A hetvenes évek első felének számítógépei sokszor nélkülözték a formatervezés finomságait (és ezzel együtt vadhajtásait is) a gyártástechnológia vagy a célorientáltság miatt.
Ezen az elkövetkező két-három évtizedben szerte a világon számos számítógép- és konzolgyártó túllépett, néha viszont kicsit túlzásokba is estek (vagy a körülmények szabták meg a lehetőségeket).
Következzen tehát egy csokornyi bemutató a különféle korszakokból, országokból és különféle fura/ötletes/ízléses/praktikus/ocsmány/felesleges megoldásokból.

SAMSUNG SPC-1500

A dél-koreai oktatási minisztérium által meghirdetett iskolaszámítógép-programban 5 vállalatot támogattak, hogy 5000 számítógépet tervezzenek az iskolák számára. Az egyik cég a Samsung volt, amely 1983-ban az SPC-1000 típussal készült.
Ennek a sorozatnak névleg az egyik (a korábbiakkal nem kompatibilis) tagja az 1987-es SPC-1500. A korábbi változatok is beépített kazettás meghajtóval rendelkeztek, de ennél a változatnál máshová helyezték azt, így került kinézete alapján ebbe a válogatásba.
A gép egy 4 MHz-es Z80 processzorral működött (96 kB ROM, 122 kB RAM mellett), a képernyő felbontása 320x200 / 640x200 képpont volt. Háromcsatornás hangképzővel készült.

SAMSUNG SPC-1500 hirdetés

Itt is alkalmazták az oktatásban a „beszélő számítógép” módszert, ahol a kazettán tárolt hangot játszotta le a hardver az oktatóprogramok betöltése után az előrehaladás alapján a szóbeli utasításokat.
https://youtu.be/QNUIzdwujLo

JZD Slušovice TNS HC-8/HC-16 (Esküszöm ebbe a példányba hamuztak is! Ott a leégett csikk nyoma :) - Jtom)

A slušovicei (csehszlovák) egyesített termelőszövetkezet 1985 és 1989 között számítógépeket is gyártott eleinte agráripari, majd iskolai felhasználásra. A gépeiket TNS (Ten Náš Systém- A mi rendszerünk) névvel látták el, az HC-8 típus 1988-ban készült. Ezt 3 MHz sebességű Z80 (vagyis a klónja, a UB880D) processzor, 320 kB RAM, csehszlovák karakteres (illetve kurzorvezérlők) billentyűzet jellemezte. Grafikai képességei 256x256 pixel felbontásra tették képessé 16 szín használatával (illetve 512x256-ra, kevesebb színnel).

Használható vagy terminálként is kis- és nagygépekhez. Beépített akusztikus modemmel (600 baud) rendelkezett (a ház tetején a mélyedések a telefonkagylónak vannak kialakítva).

Az 1989-es HC-16 típus már egy XT-klón volt, de azonos külsővel. Számos esetben iskolai és irodai felhasználás volt rá a jellemző, vagyis konkrétabban a HC-16 szerepelt szervergépként, a HC-08 számítógépek pedig voltak a kliensgépek.

JZD Slušovice TNS HC16

A rendszer TNS-NET elnevezésű hálózata elég gyors volt ahhoz (12-13 kB/s), hogy a kliensek a szerverről töltsenek be, így csak ahhoz kellett például merevlemezt, floppymeghajtót csatolni.

Mael Idea

A hetvenes évek elején alakult az olasz MAEL, egy ipari elektronikával és informatikával foglalkozó cég. Az első időszakban számos országban és belföldön is telepítettek gépeket, pl. a postahivatalokban, vasútállomásokon (jegykiadó gép), illetve beléptető rendszereket. Később a nyolcvanas évek végén a számítástechnikáról áttértek a kivitelezésre is (pl. lottózók, repülőtéri terminálok).
De előtte még fűződik nevük számítógéphez is - a célhardvereken kívül készítettek számítógépet is Z80 alapokon, vagyis a Mael Idea gépeket 1981-ben.
A CP/M-kompatibilis gépek (Z80 processzor, 64 kB memória) egyediek voltak, hiszen egybe volt építve a gép, a monitor, a lemezmeghajtó, sőt a nyomtató is.
Az Idea 1080 és 2080 változatban volt elérhető, amelyek a beépített monitor, nyomtató mérete, illetve a beépített meghajtó meglétében különböztek.

Apollo 7 SQUALE

A francia Apollo 7 cég az 1985-ös SICOB (IT kiállításon) mutatta be az 1 Mhz-es Motorola 6809 processzorra épülő gépét, amelyet az IPT (Informatique Pour Tous) iskolaszámítógép-programra terveztek.
A gép memóriakapacitása 92 kB (256-ra bővíthető) voltt, amelyből a felhasználó csak 28 kB-ot használhatott. A Squale beépített 1200 baudos modemmel rendelkezett, a gépen elhelyezett külső „cápauszony” pedig a cartridge-aljzat volt, pl. a BASIC számára.
A végül elkészült 1000 darabból azonban csak 4-500-at tudtak eladni, így a cég kénytelen volt csődöt jelenteni – még szoftverek, illetve perifériák sem készültek, maximum csak prototípusok. A tervek között szerepelt műanyag ház is, de az elkészült darabokat a túl magas ár miatt alumíniumból gyártották le.

Mera-Elwro 800 junior, a kottatartóval!

A sorozat gépeit 1985-ben tervezték a poznani műszaki egyetemen a lengyel iskolaszámítógép programra. A gyártás 86-89 között az Elwro electronic gyárában folyt, a MERA pedig az állami automatizálás-ipar és mérőműszerek szövetség neve volt.
A gépnek olcsónak és Spectrum-kompatibilisnek kellett lennie, ezért a gép processzora egy Z80A (3,5 MHz), amely mellett 24 kB ROM és 64 KB RAM foglalt helyet. A módosított CP/M, vagyis a CP/J segítségével lehetett hálózatba kötni a gépeket a Junet hálózati interfészeken keresztül. A grafikai felbontás 256x192 pixel volt 8 színnel megjelenítve, ehhez 32 vagy 64x24 karakteres felbontás tartozott.
A korábban az Elwirka játék pianohoz használt fehér vagy barna műanyagdobozba (lásd a kottatartót...) háromféle változatot építettek be aszerint, hogy tanári avagy diák gépnek készült (a tanári 800-3 volt a lemezes változat).
elwro800-4.jpg
A széria legvégére készült egy prototípusnak megmaradt változat is, az Elwro 804 Junior PC, amelyből alig több mint 100 készülhetett: egy 3,5"-os floppymeghajtóval (720 kB) egybeépített 800 junior.

Polycorp Poly-1

Az új-zélandi fejlesztésű számítógépet két elektrotechnikát oktató egyetemi tanár fejlesztette 1980-ban, az oktatásban a számítógépek használatára növekvő igény kielégítésére. A fejlesztés/gyártás ötletére még az oktatási minisztert is megnyerték, így állami vállalatot hoztak létre Polycorp néven.
Azonban 1981 végére, mire az éles tesztek is lefutottak, a kormány visszamondta azt a előzetes megegyezést, ami 1000 gép 5 éven belüli megvásárlását jelentette volna az iskolák részére. Ennek főleg politikai (illetve korrupció-közeli) okai voltak.
Néhány ezer gépet el tudtak adni ennek ellenére kisebb szervezeteknek és az ausztrál haderőnek, de a kezdeti tesztidőszakot követően nem tudtak bejutni az iskolákba, ugyanis az Apple kínálatával nem tudtak versenyezni (minden iskolába egy ingyen Apple II gép, illetve 75%-os kedvezmény a további vásárlásokra).

Az ausztrál katonaság szolgálatában

A későbbi fejlett Poly változatok már nem így néztek ki, mint a kezdeti változat, amely egy Motorola 6809-es processzorral (1 MHz) működött 64 kB RAM, valamint 48 kB VRAM (a speciális megjelenítési módokra) mellett. A saját memóriával rendelkező különálló lemezes meghajtók segítségével hálózatba is lehetett kötni a gépeket.

Iskra Delta Triglav

A szlovén Iskra Delta (amely 1974-ben alakult (mint Elektrotehna Ljubljana) az egyik legnagyobb számítógépgyártó volt akkoriban Jugoszláviában; az egyedüli olyan gyártó volt, amelynek lehetősége volt a nemzeti bank importengedélye nélkül számítógéprendszereket importálni, vásárolni stb.
Az 1985-ben megjelent számítógép a nevében is képviselte kiépítését, miszerint bár a Triglav a legmagasabb szlovén hegy, a "háromfejű" elnevezés a három processzor architektúrát is képviselte, amelyet a hardver támogatott.
Igen, a rendszer három különböző processzor fogadására volt felkészítve (nem egyszerre), név szerint a DEC J-11 AC (a PDP 11/70 miniszámítógép utasításkészletével felvértezve), Intel 80286 és Motorola 68010.
A megfelelő processzorok segítségével így számos operációs rendszer (az akkoriban elterjedt Xenix, OS-9, RMX vagy MS-DOS) futtatására volt képes. A billentyűzetet a monitor alatt lévő akasztókarra lehetett elhelyezni.

Érdekesség, hogy a gép szerepelt a (magyar nyelven Nyár a kagylóban című) 1985-ös ifjúsági filmben (Poletje v skoljki), mint a főszereplő által használt intelligens számítógép. https://youtu.be/910lnzefuiQ

Panasonic Q

Az először 2001 végén kapható Japán-exkluzív konzol egy Nintendo Gamecube és Panasonic gyártmányú DVD-lejátszó keresztezése (az eredeti konzol erre nem tudott DVD lemezt kezelni). A Nintendo és a Matsushita (Panasonic) között egy szerződés jött létre a Gamecube optikai meghajtók gyártásáról, mellette pedig lehetővé vált a Panasonic számára, hogy olyan DVD-lejátszót készítsen, ami GC-lemezeket is kezel.
A Nintendo soha nem akart többet a Gamecube-tól, csak mint játékkonzolnak árulni, a Panasonic pedig DVD-lejátszónak készítette el a hardvert, ami képes volt játékok futtatására, így nem tűnt versengésnek, igazi közös piac híján.
A hardver (főleg a drágább változat) tehát japán és amerikai változatú Gamecube lemezeket volt képes kezelni, illetve több régióból származó (1-6) DVD lejátszásra is képes volt.
A rozsdamentes acél házba elhelyezett rendszer optikai kimenettel (Dolby Digital 5.1, DTS) illetve különféle hangzásmódokkal, távirányítóval, Panasonic-típusú GameCube kontrollerrel  volt teljes.
Majdnem pontosan 2 évvel a megjelenése után a gyártást megszüntették, 2003-ban.

Sharp X1

A Sharp televíziós részlege jelentette az alapváltozatot 1982 novemberében, amely 88-ig az X1 sorozat kb. 8 típusának alapját képezte. A részleg nem hanyagolta el a videóképességeket, a rendszer RGB monitora beépített TV-tunerrel rendelkezett; mint tévét még a gép kikapcsolt állapotában is lehetett vezérelni. A kezdeti változatoknál a részegységek függőleges összeállításánál még az azonos (39 cm) szélességre is ügyeltek.
Az alapváltozat rózsavörös, fémszürke és hófehér változatokban volt kapható, a későbbi típusok szerencsére a vöröst megtartották lehetőségként.
Az alapváltozatot a következők jellemezték; Sharp Z80 A (4 MHz), 64 kB RAM, 6 kB ROM, 4 kB (48-ig bővíthető) VRAM, 8 színű grafikus megjelenítés 320x200 (vagy 640x200) felbontással, 40x25 (vagy 80x25) karakteres móddal. A hangot alaphelyzetben egy 3 csatornás, később pedig egy 8 csatornás audio-chip szolgáltatta.

Sharp Nintendo Television

Nem meglepő talán, hogy a Sharp készítette el a TV-vel egybeépített Famicom, illetve a Super Famicom (a NES és SNES konzolok japán elődjei/változatai) konzol/televízió(?) egységeket is, ahol a képminőség az elérhető legmagasabb volt.

Super Famicom Naizou TV SF1