Addigi legnagyobb vállalkozásával tört be a rajzfilm a televízióba. Olyan sorozattal, amely arról szólt, hogy a pesti embernek semmi sem sikerül. A csoda sem segít rajta. A rádióban Szabóék képviselték a mintát, a tévében pedig Mézgáék az ellenmintát. Ez volt az első tévésorozat, amely nélkülözte a politikai nevelőszándékot. A 39 epizódhoz nagyjából egymillió rajzot kellett készíteni.
A Mézga család: Mézga Krisztina, kamaszkorú leánygyermek (Földessy Margit), Mézga Aladár, technikailag magasfokon önképzett és öntevékeny csodagyerek (Némethy Attila, a harmadik sorozatban Geszti Péter), Mézga Géza, családfő, bérelszámoló (Harkányi Endre), Mézga Gézáné született Rezovits Paula, háztartásbeli (Győri Ilona). (Film, Színház, Muzsika, 1970. február 14.)
A szocialista Magyarország televíziós sorozatairól szóló mai bejegyzés is az Arcanum adatbázisa segítségével készült.
Ezzel a vállalkozással a magyar rajzfilmgyártás magasabb osztályba lépett. A három 13-13, egyenként 24-26 perces epizódból álló sorozat közül már az első is sokszor annyi munkát és pénzt igényelt, mint az addigi gyártott rajzfilmek. Szükséges volt hozzá a televízió pénze, de nem elégséges. Francia pénzforrás nélkül már az első sorozat sem készült volna el. Így is sokat csúszott. Először 1968 karácsonyára ígérték a bemutatót, aztán 1969 nyarára. Ekkor már benne is volt az első rész a lapoknak leadott tévéműsorban! Íme:
Mint látható, a Mézga-családnak éppen akkor kellett volna belépnie a tévébe, amikor Neil Armstrong lelépett a Holdra. Mézgáék azonban lekésték ezt a jeles napot. (Népszabadság, 1969. július 20.)
Végül is 1970. január 11-én sikerült elkezdeni a sorozat vetítését, de akkor már nem a fenti műsorban jelzett A csodabogyó című rész volt az első, hanem beelőzte azt A távszerviz. Vasárnap, főműsoridőben adták a sorozatot.
A két másik folyam elkészítése is elég sokáig húzódott. A másodikról már az első bemutatása után hírt adtak, s csak 1973-ban mutatták be. A harmadikhoz 1978-ban kezdtek hozzá, de csak 1980-ra készült el. A negyedikből 2005-ben pénz híján csupán két kilenc perces epizódot tudtak legyártani, amelyet csak alkalmi vetítéseken láthattak a szerencsések. Pedig igény biztosan lett volna rá, hiszen a 2004-es ismétlést is alkalmanként nagyjából félmillió ember nézte meg Magyarországon. Mézgáék Németországban, Kubában, Bulgáriában, Olaszországban, Franciaországban, Csehszlovákiában is nagy sikerrel vendégszerepeltek. Könyvalakban is vették, mint a cukrot.
A sorozatot Nepp József és Romhányi József írta, Nepp József és Ternovszky Béla rendezte, a zenéjét pedig a rímhányó Romhányi szövegére Deák Tamás szerezte.
Egy lap a forgatókönyvből. (Magyarország, 1968. november 24.)
A főcímdal: https://www.youtube.com/watch?v=Z8zXDpWSMoc
Mézga Géza önéletrajzát Romhányi József írta meg (Film, Színház, Muzsika, 1970. február 14.), s ebben az áll, hogy "köbükunokám, Emzéperix voltaképpen előbb született nálam. Ö adta egész családom alapötletét." Emzéperix (helyesebben írva: MZ/X) a 30. században élő Mézga-utód, aki időkibővítő készülékkel lép kapcsolatba egy évezreddel korábban élt őseivel, és fénypostán küld nekik mindenféle csodálatos ketyerét a távoli jövőből, hogy megoldja velük balga, atomókori ősei problémáit. Ezek szerint az alapötlet az volt, hogy lássuk, mit kezd egy mai család a messze jövendő határtalan lehetőségeivel. Ehhez a gombhoz varrták tehát a Mézga-kabátot.
A köbükunokasággal azonban van egy kis probléma, amelyre eddig nem figyelt föl a Mézga-irodalom: Az ükunoka ugyanis negyedízigleni leszármazott, a négy köbe pedig 64. A 30. században csak akkor élhetne a 64. leszármazott, vagyis a köbükunoka, ha utódaink átlagosan 15-16 éves korukban szültek, illetve nemzettek volna gyereket. Ez pedig már csak azért sem valószínű, mert a 30. században már 80 általános és 40 gimnáziumi osztály lesz a mese szerint kötelező, s MZ/X éppen az első sorozat idején teszi le 125 éves fejjel az érettségit.
MZ/X (Somogyvári Rudolf) az időjárás tetszés szerinti beállítására képes meteoromutomotorral, újmagyarul: memumoval. (Kisalföld, 1969. január 18.)
Mézga Géza konformista kispolgár, aki olyan családfő szeretne lenni, amilyen a kispolgárok nagykönyvében meg van írva. Úgy akar megfelelni magasabbra néző neje növekvő kispolgári igényeinek és úgy akarja patriarchális szigorral jólneveltté dorgálni gyermekeit. Csak hát ő egy szerencsétlen slemil, és az első sorozat az ő kudarcainak a sorozata. A gyerekeivel sem bír, a feleségének sem tud megfelelni. A 30. századdal való páratlan kapcsolata azt ígéri, hogy az utolsóból ő lehet az első, de mindig rosszabbul végzi, mint ahogy kezdte, mert a fiával ellentétben nem tud kilépni a korából, nem tud szótérteni a köbükunokájával és annak küldeményeivel, s a jövő minden csodáját maga ellen fordítja.. Amikor a rossz tévéje helyett csodatévét kap, az annyira élethű, hogy elárasztja vízzel a lakást. A csodatápbogyóval sokszorosára hízlalja a családját és a vendégeit, akiket el akart kápráztatni. A készülékkel, amely a kempingezéshez széppé alakította volna a csúnya, esős időt, szörnyű hőséget dermesztő hideget és pusztító vihart idéz elő. Amikor a rossz autója helyett csodajárművel kápráztatná el a vidéki rokonságot, szétkarambolozza a lakodalmat. A háztartási robottal szétvereti a lakását. Rosszul jár, amikor az űrben jár, s akkor is, amikor a középkorban. A felokosító csodaszertől nem a rossz tanuló lánya, hanem a Blöki kutya és a Maffia macska lesz zseni, de csak addig, amíg le nem járatják a gazdát az Akadémián. Az akaratkiterjesztő készülékkel addig rendel mindent az akarata alá, amíg le nem sodorják róla a készüléket, és akkor megint neki kell menekülnie. A kertjében a gyümölcsnövesztő szertől a kukacok és bogarak nőnek óriásivá, a kacsalábon forgó palota kiforgatja őket a világból stb. stb. A vége mindig az, hogy felesége, Paula, akinek családfőként bizonyítani akar, elsóhajtja magát, hogy miért nem a Hufnágel Pistihez ment feleségül. A fiának pedig, aki minden holmiját kisajátítja a maga csodagyerekes kísérleteihez, ki van szolgáltatva, mivel csak rajta keresztül tud érintkezni az újmagyarul beszélő 30. századdal, az a zseniális büdös kölyök pedig csak egy (félszázaddal ezelőtti) forintért mondja meg neki, amit nem ért.
Az 1970. évi Debreceni Virágkarneválon első díjat kapott a Műanyaggyár Mézga-családja. (Hajdú-Bihari Napló, 1970. augusztus 22.)
Az első sorozat legnépszerűbb figurája természetesen nem a lúzer családfő volt, hanem az életrevaló, a jelenben is, a jövőben is kiválóan eligazodó Aladár. Nem csoda, hogy ő lett az 1973. január 7-től sugárzott második sorozat főhőse. A család csak a kerettörténetben szerepel, a kalandokat Aladár és az immár nem csak agygyantázott állapotában beszélő kutyája éli át, amikor az Aladár által összebütykölt űrhajón, a Guliverkli 5-ön szálldosnak a világűrben. Ez a sorozat a földi jelenségeket különböző bolygókra vetíti ki, és úgy teszi őket mulatság tárgyává. Az eszperente diktatúrájában élő kétdimenziós szolgalelkek közül még Eretnek mesternek sem kell a harmadik dimenzió. A mesebolygón nem lehet elviselni a túlcukrozott élet édességét. Egy másik bolygón az a normális, ami abnormális, Masinián a robotok rabságában robotolnak az emberek, amíg Aladár fel nem szabadítja őket, miként a zenezaj bolygóján az értelmes zene muzsikusait. Másutt krimi az egész világ, amelyben bűnözők, nyomozók és áldozatok folyvást szerepet cserélnek. A divatdiktátor egyedül maradt a bolygóján, mert már nem maradt átalakítható alany. Egy másik bolygón az iszonyatosan fölgyorsult világot sikerül Aladárnak normálisra lassítania. Superbellumon 300 éve folyik a háború, és már senki sem tudja, miért. Luxurián minden kívánság teljesül, s csak igen trükkös módon lehet kiszabadulni a vágyteljesítők hatóköréből. Az utolsó bolygón pedig a hazugság az igazság és fordítva.
Immáron tehát nemcsak a családban, hanem az egész kozmoszban a javíthatatlanul szófogadatlan és nonkomformista Aladár képviseli a normalitást.
Karikatúrák Kriszta macskájáról, Maffiáról (Váradi Hédi) és Aladár kutyájáról, Blökiről (Szabó Ottó). (Lobogó, 1971. december 29.)
1980. június 15-én kezdték sugározni a harmadik sorozatot. Ha az első még meghagyta volna a nézőnek azt a reményt, hogy van a csóró és reménytelen Mézga Gézának magyarországi alternatívája Hufnágel Pisti személyében, akkor ezzel a harmadik sorozat leszámolt. Ekkor tudjuk meg, hogy Hufnágel Pisti külföldön él, Ausztráliából küldött meghívót és repülőjegyet Mézgáéknak, akik útra is kelnek. Ám kiderül, hogy Hufnágel egy svihák kalandor. Mézgáék sorozatos átverésekből és félreértésekből kifolyólag elvetődnek a világ minden sarkába a leghidegebbtől a legforróbbig. A potyautasságtól a cápaőrségig mindenfélét kipróbálnak. Mindenhol rosszul járnak. Hufnágel után kajtatva belekeverednek a maffiába, bebuknak a börtönbe. Kiderül, hogy a magyar (s a magyarnak) külföldön még rosszabb, mint itthon. Hufnágel ausztráliai csendestársa elhanyagolt desperado, és a lehető legkétesebb egzisztencia. A márianosztrai börtönbe vezet a múltja a másik ottani hazánk fiának, aki abból él, hogy cápajelmezben riogatja a fürdőzőket. A dél-amerikai maffiózók között egy volt váci rabbal találkozunk, az USA-ban pedig Pupos Billyvel, akit egyszer már majdnem ki is végeztek. Miután pedig a nagy világcsavargásból Mézgáék hazaérkeznek, kifosztva találják a lakásukat, mert azért Magyarországon is maradtak még bűnözők.
A világkörüli útra Máris szomszédot, teljes nevén Máris Ottokárt (Tomanek Nándor, a harmadik részben Bárdy György) is magukkal vitték Mézgáék tolmácsnak. (Heti Válasz, 2005. június 9.)
K. Horváth Zsolt (Korunk, 2010/9.) mélyenszántó tanulmányt írt Mézgáékról. Ennek alaptézise szerint "az alkotók éppenséggel ellenpélda gyanánt teremtették meg Mézgáékat, mert ha jobban belegondolunk, történetük, kalandjaik inkább arra szolgálnak például, hogy miképpen nem állják meg a helyüket a saját idejükben és helyükön - ezért van okvetlenül szükség egy azon túli világra.(...). Mindhárom folyam sajátossága tehát, hogy térben és időben elvonatkoztat a mindenkori jelen evidenciájától, másképpen fogalmazva: a kortárs Magyarország terétől és idejétől eloldott - bahtyini értelemben vett - kronotoposzokat alkalmaz, s ezzel fontos műveleti területet nyit meg a társadalmi képzelet elemzése számára." Ez a "kronotoposz" az első sorozatban a 30. század, a másodikban a világűr, a harmadikban a Föld kereke.
A játékfilmes sorozatokkal ellentétben ezekről a rajzfilmsorozatokról nem írtak kritikát. A filmkritikusok a rajzfilmhez nem ereszkedtek le. Az egyetlen kivétel Lőcsei Gabriella írása (Magyar Nemzet, 1980. szeptember 10.) a harmadik sorozat után: "Kritikátlan nyugatimádatuk, nyerészkedési vágyuk, pedagógiai elvük, pontosabban elvtelenségük mind-mind köznapi jelenség. Persze, ha csupán mirólunk, itthoni átlagpolgárokról derülne ki mindenféle nevetséges tulajdonság, aligha lenne egyértelműen felhőtlen a mulatság. Ugyan ki szeret egy nyáron át arról hallani, hogy milyen kicsinyes, sete-suta, hiszékeny, pénzsóvár, mily ügyefogyott szülő stb., stb. A Mézga-sorozat leleményes készítői azonban gondoskodtak arról, hogy legyen oka a nézőknek a hozzájuk nem hasonlatos, legfeljebb áhított életformájú típusokon is kacagni. Feltérképezték hát az egész világot. Észak-, Közép- és Dél-Amerika, Távol-Kelet és India, Afrika mind megkapja a magáét. Gengszterizmus, terrorizmus, kis és nagy kóklerség szembesül a világjáró magyar gyámoltalanokkal. Mulatságos kalandjaik alkalmával Mézgáéknak módjuk van kiábrándulni mindvalahány álmukból, reményükből, kiábrándulhatnak — velük együtt a nézők is — az egész világból. Dib-dáb figura ebben a világnak nevezett színes kavalkádban az ember ismert, alig ismert és félreismert erők és hatalmak kezében. Értéktelen kacat az élet. A véletlenen és a vakszerencsén múlik minden, mint a régi századok rettenetét megörökítő, pikareszk regényekben. Mézgáék azonban nem ábrándulnak ki sem a világból, sem 'kedves' meghívójukból, Hufnágel Pistiből. Mézgáék minden bajból feltápászkodnak és új hittel, új reménnyel indulnak tovább, akár — engedtessék meg a profánnak tetsző hasonlat — a Tragédia Ádámja. És a néző sem ábrándul ki — önnön tükörképéből, a Mézga-típusból. Nevetve, bosszankodva fogadja el, hogy ők (mi) már csak ilyenek (vagyunk). Gyógyíthatatlan álmodozók, reménykedők,. feltápászkodók. És talán éppen ez az, ami megment a világtól, a banditizmussal, terrorral, szélhámossággal fenyegetőtől."
Gyermekrajz Mézgáékról. (Kisalföld, 2000. június 30.)
- hacsa -
