Hősünk az antihős

Egy óra múlva itt vagyok - 1973-1975

2020. szeptember 18. arcanum

Hősfélének könnyű hősnek lenni. De vele csak úgy tudunk azonosulni, hogy magunkat is olyannak képzeljük. De ha egy olyan kis hétköznapi, szürke szerencsétlenből lesz hős, amilyenek mi is vagyunk?! Vele már csak azért is tudunk azonosulni, mert mi is olyanok vagyunk. Olyan balsorstépték. A hőssé fejlődött hősféle hős, Bors után jött a hőssé fejlődött antihősféle hős: Láng Vince. 

tcbfl19710402004.jpg

1971. Harsányi Gábor (Láng Vince) és Gyenge Árpád (Spiller) az Egy óra múlva itt vagyok című kalandfilmsorozat egy jelenetében. MTV Fotó: Csabafi Attila

lang_1.jpg

A Rossz és a Jó között a mi-féle. (Film, Színház, Muzsika, 1971. augusztus 21.)

A szocialista Magyarország televíziós sorozatairól szóló mai bejegyzés is az Arcanum adatbázisa segítségével készült.

Tizenkét részes sorozatot kezdenek forgatni a harmincas évek kisemberéről - írta az Esti Hírlap 1971. május 7-én. A Kisalföld (1971. augusztus 14.) hétrészes sorozatról tudott. Ellenben a Film Színház Muzsika (1971. augusztus 21.) egy héttel később tizenhat részes sorozatról adott hírt, melynek több mint 300 szereplője lesz, több mint  száz helyszínen forgatnak, és "a kalandfilmsorozat első két része még az idén elkészül — egyelőre a Magyar Televízió második programja részére". Ez a tizenhatrészes verzió 1972 májusáig tartotta magát. (Igaz Szó, 1972. május 1.) 1972-re ígérték a bemutatót (Hajdú-Bihari Napló, 1972. január 22.), de visszaemlékezéseink követői már megszokhatták, hogy az első ígéretek sohasem jönnek be. Az Abwehr meglepően eszes főtisztjét játszó Nagy Attila nyilatkozatában szerepeltek először a pontos számok (1973. március 4-én (Népszava): "Befejeztük az Egy óra múlva itt vagyok tizennégy részes sorozat nyolcadik fejezetét." De a Hajdú-Bihari Napló még március 24-én is hétrészes kalandfilmsorozatról írt.

A tizennégy részes, összesen tizennyolc órás, 1937-ben kezdődő és 1945-ben végződő sorozatot két etapban forgatták le és mutatták be. Az első nyolc részt 1973. április 13. és június 1. között, a többi hatot 1975. január 9. és február 13. között. Háromszáz ötven színész kapott szerepet a sorozatban, de nem volt közöttük sem a legendás Kloss kapitány, Stanislaw Mikulski, sem az Emberi sors főhőse, Szergej Bondarcsuk, holott mindkettőjükkel tárgyaltak evégett. (Lobogó, 1971. szeptember 15.) Nem volt benne a beígért magyar sztárok közül Páger Antal sem (Igaz Szó, 1973. május 1.).

Ezt a sorozatot nem propagálták olyan lelkesen, mint a Borsot vagy a Rózsa Sándort. Nem is színesben készült. Eredetileg csak a televízió második programjába szánták, amely még a bemutató idején is kísérleti stádiumban volt. Nem is hétvégén, hanem pénteken esténként vetítették szombat délelőtti ismétléssel akkor, amikor a szombat még nem volt munkaszünet.  

lang_2.jpg

Láng Vincét Mészáros Ferenc bőrgyári munkás (Schwetz - később Szigeti - András) áldozatának példája viszi bele a "mozgalomba". (Igaz Szó, 1972. május 1.)

A sorozatot Pintér József, a televízió politikai főosztályának munkatársa írtra, a történelmi dokumentumfilmek rendezőjeként (is) ismert Wiedermann Károly rendezte, és Godó Ágnes hadtörténész alezredes szakértette. Politikailag tehát a produkció elég jól be volt biztosítva.

Láng Vince, a Debrecenből följött ágrólszakadt sofőr "bocsánat, hogy élek" mentalitással próbál megélhetést találni Budapesten. Odáig jut, hogy szó szerint legatyásodva egy kórházban az éppen elhalt szemeteskocsis ruháját könyörgi el, és így áll be szemetesnek. Fatális véletlenek sorozata juttatja be őt az ellenállót nevelő börtönbe. Rásóznak egy pisztolyt és megtévesztésig hasonlít egy rendőrségi provokátorra, aki egy ilyen pisztollyal lövöldözött a Tompa utcában gyűlésező nyilasokat 1937 szeptemberében megtámadó szociáldemokrata fiatalok közé keveredve. 

Szépen elvezet az ő útja is a kommunistákhoz, a partizánokhoz, mint Borsé; ő is mindenféle szerepet, álruhát (pópa, bűvész stb.) kipróbál, mint Bors. Ő is megfordul a harcai során egynehány országban (Jugoszláviában, Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban), miként egy generációval öregebb elődje. Megérteti magát mindenféle náció partizánjaival anyanyelvi szinten - magyarul. A nyelvi probléma itt éppúgy nem létezik, mint A Tenkes kapitányában. 

lang_3.jpg

Harsányi Gábor - Láng Vince - arcai. (Tükör, 1971. npovember 2.)

Borssal ellentétben, aki vagányként kezdi, szupermenként folytatja, és sosem rezel be, Láng Vince félelmekkel teli, szerény, tétova, de vicces és szeretetre méltó kisember marad. A rossz oldalon vele szemben nem olyan hülyék állnak, mint a labancok A Tenkes kapitányában, Oszi és Dezső a Borsban, a perzekutorok a Rózsa Sándorban, hanem kifejezetten okos, formátumos emberek. Schultzer őrnagy (Nagy Attila) tevékenysége is igen átgondolt, szakszerű, mondhatnánk meggyőző. Brenner Géza rendőrfelügyelő (Kállai Ferenc) szinte Maigret-jellegű figura, ráadásul a rendszerhez való viszonya is ambivalens, különös tekintettel zsidó származású feleségére. A sorozat egyik legsikeresebb figurája Katica, a verőember volt, aki két verés között kedvesen elbeszélgetett Láng Vincével, és foglalkozási ártalomként panaszkodott a verőkarját kínzó reumára. Csányi János remekelt ebben a szerepben, aki egyébként ekkoriban az operairodalom legnehezebb szerepeit énekelte az Operában (Siegfriedet Wagner Siegrfriedjében és az Istenek alkonyában). 

Jelentős szerep jut a burzsoá antifasisztáknak, akik nem veszítik el ugyan osztályellenség jellegük, de nem is színleg és csupán érdekből, hanem igazából és kockázatot vállalva náciellenesek. Késmárky Félixné cipőgyáros (Gobbi Hilda) úgy rúgja ki a szervezett munkások vezetőjét, hogy komolyan kell venni az érveit, és kizsákmányolóként is undorodik a náciktól, kiveszi a részét az ellenállásból. A harmincas évek nyomorgóinak, guberálóinak, munkanélkülijeinek a reprezentációja is eléggé árnyalt, vannak közöttük realistán visszataszító alakok. 

Az alkotók nem élnek azzal a triviális lehetőséggel, hogy a felszabadulás boldogságában intsenek búcsút a nézőknek, holott a történet 1945-ig tart. Budapest ostromának végén. Láng Vince és párja még veszélyes feladatot kap, és azzal néznek szembe, néznek a szemünkbe az utolsó filmkockán. Még abban sem lehet biztos a néző, hogy túlélik a háborút. (Az író mindenesetre ezt feltételezte, mert még foglalkozott is a gondolattal hogy esetleg folytatja Láng Vince háború utáni életével, de végül nem tette. Hétfői Hírek, 1973. június 25.)

Az alkotók féllábbal kiléptek tehát a sematizmusból, de fél lábbal benne maradtak, s a figurák nem kis részét megtartották a sematizmus állapotában. Különösen a külországi partizánokat, pláne a szovjeteket. Velük nem lehetett viccelni és realizmust játszani. Szerencsétlen Sinkovits Imre megpróbált átcsempészni valamit Molnár Ferenc tizedes emlékezetes figurájából (A tizedes meg a többiek, filmvígjáték, 1965) Szokolov partizánparancsnokéba, csak hát nem volt hozzá szöveg és helyzet. A sorozat egyik politikai célja éppen az internacionalista partizán-összefogás emlékének felelevenítése volt. Ennek érdekében konzultáltak az alkotók már a forgatás előtt Uszta Gyulával, a Magyar Partizán Szövetség főtitkárával.

Mint látni fogjuk, ez a féllábas kilépés a sematizmusból némelyeknek kevés volt, másoknak meg sok.

A háború utáni évtizedekben az antifasizmus rasszista formája uralkodott Magyarországon (is). A nácik világnézeti alapú és a németek rasszista alapú gyűlölete összemosódott. „Én éppen úgy gyűlölöm a németeket, mint régen” - mondja magától értetődően Zotovics (Greguss Zoltán), az antifasiszta szerb üzletember. A helyes osztályösztönű plebejus ellenálló figurák is maguktól értetődően rohadtsváboznak.

lang_4.jpg

Brenner Géza rendőrfelügyelő (Kállai Ferenc) és Késmárky Ödön, nyilas tiszt (Őze Lajos). (Filmvilág, 1973. május 1.)

A filmsorozat hatalmas sikert aratott. Harsányi Gábor befutott. A Jó estét nyár, jó estét szerelem (1972) főszereplőjeként a szűkebb, Láng Vinceként pedig a legtágabb publikum szívébe is belopta magát. A kritikusokéba azonban nem volt olyan könnyű belopózni.

Veszprém megye napilapjának, a Naplónak a kritikusa, R.I. (1973. április 15.) már az első rész után beledöfte az alkotókba tollát. Ő például nem érzékelte a sematizmusból való kimozdulást: "Nem volt könnyű végigvirrasztani a nyolc részesre tervezett — s később folytatódó — műsor nyitányát. Alkotói történelmi kalandfilmsorozatnak szánták, de az eleje a kisember kalandocskájává sikeredett. Legkevésbé a tehetséges Harsányt Gábor főszereplő és a többi színész oka ennek. Szerintem elsősorban a forgatókönyv, amely történelemkönyvből költött iskolás tanmese. A harmincas évek végének pesti kapitalistáit, a nyilasok szervezkedéseit épp olyan sematizmussal, igénytelen romantikával és tudálékosan ábrázolta az alkotócsoport — élén Wiedermann Károly rendezővel —, mint a munkanélküliek hányattatását, vagy a falusi legény sofőrködését és szemetes-kocsisságát, meg a munkások tiltakozását a nyomor ellen. A szatíra hangvételét is elnyeli a mesterkéltség."  

Bersényi Iván (Magyar Ifjúság, 1973. május 4.) az első három rész után állapítja meg, hogy a sorozat biztosan nagy siker lesz, és az alkotók általában véve jól dolgoztak. Ám "ha követtek el hibákat, akkor ezt éppen ott tették, ahol átlépték a műfaj határait. Rajtuk is úrrá lett a televíziósaink közt oly gyakori kór: mindent meg akartak mutatni. Pintér József, az író, Deme Gábor, a dramaturg és — feltételezhetően — maga a történész-szakértő, Godó Ágnes sem elégedett meg azzal, hogy a műfaj követelményeinek megfelelően magára a cselekményre összpontosítson, hanem emögött teljes társadalmi és politikai keresztmetszetet akartak adni. Ezért egyrészt nem tudták lezárni az egyes — önmagukban is hosszú — részeket, vagyis nem önálló epizódokból áll a sorozat, hanem folytatásos regény módjára kapcsolódnak egymáshoz a részletek. Emiatt azután gyakran olyan jelenetek is megszakítják a cselekményt, amelyeknek az adott folytatásban nincs is jelentőségük, legközelebb pedig, egy hét múlva, ki képes erre jól visszaemlékezni. Ezért érezzük a kívánatosnál hosszadalmasabbnak és körülményeskedőbbnek a sorozatot. Wiedermann Károly rendezése pedig számos nyilvánvaló erénye mellett időnként indokolatlan naturalizmusával csak fokozza ezt a hatást. Másrészt a feleslegesen sok szál bonyolítása és egybeszövésének kényszere miatt túlontúl nagy szerephez jut a cselekményben a véletlen, és nem érvényesül maradéktalanul a műfajtól megkívánt kriminalisztikai logika sem."

lang_5.jpg

A szerelmes- és házaspár. Valkó Veronika szerepét Venczel Vera játszotta. (Hétfői Hírek, 1973. november 19.)

A Zalai Hírlapban (1973. május 22.) H.S. (Hári Sándor) nehezményezte, hogy a főhős nem is hős: "OLVASOM, HOGY a gyerekek Bent, Brettet, Dannyt, a nyugatról származó tévésorozatok hőseit tekintik eszményképüknek. Rajonganak értük. Mellettük elvékonyulnak az itthoni hősök, akiknek különben is szűkebb teret, vérszegényebb sztorit ad a televízió... A Magyar Televízió saját filmsorozataiban ugyanis egy idő, ha jól csalódom, egészen A Tenkes kapitánya óta nincsenek is hősök. Csak antihősök vannak. Márpedig lehet egy tévésorozat bármilyen hosszú, akármilyen bővérű a sztori, ha a főhős minden, csak nem hős, abból nem lesz eszménykép. Nézzük csak ezt az 'Egy óra múlva itt vagyok...' című sorozatot. Lassan már befejezéshez közeledik, tehát nyugodtan el lehet mondani: Láng Vincéről egyetlen kislány sem fog álmodni, kalandjait egyetlen srác sem fogja felidézni a grundon soha. Mert Láng Vince nemhogy nem hős. akinek helyén van az esze, a szíve, aki szép, mint teszem azt Ben Quick, bátor, mint Danny, okos, mint az Angyal, akarom mondani, mint a Lord Brett, hanem még antihősnek is a legantibb, olyannyira, hogy már nem is emberi. Szerencse és szerencsétlenség, hogy szerepét Harsányi Gábor játssza. Szerencse, mert a színész olyan népszerű, hogy miatta végignézik a filmet, szerencsétlenség, mert Harsányi olyan ékesszólóan tud nyüszíteni, remegni, hogy az ő alakításában az antihős még sokkal alább degradálódik. No, de egyáltalán: miért nem lehet hős a hős a Magyar Televízióban, ha az illető magyar? A kérdés költői, választ azonban sokan várnak. Mindazok, akik szeretnék, ha a magyar gyerekek magyar eszményképeket tudnának a televízióból meríteni." Visszatért a lap erre egy héttel később is: a Magyar Televízió "teljesen átengedi a terepet külföldi szupermanoknak, és vagy valami humorforrást lát ebben, vagy csak a sematizmus húsz évvel ezelőtti veszélyét kerülgeti ma is... véletlen, sodródó, ügyefogyott hősöket 'szerződtet'".

lang_6.jpg

Láng Vince mint pópa, Spiller, a pesti éhenkórász (Gyenge Árpád), mint kántor. (Magyar Ifjúság, 1974. május 30.)

Vilcsek Anna a Magyar Nemzetben (1973. június 6.) elemezte az alkotás addig bemutatott nyolc részt: "Az ilyen sorozatokban a forgatókönyv többnyire csak a főszereplők sorsát kíséri végig valamennyi filmen. Pintér József sokszólamú forgatókönyvet írt, a cselekményt sok szálon viszi tovább filmről filmre. Nagyon sok szereplőt követ.
Kettős szorításban dolgoztak tehát a film készítői: számon kérhetik tőlük az izgalmat, a kalandot, a váratlan fordulatokat, de szigorúan vizsgáztathatják a történet valóság-hűségét, egy-egy mozzanat valószínűségét is. S e kettős szorításban párhuzamosan sok cselekményszál bonyolódik, sok sorsra kell folyton figyelni. Nem csoda, ha a rokonszenves filmesek fejszéje olykor kicsorbul a nehéz fán, amelybe vágták. A monumentálisra tervezett kalandfilmsorozatnak vannak jobb és gyengébb részei, vannak ötletes és vannak nehézkes, megoldásai. A tempót olykor visszatartja a nélkülözhetetlen magyarázat. Másként a néző nem igazodhatna el a sok szereplő között, akik nemcsak jól, de jó atmoszférában is játszanak... a cselekményben meg-megmutatkozó nehézkességtől, görcsösségtől, ami leginkább alighanem a 'mindenről legyen szó' igényének és a kalandfilm műfaji tulajdonságainak ütközéséből ered."

A Hétfői Hírek (1973. június 4.) munkatársának a sorozat tetszett, csak a félbeszakítása nem: "A nyolcadik rész után a bemondó szinte mentegetőzve közölte velünk: legalább egy évig kell várnunk Láng Vince kalandjainak folytatására. Nemcsak azért tartjuk kissé hosszúnak ezt az időt, mert tetszett a sorozat. Legalább annyira azért is, mert félbeszakadt a cselekmény, nem tudhattuk meg, mi történik a háború további éveiben Vincével, Verával és a többi szereplővel, hogyan alakul az ellenállók sorsa, s mi lesz üldözőikkel —, hiszen 1942-ben láttuk őket utoljára.
A tévénézők milliói nevében: nem lehetne-e megrövidíteni a várakozási időt?"

Megrövidíteni nem lehetett, de meghosszabbítani igen. Az egy évből másfél lett. Először 1974 őszére ígérték a folytatást, végül csak 1975 januárjában és februárjában mutatták be az első szakasz után leforgatott hat további részt, melyekben a büntetőszolgálatból kimenekült Láng Vince többnyire külhonban partizánkodik. 

lang_7.jpg

Az ellenállók itt éppen légóparancsnokoknak álcázzák magukat. Amúgy Valkó Antal illegális kommunista (Bessenyei Ferenc) eredeti fedőfoglalkozása: ószeres. (Magyar Ifjúság, 1974. augusztus 30.)

A folytatás sem nyerte el mindenki tetszését. B.T. a Tükörben (1975. január 28.) módfelett kiakadt: Idéz egy olvasói levelet: „'Szabadságunk harmincadik születésnapja közeledik, s így tv-ben, rádióban, mozikban megszaporodtak a háború szörnyű szenvedéseire és a felszabadulás örömére emlékeztető dokumentumműsorok, híradó- és játékfilmek, erről olvasható rengeteg emlékezés a sajtóban is' — írja egy 50 éves levelezőnk. — /.../ 'Ügy érzem, ez a Láng Vince-sorozat a holtak emlékének, de nekünk, az élők emlékezésének is megcsúfolása, mindennek, ami igazi és igaz. Ó, nem azért, mert vígjátéki szituációkkal is szolgál. A műfajt nem kifogásolom, hiszen az életben a legtragikusabb percek közt is akad humoros, és ki ellenezhetné ennek művészi ábrázolását? Gyötrelmet a sorozat határtalan bárgyúsága okoz, ingerlő ez a teljes elrugaszkodás a valóságtól, amely nem művészi igazságot, hanem művészietlen hazugságot, fantáziátlan kiagyaltságot sugároz és teljes hozzá nem értést a témához'. A levélíróhoz hasonló korúak a legmérgesebbek, de huszonévestől is hallottam már ilyen tömör értékelésit a sorozatról: 'Ez agyrém!' Milyen szerencse, hogy a legutóbbi Kicsoda-Micsoda? játék értelmes fiataljai éppen a tévések által legkönnyebbnek vélt kérdést, Láng Vincét nem tudták kibogozni, mert nem látták a sorozat egyetlen darabját sem. Ne is lássák! Ments isten, hogy akár egyetlen fiatal is ebből 'tanulja meg', vagy csak képzelje el a második világháború eseményeit." 

A Zalai Hírlap (1975. február 11.) a borbélyt hiányolta: "Nem akadunk fel azon, hogy Láng Vince miképpen érteti meg magát oroszul, lengyelül, németül, vagy csehül egyformán anyanyelvi fokon — mikor éppen milyen nyelvű partnerei vannak. Egyéb véletlen vagy szándékos anakronizmusok, mint a munkaszolgálatosok szabályos katonaruhája, a katonák parolival, békebeli módon felszerelt öltözéke, legújabb típusú géppisztolyai sem szontyolítanak el túlságosan. Egy valami van csupán, amit képtelenek vagyunk megszokni. Ez pedig a német tányérsapka, a szovjet pilotka, a magyar 'gyíksapka' alól kibodorodó loboncos hosszú haj, és a dúsan vastagodó barkó. Ez az anakronizmus — megfigyelésünk szerint egyedül és kizárólag — a magyar filmek és tévéfilmek sajátja. Másutt ugyanis egy filmszerepért, nemhogy a haját levágná, de 20 kilókat fogy vagy hízik is egy színész. Nálunk — korhűség ide vagy oda — a hajától sem szabadul meg érte."

lang_8.jpg

Láng Vince anakronisztikus hosszúságú haja és Spiller barkója. Itt Valkó Veronika haja a leghosszabb, de az nem zavart senkit... (Népszabadság, 2015. január 6.)

K.T. a Naplóban (1975. február 14.) így búcsúzott a sorozattól: "...ha végignéztük a tizennégy részt, ez elsősorban Harsányi Gábor érdeme. Ahol a képtelen szituáció nem tette teljesen lehetetlenné, megmaradt a régi, kedvesen esetlen ismerősnek, aki azért a szorult helyzetekből mindig kivágja magát. A saját árnyékát is átlépte, írnám legszívesebben, de teljesítménynek nagyobb, hogy helyenként a forgatókönyv árnyékait is sikerült feledtetnie. Egy óra múlva az egész történetet elfelejtjük."

Nem egészen ez történt. Az "Egy óra múlva itt vagyok!", az egyes epizódok végén elhangzó mondat, amelyet a köztudomással ellentétben nem mindig Láng Vince mondott, s amely sohasem bizonyult tarthatónak, szállóigévé vált. Akkor mondják, amikor jelezni akarják: nem biztos, hogy ott lesznek egy óra múlva.

lang_9.jpg

Karikatúra a karácsonyi bevásárlások évadán. Népszabadság, 1974. december 5.

 

- hacsa -

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr3416202034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gintonic.azigazi 2020.09.18. 06:26:17

Harsanyi nagy szinesz volt, de azert o ( is ) produkalta a Kadar korszak legnagyobb bukasat
magyarnarancs.hu/kultura/a-kadar-korszak-legnagyobb-szinhazi-bukasa-132688?utm_source=projectagora&utm_medium=contentdiscovery

"Akkor mondják, amikor jelezni akarják: nem biztos, hogy ott lesznek egy óra múlva."
nem, ezt akkor mondjak mikor tudja az illeto aki ezt mondja hogy nem jon vissza.

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2020.09.18. 08:43:00

" Szerencsétlen Sinkovits Imre megpróbált átcsempészni valamit Molnár Ferenc tizedes emlékezetes figurájából (A tizedes meg a többiek, filmvígjáték, 1965) Szokolov partizánparancsnokéba, csak hát nem volt hozzá szöveg és helyzet. "

Már elnézést de miért szerencsétlen, kényszerítették őt Szokolv szerepébe? Vagy akár, a máig népszerűvé vált, csíbészes tizedes szerepére amiben ugyanezt a propaganda ment, csak kacagtató komédiába csomagolva hogy jobban csússzon... A szovjetek felszabadítanak minket, álljunk az oldalukra stb stb. ?

Hagyjuk is ezt a felmentegető, 'szerencsétlen' jelzőt, tudta ő mihez adja nevét, és nem mondott nemet.

gigabursch 2020.09.18. 11:30:38

Számomra ez a sorozat a nézhetetlen kategória volt.
kb másfél részt szenvedtem belől végig.

@Sigismundus:
Uhhh, ezzel nagyon teliba találtad a saját véleményemet is.

@gintonic.azigazi:
Szerintem Harsányi sose volt jó színész, vagy legalábbis engem sos tudott "megvenni".

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2020.09.18. 13:00:03

Gyerekként néztem, mert akkor nem volt más. (Értsd (a fiatalabbaknak): akkor volt másfél csatorna (az egyes tévé kb. 16-18 órás műsoridővel, meg a kettes kb. 8-10 órás műsoridővel), benne nagyrészt érdektelen műsorok, meg néhány film (hetente kb. 4-5)). De nem fogott meg, alig emlékszem belőle vaalmire...

A nem korabeli frizurák, barkók akkoriban nyugaton is előfordultak szép számmal, elég megnézni pár történelmi témájú filmet...

Treff Bubi 2020.09.18. 17:11:40

Kállay Ferenc szerintem már gyerekkorában is öreg volt:)

nincs1agy 2020.09.18. 18:32:56

Az első képhez: ha egy Wehrmacht- tiszt ilyen hajzattal jelent volna meg, csúnya ledorongolást kap valamelyik feljebbvalójától, az biztos.

bioLarzen 2020.09.18. 18:39:24

Én gyerekként anno azon csodálkoztam, hogy Láng Vince bármilyen külföldi emberrel találkozik - szerbbel, némettel, orosszal, lengyellel - mindeggyikkel kapásból, folyékonyan tud beszélni... Lengyelországban még fel is lép valami énekes számmal, tán még aznap, hogy - valszín életében először - Lengyelországba érkezik...
Szerintem egyébként titkos szuperhős volt - emléxünk arra a mozzanatra, amikor egyetlen könnyed mozdulattal kettészed egy fordrászollót...

Viszont... a korabeli Venczel Vera és Csomós Mari...

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2020.09.18. 19:58:55

Arra emlékszem, hogy általános iskolás gyerekként együtt néztem a családdal és mind nagyon jól szórakoztunk.
Lehet, hogy igazi entellektüel fanyalgó módjára túl kellett volna gondolnunk, hogy ne élvezzük? ;-)

Alick 2020.09.18. 22:45:46

@Frady Endre: Valóban, azokban az időkben kifejezetten szórakoztató volt.
És ne fanyalogjunk, hogy Közép-Európa országaiban mindenki beszélt magyarul, amikor tudjuk, hogy egyébként az egész galaxis képes angolul megértetni magát. :)

J.László 2020.09.18. 22:52:08

A Wehrmacht tiszt uram már-már Bundesliga frizurája ott ez első képen...

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2020.09.18. 22:55:53

@Alick: Nagymagyarként közismertény, hogy a zegész középejrópa tőlünk lett elcsatolva Triatlonba', azaz mindenki anyanyelvi szinten beszélni madzsar... :)

nincs1agy 2020.09.18. 23:12:33

@Frady Endre: Gondolom azon is jót röhögnél, ha holnap elcsatolnák Pécset, Debrecent , Békéscsabát, Gyulát..Merjünk kicsik lenni! Ahogy Kovács bácsi tanácsolta.. A maszopnál mindenesetre sikerült megvalósítani..:)))

gintonic.azigazi 2020.09.19. 05:44:32

@Treff Bubi: kallai ferenc az oviban megkapta a kossut dijat es ment is nyugdijba :D

@bioLarzen: Krencsey Marianne ( vagy Mariann, ahogy tetszik ) pl Az Aranyemberben ( 1962 ) jatszott, ha nincs meg itt a wikipedia ide vonatkozo ( hu.wikipedia.org/wiki/Krencsey_Marianne ) halala elott par evvel talalkoztam vele NYC ban, ott lakott, latszott benne az elegancia es hogy csak ugy tud megoregedni igy valaki ha fiatalon gyonyoru volt. Mostani szemmel is szepek voltak regen a nok, peldaul Szucs Judit a mai sminkkel fodrasszal stb supermodel lehetne ( www.youtube.com/watch?v=qQF5P4kHRDY )

@Frady Endre: Borneo es Celebesz, magyar volt es magyar lesz!! :D

Dan da Man 2020.09.19. 10:35:16

@nincs1agy: Hát ha rajtad és a haverjaidon múlik, akkor erre még esély is van, mert előbb-utóbb csak belenavigálnak valamilyen helyzetbe, amiért büntetni fognak minket.

A posztot illetően, érdekes ez a dolog; a mai napig megmaradt, hogy nem tudunk hősöket gyártani. Mert ciki. Aki meg gyárt, az olyan gagyin csinálja, hogy kínos nézni őket. Vajon miért nem megy ez nekünk? Azt tudom, hogy az amerikaiaknak miért megy, de hogy nálunk miért nem tud egy olyan generáció kinevelődni, aki képes lenne ilyet írni/alakítani, az egy rejtély. Illetve, bár abszolút pro-SZFE vagyok, de annyira nem rejtély, mert sajnos azokat, akik ebben a "sablonban", "klisében" gondolkoznak, általában kidobják. Kényszeres (ál)mélység-keresés zajlik évek óta, amibe sem igazi leading man-ek (és lady-k), sem történet-centrikus írók nem képezik a koncepció részét. Így aztán nincsenek referenciapontként szolgálni képes hőseink, és az audiovizuális populáris kultúránk súlya a béka segge alatt van. De akkor ne tessék panaszkodni, hogy az "amerikai gyarmatosítás" olyan könnyen vesz meg minket kilóra. Olyat kínálnak, amit Lúdas Matyi és a "szegényember legkisebb gyereke" óta nem vagyunk hajlandóak a népléleknek nyújtani...

bioLarzen 2020.09.19. 11:30:20

@gintonic.azigazi: Még jópár éve, az akkor még tévén is elérhető mIII-on láttam a valamikor a 2000-es években készült riportfilmet Krencsyvel. Pont nem sokkal előtte tudtam meg egy cikkből, és alaposan meglepett, hogy még mindig él (ez kb. 2014 táján lehetett, 2016-ban halt meg) - igazság szerint azt hittem, már rég meghalt... Ott mesélte, hogy kint sokáig egy fogorvosi rendelőben dolgozott asszisztensként - azért ez szép ugrás lehetett... Itthon akkori mértékkel mérve megasztár volt, aztán hopp, kint egy senki (már ismertségileg)... Érdekes lehet ezt feldolgozni... Ugyanerről elég érdekeseket mondott pl. Jávor Pál is, aki ugyanezt nyomta végig - mínusz fogorvosi asszisztenskedés :), és Ráday Imre is, aki pedig Hollandiában húzta ki a második világháború éveit, tudjuk, mi - illetve kik - miatt.

bioLarzen 2020.09.19. 11:34:56

@Frady Endre: Valószínűleg :)
De, bazze, én még a Borsot is szerettem - akkor én mit mondjak??? ;)

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2020.09.19. 12:51:12

@Dan da Man: kérlek hogy a magyar aktuálpolitikát hagyd ki a hozzászólásaidból a jövőben, mert itt tilos (lásd: KOMMENTSZABÁLYOK).
a kommentedet nem moderálom, mert alapvetően hasznos amit írsz.
köszönöm.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2020.09.19. 19:52:06

@nincs1agy: Na, ezt hogy sikerült kikövetkeztetned abból, amit írtam? És hogy jön ide a szocipárt? :)

nincs1agy 2020.09.19. 23:08:04

@Frady Endre: Kovács bácsi szlogenje volt annak idején Magyarországgal kapcsolatban, hogy merjünk kicsik lenni. A szocialista párt úgy tűnik magára vonatkoztatta a tanácsot..:))

nincs1agy 2020.09.19. 23:08:44

@JTom: Ja bocs, ezt nem tudtam, akkor a fentit töröld nyugodtan..

nincs1agy 2020.09.19. 23:15:32

@Dan da Man: Hidd el nekem, hogy a pipogyákat, a gyengéket, naivakat bünteti a sors. Magyarország tragédiája az volt az I. vh. vége környékén, hogy egy ilyen politika jellemezte a Károly- kormányt, amely vezetés naiv módon komolyan vette a wilsoni pacifizmust, míg a románok meg a csehek sokkal realistábbak voltak. Emiatt vesztettünk el szín magyar területeket, városokat, amelyek megtarthatók lettek volna egy rátermett magyar vezetés esetén, még ha a Nagy-Magyarország nyilván nem lett volna egyben tartható.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2020.09.20. 08:24:51

Nagyon felszálltál a nosztalgiavonatra. Mi van, öregszel?

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2020.09.20. 08:40:03

Az, hogy a környékünkön mindenki tud magyarul, az apróság.
Ugyanis Hollywood szerint mindenki beszél angolul, még az ufók is!
Bár mostanában megtörni látszik ez a tendencia.

Aureliano Buendía 2020.09.20. 21:52:38

Gyerekkoromból csak emlékfoszlányaim voltak erről a sorozatról, és pár éve megnéztem. Én azt mondom, Harsányi nagy színész, és nagyon jól játszotta a szerepét, mert én 14 részen át kívántam őszinte szívvel, hogy kapják már el a magyarok/németek Láng Vincét, és lőjék már végre tarkón a pi...ba. Láng Vice idegesítő volt szerencsétlen szarkupacként, de hős és rafinált partizánként is.
Katica viszont nagy kedvenc volt:)

gigabursch 2020.09.21. 15:45:21

@nincs1agy:
Rosszul tudod. Kovács úr 26 év után vette meg élete második autóját. :-)

@Alick:
Zseniális válasz.
Ezt felírom magamnak.
Sőt, még a messzi-messzi galaxisokban is tudtak angolul, ráadsául már réges-rég.

Gukker 2020.09.24. 13:10:23

"legújabb típusú géppisztolyai sem szontyolítanak el túlságosan"
Hm, hát én láttam egypárszor a sorozatot, alig egy éve néztem meg utoljra, de ilyen nem tűnt fel. Valaki tudja esetleg konkrétan, mire gondolt a költő?
süti beállítások módosítása