1967. december 17-én, vasárnap este fél kilenc körül, amikor az Angyal (Roger Moore) ment a tévében, brutálisan meggyilkoltak és kiraboltak egy kőgazdag kisiparos hölgyet a Balaton utcában. A gyilkost soha nem fogták el. Tán még most is köztünk éli öreg napjait, s ez az írás emlékezteti, mily bűnösen fiatal volt egykoron.

A lipótvárosi Balaton utca 120 év alatt háromszor veszítette el és ugyanannyiszor nyerte vissza a nevét. Másodszor 1948-ban keresztelték át, s mindössze egy évig Moszkva utcának hívták. Nem tudjuk, miért nevezték vissza éppen 1949-ben, a proletárdiktatúra kiépülésének évében Balatonra, de mindenesetre ezzel megúszták, hogy két évtizeddel később Moszkva utcai gyilkosságról beszéljen a nép. 1969-ben ugyan odaadták az utcát a két évtizeddel korábban kivégzett Pálffy Györgynek, de a gyilkosság már csak Balaton utcai maradt.

"Szorul a hurok a Balaton utcai rablógyilkos körül" Ezzel a címmel számolt be részletesen Kőszegi Frigyes a gyilkosságról 1968. január 16-án a Népszabadságban. Az ismeretlen elkövető a lefekvéshez készülődő 74 éves özvegy Kovács Gábornét leütötte egy virágvázával, aztán egy ólomkristály tállal verte szét a fejét, majd fojtogatta, végül késsel is megszurkálta. Ez három halálhoz is elég lett volna. Régen nem történt ennyire brutális gyilkosság az országban. A rablógyilkos elvitt egy igen értékes bélyeggyűjteményt, készpénzt, betétkönyveket és rengeteg drága ékszert. 

Az áldozat az egyik eltűnt ékszerrel. (Tükör, 1969. szeptember 2.)

A gyilkosság utáni napokban megtalálták a kincset érő bélyeggyűjteményt egy kertben Rákospalotán, az ékszeres kazettát valahol a városban az ékszerek nélkül, továbbá az utcán elszórt betétkönyveket. Az elkövető csak a készpénzt és az ékszereket tartotta meg.

Az áldozat nem volt a kommunista rendszer kedvence, nem volt egy kimondott "szocialista embertípus". Jól menő fodrászüzletet tartott fenn, amelyben csak az alkalmazottai dolgoztak, ő pedig élte az életét. Utazgatott külföldön és belföldön, szórakozgatott, nem gyászolta szigorúan egy évvel azelőtt elvesztett második férjét. Kávéházi törzshelyén trécselt naponta a barátnőivel. Az egyikük így jellemezte: — "Kiterjedt baráti kapcsolata volt; nem ismerte az unalmat. Szerette a házasságtörésekről, a léha erkölcsökről szóló történeteket, sohasem vetette meg a kalandokat. Egyébiránt betegesen dekorálta magát, állandóan csillogtatta az ékszereit. Azt mondogatta: uralkodni kell az időn, ő csak ötévenként tart névnapot, ezért mindig fiatalnak érzi magát. Nemrég hirdetés útján is férjet keresett. A hirdetésre csaknem félszázan jelentkeztek."

Viktimológiai alapeset volt ez a szegény, gazdag asszony. A fél város tudhatta, hogy őt érdemes kirabolni, és nem nehéz a bizalmába férkőzni. "Csaknem kétezer ember jött számításba" - nyilatkozta a nyomozást vezető Dr. Szende Andor rendőrőrnagy, akiket ki kell hallgatni, és több mint száz ember került gyanúba. 

A félszáz jelentkezőből kiválasztott vőlegény (volt szolgabíró - jegyzi meg az újságíró) tökéletes alibit igazolt: a gyilkosság időpontjában hulla részegen feküdt egy kocsmában távol a fővárostól. Jó lett volna elkövetőnek az az életerős fiatalember is, akinek az özvegy megígérte, hogy örökbe fogadja (:D - Jtom), de elállt a szándékától. Csakhogy ő sem járt akkoriban Budapesten. A nyomozó mindenesetre megnyugtatta az olvasót, szűkül a kör, egyre közelebb kerülnek az elkövetőhöz, szorul a hurok, és a gyilkos biztosan nem bújik ki belőle.

A bélyeggyűjtemény, a bőrönd, amelyben megtalálták, és az ékszeres kazetta. (Film, színház, muzsika, 1969. augusztus 30.)

1968 júniusában bemutatták A hamis Izabella című bűnügyi filmet, amelyben egy bizonyos Bella nénit ölnek meg, és egy borzasztóan értékes bélyeg a bűncselekmény tétje. A bemutató idején még tudták, hogy a Balaton utcai ügyhöz való hasonlóság csak véletlen, hiszen a forgatókönyv jóval a gyilkosság előtt készült (Magyar Hírlap, 1968. június 13.), de később már a valóságos rablógyilkosság által ihletett filmnek könyvelték el Bácskai Lauró István krimijét. (L. Magyar Hírlap, 1970. augusztus 17.)

A Hamis Izabella forgatásán. A nyomozók (Bujtor István, Antal Imre) az áldozat lakásában. Ők eredményesebbek voltak. (Film, színház, muzsika, 1968. január 13.)

Majdnem másfél év telt el azután, hogy a nyomozás vezetője a hurok szorulásáról beszélt, amikor újra foglalkozott a sajtó a rablógyilkossággal. Nem sokkal azután, hogy a Kék fény című tévéműsor elkezdte bevonni a nézőket a bűnügyek nyomozásába. A műsor 1965 decemberében indult, és 1969 áprilisában merült fel a gondolat, hogy a nézők segítségét kérik a bűncselekmények felderítéséhez. Azt remélték, hogy a nézőktől kapott információk a Balaton utcai gyilkosság nyomozását is kimozdíthatják a holtpontról. Az adás után a Tükör 1969. szeptember 2-i számában Szabó László elárulta: "sokat törtük rajta a fejünket — az illetékes rendőri szervekkel közösen —, vajon bemutassuk-e ezt az ügyet a Kék Fényben. Ugyanis oly kiterjedt, már annyiszor eredménnyel kecsegtető, aztán mégis zsákutcába került nyomozás folyt ebben a bűnügyben, hogy először úgy véltük: minimális a remény, a nyilvánosságra hozás után is, a közösség eredményes bevonására." Azután mégis emellett döntöttek. "A rendőrség nemcsak hogy nem zárta le a Balaton utcai rablógyilkosság tettesének felderítésére irányuló nyomozást, hanem most, nagy erővel, újból folytatja. Elárulhatom, hogy az adás alatt és közvetlenül utána két igen értékesnek ígérkező bejelentés érkezett, mindkettő olyan sokszorosan büntetett emberektől, akik bűnözőkkel és más hasonszőrűekkel állnak kapcsolatban. Egy harmadik bejelentésben valaki tanúkihallgatását kérte az ügyben. Ezek feldolgozása folyik. Látványos, gyors eredményre a rendőrség persze nem számít. Mégis lehetséges, hogy a Balaton utcai ügyben rövid időn belül fordulat következik be?"

Így mutatták be az ellopott ékszereket. Az ékszereit viselő asszony fényképeiről ezerszeres nagyítást készítettek, és annak alapján kerestek az Óra-Ékszer Kereskedelmi Vállalatnál ugyanolyan vagy majdnem ugyanolyan darabokat. (Tükör, 1969. szeptember 2.) 

Fordulat nem következett be. Egy hónappal később Szabó László még azzal intette türelemre az olvasókat, hogy az ügyben "oly sok bejelentés érkezett, hogy csupán ezek feldolgozása, ellenőrzése is rengeteg időt, energiát vesz igénybe". (Tükör, 1969. október 7.)

Két évvel később a Kék fény háttérben dolgozó munkatársa, Kelemen Pál alezredes még azt nyilatkozta a két leghíresebb felderítetlen gyilkosságról, Labanc Anna és Kovács Gáborné megöléséről, hogy "meggyőződésem, hogy ezek az ügyek sem maradnak kiderítetlenek, mert mindkét ügyben érdekes bejelentések érkeznek hozzánk még ma is, s közben változatlanul folyik a nyomozás". (Képes Újság, 1971. április 10.)

Két hónappal később a Kék fényről szóló írásában Pásztor György már befejezett tényként szólt a nyomozás kudarcáról: "Az emberölési ügyeknél (a Balaton utcai idős fodrásznő és a miskolci ápolónő meggyilkolása) tapasztaltuk a legkisebb eredményességet. /.../ A Balaton utcai ügynél rendkívüli hátrányt jelentett az eltelt idő. Az elkövetéstől a képernyőre kerülésig 21 hónap telt el. A megfogalmazható és feltehető kérdések megválaszolása itt — a hosszú idő miatt — nem sok eredményt hozhatott, hiszen a nézők emlékképe megkopott, halványabb lett, különösen az apróbb, a megfigyelés pillanatában is jelentéktelennek látszó, de a nyomozás szempontjából annál érdekesebb részletekkel kapcsolatban." (Magyarország, 1971. június 13.) A két felderítetlen ügy között az volt a különbség, hogy sokan vélték (vélik) biztosan tudni, ki ölte meg Labanc Annát, de a Balaton utcai gyilkos kilétét senki nem véli tudni, arról nem forognak közszájon különféle teóriák.

A Kék fény operatőre, Várszegi Károly a gyilkosság színhelyén forgat. (Tükör, 1969. szeptember 2.)

A Balaton utcai gyilkosságot Garaczi László emelte be a magyar irodalomba a Pompásan buszozunk című művével, mely a hetvenes évek világába vezet vissza: "A következő években az ellenzékiség sajátos, egyedüli és első kifejeződése Magyarországon: hamiskás vagy gúnyos mosoly kíséretében a rendőrség tehetetlenségének okát firtatni a Balaton utcai rablógyilkosság ügyében. A Kék Fény műsorvezetője, Szabó László napi két doboz Philip Morris-t szívott, az árából egy munkáscsalád simán megélt volna. A Balaton utcai gyilkosság fogalommá vált, mint Gagarin őrnagy az űrben, csak ellenkező hangulati töltéssel. A Balaton utcát később átkeresztelték Pálffy György utcára. Pálffy György kommunista volt, megölték a kommunisták, és elnevezték róla a Balaton utcát, mert a Balaton utca a kommunista rendőrség tehetetlenségére emlékeztetett, Pálffy György viszont a hatékonyságára, mely utóbbi viszont akkorra állítólag engedékenységgé és megbocsátássá nemesült. /.../ Sokat beszélgettem Apámmal a Balaton utcai gyilkosságról. A gyilkos köztünk él. Jön szembe az utcán, nem ismerjük fel, rémületes. /.../ A hetvenes évek paradigmatikus bűncselekménye: a Hungária körúti postarablás elhalványította a Balaton utcai rablógyilkosság emlékét. A közvélemény ekkor már nem egyszerűen a rendőrség tehetetlenségén háborgott, hanem annak a pikáns gyanújának adott hangot, hogy a véres bűncselekményt maguk a rendőrök követték el." (Alföld, 1998/4.)

Ilyen briliáns fülönfüggők függtek az áldozat fülében. Ki tudja, ki viseli ma azokat a fülönfüggőket? (Tükör, 1969. szeptember 2.)

- hacsa -