Labancz Anna él. Feltehetőleg. Hisz alig múlt hatvan. Az Arcanum 15 rendszerváltás előtti, Labancz Annára adott találatából 12 rá vonatkozik. Rá, aki levelezőtársat keresett az Ifjúsági Magazinban, majd válogatott műrepülőként tűnt fel a Repülés és más lapok hasábjain. Ellenben a brutálisan meggyilkolt Labancz Annáról, akinek az esete izgalomban tartotta az országot, csak akkor esett szó, amikor a lakosság segítségét kérték. Aztán 19 évig, a rendszerváltásig - néma csend.
"Hírhedt bűnügyek a szocialista Magyarországon sorozatunk következő részét olvashatjátok ma az Arcanumtól, szerzője szokás szerint 'hacsa'. A sorozatban olyan nagy port felkavart ügyekről emlékezünk meg, amiről a maga korában mindenki beszélt és napi szinten foglalkoztatta az átlagembert. Ma ismét egy fel nem derített gyilkosságról olvashatunk..." - Jtom
Az 1970. április 19-re virradó éjszaka elkövetett miskolci gyilkosságról csak az Észak-Magyarország adott hírt akkor, amikor megtörtént. Legközelebb négy és fél hónappal később, szeptember 4-én esett szó róla a Kék fényben, s az akkori szokás szerint a "kékfényes" Szabó László a Tükör következő számában leírta, amit a tévében bemutattak, és megismételte a lakossághoz intézett kéréseket.
A cikkben szereplő újságok elérhetőek az ADT adatbázisban! A Ritkán Látható Történelem blog olvasói MOST ELŐFIZETÉS NÉLKÜL tekinthetik meg a cikkben szereplő újságok oldalait!
Az információkkal akkor is takarékosan bántak. Nem mondtak semmit még arról sem, hogy miként és mivel követték el a gyilkosságot. Annyi rémhír, találgatás, spekuláció terjedt országszerte, hogy két héttel később kénytelen volt Szabó ugyanabban a lapban hűteni a kedélyeket: "egy ilyen ügyben a nyomozás nem hozhat gyors, látványos eredményt, minden tényt, bejelentést nagyon sokoldalúan meg kell vizsgálni, a végére kell járni. Éppúgy, mint annak a rengeteg bejelentésnek, feltevésnek, amelyek telefonon és levélben érkeztek a Borsod megyei Rendőr-főkapitánysághoz a meggyilkolt Labancz Anna ügyében. Nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy sok feltevés is napvilágot látott ez ügyben. A televízió nézői közül többen találgatták: ki lehetett a gyilkos? De — amellett, hogy érthető az ilyen 'találgatás' is — számításba kell venni: az ügy természete miatt a televízióban nem mondtunk el mindent az esetről, még azt sem, hogyan történt a gyilkosság, mivel ölték meg Labancz Annát!"
Azért is voltak az emberek olyan izgatottak, mert elterjedt, hogy Labancz Anna naptárában városi potentátok is szerepeltek, köztük lehet a gyilkos, s ezt akarja a rendőrség eltussolni. Ezt a gyanút táplálta az is, hogy amikor Labancz Anna rövid időre visszanyerte az eszméletét, mondani akart valamit, de az orvos ráparancsolt, hogy ne beszéljen (tüdőbe hatoló szúrás esetén ez valóban nem is ajánlatos).
Ennyi volt az érdemi híradás, ezután következett 19 évnyi csend. Legközelebb a rendszerváltás egyik legelső sajtóbéli hírnöke, a Reform című bulvárlap foglalkozott Labancz Anna történetével 1989 tavaszán.
Itt lakott a nővérszálló 3. sz. földszinti szobájában Labancz Anna. Tükör, 1970. szeptember 15.
Majdnem két évtizeden át nyomozók százai foglalkoztak intenzíven az esettel - egy részük szinte bele is bolondult - de a sajtóban ennek a buzgólkodásnak semmi nyoma nem volt. Szerte az országban tárgyalták izgatottan az emberek, mi történt a legendásan vonzó nővérrel, a legvadabb teóriák és hallomások terjedtek anélkül, hogy a sajtó erről akár a legcsekélyebb mértékben is tudomást vett volna. A nyomozók között is, a polgárok között is voltak elegen, akik tudni vélték, ki a gyilkos. Jó néhány férfiút véltek annak, kit többen, kit kevesebben, de senki ellen nem volt komoly bizonyíték.
A polgárok a csendből értesülhettek arról, hogy a nyomozás kudarcba fulladt. "Minden híradás a rendőrség sikertelenségét hangsúlyozta volna, holott az mégiscsak a belső rend legszilárdabb támasza kellett volna hogy legyen." (K. Horváth Zsolt: Barbárokra várva, Korunk, 2011/3.)
Két évtizedes spéttel, a gyilkosság elévülésének küszöbén ír(hat)ták meg a lapok, hogy mi is történt pontosan. Egy szórakozásra való szombat estét követő hajnalon, 4 óra előtt egy alak, aki egy kiteregetett női pongyolát öltött magára álcázásképpen, kopogtatott Labancz Anna nyitott ablakán, s amikor a nővér az ablakhoz lépett, 18-szor beledöfött tőrrel vagy hegyes késsel, majd elmenekült. A nővért kórházba szállították, s a műtőasztalon meghalt. A kórház szemészeti osztályán dolgozó nővérnek sokan tették a szépet, ő szívesen ismerkedett és táncolt a város szórakozóhelyein, főleg jól szituált, diplomás férfiakkal és egyetemistákkal, s egyikükkel-másikukkal szexuális viszonyt is folytatott.
Az áldozat feje a szúrt sebekkel. (Képes 7., 1990. november 17.)
A Kék Fény műsorának pozitív eredménye ugyan nem volt, de negatív igen. A fent említett Reform cikkben Kóbor László faggatja Hernádi János rendőrőrnagyot: "- Sokan a lány állítólagos orvos barátjára gyanakodtak...
- Orvos barátja nem volt. Ami a mendemondára okot adott, az nem más, mint egy rosszul sikerült Kék fény-adás. Az az orvosházaspár, aki az elkövetés idejében tért haza egy vendégségből, teljesen ártatlan. Mégis a televízió adása után a szülész-nőgyógyász férfi elvesztette pacientúráját, volt, aki azt mondta: 'gyilkosnál nem szülök'. A házaspár elköltözött egy másik városba, s milyen a véletlen: 1972-ben itt is találnak egy női hullát, egy feldarabolt asszonyt a szeméttelep közelében. Természetesen csupán véletlen egybeesésről van szó." Miután a sátoraljaújhelyi hullát orvoskézre valló szakszerűséggel darabolták fel, a Sátoraljaújhelyre költözött szerencsétlen orvosra ráragasztották a Hentes becenevet. A gyanakvást táplálta, hogy a gyilkosság után a felesége zavartan válaszolgatott a rendőrök kérdéseire, mint aki el akar hallgatni valamit. Mint ahogy el is akart, mivel a férje a gyilkosság éjszakáján a vendégségből ittasan vezetett haza.
1990-ben az elévülés előtt a rendőrök még megpróbáltak tettest produkálni. Egy igazolt gyilkosra gondoltak, aki életfogytiglani börtönbüntetését töltötte, miután agyonlőtte a barátját, és, mondhatni, életvitelszerűen bűnözött. Azzal tette gyanússá magát, hogy kihallgatása során említette, hogy mégiscsak van tökéletes gyilkosság, például a Labancz-eset. Farkas István 16 éves volt 1970-ben. A gyilkosságot, amelyért elítélték, s amelyet nem is tagadott, több mint tíz évvel később követte el. Járt olyan helyeken, ahol elvileg találkozhatott az áldozattal, a hazugságvizsgáló készülék ellene szólt, és a színhely közelében a gyilkosság után elfutó alakot észlelő szemtanú húsz év távolából (egy később készült fénykép alapján) felismerni vélte őt. A rendőrségnek ennyi elég volt, hogy vádemelési javaslattal éljen, de az ügyészségnek nem volt elég, és megszüntette a nyomozást. Ezekkel a gyenge, közvetett bizonyítékokkal nem álltak a bíróság elé. Amikor Farkas húsz év raboskodás után szabadult a börtönből, kábítószer-futárnak állt, lebukott és egy equadori börtönben folytatta az életét, már amennyire az életnek nevezhető.
"...meghurcoltak az újságokban, a tisztelt kollégái megneveztek mint Labancz Anna gyilkosát... Egyelőre megtudom, hogy nekem innen a börtönből mint életfogytiglanra elítéltnek van-e módom megfellebbezni az ítéletet. Mert az, hogy ''bizonyíték hiányában' mentettek fel, sértő."
Így nyilatkozott a képen látható Farkas István a Reformban 1991. március 29-én.A Képes 7-nek abban az 1990 novemberi cikkében, amelyben a BAZ megyei életvédelmi osztály vezetője leszögezi, hogy csakis Farkas lehet a tettes, megszólalt egy nyugalmazott rendőr százados is, aki 1974-től 1987-ig foglalkozott az üggyel. Ő nevetségesnek találta, hogy arra próbálják rákenni a gyilkosságot, akinek a neve még Labancz Anna sok-sok ismerőse között sem került elő soha két évtized alatt. A gyilkos az ő meggyőződése szerint "egy másik fiatalember, aki abban az időben 25 év körüli, Annával szemben komoly indítéka van a gyilkosságra, alibije nincs a bűntény időpontjára. Csak egy a baj. Annak idején, amikor a volt kollégák elkezdték az ügyben a nyomozást, alaposan elszúrtak egy-két dolgot. Például azt, amikor a Kerekes szerinti igazi tettesnél jártak. Gyöngyösön, albérleti lakásán keresték fel. Nem véletlenül jutottak el pillanatok alatt hozzá, hiszen régebben Anna udvarlója volt, aztán amikor szakítottak, új barátnőt keresett, és most - 1970 februárját-márciusát írunk -, amikor megszakadt ez az új kapcsolat, ismét megpróbálta felújítani a régit. Nem sikerült, Anna elutasította. Pedig már megbeszéltek egy találkozót a fiú albérletébe is, ám az ápolónő visszamondta a meghívást. /.../ kint jár a rendőrség a Kerekes szerinti tettesnél, egy lavórban véres holmik áznak, a fiatalember ingmandzsettáján fröccsenéses vérnyomok, keze sérült, alibije Anna megölésének hajnalára nincs. Ennek ellenére elfogadják tőle azt a magyarázatot, hogy a keze motorszerelés közben sérült meg, a véres holmi barátnőjétől származik, aki ugye havonta egyszer, mint a nők szoktak, ők ketten ennek ellenére mégis... innen ered a vér. Ezután már a volt kollégák nem foglalkoznak a gyöngyösi albérlővel, háborítatlanul éli ma is világát." A százados pedig, azt mondja, nem vihette tovább ezt a szálat: "csak azzal foglalkozhatott, amihez a felettesei az engedélyüket adták. Ebben a gyöngyösi albérlőfiú-verzióban rajta kívül senki nem hitt. Ezért sohasem mehetett el a szerinte potenciális tetteshez, nem beszélt vele, nem láthatta."
Ezt a verziót népszerűsíti a gyilkosságról íródott első könyv is: Takács Mariann: Gyilkosság az ablakban. Ez a könyv 1990-ben, még az elévülési határidő előtt jelent meg.
A könyv ma is kapható, például a bookoline-nál is elő lehet jegyezni.
A nyomozást 1991-ben lezárták, az iratanyagot megsemmisítették, és újabb, majd másfél évtizedes csend következett. Labancz Anna tragédiája 2005-ig nemigen foglalkoztatta a médiát.
Asperján György a Belügyminisztérium különös kegyéből lemásoltathatta az egész nyomozati anyagot még s megsemmisítés előtt, és 2006-ban saját kiadójánál megjelentette A Labancz Anna gyilkosság című dokumentumregényét. A Népszabadság még a könyv megjelenése előtt tájékoztatott arról, mire jutott a szerző: "Egy, a napokban megjelenő dokumentumregény szerint azonban az igazi tettes... egy Labancz Annával egykorú mérnök, aki egy rövid és beteljesületlen kapcsolat után éveken át zaklatta a fiatal ápolónőt még azt követően is, hogy az egyetem elvégzése után Gyöngyösre helyezték át, a Mátravidéki Erőműbe."
Horeczky Krisztina megsemmisítő kritikája a könyvről. (Népszabadság, 2006. június 3.)
Ismét előkerült tehát a gyöngyösi szál. Ameddig Asperján, addig Takács Mariann is eljutott már másfél évtizeddel korábban, a különbség csak annyi, hogy Asperján meg is nevezi azt a személyt, akit a gyilkosság elkövetőjeként azonosít. Még legszemélyesebb adatait, anyja nevét, születésének helyét és idejét is közli.
A megnevezett mérnök - ekkor hatvan éves rendezett életű családapa és nagypapa - jelentkezett a Népszabadságnál és előadta: "- A könyv szerint a gyilkos 170-175 centi magas, hosszú hajú, szőke férfi, aki jellegzetes mozgással futott el a helyszínről - mondja L. József, aki maga jelentkezett lapunknál, hogy a könyv állításait cáfolja. - Nézzen rám, 190 centi magas vagyok, világéletemben barna hajam volt, amit puritánul rövidre vágva hordtam, és miután aktívan sportoltam, senki nem írhatta volna le a futásomat jellegzetes mozgásúnak. Labancz Annával három hónapig tartó kapcsolatom volt, ami fokozatosan kihűlt. L. József azt mondja, a könyv megjelenése után ismerősei távolságtartóan viselkednek vele, megbélyegzett embernek érzi magát, az idegességtől és a stressztől felszökött a vérnyomása, alvászavarai lettek."
A mérnök lakóhelyén "lakógyűlést hívtak össze, tisztázandó, valóban 'egy gyilkossal' élnek egy fedél alatt?" (Vasárnapi Hírek, 2007. november 25.)
Asperjánt beperelte a kegyetlen gyilkosnak minősített mérnök. Az írót első- és másodfokon is elítélték, nyolc hónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott, öt és félmilliós kárpótlás és a perköltségek megfizetésére kötelezték, és könyvének forgalmazását megtiltották. Lehet, hogy jobban járt volna, ha letöltendő fogságbüntetésre ítélik állami ellátással, mert már az elsőfokú ítélet előtt is azt állította, hogy "tönkrement, mert 4000 példányt kötetéből meg kellett semmisítenie... 68 évesen hajléktalan, illetve barátoknál él." (Népszabadság, 2007. április 18.)
Végül is ő lett az egyetlen, akit Labancz Anna ügyében elítéltek.
Szerző: 'hacsa' - Arcanum
