"Hol tartott a 'Császári és Királyi' magyar katonai haderő és milyen volt a technikai színvonala a Nagy háború előestéjén? A lovas és - az újdonságnak számító - kerékpáros alakulatokról is olvashattak a hozzáértők az 1908-tól indult Magyar Katonai Közlönyből, de bemutattak egy elképesztően futurisztikus új találmányt is! Szerzőnk DDQ megint az Arcanum folyóiratait böngészte és megosztja velünk amit talált" - Jtom
Mai bejegyzésünk az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült
Újabb múltbeli kalandozásunk több, mint száz évet repít vissza minket a hadtörténet egy régi, de annál érdekesebb időszakába. Az akkori honvédelmi viszonyok megismeréséhez jelentős segítséget nyújt a Magyar Katonai Közlöny. A kiegyezést követően lehetővé vált a hadtudományok nemzeti nyelven való művelése, majd az ezt követő időszakban a haderő fejlődése is szükségessé tette a magyar katonai irodalom és nyelvezet fejlesztését. Az állomány tájékoztatása, az ismeretek szélesebb és általánosan elérhető terjesztése érdekében a honvédelmi minisztérium támogatásával létrejött a Magyar Katonai Közlöny. 1908. január elsején indult, és jelmondata szerinti célja "A magyar katona, különösen pedig a csapattiszt szellemi és kulturális igényeinek kielégítése s a magyar harcos szellem ápolása."
Az újság széles merítésben foglakozott a magyar haderő minden ágával. Szerepeltek benne harceljárások, tudósítások, hadtörténeti elemzések, haditechnikai híradások, légügy és testnevelés, igazságügy, lóismeret és még sokáig sorolhatnánk.
Az akkori haderő gerincét képezték a lovas alakulatok, ennek megfelelően igen sok beszámoló foglalkozott a lovasság életével, a kiképzéssel és magával a lovakkal is.
A korszerűsödő haderő egyik alapvető képessége volt a mozgékonyság. Ezt a gépesítés mellett - mely abban az időben gyerekcipőben járt - a lovasság széleskörű alkalmazásával párhuzamosan egyéb módon is igyekeztek biztosítani, így megjelentek a kerékpáros alakulatok is, melyek felszerelését, alkalmazási módjait is ismertette a közlöny.
Központi kérdés volt a sebesült-ellátás és -szállítás is harcok esetén. A sebesült katonák nem csak egészségügyi problémát, hanem logisztikai gondot is jelentettek. A sebesülteket egyrészt az ellátásuk érdekében, másrészt a demoralizáló hatásuk miatt a lehető leghamarabb el kellett szállítani. A segélyhelyekre történő szállítást hordággyal, szekérrel, ritkábban gépi meghajtású járművel (ez lehetett akár gőzkocsi is!) oldották meg. Illetve, ha már kéznél volt a kerékpáros hadtest, kerékpáros szállítóval.
A kiadványban rendre szerepeltek háborús tudósítások is, elemzésekkel, térképes illusztrációkkal és a harcmozgások leírásával, valamint bemutatták más haderők felszereléseit is.
S a végére hagytam pár műszaki csemegét. Az alábbi képen a Zeiss-féle optikai távjelzőt láthatjuk, kezelőszemélyzetével.
S itt álljunk meg egy pillanatra. Alább egy érdekes készülék ismertetése következik, mely a képátvitelt tette lehetővé (Ne feledjük: az 1900-as évek elején vagyunk!).
Az eredeti cikk:
Műszaki közlemények.
A távautografía.
Néhány évvel ezelőtt e lap hasábjain ismertettem Korn tanár találmányát, a távfényképezést. Korn tanárt kutatni vágyó lelke további munkára ösztökélte, mert nem elégítette ki a távfényképezéssel elért eredmény. Ugyanis a távfényképező készülékkel csak oly képek voltak továbbíthatók, melyek visszaadására elegendő volt az árnyékfoltok és durvább (életlen) kontúrok továbbítása.
Ellenben finom vonások (kéziratok, vázlatok) továbbítására nem volt alkalmas, mert azok mindenkor csak elmosódottan jelentek meg. Korn kísérletezéseinek eredményeként áll előttünk a távautografia létrehozása, mely immár lehetővé teszi nemcsak a fényképeknek, hanem kéziratok, vázlatok stb. továbbítását is.
Eme találmány gyakorlati célszerűségére néhány példát hozok fel. Pl. távol idegenben névaláírásunkat hitelesíteni kell, továbbítják az aláírást, mondjuk a lakóhelyre, ott hitelesítik és a hitelesítő okmányt visszaküldik, vagy pl. egy okmányt hivatalos bélyegzővel kell ellátni, esetleg egy már lebélyegzett okmányon a bélyegző valódisága kétség tárgyát képezi, a másolat beküldésével könnyen felderíthető, továbbá bűnügyi nyomozásoknál ujjlenyomatok továbbítása stb.
De reánk katonákra első sorban bír nagy jelentőséggel, mert ha a léghajósosztályt ily készülékkel szerelik fel, megfigyeléseit a magasból vázlatok kíséretében továbbíthatja, a csapatparancsnok a harchelyzetről legrövidebb idő alatt néhány ezer kilométernyi távolságra küldhet vázlatot stb. Ha már most ezt a találmányt a technika legújabb vívmányával, a repülőgéppel és kormányozható léghajóval kombináljuk össze, könnyű lesz betekintést nyerni a jövő felderítőszolgálat nagyszerűségébe.
A távautografiának még egy másik nagy haszna, hogy a vezetők elszigetelése iránt nem támaszt oly nagy követelményeket, mint az árammennyiségre oly kényes távfényképező, mert bizony minden elővigyázat dacára nem ritka eset, hogy a vezeték idegen áramot kapván, alig kivehető képet továbbít.
Mielőtt a Korn-féle táv-autografia mivoltát behatóbban ismertetném, nem lesz érdektelen azokat a készülékeket megismertetnem, melyek megadták az impulzust eme korszakalkotó találmányhoz.
A táv-autografiának két különböző módszere van, az egyik a »távmásoló«, másik a *táviró«. Mindkét módszerrel már a mult század közepén foglalkoztak. Az első eredményes kísérlet Bakewell nevéhez fűződik és ezért a távmásolót az ő neve után »Bakewell-távmásolónak«, míg a távírót ugyancsak feltalálója után »Gray-távirónak« nevezik.
A Bakewell-féle készülék lénvege és működése alábbiakban foglalható össze :
Az átvevőkészülék körülbelül ugyanolyan, mint amilyet most a távfényképezésnél alkalmaznak. Az átvevőkészüléknél egy fehér lapon egy hegyes irón — sűrűn egymás mellett fekvő — párhuzamos vonalakban mozog. Könnyen elképzelhető, hogy az esetben, ha az irónt a villamos áram magnetikusan befolyásolja, a fehér papiroson nyomokat hagy vagy nem hagy, aszerint, amint a küldő állomásról áram továbbíttatott vagy sem (könnyebb megértés céljából a 3. ábrában bemutatok egy távfényképet, melyen a szóban forgó párhuzamos vonalkák jól láthatók). A feladóban a továbbítandó kép felett ugyancsak egy hegyes fémcsúcs mozog, sűrűen egymás mellett fekvő párhuzamos vonalakban és valahányszor ez a fémcsúcs a rajz egy vonalkáján végig halad, az átvevőkészülékbe áramot továbbít. Ha a feladó- és átvevőkészülék tűje teljesen synchronikusan halad, úgy az átvevőben a rajz, illetve kézirat továbbíttatik és pedig annál pontosabban, minél sűrűbben feküsznek egymás mellett a párhuzamos vonalak.
A felvevő készülék irótűje eközben magnetikus működésben lehet, vagy pedig egy megfelelően preparált papirosra a fémcsúcsból villamos áramot bocsátván, azt színezi vagy színteleníti, vagy végül a kép rögzítését fotográfiái úton eszközlik és pedig oly módon, hogy az irótűt fénysugárral pótolják, amely fénysugár egy fényérzékeny papirosra vagy filmre jutván, ott negativ képet idéz elő. Az első ilyen másoló táviratot 1847-ben Bakewell angol természettudós készítette. A 4. ábrában mutatom be a Bakewell feladókészülékét, melynek leírása a következő : a továbbítandó rajz vagy irás valamely nem vezető tintával egy fémlapra, pl. staniolpapirosra van felrajzolva, illetve felírva. A staniolpapirost ezután a forgatható C hengerre feltekerik. Az r fémcsúcs a hengert oly módon érinti, mint ahogyan a gramofon tűje érinti a lemezt és az S csavaron levő q orsó segélyével a henger minden körfordulat után a tengely irányában alig észrevehetően eltolódik. A fémcsúcs ily módon a C hengeren levő fémlapot finom csavarvonalakban érinti és ha már most az r csúcson keresztül elektromos áramot bocsátunk, úgy az áram mindig megszakad, valahányszor a csúcs nemvezető tintával irott helyet ér, mely árammegszakítás az M kontaktuson, illetve L huzalon át az átvevő készülékbe továbbíttatik. Az átvevő állomáson ehhez hasonló készülék van elhelyezve, egy megfelelően preparált átvevő papiros a C átvevő hengerre felcsavarva és ezen henger a küldőkészülék hengerével synchron mozog. Az átvevő hengert szintén érinti egy fémcsúcs, mely minden fordulatnál a tengely irányában egy kissé eltolódik. Valahányszor a vezetéken át a küldőből áram érkezik, a C-re csavart papiros az r fémcsúcsnál kékszínű lesz, minek folytán a küldőből továbbított kép, kék alapon fehéren jelenik meg.
Távfénykép és az küldő készülék. Fémre vagy sztaniolpapírra kék színű képet "nyomtatott"
Forrás: ADT Arcanum Digitális Tudománytár