A magyarországi gyáripar egyik úttörője, a gőzgépgyártás első hazai nagymestere a sorozatunkban szereplő többi úttörővel ellentétben magyar néven ismert: Láng László. Pedig csak káromkodni tudott igazán jól magyarul. Ladislaus Langként érkezett Pestre a kiegyezés évében, a Gründerzeit kezdetén. Kombinált személyiség volt: munkás-vállalkozó. Orvosdinasztia elhajló sarja.
1968. Láng Gépgyár, turbina-összeszerelő üzem. A gyöngyösvisontai erőmű számára készülő 100 MW-os turbina. Fortepan_Bojár Sándor
Láng László (1837-1914). (Budapest, 1970/12.)
Köztiszteletben álló, módos városi orvosok voltak Pozsonyban a felmenői, apja, nagyapja. Őt azonban nem vonzotta az orvoslás, sem más értelmiségi pálya. Az ipar érdekelte, a gépek, a fúrás, faragás, szerelés. Elküldték hát Bécsbe egy ismerős gyároshoz. Ott aztán a feltűnően ügyeskezű és értelmes ifjú elvégezte a felső ipariskolát, majd bejárta Európát. Ausztria, Németország, Svájc és Anglia legkorszerűbb gyáraiban gyarapította ismereteit.
Amikor a kiegyezéssel kiszámíthatóvá vált a jogi és politikai helyzet Magyarországon, sokan áramlottak ide külföldről, elsősorban a Monarchia iparosodott régióiból kihasználni a megnyíló vállalkozási lehetőségeket. Láng László is jött, kivált, hogy hívták is a kiegyezés évében alapított Első Magyar Gépgyárba üzemvezetőnek.
Hamar felmérte, hogy annak a gyárnak nem lesz nagy jövője (nem is lett), és önállósította magát. Fogta a felesége hozományát, és kis gépjavító műhelyt nyitott 1868-ban a Waitzner Strassén, a Vácra menő országút belső részén, a mai Bajcsy-Zsilinszky úton a Sonnen Gasséval (Alkotmány utca) szemben. Akkoriban sok kis műhely szorult itt össze a földszintes házakban. Láng 6-8 alkalmazottal kezdte. Mindent elvállalt, de elsősorban malomipari gépek javításával majd gyártásával foglalkozott.
A szocialista Magyarország nagyhírű gyárairól és üzemeiről szóló sorozat mai, immár tizedik bejegyzése is az Arcanum adatbázisa segítségével készült.
A bécsi világkiállításon díjat nyert gőzgép, amely még a kis műhelyben készült. (Budapest, 1970/12.)
Ekkor virágzott fel nálunk a gőzmalomipar. Néhány éven belül tizenegy hatalmas gőzmalmot létesítettek Pesten és Budán. Óriási volt a kereslet a malomipari berendezések iránt. A Láng-műhely pontosan és kiválóan teljesítette a megrendeléseket, gyorsan elterjedt a jó híre. Láng a kis műhelyében előállított egy olyan remek gőzgépet, amely a bécsi világkiállításon díjat kapott, József főherceg meg is vásárolta alcsúti birtoka számára, és ez aztán széles körben ismertté tette Láng nevét.
Az üzlet úgy beindult, hogy már 60-80 ember dolgozott Lángnak. Ennyien persze nem fértek el a kis műhelyben. 1873-ban Láng megvette egy tönkrement keményítőgyáros ingatlanát a város szélén, a Waitzner Post Strassén, a Váci Posta úton, Angyalföld (Engelfeld) északi részén, a Vizafogón. Itt nőtt nagyra a Láng Gépgyár, itt működött, amíg működött, mai számozás szerint a Váci út 152-156 alatt, a Váci út Duna felőli oldalán, a Turbina utca és a Vizafogó utca közötti területen.
A Láng Gépgyár az 1880-as években a Duna felől nézve. (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Budapest Gyűjtemény, Hungaricana)
Malomgépeket, majd egész malomberendezéseket gyártottak itt. Az új gyár főprofilja azonban hamarosan a gőzgépgyártás lett, és ebben nem is volt versenytársa Magyarországon. Az 1880-as évekig osztrák, cseh, német cégek látták el Magyarországot a nagyobb gőzgépekkel. Őket szorította ki Láng a magyar piacról. Sőt! A bécsi elektromos művek gőzgépeire kiírt pályázatot is Láng nyerte cseh és osztrák pályázókkal szemben.
A Budapesti Hírlap 1884.augusztus 14-én beszámol róla, hogy a fővárosi vízművek budai szivattyútelepéhez szállítandó különlegesen nagyméretű gőzszivattyúk és gőzkazánok offertárgyalásán a nagy esélyes prágai gyárral és a többi külföldi indulóval szemben a Láng nyerte el a megrendeléseket. A nyolcvanas évek közepén már 1000 lóerős gőzgépeket is gyártottak. Ez a teljesítnényszint akkoriban rendkívülinek számított. A főváros villanyvilágításához is Láng szállította a generátorhajtó gőzgépeket.
A nyolcvanas évek közepétől robbanásszerűen növekedett a gyár. Egyre másra épültek az új üzemrészek. A kilencvenes években a Láng már az egész ország gőzgépszükségletét ki tudta elégíteni. Sorra kapták a nemzetközi megrendeléseket is. Gazdasági kapcsolataik elértek Törökországig, Kínáig. Sorban nyerték a díjakat a nemzetközi kiállításokon. Budapesten a Milleniumi Kiállításon majd a párizsi világkiállításon. Láng folyamatosan követte és lekövette az ágazat technikai fejlődését.
Egy gyártás alatt lévő monstrum a régi Láng Gépgyárban. (Budapest, 1980/9.)
A Gründerzeit idején nemcsak a vállalkozók özönlöttek Magyarországra, de a német, osztrák, cseh és felvidéki szlovák munkások is. Láng szívesen fogadta és hívta is őket a gyárába, ahol jó ideig gyakoribb volt a német szó, mint a magyar. Láng szeretett sokat beszélni, de ez magyarul nem ment neki jól. Selfmademan mérnök volt. Úgy tudott gépet tervezni, mint egy diplomás mérnök. De élmunkásnak is beillett. Kivette a szerszámot a gyakorlatlanabb munkások kezéből, megmutatta, hogy kell azt csinálni, és gyakran előfordult, hogy a legkényesebb műveleteket nem is bízta másra.
Jó kedélyű, de hirtelen haragú ember volt. Patriarchális viszonyban állt a munkásaival. Ordított is, barátkozott is velük, mindig volt egy csomó ötkoronás a zsebében, azt osztogatta prompt jutalomként annak, aki megérdemelte.
A gyárban élt, állandóan az üzemeit járta, pedig 45 éves korától egy baleset következtében már csak bottal tudott menni. A maga házát is a gyár területén alakította ki egy régebbi épületből. Ott lakott a város peremén népes családjával.
Láng László felnövekedett gyermekei között csak egy fiú volt, Láng Gusztáv (1873-1960). Őt jobban érdekelte volna a mezőgazdaság és kivált a lovak, de nem volt mese, egyetlen fiúként neki kellett tovább vinni a céget. Ő már persze diplomás mérnök lett. Bécsben és Berlinben tanult, és, miként apja, ő is bőséges tapasztalatokat szerzett külhonban, mielőtt részt kapott a gyár vezetésében. Ő volt a jövő embere. Nem patriarchális főnök, hanem hűvös modorú, zárkózott, céltudatos technokrata menedzser. A századforduló előtti években már elsősorban ő intézte a a cég exporttevékenységét. Bedolgozta magát az orosz piacra, még a nyelvet is megtanulta. A húszas évektől a legtekintélyesebb személyiségek közé tartozott a nagyvállalkozók körében. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesületének elnökévé és a Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnökévé is megválasztották.
Az 1900-as párizsi világkiállítás fordulatot hozott a cég életében. Elsősorban nem azzal, hogy ott nagydíjat nyertek, hanem azzal, hogy Láng Gusztávot ott lelkesítette föl a Zoelly-féle gőzturbina. Azzal a meggyőződéssel érkezett haza, hogy a Láng Gépgyár jövőjét a gőzturbinára és a diesel motorra kell építeni. A gőzturbina ekkor indult világhódító útjára. Ekkor vált Heinrich Zoelly jóvoltából gazdaságos, a hagyományos gőzgépnél sokkal hatékonyabb erőgéppé.
Gőzturbinát szerelnek a Láng Gépgyárban. (Budapest, 1970/12.)
Megvették a Zoelly-turbina gyártási jogát, és 1903-ban elkezdték a turbinagyártást, Magyarországon először. 1906-ban a dízelmotor-gyártás is elindult. A gázturbina később valóban a Láng Gépgyár alapterméke és védjegye lett, de a veszte is lehetett volna.
Elvállalták két tízezer lóerős turbina elkészítését. Ezeket a gyár főmérnöke félretervezte. A tengely helytelen méretezése folytán a normális fordulatszám egybeesett a kritikus fordulatszámmal, és a gép berázott. Elveszett a belefektetett rengeteg pénz és munka, hatalmas kártérítést, kötbért kellett fizetni, és ebbe a gyár majdnem belerokkant. A Lángot csak jelentős tőkebevonással lehetett a bajból kihúzni és megújítani. Ezt a tőkét a Lukács József (Lukács György apja) által irányított Magyar Általános Hitelbank biztosította. A családi vállalkozást 1911-ben részvénytársasággá alakították át. Láng Gusztáv a feljegyzéseiben erről így ír: „Új szerszámok és gépek kellettek; apám már idős ember volt; így részvénytársasággá alakultunk. A Hitelbank a részvények 25 százalékát vette át, de opciója volt további 26 százalék átvételére s ezt meg is tette 1916-ban. A többi részvény a családban maradt". (Budapest, 1970/12.)
Az átalakulással egy időben a 74 éves alapító átadta fiának a gyár vezetését. A cég családi jellegének megszűnését Láng László igen nehezen viselte. Ekkor már egyébként is sokat betegeskedett, de ennek a változásnak alighanem jelentős szerepe volt abban, hogy 1914 első napján meghalt.
A hatalmas Hitelbank tőkeerejével a gyár fejlődésének és növekedésének új szakaszába lépett. Láng Gusztáv megmaradt a Hitelbank többségi tulajdonába került gyár élén egészen 1948-ig, a teljes államosításig.
Lokomobil (önjáró gőzgép) szerelő üzem a 20. század első évtizedében. (Budapest, 1980/9.)
Az első világháború előtt minden addiginál több, 1700 munkás dolgozott a Láng Gépgyárban. A munkások felét behívták katonának. Láng Gusztáv vezérigazgatót és a számos vezetőtársát úgyszintén, de ők felmentést kaptak, mivel a gyárat haditermelésre jelölték ki, és katonai felügyelet alá helyezték. Esztergamaró és fúrógépeket fejlesztettek ki. Az összes ágyúcsőesztergát a Lángban készítették. Ekkor futott föl a kazángyártás is. Elnyelték a szomszédos kis(ebb) halat, a Hazai Gépgyár Rt.-t és egy még kisebbet. A háború jól jövedelmezett. Az 1917-es évet 25%-os haszonnal zárták. (Budapest, 1980/10.)
A Tanácsköztársaság idején az államosított gyár élén az angyalföldi munkásmozgalom egyik vezéregyénisége, Barna Jenő esztergályos állt. A gyár dolgozóiból kitelt egy munkászászlóalj a Vörös Hadseregben. Ők az északi fronton vitézkedtek.
Vörös katonák a Láng Gépgyárból. (Budapest, 1980/10.)
A Lángot a két világháború között a béke szigetének tartották. Láng Gusztáv pragmatikus tőkés volt. Nála találtak menedéket azok az értékes szakemberek, akiket 1919-es szerepük vagy későbbi politikai tevékenységük miatt máshol nem alkalmaztak. Itt a munkások az átlagnál jobban kerestek. Láng Gusztáv sem szerette a gyárában a politikai és szakszervezeti aktivitást, de a munkásai azt mindenesetre elérték, hogy ne vezessék be az önkizsákmányolási kényszert jelentő bedó rendszert.
A turbinák és a diesel motorok iránti kereslet megugrása lendítette előre a gyárat a húszas években, de ekkorra a termékskála már igencsak kiszélesedett. Már a tízes években megkezdték a szesz-, cukor- és konzervipari berendezések gyártását. Paradicsomlésűrítő berendezéseket is exportáltak.
Mire a gazdasági világválság beütött, nagyon sokféle, rugalmasan alkalmazható gyártó berendezéssel rendelkezett a gyár. A vezérigazgató minden lehetőséget felkutatott, szinte mindent elvállalt, megpróbálta minél kevesebb elbocsátással túlélni a válságot. Elbocsátás helyett inkább részmunkaidőben foglalkoztatta a munkásokat. Nem szívjóságból persze, hanem azért, hogy minél többet megőrizzen abból az értékes szaktudásból, amit a gyár törzsgárdája képviselt.
A Láng Gépgyár dalárdája az 1931-es Marosi Dalversenyen. (Módszertári Füzetek, 2005.) A Lángnak még szimfonikus zenekara is volt. A sportkörében és az 1939-ben megnyitott Láng Kultúrházban élénk és sokoldalú tevékenység folyt, de ebben szinte csak a tisztviselők vettek részt.
1934-től újra jól ment a Lángnak. A győri program meghirdetése, a fegyverkezési konjunktúra beindulása után, a harmincas évek végén pedig még jobban. 1938-ban a Láng magába olvasztotta régi verseny. és kartell-társát, a Röck-gyárat, és ezzel a második legerősebb magyarországi gyár lett. A világháború kitörése után a Láng ismét hadiüzemként működött a Magyar Királyi Állami Hadianyaggyár felügyelete alatt. A magyar Hadügyminisztérium és a német katonai parancsnokság egyre növekvő igényeit próbálta teljesíteni, amennyire tudta. Leginkább katonai járművekhez gyártottak motorokat, továbbá aknákat, gránátokat, lövedékhüvelyeket.
Ellenálló csoportok is működtek a gyárban, amelyek megpróbálták szabotázzsal akadályozni a haditermelést, de persze az ő hatásuk eltörpült az 1944 szeptemberében bekövetkezett súlyos bombatámadás mellett. Akkor aztán valóban nagymértékben visszaesett a termelés. Decemberben a visszavonuló németek megpróbálták magukkal vinni az épen maradt gépeket és felrobbantani a kazánokat, de ezt a munkás ellenállásnak sikerült megakadályoznia.
A Láng-gyár volt az első amelyben megindult a termelés a harcok után. Sőt alatt. A gyár már 1945. január 14-én termelt, négy nappal azelőtt, hogy Pesten megszűntek volna a harcok.
Mivel a gyár többségi tulajdonosát, a Hitelbankot a legnagyobb pénzintézetekkel együtt már 1947-ben államosították, a Lángban már ekkor az állam volt a fő tulajdonos. 1948-ban a teljes államosítás is megtörtént. Láng Gusztávot azon nyomban nyugdíjba küldték. Csak az alapító unokája, Láng Gusztáv unokaöccse, Tirser László mérnök maradt a családból még hosszú ideig a gyár alkalmazásában.
Láng Gusztáv két fia meghalt, rokonainak jelentős része külföldre távozott. Ő maga itthon élt szerény nyugdíjasként 1960-ban bekövetkezett haláláig.
A Láng Szimfonikus Zenekar hangversenye a Zeneakadémián 1948-ban. (Módszertári Füzetek, 2005)
Az új Lángot élesen szembeállították a régivel: "Éppen nyolcvan évvel ezelőtt, 1872 nyarán alapította egy pénzes pozsonyi orvos fia, Láng László, ezt a fegyenctelep komorságú vasgyárat a Váci-úton. Az ablaktalan öntőműhely, a kazánlakatosok zsúfolt,levegőtlen üzeme, az egymáshoz könyöklő földszintes házak fala már nem áll ellen a csákány ütésének, szétmállik és kupacba omlik. Nem törmelék, hanem szemétdomb jelzi a bontás helyét. Mert bontják, a régit: így ünnepli nyolcvanadik születésnapját a Láng Gépgyár". (Béke és Szabadság, 1952. július 27.)
A nehézipar erőltetett fejlesztésének keretében valóban alaposan felújították a Lángot, bár bőven maradtak még régi, földszintes épületek a telephelyen. A szocialista ipar egyik büszkeségeként tekintettek a Lángra, amely többször is elnyerte az élüzem címet. Egy gyógyszergyári gépsor megkonstruálásáért Kossuth-díjjal is kitüntették. "A fejlődés tehát töretlennek ígérkezik. Nagyszerű arra gondolni, hogy a most következő évszázadban milyen új történet íródik" - írta a Vasas (1968/5.)
Angyalföld örök képviselőjeként Kádár János is többször tartott itt "választási nagygyűlést".
Kádár János választási nagygyűlésre érkezik a Lángba 1958-ban. Tőle jobbra Bakonyi Zoltán, a gyár akkori igazgatója. (Fortepan, Hungaricana)
1945 után természetesen a Láng kapacitásának jelentős részét is a jóvátételi szállítások foglalták le. A Szovjetunióban igen elégedettek voltak a Láng-termékek minőségével, és ez megalapozta a következő évtizedek nagyarányú szovjet exportját.
Az államosítással megszakadtak a nyugati kapcsolatok. Az addig jellemzően nyugati szabadalmakon alapuló termelés átalakult. A Láng saját fejlesztésű turbinákat és diesel motorokat gyártott. És ezek mellett még sok mindent. Például konzerv- és cukorgyári berendezéseket, szűrőprést stb. Vidéki gyáregység is épült Dombóvárott, ahol kazánokat gyártottak.
A hatvanas évek második felében szövődtek újra a nyugati kapcsolatok. Ekkortól ismét svájci licenc alapján gyártottak turbinákat.
A képhez tartozó szöveg: "MAR DOLGOZNAK a Láng Gépgyár új kazánszerelö-műhelyében, de még ott áll (a kép bal sarkában) a régi, szűk lakatosműhely. Egy-két nap alatt lebontják." (Béke és Szabadság, 1952. július 27.)
A hetvenes évek második felében óriási beruházásokkal igyekeztek a Láng termékeinek műszaki színvonalát a nemzetközi igényekhez közelíteni. A beruházások jelentős része azonban arra szolgált, hogy a Lángban készülhessenek a Paksi Atomerőmű atomenergetikai berendezései. De nem készülhettek, mert a Szovjetunió kisajátította ezek gyártását
Ennek a kihasználhatatlan beruházásnak az adósságterhei a kedvezőtlen piaci változásokkal együtt a vállalatot csődközelbe került, és 1984-ben miniszteri biztost állítottak a gyár élére.
Boda Lászlót, az 1987-ben kinevezett vezérigazgatót Seregi László faggatta arról, miért jutott a Láng ilyen drámai helyzetbe: A Paksra vonatkozó "politikai döntéssel" "elvesztettük a nyugati, de mondhatom: általános jó hírünket, referenciánkat. Gondoljon bele! Fellépünk egy versenytárgyaláson vagy bárhol, ahol komoly üzleti tét forog kockán. Tételezzük föl, hogy számunkra kedvezően alakulnak az események, amikor valaki, jóindulatból vagy sem, a lényeg szempontjából teljesen mindegy, előhozakodik az obligát kérdéssel: 'Mondják, ha maguk annyira jók, akkor otthon miért nem kellettek?' Ilyen kérdésre nem lehet mit felelni. Ilyen kérdés után csak egyet tehet az önérzetes szakember: feláll, és kiviharzik a teremből. Bármit próbálna tenni, csak nevetségessé válna./.../ Sem minőségben nem állunk felette a nyugati kínálatnak, sem árban, ezt el kell ismerni. És hát egyéb megfontolások is létezhetnek. Ezek közül most csak egyet emelnék ki: a határidőt. Tapasztalatból tudom, hogy nálunk csak akkor vannak rendben a dolgok, ha kifutott az árunkat, gépeinket szállító közlekedési eszköz. Tetézi a gondunkat, hogy a tőkés partner ezeket a kifogásokat (hogy 1. Még egy pecsét kell, 2. Hiányoznak az alkatrészek stb.) nem méltányolja./.../ Ha arra gondol, hogy hazai megrendelésekkel pótolhattuk volna a kiesést, kénytelen vagyok kiábrándítani. Itthon is összesűrűsödtek a gondjaink. Korábban évente akár 200 gőzkazánt is legyárthattunk, de a távfűtés elterjedésével innen is lassacskán kiszorultunk./.../ Például egy időben arra ösztönöztek minket, hogy gyártsunk a mezőgazdaságnak hulladéktüzelő berendezéseket. Megtettük, legyártottunk vagy harmincat belőlük, aztán csodálkoztunk, hogy nem tudunk rajtuk túladni. Miért? Rossz volt a konstrukció? Nem! A bajt az okozta, hogy elfelejtették megkérdezni a mezőgazdasági szakembereket, egyáltalán kell-e nekik ilyesmi vagy sem?" (Budapest, 1987/10)
A vezérigazgató persze látott biztató jeleket, látta a feltámadás lehetőségét, de nem igazolódott a keserű optimizmusa.
A Láng Gépgyár főépülete, 1964-ben. (Fortepan, Hungaricana)
A gyár szanálói javasolták, hogy működjenek együtt külföldi szakmai befektetővel. Megtették. 1990 őszén vegyesvállalatot hoztak létre az Asea Brown Boveri (ABB) svéd-svájci óriáskonszernnel. Ez a többségi külföldi tulajdonban lévő vegyesvállalat elvitte a termelés javát. A Láng Gépgyárnak magának nem sok maradt. Kevés emberrel, nehéz körülmények között működtek állami vállalatként, melynek élén 1993-tól miniszteri biztos állt. Egy telephelyen, szimbiózisban éltek a vegyesvállalattal, csak az ABB alkalmazottai kétszer annyit kerestek. Az 1990-es évek végén ezt a töredékére csonkolt Láng Gépgyárat is privatizálták.
Az ABB, miután övé lett az egész egykori Láng, eladta azt a francia Astomnak, az pedig a 2008-as válság után egész vállalati stratégiáját átalakította, és az európai termelés igen jelentős részét Ázsiába telepítette át. A Váci úton is megszüntették a gyártást, csak egy kis szervizt hagytak meg. Ekkor Szemerey Tamás (Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter unokatestvére) egy konzorcium élén megvásárolta az Alstomtól a leállított gépek egy részét azzal a szándékkal, hogy újraindítja a termelést, és megment valamit az egykori Lángból. Nem járt sikerrel.
A Váci út 152-156 alatt - miként a Váci út sok más egykori gyárában - végleg megszűnt a termelő tevékenység. Különböző cégek béreltek épületeket, irodákat a Láng egykori telephelyén.
Egymás után bontották le az egykori Láng Gépgyár épületeit.
Láng László születésének századik évfordulóján a dunai halászatra, a vizafogásra emlékeztető Csáklya utcát Láng László utcára keresztelték át. 1953-ban az egykori alapító neve lekerült az utcanévtáblákról, és attól kezdve a gyár telephelyét délen határoló utcát Turbinának hívják. A fővárosi utcanévbizottság 1990 elején javasolta, hogy Láng László kapja vissza az utcáját (Heti Budapest, 1990. február 9.), de nem kapta.
A legfrissebb hír az, hogy "városnegyed épül a Váci út mentén kijelölt rozsdaövezeti akcióterületen. A Vizafogó utca, Cserhalom utca, Turbina utca és Váci út által határolt, egykori Láng Gépgyár területén lakó- és irodaházakat, valamint egy négycsillagos hotelt alakít ki a beruházó./.../ Az új városnegyed központi részét képezi egy, a nagyközönség számára is nyitott, közel két hektáron elnyúló zöld közpark. A zöldterületre a tervek szerint magasra növő fákat telepítenek, a helyszín több pontján pedig vízfelületeket alakítanak ki, amelyek tovább fokozzák a térélményt, és javítják a mikroklimatikus viszonyokat. A beruházás része a Váci úti oldalon jól ismert műemléki épületek, mint az egykori kazánkovács és kazánszerelő műhely megóvása, és új, például konferencia funkcióval való ellátása is." (Portfolió, 2021. november 9.) Ezt a területet rozsdaövezetté minősítették, így hatalmas könnyítésekkel lehet beépíteni: "Nem kell településképi véleményezési eljárást lefolytatni, mellőzhetőek az országos és a kerületi építési szabályozások, ezek helyett a rendeletben meghatározott 'sajátos beépítési szabályokat' kell alkalmazni. Így például az épületmagasság elérheti a 65 métert, ami akár 20 emeletes torony építését is lehetővé teszi. Az új épület homlokzati szélessége akár 120 méter lehet, míg zöldfelületből elég 25 százalék, az új lakások 50 négyzetméternél kisebbek is lehetnek." (Szalai Anna, Népszava, 2021. november 10.) Ezt a lehetőséget Ruszlan Rahimkulov használhatja ki a kormány támogatásával és a kerület ellenzése dacára.
Kalló Viktor: Álló munkás című szobra, melyet a Láng alapításának századik évfordulóján állítottak föl a gyár bejárata előtt. A szobrot eltávolították, jelenlegi helye ismeretlen. (Köztérkép)
- hacsa -
