"1972 vagy 73 nyarán a Balatonföldvárról rendszeresen a hét több napján koktélhajó indult este 9 órakor, melyen a Bergendy együttes játszott. A koktélhajó a Kossuth Lajos komp volt, de még a rövidebb, átalakítás előtti - eredeti - formájában, két oldalán két utasfolyosóval és az autószállító rész feletti híddal. Az együttes a hajó egyik végén volt felszerelve, felettük esővédő ponyva volt kihúzva. Nagyon nagy volt akkoriban az érdeklődés a koktélhajó iránt és induláskor majdnem mindig tele volt, azaz 300-400 ember is volt a fedélzeten.

Tehát a hajó 9 órakor indult Balatonföldvárról, tele fiatalokkal. Az általános útvonal úgy nézett ki, hogy először a komp Tihany-révtől kissé nyugatra lévő szállodák elé ment el, majd ott megfordulva az északi part mellett Akali felé, majd onnan vissza Balatonföldvárra. A időtartam kb. 3 óra volt.

Indulás után 10 óra körül elkezdett erősödni a szél, és néhány percen belül hatalmas vihar érkezett. A balatoni viharokra jellemző, hogy hirtelen jönnek, rendkívül nagy széllökésekkel, mindössze pár óra időtartamúak és hirtelen levonulnak. Itt is így történt, a hajó Tihany-rév közelében volt, amikor hirtelen felerősödött a szél. A kapitány már a vihar első jelénél a Tihany-rév felé vett az irányt, hogy vihar előtt kiköthessen egy zárt kikötőben. Sajnos túl gyorsan jött a vihar, nem sikerült. A hajó orra már a Tihany-révi kikötő molófejben volt, amikor olyan széllökést kapott, hogy vissza kellett jönni a kikötőből, mert különben a molófejnél fordul keresztbe a hajó és nekicsapódik a köveknek. Ekkor már a szél olyan erős volt, hogy hajó szinte irányíthatatlan lett. A komp két motorja a széllel szemben tehetetlen volt, még szélirányba sem lehetett állítani a hajót. A komp oldalsó felülete elég nagy, ami nagy szélben nem előnyös tulajdonság. A kormányozhatatlansághoz az is hozzájárult, hogy a vihar hatására erős folyás indult meg nyugati medencéből a keleti medencébe, ami a hajót erősen sodorta kelet felé. Nagyobb viharok esetén a Tihanyi szorosban a Balaton két medencéje közötti vízfolyás sokszor a Duna folyási sebességénél is nagyobb. A vízszint-emelkedés ilyen esetben 10-15 cm is lehet a szorosban.

A hajó tehát kormányozhatatlan volt, utolsó kísérletként a kapitány ledobatta a horgonyt, de az is hatástalan volt, csak a feneket szántották fel vele, a hajót nem fogta meg. Nem volt mit tenni, hagyták a hajót sodródni a vihar levonulásáig. A gond az volt, hogy nem a keleti medence közepe felé - a nyílt vízre - sodródott a hajó, hanem a Tihanyi félszigeten a révtől keletre lévő nádas felé, ahol a hajó a kis vízben fel is ült, nem sodródott tovább. A kapitány jól tudta, hogy nagy baj nincs, mivel egyrészt a hajó alja lapos, a Voith-Schneider propellerek nem sérülhetnek meg, mert nem lógnak a hajófenék alá, valamint a vihar után visszafele induló folyás 10-15 cm-t emel majd a hajón, ami már elég a fenékbuckáról való lejövetelhez. A hajót akkor már a horgony is fogta, tehát stabilan állt.

A megfeneklés és a kis víz következményeként a hűtővízrendszer és a jégszekrény megtelt homokkal, így a motorokat és a segédgépet is le kellett állítani. Szerencsére időben észrevették a homokosodást, így a motorokba nem jutott homok. A hűtővízrendszer csöveit viszont szét kellett szerelni és megtisztítani a homoktól. Ezzel a gépészek a vihar levonulásáig végeztek is. A segédgép leállítása után át kellett állni vészvilágításra.

A vihar hajnali 2-3 óra magasságban elvonult. Közben érkezett segítség is, a rendőrség egy Varsó típusú hajója jött menteni, de - a kapitány utasítása ellenére - szakszerűtlenül, nem a ledobott horgonylánc irányába kezdték el húzni a hajót, ami persze nem mozdult, így a kapitány nem tartott igényt a további mentőakcióra. A vihar után elindult a folyás visszafele és növekvő vízszint emelt a hajón, ekkor a horgonyt is elkezdték felhúzni, ami lehúzta a felült hajót a buckáról. A motorokat is beindították, a hajó utána már saját gépeivel tudott közlekedni és 4 óra körül visszaértek a balatonföldvári kikötőbe.

Az utasokat illetően a szél felerősödését követően mindenki az utasfolyókra ment, a személyzeti kabinokba is engedtek le embereket, és a leszakadt zenekari ponyva alatt is jó páran voltak. A nyitott fedélzeten a szél miatt nem lehetett tartózkodni. A Bergendy zenekar felszerelése az eső és a hullámzás hatására elázott, de ez szerencsére nem törte meg a banda kedvét, a folyosókon szórakoztatták akusztikus hangszerekkel a közönséget. A hajón pánikhangulat egyáltalán nem volt, a többség jól szórakozott, élvezte a helyzetet. A kormányállásban is elázott néhány dolog, mivel az ablakok bepárásodtak, kilátni csak úgy lehetett, ha le voltak húzva az ablakok, amin a szél befújta az esőt.

Végeredményben tényleges veszélyhelyzet szerencsére nem alakult ki, mindenki mindvégig biztonságban volt, csak a koktélhajózás egy kicsit tovább tartott. Az utazás meglehetősen kalandos volt.

A forgalmi szolgálat tudott a viharról az előrejelzés alapján, de ezt nem jelezték a kapitánynak. Viharos idő esetén el sem indul a hajó, vagy nem megy messze a kikötőbejárattól. Baleset, személyi sérülés, jelentősebb anyagi kár - zenekar felszerelését leszámítva - nem történt, így a dolog a forgalmi személyzet kapitány általi a dorgálása kivételével nem került magasabb szintre. Valószínű, hogy az eladott jegyek visszafizetése miatt nem jelezték a vihart. Hibáztak, mivel történhetett volna baleset is, ha pl. nem iszapos fenekű helyen feneklik meg a hajó."

Az elmúlt években nagyszabású digitalizáció kezdődött az MTI Fotóarchívumában, aminek eredményeképpen több százezer fotót szkenneltek be és láttak el a készítés körülményeiről szóló metaadatokkal. 2018 nyarára egy online felülettel készül a Fotóarchívum, hogy közgyűjteményként jelenjen meg a kibertérben, ahol nem csak fotók, de múltszázad elejéről származó régi hírek mellett hanganyagok, kották is megjelennek majd, mindehhez pedig egy közös kereső felület is társul. Ebbe a nagy munkába enged most betekintést a mai poszt. 

Mindig is szerettük volna, hogy minél több magyar vonatkozású képet publikáljunk, így amikor - még ebben a hónapban - elindul majd a bárki számára hozzáférhető és szabadon böngészhető MTI Fotóarchívuma, a Ritkán Látható Történelem blogon lesznek láthatóak a legérdekesebb képek, aktualitások, tematikus válogatások, segítve ezzel, hogy minél szélesebb körben ismerhessük meg ritkán látható történelmünket.

Az MTI Fotóarchívumról: