Ugyanaz az író, rendező, operatőr és zeneszerző jegyezte a második magyar tévésorozatot, mint az elsőt, A Tenkes kapitányát. Annyi köze volt emennek a jelen valóságához, mint amannak a múltéhoz. A gyerekeken kívül mindenki tudta, hogy a laktanyák világa egyáltalán nem olyan. De amilyen népszerűtlen volt a valóság, olyan népszerű a Princ.
1966. július 14. Forgatják a "Princ, a katona" c. filmet. MTI Fotó: Keleti Éva
Princben tetőzött az ifjúsági probléma. Rossz úton járt. Ivott, huligánkodott, paráználkodott és pénzhajhászott. Ő volt a könnyelmű élet hercege Angyalföldön. A kincstári televízió a Mafilm Katonai Filmstúdiójával együttműködve 13 félórás epizódban mutatta be, miként mossa ki a katonai szolgálat a kivételes pedagógiai képességekkel megáldott tisztikar áldásos pótapai tevékenységével a nyugatias züllöttségből ezt a jobbra hivatott, sármos, aranykezű autószerelőt, hogy kibontsa a benne rejtőző felelősségteljes, szocialista hazájához hű ifjút. Természetesen ez a sorozat is fekete-fehér volt még, és 4 millió akkori forintba került. (Az ugyanabban az évben forgatott, időben fele akkora színes mozifilm-párra, az Egy magyar nábob - Kárpáti Zoltán-ra több mint háromszor annyit, 13 és fél millió forintot költöttek. Hétfői Hírek, 1967. július 17.)
Princ (polgári nevén Rémai László) megpróbálja alkalmatlannak tettetni magát, elkésik a bevonulásról, ellopja a laktanyaparancsnok féltett rózsáit, tűzriadót okoz, kiszökteti társait italozni a laktanyából, népi táncosnak hazudja magát, hogy azzal az ürüggyel szabaduljon ki a laktanyából, női ruhában flangál, kecskét, libát fest festékszóróval, az ezredes sofőrjeként elkóricál, egy ledér nőszemély miatt elkésik, balesetet okoz stb., stb. Na de közben szakmája mestereként csodát tesz reménytelen gépjárművekkel, írástudóvá pártol analfabétaként a nyomor mélyéről bevonult cigányfiút, megment egy gázmérgezésnek kitett lánycsapatot, végezetül pedig közreműködik köztörvényes bűneik elől disszidálni készülő vagánykori társai lebuktatásában. A főbűnös elsüllyed a Fertő mocsarában, és vele együtt süllyed el Princ léha múltja is, hogy az ő sármja immáron végérvényesen a Népköztársaság iránti rokonszenvet gyarapítsa.
Az elkéső újonc (Ernyei Béla) először találkozik a századossal (Zenthe Ferenc), kinek pedagógiai zsenije több epizódban megnyilvánul. (Lobogó, 1966. augusztus 10.)
1966. július 11. Ezen a napon kezdődött el Londonban az utolsó labdarúgó világbajnokság, amelyen a magyar válogatott figyelemre méltó eredményt ért el, és ezen a napon adta hírül az Esti Hírlap: "Ma az Árpád-hídnál új, mai témájú játékfilm forgatása kezdődik. A televízió és a MAFILM Honvédelmi Filmstúdió közös vállalkozásba kezdett. Tizenháromszor félórás adásból álló filmsorozat keretében mutatják be egy 18 éves fiú első katonaesztendejét. Kalandokban, különféle bonyodalmakban gazdag ez az egy év, már csak azért is, mert hőse nem mindennapi 'egyéniség': mielőtt bevonult katonának, a Lehel téri piac közismert figurája, 'princ' volt. A produkció érdekessége, hogy a több mint 120 színész és statiszta között újra találkozunk a Tenkes kapitánya szereplőivel. Újra látjuk Zenthe kapitányt, ezúttal modern környezetben és századosi rangban. A képzeletbeli helyőrség színhelye Eger. A film egy részét itt forgatják. Tekintettel Princ, a kiskatona korábbi működési területére, forgatnak a Lehel piac környékén is. A film alkotói is többségükben ugyanazok, akik a Tenkes kapitányát készítették: a forgatókönyvet Örsi Ferenc írta, a rendező Fejér Tamás, az operatőr Mezei István. A sorozatot előreláthatóan ősszel mutatja be a televízió."
A Lobogó augusztus 10-én még azt írta, októbertől jelentkezik a sorozat, de végül 1966. december 3-a és 1967. február 18-a között vetítették először hét végén, fő műsoridőben. (Ez tizenkét hétvége, az első két részt egyben adták.)
"...öregem, én tősgyökeres angyalföldi srác vagyok. A Lehel téri galeri 'prince'. Príma életem van: dohány amennyi csak kell. Életelvem: kevés meló, sok pénz. Ahogy vannak aranylábú gyerekek, éppen úgy vannak aranykezűek is. Látod ezt a kezet: aranyat ér, Bűvölöm vele a Merciket, Wartburgokat Skodákat — és dől a dohány. Van nő is elég, egy-két este jól érzi magát velük az ember és passz. Hogy szerelem? Az meg micsoda? Szóval nincs itt semmi hézag öregem, ilyen az élet itt a Lehel téren..." Így mutatja be magát a főhős egy előzetes újságcikkben, mely jelzi, hogy ez az élet a bevonulás után minőségi változáson megy majd keresztül. (Lobogó, 1966. augusztus 10.)
A sorozatot beharangozó újságcikkek szerint Örsi Ferenc a katonai szakértővel, Sziklai László alezredessel hosszú heteket töltött el különböző laktanyákban, és ott gyűjtötték össze a képernyőre vitt sztorikat. A katonai tanácsadó ezt állítja: "Volt nekem évekkel ezelőtt egy gépkocsivezetőm. Vagány, angyalföldi gyerek, Rémay Lászlónak hívták. Sokat meséltem róla (csínytevéseiről, megkomolyodásáról) az írónak, a rendezőnek. S végül az ő alakjára épült a film." (Lobogó, 1966. augusztus 10.) Ezek szerint egy létező személy nevét adták volna a főhősnek, aki ma a hetvenes éveiben járó nyugdíjas lehet, de valószínűbb, hogy az újságíró értette félre az alezredest.
Princet az ezredes pedagógiai célzattal magával viszi a katonai bíróságra egy könnyelmű harckocsi-vezető tárgyalására, aki ittasan vitte átkelési gyakorlatra a tankját, s a folyó mélyén rosszul lett, amiből nagy bajok származtak. (Film, Színház, Muzsika, 1966. augusztus 12.)
Formai, alaki szempontból a tévéfilmben minden olyan szabályos és előírásszerű volt, mint a katonai oktatófilmekben és kizárólag azokban. Az újoncok már az első napon úgy hajtják a stokit (az erre a célra szolgáló sámlira a ruhájukat) és úgy vetik be az ágyukat, ahogy azt a blogíró kevésbé szerencsétlen katonatársai hetek alatt tanulták meg, a blogíró hónapok alatt (se). Az eskütételre olyan profin vonulnak fel és az esküjüket olyan eltökélt komolysággal zengik el a kiskatonák, ahogy az eleven újoncokkal elő nem fordult. A szakaszvezető a "bal-" után nyel egyet és "-fékkel" folytatja, Princ azzal fenyeget, hogy "szétrúgom a miegymását". Hiába, amíg bizonyos szavak nem tűrik a celluloidot, addig egy laktanyás filmnek a realizmusra esélye sincs. Amikor a százados szembesíti Princet azzal a ténnyel, hogy a bevonuláskor közel két órát késett, és Princ erre azzal válaszol, hogy annyival is kevesebb van hátra a katonaidőből, a százados szájából így dől az életszag: „Nem gondolja, hogy rosszul van beállítva a sebességváltója. Azt ajánlom, kapcsoljon sürgősen honvédségi üzemmódra, mert különben karambol lesz pillanatokon belül.”
Felföldi Anikó játszotta Bikinit, a kísértő ledért. (Igaz Szó, 1966. december 1.) A művésznő az idei év elején, január 7-én hunyt el életének nyolcvankettedik évében "tragikus hirtelenséggel". (https://hu.wikipedia.org/wiki/Felf%C3%B6ldi_Anik%C3%B3)
Ahhoz képest, hogy politikailag mennyire támogatott volt a sorozat, a sajtó már az egyes epizódokat is eléggé fanyalogva fogadta. "Erre a folytatásra alig futotta az ötletekből: a humor egyetlen forrása az a két alma, amelyeket a női ruhába öltözött Princ a blúzába dugdos. A negyedik rész igazi drámai feszültsége után kiábrándító ez az ötletszegénység; reméljük, a folytatás nem erre a fél órára fog hasonlítani." Ezt írta az Esti Hírlap (1966. december 27.) a népi táncos epizód után. Bertalan Lajos a Vas Népében (1966. december 29.) éppen ezt a részt találta az előzőeknél jobbnak, ami csak azt jelentette, hogy "Princ honvéd legutóbbi kalandja kevésbé volt unalmas, mint az előzők". Ami aztán jött, az volt a gáz: "Princ, a katona ezen a héten hőstettet hajtott végre. Becsületesen helytállt egy valóban nehéz szituációban. Az alkotók kevésbé. Olyan művi módszerekkel húzták, halasztották az időt, próbálták fokozni az izgalmakat, hogy minduntalan a profi futballcsapatok időhúzó taktikája jutott eszünkbe. Végül, akárcsak a hármas bírói sípszó, a teherautó, a terepjáró és a helikopter is megérkezett; de tulajdonképpen későn és hiába, hisz a veszélybe jutott lányok közül senki sem szenvedett gáz- mérgezést." (Esti Hírlap, 1966. január 9.) A fent idézett Bertalan tovább köszörülte a tollát a sorozat alkotóin: "A Princ valamelyik folytatását is átvészeltük. Szerencsére. az adásnak időben hátat fordítottunk, hisz a mondvacsinált konfliktusból már az elején láttuk, hogy itt csak a magasságbéli segíthet rajtunk, illetve a vészes ötletszegénységben szenvedő szerzőgárdán. A végén — sejtelmünkhöz híven —, meg is jelent a magasságbéli, azaz a helikopter. Közben a kiránduló lányok sokat köhögtek és tüsszögtek, néhányan közülük azt mondták, hogy 'itt még büdösebb van'. Igazuk volt. Valami bűzlik ebben a folytatásos játékban." (Vas Népe, 1967. január 10.) A Népszavában (1967. január 11.) azt olvassuk, hogy főleg az idősebbekben és a falusiakban ellenérzést kéltett "a Princ-sorozat némely jelenetének szexuális szabadossága". Miután csak az aktusok előzményeit és következményeit látjuk, az idősebbek és a falusiak vérnyomása legfeljebb Felföldi Anikó csupasz vállától szaladhatott föl.
Princ búcsúestje. A jobbján Bikini (Felföldi Anikó), a balján Odol (Moór Marianna), felette szemüvegben Vaskuti (Horváth Gyula), aki majd elmerül a Fertő mocsarában. (Lobogó, 1967. március 1.)
Még a Népszabadságban (1967. február 11.) is lehetett (legalábbis az erős belügyi pozíciókkal rendelkező Pintér Istvánnak) viccelődni a Princcel: "Díszszemle, vigyázz! A tábornok fejnek tisztelegj! No, ne marhuljatok, srácok, csak átverlek benneteket. Mivelhogy én mindenkit átverek századostól lefelé. Az ezredes az más. Egészen rendes krapek, egészen jól elkocsikázok mellette, még ha oda is sompolygok a Bikinihez, az is csak azért van, mert a szolgálati szabályzat nem intézkedik határozottan ilyen esetekben. Úgy fejlődöm, srácok, mint a Magyar Televízió. Meglátjátok, a tizenharmadik folytatásra frankón tábornok leszek, meg feleségül veszem a Pancsát, aki nagyon rendes lány, s nem akarja, hogy lopott harckocsin vigyem el rázni. Szóval, fejek, már művelődtem is, az ezred-könyvtárban olvastam llf—Petrovot. Azzal a nyamvadt civil Osztap Benderrel mondom: 'A díszszemlét én vezénylem!' Most meg induljatok oszlásnak, mit bámultok? Egyáltalán nem is értem, mi van rajtam néznivaló?"
A nézők túlnyomó része persze talált rajta néznivalót. A Magyar Rádió és Televízió közvéleménykutató csoportjának felmérése szerint (Esti Hírlap, 1967. február 8.) 1966 végén majdnem a Princ első epizódjai voltak a legnépszerűbbek. Csak az Illés Béla regényéből készült két részes (korábban készült, ekkor csak megismételt) Honfoglalást szerették jobban a nézők. (Ez a Honfoglalás nem Árpád atyánkról szólt, hanem meglehetősen moszkovita szellemben arról, hogy a régi középosztály 1944-ben hogy szúrta el az utolsó lehetőségeit.)
A sorozatról az első részletesebb elemzést Vilcsek Anna adta a Magyar Nemzetben (1967. február 12.), aki a maga idejében a Tenkest is levágta: "akik a Princ-filmet naivnak tartják, valószínűleg elnézték volna, ha nem mutatja be olyan pontosan a valóság felszínét. Például, ha Bernát tizedes (vele vetették el a két barátnője közül a pesti sznob csaj ellenpólusát képező szerény és állapotos helybéli kedvesét - Hacsa) nem kér engedélyt parancsnokától ahhoz, hogy megcsókolhassa szüleit vagy, ha a gázveszély sorsdöntő perceiben a telefon- és rádióbeszélgetések kétharmad részét nem a formaságok töltik ki. Talán azt is elnézték volna, ha egy-egy gyakorlatban kevesebb a gyakorlat és több a drámai cselekmény, s ha egyáltalán izgalmasabb dolgok történnek, vagy ha bonyolultabban mutatkoznak' meg ugyanazok a jelenségek. /.../ ... a film, amely azzal a tiszta szándékkal készült, hogy híven a valósághoz érzékeltesse, mit jelent ma a katonai szolgálat egy fiatalember számára, milyen gondoskodást, emberi, erkölcsi érlelődést, a felszínes részlethűség hajszolása következtében gyakran bürokratikus formaságokat hangsúlyoz, lényegtelent emel fontossá. Az esztétika mérlegén könnyű a Princ, még műfajához képest is..."
A Népszabadságban(1967. február 22.) Hegedűs Tibor értékelte a művet: "Nem is vitáznék ezzel a kissé erőltetetten kiszámított műfajváltogatással (bár még a szórakoztatás ürügyén sem épkézláb dolog, ha a gombhoz kerítik a kabátot), ha összhangban lenne, de legalábbis megférne a szerző, Örsi Ferenc egyéb igényeivel. Nevezetesen azzal a komoly szándékkal, hogy hitelesen bemutassa a mai sorkatonák mindennapi életét, feladatait, hogy aktuális gondokról, társadalmi problémákról ejtsen szót, hogy morális kérdéseket feszegessen, hogy a főhős jellemváltozásán át a katonai kiképzés jótékonyan átnevelő, emberformáló hatását bizonyítsa, és mellesleg még a kiképzés gyakorlati részéről is tájékoztasson. Ennyi mindent nem lehet összeegyeztetni. A sokat markolás eredménye, hogy egyik szándék sem teljesül, keresztezik egymást, egyik hangvétel üti a másikat./.../ ...így azután érthető, hogy Princ vegyes fogadtatásra talált. Inkább a gyerekek lelkesedtek érte (a mesét élvezték) mintsem a tizennégy éven felüliek, akik részére tulajdonképpen készült./.../ Az a furcsa dolog történt, hogy Rémai-Princ a gátló körülmények ellenére a szívükhöz nőtt. Ernyei Béla a csinált és naiv fordulatok közepette is valahogyan meg tudta őrizni figurájának emberi voltát, belső hitelét. /.../ A sorozaton végigvonul ugyanis valami furcsa szemlélet, amit így summázhatnék: 'öntsd ki szívedet katonai feljebbvalód előtt, és akkor minden jóra fordul.' Nos, az őszinte bizalom dicsérendő erény, de néphadseregünk tisztjei nem csodatevő mágusok, és aligha tartanak rá igényt, hogy bárki is ilyennek mutassa őket. Emberek ők, egyéniségek (bár ezt domborította volna ki a sorozat), akik segíteni akarnak — és olykor tudnak is —, de nem társadalmi méretekben, nem ujjcsettintéssel és nem az illető helyett, aki hozzájuk fordul. A film, sajnos, az ellenkezőjét igyekezett bizonyítani..."
Hatvanban forgatják a sorozat egyik jelenetét. Jobboldalt háttal Ernyei Béla, mellette fehér ruhában Pörtyéni Ildikó. (Lobogó, 1966. augusztus 10.)
Hasonlóképp vélekedik Csík István a Néphadsereg lapjában, a Lobogóban (1967. március 1.): "Az alkotók néha már a komikumig hűségesen ragaszkodtak a szolgálati szabályzat írott betűihez; a hangsúlyokig pontos jelentéseken és azon, hogy Bemáth tizedes engedélyt kér szüleinek megcsókolásához, néha már-már mosolyognunk kellett. Annál inkább bosszankodtunk, hogy komoly dolgokban ennyire messzire vitt a cselekmény a hadsereg igazi szellemétől. A különböző konfliktusoknak a feljebbvalók által való tökéletes megoldása azt a látszatot kelti, mintha a tisztikar legfőbb kötelessége az lenne, hogy a legénység szerelmi és lakásproblémáit hadosztály-szinten tisztázza. Néha úgy tűnt, mintha a honvédség valamiféle pszicho-terápiai és gyógypedagógiai intézet lenne./.../ ...legérdekesebbnek az írástudatlan cigányfiú, Kalányos Vendel története bizonyult. Ebben a részben valóságos emberi dráma bomlott ki előttünk, olyan hiteles indulatokkal, hogy megérdemelné az önálló feldolgozást is... a lélektani hitelt pedig elsősorban csak Madaras József kitűnő színészi teljesítménye adta meg, úgy érezzük, ez az epizód kiemelkedik a meglehetősen semleges tanmesék sorából./.../ Minek köszönhető mégis, hogy hibái, tévedései, naivitása és didaktikus túlzásai ellenére Princ, a katona népszerűvé válhatott? Aligha tévedünk, ha a főszereplő alakjában keressük erre a magyarázatot. Rémai honvédból, a szerep ellentmondásaival együtt is sikerült rokonszenves, és érdekes figurát teremteni; ez nem utolsó sorban a színész, Ernyey Béla érdeme.
Princ libát fest. (Igaz Szó, 1966. szeptember 1.)
Varga Imre (Alföld, 1968/1.) jósolt: "A tv 'Princ, a katona' című folytatásos filmje nyilván nem kísérlet, hanem szokvány, sokmilliós kockázatvállalással. Huszárik Zoltán 'Elégiája' a lovakról ellenben kísérlet. Melyik viszi előbbre a művészetet? Princről három év múltán a benne szereplők sem fognak beszélni."
A szerző abban természetesen nem tévedett, hogy a Princ - Huszárik remekművével ellentétben - nem vitte előbbre a művészetet. De ettől még beszélnek róla fél évszázad múltán is (sajnos többet, mint az Elégiáról). Az állami televízió a többi propagandisztikus pártállami televíziós termékkel együtt ezt is rendszeresen ismétli. Legutóbb 2018-ban láthatta a legújabb nemzedék a sorozatot, amely eddig másfél évtizeddel élte túl a sorkatonai szolgálat megszüntetését. Máig is Princ jut az eszébe a magyar nézőnek Ernyei Béláról, akit Vaskutival ellentétben nem elnyelt, hanem feldobott a nyugati "fertő". A Princ után néhány évvel Bécsbe szerződött, és német nyelvterületen ívelt legmagasabbra a karrierje. Németországban igazi erotikus filmekben is játszott Tordai Teri partnereként, s régóta osztrák állampolgárként vendégeskedik a magyar szórakoztatóiparban.
Akiről tényleg senki nem beszél, mert nincs is mit, az a Pancsát alakító Pöstyéni Ildikó, aki az angyalföldi hetérák ellenpontjaként vonta Princet a tisztességes, vidéki lányok és az igaz szocialista szerelem oldalára. Ő amatőr színésznő, civilben textiltervező volt, s nem is csinált színészi karriert.
Örsi Ferenc még lehúzott néhány bőrt a Princről. Megírta Princ, a civil címmel a folytatását, amelyet a jobbra nem érdemes darabok temetője, a Déryné Színház mutatott be, és még regény is lett a jó útra tért angyalföldi vagány történetéből.
Pancsa néptáncolni tanítja Princet. (Képes Újság, 1966. november 19.)
A Princ, a katona teljes sorozata megtekinthető az MTVA Archívumában. Az első, dupla rész linkje:
https://archivum.mtva.hu/m3/M3-WnlCYVdZMVJrdGc0c0VXMkF2cnVteGlTNzh4UFgzQ1lDOEd5OTFnZ21kUT0
A további epizódokat a 'Visszajátszható sorozatok' szalagmenüben találjátok. Jó szórakozást!