...és még egy ráadás
"DDQ, az egykori Szovjetunió repülőgép-eltérítéseiről szóló sorozatának utolsó részét olvashatjátok ma. De nem kell szomorkodni a téma kedvelőinek, néhány hét múlva egy rendkívül érdekes - szintén szovjet, és garantáltan ritkán látott - bűnügyi történetet olvashattok majd szerzőtársunktól. Amikor azt a sztorit először olvastam én szinte nem is hittem el az egészet szóval remek kis dolog jön. Tartsatok akkor is és persze ma is velünk!" - Jtom
1973.április 23.
Tragikus nap volt ez az április 23. a Moszkva – Leningrád 2420-as járat Tu-104-es gépe és a fedélzeten tartózkodó 51 fő utas és 6 főnyi személyzete számára. (Néhány adat a repülővel kapcsolatban: CCCP-42505, 1960, Su2420 17 095 repült óra, 10 698 leszállás.)
A beszállás és az elindulás rendben lezajlott, a felszállási engedély kiadását követően a gép elrugaszkodott a pályáról. A repülés 20. percében, mikor már repülési magasságon voltak, elérve a 7800 métert, az egyik utas a légiutaskísérőhöz lépett, és ezzel kezdetét vette a rémálom.
Iván Bigyuk (47) egyik kezében egy papírral, melyre követeléseit írta, a másikban pedig fegyverrel közelítette meg a légiutaskísérőt. Arra utasította, hogy tájékoztassa a pilótákat szándékáról, mely szerint, ha a gépet nem viszik Stockholmba, felrobbantja a nála lévő gránátot. Ezt követően megkísérelt a pilótafülkébe is bejutni, de Vincent Graznov, aki szerelőként tartózkodott a fedélzeten, valamint Vjacseszláv Jancsenkó fedélzeti tiszt ebben megakadályozták.
A két alkalmazottnak végül hosszas tárgyalást követően sikerült meggyőzniük Ivan Bigyukot, hogy teljesítik követelését. Arról azonban nem volt tudomásuk, hogy a gépeltérítő igencsak felkészült, és korábbi munkahelyéről ellopott két kilogramm robbanóanyagot, melyet fel is vitt a repülőgépre.
A pilótafülke előtt ezután patthelyzet alakult ki, a szerelő folyamatosan szóval tartotta a gépeltérítőt, miközben a megfelelő alkalmat várta, hogy lefegyverezhesse. A gép eközben óvatosan visszafordult Leningrád felé, s leszálláshoz készülődött. Mikor már 120 méterre ereszkedtek, Ivan Bigyuk rájött, hogy átverték. Hiába próbálta a szerelő megakadályozni, felrobbantotta a gránátot, aminek hatására a többi robbanóanyag is detonált.
A robbanás azonnal megölte Vincent Graznovot és a gépeltérítőt, valamint beszakította a pilótafülke ajtaját, és megsebesítette a két pilótát is. A repülőgép törzséből egy nagy darabot kiszakított a robbanás ereje, ennek következtében károsodott a hidraulika rendszer, tönkrement a magassági kormány, és megsérült az orrfutó is. A gép ettől zuhanni kezdett, s noha a pilótának sikerült valamelyest korrigálnia a hirtelen süllyedést, a repülőgép így is 310 km/h-ssebességgel csapódott a leszállópályához. Egyszer visszapattant, majd újra földet ért, s az orrán több száz métert csúszva állt meg.
A személyzet ura maradt a helyzetnek, s az erősen sérült gépből mindenkit kimentettek. Vincent Graznov a Szovjetunió Hőse lett, és a személyzet többi tagja is magas állami kitüntetést kapott. Az 1960-ban épített Tu-104-es ezután selejtezésre került.
1973.május 18.
Az Aeroflot 109-es járata Cseljabinszkból repült Novoszibirszk érintésével Irkutszkba. A járatot a társaság Tu-104-ese (CCCP – 42411, 1958, Su109, 19 329 repült óra, 8841 leszállás) 9 főnyi személyzettel, 81 fő utassal repülte. A közbenső leszállást és személyzetcserét követő felszállás során minden rendben ment, előírás szerint emelkedtek 9000 méterig. Húsz perc elteltével iránymódosításra kértek engedélyt, majd egy kódolt vészjelzést is leadtak. A vészjelzést leadását követően a gép eltűnt a radarról. A megkezdett kutatás a gép roncsait 97 kilométerre Csita városától találta meg, túlélő nem volt.
Egy Tu 104-es roncsai valahol Oroszországban
A fekete doboz és a hangrögzítő adatai alapján a vizsgálóbizottság jelentésében a következő szerepelt:
„Az 1941-ben szültetett Csingisz Junuszoglu Rzajev, Irkutszki lakos - aki mentális problémáktól szenvedett, miután eltanácsolták kormányzati állásából - a pilótafülkébe hatolva eltérítette a Su109-es járatát. A fedélzeten tartózkodó biztonsági tiszt, bizonyos Jozik (több adatot nem találtam róla - DDQ), szolgálati fegyverével lelőtte a gépeltérítőt. A lövés a bal oldali 8. bordánál érte az elkövetőt, majd a szívébe hatolt a lövedék. A halálos lövés ellenére, még volt annyi ideje, hogy a derekára erősített 6 kg TNT-t tartalmazó szerkezetet működésbe hozza.
A 6500 méter magasan bekövetkezett robbanás darabokra szakította a gépet, roncsai nagy területen szóródtak szét. A fedélzeten tartózkodók közül senki nem élte túl a robbanást.”
Kényszerleszállt Tu-140-es a sztyeppén
A gépeltérítésekkel foglakozó sorozat utolsó előtti epizódjaként következzen egy különleges eset, melyben a későbbi szovjet főtitkár is szerepet kapott!
Ivan Andrejevics Kashin, a gép pilótája
Még mindig 1973-ban járunk, az érintett géptípus egy Jak-40-es (CCCP-87607) utasszállító, amely az F-19 jelzésű belföldi járatra volt beosztva. A repülési terv szerint Moszkvából repültek volna Brjanszk városába, 28 fő utassal, valamint 3 fő személyzettel. A fedélzeten nem tartózkodott légutaskísérő, a kapitány Ivan Andrejevics Kashin (aki később megkapta a „Szovjetunió Hőse” kitüntetést), a másodpilóta Nyikolaj Nyikitin, a fedélzeti szerelő pedig Sztanyiszlav Talpekin volt.
A felszállást követően minden rendben zajlott, amíg négy utas akcióba nem kezdett. Viktor Romanov, Vlagyimir Zsalin, Pjotr Bondarev, valamint Alekszander Nyikiforov a fedélzeti csomagtartóból elővették a korábban elrejtett fegyvereiket. A fegyverekkel ezután sakkban tartották az utasokat és megkíséreltek behatolni a pilótafülkébe. A fedélzeti szerelő, aki szembeszállt a gépeltérítőkkel, a küzdelem során megsérült. Megpróbálta bezárni a fülke ajtaját, de a fedélzeti ételkocsi a dulakodás során begurult az ajtó résébe. A pilótafülke ajtaját belökve, a fegyverekkel így mégis sikerült eltéríteni a repülőgépet. Ezt követően egy igen meglepő és különleges követelést tettek közzé a rádión.
A repülőgép és a túszok elengedése fejében 1,5 millió dollár váltságdíjat követeltek, és mindezt megfejelték azzal is hogy feltételül szabták a korábbi gépeltérítők szabadon bocsátását.
A kép közvetlenül az akció után készült, a gép alatt az egyik gépeltérítő, valószínűleg Alekszander Nyikiforov holtteste látható
A gép végül Moszkvában szállt le, ahol már várta egy sebtében felállított bizottság, melynek két nagy befolyással és hatalommal bíró férfi is a tagja volt, mégpedig: Nyikoláj Scselokov belügyminiszter, valamint Jurij Andropov, a KGB akkori vezetője. Brezsnyev halála után 1982-ben Andropov lett a birodalom első embere, azaz az SZKP főtitkára.
A gépeltérítők a leszállást követően elengedték a sebesült szerelőt és egy másik, szintén sebesült utast. Ekkor már új követeléssel álltak elő: kérték a váltságdíj felét, és a repülőgép üzemanyaggal való feltöltését, s szabad repülést egészen Leningrádig. Ezért cserébe elengedik az utasok felét. Ha elérnek Leningrádba, ott újra tankolnak, s ha megkapják a pénz másik felét, elengedik a többi utast is. Ők maguk pedig - szándékuk szerint - tovább repülnek Svédországba.
Beszélgetés az akciót követően
A bizottság két vezetője úgy döntött, hogy nem alkudoznak tovább a gépeltérítőkkel. A helyszínen rendelkezésre álló rendőri erőkből önkénteseket toboroztak, s belőlük alakították ki azt a csoportot, amely végül kézifegyverekkel és egy páncélozott szállítójármű segítségével lerohanta a repülőgépet.
Ám a jól szervezettség és az ilyen jellegű műveletekre való kiképzés teljes hiánya hamar megmutatkozott az akció során, mert teljes volt a zűrzavar és a pánik. Erős tűzharc alakult ki a gépeltérítők és a rendőrök között. A küzdelemben részt vettek az utasok is, akik végül sikeresen legyűrték az egyik gépeltérítőt. A művelet során 96 lövés szakította át a gép törzsét, de csodával határos módon egy utas sem halt meg.
Alekszander Nyikiforov meghalt a lövöldözésben, Viktor Romanov megsebesült, s később életét vesztette. A másik két gépeltérítő, Pjotr Bondarev és Vlagyimir Zsalnyin fiatalkorú volt, így Bondarev 10 évet kapott, Vlagyimir pedig kényszergyógykezelést egy kórházban.
Jurij Vlagyimirovics Andropov a későbbi főtitkár (balra) hallgatja Nyikoláj Scsekolov rendőrfőnök beszámolóját
Az 1973-as év eseményeiből okulva a szovjet hatalom - mint már korábban szó volt róla - átszervezte a repülésbiztonsági hatóságokat, létrehozott speciális egységeket és új törvényeket vezetett be, egészen a halálbüntetésig kitolva a büntetési tételeket a gépeltérítők vonatkozásában. Ezen intézkedések viszonylagos biztonságot hoztak a repülés következő tíz évére. Ám mindig vannak...
...előre nem látott következmények:
A gépeltérítések miatt a szovjet vezetés, hogy megelőzzék a további hasonló eseményeket - illetve gyorsan tudjanak reagálni, ha szükséges - a „Riasztás-terv” keretein belül speciális egységeket hozott létre. Az egységekben szolgáló embereket akiket gondos körültekintés után választottak ki, alapos, hosszú hónapokig tartó kiképzésnek vetették alá.
De mint azt a következő, 1986. szeptember 20-án, az ufai repülőtéren történtek mutatják, nem lehet mindenre felkészülni. A most következő esetben nem csak elkövetők személye érdekes, hanem több szokatlan mozzanatra is érdemes odafigyelni.
A fent említett terv keretében Ufa városában, a Baskír SZSZK fővárosában található repülőtér miatt állomásozott egy speciális egység a közeli laktanyában. Az egység tagjai közül néhányan úgy gondolták, hogy a képzés során megszerzett ismereteiket felhasználva, valamint a használatukban lévő fegyverekkel könnyűszerrel megszerezhetnek egy repülőgépet, mellyel külföldre tudnak majd szökni.
Hosszú tervezgetés után Nyikoláj Masztnyev (20), Szergej Jagmurzsi (19), és Alekszander Konoval (19) egy alkalmas pillanatban a fegyverszobából engedély nélkül magához vett több AK-47-est, valamint egy Dragunov mesterlövész puskát, lőszerekkel együtt.
Taxival hajtottak a repülőtérhez, de időközben módosították a tervüket: azóta sem derült fény arra, hogy pontosan miért is. Egyik elképzelés szerint felfedezték távozásukat és a laktanyában fújtak riadót, de az is lehet, hogy a taxi megszerzése tűnt fel a hatóságoknak. A repülőtér közelében összefutottak egy rendőrségi járőrrel, így kapva az alkalmon, megkísérelték megszerezni a rendőrségi UAZ terepjárót. Az összecsapásban mindkét rendőrt lelőtték, de ez már az egyik elkövetőnek túl soknak bizonyult, Konoval a társait hátrahagyva elmenekült.
Nyikoláj és Szergej úgy döntött, hogy folytatják a gép megszerzésére tett erőfeszítéseiket. Miután a fegyveres összecsapásra felfigyeltek a repülőtéren is, végül nem a zsákmányolt UAZ terepjáróval, hanem egy vízelvezető csatornán keresztül jutottak be a repülőtérre, ahol szerencséjükre a behatolási helyükhöz közel ácsorgott egy repülőgép.
A Tu-134-es (CCCP-65877) - mely a Kijev – Ufa – Nyizsnevartovszk útvonalon repült - tankolni állt meg Ufában. A gépen ekkor 5 fő személyzet és 76 utas tartózkodott. A két szökevény az üzemanyag vételezés során - a géptípusokról a kiképzések során szerzett ismereteket felhasználva – könnyedén feljutott a fedélzetre és birtokba vette azt.
A gyors menekülés érdekében igyekeztek rábírni a gép pilótáit arra, hogy azonnal szálljanak fel. A pilóták a tankolásra hivatkozva húzták az időt, s közben a gépeltérítők a fedélzeten lévő utasokkal is konfliktusba kerültek. A helyzet odáig súlyosbodott, hogy egy utast megöltek, valamint egy másikat megsebesítettek. Ekkor már az elsődlegesen intézkedő repülőtéri hatósággal is tárgyalásokat folytattak, melynek eredményeképp néhány utast elengedtek a fedélzetről.
A helyzet megoldására - a helyi erők érintettsége miatt - egyenesen Moszkvából küldtek egy másik, speciális egységet. Ezek bevonása után a gépeltérítők számára világossá vált, hogy helyzetük reménytelen, így egyetlen lehetőségként az öngyilkosság jöhetett szóba. Az eset egyik szokatlan momentuma az, hogy bár mindkettőjüknél ott voltak a fegyverek, mégsem ezt választották megoldásul.
A tárgyalások során erős kábítószereket kértek, amit meglepő módon rendelkezésükre is bocsájtották. A két gépeltérítő be is vette a szereket, de csak az egyikükre voltak hatással, ugyanis Nyikoláj rendszeresen fogyasztott kábító hatású szereket korábban is. Sok kérdést felvet, hogy mint a biztonsági erők tagja, miként lehetett kábítószer-fogyasztó.
Szergej a szerek hatására elájult, így Nyikoláj egymaga maradt. Hirtelen döntés hatására elengedett mindenkit a gépről, de a repülőgépet még ekkor sem adta át. Amint a gépet mindenki elhagyta, a Moszkvából ide irányított Alfa csapat támadásba lendült és a gépet nem egészen 6 másodperc alatt elfoglalták, és a rövid tűzharcban Nyikoláj halálos lövést kapott. Az időközben eszméletlenül fekvő Szergej is megsérült, olyan súlyosan, hogy később amputálták a lábát.
A későbbi nyomozás és vizsgálatok során összesen hat embert tartóztattak le, köztük az időközben elfogott Konovalt is. Szergej Jagmurzsit a katonai bíróság halálra ítélte, s agyonlőtték. Konoval, mivel nem vett részt a gépeltérítésben, valamint a két rendőr megölésében játszott szerepe sem volt pontosan tisztázott, 10 évet kapott. A másik négy, az ügy kapcsán eljárás alá vont személy 2 és 6 év közötti büntetést kapott.
Szöveg: DDQ
Képek: Wikipedia, Softmixer.com, Stephan John Rendle
