Hozzászokhattunk már, hogy a volt Szovjetunióban nem verték nagy dobra, ha valami nem sikerült. Balesetek az űrkutatásban, nukleáris, vagy természeti katasztrófák..., amíg mások nem bizonyították hogy megtörténtek, a szovjet hatóságok és a totálisan cenzúrázott sajtó próbálták agyonhallgatni az eseményeket. A külvilág felé a Szovjetunió - főleg a hidegháború időszakában - olyan tökéletesen szabályozott volt, ahol nem fordulhatnak elő például villamosbalesetek sem. Mert a propaganda szerint, a párt felé elkötelezett dolgozók (villamosvezetők, szerelők, forgalomirányítók) munkájukat oly kimagaslóan végezték, hogy a balesetek bekövetkezésének valószínűsége csaknem nulla...
Ám sajnos ez még ott sem volt igaz. A szervezetlenség, a kényszermegoldások, az alkatrészhiány, vagy az emberi mulasztás, esetleges alkoholos befolyásoltság még inkább sebezhetővé tette még a városi tömegközlekedést is.
Ezért a következő képek tényleg ritkán lathatóak, hiszen egy részük sosem jelent meg a szovjet újságokban. Ha valaminek nagy visszhangja volt, esetleg sok százan, ezren látták a helyszínt, akkor egy nyúlfarknyi cikkben a helyi médiában, csak a rend kedvéért említést tettek róla.
De miért lett volna a Szovjetunió kivétel? Az első két baleset még a cári Oroszországban történt.
Szaratov, 1908 október 5.
Az 1908-as évben újonnan üzembe helyezett első szaratovi villamospályán már októberben bekövetkezett az első baleset. A jelentések szerint műszaki hiba miatt a kocsi a város főutcáján feldőlt (mi van?). Halálos áldozatot nem követelt a baleset, de 20 utas megsérült.
Szmolenszk 1910. augusztus
Még ez a baleset is az Orosz Birodalom idejében következett be. A fékhibás villamos kisiklott és egy épületbe rohant. Személyi sérülés nem történt.
A kivontatott jármű mellett sokan pózoltak, akkor még újdonságnak számított a fényképezés.
1927. Leningrád.
Az 1334-es-kocsi A Litejnovo hídról jövet A Komszomol utca sarkán siklott ki és dőlt fel .
Leningrádban ekkoriban már rengeteg vonalon közlekedtek villamosok. A következő években több baleset is történt.
1928.
A 20-as járat kisiklása az akkori Engels sugárúton.
1930. december 1. 
Leningrád legtöbb halálos áldozatot követelő villamosbalesete... 
Reggel 8 óra előtt pár perccel P.A. Szaveljev által vezetett, utasokkal tömött 8/A villamos Moszkvai kapu irányába tartott, amikor egy (keresztező) vonalon tolatást végző, marhavagonokat továbbító vonatszerelvény belerohant.
A szerencsétlenségnek huszonnyolc halálos áldozata volt, további nyolcan súlyosan, tizenegyen pedig könnyebben sérültek. A halottak között volt Szaveljev villamosvezető, akit két utassal együtt, legutoljára tudtak kiemelni a roncsból.
Az esetet követően tíz embert tartóztattak le, köztük pályaőröket, forgalomirányítókat és a vonatvezetőt. További sorsuk ismeretlen, a bírósági tárgyalás anyagát nem hozták nyilvánosságra.
1941. Perm
A Lenin es a Marx Károly utca sarkán egy villamos tehervillamossal ütközött. Könnyű sérültek voltak, további információk nem állnak rendelkezésemre.
1949. Kijev
Kijevi legsúlyosabb villamosbalesete 1949-ben történt, amikor egy a Tolsztoj utcában kisiklott villamos felborult és kisiklott. Szemtanúk szerint a lejtőn legurulva legalább hatszor átfordult. A tragédiában kilencvenen haltak meg. Egy kilenc éves kislány, egy nyolcvan éves nő és a villamos 41 éves vezetője élte csak túl a tragédiát. A halottak nagy része járókelő volt, vagy a villamosmegállóban várakozott. A balesetről semmilyen fénykép nem lelhető fel, az áldozatok nagy száma miatt - szabotázs lehetősége miatt - az iratokat is titkosították.
1961. Kijev
Az előbb azt írtam, hogy Kijev legsúlyosabb villamosbalesete az 1949-es. Történt ennél borzasztóbb tragédia is, ami tízezreket érintett, de nagyon kevés fotó maradt fent róla.
1961. március 16-án reggel háromnegyed hétkor egy babij jar-i cellulóz zagytározó gátja szakadt át - hasonlóan a kolontári és devecseri vörösiszap katasztrófához - és öntött el kb. 30 hektárnyi területet. A katasztrófa sújtotta területen helyezkedett el egy villamos kocsiszín és közlekedési csomópont. Kilenc emberekkel teli villamost, trolibuszt és több autóbuszt sodort el a 3,5 órán át ömlő, néhol 14 méter (?) magas ragacsos, sáros áradat. A hivatalos jelentések szerint 147-en lelték halálukat a tragédiában, a nem hivatalos becslések 1500-2000 áldozattal számolnak. Legalább 20 holttest nem került elő sosem.
Az esetnek egy amerikai állampolgár, a philadelphiai Berthold Vinocure is tanúja volt, a legpontosabb leírást tőle tudhatta meg a világ a tragédia nagyságáról.
A helyreállítási munkák kb. két hónapig tartottak. Az áradással érintett volt a Szpartak stadion és a Frunze park is.
A Frunze sugárút, jobbra a Szpartak stadion
Az elárasztott Frunze park
Megsemmisült kocsiszín és kiszolgáló épületek
Helyreállítási munkák
1972. Lvov
Lvov történetének legsúlyosabb villamosbalesete 1972. január 10-én történt, amikor a reggeli órákban a zsúfolt 6-os járat vezetője a lejtős Gorodotszkaja utcában haladva elaludt. Az utasok közül többen is észlelték a problémát és többen is megnyomták a járműben három helyen is elhelyezett vészfék gombot, ám az karbantartási hiányosságokból kifolyólag nem működött. A villamos a lejtő aljára legalább hetven kilométeres sebességgel érkezett, ahol is a kereszteződésben kisiklott és felborult. A járdaszigeten várakozók mindegyike meghalt, amikor a villamos teljes kocsihosszában letarolta őket majd egy iskola falának ütközött.
A teljes halálos áldozatok száma a hivatalos jelentések szerint 26 fő, a szemtanúk szerint kb. ötven. A sérültek száma kb. harmincöt. Az nem világos, hogy az iskolában is megsérült-e valaki.
Az esetről szintén nem jelent meg fénykép a sajtóban. Az eset után a villamosvezetőt és a karbantartó személyzetet vették őrizetbe. A veszélyes helyeken lévő megállószigeteket megszüntették.
Moszkva. Szomonovszkij sgt. Kb. 1979-1980-ban. 
A szintben keresztező vasúti vágányon a tilos jelzés ellenére áthaladó TATRA T3SU típusú villamost egy vonatszerelvény ütötte el. A pontos időpontról és a sérültekről nincs információ.
1980. december 22., Cseljabinszk
Egy útépítési táblát későn észlelő Kamaz tehergépkocsi a hirtelen vészfékezéskor megcsúszva egy ZIL daruskocsinak ütközött, aminek következtében az felborult és a daru gémje a közeledő villamos oldalát felszakította. A villamoson két ember meghalt és négy súlyosan megsérült.
1988. Leningrád
A kanyargós Sepetovka utcában valószínűleg fékhiba miatt két villamosszerelvény ütközött össze. A fotón látható, hogy nem volt túlzás a megállapított 80 km/órás ütközési sebesség. A két szerelvényen összesen mintegy 100 fő utazott, egy utas meghalt és több tucat volt a sérültek száma.
Újra ugyanott, a város neve azonban már Szentpétervár. A szovjet korszak lezárult. A politikai berendezkedés új, a politikusok és a villamoshálózat a régi.
1992. április 7. Szentpétervár
A villamost vezető nő elaludt és a Lomonoszov végállomásnál ütközött. Rajta kívül senki sem sérült meg, ő is elmenekült törött lábbal.
1996. július 2. Dnyeprodzserzsinszk
A Szovjetunió összeomlása óta nem volt ilyen súlyos villamosbeleset Ukrajna területén, mint ami 1996 nyarán történt. Az 1044-es számú kocsi, 2/a jelzéssel 18 óra körül - a délutáni csúcsban - az Anoskin tér felé haladt a lejtős Csapajev utcán. A villamos fékberendezés hibája miatt a kocsivezető a villamost nem tudta megállítani, így az több megállónál sem állt meg, hanem mintegy két kilométeren keresztül száguldott lefelé a meredek Csapajev úton. A szerelvényen mintegy 150-en utaztak. Amikor a villamos kb. 70-90 kilométeres sebességgel a kisiklási pontot elérte ott alacsony betonkorlátok voltak. A kocsi forgóváza/alváza fennakadt, a kocsi felépítménye erről lerepülve tovább siklott, letarolva a járókelőket. A szerelvényen utazók közül sokaknak a betonkorláttal való ütközés során a lába leszakadt, a szemtanúk szerint tucatnyi láb hevert szanaszét. Harmincnégyen haltak meg a balesetben (huszonkilencen a helyszínen, öten a kórházban). Több, mint százan sérültek meg különböző súlyossággal.
A villamos vezetője felfüggesztett börtönbüntetést kapott, a kocsiszín szerelői és vezetői közül többeket letöltendőre ítéltek. A remízt bezárták, munkáját egy másik kocsiszín vette át.
Az áldozatok emlékműve Dnyeprodzserzsinszkben
(Források: forum.tr.ru, transphoto.ru, oldsp.ru, oldsaratov.ru, oldmos.ru, metroblog.ru, senat-perm.livejournal.com)
