Gyilkos járhat közöttünk, kinek már nem kell tartania az igazságszolgáltatástól. Aki tudja, hogy gyilkolni büntetlenül is lehet... Ha még valóban itt jár, hetven-nyolcvan körül lehet. Két áldozata már rég elporladt, az aktáját is lezárták, a bűntette már huszonkét éve elévült. A krimi arra tanít, hogy a legagyafúrtabb gyilkos is feltétlenül lebukik, az élet viszont arra, hogy a legkevésbé agyafúrt gyilkos sem bukik le feltétlenül. 

"Hírhedt bűnügyek a szocialista Magyarországon sorozatunk következő részét olvashatjátok ma az Arcanumtól, szerzője ismét 'hacsa'. A sorozatban olyan nagy port felkavart ügyekről emlékezünk meg, amiről a maga korában mindenki beszélt és napi szinten foglalkoztatta az átlagembert. Ma egy tökéletesen(?) elkövetett rablógyilkosságról olvashattok..." - Jtom

1977 március elején egy rémregény-szerű eset sokkolta az országot.

"Pénteken 14 óra körül Budapesten a VIII. kerület Hungária körút 10/A. szám alatti OTP-kirendeltségben ismeretlen személy vagy személyek lőfegyverrel pénzszerzés céljából agyonlőtték Bukta Józsefné 50 éves kirendeltségvezetőt és Pátrovits Sándorné 50 éves pénztáros, budapesti lakosokat. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a tettes vagy tettesek kézre kerítésére széles körű nyomozást indított. Kérik a lakosságot, hogy akik az adott időben és helyen gyanús személyt vagy személyeket láttak, vagy gyanús körülményeket észleltek, jelentsék a Budapesti Rendőr-főkapitányság 07-es telefonszámán, vagy bármely rendőri szervnek, illetve rendőrnek."

Magyar Nemzet, 1977. március 05. 

Ezt az MTI közleményt adták le egységesen 1977. március 5-én, a bűntény másnapján a napilapok. Nem tettek hozzá, nem vettek el belőle semmit. A városban a legkülönfélébb izgalmas és túlnyomórészt persze téves információk terjedtek el a bankrablásról, amely csak a pestieket izgatta oly nagyon, a sajtót nem. Csupán a rendőrségi felhívás keretében közölt további részleteket néhány sorban a Magyar Nemzet március 16-án:

"A rendőrség kérése. Nyomozás a fegyveres rablótámadás ügyében. Mint jelentettük, március 4-én 14 óra és 14 óra 25 perc között Budapesten, a VIII. kerület, Hungária körút 10/a. szám alatti OTP-kirendeltségben ismeretlen tettes — egy 7,62 kaliberű pisztollyal — agyonlőtte a kirendeltségvezetőt és a pénztárost. A Budapesti Rendőr-főkapitányság és a rendőri szervek széles körű országos nyomozást folytatnak a tettes felderítésére. Többek között megállapították, hogy a bűncselekmény elkövetése után a tettes, aki megsérült, körülbelül 110 ezer forintot vett magához és elmenekült." Ez a pénz akkor bő két és fél évi átlagkeresetnek felelt meg.

Így nézett ki akkor a Hungária körútnak az - az MTK pálya melletti - része, ahol a kirabolt kis OTP-fiók állt (melynek helyén később a körzeti megbízott rendőr irodája volt, ma pedig laptop üzlet működik). (Képes Újság, 1977. április 16.)

Áprilisban a Kék fény című tévéműsorban foglalkoztak a bankrablással. Közzétették a szemtanúk segítségével alkotott fantomképeket azokról, akiket a rablás időpontjában a helyszín közelében láttak, s akik elkövetők vagy tanúk lehetnek. 

A bankrabló ebédidőben valahogy bejutott az OTP fiókba, a mellékhelyiségben kivégzésszerűen tarkón lőtte a fiókban tartózkodó két alkalmazottat, felkapta a pénzt, és egy koszos, sérült Zsigulival elhajtott. Valamikor valami sérülés is érhette, mert az áldozatokétól eltérő vérfoltokat hagyott a pulton. Igazán nem mondhatjuk, hogy a bűncselekményt nagyon szofisztikált módon tervezték meg és hajtották végre. 

És mégis. Hiába nyomoztak hatalmas csapattal és elánnal, hiába érkeztek tömegével a lakossági bejelentések, nem mentek a nyomozók semmire, és az év vége felé felhagytak az intenzív nyomozással.

A keresett esetleges elkövető fantomképe a rendőrségi kommentárral együtt. (Képes Újság, 1977. április 16.)

A rendőrségről vagy jót, vagy semmit - rendőrállamban ez a szabály. Miután ennek az ügynek a felderítéséről jót mondani nem lehetett, nem is mondtak az egészről semmit. A Hungária körúti bankrablással a sajtó már csak a rendőrállam összeomlása után foglalkozott érdemben.

A városi legendák szerint egy magyar katonatiszt volt a gyilkos, aki Moszkvába menekült; vagy eleve egy szovjet tiszt, esetleg egy rendőr... Azt is rebesgették, hogy megtalálták a gyilkost, csak nem adják ki, mert magas beosztásban van az illető és még magasabb helyeken vannak összeköttetései. Először a Reform 1989.március 10-i számában szembesítették a nyomozókat ezekkel a szóbeszédekkel. Seres Nándor alezredes azt mondta, hogy mindebből semmi sem igaz, de az tény, hogy "a kettős gyilkosságot megelőzően az Attila úton egy honvédtiszt valóban kirabolta az ottani OTP-t, lelőtt két embert (egyikük meghalt), és menekülés közben egy autó elütötte. Nos, az illető másnap tényleg Moszkvába utazott volna hadiakadémiai tanulmányait folytatni." Erről a másik halálos bankrablásról egy büdös szót sem írtak a lapok, tehát a városi legendagyártók és legendafogyasztók jól gondolták, hogy lehet olyan elkövető, pláne a fegyveres erők soraiban, akinek kilétét, de még a tettét is elfedik a nyilvánosság elől.

 Reform, 1989. március 10.

A legendákat az is táplálta, hogy a közelben lévő tiszti lakótelepen élő honvédtisztek közül sokan ebbe a bankfiókba jártak. A holttesteket is egy betérő katonatiszt fedezte fel, és az egyik áldozat, a pénztárosnő a fegyveres erőket szolgáló férfiak tömegével létesített alkalmi kapcsolatot: "elvált asszony volt, nem kevesebb, mint 1250 kapcsolatát derítettük fel, mintegy 300 férfival szexuális viszonyban is állt. Általában magas rangú rendőr- vagy honvédtisztekkel ismerkedett, illetve olyanokkal, akik a hivatali ranglétrán elöl helyezkedtek el. Közülük az egyik gyanúsított ezen a napon nőnapi ünnepségen vett részt a fővárostól 30 kilométerre. Tökéletes alibije volt." Nyilván ő lett volna az egyik legendák szerinti elkövető.  

Kiderült, hogy a nyomozást már az elején elszúrták: "Sajnos akkora volt a megdöbbenés, hogy a tapasztalt kollégák is hibákat követtek el, megfeledkeztek a szabályokról, több tárgyat elmozdítottak, nyomokat megsemmisítettek. Sokkolta őket a látvány." (Egy későbbi leírás szerint a rendőrök, akik "el sem akarták hinni, hogy a szocialista Magyarországon ilyen megtörténhetett, mint a gyerekek, egymást lökdösték a helyszínen, hogy vethessenek egy pillantást a holttestekre. A helyszínelők azonban a BRFK több akkori vezetőjének az ujjnyomait is rögzítették a tetthelyen. Csoda-e hát, hogy a gyilkos még ma is köztünk járhat?" (Népszava, 2002. augusztus 7.)

Népszava, 2002. augusztus 7.

Ötven fős függetlenített nyomozóalakulat hónapokon át csak ezzel az üggyel foglalkozott. Ellenőriztek több tucat volt idegenlégióst, ötven környéken lakó katonatisztet, 572 TT pisztolyt, húszezer autótulajdonost. Ez idő tájt legalább 400 engedély nélkül tartott TT pisztolyt dobtak el elhagyatott helyeken azok, akik attól féltek, hogy gyanúba keverednek, vagy legalábbis lebuknak az illegális fegyverükkel. A cikkben erről nem esik szó, de nyilván elsősorban katonatisztek tarthattak maguknál vagy adhattak el ilyen pisztolyokat, mert korábban ezeket a hadseregben használták, néhány évvel korábban cserélték le őket.

Azt is csak a Reform cikkéből tudta meg a köz, hogy Soós Lajos, a ferihegyi rendőrgyilkosság (és más gyilkosságok) tettese (l. erről korábbi bejegyzésünket ITT) a Hungária körúti gyilkosságot is magára vállalta, de a nyomozók pillanatok alatt rájöttek, hogy nem lehetett ő a tettes.

Az elszúrt nyomozást vezető Mérges István alezredes 1990-ben, amikor már átlépett a magánszférába és "információs" céget alapított a Kék fény-es Szabó Lászlóval. (168 óra, 1990. április 10.)

A nyomozás ekkor még nem zárult le, hiszen a húsz éves elévülési határidőn belül voltunk. 1991 augusztus 3-án a Népszabadság arról számol be, hogy "Ha elhagyott TT-pisztolyt találnak, vagy elfogott bűnözőknél lefoglalnak ilyet, a fegyverszakértők azonnal lövéspróbát végeznek vele, a lövedék hüvelyét összehasonlítják az OTP- kirendeltségben találtakkal. Eddig eredménytelenül."

Népszabadság, 1991 augusztus 3. 

"Vannak az ügynek olyan mozzanatai, amelyeket mind ez ideig titokban tartott a rendőrség" - nyilatkozta Kovács Lajos alezredes, az ORFK gyilkossági csoportjának vezetője 1994. október 7-én a Respublikának. Hiszen még akkor is hátra volt két és fél év az elévülésig. Azt azonban nem titkolta az alezredes, hogy az elkövetőnek valószínűleg nem akkor volt először fegyver a kezében, és ismerhette őt valamelyik áldozat, nyilván ezért kellett mindkét potenciális szemtanút megölnie. 

Respublika, 1994. október 7. 

Az elévülés után nem sokkal azt is megtudtuk Kovács alezredestől (akinek ez volt az első komolyabb ügye), hogy "rossz volt a koncepció": "Még szimpla 'talpas nyomozó' voltam. Akkor született az első fiam, de sokáig nem is láttam ébren, éjszaka jártam haza. Nem lett meg a tettes. Rossz volt a koncepció. Az akkori vezetés mindenáron egy zsarura akarta ráverni a balhét. Vakvágány volt." (168 óra, 1998. január 6.)

Kovács Lajos alezredes. (Kurir, 1991. február 26.)

Vasi Balázs, aki a Népszava 2002. augusztus 7-i számában írt a bankrablásról, az elévülés után öt évvel még mindig azt tapasztalta, hogy "a korabeli nyomozás résztvevői még mindig névtelenséget kérnek, amikor a magyar rendőrség szerintük mindmáig legdilettánsabb nyomozásáról beszélnek". Ebből a cikkből tudjuk meg azt is, hogy voltaképpen három áldozat volt, mert "öngyilkosságba kergették az egyik áldozat férjét, aki nem bírta elviselni a gyanúsítgatásokat, az állandó rendőri jövésmenést". 

-hacsa-

arcanum