Alig egy évtizeden át tündökölt a luxusautó-márkák azúrkék egén a francia Facel csillaga, aztán amilyen gyorsan felragyogott, úgy ki is hunyt.
Az első Facel Vega az FV (1955-1958). V8-as Chrysler DeSoto motorral
A Facel 1954 és 1964 között színesítette a luxusautók kínálatát, de az üzlet alapjait 1938-ban rakta le Jean Daninos. A Loire-menti Facel Métallon (a Facel mozaikszó, jelentése Forges et Ateliers de Construtction d’Eure et Loire) fémmegmunkálással foglalkozott, a német megszállás idején pedig repülőgép-hajtóműveket, teherautókat gyártott. A tulajdonos a háború után csak autókkal foglalkozott, a Facel 1949-től Panhard és Simca sportkarosszériákat készített, valamint részt vett a francia Ford, a Cométe összeszerelésében. Az önálló autógyártás felé vezető úton néhány Bentley komolyabb átalakítása volt a végső állomás, majd 1954-ben, a Párizsi Autószalonon már a Facel első saját típusa, a csillagról elnevezett Vega állt az érdeklődés középpontjában.
A Facel karosszériamunkái különböző autógyártók részére
Az FV hátulról is csodaszép volt
A csővázas, elöl tekercsrugós, kettős háromszög lengőkaros, hátul laprugós, merevtengelyes, zömmel B oszlop nélküli kupé, ritkábban nyitott kabrió karosszériás Vega 1956-tól Vega FV jelzéssel futott, és 1959-ig négyszer módosították – ezeket sorban arab számokkal jelölték, az FV4-esnél Typhoon kiegészítéssel. A kiviteltől függően 4,5, 4,8, 5,0, 5,4, 5,8 vagy 6,3 l-es, V8-as motorokat a DeSoto/Chrysler szállította, és a széria két-, illetve háromsebességes Torqueflite automata váltó mellett 1958-tól négyfokozatú, francia Pont-á-Mousson kézi váltót rendelhettek a vevők.
HK500, a legerősebb és legnépszerűbb Vega. Annyi készült belőle, mint az előző négy FV-ből összesen, azaz cirka 440 darab
Az 1959-es csúcsmodell, az FV-t váltó HK500 a Typhoon erősebb, kb. 6,3 l-es, 360 LE-s motorjával 8,5 másodperc alatt gyorsult 0-100 km/órára, végsebessége megközelítette a 240 km/órát. A Vega nem volt tucatáru, 1961-ig kb. 850 autó hagyta el az üzemet.
Gyűjtők féltve őrzött kincse a Lincoln és Cadillac típusok ihlette Excellence, amelynek hátsó ajtaja a menetiránnyal ellentétesen nyílik. 72 ezer új francia frankba került 1961-ben – egy Renault Dauphine (kb. a kor Cliója) akkor 6 ezret kóstált!
Az utód Facel II (1961-1964) változatlan mechanikával, de szögletesebb karosszériával készült, a különálló fényszórók közös bura alá kerültek, és csökkentették a szélvédő oldalra ívelését. A négyajtós, B oszlop nélküli, 156 példányban gyártott, 5,3 méter hosszú Excellence limuzin három generációt ért meg (EX, EX1 és EX2, 1958-1964), legerősebb változatát 6,3 l-es, 390 LE-s motor mozgatta. A Facel sikerére, presztízsére jellemző, hogy a világsztárok megszerették és elfogadták: többek között Ava Gardner, Christian Dior, Pablo Picasso és Ringo Starr is ezzel a márkával járt, és sajnos ilyenben vesztette életét Albert Camus.
Camus a barátja által vezetett és a balesetkor teljesen szétszakadt FV3-asban lelte halálát 1960-ban
Celebritások Faceljei
Facel III vagy FV3 már dupla lámpákkal
A Facel bukását Jean Daninos álma, a teljesen francia luxusautó idézte elő. A Vegánál kisebb és olcsóbb, 1960-tól forgalmazott Facellia saját fejlesztésű, négyhengeres, 1,6 l-es, 115 LE-s motorját a Pont-á-Mousson gyártotta, de megbízhatatlansága megtépázta a Facel hírnevét. A végén már az sem segített, hogy Facel III néven a Volvo P1800 motorjával szerelték. A legnagyobb eladási veszteség Észak-Amerikában érte a fokozatosan térdre rogyó céget, amit csak tetézett, hogy mind a Facel II, mind az Excellence felett eljárt az idő, az európai és az amerikai konkurensek előrébb jártak.
Az utolsó Facel a Facellia aka FV6 1959-től 1963-ig készült
Facellia brossúra 1960-ból
A Facel utolsó próbálkozása a 2,8 l-es, Austin-Healey motoros Facellia volt, mint Facel 6, de már későn: 1964-ben a franciák utolsó önálló luxusautó-márkája is eltűnt a süllyesztőben, akárcsak korábban a Bugatti, a Delage, vagy a Delahaye.
Retromobil nyomán
