Bessenyeire nem hallgat vizslája, Avar István a "kutyagyilkos" színész és miért nem játszott már Kis Manyi a Fekete város külsős felvételein? A fekete város, közönségsiker, színesben...

A nagy kudarcra rögvest jött a nagy siker. Az agyonpromózott ám elfuserált Rózsa Sándor utolsó része után nyolc héttel, 1972 első napján bemutatkozott a tévénézőknek Görgey Pál, szepesi alispán és üstöllést meglőtte a lőcsei bírót. Ez volt az első klasszikus műből készült sikeres magyar tévésorozat. A fekete várost igazán mindenki szerette, pedig a promója sokkal szerényebb volt.

Fekete városból sok van. A tévésorozat keletkezése és bemutatása idején is fekete városként emlegetik a magyar sajtóban Lőcse mellett Bakut, Harlemet, a chilei Lotát és a magyar Komlót. A tévésorozat ihletésére Budapestet is lefeketítette a karikaturista:

Népszava, 1972. február 6.

A fekete város lehetett volna az első sorozatosított magyar klasszikus. Az Esti Hírlap már 1970.január 31-én említi a TV Irodalmi Osztályának tervei között, hogy "elsőként Mikszáth A fekete város című regénye kerül képernyőre, Thurzó Gábor dolgozza fel és Zsurzs Éva rendezi". Akkor azonban ezt a produkciót "anyagi okokból félretették". (Magyar Hírlap, 1972. január 22.) Amikor elkészült, 17 millió forintba került. (Fejér Megyei Hírlap, 1972. február 16.) Ennek többszörösét költötték a Rózsa Sándorra, amely beelőzte.

Először a Kassán megjelenő magyar hetilap, A Hét (1971. február 5.) adott hírt a sorozatról így: "TIZENHÁROM RÉSZES tv-filmsorozat készül Mikszáth Kálmán egyik legnépszerűbb regényéből, a 'Fekete város'-ból, Zsurzs Eva rendezésében. Az összesen tizenhárom óra vetitésidejü film főszereplői: Pécsi Sándor, Huszti Péter, Bencze Ilona, Zala Márk és Kovács Károly." Az információ sokat torzulhatott, mire Kassára ért, mert a sorozat csak hét részes volt, a felsorolt öt színész közül három (Huszti Péter, Zala Márk, Bencze Ilona) egyáltalán nem szerepelt benne, és még a regény címét sem sikerült jól leírni. Másnap azonban a Film, Színház, Muzsika már korrekt adatokat közöl a sorozatról, és a főszereplő, Bessenyei Ferenc is jól mondja, hogy az egy hónapja kezdődő forgatás még hat hónapig fog tartani. Valóban, a nyár végére készült el a mű. Májusig leforgatták a belső jeleneteket. Május 27-én pedig a stáb elutazott a felvidékre, és ott, az eredeti vagy majdnem eredeti helyszíneken vették fel a külsőket. A lőcsei városháza valóban a lőcsei városháza volt. Forgattak Besztercebányán, Pozsonyban, Tapolcsányban. A Görgeyek görgői rezidenciájához méltó helyszínt pedig a cseh-morva határvároskában, Telcsen találták meg.

A külső jelenetekben azonban már sajnos nem Kösztler Matild terelgette az úrilányokat, akik az ő tanintézetében tanulták az úrilányságot, hanem egy beosztott tanárnő, mert a Kösztler Matildot játszó Kiss Manyi a mindenki elől eltitkolt halálos betegségébe március 29-én, hatvan éves korában belehalt. 

Kösztler Matild (Kiss Manyi), Quendel Gáspár (Pécsi Sándor) és az alispán leánya, Görgey (álnéven Otrokóczy) Rozália. (Film, Színház, Muzsika, 1972. február 6.) 

A Népszava 1971. október elsején azt írta, hogy az év végefelé kezdik vetíteni a sorozatot, de a vajdasági Magyar Szó már két héttel korábban, 1971. szeptember 14-én tudja, hogy erre csak az új esztendőben kerül sor. Utólag úgy tettek, mintha Mikszáth  születésének 1972. január 16-án esedékes 125. évfordulójára készült volna A fekete város televíziós változata, de bizony meglett volna az, mint jeleztük, jóval korábban is, ha lett volna rá pénz. 1972. január 1. és február 13. között ment le a hét rész. Az első újév napján szombaton, a többi vasárnaponként, természetesen a legfőbb műsoridőben, és a harmadik epizód vetítése esett január 16-ra, Mikszáth születésnapjára, és akkor előtte Nagy Péter professzor meg is emlékezett az íróról.

A fekete város kézirata. (Ifjúsági Magazin, 1972/2.)

Mikszáth valóságos történelmi szereplők mintájára költött alakokkal, kósza mendemondákból költött történettel idézte föl költői hitelességgel I. Lipót uralkodásának utolsó és a Rákóczi-szabadságharc első éveit, amikor számos egymásra acsarkodó nemest és várost sokkal inkább izgatott az acsarkodás kimenetele, mint a haza sorsa. 

----- VIGYÁZAT! A CSELEKMÉNY RÉSZLETEZÉSE JÖN! -----

----- SPOILER VÉGE! -----

Az alispán lő. Mellette hű szolgája, a nép kurucbarát hangja, Preszton (Szirtes Ádám). (Film, Színház Muzsika, 1971. február 6.)

A külsős jelenetek közül a tragikus vadászatot vették fel Magyarországon, a visegrádi Királyvölgyben. Ebben kapott főszerepet Fityke, a vizsla, aki színészcsaládban nőtt fel. Már az apja is szerepelt filmekben. A testvérei is feltűntek A fekete városban. A vizslacsalád a Mafilm Gödöllői telepén él, tulajdonosuk Szigethy Kálmán idomár volt. Neki mindent megtettek, másnak semmit. Bessenyei Ferenc mondhatott nekik bármit, leszarták. A felvételek idején a gazda ment a színész előtt a kamera látókörén kívül, és az ő utasítására tették a kutyák, amit kellett. Fityke a parancsszóra elvágódott, és igen élethűen eljátszotta a nagy halált. (Fejér Megyei Hírlap, 1972. január 26.)

A kutyagyilkos alakítója Fityke halálának bemutatása után panaszkodott: "alig merek az utcára menni — meséli Egri István —, amióta A fekete város című tévéfilm első részét sugározták, amerre járok, csupa rosszalló tekintet, fenyegető pillantás kísér. Félhangos, néha hangos megjegyzések jutnak el hozzám: 'Ő az, aki lelőtte azt a gyönyörű kutyát'. Mert az, hogy a filmen a kutya kimúlása után Bessenyei engem lőtt le, úgy látszik, nem borzolta fel a kedélyeket..." (Esti Hírlap, 1972. január 5.)

Mikszáth regényére ez idő tájt eléggé rájárt a nyilvánosság. 1970-ben a Magyar Rádió Dalszínháza bemutatta Horusitzky Zoltánnak a regényből készített operáját. A tévésorozat után, nyilván annak sikerét kihasználva a rádió is elővette a regény rádiós változatát. Természetesen magát a regényt is sokkal többen keresték, és a sorozat sugárzása után rögvest meg is jelent annak új kiadása Borsos Miklós rajzaival.

Fekete város, fekete polgárok Borsos Miklós rajzán. (Magyar Hírlap, 1972. március 11.)

A korábbi televíziós sorozatok kritikusi fogadtatása - mint láttuk -, nem volt túlságosan pozitív. Ez a hagyomány most megszakadt. Ezt a produkciót már az első epizód bemutatásától kezdve egyöntetűen dicsérték a kritikusok. "Olyan volt az első rész, amilyennek egy népszerű sorozatnak lennie kell: cselekményes, fordulatos, itt-ott humoros, másutt indulatos. Mindig történt valami, aminek a kibontakozásán a néző izgulhat, s dönthet, hogy érzelmi voksát ki mellé tegye le. A bemutatkozás után van miért várni a folytatást." (Esti Hírlap, 1972. január 4.) 

A fekete város színesben készült, de a nézők túlnyomó többségének ekkor még csak fekete-fehér készüléke volt. "A fekete város egyike a kevés játékfilmnek, amelynek láttán sajnáltuk a nézőket, hogy nem élvezhetik eredetiben Czabarka György képeinek Brueghelre emlékeztető színpompáját, a téli Lőcse főterén tolongó nép színes foltjait, a kivilágított városháza teljes pompáját, a tündéri vidék szinte belélegezhető színdús szépségét. De azért így is maradt látnivaló. Elbűvölő látnivaló, hangulat ás atmoszféra..." Zsurzs Éva "Nemcsak azt tudja, hogyan lehet tömeget mozgalmasan ábrázolni a képernyőn, közeli képekből összerakva, hogyan lehet atmoszférát teremteni egy-egy arccal, tárggyal, mozdulattal. Igen jól ismeri a ritmus kialakításának műhelytitkait is, hogy a néző ne fáradjon el, de ne is kapkodja a fejét, mindent megértsen, kiélvezzen, de ne tartson semmit hosszúnak, vontatottnak. A fekete város hét része nem egyforma hosszú. Van közötte egy és negyed órás, s van alig háromnegyed órás epizód. Lehet, hogy ez a világpiacon, ahol olykor órára meg méterre vásárolnak sorozatokat, nem kedvező. A hazai közönség viszont kerek történeteket kap a filmekben, s minden epizód addig tart, amennyi 'benne van'. Nincs nyoma a szándékos időhúzásnak, a cselekménylassításnak, a feszültség mesterkélt túlfokozásának. A film tempóját természetesnek érezzük. /.../ Hagyományos a rendezés stílusa. Nem tör különösebb önállóságra, feltűnésre. Nem hivalkodik a rendező művészetével, de a regény minden csattanója valóban csattan, minden figurája él, minden fordulata megfelelően előkészített. A forgatókönyvíró Thurzó Gábor nem szó szerint ragaszkodik a könyvhöz. A mű szellemét ragadja meg, s amit változtat a cselekményen, például Bibók Zsigmond figuráját kissé átformálja, azt józan és szakszerű dramaturgiai megfontolás alapján teszi. /.../ Derűre, kalandra, költői igazságra szomjas lelkünk örömmel fogadja az ajándékot." (Vilcsek Anna, Magyar Nemzet, 1972. január 16.)

Görgey Pál alispán. Előtte az őt elítélő szenátorok, mögötte a bakó. (Film, Színház, Muzsika, 1972. február 19.)

Bersényi Iván (Magyar Ifjúság, 1972. január 28.) visszautal Hofi Géza megsemmisítő Rózsa Sándor-paródiájára: "Aggódom Hofi Gézáért, hogy mit fog csinálni a 72-es szilveszteri műsorban, mert A fekete város televíziós feldolgozása nem sok jót ígér a parodista számára. Viszont annál jobb szórakozást nyújt a tévénézők több százezres tömegének. Ennek a filmsorozatnak éppen az a legfőbb erénye, hogy nem csupán szórakoztat, hanem jól szórakoztat. Nem elégszik meg azzal, hogy lebilincselő, ám könnyű, cselekményes, de felszínes időtöltés legyen. Átemeli a filmszalagra és a megjelenítés külsőségei, hangsúlyai által megerősíti a történelmi regényíró Mikszáth kiválóságait. Feleleveníti a régmúlt légkörét és feltárja a történelem alakulását befolyásoló, nem egyszer keserűen tanulságos rejtett tényezőket is. Az érdem elsősorban a forgatókönyvet író Thurzó Gáboré. Elhagyta a sajátos mikszáthi ábrázolásmód egyik legfőbb vonását, a saját korát, a kiegyezés utáni Magyarország uralkodó köreit csipkedő-bíráló zárójeles megjegyzéseket. Inkább a filmszerűséget, a cselekményességet erősítette." Csatlakozott az előtte szólókhoz Pályi András is a Magyar Hírlapban (1972. január 31.)  Két héttel később, a sorozat zárása után Bélley Pál is írt róla a kormány lapjában (Magyar Hírlap, 1972. február 14.): "Úgy látjuk, hogy A fekete város adaptálása a műfaj egyik legsikerültebb megvalósulása. Vajon mi indokolja ezt az állításunkat? Az alkotói alázat: az a tény, hogy Thurzó beállt legénynek Mikszáth műhelyébe; eltanulta, elleste a szóval már nem oktatható fogásokat. S a tanítvány, a mester titkainak intim ismerője, belülről alkotta meg újra, remekbe sikerült mintadarabként A fekete város forgatókönyvét. Munkájának jellemzője, sikerének záloga a lényegre törő ökonómia. Az idilli háttér előtt lezúgó végzetdráma útjából félreállított minden hátráltató motívumot, a cselekmény így egyértelműen és akadálytalanul felgyorsulhatott — a végkifejlet tragikus szakadékáig. /.../ Zsurzs munkájának legjellemzőbb jegye a harmónia. A színészválasztástól a kísérőzenéig /Szőllőssy András - hacsa/ minden tökéletes egyensúlyba került. Ennek eredménye pedig az az egységes, hiteles atmoszféra, amely a film minden részéből és részletéből árad. Már az első találkozások alkalmával felhívtuk a figyelmet erre az anyagszerű, művelődéstörténeti hitelességre. A kellék és jelmez helyett fegyvert és ruhát látunk, a táj ismerősként szól hozzánk, és a lőcsei városháza, a legendás lábasházak, a kistapolcsányi Rákóczi-kastély kilépett a művészettörténetből, megtelt élettel, lüktető emberi viszonylatokkal, amelyekbe olyan jól esett esetről esetre bekapcsolódni. A képi megoldások tökéletesen összhangban voltak ezzel a sajátos légkörrel. Czabarka György kamerája nem lepett meg szokatlan beállításokkal, soha nem látott, meghökkentő vizuális asszociációkkal. Nem lépett túl a Mikszáth felrajzolta varázskörön, nem játszott rá, vagy éppen nem vált külön a mondanivalótól, még ott sem, ahol erre igen nagy lehetett a csábítás: a zárójelenet nagy fortissimójában. Hagyományos eszközökkel ábrázolta a soha meg nem öregedő, mert emberien hiteles hagyományt. Ugyanez a higgadt és spontán realizmus jellemezte a színészi munkát is. Mentsék fel a végre jó hírt jelentő kritikust, hogy névsort iktasson írásába. Mert valamennyi színész őszinte elismerést érdemel. /.../ a Magyar Televízió eddig talán legsikerültebb történelmi regény adaptációja. Lelkesülten és nagy örömmel, kíváncsi szeretettel várjuk a jó munka folytatását."

Zsurzs Éva rendező instruálja Bessenyei Ferenc jelenlétében az alispán unokaöcsét alakíró Benkő Pétert. (Film, Színház, Muzsika, 1971. február 13.)

A Hajdú-Bihari Naplóban (1972. február 18.) is leszögezték, hogy A fekete város "emlékezetünk szerint a legjobb a magyar sorozatok közül".

Gáll István a Film, Színház Muzsikában (1972. február 19.) végigdicséri a szereplőgárdát: "Bessenyei Ferenc Görgey Pálja telitalálat. Tragikus hős, aki a kor hibáit sűrítve jelképezi, gyanakvása, magányossága, elvakultsága egy megye életét mérgezi meg, de aki mégis fejjel magasodik ki kisszerű környezetéből, s ostoba életéért hősi megadással fogadja a méltatlan halált. Pécsi Sándor édes bájjal nyüzsög ebben a furcsa történetben, epizódistából fontos szereplővé lép elő. Avar István új szerepkörben, intrikusként mutatkozik be. Egynemű, szép alakítás Egri Istváné, Némethy Ferencé, Nagy Gáboré, az egymást váltó főbírók személyében. Venczel Vera Rozáliája hamvas pasztellkép, Kiss Manyi Matildja remekmívű karikatúra. Czabarka György felvételei néhol önálló képzőművészeti alkotások, s igazolják a színesfilm létjogát." Jovánovics Miklós a Népszabadságban (1972. február 20.) konstatál: "kötelességemnek érzem írásban tanúsítani azt a csaknem páratlan tapasztalati tényt, hogy mindenütt rokonszenves megnyilvánulásokat váltott ki" a sorozat.

Baloldalt a kétszeres Bibókné (Szemes Mari) két férjével, Bibók Zsigmonddal (Avar István) és annak apjával, Bibók Vincével (Páger Antal). Jobbra Fabricius Antal főbíró (Nagy Gábor) és édesanyja (Nárai Teri). (Film, Színház, Muzsika, 1971. február 6.)

Czine Mihály irodalomtörténész a Filmvilágban (1972/5.) szintén dicsérettel kezdi: "A sokszor csalódott, szorgos néző elégedett lehet: végre egy klasszikus regény filmen, amelyben nincsenek borzasztó melléfogások; helyesen értelmez, jók a színészek, okos a forgatókönyv, a rendezés hozzáértő, a képek emlékezetesek és megnyugtató a zene is. Olyasmit ad a film, amit a néző már régóta várt: színes, mozgalmas cselekményt, mosolyt, mesét, romantikával ötvözött valóságot." Ő azonban az irodalomtörténészként azokat az aggályokat is felsorakoztatja, amelyek a kritikusok írásaiból hiányoztak, és kevésbé megértő a műfaj követelményeivel szemben: "Magán sors és a történelem a filmben gyakran csak keresi a találkozást, a realizmusra rá-ránő a romantika. A bölcs Mikszáth kései regényremekéből egy romantikusabb, egysíkúbb szemléletű filmváltozat készült. Főként azért, mert az alkotók nem mindenütt értették pontosan a mikszáthi mű szellemét, vagy nem voltak elég következetesek felismert igazságaikhoz./.../ Görgeyben a magyar jellem egyik változatát is megrajzolta: a hirtelen lobbanó, de lelkiismeretes, méltósággal élő embert, aki első indulatában öl ugyan, de olyasmire, mint Lőcse város vezető polgárai, hogy megölt polgármesterükből nyomogatással is igyekezzenek több vért kicsurgatni, még ha a város hasznára is, sohasem volna képes. Nem bosszúálló, nem gyűlölködő és még a halált is szemközt fogadja. A film is ilyennek mutatja. /.../ S egyszer mégis beülteti e büszke, egyenes embert a szalmába, hogy úgy lopja át a kocsisa Lőcse városán. Azt hittem, a szemem káprázik. Nem emlékeztem ilyen jelenetre a regényben. Nem is emlékezhettem: ezt a film írói találták ki. Írhatott volna ilyet Mikszáth? Büszke, egyenes hősét bebújtathatta volna a szalmába, csempészárunak? Görgey beülhetett volna azzal a jellemmel? Azt hiszem, ez az átírás nem Mikszáth szellemében történt, itt a cselekményesség, érdekesség balhitének adóztak. /.../ Nem éreztem szerencsésnek a betyárok lóra ültetését sem. Mikszáth nem ültette lóra őket; nem is ültethette, nem betyárok voltak, csak molnárlegények. /.../ Miért ülteti hát lóra, akiket Mikszáth gyalogosnak tudott? Mert a betyár, a romantika szerint csak lovon járhat? /.../ A romantika adója volt, gondolom ez is. S még inkább a lőcsei asszonyok lázadásának részletező bemutatása. A fekete szín ellen tiltakozva pirosba öltözik az özvegy, 25 vesszőre ítélik. Jönnek
az intézeti lányok, tizenketten, fehérben: ők is kérik a büntetést. Szép fordulat ez; jele a szolidaritásnak. De miért nem gondolt Mikszáth a megírására? Mert elképzelhetetlen volt a XVIII. sz. legelején. S ha mégis megtörtént volna, a városi tanács másként osztott volna igazságot, mint a film írói gondolták. Nem elégedtek volna meg a jelképes suhintásokkal, nem mosolygott volna az ifjú Fabricius sem. Bosszúra készültek, szigorú megtorlásra — életért életet — s nem térhettek volna kedélyesen napirendre a bosszúvágy halkítói fölött. A filmben ezzel a betéttel eggyel több lett az érdekes, nevettető epizód, s egy árnyalattal haloványult a mikszáthi szellem."

Az öreg és borús Mikszáth. Simonyi Zsigmond et al.: A magyar irodalom története 1900-ig - A műveltség könyvtára 11. (1913) IX. Rész. Ferenczi Zoltán: A szépirodalom áttekintése a kiegyezés korától kezdve. (1867-tól 1900-ig.)

.

 - hacsa -

A fekete város teljes sorozata szabadon és regisztráció nélkül elérhető az MTVA M3 online csatornáján:

• 1. rész – A gyanú
• 2. rész – Szemet szemért
• 3. rész – Két szomszédvár
• 4. rész – Rozáli
• 5. rész – Az áruló
• 6. rész – Egy szál rózsa
• 7. rész – Szeszélyes gondviselés