Repülőgép-eltérítések a Szovjetunióban II. rész

"Ma DDQ folytatja a híres szovjet repülőgép-eltérítésekről szóló sorozatát. Az előző részhez képest - ahol a gépeltérítők végül elérték céljukat - a mai történetben kevés lesz a happy end. Nagyon kevés..." - Jtom

A Seven Simeons Jazz Band

Ugorjunk egyet az időrendben, hiszen a blogon három hete bemutatott gépeltérítést szorosan időrendben nem ez az eset követi. De különleges volta miatt rögtön előre kívánkozik mivel egy népes, köztiszteletnek örvendő család hajtotta végre.

A család, feltehetően a házuk udvarán

Az Ovecskin család

A történet idején a népes família 13 tagot számlált, az édesapa négy évvel az események előtt elhunyt. Az édesanya, Nyina tartotta össze a hét fiúból és négy lányból álló családot. Az egyik lánya, Ludmilla kimaradt a gépeltérítésből, ugyanis már máshol családot alapított.

Nyina Ovecskina a tizedik megszületett gyermeke után megkapta a Hős Szovjet Anya (tudjátok ami Brezsnyevnek nem adatott meg a vicc szerint - Jtom) kitüntetést, s férje Dimitríj 1984-es halála után ő vette át a családfő szerepét. Irkutszkban telepedtek le, s a zenész família tagjaiból megalakították a Seven Simeon együttest. A zenekar jazz zenére szakosodott, s elismert tagjai voltak a zenei életnek. Nem csak hazájukban, hanem külföldön is koncerteztek. A gépeltérítés előtt éppen egy japán koncertkörúton voltak. Itt érett meg az elhatározás Nyinában, hogy külföldre akar települni. Ezt természetesen a szovjet hatóságok nem engedélyezték, ezért a család drasztikus eszközhöz folyamodott.

Ovecskinék eladták bútoraikat, s minden egyebet, amit pénzzé tudtak tenni. Az ismerősöknek azt mondták, hogy rokonlátogatóba mennek. Beszereztek némi robbanóanyagot, ebből házi bombát gyártottak és két lefűrészelt csövű vadászpuskát is vásároltak. Nyina elszántságát mutatta, hogy a robbanóanyag azért kellett neki, hogy kudarc esetén, a gép felrobbantásával elkerülje a felelősségre vonást. A fegyvereket a basszusgitárok tokjaiban rejtették el, s 1988. március 8.-án jegyet váltottak az Aeroflot 3739-es járatára, amely Leningrádba tartott.

A repülőgép még egyben

Hijack jazz – az utolsó fellépés

A repülőtéren, korábbi utazásaik során megfigyelték a biztonsági szabályokat, s felkészülten érkeztek a nagy kalandra. Azért választották a nagyméretű gitártokokat, mert a repülőtér biztonsági berendezésébe ezek nem fértek be. Így elkerülték azok átvilágítását, s külön díj befizetése ellenében, valamint népszerűségüket kihasználva azt is elérték, hogy a fedélzetre felvihessék a hangszereket. Beszállást követően az Aeroflot 3739-es járata,  egy Tu-154 B-2, 76 fővel a fedélzetén elindult végzetes útjára.

A Leningrádba tartó járatnak volt egy közbenső leszállása Kurgan repülőterén, az Ural hegységtől keletre. Az itteni felszállást követően a családfő és egyik fia, magukhoz vették a fegyvereket, és - a személyzet egy tagját felhasználva - Tamara Zsarkaja légiutas kísérőn keresztül üzentek a pilótáknak. Az üzenetben robbantással fenyegetődztek, arra akarták kényszeríteni a személyzetet, hogy Londonba repüljenek.

A pilóta Valentyin Kuprijanov leadta az ilyenkor szokásos vészjelzést, s a  Vologda földi szolgálattal együttműködve igyekezett megtéveszteni a gépeltérítőket, beindult a „Nabat" fedőnevű művelet.

A fedélzeti mérnök arról tájékoztatta Ovecskinékat, hogy a rendelkezésre álló üzemanyag mennyiséggel lehetetlen eljutni Londonba. Hogy ne fogjanak gyanút, azt ígérte nekik, hogy Finnországban szállnak le, Kotkában tankolnak és tovább repülnek. A család ebbe belement, a pilóta viszont, egyeztetve az irányítással, a gépet Leningrád közelében található vescsevói katonai repülőtéren tette le.

A gépeltérítők a szovjet egyenruhákat és gépeket meglátva ráeszméltek, hogy nem hagyták el az országot. Bár Tamara Zsarkaja légiutas kísérő igyekezett megnyugtatni őket, hogy csak tankolni szálltak le, az Ovecskin testvérek lövöldözni kezdtek egy katonai egyenruhában lévő töltőgép kezelő láttán. A kialakult zűrzavarban Dimitríj Ovecskin lelőtte a légiutaskísérőt, erre a biztonsági erők megrohamozták a gépet. A behatoló csapat öt tagja a pilótafülke ablakán keresztül jutott a gépbe, s onnan támadták meg az utasteret. A lövöldözésben két katona is megsebesült, ezt később az Izvesztyija jelentette. A tűzharc közben Alexander Ovecskin, aki a repülőgép hátuljában volt, felrobbantotta a nála lévő robbanóeszközt. A robbanásban Alexander életét vesztette, a gép hátsó része megrongálódott és kigyulladt, de a kívánt hatást nem érte el a robbanás.

A repülőgép hátsó része, amit erősen megrongált a robbanás és azt követő tűz

A bejutott beavatkozók tüzet nyitottak az utastérben lévőkre, ennek során három vétlen férfi utas meghalt. További 36-an szenvedtek sérülést, ebből 14-en súlyosan megsebesültek.

A harc során az utasok pánikba estek, és megpróbáltak a vészkijáraton keresztül elmenekülni. Néhányan ekkor szerezték sérüléseiket, mert a magasból leugorva a betonra zuhantak.

Az anyát, Nyina Ovecskinát, kérésére fia, Dimitríj lelőtte. A családtagok közül Vaszilíj (26), Oleg (21) és Dimitríj (24) szintén végzett magával, a család hat másik tagja túlélte az esetet, bár az utasok szerint csak két testvér lett öngyilkos, a többit a biztonsági erők lőtték le. Igor Ovecskin a pánikot kihasználva, a menekülő utasokkal tartott. A gépet elhagyva sikerült elbújnia egy közeli járműben, de elfogását nem kerülhette el. A két legidősebb túlélő Olga (28) és Igor (17), hat és nyolc év börtönt kaptak, bár egy 1973-as törvény szerint akár halálbüntetést is kiszabhattak volna rájuk.

A zenekar egy próbán az egyik fellépés előtt

Az Ovecskin család utóélete

Olga Ovecskinről kiderült az eljárás során, hogy végig ellenezte a gépeltérítést. Ennek ellenére börtönbe került testvérével együtt, igaz a büntetésük felének letelte után szabadultak. A többiek: Tatyjána (14), Mihail (13), Uljána (10) és Szergej (9) a legidősebb testvérhez kerültek, Ludmillához, aki nem tartott velük a gépeltérítésben. Neki már volt három gyermeke.

Olga, a tárgyaláson

Ludmilla felügyeletébe került Olga börtönben született lánya, Larissza is.

Olga Ovecskin szabadulása után igyekezett normális életet élni, de élete végérvényesen zátonyra futott. Egyik kapcsolata sem alakult jól, alkoholista lett. Legutolsó élettársa sorozatosan bántalmazta, s a megromlott kapcsolat odáig fajult, hogy Olga 2003 nyarán agyonverte a bántalmazóját, így kerülve újra összeütközésbe a törvénnyel.

Igor kábítószer függő lett, másodszor is letartóztatták. Büntetésének letöltése során, egy verekedés során a cellájában halt meg.

Uljana házassága sem sikerült, boldogtalanságában öngyilkosságot kísérelt meg. A sikertelen kísérlet következtében súlyosan megsérült, fogyatékosan élt tovább. Szergej egy darabig Igorral zenélt különféle éttermekben, majd Igor lezüllése után elváltak útjaik. További sorsa nem ismert.

Mihail Ovecskin volt az egyetlen a családból, akinek sikerült talpra állnia, s folytatnia zenei pályafutását. Egy darabig az Easy Winners zenekar tagjaként zenélt, majd Spanyolországba költözött. Jelenleg a Jinx Jazz Band együttesben játszik.

A Jinx Jazz Band, vajon melyik lehet Mihail?

Az esetről filmet is forgattak, bár a túlélőknek nem tetszett. Szerintük nem sok köze volt a valósághoz. 

A későbbi vizsgálat során arra a megállapításra jutottak a hatóságok, hogy a véres végkifejlethez az is hozzájárult, hogy a bevetett egységek nem voltak megfelelően felkészítve, kiképezve. Az elemzések eredménye az lett, hogy átdolgozták a vészhelyzeti eljárásokat és biztonsági intézkedéseket, valamint a repülőtéri szabályokat. Elsődleges lett a túszok életének megmentése, valamint speciális egységeket állítottak fel, akik a gépeltérítőkkel szembeni fellépésre szakosodtak.

Alább láthattok egy dokumentumfilmet a családról, a tárgyalásról, a felrobbantott repülőgépről, a felhasznált fegyverekről. Feltűnik benne Ludmilla, Igor és Olga is, valamint a kihallgatásuk is végig követhető. Érdemes végignézni, angolul feliratozva:

Ezen az oldalon böngészve pedig több családi filmet is láthatunk Ovecskinékről: https://www.net-film.ru/en/film-46370/

Forrás: bashny.net, Wikipédia, aviation-safety.net