A 2020. január 11-én régi és új arcokkal megrendezendő Táncdalfesztivál kapcsán kezdett múltba révedő elmélkedésem első részét ott hagytam abba hogy az 1972-es - szám szerint hatodik - megmérettetés után egészen 1977-ig kellett várnunk a Táncdalfesztivál folytatására, amelyet már kicsit jobban átgondoltak a szervezők. Ekkorra végre külön kategóriákban versenyezhettek szólisták és együttesek, így mosva el azt a különbséget, ami a legtöbb feszültséget okozta. A puhuló diktatúra is elnézőbb lett a maguknak teret követelő stílusokkal szemben. A fesztivál neve is változott, ahogyan még fog is néhányszor. 1977-re Metronómnak nevezték el a versenyt, jelezve ezzel hogy már nemcsak táncdalokat várnak. Azonban a fanyalgóknak még most sem tetszett igazán hogy egy versenyben indulnak ennyire eltérő stílusban játszó felállások, mint Ihász Gábor a Múlnak a gyermekévek című dalával, Szűcs Judit hamisítatlan diszkószámával vagy a Piramis együttes - sokat mondó - Égni kell annak, aki gyújtani akar című kemény rock zenéjével. Ennek az ellenérzésének főként Szörényi Levente adott hangot, aki ennek ellenére mégis elfogadta a meghívást a zsűri tagjai közé.
Szörényi Levente a zsűri soraiban. Furcsa volt látni ahogyan a színpadon játszó egykori együttesének, az Illésnek produkcióját pontozza... 9-et adott a maximális 10-ből
Persze a közönség nem volt ilyen válogatós. Már nagyon várták az öt évvel korábban abbamaradt Táncdalfesztivál folytatását, aminek teljesen megfelelt a Metronóm '77. Az adás is színes lett, így az élmény azon keveseknek, akiknek volt színes televíziója, még inkább átélhetőbbé vált. A zenekarok versenyében nem volt szükség a hangszerek be- és kihurcolására, az együttesek mozgó dobogókon gördültek be a színpadra, majd számuk végeztével ki, alig 2-3 másodperc alatt. Az egész produkció profibbá vált, az élrevasalt szocialista kultúrpolitikát és a korábbi tévébemondó-műsorvezetőket felváltotta a könnyedség, amelynek mintegy védjegye a szenzációs tehetségű és nagy műveltségű Antal Imre lett, aki a korábban a szigorúan megírt szövegek helyett improvizált és már kisebb poénokat is megengedett magának a közönség szórakoztatása érdekében. A zsűri külföldi tagjaival anyanyelvükön beszélgetett, szinkronfordított, és még arra is volt lehetősége hogy az Élet és Irodalom főszerkesztőjével, Váncsa Istvánnal viccelődjön. A show megállta volna a helyét bárhol Európában.
Ez persze az előadókra is igaz. Olyan tehetségeket láthatott a közönség, mint Bódy Magdi, Bontovics Kati, Cserháti Zsuzsa, Delhusa Gjon, Eszményi Viktória, Harangozó Teri, Ihász Gábor, Karda Bea, Katona Klári, Máté Péter, Payer András, Szűcs Judit, az Apostol együttes, a Beatrice, a Color, Corvina, Gemini, Generál, Hungária, Illés, Juventus, Kati és a Kerek Perec, Mini, Neoton, Piramis vagy a Syrius.
Máté Péter Együttlét című második díjat nyert dala a döntőben:
Forrás: Gáspár Attila Youtube csatornája
A megmérettetés végén a szólisták között végül Katona Klári (Tíz percet az évekből), Máté Péter (Együttlét), Szűcs Judit (Táncolj még) lett a sorrend, az együttesek közül az Illés nyert a Hogyha egyszer című dalával, a második helyet a Color szerezte meg Fényes kövek cíművel, harmadik helyen a Neoton végzett, daluk címe Hívlak volt.
Két komolyabb baki is történt a döntőben:
Az új, számítógépesített pontszámláló rendszer nem volt a helyzete magaslatán. Már az első fellépő - Máté Péter - értékelésénél hiba csúszott a rendszerbe. A gép kezelője talán túl gyorsan próbálta begépelni a pontszámokat - amire szükség is lett volna, lévén harminc zsűritag értékelte a hallottakat -, de a rendszer lassan fogadta csak be a billentyűzetről az értékeket, így az összeadás után csak 29 zsűritag szavazatát adta össze a gép. Miután a következő fellépő (a Neoton) befejezte a produkcióját, addigra derült ki, hogy Máté pontszáma nem teljes. A műsorvezető kénytelen volt megismételtetni a szavazást. Ekkor Antal Imre döbbenten látta hogy a gép még kevesebb pontszámot adott össze. Higgadtan, de láthatóan kissé feszülten újra megismételtette a voksolást a közönség és a zsűri derültségére ("Remélem mindenki emlékszik hány pontot adott..."). Valószínűleg ezúttal kézzel összeadták az eredményt, mert már csak a végső pontszám jelent meg a képernyőn. A továbbiakban szerencsére már nem volt probléma a rendszer működésével.
A díjátadáskor meghajlás közben a második díjat nyert Máté Péter - azt gondolva hogy senki sem hallja - megkérdezte hogy "Mikor kell kimenni?", mire Antal Imre rögtön szólt neki hogy "Vigyázz, mert él a mikrofon!". Máté zavarba jött és nevetett, majd csaknem elfelejtett kezet fogni a helyezését kihirdető műsorvezetővel. Ez a beszélgetés tisztán hallatszott a műsorban.
Az utolsó?
Négy év telt el, mire újra pályázhattak a versenyzők dalaikkal. 1981-re az esemény nevét Tánc- és popdalfesztiválra keresztelték át. Megint két kategóriában osztottak ki három helyezést, de most Előadói és Dalok kategóriáknak hívták őket. Akkor még senki sem sejthette hogy ez lesz a szocialista időszak utolsó igazi Táncdalfesztiválja.
Színpadkép a televíziós műsor kezdetén
A műsorvezetők ezúttal Kudlik Júlia és Antal Imre voltak, akik ezután is több ízben vezettek együtt műsorokat és szerepeltek együtt a legkülönfélébb produkciókban, akár komoly, akár humoros volt a téma.
Ekkor, először a fesztiválok történetében a nemzetközi zsűri a döntőben nem pontozta az elhangzott produkciókat, hanem utána határozta meg a sorrendet. A zsűri számára biztosított helyiségben a falon egy ív papírra írták fel, ki milyen sorrendet állított fel magának. A Korál együttes egyhangú győzelemre állt. Mint addig mindig, a külföldi zsűritagok most is megkapták a szerzemények szövegét saját nyelvükre fordítva. Így fordulhatott elő egy bennfentes pletyka szerint, hogy a szovjet zsűritag (Ludmilla Ljadova, zeneszerző, énekesnő, amúgy még ma is él, 94 éves) a Korál együttes Homok a szélben című dalának ominózus sorába miszerint "Ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!" - talán a pontatlan fordítás miatt - valamiféle burkolt rendszer-ellenességet vélt belehallani és vétóval fenyegetett. A tolmácsok lázasan próbáltak segíteni a helyzeten, de a kamerának és a helyiségben pihenő Kudlik Júliának is el kellett hagynia a botrány idején a helyszínt. Éppen az amerikaiak által bojkottált moszkvai olimpia után és a szocialista országok által bojkottált Los Angeles-i olimpia előtt jártunk, szóval ment az izmozás, és biztosan az sem segített, hogy a szervezők éppen az amerikai vendég mellé ültették a hölgyet, és utána mutatták be. Végül a helyzetet olyan módon oldották fel, hogy a szovjet zsűritag rém kevés pontszámával a Korál a harmadik helyre csúszott vissza. Ezt mindenki elfogadta.
Lássunk néhány versenyzőt:
A győzelmet végül a dalok versenyében a Hungária együttes szerezte meg a húsz évet késett amerikai életérzést felvillantó Limbó-hintó című számával, amely valódi limbó mániát indított el és igazán befuttatta az együttest, amiből később a Dolly Roll és az R-Go is született. Érdekességképpen megemlítem, hogy Dolly előtt Fenyő Miklós Zalatnay Cinit szerette volna megnyerni énekesnőnek az együttesébe, de ő idegennek érezte a rock 'n' roll stílust, és nem vállalta.
A Hungária együttes az elődöntőben
Mivel a Hanglemezkiadó teljhatalmú ura, Erdős Péter nem szívelte Fenyőt, ezért 1980-ban úgy sikerült kiadniuk az albumukat, hogy Erdős két hetes bulgáriai nyaralása alatt rohammunkában írták meg a számokat, és vették fel azokat a kiadó stúdiójában. Mire Erdős hazajött, kész volt a Rock and Roll Party című album, és a belefeccölt pénz és stúdióidő miatt már nem mondhatott rá nemet (főleg hogy '74-ben és '77-ben is felvettek már egy-egy albumot, amit nem jelentetett meg). Az LP hatalmas siker lett, és miután a Táncdalfesztivált is megnyerték a Limbó-hintóval, több mint 600 ezer példányban adták el, amivel megdöntötte az addigi hazai lemezeladási rekordot. Erdős Péter ott ült a fesztivál zsűrijében is. Biztos örült. Vagy nem. Mindenesetre a díjátadás után újra a színpadra szólított Hungária dalát nem hallgatta meg még egyszer.
A győztes a Hungária és a Limbó hintó:
Most tehát lássuk kik lettek az 1981-es Tánc- és popdalfesztivál győztesei:
Dalok versenye:
1. Hungária: Limbó hintó, 2. Soltész Rezső: Szóljon hangosan az ének, 3. Korál: Homok a szélben
Előadói díj:
1. Kovács Kati: Újra otthon, 2. KFT: Bábu vagy, 3. Soltész Rezső: Szóljon hangosan az ének
Sajnos nem jutott a döntőbe, de - ha valakinek nem volna meg - mindenki Boborjánja, azaz Dolák-Saly Róbert is indult a versenyen Egy másik dal című szerzeményével. Rajta kívül képviselték még magukat (a teljesség igénye nélkül): Korda György és Balázs Klári (akik akkor még külön indultak és zeneileg is és a magánéletben is ez időtájt bútoroztak össze), Cserháti Zsuzsa, Csuka Mónika, Ernyey Béla, Kristály Kriszta, Liener Márta (igen a későbbi manöken), Sasvári Annamária, a 8 éves Ulmann Mónika, Vincze Viktória, az együttesek közül a Bojtorján, a Corpus, a Gemini, a KFT, az Óceán, az Universal és a Wastaps.
Ez volt az utolsó "igazi" Táncdalfesztivál a rendszerváltás előtt.
Amiket jobb lett volna meg sem rendezni?
Azaz persze még hátra volt a két hírhedt siófoki Interpop fesztivál... De ezeket már nem a Magyar Televízió szervezte és nem voltak mentesek a botrányoktól sem. Finoman szólva.
Az 1986-os Balaton-parti fesztivál után még csak suttogtak visszaélésekről és csalásokról. Bulvársajtó nem lévén ezek megmaradtak a pletyka szintjén. Sok szót nem érdemes vesztegetni a "versenyre", ha kíváncsiak vagytok a legnépszerűbb videómegosztón találhattok néhány borzasztó felvételt, hamisan éneklő előadókról, cetlijeik között maguk is elvesző műsorvezetőről és lagymatag közönségről. A rendezvény elvileg nemzetközi volt, de külföldről nem igen érkezett nevezés. Talán elfelejtettek nekik szólni?
Az indulók közül Auguszt Bárió, Csuka Mónika, Falusi Mariann, Zoltán Erika, a Lord, a Z'zi Labor, a Marcelina PJT és a Napoleon Boulevard érdemel szót, de a többiek teljesítményére jobbára az egyik induló zenekar neve lehetne jelző: Névtelen Nulla. Komolyan, volt egy ilyen zenekar.
Krasznai Krisztina énekli Egy mai lány című dalát a siófoki Interpop '86 fesztiválon
Az első díjat végül a Napoleon Boulevard nyerte.
Az 1988-as Interpop pedig végleg elvette a kedvét mindenkinek aki ilyen jellegű fesztiválban gondolkodott. Az ORI (Országos Rendezőiroda) rendezésében újra Siófokra telepített rendezvény botrányai akkorára dagadtak, hogy a cég vezetője inkább az öngyilkosságba menekült az elszámoltatás elől.
Az Interpop '88 műsorvezetői: Palcsó Brigitta és Geszti Péter
A fesztivál - elsősorban fiatal, feltörekvő - résztvevőinek egy részének a produkciója a legalapvetőbb elvárásokat sem tudta kielégíteni. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az akkorra már gomba módra szaporodó magánkiadók (kezdődött a szocio-kapitalizmus, a GMK-k és a fusi világa volt ez) szponzori pénzek reményében indították befuttatni kívánt előadóikat, akiknek sokszor az énekhangok eltalálása is komoly probléma volt. Ezt elősegítendő a stúdiók az elődöntőben a zenei kíséretet tartalmazó kazettáikat sok esetben úgy adták oda a technikusoknak - némi készpénz kíséretében - amin már az énekhang is szerepelt, így az előadónak elég volt rátátognia. A középdöntőre már kiderült a turpisság, onnantól már odafigyeltek a szervezők erre és ekkor szembesülhetett a közönség az előadók hiányosságaival. Persze amíg a zsűriben többen is ültek, akiknek a dalai szerepeltek a versenyben, ez nem lehetett akadálya a továbbjutásnak.
A fesztivál teljes anyagi csőd volt. Akkori értéken mintegy 5,3 milliós teljes kiadás mellett alig 740 ezer forint volt a bevétel, ez alig 2950 eladott jegyet jelentett mindössze. A pénzek jó része addig ismeretlen embereknek, ismeretlen közreműködésükért fizették ki, közülük volt olyan, aki még a pénztári kifizetésre sem ment el aláírni, hanem mást küldött maga helyett. A rendezési költséget az ORI mellett az MTV és több hanglemezkiadó is támogatta, előbbi 1, utóbbiak 2 millió forinttal. A rendezvény számlái szerint megszámlálhatatlan mennyiségű étel és ital fogyott el. De még ez sem derült volna ki ha a KAPU című folyóirat nem szellőzteti meg az esetet október 27-én. Az inkriminált cikkről már két nappal korábban tudomása volt a minisztériumnak és az ORI-nak, így annak vezetőjének Bulányi Lászlónak is. Jó esély volt arra, hogy a rendezőirodát górcső alá veszi az APEH, a Népi Ellenőrző Bizottság és a Gazdasági Rendőrség. Ezt a vezető nem várta meg, október 27-én este (más források szerint november 4-én) lakásán öngyilkos lett, főbe lőtte magát. Ugye azt tudjuk, kik tarthattak otthon revolvert abban az időben?
A Reform magazin 1988. november 25-én megjelent cikke a botrányról és Bulányi László öngyilkosságáról:
Forrás: Arcanum
Az érdektelenségbe fulladt fesztivál első díját egyébként Sárközi Anita nyerte a Rózsaszín bombázók mellett, előadói díjat kapott Zámbó Jimmy és Papp Rita. Kiemelkedő produkciót még a Mohó Sapiens, az Exotic és a Pa-dö-dö nyújtott.
A fordulat után... és ma
A rendszerváltás után a Magyar Televízió még megpróbálkozott egy Táncdalfesztivál megrendezésével és mondhatjuk hogy derekasan helyt álltak az korszak divatzenéi elleni versenyben. Ezen olyan sztárok születtek, mint Bayer Friderika (aki az Eurovíziós dalfesztiválon képviselhette hazánkat), Szekeres Adrienn, Janza Kata vagy Szulák Andrea. Persze ami volt elmúlt és ez a rendezvény már nem tudta felvenni a harcot a kor divatirányzataival. Az ország pedig a módszerváltás utáni új rendszerben a menedzser típusú önmegvalósítással volt elfoglalva, azaz dolgozott, mint az állat, hogy ne haljon éhen a kiscsalád, szóval kisebb dolga is nagyobb volt, minthogy a Táncdalfesztivált nézze.
Ennél sokkal népszerűbbek az emlékkoncert jellegű fesztiválok, ilyen volt az egykori sztárokkal megidézett "Volt egyszer egy Táncdalfesztivál" 2009-ben amelyen 24 egykori "fesztiválos" előadó 25 dalát hallgathatta meg a közönség. Ők 1966 és 1981 között vettek részt a versenyeken, tehát a "klasszikus" Táncdalfesztiválok résztvevői voltak.
A 2020. januári rendezvény is emlékkoncertnek ígérkezik, régi és új arcokkal. Ha kíváncsiak vagytok a résztvevőkre, kattintsatok IDE.
A cikk megjelenését a 2020. január 11-i Táncdalfesztivál szervezője, az Auditórium Hungaricum Nonprofit Kft. támogatta... VOLNA, DE SAJNOS NEM FIZETTÉK KI.
Köszönet a képekért az MTI Fotóarchívumnak, a mozgóképekért a Nemzeti Audiovizuális Archívumnak és a kutatási anyagért az Arcanumnak!
