már alig várom, valószínűleg az egyik legnépszerűbb téma

Hol tarthatna Európa e nélkül a két barom öldöklés nélkül a XX. században?! :(

Ha már Lengyelország lerohanása, említsük meg a limanowai ütközetet. A német háborús propagandagépezet egy hírt hamisított, mi szerint a primitív lengyel hadsereg könnyűlovassági rohammal tört a páncélautóik ellen. Ez ugyan valójában nem történt meg, de a lengyel néplelket annyira megfogta a történetben lévő kereserű heroizmus, hogy maguk is felvállalták, és terjesztették annak bizonyságára, hogy a végsőkig ellenálltak a később lakosságukat megtizedelő antiszemita inváziónak.
Akár így volt, akár nem, a limanowai lovasrohamot tekintjük a könnyűlovas fegyvernem halálnapjának. (Noha egyes országokban még pár évig hagyománytiszteletből fenntartották, pl. nálunk csak valamikor az ötvenes években szüntették meg.)

@Karcsi75: Sehol a mai fejlettséghez képest. A világháborús hadiipari gépezetnek köszönhető az hogy a légiközlekedés, a logisztika és még ezernyi dolog fejlődése ugrásszerűen megugrott. Sajnos vagy nem a háborúnak vannak "pozitív" vonzatai is.

Jól látom a 8. képen a sebesült német katonának leszakadta a karja és ott fekszik mellette?

Nagyon jó képek.

Szomorúnak tartom, hogy még most is (nem itt a blogon) sokszor a wehrmacht = náci felfogást tolják. Pedig a német hadsereg (nem az SS) jó nagy százaléka nem volt náci csak a hazájáért harcolt mert nem volt más lehetősége. Sokszor pedig tiszteletreméltó katonaként viselkedtek. Több könyvben olvastam, hogy a háború utáni elszámoltatáskor jó pár német tiszt mellett tanúskodtak a szövetséges hadifogjok, mert annyira emberséges és tisztességesek voltak velük. Kötszert adtak, normális gyógyszereket. Fordított helyzetben meg parancsba volt adva, hogy német katonát nem ejtenek fogjuk. A deszantosok rendszeresen végeztek ki német foglyokat.

Persze a háború történetét az írja aki megnerte.

No offense

Úr isten...
hadifogjok=foglyok
fogjuk = foglyul.
Ezért megérdemlek egy pofont :D

@Nyiri: Peeeerszee... a hazájukért harcoltak... Kelet-Európában meg Észak-Afrikában. :) Meg azért a hitlerjugend sem sokaknak maradt ki a gyermekkorából. (Akinek mégis, annak meg nem adtak fegyvert a kezébe, hanem munkaszolgálatra vitték.)
Persze, nem kell a német katonát démonizálni, és tény, hogy nem nagyon volt más választásuk, mint utolsó lehelletükig szolgálni a "hazát", de azért nem voltak ők ártatlan naívák sem, pontosan tudták, hogy miben vesznek részt.

Dédnagyapám sokat mesélt a háborúról. Főleg arról, hogy mennyire nem vették emberszámba a németek a magyar katonákat. Folyamatosan kizsebelték őket, terrorizálták meg alapból lenézték a "bajtársaikat". Az übermensch attitűd nem náci sajátosság persze. Van egy rakás fényképem tőle, amint a Dnyepper partján vannak, vagy Harkovban kilőtt páncélos mellett pózolnak... igen érdekes hagyaték.
Ha már nácik: a Waffen-SS egységeinek (főleg a háború második felében) jelentős része szintén nem volt hithű nemzetiszocialista - kényszerfeltöltések, stb.
Sokat beszélgettem egy bácsival, akit 38-ban soroztak be az SS-be (Pilisvörösvárról, mint népi németet) és 45-ben esett amerikai hadifogságba, - Afrika kivételével mindenhol harcolt - igen kemény sztorikat mesélt. Szívesen leírnám, de ehhez kevés itt a hely. :)

@Nyiri: Lyuly! 8-))) Jó, van ilyen napja az embernek, a múltkor képes voltam leírni, hogy quartz és percekig nem értettem, hogy mi vele a baj.

Én attól kaptam agyfauszt, amikor az előző pápát, XVI. Benedeket - azaz Ratzingert - támadták azért, mert a Hitlerjugend tagja volt és a náci Németország utolsó óráiban a tizenéves gyerekekből csináltak katonát - így belőle is. Mintha egy német kiskamasznak akkor ott lett volna választása...

@Kovács Ferenc 14: Azt gondolom, hogy aki ártatlan báránynak akarja a harcoló katonát beállítani, az pont akkora marha, mint aki - ahogy írod is - azt gondolja, hogy volt választásuk és mondhatták azt, hogy "köszi, én nem, köszi".

@Adamor: "Van egy rakás fényképem tőle, amint a Dnyepper partján vannak, vagy Harkovban kilőtt páncélos mellett pózolnak... igen érdekes hagyaték."

Szerintem ha van szkennered... ;-)

@Karcsi75:

Na, ma ez egy iylen nap:

Abba gondolj bele, hogy bizonyos területek lakosságszám, infrastuktúra, gazdaság, kerekedelem tekintetében még ma sem érték el az első háború előtti szintjüket. Főleg, ha arányosít egy kicsit az ember. Lényeg az, hogy mindkét háború és csatolt következményeik iszonyatos pusztítást okoztak gyakoraltialg minden európai országban. (Gondoljunk csak a spanyolnáthára, vagy arra, hogy a világkereskedelem globalizációja ha jól emlékszem, mostanság kezdi elérni az első vh előtti szintet).

@Nyiri: Teljesen igazad van, de én nem áldoztam volna fel emberek millióinak szenvedését és halálát a technológia oltárán. Arról nem is beszélve, hogy a Föld lakosságának elenyésző része profitál az eredményekből.

A képen a fazon nézi az óráját, de az első gondolatom az volt, hogy a mobilját nézi.... :DDD

@Kovács Ferenc 14:

A lengyelek intenzíven alkalmaztak lovasságot 39-ben, méghozzá meglepően jó hatékonysággal (már úgy átlagban). Értelemszerűen páncélosok ellen nem indítottak lovasrohamot, azonban gyalogososzlopok, ellátóegységek ellen igen. Azonban jellemzően lóról leszállva harcoltak, mint igen mozgékony (valamint jól kiképzett és jól felszerelt) gyalogság.

Az utolsó (sikeres) lovasroham tekintetében elméletielg az olaszok vitték el a pálmát 1942-ben, de olvastam oylat is, hogy 44 ben nyíregyháza környékén mi voltunk azok.

@Nyiri:

A probléma az, hogy ez az állítás legalábbis vitatható. Bár kétségkívül népszerű. Kétségtelen, hogy léteznek olyan technológiai újítások, amelyeknek a tökéletesítését a háború felgyorsította, azoban jellemzően inkább arról van szó, hogy pár kivételezett fókuszponton kívül minden mást betettek szépen az asztalfiókba. Vegyük még ezekhez hozzá a haláleseteket, a titkolózást, az erőforráselvonásokat és netto veszteséges lesz a végére az egész.

De pár példa, a teljesség igénye nélkül: radar. Mondani szokták, hogy a háborús fejlesztések mintapéldánya. A probléma csak az, hogy az első készüléket ha jól emlékszem, 1913-ban próbálták ki, és a háború egyszerűen elsöépörte az ötletet és a találmányt is, "újrafelfedezéséig".

Másik szempont szerinti példa, légiközlekedés. A háború után a hihetetlen nagy mennyiségű, olcsó és a hadsereg számára feleslegessé vált szállítórepülő bizony komoly fennakadást okozott a légiszállítás fejlődésében, gyakoraltialg sikeresen kinyírta a repülőgépgyrártók és fejlesztők jelentős részét.

@Kovács Ferenc 14: Az ominózus lovasrohamról nekem más információm vannak. E szerint a lengyel lovasság tényleg harcba szállt - egy német gyalogsági egységgel. A motorizáció a háború kezdeti szakaszában a német oldalon is minimális volt, a gyalogság pld. leginkább gyalog ment. (Mintha 10-15% körül rémlene a motorizált gyalogsági egységek aránya.) A harc már zajlott amikor megérkezett - no nem egy tank, hanem egy páncélozott csapatszállító jármű (mondjuk egy teherautó némi extra vassal) aminek a fedélzeti fegyvere géppuska volt. Ez ellen a lovasság tehetetlen volt és visszavonultak, a csata így elveszett a számukra.

@drazsé: Ezt elég nehezen tudom elképzelni, ahogy a lengyel huszárok meglepetésszerűen rárontanak a németekre, majd leszállnak a lovakról, kipányvázzák őket, és nekiállnak a közelharcnak.

@szita szita péntek: Lehet, hogy így volt. Sok verzió kering az esetről. Én személy szerint a romantikus változatot kedvelem, mikor a végsőkig elkeseredett lengyelek utolsó lehelletükig küzdenek. Megjegyzem szvsz egy lovasroham molotov koktélokkal talán nem is lett volna annyira reménytelen vállalkozás... hiszen a lovasok gyorsan mozognak ahhoz, hogy ne legyen könnyű belőni őket, és elég magasan ülnek ahhoz, hogy a gyújtóbombát célba juttassák.
A lengyel egy elég hősies nép, ki is nézném belőlük az efféle huszárvirtust.

@Kovács Ferenc 14:

Végtelen egyszerű: gyorsabbak voltak, mint egy gyalogososzlop, és olyan helyeken is közlekedni tudtak, ahol motorizált egységek nem.
Magyarán dombok mögött lovakon elsunnyogtak, majd leszálltak, kipányvázták és akkor uccu neki, hátulról/oldaról lesvetés, ilyenek.

Vagy B verzió: megláttak egy ganútlan német szállítóoszlopot/gyalogosokat, és akkor rohamra.
(Csak mint az itt említett példa is mutatta, ha valami páncélosféleség is volt a környéken, akkor igen hamar be tudott ütni a gebasz.)

Az utolsó magyar lovasroham 1941-ben meghökkentette akkori szövetségeseinket is. Valóban rendhagyó eset ez, hiszen már az első világháborúban krisztálytisztán kiderült, hogy a lovasságnak - amennyiben hagyományos értelemben tekintünk rá, vagyis lóháton harcoló katonákat képzelünk magunk elé - befellegzett. Ennek ellenére nemcsak a szállításban játszottak fontos szerepet még mindig a lovak a második világháború idején, hanem számos lovas hadosztály is szolgált ekkoriban. Zömüknél ez annyit jelenett, hogy lóháton utaztak a lovasezredek katonái két pont között, de kivételek azért előfordultak:

"A korábbi történelmi korszakok ütközeteit jellemző emlékezetes lovasrohamok a második világháború alatt csak elvétve fordultak elő. A magyar lovasság utolsó efféle harctevékenységét jelentette az a nevezetes esemény is, amelyet augusztus 15-én a Nyikolajev városának elfoglalására, s az ott védekező szovjet egységek bekerítésére előrenyomuló német és magyar seregtesteket biztosító 4. huszárezred katonái hajtották végre.

[…] A harccsoportnak a Nyikolajevbe tartó vasútvonaltól nyugatra eső területen, Mihajlovka, Grejga irányában kellett előretörnie, el kellett foglalnia a vasútvonaltól négy kilométerre nyugatra húzódó terepszakaszt, hogy ezzel, megakadályozza a szovjet csapatok esetleges északkeleti irányban történő kitörését. A huszárkötelékek nyílt, áttekinthető terepen, állandó ellenséges tüzérségi tűz közepette, lángoló gabonatáblák között, tikkasztó hőségben bocsátkoztak harcba. Lovasrohamukra egy német szemtanú, háború utáni memoárjában az alábbiakban emlékezett vissza:

„… Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak!

Lovasszázad után lovasszázad közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük (sic!) kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtázott a széles síkságon. Seydlitz rohamozhatott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm!

Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen…”."

Szabó Péter – Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1941-1943 (Puedlo kiadó)

A lengyel önkéntesek hadsereg ténykedése, amit utána a szövetségesek oldalán végeztek külön posztot is megérne, pl. ott van Wojtek is a katonamedve :)

@Namely: dettó! Sokat elmond rólunk... :D

@Adamor: FejezzedbeFejezzedbe! Sztorikat akarunk!!
Egyébként a fotókhoz: tegnapi, mai és valószínűleg holnapi aggyal is felfoghatatlan, hogy mi borzalom történt ezek alatt az évek alatt :(.

Első élményem a II. világháború kapcsán a "Lángoló világ" című könyv volt az 1980-as évek végén, vastagon megfejelve a szovjet "történelemtudomány" remekeivel. Két külön fotón mutatják a német páncélosokat és az "ellenük rohamozó lengyel lovasságot". Jó vitatéma lehetne a nyugati történetírás és a szovjet összevetése, például Lengyelország titkos felosztásánál: lásd olthatatlan vágy Lengyelország eltörlésére két diktátor által vs. Sztálin bölcs, halogató stratégiája. Vagy például a teljes szovjet határvédelem kudarca vs. "csalogassuk őket beljebb az országba".
Talán megérne egy misét az olyan "sunnyogó" országok mint Svájc vagy Svédország szerepének értékelése, vagy az olyan általánosan elterjedt tévképzetek, minthogy Rommel feladata lett volna-e eljutni Irakba, Iránba a "harapófogó-hadművelettel". Vajon ha a japán flotta lobbiereje helyett a hadsereg dönt, és Szingapúr és Hawaii helyett Szibéria ellen vonulnak?
Vajon mennyire érhette "teljes sokk-ként" a német erőket a T-34-es meg a KV-1-es, mikor egymás orra előtt fejlesztettek, és a német tank próbaterep Kazany-ban volt jó messze a fegyverzetellenőrök szemeitől? Mégis mekkora vagányság volt Rigát 3 tankkal elfoglalni? Saami Lehto 500 vs. Vasszilij Zajcev 137? Tényleg annyira szerették a szovjetek a P-39 Aircobrát? Miért nem láttunk még filmet a szovjet "Éjszakai boszorkákról"? Vajon amit Canaris tett, az hazaárulás vagy jótékony tett az emberiségért? Tényleg megérdemelt Richard Winters egy szobrot Normandiában a Brecourt-majori bravúrért? Tényleg GULÁG előtanulmányok alapján készültek a német haláltáborok? Tényleg menetből elfoglalható lett volna Sztálingrád, míg a 62. hadosztály nem vonult oda vissza? Isten ments, hogy előre megadjam a blog majdani irányát, nekem ezek az érdekes kérdések...

@Karcsi75: A kérdésfelvetés tényleg jó, hiszen a háború alatt hihetetlenül felgyorsult a technikai fejlődés. Állítólag lehettek volna Me-262 Schwalbe-k Európa egén már 1943-ban, de Hitler a légifölény/elfogó vadász helyett vadászbombázót (is) akart. Persze a 30 perces repülési idő miatt még nem volt annyira kiforrott. Beszélhetnénk az orosz front kihívásai miatt létrehívott Párducról, Tigrisről, Királytigrisről, amik az adott frontszakaszon okozhattak ugyan szívmegállást, de mennyiségük -és konstrukciós hibáik- miatt már nem szólhattak bele a dolgok menetébe. A páncéltörő nem irányított rakéták betettek a tankhadviselésnek. Lehetett riadalom és pánik az Ardennekben 1944 decemberében, de kitisztult az ég, és véget ért a támadás, meg persze a benzin is elfogyott. Wernher von Braun egy tömeggyilkos, mégis a Saturn-V(-2) vitte az űrhajósokat a Holdra. Örök vita marad, hogy a két atombomba, vagy a szovjet hadüzenet/előrenyomulás miatt álltak le végül japánok. Talán Charles Bong csendes-óceáni ászpilóta (40 kill) lehet méltó lezárása témának: emlékiratok helyett berepülő pilóta lett és meghalt egy sugárhajtású gépen. Meggyőződésem, hogy a nagyhatalmak mindig kerestek (és találtak) olyan kisebb háborúkat, amit "éles lőtérnek" használhattak a hidegháború végső összecsapására készülve.

@Adamor: Hát igen, a sztorik. Néhai nagyapám telekszomszédja sztorizgatott a falun nyaraló "tanuló ifjúságnak": a Don-kanyarban egy szovjet tüzérségi támadásnál elájult. Mire felkelt, körülötte mindenki halott volt. Bekéreckedett egy tanyába, és paraszti gúnyát és egy kapát meg egy vödröt szerzett. Bárki megállította, annak azt mondta: megy ki a földjére. Végül Magyarországon lepofozta egy csendőr, mert a vödör lyukas volt, a kapa meg életlen. Persze egy 8 éves gyereknek hihetetlen ez a mégoly kiszínezett sztori, hiszen gyalog talán több hónap is lehetett az út az orosz/ukrán földeken, nem beszélve az orosz/ukrán télről.

Érzem, jó posztok lesznek. Bízom abban, hogy a megjelenítés tárgyilagos lesz, csak mint eddig. Ezt mindenképpen tartsátok meg!
Sok sikert!

Hogy a Képekről is szóljak:
A 35. sz. képen miféle katonák vannak ezekben a furcsa halálfejes sisakokban. Az egyenruhájukat sem láttam még soha, viszont van karabélyuk, rohamtőrük, zsebórájuk, tehát nem valamiféle szabadcsapat. Kik lehetnek? Szlovákok, horvátok, bolgárok?
A 11. sz. képen a rögtönzött fahíd elképesztően jó ácsmunka, le a kalappal a Wehrmacht utászai előtt.
A 30.-as képen meg egy igazi "collector's item": egy szovjet M4A2-es, azaz sherman harckocsi. A háború alatt az USA gyárai olyan mennyiségben ontották a hadianyagokat, hogy 4102 db.-ot a Vörös Hadseregnek is átadtak (ezek egyike látható a képen), akik meg egyébként szintén nem voltak rászorulva, mert a képen mellette látható T-34-esből is elképesztő mennyiség készült, ráadásul a shermannél jobb harckocsi volt. Mindenestre nem sok fényképet látni a szovjet shermanekről, ez meg mindjárt színes is :) Az is kérdés számomra, hogy hol készülhetett ez a kép, (meg a többi, erről a gyakorlatról szóló, posztban szereplő kép), a hegyek miatt szerintem semmiképpen sem Kelet-Európában.

@Csillámdementor: A ME-262-esnek több mint ezer kilométer volt a hatósugara, a repülési ideje meg az üzemmódtól függően akár 3 óra is lehetett.
A gond a kiforratlan hajtóművel volt leginkább, hajlamos volt hirtelen gázadásnál lefulladni, és nagyon rövid volt az üzemideje is(10 óra körül).

" Beszélhetnénk az orosz front kihívásai miatt létrehívott Párducról, Tigrisről, Királytigrisről, amik az adott frontszakaszon okozhattak ugyan szívmegállást, de mennyiségük -és konstrukciós hibáik- miatt már nem szólhattak bele a dolgok menetébe. "

Azért a németek ezeknek is köszönhetően tovább tudták odázni a vereséget, bár elkerülni nem.

@Csillámdementor: Ez a sztorit speciel gyerekkoromban hallottam egy kabaréműsorban.
Hogy ki lopott kitől, azt nem tudom.

@Trónkövetelő: Ami azt illeti, a Sherman modernebb, sok szempontból jobban megtervezett, könnyebben használható tank volt, bár a T-34 nagyobb harcértékkel bírt.

Például oroszok a T-54/55-ösökbe építették be a Shermanokban megismert lövegstabilizátort. Így ez a típus már menet közben is képes volt célzott lövést leadni, ehhez a II.VH. többi tankjának meg kellett állni.

A halálfejes sisakos arcok feletti két felvételen vajon olasz katonák láthatók?

@J.László: Nem. Svédek

Úgy néz ki, hogy a halálfejes sisak finn.

ayay.co.uk/background/historical/german_world_war_2_colour/Finnish-soldiers-with-skulls-on-their-helmets/

www.ima-usa.com/original-wwii-hungarian-m38-steel-helmet-with-finnish-ss-totenkopf.html

utcwoap.blogspot.cz/2011/12/on-finnish-helmets.html

Csak úgy támasztja azt a kerítést, közben leég a fél utca.

@Nyiri: jaj, tényleg.

Én sokat gondolkoztam azon, hogy miért Lengyelország lerohanásától számoljuk, Ázsiában már előbb elkezdődött, Európában is történt előtte egy s más, plusz ugye Japán feltétel nélküli megadásával ért véget, sztem, érdemesebb lenne 1937-től számolni.

Kissé furcsa értelmet kap a háború miatt a poszt utolsó mondata. "Kedvcsinálónak"...

-én is említeni akartam, hogy még az SS sem = náci. simán sorozták őket amikor felhígult az állomány annyi hadosztályuk lett.

-@Kovács Ferenc 14: "Peeeerszee... a hazájukért harcoltak... Kelet-Európában meg Észak-Afrikában." természetesen lehet másik országban is a saját hazájáért harcolni, akár még honvédelemre is igaz lehet.

- a lovasalakulatokat a lengyeleknél oroszoknál máshol is úgy kell elképzelni mint egy gyorsmozgású gyalogosalakulat. Mást ne mondjak attól mert nekünk (vagy a japánoknak) voltak biciklis egységeink, ez nem azt jelentette h karikázva tekertünk az ellenség felé roham címén.

-@Adamor: "Sokat beszélgettem egy bácsival, akit 38-ban soroztak be az SS-be" forráskritikával élnék, '38ban semilyen SS alakulatba nem soroztak még, túljelentkezés volt.

-@Csillámdementor: "Vajon mennyire érhette "teljes sokk-ként" a német erőket a T-34-es meg a KV-1-es" én olvastam beszámolókat első kézből, bizony hatalmas sokk volt. Nyilván tudtak a létezésükről, de harcértékükről kevéssé. Az Észak-hadseregcsoportot egy teljes napig feltartotta egy darab kereszteződésben lecövekelt KV-1-es (hangzott a blikkesített verzió, valóban feltartotta egy napig, de csak a hadseregcsoport élén mélyen előretörő páncélosalakulatot). Olvastam olyan beszámolót, (egyben kiváló példája a háború eleji magas német morálnak), hogy egy orosz T34es rátámadt egy oszlopra, egyetlen valamire való fegyver csak egy többcsövű légvédelmi ágyú volt (természetesen nem 88-as,esélye sem volt átlőni a páncélzatot), mégis felvették a harcot, és olyan össztüzet lőttek a T-34esre h kimenekült belőle a személyzet. A magyarázat az elviselhetetlen hanghatás volt, állítólag a kínaiak anno úgy kínoztak halálra embereket h harangba állították és kongatták.

-"Mégis mekkora vagányság volt Rigát 3 tankkal elfoglalni?" Ennél is nagyobb, h '40ben az 1.SS felderítőosztály egy raja(!) Belgrádba valahogy eljutott a városházára és fenyegetésük hatására feladták a szerbek a fővárost.

-@Trónkövetelő: "Az is kérdés számomra, hogy hol készülhetett ez a kép" Én a Kaukázusra tippelnék, minden ráillik.

-@teddybear01: én is viccszerűen hallottam tán a heti hetesben, szerintem csak anekdota.
Illetve én is akartam írni, hogy nem Hitler késleltette a Me-262-est ahogy az elterjedt, hanem a rettentő megbízhatatlan Jumo motor. Nem voltak egyedül, ha jól tudom az angolok Meteorite sugárhajtású gépe hamarabb repült mint a Me, mégse került a háborúban "helyzetbe"

-az irányzékról annyit még, hogy 41ben a fejetlenségben, gyárak költöztetésében, hadianyaghiáynban a T-34esket célzóberendezés nélkül (!!) is harcba vetették, volt h úgy céloztak velük, hogy az üres csőben végignéztek.

Egyébként olvastam könyveket, ahol zseniális húzásként (Rommel javára) írták a menet közbeni tüzelés kitalálását. A valóság az, hogy rettentő hatástalan, csak a mai modern számítógépes tűzvezetéssel van értelme.

@blindsideTackle: Sorozták pedig, mivel Magyarországról hazatelepült a család a Birodalom hívószavára Frankfurt közelébe, az öreget, aki akkor 17 éves volt, egyből betették az (először az allgemeine) SS-be átnevelgetés és kontrol alatt tartás céljából. Halkan megjegyzem, az öreg még mindig elkötelezettnek tűnik kicsit..

@blindsideTackle: Jó a vödrös sztorit már többször, több személyhez fűződően hallottam, mostanra minimum egy urban legend lett belőle, ha egyáltalán van igazi alapja.

Ami a T-34-esek futtában történő átadását illeti, nem csak Leningrádban történt ilyesmi, de Sztálingrádban is volt, hogy a traktorgyárban összerakott tankokat meózás helyett a végszereldéből egyből a csatába vitték a munkások. El lehet képzelni milyen precizitással voltak összerakva, ha a gyártól egy-két utcára már harcoltak...

Ami a mozgásból történő tüzelést illeti, mozgó tankból mozgó tankra a legnehezebb találatot elérni, de mozgó tankról mozdulatlan célra, pl. gyalogsági árokra, álló tankra vagy bunkerre nem olyan nehéz.
Lövegstabilizátor nélkül azonban inkább csak szerencse dolga a találat, mert ilyenkor nagyon beleng az ágyúcső. Ezért kellett megállni az M4-es féle tankok kivételével minden más tanknak a tüzeléshez.

@Adamor: Ezek szerint behívták a Wermachtba, de mivel választhatott, az SS-be kérte a felvételét. Ha egészségügyileg, és fajilag megfelelt, akkor be is sorozták.
Formailag az SS végig önkéntesekből állt, más dolog, hogy akit a háború alatt direkt oda hívtak be a lágert kockáztatta, ha ellentmondott.

Ja és:
"-én is említeni akartam, hogy még az SS sem = náci. simán sorozták őket amikor felhígult az állomány annyi hadosztályuk lett."

Márpedig az volt mindegyik. Minden SS katona tagja volt a náci pártnak, épp úgy mint később minden munkásőr automatikusan MSZMP-tag lett, ha még nem volt az a belépés előtt.
Ráadásul az SS alakulatban főleg a leginkább fanatizált párttagokat igyekeztek tömöríteni. A kellően fanatikus más nemzetiségűeket is leginkább ide szervezték be.

Hehe.. A legujabb kiadasu Sven Hassel konyvek boritoi kozul ket kepet legalabb felismertem fent, de lehet tobb is... :)

A Market Garden hadműveletről lehet írok egyet, az a kedvencem filmen és könyvben is.

remélem lesz valami ebből a sorozatból.

@lord_soth: szivesen látjuk, ha sok érdekes v. ritka képed is van hozzá.

@blindsideTackle:
Közben megtaláltam:
www.ushmm.org/wlc/en/media_ph.php?ModuleId=10006175&MediaId=5046
Az ominózus hegyi képek az amerikai 9. páncéloshadosztály és közelebbről meg nem határozott szovjet egység/egységek találkozását örökítik meg 1945. május 2.-án, valahol Linz mellett. De attól még az a sherman bizony orosz, nem amerikai :)

@Adamor: Erősen kamuszagot érzek. '38-ben egy Mo-n élő magyar állampolgárt hogyan sorozna be egy másik állam...?

@drazsé: Erősen kétlem. Ma olyan mérvű kereskedelem vam, ami akkori ésszel majdnemhogy felfoghatatlan. Csak csekkold a kereskedlemi hajótér növekedését a II. Vh óta. Döbbenetes. Pedig az I. Vh ahhoz képest sehol nem volt.

@molnibalage: Ez csak az elmúlt 20 év.
www.platou.com/dnn_site/Tables/Worldfleetdevelopment.aspx

@teddybear01: Erősen kétlem a 3 órás repülési időt. Teljesen elméleti érték lehet vagy inkább az sem. A sokkal jobb fajlagos paraméterekkel bíró mai kisebb vadászgépek 3 pótossal maradnak fent 2-2,5 órát, az F-15 CFT-vel és három pótoosssal olyan 5 órát. Galland azt írta, hogy reálisan jó, ha egy órát fent tudtak vele maradni. A harcászati hatósugara nemhogy 1000 km-et, de 500-at sem érte el...

@Trónkövetelő: Melyik T-34 melyik Shermannál...?

A szovjet M4-es képnél egy orosz oldal szerint a háttérben az Alpok látható.

wio.ru/tank/color.htm

M4 Sherman of 1st mech corps USSR in Vienna.
М4 Шерман 1-го ГМК СССР в Вене, 1945.

@molnibalage: nem figyeltél. Népi németként költöztek haza, ergo német állampolgárságot kapott. 90-ben jött vissza.

@Adamor: Erről egy büdöst szót sem írtál. Tehát itteni német volt és kiköltözött oda, vagy német volt, aki ide költözött...?

@molnibalage:
Felülről a 31. kép.

@Trónkövetelő: A kijelentésedet kritizáltam. Az ilyen általános kijelentésnek nincs értelme, mert akkor fogom magam és a legelső T-34 változatot vetem össze mondjuk a Firefly vagy IShermannal...

Ez kb. olyan, mintha megkérdeznéd, hogy melyik jobb gép, az F-16 vagy MiG-29. A kérdés, hogy mire és melyik változata.

Enélkül teljesen értelmetlen kijelentés volt, amit írtál.

@molnibalage:
Az oroszoknak átadott M4A2 szarabb volt, mint a képen látható T-34/85.

@molnibalage: Pilisvörösváron született, sváb volt. 37-ben kimentek Németországba és 90-ben visszaköltözött Vörösvárra.
Amúgy nem semmi fazon volt, 86 évesen nősült újra. Hiányzik 3 ujja, egy darab a comjából és az egyik füle. :) 3x lőtték meg. És hangsúlyozom, ő tényleg hitt az "ügyben". A háború utolsó hetében Berlintől nyugatra kapták el az amerikaiak, tüdőlövése volt.

@molnibalage: hogyne, a Waffen SS-ben nem kellett német állampolgárságúnak lenni, elegendő volt az árja származás. A negyvenes években már a létszám 40%-a se volt német állampolgár.

@molnibalage: A repült idő hossza ténylegesen sok mindentől függött. Például a típusváltozattól. A kétüléses verzió mindig rövidebb ideig tud repülni, mert kevesebb üzemanyag fér belé.
Függ attól is, hogy milyen a repülési profil. Légi harcban sokkal hamarabb elfogy az üzemanyag, mint egy útvonalrepüléskor.

@blindsideTackle: A Gloster Meteor vadászgépet bevetették a háborúban.

1944-ben egy kísérleti századot szereltek fel a típussal, és az F-1esek ellen be is vetették őket. Több légi győzelmet is elértek ellenük.

Két Meteorokkal felszerelt RAF század a Szövetséges 2. Harcászati Légi Hadsereg keretében repült a háború utolsó heteiben az európai kontinens felett, de arról nincs feljegyzés, hogy Meteorral közelharcba kerültek volna valaha is a német sugárhajtású vadászgéppel, a Me 262-essel. A sugárhajtású gépekkel vívott közelharcra még várni kellett, erre csak a koreai háború alatt került sor 1950-től.

@teddybear01: Bocs ezt elírtam. Nem az F-1-esek ellen vetették be a típust, hanem a V-1-es szárnyasbombák ellen.

@Trónkövetelő: "Az oroszoknak átadott M4A2 szarabb volt, mint a képen látható T-34/85. " Itt elég erős képzavart érzek, engedd meg hogy kicsit korrigáljak. Eleve nem érdemes összehasonlítani a kettőt, több szempontból sem. A Sherman lényegében egy gyalogsági támogató tank volt, a T-34/85- ös pedig tankelhárításra tervezték, így teljesen más szerepkörben vetették be őket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Shermaneket és a T-34-eseket eleinte külön hadosztályokban alkalmazták pár ritka esettől eltekintve. Magyarul ahol masszív páncélos elhárítás volt a feladat (STUGIII-G, Panzer IV F-G, Párduc, Tigrisek) oda a T-34/85 került, ahol könnyebb célpontok (könnyű-egyes közepes tankok, páncélkocsik, járművek, gyalogsági lövegek és gyalogság) oda meg a Sherman. Az M4A2-t takarékossága, gyors tüzelési sebessége és egyszerű üzemeltetése miatt szerették is a szovjetek, a T-34/85 meg egy korai alternatíva volt a Tigrisekkel szemben. Tekintve hogy 1943 második felétől a szovjetek átvették a kezdeményezést, a Sherman önálló felhasználási területe egyre csökkent - a legfőbb feladat ugyanis a német páncélosok, rohamlövegek és beásott PAKok leküzdése volt - így még a modernebb, 76 mm-es változat csak kiegészítő szerepet kaphatott az alacsony páncélzottsága miatt a gárdahadsereg egyes kötelékeibe integrálva. Az offenzívában azonban széleskörűen alkalmazták mert igen sokoldalú volt -> jelen volt pl. még Ausztriában is. A háború végén (44 vége, 45) T-34/85 (és 76) tömegesen alkalmazva, IS-2 tankok pedig - csupán technikailag - 1 az 1 elleni harcban is felvették a versenyt a Párducokkal, Tigrisekkel, Királytigrisekkel, a Shermaneket pedig csak kiegészítő szerepkörben, de nagy tömegben alkalmazták a ruszkik továbbra is. Maguk a szovjet tankparancsnokok is azt vallották, hogy a Sherman kiváló adalék volt számukra.