Bár az idei nyári tokiói olimpiai játékok az ismert okok miatt elmaradnak, ennek az összeállításnak anyagát már csaknem egy éve gyűjtögetem és nem volt kedvem jövő ilyenkorig aszalni, szóval ha tetszik, ha nem, ezt most megkapjátok. :) Szóval most - szerdán - kezdődne a sportünnep (labdarúgással és softballal, mert a hivatalos megnyitó csak pénteken lenne) ha nem halasztották volna el 2021-re.

Az ezzel a bejegyzéssel újra feléledő sorozatban (Tucatnyi észbontó tény a múltból) olyan - jelentős vagy csak egyszerűen érdekes - tényeket gyűjtöttem csokorba nektek eme jeles napra - természetesen fotókkal -, ami a modern nyári olimpiákon vagy olimpikonokkal történt és szerintem - ha másra nem - legalább egy hitetlenkedő fejcsóválásra érdemesek.

1896. Dimitriosz Lúndrasz, a legfiatalabb

Kezdjük is mindjárt az elején, a legelső modern olimpiával, ami elsősége lévén számos "legelső"-vel büszkélkedhet, de tudjuk-e hogy minden idők legfiatalabb olimpikonja (aki ekkor ráadásul csapatban korláton bronzérmet is szerzett) a 10 éves Dimitriosz Lúndrasz. Gondolhatnánk hogy elsőségét nem igen fenyegetik, pedig a tokiói játékokon idén részt vett volna a szíriai asztaliteniszezőlány, Hend Zaza, aki csak egy évvel késett le Lúndrasz rekordjáról. Persze ha jövőre a terv szerint megrendezik a nyári játékokat akkor már kettővel. 13 évesen többen is indultak már olimpián a közelmúltban, Rióban például egy nepáli úszó, Gaurika Singh. Aranyat nyert legfiatalabb versenyző az 1996-os atlantai olimpián győztes 14 éves Dominique Moceanu, amerikai tornász.

1912. Ha már a legifjabbról szót ejtettünk, említsük meg a legidősebbet is, Oscar Swahn svéd sportlövőt

A fenti fotón nem nyugdíjasként látható, hanem a három olimpiája közül a másodikon vett rész éppen Stockholmban és még nyolc évvel később Antwerpenben is indult, ahol egyedüli ellenfele szinte csak fia, Alfred volt. Így 64 évesen szerezte első aranyérmét és 72 évesen az utolsót, egy ezüstöt. Oscar bácsi három olimpiájáról  összesen 3 arany, 1 ezüst és 2 bronzéremmel tért haza. Az 1924-es párizsi játékokra is készült, de betegsége miatt már nem tudott rajta részt venni. 1927-ben halt meg.

1912. A felemás cipőjű amerikai, Jacobus Franciscus "Jim" Thorpe nevéhez - akinek a sportok körül forgott az egész élete - rengeteg érdekesség társul

Amerikai indián származása miatt folyamatosan rasszista megkülönböztetéssel kellett szembenéznie, pedig a modern idők egyik legeredményesebb és legsokoldalúbb versenyzője, olimpiai aranyérmet nyert öt- és tízpróbában is. Gerelyhajításban úgy lett bronzérmes, hogy előtte sosem próbálta ki a sportágat, de látta a többiek dobásait az edzésen, és úgy gondolta, hogy ekkorát ő is simán tud dobni. Ezenkívül profi kosárlabda-, baseball- és amerikaifutball-játékos volt, de magasugrásban és távolugrásban is jeleskedett. Az Associated Press (AP) hírügynökség a 20. század első felének legnagyobb sportolójának választotta 1950-ben. Sikerei ellenére Thorpe szegényen tengette életét. Olimpiai aranyérmeit, amit a svéd király és az orosz cár akasztott a nyakába, visszavették tőle, mert mint kiderült, a megélhetésért kénytelen volt profi sportolónak állni. 1982-ben posztumusz kapta vissza őket. A fenti fotón a megnyert tízpróbaszám után látható felemás cipőben, mert a saját cipőit aznap reggel valaki ellopta, ezeket a közeli szemetesben kukázta ki a versenyhez.

Sokan tudják Johnny Weissmullerről, minden idők legismertebb Tarzanjáról hogy Weismüller Jánosként jött a világra a most Temesvárhoz tartozó, egykor önálló Szabadfalván, és azt is hogy 1924-ben Párizsban és 1928-ban Amszterdamban úszóként összesen öt aranyat nyert (és egy bronzot is vízilabdában!)

De azt már talán kevesebben hogy elszegényedve, alkalmi kikötői munkából élt élete utolsó éveiben a mexikói Acapulcóban. Filmbeli társa Csita, a csimpánz volt, akiről már ekkoriban nem tudott gondoskodni, így egy menhelyen helyezte el. A csimpánz jóval túlélte Weissmullert, aki 1984-ben 79 évesen hunyt el, Csita 80 éves korában, 2011-ben halt meg. A fenti fotón 1970-ben láthatók.

Vajon van olyan versenyző aki aranyat tudott nyerni téli és nyári olimpián is?

Ketten is! Az amerikai Eddie Eagennek (fent mindkét képen) 1920-ben Antwerpenben sikerült az arany ökölvívásban, majd az 1932-es Lake Placid-i téli olimpián négyes bobban. A svéd Gillis Grafströmnek nem kellett másik sportágat is megtanulnia, úgy nyert aranyat műkorcsolyában három ízben, hogy először még - téli olimpia híján - a számot a nyári olimpiákon rendezték meg.

Még érdekesebb az amerikai Betty Robinson esete

Betty - mindössze 16 évesen - az 1928-as amszterdami olimpián világrekorddal lett első 100 méteren. Lelkesen készült a következőre, amikor 1931-ben egy repülőgép-szerencsétlenség során életveszélyes sérüléseket szenvedett. A mentőcsapat tagjai halottnak nézték, és csak jóval később szállították be a bonctanra egy autó csomagtartójában, egy holttesttel együtt. Betty nem volt halott, a boncolóorvos felfedezte életjeleit, és azonnal ellátták súlyos belső sérüléseit. 16 sérülése mellett szilánkosra törtek a lábai, és a lány tolókocsiba kényszerült. Elképesztő akaraterővel még abban az évben megtanult járni, és lassan erőnléte is visszatért. Alig öt évvel később a berlini olimpián 4 x 100 méteren, csapatban aranyérmet szerzett a német váltó előtt. Azért választotta ezt a számot, mert csapatban nem első emberként indulva nem kellett szabályos térdelőrajtból rajtolnia, amire összeroncsolt térdkalácsa miatt képtelen lett volna.

Ha már eljutottunk a berlini olimpiáig - Hitler olimpiájáig - amiről oldalakat lehetne megtölteni, azért akadt ott is bőven érdekesség. Ugye mindenkinek megvan Jesse Owens, aki "alsóbbrendűként" nyert négy aranyérmet az árja felsőbbrendűséget hirdető játékokon? 

De ismeritek-e Mack Robinsont, aki második lett Owens mögött? Bizony, ketten álltak a dobogó első és második fokán. Feketeként - Owensszel együtt - ő sem lehetett próféta saját hazájában. Iskolai karbantartóként dolgozott a nyugdíjazásáig. A fenti képen a berlini férfi 100 méter befutója Robinsonnal és Owensszel.

Ugyanezen az olimpián két japán rúdugró végzett holtversenyben a második helyen

Egyikük sem szerette volna az ezüstérmet hazavinni; a játékok után elmentek egy tokiói aranyműveshez, és mindkét érmét félbevágatták, majd két darab arany-ezüst érmét olvasztattak össze belőlük.

Sok legenda és valóságos történet is kering férfiakról, akik nőként indultak az olimpiákon (hogy a hormonkezelt NDK-s és szovjet sportolókról ne is beszéljünk).

De a legdurvább talán a német Dora Ratjen esete, aki a berlini olimpián negyedikként végzett magasugrásban. 1938-ben a bécsi világbajnokságon vett részt, amit meg is nyert a mi Csák Ibolyánk előtt, ám a hazafelé tartó kölni vonatúton egy kalauznak feltűnt a női ruhában utazó férfi, akin határozottan látszott már a délutáni borostaárnyék. Magdeburgban leszállíttatta a sportolót, akit azonnal őrizetbe vettek. Az orvosok megállapították hogy Ratjen valójában férfi volt, ám születésekor ez nehezen volt eldönthető így szülei lánynak nevelték. Világbajnoki érmét Csák Ibolya kapta meg végül. Ratjen felvette a Heinrich nevet, majdnem besorozták 1944-ben, de állítólag korábbi, női nevére szóló papírjaival sikerült megúsznia. Az ötvenes években azt nyilatkozta hogy a náci rezsim kényszerítette az olimpiai indulásra, pedig tisztában voltak azzal hogy ő férfi. Hát akkor már bármit mondhatott, ugye.

Persze több hasonló eset is előfordult a későbbi olimpiákon, így egy időben bevezették a nemvizsgálatot, amit megalázónak tartottak a női sportolók, így felhagytak a gyakorlattal. A későbbiekben felmerülő csalásokat igyekeztek kromoszómavizsgálattal kiszűrni, így akadt fent ezen a hálón például Ewa Kłobukowska lengyel sprinter, aki nem is látszott férfinak, de egy 1967-es orvosi vizsgálat kimutatta hogy a kelleténél egyel több kromoszómája van. Onnantól nem engedték indulni a sporteseményeken, megbélyegezték. A kromoszómahiba azonban csak egy genetikai rendellenesség volt, olyan, amely semmi előnyt sem nyújtott neki – ezt a tudomány azóta bebizonyította. Kłobukowska már 1968-ban elég erős bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy nem férfi, hanem nő: egy egészséges kisfiút szült. A NOB 1996-ban látta végül bizonyítottnak, hogy a nemvizsgálat nem elég megbízható, ezért 1999-ben felfüggesztette a használatát. Azóta tulajdonképpen semmilyen biztosíték sincsen arra, milyen nemű egy olimpián nőként induló sportoló.

A második világháború idejére felfüggesztették az olimpiákat, de volt olyan olimpikon aki nem hazudtolta meg magát a világégés idején sem

A francia Cherles Rigoulot - aki az 1924-es párizsi olimpián a férfiak 82,5 kilogrammos mezőnyében súlyemelésben szerzett aranyérmet, és később erőemberként kereste kenyerét - 1940-ben a pomerániai Stalag-II-D Stargard fogolytáborban megvert egy német katonát, amiért fogdába küldték. Innét a rácsok meghajlításával többedmagával kijutott, megkereste a németet, akit újra megvert, és hazaindult. Elfogták és visszavitték, végül 1944-ben szabadult és tért haza. Lánya is olimpikon lett műkorcsolyában.

1956. A Melbourne-i olimpiára tartó lángot ezrek várták Sydney-ben. A televízió is közvetítette az eseményt, és a fáklyás futó meg is érkezett

Lelkesen ünnepelte a tömeg, amíg fel nem bukkant az igazi láng. Kiderült hogy Barry Larkin ausztrál állatorvostan-hallgató széklábból, konzervdobozból és lángoló alsógatyából tákolt "olimpiai lángja" csak viccből készült, ami annyira jól sikerült hogy ünnepélyesen át is adta a város polgármesterének a ceremónia keretében, amit aztán az igazival is meg kellett ismételni

Az 1956-ban, a magyar forradalom árnyékában rendezett melbourne-i olimpián az ismert események miatt a szovjetek brutálisan játszottak vízilabdásaink ellen. A medencében vér is folyt, és az utolsó percekben az elszabaduló indulatok miatt (a közönség a korlátokon átugorva fenyegette a szovjeteket) a meccset magyar 4:0-nál, a vége előtt egy perccel lefújták (mások szerint le sem fújták)

Ekkor a szovjeteket érintő - ennél sokkal viccesebb - másik esemény is történt. Bár a történtek vélhetően csak a külső szemlélő számára voltak humorosak. A 18 éves Vjacseszlav Ivanov megnyerte az egypárevezősök versenyét, méghozzá kőkemény hajrával, úgy, hogy 200 méterrel a cél előtt megelőzte a hazai Stuart Mackenzie-t, aki végig vezetett. Mackenzie ugyanis éppen megállt, mivel azt hitte, már a célban van, és megnyerte a versenyt. Mire rádöbbent a hibájára, Ivanov behozhatatlan, több mint öt másodperces előnyre tett szert.

A szovjet evezős olyan boldog volt, hogy a díjkiosztó során izgatottságában beleejtette az aranyérmét a Wendouree-tóba. Azonnal utána ugrott, de hiába merült le többször is, az érmet soha többé nem találta meg. Később azért kapott egy másolatot a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól.

1960. Muhammad Ali, azaz akkor még Cassius Clay első olimpiai aranyérmét egykori középiskolai tanárának ajándékozta...

...annak, aki mindig azt hajtogatta, hogy "Fiam, te az életben sosem viszed majd semmire"

Sokszor merült már fel a tiltott szerek használatának gyanúja az olimpiák során, ezért 1968 volt az az év, amikor elsőként volt doppingellenőrzés a játékokon, Mexikóban

Hans-Gunnar Liljenwall volt az első dopping miatt kizárt sportoló. Öttusában szerzett bronzérmét vesztette el két sör miatt, amit a lövészet előtt ivott meg, bevallása szerint azért hogy megnyugtassa az idegeit.

Mark Spitz amerikai úszót - aki az 1972-es müncheni olimpián hét aranyérmet szerzett - a szovjetek úszócsapatának vezetője hihetetlen eredményeinek okairól kérdezte

Spitz komoly arccal válaszolta hogy mióta bajusza van sokkal jobbak az eredményei, mert (és itt komolynak látszó fejtegetésbe kezdett arról, hogy) a szőrszálak elterelik a vizet a szája elől, és rövidebb idő alatt tud levegőt venni a felbukkanás pillanatában. A szovjet bekajálta a marhaságot, és a következő évi versenyeken minden szovjet úszó bajuszosan állt a rajtkőre.

A második világháború óta csak három olyan olimpiai nyitó- vagy záróceremónia volt,  amin nem történt valamilyen malőr (1948, 1972 és 1980)

Rengeteg bakit könyvelhettek el a szervezők berohanó bajkeverőktől kezdve elbotló atlétákon át kigyulladó zászlókig, elromló emelőkig és egyéb technikai nehézségekig. De a leggyakoribb mégis az olimpiai eskü szövegének elfelejtése, az izgalom miatti "rövidzárlat". Ez már négy esetben is előfordult, először a fenti fotón látható Edwin Moses amerikai atléta az 1984-es Los Angeles-i olimpia megnyitóján felejtette el az eskü szövegét. Bakiztak azonban a ceremóniákon többen is, mint például Ronald Reagan, George W. Bush, Björk, Muhammad Ali vagy számos megszólaló olimpiai sportvezető vagy politikus.

Ben Johnson világbajnok és kétszeres olimpiai bronzérmes kanadai rövidtávfutót egy ízben Rómában egy csapat cigánygyerek zsebelte ki, akik szanaszét futottak, és Johnson egyiküket sem érte utol. 7300 dollárja bánta 

1992-ben a Szovjetuniótól frissen felszabadult Litvánia kosárlabda csapatának pénz híján esélye sem volt hogy Barcelonába utazzon az olimpiára

Az NBA-ben játszó litván Šarūnas Marčiulionis azonban nem adta fel, és szponzort kezdett keresni. Végül megtalálta a segítséget az amerikai Grateful Dead együttesben, akik felajánlották hogy állják a csapat utazásának teljes költségét, és még egy fiatal képzőművész által tervezett egyedi mezt is készíttettek a válogatottnak, amin egy csontváz zsákolja be a labdát. "Skully" a litván kosárlabda ikonjává vált. A litvánok végül bronzérmet nyertek.

+1: Ki tudta hogy Magyarország 1 aranyat, 2 ezüstöt és 1 bronzot nyert NEM sport versenyszámokban kiosztott eredményekben?

Mező Ferenc 1924-ben epikus művéért aranyat, Hajós Alfréd és Lauber Dezső 1924-ben Athénban közösen építészetben ezüstöt, Manno Miltiades szobrászatban ezüstöt és Földes Éva 1948-ban szintén epikában bronzot. Mert ilyen versenyszámok is voltak a régi olimpiákon, a huszadik század első felében, ahogyan például zeneszerzés, érem- és domborműkészítés, festészet, de élőgalamb-lövészet, pisztolypárbaj, kötélhúzás, siklórepülés, motorcsónak-verseny, baszk pelota, lovaspóló, kötélmászás, akadályúszás is és egyebek... 

Forrás: az nincs, ezeket mind egykor vagy nemrég olvastam vagy láttam a neten és összegereblyéztem évek alatt

A 'Tucatnyi észbontó tény a múltból' sorozat régebbi részeit itt találod: