Szerencsi búúúú...

A Szerencsi Csokoládégyár története

2021. december 30. hacsa.

Két év híján száz éve, hogy Szerencsen csokoládét kezdtek gyártani. Még csak két éve gyártották, még csak névtelen csokitáblákat kínáltak, de a szerencsi csokoládé már akkor fogalom lett. Azóta pedig több száz neves csokoládéféleség, desszert, bonbon, cukorka, konyakmeggy, ostya öregbíti a szerencsi gyár hírnevét a Bocitól a Melbán át a Melódiáig és tovább. 

szerencs_1.jpg

Heti Válasz, 2006. július 6.

A szocialista Magyarország nagyhírű gyárairól és üzemeiről szóló sorozat mai, immár tizenegyedik bejegyzése is az Arcanum adatbázisa segítségével készült!

 

10928da9c58d5c200a91d51a892f86ed.png

Az édesipar a cukorgyártással kezdődött. Szerencsen is, másutt is cukorgyárakból nőttek ki a csokoládét és egyéb édességet előállító vállalatok. Magyarországon a cukorgyártás a 19. század nyolcvanas éveiben ramaty állapotban tengődött. Eleve nem volt sok cukorgyár, de azok jelentős része is tönkrement, mert nem bírta a versenyt az import cukorral. 1887-ben a Monarchia kétszáz cukorgyára közül már csak 11 működött Magyarországon. Többen munkálkodtak azon, hogy ez a helyzet megváltozzék. A Németországból a kiegyezéskor ide települt Stühmer Frigyes is cukorral és cukorkával kezdte, azután fogott bele a csokoládégyártásba. A szerencsi csokoládégyártás beindulása előtt évtizedeken át övé, illetve utódaié volt a legnagyobb csokoládégyár az országban. Később is Stühmerék fővárosi gyára volt Szerencs legfőbb konkurense. A Stühmer Tibije versenyzett a szerencsi Bocival.

Hatvany-Deutsch Sándor báró (a Nyugat-alapító író és mecénás Hatvany Lajos apja) volt az, aki a magyar cukoripart megmentette és fölfejlesztette. Fölvásárolta a csődbe jutott nagysurányi cukorgyárat, a maga korában nálunk a legnagyobbat, aztán az unokatestvéreivel és tőkéstársaival jó néhány cukorgyárat alapított még az országban (Hatvan, Sarkad, Oroszka, Sárvár). Végül az ország egyik legbefolyásosabb tőkéseként meggyőzte a kormányt, hogy támogassák a magyar cukoripart, szorítsák ki protekcionista eszközökkel az osztrák cukrot a magyar piacról.

szerencs_2.jpg

Báró Hatvany-Deutsch Sándor (1852-1913) (Vasárnapi Újság, 1913.)

A nyolcvanas évek végén, a cukoradótörvény 1888-as elfogadása után beindult a cukor-projekt. Állami támogatással, a nagy bankok közreműködésével cukorgyárat ígértek minden vármegyének, ahol a földbirtokosok vállalják a cukorrépa termelést gyáranként ötezer hektáron. A cukorgyár önmagánál sokkal többet jelentett: a cukorrépa-termelés felfuttatását, egy magasabb minőségű, sok embernek munkát adó mezőgazdasági ágazat kibontakoztatását.

A Bereg című lap kiválóan összefoglalta a cukor-projekt lényegét: "Az új czukoradó törvény, mely a terményadó rendszerre van alapítva, lehetővé teszi, hogy ott, hol az égalji viszonyok és talaj minőség megfelelők s munka erőben nincsen hi­ány — haszonnal szállhatunk síkra a külföldi czukor gyárak versenyével. Ennek következtében találkoztak vállalkozók, kik az ország különböző vidékein czukor-gyárakat építeni hajlandók, ha az általuk feldolgozni kívánt répa mennyiség termelése a birtokosság által biztosittatik. Államkormányunk közvetítése mellett, hajlandó egy — megfelelő biztosítékkal biró — gyáros Zemplén megyében czukorgyárat felállítani; ennek biztosítá­sára 5000 cat. hold czukorrépa termelés igenyeltetik./.../ ...arra nézve azonban, hogy hol állíttatnék fel a gyár, megállapodás még nem jött létre, amennyiben Szerencs és Újhely között oszlott meg a nézet./.../ ...a filloxera-vész által keresetétől megfosztott kézi munkaerő a répamivelésnél fog hasz­nos foglalkozást találni./.../ a répamívelés behozatala egy gazdasági üzemrendszerbe azt mindin­kább a belterjes gazdálkodás felé tereli, mely több anyagi és értelmi befektetést igényel ugyan, de nyo­mában az általános vagyoni gyarapodás is jár." (1888. december 23.

szerencs_3.jpg

A szerencsi cukorgyár régi képeslapon (Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Hungaricana)

Sátoraljaújhely mellet még Nagymihály és Tiszalúc neve is fölmerült, de végül Szerencs győzött. A Pesti Napló (1889 május 20.) levelezője így foglalja össze, mi szólt Szerencs mellett: "Szerencsen és vidékén a vállalat minden ténye­zőt feltalál, mely virágzását biztosíthatja, mert mint központja Hegyalja alsó részének, Szerencs 29 köz­ség forgalmának főpiacza, van járásbírósága, telekkönyve, szolgabiróhivatala, olcsó építőanyaga, kiváló építési köve. Szerencs továbbá góczpontja a m. kir. államvasutak s a magyar északkeleti vasútnak. A filloxera által elpusztított szőlők jól felhasználhatók répatermelésre. A gyártásnak egyik főtényezője: a víz szintén elegendő mennyiségben megvan."

1889 februárjában a szerencsi és a botfalusi (Brassó megyei) cukorgyár felépítésére és üzemeltetésére megalakult a Magyar Cukoripari Rt. Három nagy bank, a berlini Bleichröder, a bécsi Rotschild és a budapesti Magyar Általános Hitelbank adta össze a 3 millió forintos alaptőkét, a magyar állam pedig 900 ezer forintos igen kedvezményes, hosszú lejáratú kölcsönnel támogatta a gyáralapítást.

1889-ben kezdtek hozzá az építkezéshez, és december 10-én már beindult a gyártás. Túlnyomórészt cseh gépekkel és cseh munkásokkal. Folyamatosan növelték a kapacitást, emelték az alaptőkét. Az első néhány évben, a répatermelés felfutása előtt a termelés nagyobb részét a nyerscukor feldolgozása adta. Egészen 1915-ig finomítottak nyerscukrot Szerencsen.

Hamarosan az Általános Hitelbank lett a főtulajdonos. A századforduló és az első világháború között a Magyar Cukoripari Rt. alaposan kiterjesztette a hatókörét. Jó néhány cukorgyár alapításában, felvásárlásában vett részt.

szerencs_4.jpg

A cég emblémái különböző korokból (Figyelő, 1982. augusztus 19.)

Még el sem kezdett működni a gyár, már megnőtt a település ázsiója, és jól fölmentek az árak. A szerencsi gyárnak "mond­ják, hogy alig is van párja a continensen, úgy az üzem kiterjedését, mint a legújabb és legtö­kéletesebb technikai berendezéseket tekintve. — A hegyalja tövében fekvő jelentéktelen kis városka a gyár felállítása folytán egyszerre nevezetes ipari centrális hellyé vált, hol az üzleti és az élet­viszonyok, mondhatnók, amerikai arányokban ro­hamos fejlődésnek indultak. A mezőgazdasági termények számára Szerencs előbb nem is képezett piaczot. Nem volt ott ára jóformán semminek. És hogy állunk ma? A la­kásviszonyok olyanok, hogy egy kis házikóért évi bér fejében csaknem annyit fizetnek, a mennyibe egy ily házikónak előállítása kerül. Az élelmi szerek ára is rohamosan felszökkent." (Gazdasági Mérnök, 1989. november 17.)

Amilyen jól jött a gazdaság sok ágazatának a Nagy Háború, olyan rosszul a cukoriparnak. 1916-ra a termelés az ötödére, 1919-re a kilencedére esett vissza. A gyárból is, a répatermelésből is kiesett a munkaerő, amelyet csak kis részben lehetett hadifoglyokkal pótolni. A fuvarozás is akadozott a hadiszállítások miatt. Gyakorta álltak a gépek. A cég ezekben az években a Balkánon terjeszkedett. A szófiai és a belgrádi cukorgyárban szerzett részesedést.

szerencs_6.jpg

A süvegcukor gyártása (Tolnai Világlapja, 1905. szeptember 24.)

A 20. század elejéig a cukrot elsősorban süvegcukor formájában forgalmazták, bár Szerencsen már a kezdetektől gyártottak kockacukrot is. A süvegcukor lassacskán kiment a divatból. Amikor a gyártását Szerencsen is visszafogták (később meg is szüntették), a részvénytársaság vezetői felkarolták azt az ötletet, hogy a megüresedett műhelyekben csokoládét gyártsanak. 1923-ban ötven emberrel, kézműves technikával kezdték. "A  csokoládé iránt a kereslet annyira nagy, hogy a gyárak nem tudják a szük­ségletet kielégíteni, különösen a szerencsi csokoládé egyes fajtáiban mutatkozik hiány" - írja a Magyar Kereskedők Lapja (1924. szeptember 17.)

A szerencsi csoki olyan gyorsan berobbant a köztudatba, hogy a megjelenése után másfél évvel már apróhirdetések jeligéiben is többször megjelent. Például:

szerencs_7.jpg

Az Újság, 1925. január 8.

Ebben az évben már fogalomként emlegetik a szerencsit, amely őfőméltóságáné elismerését is elnyerte: "Méltán mondhatjuk,hogy a 'Szerencsi csokoládé' nemcsak hazánk­ban fogalom, hanem külföldön is egyik büsz­kesége a magyar iparnak, őfőméltósága a kormányzó ur neje is hosszabb ideig tekin­tette meg a gyár kiállítását s a vállalat igaz­gatósága részéről jelen volt Bán Leó igazgatót megszólításával tüntette ki és az előtte is ismert színtiszta magyar gyár készítményei kiválósága felett a legmagasabb elismerését fejezte ki." (Nemzeti Újság, 1925. április 17.) A Nemzetközi Árumintavásárról szóló tudósításban szerepelt ez a szöveg, amelyet szóról szóra átvett saját tudósítójának tulajdonítva Az Újság (1925. április 19.) és a Világ (1925. április 19.). (A szerencsi gyár persze nem volt "színtiszta magyar", a tulajdonosai között is, az alkalmazottai között is voltak külföldiek.)  

A szerencsit sajátos reklámakciókkal népszerűsítették. Az egyik hirdetés szerint például: 

szerencs_8.jpg

Pesti Hírlap, 1926. január 8.

Olyan könnyen azért nem küldték azt az egy kiló szerencsit. Öt különböző szelvény rejtőzött keresztrejtvényekkel a szerencsi termékek csomagolásában, és akinek akkora szerencséje volt, hogy mind az ötből talált egyet-egyet, annak lehetett esélye a nyereményre. A miskolci Reggeli Hírlap (1927. július 31.) gyerekrovatába beírtak a panaszos gyerekek, hogy ők már vagy ezer szerencsi csokit megettek, de a 3. számú szelvényt egyikben sem találták meg, s ha ez így megy tovább, átpártolnak a konkurenciához. "Komoly egyéneket ismerünk, akik ennek folytán jóval több Szerencsi-csokoládét vásároltak össze, mint amennyinek árából az egy kilós jutalomcsomagot megvehették volna, gyerekek között valóságos sporttá lett a Szerencsi-kereszt­rejtvények gyűjtése" - állapítja meg Hermanné Cziner Alíz: A reklám lélektana című 1927-ben kiadott könyvében. 

A termékskála gyorsan bővült. A névtelen táblás csoki korszaka gyorsan véget ért. Sokféle terméket kínáltak, sok csoki- és cukorkanév kötődött a szerencsi gyárhoz. A Boci csokoládé volt a gyár egyik legelső nevesített terméke. Megjelentek a Mikulásra, karácsonyra, húsvétra való csokifigurák. Gyártottak kekszet, ostyát, kétszersültet, tartós süteményt. A gyár márkaboltjaiban déli gyümölcsöt is árultak.

szerencs_12.jpg

Egykori Szerencsi csokoládébolt Rákospalotán. (Műemlékvédelem, 1976/1.)

Az egyik cukorkafajtát például egyszerűen csak Cukinak hívták, és így reklámozták:

szerencs_16.jpg

Magyarság, 1934. június 12.

A húszas években nagy rekonstrukció zajlott le a gyárban, és a cukortermelés a három-négyszeresére növekedett. A gazdasági világválság betett az édesiparnak. A hazai kereslet is lezuhant, a nemzetközi exportkorlátozások is sújtották az ágazatot. A gyár termelése a felére csökkent, és nem is nagyon növekedett már a világháború végéig. A magyar cukorgyárak kartellegyezményt kötöttek, hogy valamelyest védettebbek legyenek. 1939-ben a cukorgyárakat hadiüzemmé nyilvánították, 1940-től pedig már jegyre adták a cukrot is.  

szerencs_9.jpg

Csokoládégyártó hengersor a szerencsi gyárban. (Természettudományi Közlöny, 1931/2.

A front közeledtével a német katonai parancsnokság az egész gyárat meg akarta semmisíteni, de végül csak az iparvágányt robbantották fel. Amit le lehetett szerelni, leszerelték és elszállították. A gyár készleteit a fosztogató seregek széthordták. A gyár termelése csak 1949-re érte el az 1944 előtti szintet. A kisebbségi német tulajdonrész a potsdami egyezménynek megfelelően szovjet tulajdonba került. A Magyar Általános Hitelbank tulajdonrésze a bank államosításával állami tulajdonná lett, 1948-ban pedig megtörtént a gyár teljes államosítása. 

szerencs_11.jpg

Az első szocialista Szerencsi-hirdetés az államosítás után (Szabad Föld, 1948. május 2.)

Az ötvenes évek nem kedveztek a könnyűiparnak. Az extenzív iparfejlesztés azonban a könnyűipart is elérte, Szerencsen rekordokat döntött a termelés, de a gyárnak viszonylag kevés forrás jutott, elhanyagolták a karbantartást, rablógazdálkodást folytattak, és egyre gyakoribbak lettek az üzemzavarok.

1953-ban szétvált a cukorgyár és a csokoládégyár.

szerencs_10.jpg

Ludas Matyi, 1955. december 8.

1963-ban megépül a diósgyőri gyáregység, viszont egyetlen vállalatba vonják össze a magyarországi édesipar gyárait, és Szerencs, a magyar édesipar legnagyobb üzeme és zászlóshajója csupán ennek az óriásnak az 5. gyáregysége lesz. A hetvenes években nagy rekonstrukción esik át ez az 5. gyáregység. 1980-ban pedig szétszedik a nagy országos vállalatot, megalakul a Szerencsi Édesipari Vállalat, mely a cukorgyárból, a csokoládégyárból és a diósgyőri részlegből áll, ahol az ünnepekre való csokifigurákat készítik, és ahol először gyártanak az országban diabetikus édesipari készítményeket.

1985-ben a cukorgyár és a csokoládégyár ismét szétválik. 

A történet a cukorgyárral kezdődött, de a szerencsi cukorgyár csak egy a sok közül, nemzetközi szinten ismeretlen. A csokoládéval viszont összeforrott a város neve, annak termékeit sok helyen ismerik a világon. (Gyakran az importőr által küldött csomagolóanyagba csomagolták az exportált termékeket, mivel a magyar csomagolástechnika kissé alulfejlett volt.)  

 szerencs_13.jpg

Figyelő, 1970. december 23.

A szétválásnak köszönhetően a cukorgyár és a csokoládégyár története a rendszerváltás után is külön vágányokon haladt. 

A Szerencsi Cukorgyárat más cukorgyárakkal együtt egy nagy francia cukoripari multi, a Beghin-Say SA vette meg 1991-ben. 2003-ban eladta a magyarországi gyárait a német Nordzucker AG-nak, amely ezeket összevonta. 2004-ben a szerencsi és a szolnoki cukorgyárat beolvasztották a hatvani gyárat működtető Mátra Cukor Zrt-be, amely 2008-ban bejelentette, hogy a répahiányra tekintettel beszünteti a gyártást Szerencsen. A gyártó részlegeket lebontották, a helyükön emlékparkot létesítettek, a megmaradt épületeket műemlékké nyilvánították.A magyar cukoripar privatizációs "rémtörténete" a 90-es évek elején sokáig heves politikai vitákat kavart, aztán elfelejtődött. Ma már csak egyetlen cukorgyár működik Magyarországon, a kaposvári.

A csokoládégyárat a Nestlé vásárolta meg ugyancsak 1991-ben. A svájci világcég a régió több országában is bevásárolt, a gyárai között elosztotta a különböző termékcsoportokat, és a csokoládégyártást elvitte Magyarországról. A Boci csoki attól kezdve Csehországban készült.

A Nestlé európai italporgyártó és töltőüzeme, valamint a régió "érzékszervi vizsgáló központja" működik ma Szerencsen.

szerencs_14.jpg

Boci-változatok a Nestlé Hungária Kft. honlapján

A Szerencsi Bonbon Kft. a Nestlével megállapodva 2010-ben újrakezdte a csokoládégyártást Szerencsen, és a Nestlé 2018 végén átadta a Szerencsi védjegy használatának a jogát ennek a kft-nek. Ezzel a védjeggyel csak ez forgalmazhat édesipari termékeket Magyarországon.

A Szerencsi Bonbon Kft. ma százegynéhány embert alkalmaz. A Szerencsi Csokoládégyárban a hetvenes-nyolcvanas években két és fél ezren dolgoztak. Ma a Nestlé alkalmaz ennyi munkavállalót a három magyarországi gyárában. 

szerencs_15.jpg

Készülnek még Mikulások Szerencsen (Szabad Föld, 2010. október 22.)

 

- hacsa - 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr1316787006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.12.30. 11:24:41

Azok a régi, 300 grammos, nagytáblás Bocik.
A maiak fasorban sincsenek.

Köszönöm a cikket!

Mérnork 2021.12.30. 16:39:10

Az a szokásosan elbaszott privatizáció a rendszerváltáskor: "az állam rossz gazda", adjuk inkább el a jól működő cégeket a külföldi multinak. Aztán a multi szépen lexarja a 100 éves hagyományt, a huszon-x éve ott dolgozó tapasztalt munkaerőt, viszi a jól csengő márkanevet külföldre. Édesipar, cementipar stb. , hogy száradt volna le a pötse az összes szemétládának, aki ezeket leboltolta. Az idióta antalékkal kezdődött, aztán a horngyufa és szoci bandája végképp elherdált mindent, amit csak lehetett. És ne legyen senkinek kétsége a mai balfék összefosástól is csak az ország kiárusítása várható, ha hatalomra kerülnek.

ZON 2021.12.30. 18:01:27

@Mérnork: higgadt, objektív hozzászólás. Nem tudom, miért jut eszembe az a számtalan, frissen gründolt alapítvány, amibe a felsőoktatást, kultúrát kilopják az állami vagyonból. Az adóforintokból épült autópályák koncesszióba adásának terve meg tényleg mindent visz....
Mert eszerint az állam rossz gazda.

seadxdx 2021.12.30. 19:04:54

Baki: a leírásban 5000 hektár szerepel cukorrépa termesztéséhez szükséges területként, de az idézet cikkben 5000 kataszteri hold van.
1 kataszteri hold = 5755 négyzetméter = 0,5755 hektár ( és = 1600 négyszögöl)

frikazojd · http://kocs.ma 2021.12.30. 19:14:56

@Mérnork: én elhiszem hogy te valamilyen mérnök vagy. viszont azt is látom hogy a közgazdaságtan alapjait a középiskolás zöld könyvek szintjén sem sikerült magadévá tenni. mérnökként bizonyára lenn elég inteeligenciád, tehát javaslom legalább a wikipédián olvasgass egy órát a témában, mielőtt legközelebb ilyen kínos/nevetséges/szekunderszégyent okozó állatságokat beleokádsz az internetekbe.

CSOKKI MÁLNA 2021.12.30. 20:12:11

Kedvencem a málnakrémmel töltött ét..:)

Buchhalter 2021.12.30. 21:08:03

@frikazojd: a nick neve inkább ork és veled ellentétben a lényeget megfogta. Sőt , finoman de céloz az írás is a vad kapitalista privatizációs kalandorkodásra. A cukor gyárakat a német mezőgazdasági érdekek miatt adták el,illetve nullázták le. Kellettek a piacok a német gazdák termékeinek. Ennyi. Te sem vagy egy nagy közgazdász zseni. Inkább maradtál volna csendben. Az ork srác legalább vicces, te csak okoskodsz feleslegesen. Kár a szerencsi cukor és csokoládégyárért. Lenne ma is létjogosultsága is piacképesen , nyereségesen adhatna a mai 110 helyett 5-600 embernek tisztes megélhetést.

CSOKKI MÁLNA 2021.12.30. 21:22:07

@Buchhalter: Például azzal, hogy a cukoripart kifingatták, nehéz helyzetbe hozták a cukorrépa feldolgozás melléktermékét takarmányozásra használó helyi marhatenyésztőket, és persze a helyi cukorrépa termelőket is. "Termeljenek biodízel alapanyagot!"-szólt az ifjú Furcsány tanácsa.

MIG-31 2021.12.30. 22:22:42

@CSOKKI MÁLNA: Jó film, de azért na, vannak benne ferdítések. Már ott az első nagy ferdítés, hogy nem 81 után vették fel az első nyugati hiteleket, hanem már sokkal előbb. Úgy adja elő, mintha addig minden szép és jó lett volna. Még csak nemis az első olajválság után vették fel az első hiteleket, a háború után is volt az országnak hitelállománya, sőt előtte is. Előadja a film hogy 82-től az IMF dirigált. Hát szerintem annyira azért nem. Ugyanúgy vitték tovább a gazdasági ügyeket, legyen az eocén-program, vagy bármi más. Beszéltek a gazdasági reformról, meg szerkezetátalakításról, csak épp nem csinálták.
Utólag mindenki marha okos (nem rád értem, hanem pl. a filmkészítőkre és abban megszólalókra). Piaci körülmények nélkül állapítsd meg valaminek a piaci árát.
És erősen az érzelmekre apellál az egész film. Ki nem mondja, de majdnem arról szól, hogy minden szép és jó lehetett volna, csak jól kellett volna csinálni, ugyanannak az államnak ami 40 évig csinálta, több-kevesebb sikerrel. Van alapja, meg igazságtartalma is azt elismerem, történtek visszaélések is bőven.

septem 2021.12.30. 22:22:58

kit érdekel néhány száz vagy ezer család megélhetése, ha közben virágzott a demokrácia? volt népszabadság, heti hetes, minden!

MIG-31 2021.12.30. 22:38:43

@CSOKKI MÁLNA: El kell hogy oszlassak néhány tévhitet, ugyanis egy csöppet ismerem a mezőgazdasági viszonyokat. Messziről kezdem. A cukor mindig stratégia cikk volt. Cukrot lehet répából, meg cukornádból csinálni, meg másból is, de ez a kettő a jellemző. A szocializmus idején nem számított mi mibe kerül, termelni kellett. A tészesítés után még cukorimportra is szorult az ország, Kubából, ez a 60-as évek eleje. Európa nyugati felén az Eu, illetve elődje a Közös Piac szintén támogatta a saját termelőit, védte a saját iparát, mezőgazdaságát, külső országokból behozott árukra importot vetett ki, támogatta a mezőgazdasági termelőket. A szocializmusnak vége, később beléptünk az EU-ba. Ekkor mi is részesei lettünk a közös piacnak. AZ Eu-ban működött a cukorkvóta intézménye. Csak az termelhetett répát akinek volt kvótája, megvolt hogy mennyi az ország kvótája, mennyi abból egyes gyáraké, majd termelőké. Ez a kvóta szabályozta a termelhető mennyiséget és az árakat. Nagyban az volt a lényeg, hogy a nádcukor a világpiacon olcsóbb (más a technológiája, nagy területeken termesztik, jellemzően fejlődő országokban, Közép és Dél-Amerikában), de az Eu védte a a saját piacát, magyarán támogatta a termelőket, pénzzel is. És egyszer csak eldöntötték az EU-ban, hogy a cukorkvóta rendszert megszüntetik. ez volt a cukorpiaci reform. Az országok megtárgyalták ki mennyivel csökkenti a cukortermelését.
Ha röviden akartam volna válaszolni, akkor annyit írtam volna, hogy a volt répatermelők rohadt jól elvannak répatermelés nélkül is, nem hiányzik nekik, szépen megélnek a repce-búza-kukoricatermelésből, meg esetleg napraforgóból, és a földalapú támogatásból. A répatermelés nagyjából a 2000-es évek elejéig volt jó buli. Ja és minden répatermelő önként hagyta abba a répatermesztést, a termelés felhagyásáért (kvóta leadásáért) több évig külön támogatást kapott (pénzt, mint a szőlő kivágásért, összeget ne kérdezz, azt nem tudom mennyit.)
A tejtermelőknek jó volt a nedves répaszelet, de ők is megvannak nélküle, az alacsony tejár sokkal nagyobb gond nekik.

CSOKKI MÁLNA 2021.12.31. 10:16:29

@MIG-31: A magyar cukoripart azzal a szándékkal vásárolták fel, ennek elősegítésére azzal a szándékkal teremtettek megfelelő helyzetet például a kvótákkal, hogy megszüntessék a magyar cukorgyártás zömét, és így piacot szerezzenek, illetve lehetséges riválisoktól szabaduljanak meg. Ez sztem egy lényeges különbség ahhoz képest, mintha valaki a tevékenység folytatásának szándékával privatizál valamit.

CSOKKI MÁLNA 2021.12.31. 10:17:24

@MIG-31:

Kérdés, hogy melyik időszakban mennyivel nőtt a hitelállomány.

Buchhalter 2021.12.31. 11:03:25

@CSOKKI MÁLNA: a pécsi kesztyűgyár tönkretétele is egy hasonló történet.

MIG-31 2021.12.31. 13:57:35

@CSOKKI MÁLNA: Tegnap ezt lehagytam: egy nálam hozzáértőbb ember mondta azt, hogy igazságosan nem lehet privatizálni, sehol nemis sikerült.
Másik: biztos hogy én se így vezényeltem volna le az egészet. Energetikai ipart, közműveket meghagytam volna állami tulajdonban, és kemény feltételeket megkövetelve üzemeltetni őket, mert nem igaz hogy az állam nem lehet jó gazda. Volt rá példa hogy francia vagy német állami közműcég vett meg magyar közműcéget, fejből meg nem mondom melyiket konkrétan. Meg fokozatosabban csináltam volna, és a nagyobb, jó állapotú állami cégeket szintén hagyni állami vagy többségi állami tulajdonban. Bár bizonyos esetekben a magyar állam is így indított, a mezőgazdaságban is az Állami Gazdaságok közül először volt egy kör amit tartósan állami tulajdonban szándékoztak hagyni, mert génállomány megőrzés, vetőmag előállító, kísérleti gazdaság, stb. Másik kör 51% állami tulajdonú fog maradni. Aztán végül egy sem maradt állami.
Az olyan esetek persze hogy felháborítóak, amikor tényleg ár alatt adtak el valamit, vagy nem fizették ki a teljes árat, vagy más a politikai kapcsolatok miatt kapott egy nagy hitelt amiből megvette a céget ami ki is termelte a hitelt hamar, vagy az előírt vállalásokat nem ellenőrizték és nem kérték számon az illetékesek. Szóval ezek nagy disznóságok voltak.
Nézd, az a helyzet, ha egy tőkés megvesz egy gyárat, az attól kezdve a saját érdekeit nézi, hogy neki termelje a nyereséget. Ha neki ahhoz koncentrálni kell a termelést, fele gyárat bezárni, akkor azt fogja tenni, sajnos ez van. Azt is látni kell, hogy a Világban 30 év alatt végbement egy órási koncentráció az iparban, nyugaton is. 30 éve ha 3000 ember gyártotta a csokimukilást, ma lehet hogy 100 ember legyártja ugyanazt a csokimikulás mennyiséget. Egy csomó nyugati buszgyár, teherautógyár is van például ami bezárt, vagy egy nagy cég fióktelepe a töredéke emberrel. Az az igazság hogy sok ember fejében van egy hamis illúzió ám. Persze ez ünneprontás, de ez van. Van a youtubeon egy dokumentumfilmsorozat, az ózdi kohászat döglődéséről, asszem 87-ben kezdődik és az EU belépéskor is visszamennek a városba. Szomorú és egybe tanulságos mű. Jól mutatja a disznóságokat, az egyszerű dolgos munkásember sorsát, a privatizáció visszásságait. Mikor azt mondja egyik kohász felesége, hogy egész eddig azt tanították nekünk hogy a miénk a gyár magunknak építjük, meg a szemét kapitalizmus, most meg szar minden, meg veszteséges, és jön a kapitalizmus (nem szó szerint idéztem). De visszatérve amiért leírom, kimondja az aktuális ipari miniszer is, hogy korszerűtlen a gyár, világviszonylatban messze van termelékenységhez. Az egyik melós is kimondja, hogy Japánban már lebontották az utolsó martin kemencét, amikor Ózdon még újat avattak.

MIG-31 2021.12.31. 14:15:37

@CSOKKI MÁLNA: A film nyilván nem taglalja részletesen a hitel dolgot, mert nem az a célja, de elnagyolja, és leegyszerűsíti arra hogy a Szovjetunió nem adott elég olajat, hanem inkább megengedte hogy lépjünk be az IMF-be, és attól kezdve a globális háttérhatalmi szabadkőműves pénzelit diktált Magyarországon. Ami ebben a formában nem igaz. Továbbra is a Szovjetunió diktált. Sőt, kis kitérő: a szovjet olaj és gázkitermelést, és annak exportját, a csővezetékek kiépítését, tehát tulajdonképpen a Szu keményvaluta bevételének jelentős részét a 70-es évektől nemzetközi pénzügyi körök finanszírozták és nagyrészt nyugati technológiával valósult meg, például a nagy átmérőjű csővezetékek német meg olasz cégek gyártmányai voltak.
Az egész KGST működése és az elszámolási árak megérne egy külön posztot, de ez szerintem nem vág a blog profiljába.

Hitel mindig is volt. Minden országnak vannak hitelei. Ma talán még nagyobb arányú is az államadósság, mint akár 89-ben. A szocializmus idei hitelfelvételekkel nem az volt a baj véleményem szerint, hogy vettek fel hiteleket, még csak nem is a mértéke. A baj az volt hogy mire fordították a hiteleket. Egy részét soha meg nem térülő beruházásra, hitel törlesztésre, vagy éppen dollár hitelből rubel exportot termelő beruházásra, aminek a kereskedelmi többletét a Szovjetunió nem egyenlítette ki, még áruval sem. A külföldi hiteleken az árfolyamváltozások miatt is hatalmasat bukott az ország asszem, pont mindig rosszkor változott annak a devizának az érfolyama amiből hitelt vettek fel.

CSOKKI MÁLNA 2021.12.31. 14:48:06

@MIG-31:

A cseheknél még '98-ban is csak 75% volt a magántulajdon aránya a GDP-ben. A nagy szektorokat sokkal okosabban, komoly garanciák mellett privatizálták.

atomic power 1986DucaDuca 2021.12.31. 16:29:02

@CSOKKI MÁLNA:

A nick nevedből kettő is fut jelenleg. Az új A "MEGSZORÍTÓ OSZTOGATÁSSAL KÉSZÜL A FIDESZ A VÁLASZTÁSOKRA" (Szegedi kattintós) -on jelent meg. homlokegyenest más szellemiséggel. A különbség a 6. betű alig észrevehető eltérésében van. Visszaélés?

CSOKKI MÁLNA 2021.12.31. 17:04:51

@atomic power 1986DucaDuca:

Tudom, van egy epigonom. A kommentszámunk nagyságrendbeli különbsége alapján könnyű megkülönböztetni.

CSOKKI MÁLNA 2021.12.31. 17:34:16

@MIG-31:

Egy jó összefoglaló a hazai cukoripar rendszerváltás utáni időszakáról:

mfor.hu/cikkek/vallalatok/Az_unios_penzek_okozhattak_a_magyar_cukorgyarak_vesztet.html

"1995-ben a Magyar Cukor Rt. egy cukortörvény megalkotása érdekében kezdett lobbizni, amire azért lett volna szükség, mert a piac szabályozatlansága megnehezítette a hazai tulajdonú vállalatok fennmaradását a multikkal szemben. Az akkori kormány azonban nem tett semmit az ügy érdekében, sőt a korábban szóba került állami tőkeemelés sem valósult meg. Így a működési költségek fedezésének egyetlen lehetősége a hitelfelvétel lett volna, ám csak 30 százalékos (!) kamatra kaptak volna finanszírozást. (Míg a magyar tulajdonú cégek drágán, vagy egyáltalán nem juthattak hitelhez, a külföldiek kedvező kamatozású, olcsó hitelt kaphattak, ha szükségük volt rá.) 1996-ban a Magyar Cukor Rt. értékesítésére kényszerültek a tulajdonosok. Ekkor került a gyár az osztrák Agrana tulajdonába."

"2006. július 1-jén lépett hatályba az unió cukorreformja, ami a korábbinál sokkal jövedelmezőbb ágazatot ígért. Ennek keretén belül a hazai 400 ezres kvóta háromnegyedét leadtuk (így maradt valamivel több mint 100 ezer tonnányi), ami újabb bezárásokhoz vezetett. Ebben az esetben azonban már az üzemek tulajdonosai is érdekeltek voltak, mivel az unió fizetett annak a gyárnak, amelyik hajlandó csökkenti a termelését. "

"A gyárak bezárásával nem csak a hazai mezőgazdaság egy ágazata ment tönkre, melynek következménye az lett, hogy a szükségleteink kétharmadát importból tudjuk csak fedezni, de a helyi önkormányzatok és lakosok is nehéz helyzetbe kerültek. Például a szerencsi gyár bezárásával összesen 300-400 ember munkája szűnt meg (a gyárban közvetlenül 111 ember állt alkalmazásban), a kabai gyár bezárása pedig 200 embert tett munkanélkülivé. Ugyanakkor az érintett önkormányzatok a legnagyobb gyárak bezárásával évi közel 700 millió forint iparűzési adótól estek el."

hátramozdító 2022.01.01. 14:41:42

Köszönjük szépen, a régi dicsőségünk újabb emlékeit.
süti beállítások módosítása