Az átsugárzott világ

A Medicor története

2022. július 14. hacsa.

Magyarország röntgengyártó nagyhatalom volt egykoron. A Medicor (jelentése: segítő, gyógyító) a világ harmadik legnagyobb orvosi készülékeket gyártó cégévé nőtte ki magát. Persze elsősorban a KGST-monopólium révén. A Medicor volt a gazdasági reformok kísérleti terepe. Szinte minden reformlépést itt próbáltak ki. A Medicor-monstrum azonban fenntarthatatlannak bizonyult, viszont sok, máig is sikeres vállalkozásra esett szét.

medicor.jpg

Kádár János és Biszku Béla a Medicornál 1978-ban. (Fortepan, Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)

Magyarország nagyhírű gyárairól és üzemeiről szóló sorozat mai, immár tizennyolcadik bejegyzése is az Arcanum adatbázisa segítségével készült!

 

A kórház- és orvostechnikai ipar Magyarország nagy hagyományú, sikeres ágazata. Első ismert cége Fischer Péter sebészeti mű- és kötőszergyára volt, amely a Gyógyászat 1861. április 20-i számában jelentette meg "a legszükségesebb sebészi eszközök név- és árjegyzékét". "Fischer Péter fővárosi képviselő, köztiszteletben állott polgár, ki sebészeti eszközök gyártásával sok elismerést aratott. Nizzában pénteken este meghalt, holttestét hazahozzák Budapestre s a Kerepesi úti temetőben helyezik örök nyugalomra." Így emlékezett meg a magyar orvostechnikai ipar alapítójáról a Fővárosi Lapok (1883. december 2.)  Fischer Péter ugyancsak elismert üzletember és közéleti férfiú volt. Számos kitüntetés birtokosa, az Académie Francaise tagja. Családi cége bő fél évszázaddal túlélte az alapító halálát. Az ő műhelyéből kikerült műszerészeknek alapvető szerepük volt az ágazat felfuttatásában. Ők valósították még Hültl Hümér sebészprofesszor korszakalkotó találmányát, a gyomor- és bélvarró gépet. 

medicor_2.jpg

Jó egészség, 1931/5-6.

Wilhelm Röntgen 1895-ben mutatta be a később róla elnevezett készüléket. Magyarországon a röntgen technika úttörője Egressy Zoltán (1881-1969) gépészmérnök volt, aki 1913-ban megalapította az első elektromedikai vállalatot, az Asklepiost. Új röntgenkészülékeket fejlesztett ki, megszervezte a röntgentechnika oktatását és a röntgenasszisztensek képzését Magyarországon. 

A német-osztrák Odelga család tulajdonában volt Európa egyik legjelentősebb orvosi műszergyára Bécsben. A család Magyarországra származott ága báró Odelga János (világháborús érdemeiért kitüntetett katonatiszt) vezetésével Budapesten is céget alapított. 1918-ban a bécsi Odelga vállalat, több magyarországi és német-osztrák vállalattal létrehozta a Medicor elődjét, az Odelga Magyar Gyógytechnikai Ipar Rt-t. Egressy Asklepiosa is ebbe olvadt be, és Egressy lett a cég ügyvezető igazgatója. 

medicor_3.jpg

Orvosi Hetilap, 1918. október 27.

A két világháború között számos orvosi műszeripari cég alakult. Ezek azonban a külföldi, mindenekelőtt a német-osztrák cégekkel nemigen tudtak versenyezni. Többnyire azok termékeit forgalmazták, telepítették, javították. Részben az Odelga is ezt tette. Nagy cégek képviseletét látták el Magyarországon, de termelő vállalatként sem volt jelentéktelen. Számos saját gyártmányú röntgenkészüléket értékesítettek. Igaz, ezek részegységeinek zömét külföldről hozták be.  

A Siemens vállalat időközben konkurenseit beolvasztva Európa legnagyobb röntgengyártó cégévé vált. 1925-ben a Siemens lett az Odelga nevet elhagyó részvénytársaság főrészvényese. Természetesen ők képviselték a Siemens-Reiniger-Veifa világcéget Magyarországon. 1933-ban a Siemens komoly tőkével beszállt a cégbe, amelyet ettől kezdve Magyar Siemens Reiniger Rt-nek neveztek. Ez a cég már igen jelentős teljesítményű mélyterápiás röntgenberendezéseket is gyártott, és túlnyomórészt német-osztrák tulajdonban volt. 

A világháború kellős közepén, a doni összeomlás napjaiban a cég kvarclámpát ajánlott minden családnak az egészség és boldogság garanciájaként.

medicor_4.jpg

Pesti Hírlap, 1943. január 19.

A világháború után a Szabadság (1945. május 26.) arról cikkezett, hogy a magyar ipar milyen jelentős hányada volt átkos német kézben. Azt híresztelték, hogy a Volksbund állásközvetítő hivatala révén az áruló vállalati vezetők segítségével a német érdekeket szolgáló kémeket helyeztek el a német érdekeltségű üzemekben. A magyar ipar ezen "árulói" közé sorolták a Siemens Reiniger vezetőit is Lehmann igazgatóval az élen.

A Szabad Nép 1945. szeptember 7-én tájékoztatja olvasóit arról, mi történik a vállalattal: "Munkásszövetkezet vette át a Magyar Siemens Reiniger Művek Rt. röntgen- és orvostechnikai gépgyárát. Az üzem röntgen-, kvarc- és más fontos készülékeket és gépeket állított elő. Kórházak, klinikák és rendelők felszerelését tartotta karban. December végén a gyár német igazgatója a vállalat vagyonával és több németbarát tisztviselővel együtt elmenekült. A gyár munkásai és tisztviselői nagy kockázatok árán megmentették a gépeket és a raktárat. Mikor megalakult az Elhagyott Javak Kormánybiztossága, az Üzemi Bizottság a Siemens vállalat összes ügyeit lezárta, likvidálta és a gyárat a Kormánybiztosságtól mint kollektiv munkáscsoport kibérelte. Jogilag szövetkezetté alakulnak át."

Ez azonban nem sokáig maradt így, mert a másfél évvel később aláírt párizsi békeszerződés szerint a német tulajdonban lévő (volt) vállalatokat át kellett adni a Szovjetuniónak. Ez történt a Siemens Reinigerrel is, amely ekkor nagyrészt szovjet, bolgár, cseh exportra termelt. 

1951-ben elkészült a Gyömrői úti telephely. Ide költözött a vállalat, amely ekkor vetette le a Siemens Reiniger nevet, és Röntgen Rt. lett belőle. 1952. október elsején a Szovjetunió magyar állami tulajdonba adta a vállalatot, amelyet ettől kezdve Röntgen és Orvosi Készülékek Gyárának hívtak. 

A korabeli sajtó szerint a vállalattal nagyon sok baj volt. Messze elmaradtak a tervektől, és a termékek minősége sem volt megfelelő. "Igen sokszor megtörténik, hogy egyik-másik rendelőintézetben, kórházban elhúzódik a betegek megvizsgálása, gyógykezelése, vagy más, távolabbi egészségügyi intézetbe küldözgetik őket, mert pillanatnyilag nem áll rendelkezésre a vizsgálathoz szükséges gép, berendezés. A Szabad Nép szerkesztőségéhez is sok panasz érkezik erről. Mindennek egyik oka az, hogy rendkívül lassan, néha hetekig, hónapokig tart az elromlott orvosi gépek megjavítása. A kohó- és gépipari minisztériumhoz tartozó Röntgen- és Orvosi Készülékek Gyára, amelynek feladatai között van a gépek javítása is, vontatottan, nehézkesen tesz eleget ennek. A gyár igazgatója nem törődik eléggé a javítóműhellyel, nem gondoskodik arról, hogy megfelelő számban legyenek ott szakmunkások a gépek kijavítására. A javítóműhely tervszerűtlenül dolgozik." (Szabad Nép, 1953. október 31.)

Az Esti Budapest (1955. július 14.) pedig ezt írta: "Nem teljesítette első félévi exporttervét a Röntgen- és Orvosi Készülékek Gyára, sőt még 1954-es adósságai is vannak. Elkészítette ugyan a tengerentúli országok által rendelt röntgenberendezéseket, de a minőségi ellenőrzés több hibát talált. A gyárban nem sok gondot fordítottak a technológiai fegyelemre, s ez megbosszulta magát."

medicor_5.jpgNem az egészségügyben, hanem az iparban, anyagvizsgálatokhoz használták ezt a hordozható, tehát ide-oda szállított röntgenkészüléket, amelynek az össztömege 200, miközben a konkurensek hasonló termékeié csupán 40 kg volt. "Nem egy hordozható műszer készül nálunk súlyos öntöttvas tokban, holott elhelyezhetnénk könnyű alumínium, vagy bakelit kazettában is... S ha már a toknál, burkolatnál tartunk, említsünk meg egy olyan kérdést, amelyre konstruktőreink nem mindig gondolnak: a készítmények csinosságára, ízléses külső megjelenésére." (Magyar Technika, 1954/8.) Jegyezzük meg, a vállalatnál a következő évtizedekben valóban élvonalbeli iparművészek dolgoztak.

"A feladat nem volt könnyű: piacot találni — a bevezetett és elismert Siemens-termékek mellett — a magyar készülékeknek. Az igazsághoz tartozik, hogy ebben a versenyben a hazai röntgengépek eleinte lényegében alulmaradtak. Az ELEKTROIMPEX Külkereskedelmi Vállalatnál 1956-ban mintegy 25 millió forint értékű eladhatatlan készlet halmozódott fel a röntgenkészülékekből. A külföldi vevők elégedetlenek voltak... nem is alaptalanul: a készülékek minősége nem volt kifogástalan. Mindez végül is odavezetett, hogy a leghatározottabban felmerült az üzem megszüntetésének terve!" (Figyelő, 1958. szeptember 23.)

A Medicor tehát majdnem megszűnt, mielőtt Medicor lett volna. A sok termékkel foglalkozó, nagy külkereskedelmi vállalatok, mint például az Elektroimpex alkalmatlanok voltak arra, hogy az egyes termelő vállalatok sajátosságaihoz igazodjanak, azok termékkörében kompetensek legyenek, és a gyártást, a termékfejlesztést befolyásolják. Ezért az 1956-ban beindult (majd leállított) reformfolyamat keretében egy-két önálló külkereskedelmi vállalatot alapítottak egyes gyárak termékeinek exportálására. Az elsők között alakult meg a a Röntgen és Orvosi Készülékek Gyárának termékeit értékesítő Medicor Külkereskedelmi Vállalat. A Medicor név ekkor tűnik fel, és a külkereskedelmi vállalat ezzel a márkanévvel igyekezett eladni a vállalat termékeit. 

Ez a külkereskedelmi vállalat azonban nem volt hosszú életű, mert a gyár úgyszintén elsőként önálló export-, majd importjogot kapott, maga értékesíthette a termékeit, külföldi kirendeltségeket állíthatott fel. Ekkor vette fel a vállalat a Medicor Röntgen Művek nevet.  

medicor_6.jpg

Figyelő, 1958. szeptember 23.

A Figyelő idézett cikke az önálló külkereskedelmi jognak tulajdonítja, hogy a megszüntetésre jelölt gyárból két év alatt mintavállalat lett: "Az üzletkötők, akik a gyár műszaki részlegével közvetlen, mindennapos kapcsolatban állnak, igen alapos műszaki tájékozottsággal keresték fel a külföldi vásárlókat. Gyakran utaztak ki a gyár műszaki vezetői is (a főmérnök például jelenleg éppen a nyugat-európai országokban tartózkodik), s ennek hatása egyrészt az üzletkötésekben, másrészt a szerzett tapasztalatok hazai felhasználásában gyümölcsözött. Megszervezték, hogy a vásárlókat, tehát a külföldi egészségügyi intézményeket az üzletkötéstől függetlenül is felkeresték és véleményüket kérték a már ott működő Medicor készülékekről. Kiállító termeket nyitottak külföldi városokban. Megoldódott tehát az a probléma, hogy míg régen a 90 százalék fölött exportra termelő üzemet befolyásolta a szervezetlen eladási lehetőség, ma már évekre előre tervezhetik munkájukat." (A főmérnök, aki ekkor Nyugat-Európában tárgyalt, a Medicor későbbi igazgatója, a vállalat történetének egyik legfontosabb személyisége, Martos István.)

1963-ban Magyarország a KGST-n belül megszerezte az orvostechnikai ágazatot, és ekkor az ágazat üzemeit összevonták. A Medicorhoz hozzácsapták a Budapesti Orvosi Műszergyárat, a Fogorvosi Műszergyárat, a Kórházi Berendezések Gyárát, a Debreceni Orvosi Műszergyárat és a Kontakta Vállalatot, így jött létre a sok telephelyen működő vállalatóriás, a Medicor Művek, amelynek a KGST biztos piacot biztosított, és amely immár képes volt kórházak, kórházi osztályok komplett berendezését előállítani. 

A Medicor a hetvenes évekre világszínvonalú orvostechnikai fejlesztő, gyártó, értékesítő vállalattá fejlődött, amelyet a világ harmadik legnagyobb orvostechnikai cégeként tartottak nyilván, s amely a KGST-n kívül is jelentős vevőkörrel bírt, kivált a harmadik világban. Leányvállalatokat is létesítettek, többek között Dél-Amerikában. A vállalat fénykorában tízezer embert foglalkoztatott.

medicor_7.jpg

A Medicor univerzális baleseti műtőasztala. (Budapest, 1967/1.)

A Medicor átlépte az egészségügy határait. A hatvanas évek végétől a kozmetikai iparra is kiterjedt a termékköre, többek között tölthető akkumulátorokat is gyártott (amelyek időközönként feltöltődés helyett felrobbantak) és, mint régen, ismét kvarclámpa alá csábította a népet:

medicor_8.jpg

Ludas Matyi, 1967. február 9. 

A hatvanas évek reformfolyamatában is a Medicor volt az úttörő. Itt alkalmazták először 1965-től kísérleti jelleggel azt a bérgazdálkodási, nyereségérdekeltségi rendszert, amelyet 1968-ban az új gazdasági mechanizmussal vezettek be az egész gazdaságban. 

Erről nyilatkozott az ekkor igazgató-helyettesi beosztásban lévő Martos István (Gazdaság, 1970/1.), aki a minél bátrabb, az alapbérekre is kiható differenciálás mellett és a vállalati vezetők nagyobb döntési szabadsága mellett érvelt: " A vállalatok vezetőinek, és ebbe itt a gazdasági és társadalmi vezetőket egyaránt beleértem, joguk van a vállalat legfontosabb feladatairól dönteni. Ilyen körülmények között — helyesen — kezükbe kell adni a mozgósító eszközök feletti döntés jogát is, mindenféle kategóriához való kötés nélkül. Hogy ezzel hol, miként fognak élni, az a vezetés színvonalától és a vezetők felkészültségétől függ."

medicor2.jpg

1973. Illatos út - Gubacsi út sarok, a Medicor Művek épülete (Fortepan)

medicor3.jpg

1965. A Medicor Művek fogorvosi székeket gyártó üzeme (Fortepan)

A Medicornál gyártott Balaton nevű műszert vitte magával Farkas Bertalan az űrbe 1980-ban, hogy az űrhajósok szellemi munkaképességét mérjék.

medicor_12.jpg

Képes Újság, 1976. szeptember 18.

A nyolcvanas évek közepére a KGST-kór és a cserearányromlás válságba sodorta a Medicort. Ekkor ismét élreformerként próbálta Martos vezetőtársaival megmenteni a céget. Külön megállapodást kötöttek az Állami Bér- és Munkaügyi hivatallal, miszerint tömeges elbocsájtásokat hajthatnak végre, és a bérgazdálkodásban is szabad(abb) kezet kapnak. A maradókat magasabb teljesítményért magasabb bérrel honorálhatják. A munkanélküliség miatt aggódóknak az ekkor már régóta vezérigazgató Martos István azt válaszolta, hogy "ha nem indulunk el ezen az úton, azért lesz munkanélküliség, mert nem lesz munka”. (Mozgó Világ, 1986/7.)  

Több mint kétezer embert bocsátottak el. Az egykori tízezres alkalmazotti létszám hétezer alá csökkent.

Ez azonban kevés volt a túléléshez. A Medicor volt - ismét csak - az első, amely részvénytársasággá alakulhatott, ahol a kipróbálták a lépcsőzetes privatizációnak azt a modelljét, amelynek az volt a lényege, hogy a mesterségesen egyesített monstrumokat önálló részvénytársaságokra bontották, a központjaikból pedig holdingot formáltak, mely rendelkezett a részvénytársaságok részvényeivel. Ezt a Medicorban már 1988 második felében, még az átalakulási törvény meghozatala előtt megtették, és a következő lépés a részvények eladása lett volna. „A konszern a részvénytársaságok képviseletében az általuk igényelt kérdésekben együttesen lép fel az állami szervekkel szemben. Például ilyenek a különféle preferenciák megszerzésével kapcsolatos ügyek. A külföldi piacon is közösen lép fel a 13 szervezet.” Így nyilatkozott ekkor Martos István. (Valóság, 1988/11.)

A veszteséget, az adósságot ráterhelték a központra, így az önállósult egységek tiszta lappal indulhattak. Többségük ezt ki tudta használni és stabilizálta a helyzetét, néhány egység tönkre ment és eltűnt. 

A régi központot, a Medicor Irányító Vállalatot végül kiüresítették, új holding jött létre, Martos István a partvonalra került. és megkeseredett emberként nyugdíjba vonult. Barátja, Tenner György így emlékezett rá: "A gazdasági racionalitásnak, a vállalat hatékony működtetésének feltétlen primátusát vallotta, és ha ennek az ellenkezőjét tapasztalta, mindkét irányba (felfelé és lefelé is) keményen vitatkozott, sőt, megpróbált ellenállni, de végül persze engednie kellett. A körülmények hatalma mindig erősebbnek bizonyult. A jutalma az lett, hogy éppen csak megtűrt személlyé vált (főnökei komisz kenyéren tartották, nem tüntették ki, soha nem kapta meg azt az erkölcsi és anyagi megbecsülést, amelyben mások, sokkal kevesebb munkával és kevesebb eredményt felmutatva könnyedén részesültek). (Ezredvég, 2011/1.)

medicor_9.jpg

Gáspár Sándor átadja Martos Istvánnak a 13. alkalommal elnyert Kiváló Vállalat oklevelet 1980-ban. (Pártélet, 1980/6.)

A Magyar Fórum (1995. május 11.)  cikkírója szerint viszont kifejezetten sztárolták a vezérigazgatót: Május elsejéken "valamikor az 1970-es évek második felében többször is elhangzott a Medicor Művek neve. Jöttek a medicorosok, sűrű tömött sorban. Sztárolt vezérigazgatójuk, Martos István elvtárs, aki akkortájt a legfelkapottabb gazdasági zseninek számított, helyet kapott a díszemelvényen. Kádár elvtárs közeléből nézhette az alárendeltjei integetését. Közben bizonyára az is megfordult a fejében, hogy az a pofátlan ismeretlen ott van-e a vonulók között, aki nemrégiben a napi hivatalos postájába egy hatágú csillagot csempészett, a vezérigazgató bizonyos palástolt, bár alig leplezhető kötődéseire utalva. Ez az ügy akkoriban meglehetősen kínos volt, egyre többen suttogták, mivelhogy akkoriban a magyar égen az ötágú vörös csillagot ragyogtatták, a hatágúval meg igencsak csínján kellett bánni." Téved, aki azt gondolná, hogy a "zsidó tőkéhez" sehogy sem kapcsolható Medicor kapcsán nem lehet zsidózni...

Martost nyilván értékelték, maguk előtt tolták és az első sorban harcba küldték a reformpártiak, de golyófogóként erős védelemre és kitüntetésre nemigen számíthatott. 

medicor_11.jpg

Medicor mentőautó, 1990. (Hungaricana, Budapest Főváros Levéltára.)

A Medicor utódvállalatait összefogó Medicor Holding Rt., négy kereskedelmi bank, az Állami Biztosító és egy Alapítvány tulajdonába került. 1993-ban a Postabank az összes részvényt felvásárolta, egyedüli tulajdonos lett, s amikor a Postabank összeomlott, a cég ismét állami ellenőrzés alá került. A messze legjelentősebb utódvállalatot, a Medicor Röntgen Rt.-t a General Electric vette meg, s a vételárból a holding kivásárolta önmagát. 2000-ben pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által szervezett Hungarian Equity Partners vette meg a részvények kétharmadát, egyharmadát pedig az Egyesült Államokban állami pénzből létrehozott Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap.

Az utódvállalatok sorsa azóta (is) sokféleképpen alakult. 

Ma is működik és a magyarországi orvosi műszergyártás és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások meghatározó részét adja a Medicor Elektronika Zrt., a Medicor Kéziműszer Zrt., a Medicor Szervíz Zrt, a Dispomedicor Zrt., a Medicor Diagnosztika Kft. és a Medicor Meditű Kft. Ezek között van teljes egészében magyar magántulajdonban lévő, európai szinten is jelentős cég: a Medicor Elektronica Zrt.

A hagyományos röntgen részlegtől a General Electric 2003-ban "megszabadult". 

medicor_10.jpg

2013-ban készült ez a felvétel az ukrajnai Ogyesszában, ahol ekkor még mindig egy ősrégi Csepel teherautóban működtetett ősrégi Medicor röntgenkészülékkel vizsgálták a betegeket. (technomonitor.hu)

 

- hacsa - 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr2017873933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.07.14. 09:03:33

Újabb izgalmas cikk, egy kevéssé ismert szegmensről.
Köszönöm!

Az a Csepel erősen szürreális.

Galaric 2022.07.16. 13:18:33

Remek cikk élvezet volt elolvasni.

J.László 2022.07.17. 15:55:21

Használnak ma még röntgent?

omron 2022.07.17. 17:43:13

Elég szomorú, hogy ilyen műszaki háttérrel Siemens, Ziehm, Samsung, Philips röntgeneket használunk.

omron 2022.07.17. 17:45:10

@J.László: Napi szinten, rutinból.

Namely 2022.07.18. 12:21:28

@omron:
rendszerváltás: a nyugatiak első dolga volt a lehetséges konkurenciát kivégezni

omron 2022.07.18. 17:09:15

@Namely: Tudom, átéltem. A helyi erők első dolga meg a gyár elkótyavetyélése.

omron 2022.07.19. 21:01:09

@Galaric: Elég komolynak tűnik. Ezer hasonló kéne!

Galaric 2022.07.20. 05:19:26

@omron: 100%-ig igazad van.
Ismerem a céget és valóban nagyon komolly fejlesztéseket végeznek. És ami a legjobb a sztorijukban: igazi "garázscég". Az első műhelyük két egybenyitott garázsban volt. :)
süti beállítások módosítása