SZIASZTOK! HIÁNYOZTUNK? Ti is nekünk! Lassan beindul a blog újra! Az ehavi gyártörténettel kezdünk...
Az izzólámpagyártás európai megteremtője, egy nyughatatlan orosz-zsidó mérnök, az első cionisták egyike Budapesten igyekezett lefőzni a legnagyobb európai vállalatokat. Hol legharcosabb konkurense, hol kartelltársa, hol tulajdonostársa volt a hatalmas Egyesült Izzónak, amely végül az életének kilencedik évtizedében járó Kremeneczky János Orionját bekebelezte, és a világ legnagyobb rádióexportőrévé tette. 1942-ben a világ rádióexportjának 25-30 százalékát az Orion bonyolította le.
1976. A Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház műszaki osztálya, középen az Orion készülékeivel. Forrás: FORTEPAN / Urbán Tamás
Magyarország nagyhírű gyárairól és üzemeiről szóló sorozat mai, immár tizenkilencedik bejegyzése is az Arcanum adatbázisa segítségével készült!
Világvevő Orion rádió a budapesti Ipari Vásáron, 1960. (Hungaricana, Fortepan.)
Kremeneczky János, "ez a fantasztikus technológiai és innovációs tehetséggel és éleslátással megáldott ember, korának meghatározó technológiai iparbárója az orosz birodalom szülötte volt. 1850-ben látta meg a napvilágot Odesszában - és ekkor még Jonas (Jona) Joszipovics Levinsonnak hívták - mint elektrotechnikus segédkezett... a távíróhálózatnak oroszországi kiépítésénél... emigrált a Krímből, és 1874-ben beiratkozott a berlini műszaki főiskola gépész szakára. Egyetemi tanulmányainak finanszírozására munkát vállalt a nagyhírű Siemens & Halske cégnél. Itt ismerkedett meg az elektromos világítás problémáival, de ő volt az is aki Werner von Siemensnek elkészítette az első telefonkészüléket. Három évvel később a párizsi Société Générale d’Electricité Procédénél lett főmérnök, ahol ívlámpák szerelésével foglalkozott. 1880 nyarán 40 ívlámpát szereltek fel az irányításával a bécsi Volksgartenben. A munka végeztével Bécsben maradt, és felvette a Johann Kremenezky nevet, majd 1882-ben egyik alapítója lett az Első Osztrák-Magyar Elektromos Világítási és Erőátviteli Vállalatnak, amely Ausztria első erősáramú készülékeket előállító cége volt./.../ Két évvel később önállósította magát, és új gyárat alapított Kremeneczky, Mayer és Társa néven, létrehozva a monarchia első nagyüzemi izzólámpagyárát. Öt év múlva már évente százezer izzót gyártottak ott. 1896-ban a nürnbergi Schuckert Művek felvásárolta őket, és Osztrák Schuckert Művek néven működtette tovább a vállalatot. Kremeneczky János műszaki igazgató lett az új cégnél, amely akkor már 500 főt foglalkoztatott, de mivel nem fordítottak kellő figyelmet az izzólámpagyártásra, ismét csak önállósította magát. Az Orion későbbi alapítója így, mint oly sokszor életében, ezúttal is trendérzékenynek bizonyult, bécsi gyárában négy évvel később már évi 7,5 millió wolframszálas izzót gyártottak. Az üzlet egyre jobban és jobban pörgött, ezért 1913-ban úgy döntött, hogy Budapesten is gyárat alapít. (Kremeneczky János egyébként aktívan részt vett a cionista mozgalomban, Herzl Tivadar egyik közeli munkatársa volt, részt vett a Zsidó Nemzeti Alap létrehozásában. Bécsben és Jeruzsálemben is utcát neveztek el róla.)" (Forbes, 2017/9.)
Azóta már Tel Avivban is van utcája. Magyarországon nemhogy utcája, még szócikke sincs a magyar wikipédián. Az angol wikipédia szócikkében viszont nyoma sincs annak, hogy bármi köze lett volna a magyar iparhoz és az Orionhoz.
Kremeneczky irányította a pénzgyűjtést a palesztinai zsidó tulajdonszerzés finanszírozására létrehozott Zsidó Nemzeti Alap javára, és több jelentős vállalatot is alapított Palesztinában.
Kremeneczky János (1850-1934). (Új Kelet, 2020. október 1.)
Már viszonylag idős ember és gazdag iparbáró volt, amikor a tevékenységét kiterjesztette Magyarországra. Az alacsony bérek és az iparfejlesztés állami támogatása vonzotta ide. 1913 júniusában megalapította a Magyar Wolframlámpa-gyárat, az Orion jogelődjét. A vállalat Angyalföldön, a Fővárosi Elektromos Művek Váci úti telephelyének negyedik emeletén kezdte meg a működését hat Ganz gyártmányú géppel. Az épület ma is az ELMÜ-é.
A cég sikeresnek bizonyult, egyre több termékből termelt egyre többet. Az izzólámpákon kívül szárazelemeket és egyéb villamossági cikkeket. Az első világháború alatt tovább bővítette a termékkörét. Zseblámpákat, hőpalackokat, transzformátorokat, villanymelegítőket is gyártott. Átterjeszkedett a negyedikről a harmadik emeletre is, immáron több száz embert foglalkoztatott és az Egyesült Izzó komoly versenytársként tekintett rá. Az izzólámpák legnagyobb vásárlójának, a MÁV-nak a megrendeléseit is egyre nagyobb mértékben meg kellett osztania vele: "A Máv. igazgatósága a január hó 4-én megtartott versenytárgyalás alapján most biztosította fémszálas izzólámpákból 114.000 K értékben szükségletét. A szállításból 91.000 K értékű jutott az Egyesült izzólámpa és villamossági Rt.-nak, 23.000 K értékű pedig a Magyar Wolfram lámpagyár Kremeneczky János cégnek. Utóbbi cég kvótája a tavalyi szerződéssel szemben mintegy 8000 K emelkedést mutat." (Honi Ipar, 1916. április 1.)
1917-ben az Egyesült Izzó beszállt a cégbe, résztulajdonos lett. A világháború végére a cég végképp kinőtt az Elektromos Művek épületéből, és 1921-ben átköltözött a Váci út 99-105 alá.
1920 szeptemberében az Egyesült Államokban megkezdődött a rádiós műsorszórás. 1921-ben már Magyarországon is felvetődött ennek gondolata. A Telefongyárban katonai célokra már korábban is gyártottak rádiókészülékeket. Ott is készültek a civil rádiózásra, a készülékek tömegtermelésére. Az Egyesült Izzó is létrehozott egy osztályt a rádió vevőcsövek fejlesztésére és gyártására, és természetesen Kremeneczky sem késlekedett. 1923-ban már tömegével gyártották a rádiócsöveket a bécsi és a pesti gyárában is.
A világháború után ismét kiéleződött a konkurenciaharc az Izzó és a Magyar Wolfram között. Kremeneczky felmondta az Izzóval kötött kartellmegállapodást, és a megállapodásban szereplőnél sokkal több izzót gyártott. Új vállalatot is alapított az Izzóval közös cége mellett. Az Izzó kilépett a közös vállalatból, Kremeneczky egyesítette a vállalatait. A konkurenciaharc pedig kiterjedt az új piacra, a rádiózás piacára.
A rádiós műsorszórás elindítása késett. 1924-ben már tele voltak a raktárak rádiócsövekkel. Ez év októberében, amikor azért már biztosra lehetett venni, hogy a következő évben valóban megkezdődik a civil rádiózás Magyarországon, Kremeneczky Orion Villamossági Rt.-re kereszteli gyárának kereskedelmi részlegét, és ettől kezdve ezzel a márkanévvel, a téli égbolt legfényesebb, "mennyei fény" jelentésű csillagképének nevével árusítja valamennyi termékét, a rádiókészülékekkel együtt, amelyek gyártását 1926 nyarán kezdik el a Telefunken szabadalmának felhasználásával. Hamarosan azonban saját fejlesztésű rádiókészülékeket dobnak piacra.
Felhívás a vásárlóknak: csak az Orion-háromfej védjeggyel ellátott rádiókészülékek igazi Orion gyártmányok! (Budapesti Hírlap, 1932. augusztus 26.)
A védjegyet Bottlik József tervezte, az art deco jeles hazai képviselője, aki Berlintől Londonig sokfelé tervezett plakátokat, védjegyeket, és negyven éven át volt az Orion arculat- és plakáttervezője.
Az Izzó és a Telefongyár mellett a német Standard és a holland Philips is gyártott ekkor rádiókészülékeket Magyarországon. Kremeneczky bécsi törzsgyára azonban élen járt a termékfejlesztésben, és így a Magyar Wolfram kiválóan állta a versenyt. Már az első Orion típusok is nagy nemzetközi sikereket értek el. 1930-ban már naponta 50 rádiókészüléket gyártottak, 600 embert foglalkoztattak, kijutottak a világpiacra. A gazdasági világválság ellenére is közel százezer pengős tiszta nyereséggel zárták az évet.
Ebben az évben lépett be az alapító élete kilencedik évtizedébe: "Kremeneczky János nyolcvanéves. A Magyar Wolframlámpagyár Rt., Kremeneczky János cég alapítója és elnöke, Kremeneczky János gyáros február 15-én töltötte be 80-ik esztendejét. Kremeneczky János egyik vezető embere az izzólámpagyártásnak, aki különösen az izzólámpagyártáshoz szükséges munkagépek feltalálása és tökéletesítése körül végzett úttörő munkát. Nyolcvanadik születése napja alkalmából a világ minden részéről meleg ünneplésben részesült és ehhez az ünnepléshez csatlakozik a magyar elektrotechnikai és rádióipar is." (Magyar Gyáripar, 1930/2.)
Ez volt Kremeneczky önálló magyarországi vállalatának utolsó esztendeje.
Miközben a pesti gyár a világválságot jól viselte, a bécsi törzsgyár olyan súlyos fizetési nehézségekkel küszködött, hogy Kremeneczky kénytelen volt eladni az Egyesült Izzónak a bécsi vállalat és azon keresztül a pesti cég részvényeinek a többségét. Kremeneczky az Egyesült Izzó igazgatótanácsának tagjaként aktívan részt vett az Orion működtetésében egészen az 1934-ben bekövetkezett haláláig.
A hosszú konkurenciaharc tehát eldőlt. A kötött devizagazdálkodás 1931-es bevezetésével a piac is átalakult. A rádiókészülékekre és az alkatrészekre olyan brutális vámot vetettek ki, hogy a külföldi cégek kiszorultak a magyar piacról. Csak azok voltak jelen (többek között a Siemens, a Philips), amelyek itt hoztak létre gyárakat.
Az Egyesült Izzó tőkeereje és hatalmas nemzetközi értékesítőhálózata hatalmas távlatokat nyitott meg az Orion termékek előtt. Magyarországon 1940-ban már évente százezer rádiót gyártottak, ennek felét az Orion, nagyobbrészt exportra, a világ minden tájára. Az Orion világpiaci részesedése 1942-ben elérte a 25-30 százalékot. A rádiógyártók a harmincas években kartellmegállapodást kötötték, az Orion itthon csak a megállapodásnak megfelelő mennyiséget értékesíthette, ezért is kellett termékeinek oly nagy mértékben támaszkodnia az exportra.
A gyár termékköre is bővült. Hőpalackokat, orvosi üvegárukat kezdtek gyártani. 1938-tól lemezjátszós zeneszekrényt is előállítottak. A régi telephely szűknek bizonyult. Az új termékek és a rádiókészülékek gyártását az igazgatósággal együtt bevitték 1934-ben az Izzó újpesti telepére, a Váci út 77 alá, csak a szerviz és néhány kisebb jelentőségű cikk gyártása maradt az angyalföldi telepen.
Tömegek a Tungsram és az Orion közös pavilonja előtt 1941-ben a városligeti Ipari Vásáron. (Fortepan. Hungaricana)
1939-ben elindították a néprádió akciót. Húszezer, a magyarországi műsorok vételére alkalmas, olcsó rádiót kínáltak ennek az akciónak a keretében. Az ára 57,30 pengő volt, ebből a vásárlónak 48 pengőt kellett kifizetnie részletre, két év alatt, a különbözetet az állam állta. Havi két pengőt azért még a szegényebbek is ki tudtak fizetni. Mire kifizették, már zajlott a világháború. 1944 augusztusában az összes rádiókészüléket be kellett szolgáltatni, és ezek nagy része a háború során megsemmisült. Az ötvenes évek elején aztán újra kezdődött a néprádió akció.
1941-ben az Oriont, miként az összes rádiót gyártó vállalatot, hadiüzemnek minősítették. Mindegyikben nőtt a hadiipari termékek aránya, de csak az Orionban nem csökkent a legyártott rádiók mennyisége. Az exportpiacok a háború miatt leszűkültek, viszont a belföldi kereslet, részben ugyancsak a háború miatt, hirtelen megugrott.
A magyarországi harcok idején a Philips és a Siemens rádiógyára megsemmisült, az Orionnak szerencséje volt: "A Budapestet lassan feladni kényszerülő német csapatok az Orion újpesti gyártelepeinek felrobbantását tervezték. A hír hallatára a dolgozók családtagjaikkal beköltöztek a gyárba, és ezzel meghiúsították az őrjítő tervet. Ráadásul a munkások elrejtették a fontosabb anyagokat, alkatrészeket, így megakadályozták a jelentősebb kártételt. Újpest 1945. január 10-én felszabadult, és a gyár két hét múlva már üzemelt." (Forbes, 2017/9.)
A gyárat a Szovjetunió vette igénybe. A termékskálájából addig hiányzó mérőműszereket gyártatott, és tízezer hordozható rádió előállítására adott utasítást. Az első években természetesen az Orion is elsősorban jóvátételre termelt. 1947-ben a kereskedelmi vállalat nevét kapja meg az egész cég, amelyet ezután hivatalosan is Orionnak, ORION Rádió és Villamossági Vállalatnak hívnak. 1948-ban a céget államosítják.
1950-ben, az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának felépítése után a műszergyártástól megszabadulnak. Ezután a televízió megjelenéséig csak rádiókat gyártanak, de azt igen sokat. Többek között néprádiókat.
Egymás mellett a néprádió és a világvevő, "varázsszemes" rádió. (Művészet, 1986/4.)
Orion rádiót reklámoznak és elektromos háztartási gépeket mutatnak be a villamosított falu lakóinak. Szabadszállás, 1949. (Fortepan. Hungaricana.)
A Ludas Matyi (1950. szeptember 1.) gyárlátogatási sorozatában az Orionra is sor került: "Ha egy tyúkketrecbe tíz csirke helyett harmincat nyomorítanak be, az még nem nagy baj, mert egy baromfi-siralomházról a legzseniálisabb Leghorn-kakasnak sincs különb elképzelése. De ha világmárkának számító rádiót kell gyártani, nagyított kiadású szardiniásdobozban, akkor nem csoda, hogy amerre lépünk, vészjelekkel van tele a levegő. — S. O. S.! S. O. S.! S. O. S.! - mentsétek meg az Oriont, nagyobb üzemet, tágasabb üzemet, mert megfulladunk ebben a zsibvásárban. S amellett ez a rádiókkal, gépekkel, dolgozókkal telegyömöszölt Orion még csak nem is főbérlő, s még csak nem is társbérlő (brrr), hanem albérlő (brrr., brrr., brrr.). Ugyanis az irgalmas lelkű Egyesült Izzó néninél húzza meg magát ez a szerencsétlen ágyrajáró és bizony az Izzónéni időnként házsártos."
Ekkor bátran lehetett viccelni az Orion "tyúkketrecével", mert már épült a vállalat új telephelye Kőbányán, a Jászberényi úton, ahová 1951-ben be is költöztek.
1954-ben 257 ezer rádiót gyártottak. Ez volt a csúcs. Az Orion fennállása során közel 3 millió készüléket gyártott le 286 különböző típusból. Ebből félmillió néprádiót 1951-1957 között. Legszebb emlékezetű rádiója, a Pacsirta 1958-ban a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert.
1964-ben megszüntették a rádiógyártást az Orionban is, a Telefongyárban is. Ettől kezdve a Videoton volt az egyetlen rádiógyártó cég Magyarországon. A KGST-ben Bulgária lett a rádiógyártás első számú gazdája, amivel senki sem járt jól. A bútordarabnak számító, nagy asztali rádiók kora egyébként is lejárt. A hordozható táska- és zsebrádiók vették át a helyüket a nyomtatott áramkörös technika térhódításával.
Régi asztali rádiók.(168 óra, 2012. március 8.)
1951-ben kapott az Orion a megbízást saját gyártmányú tévékészülék kifejlesztésére. Ehhez úgy kezdtek hozzá, hogy 1954-ig nem is volt tévéadó Magyarországon, amelynek a jeleit készülékkel fogni lehetett volna. 1954-ben elkészült az első Orion televízió, az AT 501-es kísérleti példánya.
"Laszip Sándor az Orion gyár mérnöke, a televíziós csoport vezetője, az AT 501 készülék konstruktőre ellenőrzi a vevő hangolását." (1954, Fortepan, Hungaricana)
Még csak kísérleti adásokat, vagyis monoszkópot lehetett nézni a tévén, amikor 1956 augusztusában az AT 501-es a boltokba került.
Az eredeti tervek szerint 1954-ben kellett volna megkezdődnie a televíziós műsorszolgáltatásnak, de ez csak 1957-ben történt meg. 1958-ban az Orionban elkészült az első 12 csatornás készülék. 1959-ben az első nagyképernyős, a Duna. 1964-ben megjelent a tranzisztoros tévé, 1967-ben a hordozható, 1968-ban pedig az első színes televízió, a Colorion. Ebben az évben gyártották le az egymilliomodik készüléket a Jászberényi úton. 1975-ig negyven készüléktípussal jelentek meg a piacon. 1958-tól kezdve exportáltak is tévékészülékeket. Az Orion a hatvanas-hetvenes években négy-ötezer embert foglalkoztatott. Gyáregységet nyitottak Jászfényszarun és Tamásiban.
A későbbiekben jelentőssé vált az Orion számítástechnikai részlege is. 1981-ben előálltak az első magyar fejlesztésű hifitoronnyal, a nyolcvanas években pedig a Panasonic videomagnóinak összeszerelésével is foglalkoztak.
Munkásgyűlés az Orionban 1981 szeptemberében, amelyen élesen elítélik a lengyel Szolidaritást, amely szabad szakszervezetek alakítására hívta föl a szovjet blokk országainak dolgozóit. (Népszabadság, 1981. szeptember 18.)
A gyár hadiipari tevékenysége nem került be a köztudatba, de a hadiipari megrendelések visszaesése jelentős csapás volt a vállalat számára a nyolcvanas évek végén. Két másik csapás is érte ekkor az Oriont: a keleti, mindenekelőtt a szovjet piac összeomlása és a határok megnyitása a devizaliberalizációval együtt. Tömegek keltek útra, hogy külföldön vásárolják meg azokat a szórakoztatóelektronikai berendezéseket, amelyeket korábban hazai piacon, hazai gyártóktól szereztek be. 1991-ben csődeljárás indult a vállalat ellen. "A kinevezett csődbiztos az első intézkedések között elbocsátott 2700 dolgozót, telephelyeket, ingatlanokat adtak el." (Forbes, 2017/9.)
Azt remélték, hogy a Samsunggal való együttműködés megmentheti a vállalatot, de a kooperációból született vegyesvállalat Jászfényszarun ehhez nem volt elég, a Samsung pedig nem kívánta megvenni az Oriont. Végül az orosz olajipari óriáscég, a Jukosz csoportjához tartozó Juganszknyeftyegaz vette meg 1993-ban. Néhány százaléknyi tulajdonrész a menedzsmentnek is jutott.
1997-ben az orosz tulajdonos továbbadta a céget a szingapúri Thakral-csoportnak, amely 35 országban működik. A szingapúri vezér, Gurperet Singh Arora nyilatkozata szerint „1996-ban úgy láttuk, hogy számunkra a régióban az Orion igazán ígéretes üzleti lehetőséget kínál, hosszú és elismert múltja, jó földrajzi elhelyezkedése, valamint kiváló munkaerői és erős védjegye miatt.” (Forbes, 2017/9.)
A kiváló munkaerőből nem sok maradt. A vállalat nyereséges, helyzete stabil, de mindössze százvalahány főt foglalkoztat. Elektronikai gyártási szolgáltatások adják forgalmának a felét, a másik felét pedig a több mint százféle, világszerte keresett Orion márkájú termék forgalmazása és gyártásának koordinálása. A termékek maguk az Orionnal szerződésben álló törökországi és kínai gyárakban készülnek.
"Kőbánya Újhegyi lakótelep. Orion gyári dolgozók társadalmi munkában építik a Szocialista Brigádok Parkját a bányató mellett." 1977. (Fortepan. Hungaricana.)
- hacsa -