A villanykorszak hajnalán jött létre és tört föl a nemzetközi élvonalba a legjelentősebb magyarországi vállalkozások egyike, amely köré hatalmas nemzetközi hálózat épült, s amely vezető ereje volt a világot uraló izzólámpa-kartellnek. Az Újpest egész társadalmi és főleg sportéletét meghatározó vállalat első emberével, Aschner Lipóttal együtt kitüntetett célpontja volt a náciknak is és a kommunistáknak is.
A gyár az 1900-as években képeslapon. (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Budapest Gyűjtemény, Hungaricana)
Az Arcanum adatbázisára támaszkodva immár harmadik éve készülnek bejegyzések blogunkra. Az első sorozatban a szocialista Magyarország bűnügyeivel foglalkoztunk, tavaly egykori kedvelt televíziós sorozatainkat veséztük ki, mostantól pedig nagy hírű gyárainkkal és azok történetével fogunk megismerkedni. Mindjárt az első Az Izzó... - Jtom
A villamosenergia felhasználása a 19. század első felében kezdődött, és egyre több területre terjedt ki. Az iparág magyarországi úttörői közét tartozott Egger Béla, aki 1872-ben nyitotta meg pesti műhelyét, amely alig pár évvel azután, hogy Edison 1879-ben bemutatta az immár a gyakorlatban is használható izzólámpát, hozzá is kezdett a szénszálas izzó gyártásához megelőzve Angliát, Franciaországot és Svájcot. A telefontól a mikrofonon és a csengőn keresztül a távirdafelszerelési cikkekig mindenfélét gyártottak. Különböző fúziók és tőkeerős parterek bevonása után 1896-ban jött létre az Egyesült Villamossági Rt., és ekkor (más források szerint már négy évvel korábban) lépett a cég szolgálatába annak jövőjét meghatározó Aschner Lipót (1872-1952). A vállalat - bár hivatalos neve többször változott - Egyesült Izzó néven épült be a köztudatba, és a köznyelvben vagy így szólítják, vagy Tungsramnak, az 1909-ben bejegyzett márkanév alapján, amelyet Aschner talált ki a volfrám angol és német nevének (tungsten, wolfram) összevonásával.
Az első Tungsram-hirdetések egyike. A villanykörte erősségét ekkor gyertyafényben adták meg. (Az
Újság, 1910. június 1.)
Aschner Lipót a magyar gazdaságtörténet egyik legsikeresebb self-made manje. Ágrólszakadt vidéki szatócs fia volt, aki csupán négy polgárit végezhetett, aztán be kellett állnia kereskedősegédnek. Amikor felkerült Budapestre, beállt az Egger gyárba, ahol kishivatalnokként kezdte, de 1904-re már aligazgató lett belőle, majd lámpaértékesítési igazgató, aztán kereskedelmi igazgató, végül - 1921-ben - első vezérigazgató. Felettébb eszes volt és szorgalmas, tele kiváló ötletekkel és kivételes üzleti érzékkel. A családból hozott németen kívül megtanult angolul és oroszul.
Amint nagyfőnök lett, létrehozta az Egyesült Izzó nagy kutatólaboratóriumát, amelyben sok nemzetközi hírnévre jutott kutató számos nagy jelentőségű találmányt fejlesztett ki. Új, korszerű és fölöttébb hatékony munkamódszereket vezetett be. Nagy nemzetközi céggé építette ki a vállalatot, melynek leányvállalatai országon belül és kívül hatalmas hálózatot alkottak. Az Izzó érdekeltségei 19 országra terjedtek ki.
1924-ben a világ legnagyobb villamossági cégei, a Phillips, a General Electic, az Osram, a Compagnie des Lampes a Tungsrammal együtt létrehoztak egy olyan kartellt, amely a maga - gyorsan bővülő - területén uralta a világpiacot és igen szép profitot biztosított. Ennek a kartellnek 1931-ben Aschner lett az elnöke.
A kartell vezetőinek 1934-es budapesti találkozóját Az Ojság című vicclap (1934. december 9.) így kommentálta:
A gyár 1901-ben költözött ki Újpestre, a külső Váci útra, és már ekkor is komoly kutatótevékenység folyt a vállalatnál. Folyamatosan fejlesztették ki az egyre jobb izzókat. Itt gyártották a korszak legkorszerűbb fémszálas izzólámpáit. Az Egyesült Izzó vette meg a nagy áttörést jelentő wolfrámszálas izzó kizárólagos gyártási és értékesítési jogát. Később is számos korszakalkotó találmány kötődött a céghez: a kriptonlámpa, a xerox, a lokátortechnika. Aschner fejleszttette ki a világszínvonalú rádiócsőgyártást is.
Lassan kiépült a szinte teljes vertikum. Maguk gyártották a gépeiket, a termékeikhez az üveget, saját szénbányájukból biztosították az energiaszükségletüket.
Aschner természetesen maga is dúsgazdag ember lett, és a cég részvényeinek jelentős részét birtokolta. A harmincas években ő volt a magyar gyáripar üdvöskéje, egyben fenegyereke, "aki gondolkodásban, kreativitásban és ötletekben messze megelőzte tárgyalópartnereit". (Napút, 2016/5.)
Aschner megítélése vegyes volt. Egyrészt rengeteg pénzt adományozott a legkülönbözőbb tiszteletreméltó célokra. Bőkezűen támogatta Újpest kulturális és sportéletét. Szenvedélye volt a sport, jelentős részben az ő pénzéből működött az Újpesti Torna Egylet (UTE). A klub a húszas-harmincas években, az ő elnöksége alatt bajnokságok tömegét nyerte számos sportágban. Ekkor élte első virágkorát az Újpest labdarúgó csapata is, amely néhány évig a legjobb volt az országban, s amelynek a stadionját Aschner építtette. Ő azonban nem csak stadiont építtetett, hanem munkáslakásokat, uszodát, vállalati üdülőt, kultúrházat is. Támogatta a szakmunkás képzést és 300 ezer pengőt adományozott a Műegyetemnek atomfizikai tanszék felállítására. Egy újpesti polgár el sem tudta kerülni az Aschnernek köszönhető létesítményeket. A zsidó hitközségeknek, kulturális és segélyszervezeteknek is ő volt az egyik legnagyobb hazai támogatója.
Másrészt igen keményen tárgyalt a vállalat ügyeiben, a munkavállalókkal is. A szakszervezetek, a szociáldemokraták szőrősszívű kizsákmányolóként tartották nyilván. Például ezt írta a Népszava 1924. november 20-án: "Az izzólámpakartel magyarországi exponense, az Egyesült Izzólámpagyár Részvénytársaság, illetve vezérigazgatója, Aschner Lipót különböző mesterkedésekkel és a kíméletlenségig menő konkurrencia minden eszközének fölhasználásával hozzájutott a Just Izzólámpa és Villamossági Rt részvénytöbbségéhez. Amikor az izzólámpakartel birtokába vette ezt a gyárat, első dolga volt a gyár üzemét beszüntetni, a munkásokat és hivatalnokokat elbocsátani és az izzólámpák árát 40%-kal megdrágítani.... Eddig is tapasztaltuk, hogy a vad konkurrencia, de különösen a büntetőjog és a szociális védelem hiánya hogyan bocsátja rá védtelen exisztenciákra a leggyűlölködőbb szenvedélyeket és a magánérdek furiáit. A mostani eset azonban mindezek között a legkirívóbb és legellenszenvesebb."
Az 1933-as bajnokcsapat büszke vezetői. (Színházi Élet, 1933/25.)
És akkor jöttek a zsidótörvények. 1939. január 26-án ezt a hírt hozták a lapok: "Elitélték az Egyesült Izzó vezérigazgatóját. Kultsár István, az értelmiségi ügyek kormánybiztosának feljelentésére az újpesti rendőrkapitányság most tárgyalta az Egyesült Izzó Lámpagyár rt. vezérigazgatójának, Aschner Lipótnak ügyét. A gyárat azért vonták felelősségre, mert egész sereg más vállalat eljárásához hasonlóan, hiányosan tett eleget a zsidótörvénnyel kapcsolatos bejelentési kötelezettségeknek. Az újpesti rendőrkapitányság büntetőbírája a bizonyítás lefolytatása után Aschner Lipótot ötezer pengő pénzbüntetésre ítélte, amely behajthatatlanság esetén ötvennapi elzárásra változtatható át." (Új Magyarság)
Aschner zsidó munkaerőt bújtatott, hogy ne kelljen a zsidónak minősülők arányát a törvényben meghatározott szintre csökkenteni. Szemére vetették, hogy éhbérért alkalmaz értelmiségi munkaerőt. Valójában azért vett föl állástalan keresztény értelmiségieket, akiknek a - tényeg nagyon alacsony - fizetésükért érdemi munkát végezni nemigen kellett, hogy minél kevesebb zsidónak minősülő szakembert kelljen elküldeni. 1939. október 8-án a Magyarságban Fiala Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt sajtófőnöke sürgette, hogy fosszák meg állampolgárságuktól a szabadkőműveseket, például Aschnert. Vajna Gábor, a Szálasi-kormány leendő belügyminisztere interpellált a parlamentben: "Van vállalat, ahol a honvédelem szempontjából szükséges gépeket csak hónapokkal később rendelik meg, más vállalat pedig ócskavasként visz külföldre gépalkatrészeket. Indítványozza, hogy az egyik ilyen gyár vezetőjét, Aschner Lipótot tartóztassák le azonnal." (Új Magyarság, 1940. június 13.)
Az Egyesült Izzó lámpagyárának egyik terme 1935-ben. (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Budapest Gyűjtemény, Hungaricana)
1940. július 27-én a Marton Béla, leendő háborús bűnös által indított "ellennépszava", "a jobboldali dolgozó társadalom lapja", az Új magyar munkás arról ír, hogy az Egyesült Izzóból több mint ezer munkást elbocsátottak. "Az természetes, hogy munka- és esetleges nyersanyaghiány miatt a létszámot csökkenteni kell, ezt a munkásság is megérti. Abban azonban már nem akar és nem is tud megnyugodni a munkásság, hogy minden felmondás nélkül bocsássák el őket./.../ Aschner Lipót és Dávid /Lipót testvére, aki szintén a vállalat vezetői közé tartozott - hacsa/ dúsgazdag vállalata inkább elbírja az esetleges fizetéses szabadságra, vagy pedig a felmondási időre járó pénzbeli különbség megadását, mint azok a szegény munkások, akik esetleg nagy családjukkal együtt egyik napról a másikra tengetik nyomorúságos életüket."
A szélsőjobboldali lapok időről időre közölték a gazdag fővárosi zsidók névsorát vagyonukkal és jövedelmükkel együtt. Az Új Magyarság listáján (1941. január 12.) Aschner 215055 pengős évi jövedelemmel és 1 795 006 pengős vagyonnal szerepel. A vagyonát alighanem egy nagyságrenddel alábecsülték. Aschner 14 millió pengőért adta el 50%-os részesedését az Izzóban, amikor a zsidótörvények és -rendeletek következtében ezt meg kellett tennie. 1942 elején az UTE elnökségéről is le kellett mondania.
A német megszállás után Aschnert nyomban letartóztatták. Először Oberlanzdorfban, egy ausztriai gyűjtőtáborban raboskodott Chorin Ferenccel, Goldberger Leóval és Buchinger Manóval együtt, onnan májusban Mauthausenbe vitték. Eközben itthon ilyesféle cikkek jelentek meg róla: "Aschner a zsidók legravaszabb fajtájából való, az olyanokból, akik észszerűen le tudják gyűrni a hiúságot, nem hajszolják a dekórumot és aránylag feltűnés nélkül zsebelték be a milliókat. Vagyonához viszonyítva, Aschner házbirtoka is jelentéktelennek látszik, ezzel szemben óriási mennyiségű értékpapírt mondhat magáénak. Ezzel járt a legjobban és ezen keresett fantasztikus összegeket. Állását mind mostanáig sziklaszilárdan biztosította az a körülmény, hogy az Egyesült Izzónál az amerikai részvénytulajdonosok korlátlan megbízottja volt. Azt majd csak a jövő fogja megmutatni, mekkora hatalommal rendelkezett ez az ember és a szálaknak ezrei hogyan futottak össze kezébe, miközben őmaga mindig arról szeretett csevegni, hogy csak a munkának él, a politika és hasonló badarságok távolállnak tőle. A közelmúltban megindult vizsgálat Aschner Lipót személye körül egészen megdöbbentő és hihetetlen adatokat tárt fel. Nincs messze az idő, amikor minderről az Uj Magyarság bővebben beszámolhat olvasóinak." (Új Magyarság, 1944. április 18.) Ezek a "megdöbbentő adatok" aztán sohasem tárultak fel.
"Egy gyűjtötáborban meghalt a Tungsram vezérigazgatója" - ez a hír jelent meg a Délamerikai Magyarságban 1944. október 10-én. Aschner azonban ingyen zsebelte be a nekrológjába foglalt nagyívű méltatást, mert életben maradt. Az Izzót Aschner elhurcolása után vezető Bay Zoltán és Jankovich Dénes titkos tárgyalásokat kezdtek Kurt Becher SS-ezredessel, akinek az volt a feladata, hogy a magyarországi zsidó vagyon minél nagyobb részét megszerezze. Becher a vállalat svájci leányvállalata által kifizetett 100 ezer svájci frankért kihozatta Aschnert Mauthausenből, és átsegíttette Svájcba. (A pénz végül nem került német kézbe, a háború után Svájcban lefoglalták a csekket.) A háború után Magyarországon azt a hamis információt terjesztették el, hogy az amerikaiak fizettek Aschnerért a Gestapónak. (Napút, 2016/5.)
Parragi György ezt írja mauthauseni naplójában: "Sohasem felejtem el az egyik legderekabban viselkedő magyar zsidónak, Aschner Lipótnak, az újpesti Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. vezérigazgatójának esetét, aki valóban hősiesen viselte sorsát és bár felül volt a hetvenen, visszautasította azt a lehetőséget. hogy ne menjen munkára a tábor szövőgyárába a többi társával együtt. Aschner, bár a blokkban maradhatott volna, egyetlen napot sem hagyott ki és lement a gyárba tizenkét órán át dolgozni, nehogy kivétel legyen a többi magyar között. Ezért az egész tábor egyik legtiszteltebb alakja volt." (Délamerikai Magyarság, 1946. január 31.)
Az Egyesült Izzó gyárépülete 1938-ban. (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Budapest Gyűjtemény, Hungaricana)
A német megszállás alatt elrendelték a gyár teljes kitelepítését. Erre csak részben került sor. A vállalat akkori vezetői jelentős mennyiségű nyersanyagot és félkészterméket rejtettek el a németek elől Tárnokon. A szovjetek sokkal sikeresebben tevékenykedtek. Elszállítottak 700 vagonnyi gépet és alkatrészt. Elvitték a gépi berendezések 96%-át, az izzólámpakészlet 50%-át, a németek elől elrejtett készleteket Tárnokról az ottani raktárban őrzött gépeket együtt és teljesen leszerelték az ajkai kriptongyárat. (A vállalat kifosztásáról l. részletesen: A Tungsram Rt. története 1896-1996, Aschner Lipót Alapítvány, 2004., 67-69.o.)
Mindez a háborús veszteségekkel és a jóvátételi szállítások kötelezettségeivel együtt rendkívül megnehezítette a vállalat működését a háború utáni években. 1946 elején a vállalat kb. 30%-os kapacitással termelt. Ebben az évben úgy jelenik meg a magyar sajtóban Aschner, mint a demokrácia ellenségeinek egyike, aki jobban érzi magát Svájcban, mint "a demokratikus Magyarországon" (Szabad Nép, 1946. március 15.). A Dunántúli Népszava (1946. augusztus 24.) pedig a serdületlen gyermekeket éhbérért dolgoztató Aschnerről ír, aki más kizsákmányoló iparmágnásokkal együtt Amerikába készül áthajózni: "Úgy látszik, a magyarföld kissé forró eddigi üzelmeik folytatására." Az Igaz szó 1946. augusztus 31-én lehozta Andor Leon "leleplező" cikkét, mely szerint a nemzetközi fasizmus bankja, a Sofina szabadította ki Aschnert Auschwitzból /!/. Ezt a légkbőlkapott álhírt két évvel később egy szó változtatás nélkül újraközölte a Kisgazdapárt lapja, a Politika (1948. október 9.)
1947. április 9-én a Szabad Népben Gombó Pál "leplezte le" Aschnert, aki Svájcban lámpagyárat kíván létesíteni a magyar gyár konkurenciájaként, és az ehhez szükséges tőkét alulszámlázott kiszállításokkal csempészik ki hozzá itthoni cinkosai.
Ludas Matyi, 1973. március 15.
Ekkor azonban megszületett a politikai döntés, miszerint Aschnert fel kell használni, mert a cég nemzetközi hálózata nélküle nem működtethető és nem fogadtatható el a világpiacon. Ez a döntés feszültséget generált a két "munkáspárt" között, mert a háború előtti munkavállalói sérelmeket nem feledő szociáldemokraták nem olyan pragmatikusan közelítették meg az Aschner-kérdést, mint a kommunisták.
Aschner 1947 júniusában hazatért és ha nem is fővezérként, de alelnök-vezérigazgatóként bekapcsolódott a vállalat irányításába. Ezzel egy időben megindultak az államosítást előkészítő vádaskodások az Egyesült Izzó vezetői ellen. Aschner hazatérése után egy hónappal az ügyvezető igazgató, Fischmann Leó kiutazott Svájcba, és nem tért haza. A sajtó beállításában Aschner bizalmi embere megszökött a felelősségre vonás elől, hatalmas értékeket síbolt ki, feltehetőleg Aschner segédletével. (L. pl. Szabadság, 1947. október 16.)
Decemberben őrizetbe vették Jankovich Dénes kereskedelmi vezérigazgatót, akinek vezető szerep volt Aschner megmentésében és abban, hogy 1944-ben nem telepítették ki a gyárat. Egyúttal "megindult az eljárás Aschner Lipót, az Egyesült Izzó elnöke szerepének tisztázására is". (Szabad Magyarország, 1947. december 19.) Jankovichot két éven át tartották börtönben vádemelés nélkül. Szabadon bocsátása után kiszökött az országból, átvette a külföldi Tungsram fiókok irányítását, és a magyar elvtársaknak az ötvenes években vele kellett tárgyalniuk.
Aschnert szabadon hagyták, mert nem nélkülözhették. Az Egyesült Izzó bányáját, egyes vállalatait, a vele szoros kapcsolatban álló és részvényei jelentős részét birtokló Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot már az 1948 márciusi nagy és általános államosítási akció előtt állami tulajdonba vették. 1948 márciusában magára az Egyesült Izzóra is sor került, de ekkor kiderült, hogy ezt a céget nem lehet államosítani! Azért nem, mert a külföldi hálózatát, részvényeit abban a pillanatban elkobozzák jóvátétel és kifizetetlen állami adósságok fejében, amint az a magyar állam tulajdonának minősül. Ezzel ráadásul az Izzóban jóvátétel fejében tulajdonrészesedést szerzett Szovjetunió is károsulna és tetemes kártérítésre tartana igényt. Az államosítást tehát vissza kellett csinálni. Az Egyesült Izzót soha nem államosították, de az egész államosítási folyamat révén a részvényeit jelentős részét birtokló cégek állami tulajdonba kerültek, ezáltal az állam részvénytöbbséggel bírt, és ugyanúgy irányíthatta a vállalatot, mintha államosították volna. 1950-ben az önálló exportjogától is megfosztották az Izzót, tehát éppúgy ki volt szolgáltatva az illetékes export-import vállalatoknak, mint a többi cég.
Az Egyesült Izzó központi igazgatási épülete 1970-ben, Váci út 77. (Fortepan, Hungaricana)
1948 végén már legalább a Magyar Radikális Párt lapjában, a Haladásban (1948. november 25.) méltatni lehetett Aschnert: "A felszabadulás után Aschner hazajött és hetvenéves fejjel munkára jelentkezett. Nem kellett. Azután illetékes tényezők rájöttek arra, hogy Aschner dolgozni és használni tud. Azóta dolgozik és használ. Igaz: Aschner valóban igen kiváló, világszerte ismert és elismert szakember. Politikailag persze bűntelen. Még csak kormányfőtanácsos sem volt. Abszolút szakember. És abszolút hasznos. Ezt az Izzó munkássága és az iparügyi minisztérium egyaránt igazolhatják. A kereskedelmi minisztérium is tudhat némi jót mondani az export terén elért eredményeiről. Szakember."
Aschnerről az 1949-ben intézményesített pártállam sajtójában két évtizeden át érdemi említés nem történik. Az 1952 januárjában bekövetkezett haláláról sem adnak hírt. 1971-ben törik meg a csend. Ekkor Nyerges Ágnes ír két részes cikket a Magyarországban (1971. március 21., március 28.) az életéről és ez év végén az Egyesült Izzó fennállásának 75. évfordulója alkalmából méltatja Tóth Imre az egykori vezért a Budapestben (1971/12.)
1989-ben a régi nagy partner és vetélytárs, a General Electric megvásárolja a vállalat többségi tulajdonrészét, és megszerzi a vezetési jogot. 2018-ban a GE eladja magyarországi elnöke cégének az európai, közel-keleti és afrikai fényforrás üzletágát az autólámpa üzletággal együtt, és ezek Tungsram Csoport néven működnek azóta. (Magyar Nemzet, 2018. február 15.) Öt magyarországi gyár tartozik a csoporthoz. A GE által Magyarországon foglalkoztatott kb. tízezer munkavállalónak csaknem a fele került át a Tungsram Csoporthoz.
A visszatérő Tungsram hirdetése. "Büszkék vagyunk és megtisztelve érezzük magunkat, hogy újraindíthatjuk a Tungsram történetét..." (Hajdú-Bihari Napló, 2018. április 5.)
