Két felnőttet és öt gyereket gyilkolt meg egyetlen napon, 1947. augusztus 17-én az ismeretlen gyilkos, aki három is lehetett. A gyilkosságok után példátlan méretű hajtóvadászatot és átfogó razziákat rendeztek rendőrök, ávósok, magyar és szovjet katonák közreműködésével. Rengeteg embert elfogtak, de a gyilkos(ok) soha nem került(ek) kézre. 

Egyedülálló eset volt ez Magyarország bűntörténetében. Hétszeres köztörvényes gyilkosból sem volt sok minálunk, de olyan talán egyetlen másik sem akadt, aki egyetlen nap alatt ölt volna meg ennyi embert, akár egyedül, akár harmadmagával.

1949-ben már nem, de 1947-ben még szabad volt érdekes lapot szerkeszteni. A napilapok többsége harsány címlappal, a helyszínre küldött, az üldözőkre tapadt, önállóan nyomozó, új fejleményekre vadászó tudósítókkal írt a szörnyű drámáról.

Friss Újság, 1947. augusztus 19.

Azon a drámai vasárnapon három budapesti (házas)pár kirándult a Pilisben. Szentendre közelében a Bölcsőhegynél, a Kékvíz-forrásnál letelepedtek. Itt beléjük botlott délelőtt egy sajátos kinézetű és érdekesen viselkedő fiatalember, aki kora délután visszatért, némi társalgás után hirtelen előkapta a fegyverét és lövöldözni kezdett. Megölte Denke Lajost és feleségét (akiről azt hitték, a férje halála okozta szívrohamba halt bele, de azután benne is megtalálták a halálos golyót). A szőke fiatalember első és második megjelenése között, déltájban brutálisan (fejszével és géppisztollyal) meggyilkoltak Zboray Kálmán gazdálkodó pajtájában a közeli Büki-pusztán öt gyereket, köztük a gazdálkodó két fiát. Feltételezhető, hogy a gyerekek gyilkosa (vagy egyik gyilkosa) ugyanaz volt, aki a kirándulókra rátámadt. Bizonyára azért akart végezni velük, hogy ne vezethessék nyomára a nyomozókat, de "fél-", illetve "harmadmunkát végzett". 

A napilapok és még egy lapon belül is a különböző napokon megjelent cikkek sok-sok egymásnak ellentmondó változatban adják elő és színezik ki a történteket. Például abban sem egyeznek, hogy ki talált rá a meggyilkolt gyerekekre. Az egyik szerint a Zboray-fiúk apja, a másik szerint a nagybátyjuk, a harmadik szerint egy másik áldozat apja. Azt azonban senki nem vonta kétségbe, mi több, mindenki arra helyezte a hangsúlyt, hogy Németországból Magyarországra szökött volt SS-katona, illetve katonák volt(ak) a gyilkos(ok). Ez elég valószínű, de sohasem bizonyosodott be, és csupán egyetlen kétes tanúvallomás támasztotta alá. A Kékvíz-forrásnál feltűnt (félmeztelen, rövid nadrágos) alak csak németül beszélt, a hat kiránduló közül pedig csak egy nő tudott valamennyire németül. (Még abban is eltérnek a tudósítások, hogy ez melyikük volt.) Ő vallotta, hogy a huszonéves, szőke fiatalember azt mesélte neki, hogy SS-katona volt, és nyolc bajtársával együtt szökött meg egy németországi internáló táborból, kalandos körülmények között jutottak el Magyarországra, ahol egyiküknek-másikuknak sváb rokonai vannak, és rájuk számíthatnak a bujdosásban. Ezt ráadásul második felbukkanása alkalmával, tehát a brutális gyerekgyilkosságok elkövetése után mondta volna el magáról vadidegen embereknek, akikről ráadásul azt gyanította, hogy árulkodni fognak rá. És még a magyarországi rendőrség képességeiről is érdeklődött! Ha ez igaz, akkor ő volt a világtörténelem egyik leghülyébb gyilkosa, márpedig annyira hülye azért nem lehetett, ha olyan hatalmas apparátussal sem tudták elkapni, amellyel próbálták. (Az egyik változat szerint még az Erikát is eldalolta a kirándulók füle hallatára.)

Lehetséges, hogy ezt a tanúvallomást, illetve annak bizonyos részleteit a nyomozók adták a németül nem túl jól beszélő, ezért alighanem kissé bizonytalan tanú szájába. Mindenesetre a németellenesség és némettől való félelem felerősítése ekkor, a sorsdöntő 1947-es választások kampányának a hajrájában érdekében állt valamennyi kormánypártnak, de különösen az ún. munkáspártoknak. Ennek is szólt a hatalmas felhajtás.

Friss Újság, 1947. augusztus 19.

A nyomozást a legmagasabb szintről vezényelték. Villámgyorsan a helyszínen termett Münnich Ferenc rendőr-altábornagy, fővárosi rendőrfőkapitány (későbbi miniszterelnök) és Péter Gábor rendőr-vezérőrnagy, a rettegett államvédelem, az ÁVO vezetője. Ők irányították személyesen a nyomozást, illetve a hajtóvadászatot a Szentendre melletti Dreher-kastélyból. "Hétfőn délelőtt több száz főnyi rendőrlegénység ütötte fel főhadiszállását a Szentendrétől nyolc kilométernyire lévő Dréher-kastélyban, innen irányítják a nagyarányú hajszát a gyilkosok kézrekerítésére. /.../ A szentendrei utcákon sok a rendőr és a katona. /.../ Az államvédelmi szerveken és a vidéki főkapitányság alakulatain kívül a magvar honvédség főparancsnoksága az első honvéd őrzászlóalj legénységét is Szentendrére vezényelte, hogy a rendőrség segítségére legyen. Az orosz katonai hatóságok is egy alakulatot bocsátottak rendelkezésre. /.../ A Dréher-kastélyból a hétfőről keddre virradó éjszaka hatalmas erdei razziát tartottak a gyilkos banditák kézre kerítésére. Úttalan utakon vonultak a rendőri autók az egész környéken és minden nyomot átkutattak. A részletesen kidolgozott terv szerint a rendőrség és katonaság négy főtámaszpontról indult ki, hogy az erdőt végigfésülje. Pilisszentkereszt. Pilisszentlászló, Csobánka és Pomáz a fő támaszpontja a kisebbfajta hadseregnek, melynek feladata, hogy a banditák elől az utat elzárja, nehogy tettüknek következményei elől elmenekülhessenek. Hétfőn este három hatalmas teherautó vitte ki Kispestről a legkitűnőbb rendőrségi vérebeket, hogy az üldözésben segítségül legyenek. Az éjszakai hajszáról Münnich Ferenc altábornagy jelentést tesz Rajk László belügyminiszternek." (Friss Újság, 1947. augusztus 19.) A háromezer fővel lefolytatott háromnapos hajsza eredménytelen volt. Azzal egy időben a fővárosban és környékén is nagyszabású általános razziát tartottak több száz rendőrrel ás szovjet katonákkal. Rengeteg embert előállítottak, de persze a gyilkos nem volt közöttük.

Egy Gertler Károly nevű rendőri felügyelet álló volt SS-katona került gyanúba, aki azután önként jelentkezett a rendőrségen és igazolta, hogy a gyilkosság napján jó messze volt a Pilistől.

A Dreher-kastély, amelyből később Ságvári Endre Turistaház lett. (Turista Magazin, 1979. november.)

Miután a Pilisben nem találtak szökött SS-banditákat, szélesebb körben folytatták a razziázást. A határőrség bevonásával átfésültek 300 négyzetkilométernyi területet a csehszlovák határsávban. Ha gyilkost nem is, de mindenesetre sok Németországba deportált és onnan visszaszökött svábot találtak, akiket a lapok persze en bloc volksbundistáknak minősítettek, noha éppen azoknak volt legkevésbé okuk rá, hogy visszaszökjenek.

A lapok egy ideig még fenntartották az érdeklődést és a reményt, hogy a gyilkos kézre kerül. Látni vélték a tettest Békásmegyeren is, a Kálvin-téren is. Rémhírek és találgatások tömege keringett szerte az országban, de főleg a fővárosban. A Kossuth Népe augusztus 30-án azt írta, hogy már egészen szűk kört vontak a Pilisben a gyilkos búvóhelye körül, és várhatóan órákon belül elfogják őt.

Másnap a Friss Újság adta hírül, hogy szinte biztosan megvan a gyilkos. Szerencsen nagy tűzpárbaj és vad autós üldözés után elfogtak egy SS-tisztet, aki éppen Csehszlovákiába akart menekülni. "A bandita személyleírása pontosan ráillik a szentendrei gyilkosra. Azonosságukat az a körülmény is kétségtelenné teszi, hogy keresztnevét, Waltert a rendőrségnek már korábban sikerült megállapítania. Krauss Waltert vasárnapra virradó éjszaka a fővárosba szállították. ahol a rendőrség azonnal megkezdte kihallgatását." De mégsem ő volt. A szociáldemokrata Kossuth Népe próbálkozott legkitartóbban. Szeptember 5-én szenzációs hírként közölte, hogy a fóti erdőben körülfogták a gyilkost, aki pillanatokon belül lakat alatt lesz. Szeptember 13-án a Marcali melletti erdőben elfogott SS-katonák egyikében látták a gyilkost. Szeptember 25-én a káposztásmegyeri kutak környékén vélték felbukkanni az igazit. De ő sem volt az igazi.

Kossuth Népe, 1947. szeptember 5.

Nemcsak a tettes személye, de a gyilkosságok indítéka is homályban maradt. A kirándulókat bizonyára valóban azért akarta lemészárolni a felfegyverzett gyilkos, hogy ne vezessék a nyomára a rendőrséget. De a gyerekeket miért? Az egyik lehetőség a rablógyilkosság. Bujdosó exkatonák nyilván bűncselekményekkel szerzik meg, amire szükségük van, mert hogyan másképp? A tudósítások ellentmondásos tájékoztatást adnak arról, hogy mennyi érték és pénz volt a pajtában. Az egyik szerint ezer (akkori!) forint is volt ott, mert a gyerekek a birtokon dolgoztak, és az ő fizetésük lett volna az a pénz. A másik szerint a Zboray-gyerekeknél volt 400 forint, amelyet munkával gyűjtöttek össze (avagy a nagybátyjuktól kaptak), és amelyből lovat akartak vásárolni. 

Felbukkant azonban egy másik verzió is, miszerint nem rablógyilkosságról, hanem bosszúról volt szó. A Szabadság augusztus 23-án azt írta, hogy "a detektívek most már főleg a Zboray-család tagjainak és ismerőseinek életviszonyaival foglalkoznak, mert valószínű, hogy a titok nyitja itt lappang. A gyilkost vagy a bűnrészest feltétlenül a család barátai között kell keresni." A bűntény sajtójában ingadozott a Zboray-család megítélése. A Friss Újságban "munkásgyerekeket" gyilkoltak meg. A parasztpárti Szabad Szóban parasztfiúkat. A kommunista Szabadság fent említett cikkében pedig a Zboray-ak már leginkább ellenséges gazdagparasztok (kicsit később elterjedt szóhasználattal: kulákok), akikre Pomázon a fél falu haragszik, mert „előkelő elszigeteltségben éltek és igen rátartiak voltak." Eszerint a család bensőséges kapcsolatban állt volna a németekkel, és a család egyik SS-katona ismerősét jelentette volna fel a két fiatalabb fiú, ezért álltak bosszút rajtuk. A többi gyereknek csak azért kellett meghalniuk, mert együtt voltak velük. A bosszú motívumot azzal is alátámasztani vélték, hogy a többi gyereket csak legéppuskázták, de a Zboray gyerekeknek fejszével szét is verték a fejét. 

Zborayné, a megölt gyerekek mostohaanyja a kommunista Szabadságban (augusztus 23.) "amikor előállítják a kihallgatásra, nyugodtan ül le, előveszi púder kompaktját, bepúderozza fénylő orrahegyét, megigazítja száján a rúzst, fülében a divatos fekete 'gyászfülklipszet' és közömbös hangon felelget a kérdésekre." Feltűnően hallgatag és titokzatos. A Világban (augusztus 23.), a polgári demokraták lapjában viszont "a csinos fiatalasszony — okleveles tanítónő — gyászruhában, kisírt szemmel jelent meg a kihallgatást végző detektívek előtt és vallomását többször felcsukló zokogása szakította félbe". 

Rajz a gyerekgyilkosság helyszínéről (Világ, 1947. augusztus 20.)

Két munkáspárti lap, a szociáldemokrata Kossuth Népe és a kommunista párt központi lapja, a Szabad Nép írt politikai publicisztikát a bűntényről. A Kossuth Népe (augusztus 19.) szerkesztőségi vezércikke így szól: "Az aknákat már nagyrészben összeszedegették a honvédek, a tűzszerészek, gyakran a saját életük feláldozásával, de az őrjöngő gyilkosok ma is éppen úgy garázdálkodnak, mint a háború idején, amikor összerabolták és elhurcolták az ország majdnem minden kincsét. Most visszatérve, egy karóráért, néhány forintért rnészárolnak le kicsinyt és nagyot, aki éppen útjukba kerül. Az egész ország az önkívületig felháborodottan értesült a bölcsőhegyi gyilkosság sorozatról és elkeseredetten kérdi, meddig tart ez még? Mikor szabadulunk meg végleg a szörnyetegektől, akik Hitler országának gyalázatos erkölcseivel, lelkiismeretfurdalás nélkül ölnek, pusztítanak, akiknek szemében nincsen öreg, fiatal, gyermek csak konc, mely elrabolható, és élet, mely kioltható. De most már elég volt. Kifogyhatatlan türelmünk kiforrott, nyugalmunk izzó haraggá változott!/.../ Át kell fésülni a sváb falukat, az erdők minden bokrát, amelyek menedéket adnak nekik. Irgalmatlan leszámolást kérünk az SS-banditákkal."

Már ez a cikk is rávetítette a mészárlást a sváb kisebbségre, de a kollektív bűnösség tézisét Betlen Oszkár bontotta ki a Szabad Népben Hitler Szentendrén cím alatt (augusztus 20.): "Ebben a háborúban mindent felülmúltak a törvénytelenség törvényesítésében: a rablás, a gyilkosság kormányprogram és 'nemzeti eszme' lett. Németország egy egész nemzedéket nevelt rablásra, emberölésre. Egy egész német nemzedék nőtt fel rabtartói, hajcsári, keretlegényi szerepben. /.../ A béke ás a hitlerizmus pusztulása állástalanná telte őket. Mesterséget nem tanultak, a munkát különben is rabszolgaságnak tekintették, mert birodalmukban azzá tették. A büntetéstől való félelem, bujkálás és menekülés közben is sokan közülük azt a mesterséget folytatják, amelyhez egyedül értenek: az erőszakot, a rablást, az emberölést. Így verődtek össze Európa számos országában a bujdosó német és nem-német hitleristák terrorcsapatai. Nem tudjuk még ebben a percben. hogy a szentendrei gyilkosságsorozat tettese. egy ilyen szervezett fasiszta banda tagja volt, vagy — egyáltalán — egyedül volt-e? Akárhogy: Szentendre körül, Budapest közvetlen közeiében és nagyon messze az osztrák határtól gyilkolt. Nem juthatott volna el ily messzire, nem követhetett volna el gyilkosságokat, ha nem kap bujdosásában segítséget. Kapott. Minden visszaszivárgó volksbundista, minden Magyarországra szökő SS-legény kap. Ahogy Keletszlovákia falvaiban a benderista -bandák búvóhelyet találtak, úgy találnak búvóhelyre a sváb lakosság egy részénél a szökött SS-katonák, a fegyveres hitlerlegények. Nemcsak a Volksbund volt tagjai bujtatják őket. A sváb basaparasztok, akik izzó gyűlölettel gyűlölik a földosztás Magyarországát, a szegényeket telepítő Magyarországot, mind a maguk ügyének tekintik a fasiszta terrorcsapatok ügyét. Ezért nem lehet a szentendrei gyilkosság, az ország közbiztonságának ügyét elválasztani a svábok kitelepítésének kérdésétől. Nem lehet a gyilkost üldözni, ha bűntársait szabadon hagyjuk. Mostanában ismét elhangzott néhány védőbeszéd a kitelepítésre váró svábok felett. A békességre hivatkoznak ezekben a védőbeszédekben. De éppen a békesség érdekében kell az országot megszabadítani azoktól, akik állandó háborút akarnak Magyarország ellen folytatni. Azok a vidékek, ahol tömegével élnek még a vagyonos svábok a magyar demokrácia ellenségei: valóságos járványfészkei a békétlenségnek. Itt van a szentendrei gyilkosok bűntanyája, itt van a hitlerista alvilág terrorcsapatainak menedéke. A béke, az ország nyugalma is azt kívánja, hogy a demokrácia ellenségeinek táborában álló svábok kitelepítése gyorsan és tökéletesen történjék meg." Így lett egy bűntény egy kisebbség jogfosztásának és deportálásának ürügye.

A csobánkai "kutyás" emlékmű a svábok kitelepítésére emlékeztet. A bűntényhez közel eső pilisi Csobánka (Tschowanka) sváb falu volt. Lakosságának 80%-át marhavagonokban kitelepítették már a gyilkosságokat megelőző évben, 1946 tavaszán. (Népszabadság, 2016. február 13.)