A gyógyszeripar alighanem az egyetlen ágazata a magyar gazdaságnak, melynek régi nagy cégei ma is nagyok és virágoznak. Az Egis, a Sanofiba betagolódott Chinoin és a magyar gyógyszeripar első életképes gyára, a Richter Gedeon Nyrt. A Kalmopyrin több mint száz éve, a Cavinton lassan fél évszázada része mindennapjainknak, és 55 éve gátolják a fogamzást a cég termékei, mely mindmáig magyar vezetés alatt áll. Ma is benyithatunk az Üllői úti Sas patikába, melynek hátsó szobájában a magyar gyógyszeripar bölcsője ringott.
1930. Dolgozók a Richter Gedeon Vegyészeti gyárban. Forrás: Fortepan/MZSL/Ofner Károly
A szocialista Magyarország nagyhírű gyárairól és üzemeiről szóló sorozat mai bejegyzése is az Arcanum adatbázisa segítségével készült.
Richter Gedeon (1872-1944). (Népújság, 2015. január 8.)
Magyarország az első világháborúig túlnyomórészt osztrák és német gyógyszereken élt. A gyógyszergyártásban Németország állt akkor a világ élén. A kiegyezés után ugyan alapítottak egy gyógyszergyárat Magyarországon, de nem bizonyult életképesnek, az osztrák és német konkurencia megölte. "Még 1910-ben is a forgalomban lévő 589 gyógyszerből mindössze 25 volt magyar termék." (Külgazdaság, 2008/7-8.) Richter Gedeon bizonyította be, hogy Magyarországon is lehet versenyképesen gyógyszert gyártani.
Richter Gedeon egy heves megyei zsidó földbirtokos fiaként született 1872-ben Ecséden. Szüleit kicsi korában elvesztette. Árvagyerekként, de biztonságot adó örökség várományosaként nevelkedett Gyöngyösön. A fővárosi evangélikus gimnáziumban érettségizett, Kolozsvárott szerzett gyógyszerész gyakornoki oklevelet, majd a budapesti tudományegyetemen gyógyszerész diplomát 1895-ben. 1897-ben hosszú tanulmányútra indult. Német, svájci, francia, angol cégeknél dolgozott, tanulmányozta a Magyarországon nem létező ipari gyógyszergyártást, és megismerkedett az akkor kifejlődő organoterápiával (az állati szervekből kivont hatóanyagok gyógyászati alkalmazásával). Ez volt az a kétféle tudás, amelyet ő hozott haza, s amelyre alapozva megteremtette az ipari gyógyszergyártást Magyarországon.
Eladta az ecsédi családi birtokot, és abból vette patikát Pesten. Először a Rákos-pataknál akart új patikát nyitni, de erre nem kapott engedélyt azzal, hogy arrafelé új gyógyszertárra nincs szükség, az csak a meglévők létezését veszélyeztetné. (Fővárosi Közlöny, 1899. január 24.) Majd három évet kellett várnia, hogy patikához jusson: "Richter Gedeon okleveles gyógyszerész ma veszi át a Lusztig Béla dr. tulajdonát képező 'Sas' gyógyszertárát Budapesten" - írta a Gyógyszerész 1901. november 11-én. Ez a gyógyszertár ugyanazon a helyen, az Üllői út 105. sz. alatt működik mindmáig, és jelenleg is a Richter Gedeon Nyrt. tulajdonában van.
A Sas patika. (Népújság, 2015. január 8.)
Az újdonsült patikatulajdonos ambíciói az első pillanattól túlmutattak a gyógyszertárán. A patika hátsó szobájában laboratóriumot rendezett be, és ott a vágóhídról begyűjtött friss szervekből organoterápiás készítményeket fejlesztett ki és állított elő. Már 1902-ben forgalomba kerültek az első saját vérzéscsillapító és vérnyomásemelő szerei. Ezek adrenalint tartalmaztak, amit csak egy évvel korábban fedeztek fel! A kis laboratóriumban kifejlesztett készítményekből egyre több gyógyszertárnak és kórháznak szállított. A nagyra törő patikárius 1905-től rendszeresen hirdet szaklapokban.
Budapesti Orvosi Újság, 1906. június 28.
A Sas patika híre gyorsan terjedt, termékei igen sikeresnek bizonyultak. A vállalkozás kinőtt a hátsó szobából. 1906-ban Richter telket vett Kőbányán és gyárat alapított a Cserkesz utca 63. szám alatt. Néhány évig ez volt az egyetlen gyógyszergyár az országban. A cég fő telephelye, központja ma is itt van a Cserkesz utca és a Gyömrői út között.
Richter Gedeon organoterápiás laboratóriuma. (A Richter Gedeon Nyrt. honlapja.)
A cég első termékeinek egyikét sertések petefészkéből állították elő. A nőgyógyászati termékcsoport később a vállalat egyik fő profiljává vált, és ma is az.
1908-ban létrehozták a cég első külföldi képviseletét Olaszországban, és ettől kezdve Richter a külhoni munkálkodása során szerzett kapcsolataira alapozva fokozatosan kiterjesztette vállalatának exporthálózatát. Még a legnehezebb piacra, a németországira is sikerült betörnie.
1910-től növényi alapú készítményekkel is foglalkoztak, és ennek eredményeként 1911-ben megszületett a száztíz év múltán is alapgyógyszernek számító Kalmopyrin. A következő évben piacra dobták az első sikeres folyékony fertőtlenítő szert, a Hyperolt, amelynek igen nagy keletje lett a Nagy Háború éveiben. Ez is forgalomban van mindmáig.
A Nagy Háború megsokszorozta a gyógyszerkeresletet, a gyár gyorsan növekedett, s a háború végére a Monarchia egyik legnagyobb gyógyszergyárává fejlődött. Ezt a többszörösére nőtt kapacitást a harmadára csökkent és lerongyolódott országban csakis nagyarányú exporttal lehetett kihasználni, viszont az európai országok többségében szigorú beviteli korlátozásokat és védővámokat léptettek életbe. Ezért aztán egyrészt a tengeren túlra, mindenekelőtt Amerikára terjesztette ki Richter a vevőkörét, másrészt leányvállalatokat hozott létre európai országokban, és azokon keresztül forgalmazta a termékeit.
A Richter gyárudvara az 1920-as években. (A Richter Gedeon Nyrt. honlapja.)
Az új körülményekhez új módon kellett alkalmazkodni. 1923-ban családi részvénytársasággá alakult a cég. Tőkét emeltek. Önálló kutatásokba fogtak. 1925-ben megépítették az ország első biológiai értékmérő laboratóriumát, amely garantálta azt a technológiai pontosságot, amellyel a szigorú nemzetközi sztenderdeknek meg lehetett felelni. Ez tette lehetővé, hogy 1926-ban itt állítsák elő ipari mennyiségben először az országban az öt évvel korábban felfedezett inzulint, amelynek a termelése rendkívül szigorú minőségellenőrzést és technológiai fegyelmet igényelt. Az inzulinhoz kapcsolódó követelmények és a biológiai laboratórium lehetőségei a nemzetközi élvonalba emelték a cég termelési kultúráját. A korszak másik meghatározó terméke az ösztron volt. Felfedezték, hogy a vemhes kancák vizelete ösztront tartalmaz. A harmincas évek végén Richter volt a a kristályos ösztron legnagyobb forgalmazója a nemzetközi piacon.
1924 és 1932 között ötven külképviseletet létesítettek a világ minden részében. Ezek némelyikéből leányvállalatok lettek, s azok egy része mellé egyszerűbb termelő üzemeket állítottak föl, amelyek Budapestről kapott hatóanyagokat dolgoztak fel. "Az értékesítést egyre bővülő propagandatevékenység segítette. A korabeli iratok szerint 1928-ban például kb. hatezer orvosnak küldtek folyamatosan propagandanyomtatványokat, továbbá gyógyszertárak és kereskedők számára ismertetőket hetente, kéthetente. Folyamatosan tettek közzé hirdetéseket, és jelentős összeget költöttek karácsonyi ajándékokra. Az erőfeszítéseket siker koronázta, a Richter Rt. nyeresége 1924 és 1929 között 11,5-szeresére nőtt." (Antalóczy Katalin tanulmánya, Külgazdaság, 2008/7-8. A vállalat történetét jelentős mértékben ennek a tanulmánynak az alapján ismertetjük.)
A cég irányítását az alapító keményen kézben tartotta. A kutatómunkát is maga vezette. Idegen tőkét nem engedett be a vállalatba. A családtagok által alapított részvénytársaság igazgatósága 1923 és 1938 között mindössze egyszer ült össze. A cég, vagyis Richter alapelve a fejlesztés és az innováció folyamatossága volt. Ez jellemezte a vállalatot, amíg az Richter kezében volt. Ő visszahúzódó, puritán emberként, a gazdagságához képest igazán szerényen élt, lényegében a vezérigazgatói fizetéséből. A nyereség meghatározó hányadát visszaforgatta a vállalatba. Nem vett részt a közéletben, a politikában, a magánéletében sem találtak megírnivalót a zsurnaliszták. A tőle elvárható mértékben adakozott szociális és zsidó ügyekre, szerepet csak szakmai szervezetekben vállalt.
A második világháború kitörése után a Richtert hadiüzemnek nyilvánítják, önrendelkezését korlátozzák, a Pénzügyminisztérium emberét beültették az igazgatóságba. Az export és az import lehetőségei beszűkülnek. Hatályba lépnek egymás után a zsidótörvények. Richter Gedeonnak 1939-ben le kellett mondani a részvénytársaság elnökségéről, 1941-ben eltiltották a vezérigazgató működéstől, 1942-ben a gyárból is kitiltották. Ettől kezdve kipróbált emberein keresztül otthonából irányította a vállalatot. Ezért föl is jelentették.1942-ben kényszerűségből lecserélték a felső vezetés nagy részét a családhoz közelálló, de a zsidótörvényekben nem érintett emberekre. 1944 tavaszán az Iparügyi Minisztérium a termelés hadi jelentőségű érdekére tekintettel megengedte Richternek, hogy tanácsadóként részt vegyen a vállalata irányításában.
Néki alkalma lett volna feleségével együtt Svájcba menekülni, de nem akarta itt hagyni a gyárát. A nyilas uralom alatt a nemzetközi gettóban, egy svéd védett házban vélt menedékre lelni, de december végén ide is betörtek a nyilasok, elhurcolták őt is, és az év utolsó (vagy utolsó előtti) napján belelőtték a Dunába.
A vegyészeti gyár laboratóriuma. (Fortepan, Hungaricana)
A gyárat 1944-ben aknatalálatok érték. Megsemmisült a nyersanyagok és a gépek jelentős része, és persze a szakemberek között is voltak sokan, akik nem élték túl a háborút, a vészkorszakot. Mindenesetre a Népszava 1945. április 29-i számában már megjelent, hogy "a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. működését ismét megkezdte és ügyfeleinek rendelkezésére áll". Két héttel később pedig már hirdették a Richternek a kor kihívására válaszoló új (a Dreherrel együtt létrehozott) termékét, a Sertamin húspótlót.
A céget a többi száz főnél többet foglalkoztató vállalattal együtt államosították az 1848-as forradalom századik évfordulóján és hozzácsaptak még egy-két kisebb vállalatot is. Az alapító nevét - Richter Gyógyszer és Vegyészeti Nemzeti Vállalat formájában - három évig megtartották. 1951-ben lecserélték Kőbányai Gyógyszerárugyárra, ami nem volt igazán szerencsés már azért sem, mert működött Kőbányán egy másik nagy gyógyszergyár is (a mai EGIS). Viszont azért a Richter Rt. cégjegyzési jogosultságát is bejegyezték és még fiktív igazgatósági üléseket is tartottak, hogy a jogfolytonosságot a "nyugati relációban" megőrizzék.
Amúgy nem őriztek meg semmit, amitől Richter Gedeon vállalata sikeres lett. Elvesztek a leányvállalatok, elvesztek a nemzetközi kapcsolatok, miután megfosztották a céget az önálló külkereskedelmi jogtól, és a Medimpex exportált-importált a vállalat helyett, amely ily módon kikerült a nemzetközi információáramlásból is, de nem is tudott volna mit kezdeni az információkkal, mert a rendkívüli innovációs aktivitásáról és eredményességéről híres cégben kutató munka nem folyhatott. A gyár csak termeljen, mondták a gazdaság parancsnokai, kutatásra ott van a Gyógyszeripari Kutatóintézet. A parancsgazdálkodás logikájából következett a verseny kizárása: egy terméket lehetőleg csak egy cég termeljen. Így vettek el a Richtertől egy sor sikeres terméket. A centralizációs hévnek majdnem áldozatává vált az egész vállalat. 1950-ben komolyan felmerült, hogy beolvasztják őket ama ásik kőbányai gyárba, az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyárba (vagyis a mai EGIS-be). Éveken keresztül folyt a harc a Richter megmaradásáért. Egymást váltották a szerény kompetenciájú politikai kinevezettek, míg aztán egy következő politikai kinevezett az '56-os forradalom, illetve kurzusváltás után végre föllendítette a vállalatot.
Varga Editet is idegenkedve fogadták. Igaz, hogy ő legalább diplomás vegyész volt (az utolsó zsidó, akinek 1944-ben még sikerült lediplomáznia), de semmi köze nem volt addig a gyógyszeriparhoz, nem rendelkezett semmilyen vállalatvezetői tapasztalata, és a pártközpontból, Friss István környezetéből szalajtották. Majdnem három évtizedig vezette a vállalatot. Ez volt a Richter második aranykora. Még a rendszerváltás, a privatizáció után is elhalmozták a Richternél az egykori vezérigazgató asszonyt a tisztelet és megbecsülés jeleivel.
Varga Edit (1917-2006) a Medimpex moszkvai kiállításán 1970-ben. (Asszonyok, 1970/8.)
Varga Edit egyrészt igen rátermett és következetes vezetőnek bizonyult, másrészt Kádár Jánosig felmenő, kiváló kapcsolatai révén szinte mindent ki tudott verekedni a vállalatának. Fejlesztési forrásokat, kiemelt támogatást, kedvező hiteleket. Igen eredményesen harcolta végig a tervalkukat, a KGST-ben a kontingensalkukat. Ez utóbbiban nyilván az is segítette, hogy három másik nyelv mellett oroszul is kitűnően beszélt. (Talán maga szintű orosz nyelvtudása és kiterjedt politikai kapcsolatai miatt terjedt el az - a Wikipédia által is terjesztett - tévhit, hogy ő az élete nagy részét a Szovjetunióban leélő híres kommunista közgazdász, Varga Jenő lánya. Nem volt az, annyira nem, hogy még Pick Edit néven diplomázott.)
A vezérigazgatónő elkötelezett híve volt az új gazdasági mechanizmusnak, és belevitte a vállalatát még a reformok kísérleti szakaszába is 1965-ben. Viszont a parancsgazdálkodás és az egyedi elbánás lehetőségeit is remekül ki tudta használni. Igyekezett újra érvényesíteni a Richter egykori erősségeit: folyamatos fejlesztés, innováció, a hatvanas években újra fellendülő önálló kutatás, külpiaci nyitottság, a szigorú nemzetközi előírásokhoz illeszkedő minőségellenőrzés stb. Emellett bővítette is a gyár profilját olyan termékcsoportokkal, amelyekkel a Richter korábban sohasem foglalkozott. Állatgyógyászati termékeket, növényvédő szereket, kozmetikai cikkeket is gyártottak: a Fabulon termékcsaládot és az alapító nevére utaló Richtofitet.
A hatvanas évek közepén a Chinoinnal harcolt a Kőbányai Gyógyszerárugyár a fogamzásgátló tabletták gyártásának jogáért és Varga Edit győzött. Hatalmas piacot szerzett meg ezzel. A korszak emblematikus terméke az 1973-ban szabadalmaztatott és 1977-ben piacra dobott Cavinton volt. Abból is olyan "népgyógyszer" lett, mint a Kalmopyrinből.
A Cavinton Tímár György Vadnai-paródiájában, a Sacsek és Hajóban. (Ludas Matyi, 1985. február 6.)
A Kőbányai Gyógyszerárugyár Magyarország legnagyobb és Közép-Európa egyik legnagyobb gyógyszeripari cége lett. Bevételeinek legalább a 70 százaléka negyedszázadon át, a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek végéig exportból származott. A nyugati export sem volt jelentéktelen, de azért a szovjet felvevőpiac volt a meghatározó. Az export nagyjából harmada hozott konvertibilis valutát.
Ez a második aranykor a nyolcvanas évek közepéig tartott. Nem feltétlenül csak azért, mert Varga Edit 1985-ben nyugdíjba ment, hanem a világ, különösen a szovjet világ is változóban, pontosabban összeomlóban volt. A vállalat eladósodott, a világbanki hitelekből finanszírozott beruházásokkal keletkezett kínálathoz nem volt megfelelő kereslet.
A rendszerváltás után a vállalat visszakapta az alapító nevét, amely jogilag sohasem tűnt el, csak itthon nem használtatott. "1990. november 1-jén a vállalat részvénytársasággá alakult úgy, hogy a Kőbányai Gyógyszerárugyár beolvadt a cégkeretként mindvégig létező Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt.-be." (Külgazdaság, 2008/7-8.)
A régi-új részvénytársaságot rögvest privatizálni akarták, de a kutyának se kellett. Legfontosabb piacai összeomlottak, illetve fizetésképtelenné váltak, a cég adatai nagyon rosszul festettek. 1992-ben több mint 2 milliárd forintos veszteség keletkezett. Le is váltották a vezérigazgatót, és kinevezték a Richter történetének harmadik nagy vezetőjét, Bogsch Eriket.
Bogsch Erik (1947- ). (Figyelő, 2000. február 3.)
Az új vezérigazgató friss diplomás vegyészmérnökként rögtön a Richternél kezdett, és a vezérigazgatói kinevezése előtti bő két évtized nagyobbik felét ott töltötte. Amikor pedig nem ott volt, akkor az ágazat külkereskedelmi vállalatának, a Medimpexnek az irodáját vezette Mexikóban majd Londonban. Ő tehát éppen eléggé "be volt ágyazva". Bőséges nemzetközi tapasztalatokkal és határozott stratégiai elképzelésekkel vette át a cég vezetését. Rögvest megtette a szükséges népszerűtlen intézkedéseket. Tizennégy új vezetőt nevezett ki. Értelemszerűen annyit ki is rúgott. Az egyszerűség kedvéért Antalóczy Katalin értő leírásában ismertetjük a Richter átalakulásának bonyolult folyamatát: "Az így felállt új csapat 1992/93 fordulóján kidolgozta a Richter válságkezelő és privatizációs programját. Ennek kiindulópontja a saját erőből történő stabilizáció, reorganizáció és a függetlenség tartós megőrzése volt. Az új vezetés stabilizációs programja nagyon gyorsan látványos eredményt hozott. 1993-ban az árbevétel az előző évi 13,8 milliárd forintról 18,3 milliárdra nőtt, a 2,1 milliárdos veszteség pedig 2,3 milliárd forintos nyereségbe fordult. A sikeres stabilizáció után ismét kimondásra került, hogy a Richter hosszú távon is független kíván maradni, nem akar szakmai befektető többségi tulajdonába kerülni, de a többségi állami tulajdon sem kívánatos számára. A privatizáció három szakaszban ment végbe. 1993 szeptemberében a Richter közgyűlése az alaptőke 4,4 milliárd forintos megemelését határozta el. Az alaptőke emeléséből származó részvények kibocsátására zárt körben, külföldi befektetők részére került sor. A Richter papírjainak tőzsdei bevezetése 1994 novemberében történt meg. Ekkor még a cég részvényeinek csak kisebb hányada került magánkézbe, többségük a magyar állam tulajdonában maradt. A második szakaszban, 1995 októberében az APV Rt. igazgatósága összességében 19,5 százaléknyi törzsrészvényt kínált fel eladásra: 14,4 százalékot zárt körben nemzetközi intézményi befektetőknek, 2 százalékot belföldi intézményi és magánbefektetőknek, a fennmaradó részt pedig kedvezményes feltételek mellett a dolgozóknak és a vezetőknek ajánlották fel. Az akciót követően az állam tulajdoni hányada 50 százalék alá csökkent. 1996-ban az APV Rt. részvényeket adott át a cég működésével kapcsolatos önkormányzatoknak. 1997-ben 9,46 százaléknyi részvényt átadtak a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak, illetve értékesítésre kínáltak fel részvényeket hazai és külföldi intézményi és magánbefektetőknek. A privatizáció harmadik szakasza ismét alaptőke-emeléssel összekapcsolt részvénykibocsátással valósult meg. A Richter rendkívüli közgyűlése 1997 májusában 1 milliárd forintos tőkeemelésről döntött nyilvános részvényértékesítés keretében. E két tranzakció nyomán a társaságban a közvetlen állami tulajdoni hányad 15,67 százalékra csökkent (a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal együtt maradt meg a 25 százalék + 1 szavazat), s a Richter részvényeinek több mint 60 százaléka külföldi intézményi, illetve magánbefektetők tulajdonába került. 1999-ben az ÁPV Rt. visszavásárolta a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat tulajdonában lévő részesedést. Azóta a vállalat tulajdonosi szerkezete lényegében nem változott.
Ez volt az az eset, amikor a menedzsment sem lopta szét a céget, a tulajdoni többség pedig úgy került külföldi kézbe, hogy magyar maradt a vezetés.
Megszabadultak a kozmetikai, állatgyógyászati ágazattól, a növényvédőszer-gyártástól, felhagytak egy sor gazdaságtalan termék gyártásával, viszont legsikeresebb ágazatukat, a nőgyógyászati termékcsoportot felfejlesztették.
Bogsch Erik negyedszázados vezérigazgatói ténykedését a stabilitás, a botránymentes működés, a mindenkori kormánnyal való gyakorlatias, politikamentes együttműködés jellemezte. A vezérigazgatóváltást is igyekezett törésmentesen lebonyolítani a hetvenedik születésnapján a helyét átadó vezető. Egyrészt ő ültette elhagyott székébe a saját emberét, Orbán Gábort, másrészt ott maradt operatív elnökként a cégnél, aki a kereskedelemért, a nemzetközi és a kormányzati kapcsolatokért felelős. Marad is dolga és befolyása elég, viszont nem hárul rá akkora teher, amekkorát hordozni hetven év fölött már nem egészséges.
A cég a honlapja szerint jelenleg 50 országban van jelen; 8 termelő üzemmel, 19 képviseleti irodával, 41 marketing leányvállalattal és 12 842 alkalmazottal működik.
A Richter 2012-ben átadott debreceni biotechnológiai üzeme. (A Richter Gedeon Nyrt. honlapja)
- hacsa -
