29:12

Meg ilyen nevet :) Eloszor azt hittem, egy szep emberrol szol a tortenet, aki allandoan SPA-kba jar :D :D

5valve 2023.03.25. 07:55:02

Régen szégyelték magukat a homoszexuálisok ma meg büszkék rá és az utcán parádéznak.

hátramozdító 2023.03.25. 09:10:51

Köszönjük szépen! Nem minden tanulság nélkül való írás volt, a sorozatnak pedig lehetne az a címe, hogy: Ecce homo!

¿Qué tapas hay? 2023.03.25. 23:47:40

"1916 táján tűnt fel a főváros legelőkelőbb társaságaiban"
Ez valószínűleg elírás lehet, mert Szép Spázó életműve akkorra már a lentebbi források szerint lezárult.

Magában az ítéletben nem nagyon látom a homofób vonalat, mert a korabeli szabályok szerint a Kraguljevicsre bizonyított bűnhalmazat büntetési tétele a természet elleni fajtalanság vétsége (!) nélkül is ugyanannyi lett volna. (Figyelembe véve, hogy a berlini gyilkosság/szándékos emberölés bűntettében nem találták bűnösnek, mert azesetben halál/életfogytiglan lett volna a büntetése, mérlegelési lehetőség nélkül).
Amúgy a magyar büntetőtörvénykönyv a férfiak közötti természet elleni fajtalanság esetében meglehetően liberális volt, a korabeli mércével nézve. A természet elleni fajtalanság (definíció szerint férfiak, vagy ember és állat nemi közösülése) legfeljebb egy év fogházzal volt büntethető, és egyéb bcs., illetve fenyegetés és erőszak hiányában nem volt hivatalból üldözendő. A férfi által elkövetett, nővel és férfival szembeni szemérem elleni erőszak ugyanazon tétellel volt büntetendő (öt évig terjedő börtön). Szintén érdekes aspektus, hogy a nők közötti szexuális kapcsolat csak vérfertőző kapcsolatban volt büntethető, viszont vérfertőzés esetén a homoszexuális kapcsolat büntetési tétele a heteroszexuálishoz képest enyhébb volt.
süti beállítások módosítása