Európa osztrák serkirálya kinézte magának a páratlan földalatti birodalmat Kőbányán, amelyből mintha a söripar kedvéért bányászták volna ki a követ, és kiterjesztette a ser fennhatóságát a borivó Magyarországra. A német-osztrák Dreherek és a svájci Haggenmacherek köré hatalmas élelmiszeripari-vendéglátóipari hálózat épült ki. Volt olyan év, amikor egy Dreher fizette a legmagasabb jövedelemadót Magyarországon.

1939. Dreher sört árusító budai kocsma (Forrás: Fortepan)

A Dreher verses reklám-képeslapja azt üzeni: Dreher-márkák éltetnek minket a bölcsőtől a sírig. (A Zempléni Múzeum képeslapgyűjteménye, Hungaricana.)

A sörfőzés kiváltság volt és kézműves mesterség a reformkorig. Az 1840-es ipartörvény tette szabaddá a sör előállítását, forgalmazását, behozatalát. 1843-ban életbe lépett a Pesti Serrendtartás, és a következő esztendőben a Münchenből Pestre szakadt Schmidt Péter, a Magyar Serfőző Céh alcéhmestere már meg is nyitotta a maga sertárosházát egy elhagyott kőfejtőben Kőbányán.

A kőbányai Ó-hegyből a 13. század óta bányászták a mészkövet. A pesti városfalakat is abból építették. Hatalmas, hűvös, állandó hőmérsékletű földalatti terek alakultak ki, amelyek ideálisak voltak a sör és a sörgyártás alapanyagainak tárolására. A mélyfúrású kutakat is ekkoriban találták fel, és Kőbánya sziklái alatt a sörgyártáshoz remek vizet találtak. A Pestet kiszolgáló sörfőzők nem voltak többé a Dunához kötve. Ezekre a kivételes adottságokra telepítették a céhes és kézműves kereteken túllépő, gőzgépeket alkalmazó ipari sörgyártást. 1854-ben megnyílt az első sörgyár Magyarországon, a Jászberényi úton, ahol azóta is megszakítás nélkül gyártják a sört, több mint másfél évszázada.

Karikatúrapár a kiegyezés évéből, amely a magyar nemes földbirtokos tokajijának hatóerejét mutatja az osztrák csapos (Dreher) sörével szemben. (Ludas Matyi, 1867. június 23.)

Schwechat akkoriban úgy szolgálta ki a szomszédos Bécset, mint (a Budapest egyesítéséig önálló) Kőbánya Pestet. Schwechat volt a központja a Dreherek birodalmának, akik ekkor már a sörpiac királyainak számítottak Európában. 

"A Dreherek a XVII. századtól a dél-németországi Pfullendorfban éltek mint mészárosok és vendéglősök. Franz Anton Dre­her (1736—1820) az a személy..., aki elhagyta szülőföldjét és elindult egy tuta­jon lefelé a Dunán szerencsét próbálni. 1760-ban nincstelen­ként érkezett meg a császárvá­rosba. Évekig dolgozott bécsi kocsmákban csaposlegényként, majd bérbe vett egy kis sörüze­met, melyet később megvásá­rolt. 1796-ban sikerült eljutnia oda, hogy megvásárolta a klein-schwechati sörgyárat, 1811-ben pedig már a bécsi sörfőző céh vezetője lett. Franz Anton Dre­her magánélete is rendkívülinek mondható. Első felesége halálát követően 69 éves korában újra nősült és 74 éves volt, amikor fia, Anton Eugen Dreher 1810-ben megszületett." (Fejér Megyei Hírlap, 1997. augusztus 2.)

Anton Eugen Dreher (1810-1863), a Sörkirály, aki kiterjesztette Magyarországra a Dreher-birodalmat. (Budapest, 2010/6.) 

Anton Eugen még kicsi volt, amikor az apja meghalt. Midőn Angliában szerzett tudásával visszaérkezett Bécsbe, apja üzemét, melyet anyja próbált vezetni, ramaty állapotban találta. Ő azonban gatyába rázta. Forradalmi újításként 1840 körül bevezette az alsó erjesztésű sörgyártási technológiát, és az így előállított Dreher Lagerbier egymás után nyerte el a legrangosabb díjakat. Anton Dreher majdnem a hússzorosára növelte gyárának termelését és a maga jövedelemadóját. Meghódította Európát Londontól Isztambulig. "Nem csak a magyar bor, hanem a Kis-Schwechati ser is hódítást akar tenni Konstantinápolyban, Dreher Antal Kis-Schwechaton jeles seréből f. hó 11-n szállítmányt küldött a török fővárosba, hol az mint az alsó-austriai iparkamarának jelenték, oly jó fogadtatásban részesült, hogy a bécsi és vidékebeli jobb serfőző házak részére ott tartós piaczot ala­pított." (Budapesti Hírlap, 1858. szeptember 17.) 

A Sörkirály 1856 óta járt Magyarországra. Egyre inkább idegesítette a kifejlődő magyarországi sörgyártás jelentette konkurencia, s addig idegesítette, amíg 1862-ben megvette az itteni első sörgyárat, a Jászberényi útit. Magyarországon addig ismeretlen technikát és berendezést hozott ide, és telkeket is vett a környéken, hogy a gyárat kibővítse. Ám a következő évben a hegymászó sportembert elvitte egy váratlan szívroham. Mint az apja, ő is gyermekkorú örököst hagyott hátra, Carl Anton Maria Drehert, magyarul ifj. Dreher Antalt (1849-1921), aki 1870-ben vette át a négy (schwechati, kőbányai, trieszti, michelobi) sörgyárral rendelkező cég irányítását, és a kőbányai üzemet az ország legnagyobb sörgyárává fejlesztette. 

A Dreher Sörgyár az (akkori térképek szerint) Jászberényer Straßén. (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény, Hungaricana.) 

A sörkereslet rohamosan bővült, a söripar vonzotta a tőkét. Az osztrák, német üzemek is szállítottak a magyar piacra, amennyit csak tudtak. Igen éles volt tehát a konkurenciaharc. A Dreherek mindig előre menekültek, folyamatosan fejlesztettek, bővítettek,  a válságba jutott konkurenseket felvásárolták, szinte az összes talpon maradt környékbeli sörgyárban részesedést szereztek. Többek között az 1867-ben alakult Első Magyar Részvény Serfőzde Rt-ben, amely a Dreher legnagyobb konkurense volt, és elszántan igyekezett megtörni a Dreher dominanciáját a sörpiacon. Ebben a részvénytársaságban volt érdekelt a Svájcból idetelepült, malmos és szállodás Haggenmacher család. 

Budapest, 2015/7.

Döntő fejlemény volt az egyesült élelmiszeripari konglomerátum kialakításában, hogy ifj. Dreher Antal fia, Dreher Jenő (1873-1949) 1898-ban benősült a Haggenmacher családba. "Ez kötelező házasság volt, a vagyonra ment ki. Nagyon szép, intelligens emberek voltak egymás mellett, de nem volt köztük olyan kapcsolat, mint manapság." Így meséli a házaspár egykori, gazdáiért lelkesedő cseléde, Gál Mária (Magyar Krónika, 2017/10.). A Haggenmacherek 1912-ben Budafokon beindított sörfőzdéi tehát már a házasság szent kötelékében egyesített vagyont gyarapították.

Fölmenőivel ellentétben Dreher Jenő már beszélt magyarul, és folyamatosan Magyarországon élt. A kőbányai gyárat leválasztotta a schwechati központú multinacionális Dreher-birodalomról, és részvénytársasággá alakította.

Erjesztőkádak Kőbányán. (Budapest, 1970/7.)

Az első világháború előtti időszakban a magyarországi élelmiszeripar legdinamikusabban fejlődő ágazata volt a kőbányai sörgyártás. A Nagy Háború azonban betett a söriparnak. Az árpa is hadászati termék lett, kenyérnek kellett az is. "A gabona elosztása a hadügy kezébe került, a sörgyáraknak maradt a cirok, a muhar, a melasz, a lóbab és a cukorrépa. Az ezekből főzött sör maximum 5 B°-os gyenge ital volt, stílusosan a Front és a Hősök Söre nevet kapta, mivel nagy része valóban a harcoló katonákhoz került. A kőbányai üzemek, miközben termelésük katasztrofálisan visszaesett, évről évre kénytelenek voltak növelni a segélyalapjaikat. Egyre több behívó jött, egyre kevesebb lett a munkáskéz, a két nagy gyár, a Dréher és a Polgári Serfőző még hadikórházat is berendezett." (Budapest, 2008/4.) A malomipar viszont annál többet profitált a háborúból, és annak a haszna is a Dreher-Haggenmacher vagyont gyarapította, mivel a Gizella Gőzmalom a Haggenmachereké volt. Dreher Jenő két fivére nem élte meg a háború végét. Az egyik autóbalesetben halt meg, a másik elesett a háborúban. Jenőre maradt az egész nemzetközi birodalom, de nem vállalta annak irányítását. Eladta valamennyi Magyarországon kívüli érdekeltségét, és a Dreher-cég ettől kezdve "csupán" magyar cég volt, de annak iszonyúan tőkeerős.

A Dreher Sörgyár egyik malátaszérűje a kőbányai sziklapincében, 1893. (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény, Hungaricana.)

A harmadára csökkent, legatyásodott országba drasztikusan visszaesett a sör iránti kereslet. Dreherék igyekeztek minél több lábon állni. Kakaó- és csokoládégyárat, kekszgyárat, likőr- és konyakgyárat, textilüzemet létesítettek vagy vettek. A harmincas években övék volt a Hungária Nagyszálló, a Nemzeti Szálló, a Dunapalota Szálloda.

Rugalmasan alkalmazkodtak a piac alakulásához. További "kötelező" házasságokkal láncolódtak össze az élelmiszeripar uralkodó tőkései: "Dreher Jenő egyik lánya, Lily, dr. Hardy Bélához, a Kereskedelmi Bank igazgatójához ment feleségül. Hardy felveszi a Dreher nevet és mint Hardy-Dreher Béla az Egyesült Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvény­serfőzde Rt., mellette, a Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságá­ban dolgozik. Lily nővére nőül megy báró Szalay-Berzeviczy Lászlóhoz, aki apja, Berzeviczy Titusz révén — a Pesti Hengermalom Rt.-nek volt az egyik alapítója — malomipari rész­vényes./.../ Haggenmacher Hen­rik lánya, Marietta, a likőr- és szeszgyáros Gschwindt-fiúhoz ment feleségül, ami által már a Gschwindt-cég sem marakodó ver­senytárs többé, hanem szelíd part­ner a 'rövidital' piacon, aminthogy ifjabb Gschwindt Ernő pedig rész­vényese lesz a Részvényserfőzde Rt.-nek." (Magyarország, 1971. január 17.) Szalay báróné, született Dreher Anna a fentebb már idézett Gál Mária cseléd szerint egy idő után kitört a kötelezőből, és megszökött egy lengyel lovászfiúval. (Magyar Krónika, 2017/10.)

A Dreherek a vagyonukat már évtizedekkel korábban elkezdték földbirtokokba, fektetni. Uradalmaik, gyáraik egymásra épültek. Dreher Jenő birtokában a harmincas években 16600 kat. hold volt Martonvásár és a szomszédos községek határában. A martonvásári Brunswick-kastélyt még ifj. Dreher Antal vette meg 1898-ban. Ő még inkább Ausztriában volt otthon, az osztrák felsőház tagjaként vett részt a közéletben, de Jenő már magyar állampolgárként, magyar földbirtokosként határozta meg magát, és az 1920-as évek közepétől életvitelszerűen Martonvásáron élt.

A Dreherek martonvásári kastélya egy 1910-es képeslapon. (Zempléni Múzeum, Hungaricana)

Az Adóhivatal közleménye szerint 1935-ben Dreher Jenő adózott a legmagasabb jövedelem, 399 ezer pengő után. (Magyar Hírlap, 2009. február 2.) 1937-ben ennél is jóval többet, 720 ezer pengőt keresett. (Magyarország, 1971. január 17.)

Dreher Jenőt a sörgyártás már nem érdekelte túlságosan. Ritkán tűnt fel a sörgyárban, az működött rendesen nélküle is. Ő mindenekelőtt a birtokain gazdálkodott, mintagazdaságot épített ki, és a lótenyésztés volt a nagy szenvedélye és elsőrendű elfoglaltsága. Fiatalabb korában zsokéként is megállta a helyét. A versenyistállója európai hírnévnek örvendett. A harmincas évektől Dreher Jenő neve túlnyomórészt a lósporttal kapcsolatban és adományai révén fordult elő a sajtóban. (A svábhegyi gyermekszanatóriumot az általa adományozott hatalmas villában rendezték be.)  A politikai életben nem játszott szerepet. 

Színházi Magazin, 1942. szeptember 23.

Budapest ostroma után a Dreher Sörgyár kútjaiból biztosították Kőbánya vízellátását, és a gyár villanytelepéről kaptak áramot a környéken lévő kórházak és lakóházak. A gépsorokat helyreállították, beindult a termelés. (Budapest, 2008/4.)

1946-ban, a pénzügyi stabilizáció után a Magyar Lovaregyletben is helyreállt a rend: "...most a felszabadulás után ismét a fasiszta évek igazgatóságának régi tagjait: Dréher Jenőt, Erdödy Rudolfot és Geist Gyulát választották meg újra. Ez a triász, alighogy hivatalát elfoglalta, visszahelyezte állásába a régi alkalmazottakat és igyekezett félretolni azokat, akiket az át­meneti demokratikus vezetőség bizalma ültetett pozícióba" - írta a Szabadság (1946. november 13.).

Dreher Jenőt, az apolitikus nagypolgárt nehéz lett volna bármelyik kategóriába belemagyarázni. (Szabadság, 1946. november 13.)

A Szabadság minősítésével ekkor volt kötelező azonosulni. A Magyar Nemzet (1947. május 5.) például lelkesen üdvözölte, hogy a Lovaregylet örökös tagjává választotta Drehert, aki erre "nagyon is rászolgált", és nem egészen két évvel később az örökös tag halálát is így adták hírül: "Meghalt Dreher Jenő, az év­tizedeken át neves és páratlanul áldozatkész telivértenyésztő és versenyistálló-tulajdonos, akinek fehérszegélyes piros dresszét minden klasszikus versenyben győztesen hordoztak meg a lo­vai." (Magyar Nemzet, 1949. január 22.)

Férfiágon kihalt a Dreher-család. A földbirtokok a földosztás, a gyárak, szállodák az államosítás során kerültek el a család tulajdonából. Már nem is lett volna mit örökölni. A sörös Dreherek utódai szétszóródtak a világban. Jenő özvegye Svájcban halt meg 1970-ben.

"Régóta várunk erre a napra./.../ Az államosítás lehetővé teszi, hogy az eddiginél is jobban dolgozzunk a hároméves terv sikeréért. Vigyázunk arra,hogy ezt a munkát senki meg ne zavarhassa." Ezt nyilatkozta az üzemi bizottság elnöke azon a napon, amikor Jászberényi úti gyárat államosították. (Szabadság, 1948. március 28.)

A magyarországi sörgyárak jelentős részét egy hatalmas állami vállalatba vonták össze. A Dreher márkanév négy évtizedre eltűnt Magyarországon. Ment a Dreher, jött a Kőbányai. Majd a Kinizsi. 

Főzőüstök az államosított Kőbányai Sörgyárban. (Budapest, 1970/7.)

Nehéz időszakot élt át a magyar söripar. Így foglalta össze az ágazat problémáinak (egy részét) Siklósi László (Budapest, 1970/7.): "A második világháború előtti viruló komlóskertek nagy része kipusztult, újak telepítésére csak az ötvenes évek közepétől került sor. /.../ ...a hazai holdankénti termésátlag a világ átlagszintjének a fele... Pedig Európában a mi éghajlatunk a legkedvezőbb a komló termesztésére! A természet meg is teszi a magáét, de amit az embernek kellene hozzátenni: időben történő kezelés, szedés, gépesítés, beruházás — az elmarad. Ennek következtében a termésátlag alacsony, s nem kifizetődő a termelés. Fejlesztés helyett a meglévő kertek is pusztulnak, van, amelyiket éppenséggel irtják. A sörgyárak importból fedezik szükségletük egy részét./.../ Az ötvenes évek végéig a kőbányai sörgyárakban lényeges fejlesztés nem történt. Pedig addigra a fogyasztás már többszörösen meghaladta a háború előttit. Nagyarányú és átgondolt fejlesztés 1959-től, az országos vállalat megteremtésétől folyik."

Az importlehetőségek szűkösek voltak, a minőség emelésére, a mennyiség növelésére nem ösztönzött semmi, mivel nem volt konkurencia és anyagi érdekeltség. Egyébként sem volt a sörön haszon, ha lett volna sem maradt volna a gyárnál. Mivel a sört olcsón, politikai áron adták, a kereslet határtalan volt. A rosszabbat is, a langyosat is el lehetett adni. Mindebből egyenesen következett az állandó nyári (és nem is csak nyári) sörhiány és a gyarló minőség. 

A második világháború után a söripar dolgozói között volt közel félezer sörösló, akik az ötvenes években még vidáman kocogtak a pesti utcákon a sörszállító stráfszekerekkel. 1967-ben adták el virslinek az utolsó söröslovakat. (Hétfői Hírek, 1967. május 8.)

Söröskocsik 1939-ben. (Fortepan, Hungaricana)

Az összevont sörgyáraknak az egykori Dreher Gyárban volt a központjuk. A Jászberényi úti Kőbánya Sörgyár 1982-ben kiválhatott a Söripari Vállalatok Trösztjéből, és önálló életet kezdhetett. Nagy fejlesztéseken ment keresztül. Ekkorra a magyarországi sörgyártás túljutott legrosszabb periódusán. Már Tuborgot is gyártottak dán licenc alapján. Frank János (Élet és Irodalom, 1988. szeptember 9.) az államszocializmus alkonyán, túl a nyugdíjkorhatáron újra nyakalhatta ifjúsága "dréerét", ha az nem is volt ugyanaz: "Újra megjelent a Szent Ist­ván sör, jó drága, de legalább az íze is jó. Újra gyártják a Dreher sört is; én ugyan nem ismerek rá benne a régi ízeire, szerintem jobb volt, amikor még 'dréer'-nek ejtették, s nem úgy, mint most — széltében-hosszában — „dreher”-nek. Inkább az olasz Birra Dreher-re emlékeztet ez az új sör." Külföldön nyilván történt ez az a Dreher sörrel negyven év alatt. 

A márka neve után a cég neve is visszatért az országba, de a Dreher-család már nem térhetett vissza. A Kőbányai Sörgyár a rendszerváltás után elérte, hogy tekintélyes szakmai befektető privatizálja. 1992-ben részvénytársasággá alakult, 1993 novemberében a világ ötödik legnagyobb sörgyártója, a dél-afrikai SAB többségi tulajdonába került a nagykanizsai sörgyárral együtt, és így jött létre a Dreher Sörgyárak Rt. 2003-ban a SAB egyesült az amerikai Millerrel, és így most már a Dreher Sörgyárak Rt. a világ második legnagyobb sörgyártó vállalatcsoportjának a tagja lett. A céget modernizálták, felfejlesztették. A Kőbányai, a Dreher, az Arany Ászok mellett a Kozelt, a Pilsner Urquellt, a HB-t, az Asahi Super Dry-t is a Dreher Sörgyárak Rt. gyártja, illetve forgalmazza Magyarországon. 

A cég címe azonban nem a régi, mivel a Jászberényi útnak az Éles saroktól a Maglódi útig tartó szakaszát, ahol a sörgyár van, 2019 óta Dreher Antal útnak hívják.

Napi Gazdaság, 2007. május 18.

- hacsa -