Holnap lesz 74 éve hogy összeomlott a Tacoma Narrows híd.

A Tacoma és Gig Harbor városok között Washington államban 1940 júliusában a forgalomnak átadott híd a Puget Sound öböl Tacoma Narrows szorosa felett ívelt át.

A hídpálya kisebb belengéseit már az építőmunkások is megfigyelték, és ráragasztották a "Gallopping Gertie" gúnynevet, ami a megnyitó ünnepségen is tapasztalható lengések után gyorsan a szájára kapott a nép. De ekkor még senki sem sejtette, mi következik...

A kilengések miatt a Washington Toll Bridge Authority megbízta Frederick Burt Farquharson professzort, hogy dolgozzon ki megoldást a zavaró lengések megszüntetésére. A prof fel is építette a Washingtoni Egyetemen a híd 1:200 léptékű modelljét, és szélcsatorna kísérletekbe kezdett. 1940 november 2-ára két megoldási javaslatot is kidolgozott. De ez már a híd számára túl későn érkezett.

1940. november 7-én 7:30-kor 38 mérföld/órás szél támadt. A szél 9:30-ra 42 mérföld/órára fokozódott, és a híd hullámozni, "galoppozni" kezdett 60-150 centiméter amplitúdóval. 

10:03-kor a szél, mint egy vitorlába, belekapaszkodott a hídpálya oldalába, és kitérésre késztette azt. A kitérés miatt a torlónyomás lecsökkent, és a hídpálya a gravitációs erő és az acél rugalmassága hatására visszatért eredeti helyzetébe, ahol a szél ismét belekapott. Ezek a kezdetben kicsiny kilengések a szerkezet önrezgésszámával interferáltak, és 10:07-re gigantikus méretűvé erősödtek, 8,5 méteres amplitúdójuk volt és a hídpálya 45 fokos szögig csavarodott! A hídra ekkor már csak egyetlen autós merészkedett: Leonard Coatsworth, a Tacoma News Tribune szerkesztője. Nem sikerült átkelnie, az erősödő lengések miatt elvesztette uralmát a kocsi felett, kiugrott, és futva menekült. Az autóban vele utazó Tubby nevű cocker spániel nem merte követni, ő lett a leszakadó híd egyetlen áldozata.

10:30-kor kitöredezett betondarabok kezdtek hullani a hídpálya nyugati oldalából. 

11 óra után pár perccel a hajlítgatás hatására a híd tartószerkezete fáradásos törés által tönkrement, és az egész hídpálya a Narrows folyamba zuhant.

Amikor hírét vette a híd furcsa mozgásának, Barney Elliott, a helyi kamerabolt élelmes tulajdonosa, gyorsan lekapott a polcról egy 16 mm-es keskenyfilm kamerát és néhány tekercs Kodachrome filmet, kiakasztotta a "rögtön jövök" táblát, és rohant filmre venni a híd haláltáncát:

(Az autótól jövő férfi  az időközben a helyszínre érkezett Farquharson professzor, aki megpróbálta kimenteni a rémült állatot, ám az már annyira eszét vesztette, hogy az érte nyúló kézbe harapott.)

Ezeket a felvételeket azóta a világ minden egyetemén minden évben levetítik az építőmérnök hallgatóknak, hogy örökre az eszükbe véssék: hidat nem csak statikus, hanem dinamikus terhelésre is méretezünk!