Karácsonyi gyilkosságok
Negyvennégy évvel ezelőtt sokféleképpen készültek a karácsonyra a kőbányai fiatalok. Voltak közöttük, akik rablással kívánták előteremteni az ünnepre s az ajándékra valót. Ebbe pedig belehalt két nyolcvanas éveiben járó hölgy az Üllői úton. De nemcsak a karácsonyi készülődés keretében lehet gyilkolni, hanem karácsonykor is. Találtunk rá néhány példát.
"Szabadkáról jelentik: Apatinban karácsonykor meggyilkolva találták Zimmer János földbérlőt. A gyilkosság gyanújával terhelten letartóztatták Rank József ácssegédet és Klemm János szabólegényt. Eleinte tagadtak, később azonban megvallották a gyilkosságot és azt is, hogy elrabolták az áldozat 3500 korona készpénzét és 6000 koronás betétkönyvét. Ma aztán föltűnést keltő fordulat történt; ugyanis a csendőrség letartóztatta Jellinek Ferenc apatini építészt, a kiről a gyilkosok azt vallják, hogy ő bujtotta föl őket a bűntett elkövetésére. Jelinek letartóztatása óriási föltűnést kelt." (Budapesti Hírlap, 1914. január 11.) Az áldozat vagyonos gazda volt, akinek épp lejárt az eszéki földbérlete, és onnan egész kis vagyonnal tért haza Apatinba, ahol Jelinekkel borozgatott egy kávéházban, amíg az építész ki nem csalta, hogy aztán a fogadott emberei végezzenek vele.
1933 karácsonyán Alagon Bognár István elkérte a nejétől a gyerek tandíjára félretett pénzt, hogy elmenjen mulatni. Nem kapta meg. Éjszaka stikában matatott a pénz után, az asszony rajta kapta, verekedtek, Bognár Istvánnét bántalmazta az ura, neki meg kezébe akadt egy revolver és rémületében lelőtte a férjét. Először föl akarta adni magát, de aztán a fiára gondolt, és inkább mégis földarabolta az ura mészáros szerszámaival a holttestet, és apránként széthordta szatyorban a darabokat ide-oda, folyóba, emésztőgödörbe, árokba... Így mesélte el a történetet az asszony, amikor a tagadást föladta. De nem hittek neki, mert kiderült, hogy már hetek óta levelezett egy házasságközvetítővel: ajánlana néki egy jóféle, középkorú urat, mert hamarosan olyan helyzetben lesz, hogy tudna vele mit kezdeni. (Budapesti Hírlap, 1934. január 3.)
Karácsonyi ünnepség Magyarországon, 1934. (Hungaricana, Képcsarnok, a helyszín ismeretlen.)
Az Erdélyi Lapok (1935. szeptember 13.) arról számol be, hogy 1934 karácsonyán szokás szerint falusi bált rendeztek Calarasiban. Két legény megzavarta a mulatságot. Hatalmas tömegverekedés tört ki, melynek végén a két legény holtan maradt a földön. Huszonegy embert fogtak perbe, tizenhármat el is ítéltek, közülük tizenegyet jó hosszú, 8-15 éves börtönbüntetésre. A leghosszabb börtönbüntetést felbujtóként a magyar református lelkész és a román községi bíró kapta.
1935. december 28-án a Friss Újság nagy riportban számol be arról, hogy karácsonykor éjszaka:
Lehet, hogy a rendőrség nyomon volt, de sajnos nem a jó nyomon. Hiába tartóztattak le újabb és újabb gyanúsítottakat, a tettes kilétére soha nem derült fény.
1936 Karácsonyán Szegeden testvérgyilkosság történt. Dékány Gergely és József, csongrádi tanyasi gazdák szép, testvéri egyetértésben tartották láncon évekig apjukat, mígnem kizsarolták tőle a birtokot. Akkor aztán összevesztek rajta, és karácsonykor megtörtént a gyilkosság. A szegedi járásbíróság tízévi fegyházra ítélte ifjú Dékány Gergelyt. (Kis Újság, 1937. június 5.)
A karácsonyi ajándék néha elég rosszul sül el. 1940 karácsonyára tőrt készített ajándékba főnökének Maduda Béla, szentesi lakatossegéd. Ám nem lelte az ünnepek előtt a főnököt, így a zsebében maradt a tőr. Karácsonykor Béla fölkereste tizenhat esztendős menyasszonyát, náluk ebédelt, és másnap reggel sétálni indult mátkájával. Út közben a leány találkozott és barátságosan elbeszélgetett egy fiatalemberrel, akire a jegyese már egyébként is szerfelett féltékeny volt. Sűrűn és hevesen féltékenykedett, mert olyan volt a természete. A lány ridegen és elutasítóan beszélt az ideges vőlegénnyel, csúnyán összevesztek, s a veszekedés csúcspontján a menyasszony így szólt: "Dögölj meg! Nem kellesz!" A vérig sértett lakatossegéd a lány javaslatát visszafordította reá, és háromszor belé döfte a tőrt. Amikor a kórházban értesült róla, hogy menyasszonya meghalt, föladta magát a rendőrségen. A vád azt akarta bizonyítani, hogy előre elhatározta a gyilkosságot. A közvédő pedig azt, hogy hirtelen felindulásból cselekedett, nem is tudta, mit tesz. A bíróság nem látta bizonyítottnak sem az előre megfontoltságot, sem a hirtelen felindulást, sima szándékos emberölésért 13 évre ítélte Maduda Bélát. (Szentesi Napló, 1941. október 10.)
Karácsonyi képeslap. (Zempléni Múzeum, Hungaricana Képcsarnok, évszám ismeretlen.)
1946 karácsonyán az észak-nyugat-magyarországi Beled községben Szeidl Antalné zöldségkereskedőt meglátogatták jó ismerősei, Vargha Sándor gépkocsivezető és felesége. Társalgás közben Vargha kalapáccsal agyonverte a gyanútlan asszonyt, a felesége pedig fejszével levágta a fejét, ezután kirabolták a lakást. A Kis Újság 1947. február 8-án adta hírül, hogy elfogták a tetteseket. A Szabad szó pedig öt nappal később arról tudósított, hogy a soproni rögtönítélő bíróság már el is ítélte a sofőrt életfogytiglani, párját 15 éves börtönbüntetésre.
Ludas Matyi, 1973. december 20.
1973 karácsonyának első napján Micsonai Sándor 19 éves dunaharaszti kocsimosó korán kelt. Hajnalban Budapesten taxiba vágta magát, és egy lopott revolverrel arra kényszerítette Klivényi András 30 éves taxisofőrt, hogy Üllő irányába hajtson ki a fővárosból. Üllő határában a taxis megpróbált elmenekülni, de nem tudott. Micsonai lábon lőtte, aztán még néhányszor belelőtt, a halott taxis kocsiját pedig felgyújtotta. De ennyi taxizással nem elégedett meg. Este a Bem rakparton Schubert Imre 28 éves taxisofőr kocsijába szállt be, és a revolvert a hátának szegezve különböző címekre vitette magát. Egy órai száguldozás után a dunaharaszti felé vezető úton a sofőr ügyesen kiugrott a robogó autóból. Az ugrást sérülés nélkül megúszta, viszont a vezető nélkül száguldó kocsi több méter magasságból lezuhant az út menti árokba, és a gyilkos a helyszínen meghalt. (Magyarország, 1974. január 6.)
Semmilyen közelebbi adatot nem találtunk arról, hogy mi történt Kisiratoson 1982 karácsonyán. Csak azt tudjuk, hogy gyilkosság. Ezt onnan tudjuk, hogy Kutrucz Mihály a Magyar Névtani Dolgozatok 1992-es évfolyamában ismerteti gyűjtését a kisiratosi ragadványnevekből. És az egyik tétel ez: "PANDÚR /Az 1982-es Karácsonykor esett utcai gyilkosság miatt leváltották az addigi milicistát, az új román rendőrt hívják így, 1987 táján is, mert nagy darab, erős ember, veri a részegeket a csárdában. /Bizonyára rendet teremteni helyezték ide./"
Végezetül egy olyan gyilkosságról emlékezünk meg, amelyet nem karácsonykor, de (legalábbis a gyilkosok vallomása szerint) a karácsony kedvéért követtek el.
"'Pénz nélkül nem indulhat neki az ünnepnek' — hallottuk az egyik tettes szájából a főbűnössel kapcsolatban, aki azért érdeklődött fűtői-fától számításba vehető áldozatok iránt, hogy pénzt szerezzen karácsonyi bevásárlásaihoz. Mint ahogy a zsákmányolt táskarádión is azért huzakodtak, mert egyikük — jó fiúhoz illően! — szerette volna az ünnepre megajándékozni vele az édesanyját." Nyerges András idézi ezt Borenich Péter rádiós dokumentumjátékából a Magyar Nemzetben (1976. augusztus 3.).
A József Attila lakóteleppel szemben, az Üllői út túlsó, kőbányai oldalán, abban a házban, ahol most a Hajfény Studió várja kuncsaftjait, 1974. december 17-én meggyilkoltak és kiraboltak két nyolcvanegynehány éves, idős hölgyet, Buocz Paulát és Gallay Etelt. December 21-én elkapták a tetteseket.
Az áldozatok régi ismeretségben voltak Czuczu Lászlónéval, aki nekik adta el a gyermekei után járó tejjegyeket. De már az ő és testvérei után járó tejjegyet is ők vették meg Czuczu Lászlóné édesanyjától. "Az áldozatok, a két öreg néni tehát 'mellékesen' orgazdák voltak, s folyamatosan bűnsegédek egy másik bűnben. Ez utóbbit ifjúság ellen elkövetett bűnnek nevezzük. A gyilkos és közvetlen bűntársai méltó büntetést fognak kapni. De a tejjegyek miatt nem könnyű az áldozatok emlékét kegyelettel őrizni... " Így vélekedett Szántó Gábor a Magyar Ifjúságban (1975. november 7.) Nem tudom, mennyire számít ez enyhítő körülménynek, de Czuczu Lászlóné (az áldozatoknak Klárika) gyermekei állami gondozásban kaptak annyi tejet, amennyit, az anyjuk által jogtalanul felvett tejjegyek eladása az ő tejfogyasztásukat nem befolyásolta.
"Klárika" alighanem úgy gondolta, hogy akik egyben meg tudják venni hét gyerek egész évre való tejjegyét, azok nem lehetnek szegények. Ezért őket ajánlotta kirablásra a többszörösen büntetett előéletű, azon év elején szabadult 28 éves villanyszerelőnek, Sándor Györgynek, aki jelentősebb bevétellel kecsegtető rablási lehetőség után érdeklődött bizalmas ismerősei körében a karácsonyra való tekintettel. Ők ketten, plusz Czuczuné élettársa, Feka István és annak testvére, Feka György december 17-én reggel csöngettek be a nyugdíjas asszonyokhoz. Sándor György az Elektromos Művek ellenőreként kért bebocsátást a lakásba. Az ajtót nyitó Buocz Paulát a konyhába hívta, ott leütötte és megfojtotta. Ezután bement a szobába, és az ágyban fekvő másik asszonyt is megfojtotta. Hiába kutatták át a lakást, csupán 6500 forintot, két gyűrűt és egy órát találtak. Meg még a táskarádiót, mely veszekedés tárgyát képezte, mivel Sándor bűntársa azzal szeretett volna örömet szerezni Feka anyukának karácsonyra.
Sándor elmenőben a gázcsapokat is kinyitotta, remélve, hogy ha valaki becsönget, akkor az elektromos szikrától tűz keletkezik, mely elemészti a bűnjeleket. Ez azonban nem következett be, és még karácsony előtt, december 22-én arról számoltak be a lapok, hogy a tetteseket elfogták.
A bírósági tárgyalások során Sándor megpróbálkozott azzal, hogy nem ő követte el a gyilkosságokat, hanem társai, a társai pedig megpróbálkoztak azzal, hogy ők jelen sem voltak. Ez utóbbit a Fővárosi Bíróság el is fogadta, de a Legfelső Bíróság nem. A jogerős ítélet 1976. május 25-én született meg. Sándor Györgyöt halálra, bűntársait 10-13 évi szabadságvesztésre ítélte. A halálos ítéletet július 7-én végrehajtották.
(Az ügyről l. Népszava, 1975. október 2., 1975. október 23. , 1976. január 21., 1976. február 13., 1976. május 26., Magyar Nemzet, 1974. december 22., 1976. július 8.)
A Sándor Györgyöt első fokon halálra ítélő Dr. Lomjapataky Béla egyébiránt maga is részese volt gyilkosságnak, illetve gyilkossági kísérleteknek. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások során ő ítélte halálra Steiner Károlyt, Fónay Jenőt és Márton Erzsébetet. (Az utóbbi kettő végül megmenekült az akasztófától.)
Zempléni Múzeum, képeslap, évszám ismeretlen. (Hungaricana, Képcsarnok.)
- hacsa -
